Chapter

 501 16|            boltos nyakán feledtem volna, s egy ütet taplóra ráadásul
 502 16|             értik a pénznek használatát, s a fiut simára csiszolták.~-
 503 16|           világot, én csak földön járok, s mindenféléből egy arányt
 504 16|                 azt a kályhát nem fűtöm, s a fára való pénzt ládámba
 505 16|                részedet kiadom nyugtára, s azt a közös szerzeményből
 506 16|                én leszek a vasorru bába, s rajt ülök a ládán, abból
 507 16|                  mely réczefiat költött, s megijedsz, hogy az a vizbe
 508 16|                  ördögöt, - megjelenhet, s egy áldozattal meg nem elégszik.~ ~
 509 17|               előre megvesz egy kötelet, s azzal fogja magát felkötni.
 510 17|                  belőle a legkitünőbb, - s én undorodtam meg tőle legelőször.~
 511 17|         megtanultam a gyakorlati mérést, s az egész időn át ugy foglalkoztam,
 512 17|                  tanuljam a mérnökséget, s ha nem akarom éppen elveszteni
 513 17|                  ebet, macskát, madarat, s ha megvannak: örülünk a
 514 17|                 évről nálam van. Mondám, s odanyujtám megtekintés végett.
 515 17| tanulmánytárgyakat, hogy melyik micsoda? S hosszu kérdezgetés után
 516 17|                 hangot jól megjegyeztem, s a szóban is mód nélkül takarékos
 517 17|            nyavalya, - kilyukad a fejem, s az eszem kifoly a lyukon! -
 518 17|                  mert váltót ad magáról, s mig azt pontosan fizeti
 519 17|                sem adnak váltó nélkül.~- S ha a váltót véletlen be
 520 17|                 bizalmatlanság föltámad, s a többi is megrohanja födözet
 521 17|          számbeli megegyez a szóbelivel, s ez által meg van nehezitve
 522 17|                  a meghamisitás kisülne, s ön tartoznék az értéket
 523 17|                mert az ön aláirása igaz, s aki öntől vette a váltót,
 524 17|                kifizeti a száz forintot, s egyszer mindenkorra megtanulja,
 525 17|            kibocsájtónak irja alá nevét, s a váltót egy bécsi ösmerős
 526 17|                 kereskedőhöz viszi el, - s az készpénzt ad a váltóért.~-
 527 17|             bünvádi pörbe bonyolitani, - s a nagy összeget ész nélkül
 528 17|                elmélyedt, - fölkelt, föl s alá járt a szobában, - néha
 529 17|                 tanodában eliszonyodtam, s valóban örülnék, ha az öreg
 530 17|             törvénykönyvet falhoz vágja, s nekem azt mondja: Ne légy
 531 17|            készen voltunk a tudománnyal, s az öreg nevetve mondá, hogy
 532 17|          lelkemre mondom, - nem tetszik, s ha urambátyám nem kivánná,
 533 17|          megmaradsz-e régi szándokodnál? S minthogy idegenkedésedet
 534 17|                 visszamehetek a városba, s az ügyvédi pályától bucsut
 535 18|              posztót, két darabra vágja, s ott a boltban leveti nagy
 536 18|         kamarásnál a liberiát az inasra, s amelyik beleillett a szabásba,
 537 18|                 igazi melák ül ott fönn, s rákiált, hogy: gest herunter!
