Chapter
1 1 | Vidor István ügyvéd urnak.~Tehát az én lakóm ügyvéd! Hihetőleg
2 3 | látható, még naptár sem; - tehát itt koplal a test, a lélek
3 4 | megelégedés. A boldogság tehát nem kiváltság, az örömnek
4 6 | a pletyka jó izün esik; tehát élvezik a titkos gyönyört,
5 7 | többit ő mondhatja meg. Tehát: türelem.~E párbeszédke
6 9 | alatt az ajtónyitogatást; tehát kérdem, hogy mit akar.~-
7 11| rossz lelkü nem akarja; tehát a polgári társaságban e
8 11| után itéletet mondanak; tehát együtt olyan jogéletet élnek,
9 11| néha ugyan szembeszállniok; tehát elhihetik önök, hogy a polgári
10 12| egyszeregyből, Amerikát tehát nem én födöztem föl.~Mivel
11 13| egy lencse. - Ez a lencsés tehát az én nagybátyám volt, de
12 14| egy keserves nyikorgással; tehát ez már ellensége volt saját
13 18| fázom!~- Én sem izzadok.~- Tehát a viszontlátásig.~- A nagy
14 19| fogják a plébánián kivakarni; tehát jó egészséget.~A mérnök
15 22| hasonlatunk a Teremtőhöz; tehát legnagyobb hatalmunk abban
16 23| volt helyezve a nagy lámpa, tehát hol talált volna a fiatalság
17 23| nemes embernek curiáját; tehát megint vakartat egy pár
18 23| kényelmesebben hánykolódott, tehát megszólitám:~- Mi baj van,
19 26| mint az utonállóé, - a test tehát anyagában gép, mely elvásik,
20 27| csalogányokat is.~- Erről tehát nem fogunk beszélni, - mondám, -
21 28| legigazabb barátjánál van; tehát némileg itthon.~- Ha tudná,
22 28| kegyed nekem meg nem mondhat. Tehát azt kell tudnom, hogy kinek
23 29| mint az igazit, - fiammal tehát évek óta az én nevemet iratja
24 29| nevét iratta alá a fiuval; tehát bizonyosan tudta, hogy az
25 29| körülményre én figyelmeztettem, - tehát amit óvatosságért mondtam
26 30| kinált, neki megér ezreket; tehát föltettem magamban, hogy
27 30| is szeretné visszakapni; tehát gyanitom, hogy a csizmában
28 30| mind gabonakereskedő.~- Tehát ugy-e hihetetlen, hogy valaki
|