 538 18|               fűszeres megveszi a házat, s a felesége kiül az erkélyre,
 539 18|              borotválta meg a félvárost, s ebből természetesen következik,
 540 18|           asszonyok csak beszappanoznak, s jaj annak, kin rajtszárad
 541 18|                  buzám megzsizsikesedik, s az egész garmadát puskával
 542 18|           ablakon. Én nem kértem semmit, s nekem is panaszolkodtál.~-
 543 18|             vasas ládába zárta a bankót, s már látta a két legyet,
 544 18|                 az ujjai is megdagadtak, s két számmal nagyobb kesztyüt
 545 18|               Ezt a két számot unta meg, s bekivánkozott a városi közönség
 546 18|           észszel, - folyvást tervelt, - s azt hitte, hogy egyszer
 547 18|         dolgokban ejtettem egy-két szót, s gondosan kerültem, hogy
 548 18|                az éhenhalástól féltette, s ha valakin jó kabátot látott,
 549 18|                asztal fölött elkérdezte, s az elkövetett ostobaságról
 550 18|              milyen nagy bankók vagyunk, s mikor a iskolának ajtaját
 551 18|               élettől, mely apróra vált, s fölirják hátunkra, hogy
 552 18|         Próbatételeimen keresztül estem, s három nap mulva kellett
 553 18|          levélhordói tisztemet bevégzém, s elbucsuzom fűszereséktől
 554 18|                ládájába akarok nyulni, - s el nem hiszi, hogy lányát
 555 18|                 rendszerint éles elméjü, s ettől ijedek meg, hogy sokat
 556 18|                mely magában érthetetlen, s kellő helyén mégis mindent
 557 18|                  hogy szólni akar, - föl s alá járt a szobában, - kikérdezett,
 558 18|                  társaim fölé emeltek, - s azt mondá: magam sem gyanitom,
 559 18|               hirtelen az asztalhoz ült, s a következő levelet intézte
 560 18|                mégis nagy jogomat érzem, s igy tollal le tudom irni,
 561 18|                nem teszek."~Isten önnel, s ne feledje~igaz barátnőjét, ~
 562 18|                  is távozott a szobából, s mint később kitaláltuk,
 563 18|       kézcsókolásomat, a megirt levelet, s hogy az könyvembe került.
 564 18|                 olvasta, aminek örült, - s ujra erőt szedett a további
 565 18|                   a fiu jó barátom volt, s az elválás előtt néhány
 566 18|              kabátjaikból az iskolaport, s elszéledtek a mulatóhelyekre,
 567 18|            óvatosan tekintett a szobába, s a szoknyazsebből levelet
 568 18|             egypár gyürt bankót küldött, s megvárja, hogy holnap orácziót
 569 18|                csapjak néhány forintért, s az asszonynak megigérjem,
 570 18|                 kell a világon mindenre, s ha ő másként akar boldogulni,
 571 18|               okos, becsületes embert, - s önt kérem, hogy intézze
 572 18|              okom, igen nagy okom van, - s ezt akármi okos ember megbocsátaná.
 573 18|                 hogy lányáról van szó, - s miért nem irja ki a mérnöknek
 574 18|             fütyörészve találtam reggel, s első kérdése az volt: nem
 575 18|       dispenzácziót, keritsen két tanut, s a kitüzött órában várjon
 576 18|                 siessen a püspöki lakba, s az esteli találkozásra legyen
 577 19|                fér.~Faddi megérkezett, - s velem szemközt foglalt helyet
 578 19|                   átnézett a fűszeresre, s szemeiből kinéztem, mit
 579 19|                csörgését tisztán hallám, s vártam, hogy nem fog a tikkasztó
 580 19|            ijedtében elejtette a tollat, s az árverési jegyzőkönyvet
 581 19|                mikor a nép mellett szól, s ki meri mondani, hogy a
 582 19|                meg Faddinak háta mögött, s azt is láttam, hogy Faddit
 583 19|                  fölkel a buzakereskedő, s mély hangon mondja:~- Itt
 584 19|                 visszavette bánatpénzét, s öt percz mulva az erkélyes
 585 19|                kávéval kinálják álmában, s ő melegen akarja meginni;
 586 19|              térdelt, kezeit összetette, s hosszan imádkozott. Vele
 587 19|          utlevelet, hogy én vagyok-e én, s hogy adós vagyok-e a nagy
 588 19|                 pipafüstnek gondoltam, - s ötven bölcs azt mondta volna,
 589 19|                  Jó egy óráig nyugodtam, s nehogy elkéssem, órámat
 590 19|             Azonnal behivom, - mondám, - s rövidség okáért bevágtam
 591 19|           szájába. - Benyitá az ajtót, - s akarta mondani a meghallani
 592 19|              mikor vezetted a templomba, s onnét összeesküdve karon
 593 19|                az apa vezette a lányt.~- S tudta a fűszeres, hogy te
 594 19|               egy másikat a fűszeresnek, s kibetüzte, hogy a halavány
 595 19|             irkálsz leveleket a lánynak, s a mérnök veszi el?~- A leveleket
 596 19|                  órára. Ezt cselekedtem, s a mérnöké lett a lány.~-
 597 19|                maga vezette oda a lányt, s most nekem azt hazudja,
 598 19|                jót lehetetlen elrontani, s hogy a sors az egész ügyben
 599 19|                  hogy tán bátyám gazdag, s a fűszeres kiszámitotta,
 600 19|                  már leányomnak férje, - s elfogadja a szeretetteljes
 601 19|                 egy részét én használom, s nem is kétlem, hogy első
 602 19|           mindent vegyek a berendezésre, s hogy egy hét alatt készitsem
 603 19|                  paprikát, vöröshagymát, s a megirt napra tejszint
 604 19|              hogy mindennap eljő hozzám, s összeszed minden pletykát,
 605 19|             napokat igér, jöjjenek haza, s éljenek boldogul.~Igy szereztem
 606 20|                 máskor másik az erősebb, s ha a kártyák éreznék és
 607 20|            papirra nagy tengert pingált, s kivántam, hogy lenne az
 608 20|                  fűszeres mély bánattal, s kinálás nélkül leült a pamlagra,
 609 20|            kalapját az asztalra helyezé, s várta a feleletet.~- Kedves
 610 20|                  nem hagyna önnek békét, s minden áron azt kivánná,
 611 20|             bolond gombát, hallja az ur, s feleségemnek kedvéért pénz
 612 20|               részben hitellel dolgozom, s ha időre nem fizetek, vége
 613 20|        hitelemnek. A ház a nyakamon van, s egy akasztófáravaló észrevette
 614 20|       kijózanodott, könyüi kicsordultak, s kettőnk kezét hevesen megszoritá.
 615 20|           egyszer ismételem, hogy "van", s arra kértem, hogy maradjon
 616 20|               egy óra mulva visszajövök, s a házat megvetetem Faddival.~-
 617 20|               mandulaszappanszagu kezet, s baraczklekváros édesen mondám
 618 20|                urfi tiz ujjára esküdött, s a szolgabiró előtt fogadta,
 619 20|                  hogy közelébe ültessen, s a Honderüből hirtelen kiolvasott
 620 20|                szárnyai ragadják el önt, s én e bárdolatlan nép között
 621 20|          közfalat kidobatni nem engedte, s ha sok volt a vendég, négy
 622 20|                nagysád tudná, amit én, - s az alkalmat torkán ragadná,
 623 20|             tetemes mennyiséget vett ki, s egy negyed óra mulva a mérnöknek
 624 20|            irományokat táskájába gyürte, s ajánlotta magát a társaságnak.
 625 20|                  parancsolá a kocsisnak, s a nyitott kocsiban urias
 626 20|             elhitettem, hogy ő az adutt, s elüttettem vele az ön feleségét.~-
 627 20|                  itélőtehetségé, uram, - s hálából ösmerje ön be, hogy
 628 21|                 tanitotta meg az embert, s azért tanul keveset; mert
 629 21|                  csikarunk ki a földből, s mit kell visszaadnunk. Tökéletesen
 630 21|                 meg az elaggott ficzkót, s az fényes aranyakkal fizet.
 631 21|              angol kofa nem jön utánunk, s nyakunkra penészesedhetik
 632 21|                   ha nagyon kikoplaltál, s elhiszed, hogy a sült veréb
 633 21|                  fának legtetején lakik, s ha jól akarsz lakni, föl
 634 21|             zöldebb, marhája csontosabb, s a magyar emberben a hortyogva
 635 21|             Vágok olyan rendet, mint te!~s a nemes vetélkedés föléled,
 636 21|                  jónál jobbat termelünk, s az angol kofa nálunk veszi
 637 21|                bölcsen engedelmeskednek, s háromszáz emberrel röpül
 638 21|               kiván az engedelmességből, s többet nem erőszakol ki.~
 639 21|               onnét visszakanyarodjanak, s a nemzettestet folyton elevenségben
 640 21|               Igy gondoltam szerepünket, s a fiuk közé vegyültem, hogy
 641 21|                 öreg, hogy találkoztunk, s együtt megyünk Pestig. Onnét
 642 21|                  uj rakmányt vásároljon, s még a télnek beállta előtt
 643 21|         foglalkozást, - felel az öreg, - s azt tapasztaltam, hogy a
 644 21|                  az árt, fülét meghuzom, s e fülhuzás megér mérőnkint
 645 21|                  kér, tőlem, az apjától, s azt igéri, hogy anyja megfizeti.
 646 21|                 az, Szegedtől hazáig ér, s ugy megrántja a nyakamat,
 647 21|              uramöcsém, ez a lány kincs, s ha az isten éltet...~- Mit
 648 21|                egy értékü fönt és alant, s ha kegyed nem sajnálja,
 649 21|                 legkitünőbb nyalánksága, s mert neki nem árt, élvezettel
 650 21|                 hogy undoritó szaga van, s ezer közül egy birkózza
 651 21|               aminő mintába illesztik, - s ha majd tulságosan kifinomitva
 652 21|                  elhalmozta mindennel, - s a fiu a készséges öregapától
 653 21|                tüdejét nem háborgatja? - s ön csupa szeretetből leányát
 654 21|            kerüli. Ön tulfinomittatná; - s idegenekkel megbámultathatná,
 655 21|         makranczos vevővel czivakodik, - s a kislánynak szive ép marad;
 656 21|              mert a munkának fáradalmait s gyümölcsözését ösmeri; s
 657 21|                 s gyümölcsözését ösmeri; s ha önt és azon kezet megcsókolja,
 658 21|              mely a lapátolástól kemény, s a portól fekete: mindketten
 659 21|                már esztendeje zongorázik s hiszem, hogy Lisztnek ábrándjait
 660 21|           kislány együtt, ha melléje ül, s hallgatja, mikor a kis ujjak
 661 21|             mondja Faddi kezét nyujtván, s ugy megszoritotta kezemet,
 662 21|            állványai magasra meredeztek, s körülöttem összesereglének
 663 21|             érzem, hogy otthon vagyok, - s e tömegről azt mondhatom:
 664 22|                 vén obsitosoktól hallám, s megvallom, szerettem volna
 665 22|                 hallgatni az ágyumorajt, s midőn a parasztok is azt
 666 22|           lemondtam. Ezek messze laknak, s a hadjáratnak kalandkereső
 667 22|            mondják, hogy könnyen sirnak, s ami több: szenvedélyből
 668 22|               anyámat siránkozni láttam, s ha keserüségének okát kérdem:
 669 22|                 másnak baját bérelte el, s azt is mondá, hogy: jól
 670 22|                   a soproni Nagy Pállal, s az idézett szavak közé vetélkedésből
 671 22|                  nyulhajszolásnak mondá, s hirtelen három tanut fogott,
 672 22|              verekedések béka-egérharcz, s a vérben öröklött bátorság
 673 22|         széltében, hosszában megtermett, s éppen annyi hus ragadt rá,
 674 22|               kinyujtása és feszitésére, s a nyughatlan gyermek fölmászik
 675 22|               inger édes kéjjel kergeti, s a természet még egyszerübben
 676 22|                 hatalmunk abban fekszik, s ha nem használandjuk jókor,
 677 22|                 a zöld asztalhoz ültünk, s hogy a legutolsó nagy ütközetet
 678 22|                 a szégyenteljes betüket, s a magyar hazát kiosztottuk
 679 22|               elkezdett okosan beszélni, s előfogta a söprőt, hogy
 680 22|                 szilaj idők maradványát, s a nemes indulatnak legelső
 681 22|                 csatának hőstetteinél, - s 1840-től kezdve a jobbak
 682 22|        kormányosa dán, matrózai olaszok, s a tulajdonosa? Kettőn kivül:
 683 22|            fűszeres "ainschlagot" árult, s a magyar a gombkötő-, fazekas-
 684 22|                kormányrudját taszigálta, s ha megszólitottuk, azt felelte:
 685 22|        belüregébe helyezkedék az idegen, s a magyar ember a Dunaparton
 686 22|         behorpasztják a budai várhegyet, s ha Buda nem áll, ki hiszi
 687 22|                fölkapja előtted a sarat, s addig morzsolja, hogy az
 688 22|               aranyórát markodba tartod, s ha kinyitod, főtt burgonyát
 689 22|                  vele karon fogva járni, s mily kitüntetve ereszti
 690 22|                hatökrös szénás szekeret, s a gróf örömében megigér
 691 22|               hajdut állitanál melléjük, s az első huszonöt botot a
 692 22|                  fejéből irja a könyvet, s a munkájáért (szégyen, gyalázat,)
 693 22|                  hogy az észnek ára van, s ha te meg mernéd kisérleni,
 694 22|              olyan becsületes képed van, s a "Társalkodóba" már rejtett
 695 22|               egyet megfogtál mutatónak, s aztán ötvenen tanultátok
 696 22|                  a vizet itcze nélkül, - s inkább vagy lakatos és kalapácscsal
 697 22|                  az éjből csinálj napot, s ha elegendő betüt szedtél
 698 23|             mérnöki folyamot elvégeztem, s már oklevelemet is megkaptam.
 699 23|               közé is beirattam nevemet, s egy királyi táblai birónak
 700 23|         jurateriája hat személyből állt, s két szobában laktunk.~Ezen
 701 23|             érdemes volt neki hitelezni; s aki már nem tudott fizetni:
 702 23|             végezték az ügyvédi vizsgát, s az ujak bejelentkeztek.
 703 23|                  a kopott ruhamaradékot, s eltakarja az inget, mely
 704 23|                 ököllel verte az asztalt s a pinczéreket tanitotta
 705 23|        pinczéreket tanitotta emberségre, s a gorombaságot készpénzzel
 706 23|      süldőjurátus betoppant a barlangba, s elkezdett parancsolni. Szeretném
 707 23|             hangból kikerül négy főbiró, s a vármegyében nem mer nyikkanni
 708 23|                 most is az éktelen zajt, s akármiben fogadok, megmondom,
 709 23|                hogy egyik fülét leszedi, s a tenyerébe adja. Az ötven
 710 23|              forintos fölkapja a széket, s megkinálja vele a pinczérnek
 711 23|              ezek az ő kedves gyermekei, s ha ő a diploma mellé adna
 712 23|                  aki nem evett kontóra), s ha eltalálta, hogy okosat
 713 23|                 a termőréteg elég kövér, s a jó mag gazdag gyümölcsöt
 714 23|                 Hideg, nyugodt eszü fiu, s az a különös erkölcs volt
 715 23|           Beveszi a várat, édes barátom, s ha megengeded, egy kis adomát
 716 23|                 adoma, kedves barátom, - s ha Széchenyi Budán lesz,
 717 23|             maholnap kisöprik a várat, - s a levegő megtisztul. Tudom,
 718 23|                 népet az igéret földére, s ha elfeledted, eszedbe juttatom,
 719 23|               Ilyen volt a tömeg mindig, s a vezetőknek osztályrészül
 720 23|                 közelebb volnál Váczhoz, s ha a gróf 1825-től ostromolja
 721 23|                sétálhasson át a hidon, - s akinek esze van, megfizeti
 722 23|            megint vakartat egy pár sort, s a kisajátitási törvénnyel
 723 23|                  neki megy a kastélynak, s ha illendő árért ki nem
 724 23|                  mégysz, kibecsültetnek, s kiraknak az országut mellé,
 725 23|              kiraknak az országut mellé, s a vasutat mégis meg fogják
 726 23|          belefirkálnak a törvénykönyvbe, s a vadrécze helyett nyulat
 727 23|                  tespedésben hizunk meg, s urunk minden gaz pénzkupecz;
 728 23|           fülünkbe dugta a tüzes taplót, s még most sem értjük. Ha
 729 23|             Valaki lenyomott a székre, - s a mellettem ülő üres székre
 730 23|                az utczát és házszámot, - s nagyon lekötelezne, kedves
 731 23|                 estélig csavarogtunk ide s tova, senki sem tudta megmondani,
 732 23| Gyertyagyujtáskor értem a jurateriába, - s a hat közül egyedül voltam
 733 23|              éjszakára be-betekintettek, s a hat ágyban rendesen tizenkettő
 734 23|                kabáton, ócska nadrágokon s ágyteritőn nyujtózkodott
 735 23|               helyet, hova lehuzódhatik, s a házi szabály szerint megnézte,
 736 23|                 a hálópajtás rám nézett, s tulajdon ágyamban azt kérdezte
 737 23|            hortyogott, - én felöltöztem, s többször ez életben, tudva,
 738 23|            került másnak szomszédságába, s a kényes urfi a szomszéd
 739 23|               tenyeres talpas kereskedő, s legutolsó levelében azt
 740 23|                    befordultam a falnak, s reggelig aludtam, szegénységemben
 741 23|             szemeim a vendégre vetődtek, s majd fölkiáltottam ijedtemben;
 742 23|              kimozdulni az ágyból délig, s addig én az apát tudósíthatom
 743 23|                   hanem hozzon reggelit, s mondja meg neki, hogy az
 744 24|                vele feküdtem egy ágyban, s ő még most is ágyamban fekszik.~-
 745 24|            urambátyám, mellettem feküdt, s ágyamban marad, hihetőleg
 746 24|         levelében keményen fenyegette, - s ezért bujdosik ön elől.~-
 747 24|                  utasitást?~- Adhatok, - s ha nem röstell elmenni az
 748 24|               botját fölkapta az ágyról, s a hat vágásból mutatott
 749 24|                bizonyos házig elkisérem, s onnét visszajövök.~Már indulóban
 750 24|              gyengén kopogtatott valaki, s az ajtót azonnal megnyitá.
 751 24|                    nagy lélegzetet vett, s ez volt a töltény, ha majd
 752 24|              hált az éjjel egy ágyban, - s mint itt bizonyitani fogja,
 753 24|               tegnap velem a kávéházban, s mi hirrel lépett be ma hozzám?~
 754 24|               most már odaadta Faddinak) s nem vertem félre a harangot. -
 755 24|                  adott kétezer forintot, s hogy e kétezerért a fiu
 756 24|             kosárban ül egy kis gyermek, s egy vastag hurkát szopogat.
 757 24|              pofája kidagadt a hurkától, s az öreg azt jegyezte meg,
 758 24|                 féloldalt felém fordult, s azt mondja:~- Kedves öcsém!
 759 24|         szünnapokon kikért az árvaházból s a Dunaparton a kofáktól
 760 24|                trombitás mellett álltam, s azon gondolkoztam, hogy
 761 24|                kiküldött a Sárosfürdőbe, s irgalomból három hétig ott
 762 24|            staniczliket szoktunk szabni, s ezeken mutogattam neki a
 763 24|               mutogattam neki a betüket, s éppen három esztendeig tanitottam
 764 24|               velem egy városban lakott, s nemességet vett, s mondhatom,
 765 24|               lakott, s nemességet vett, s mondhatom, ő csinált a főbiróból
 766 24|                   Beült a vármegyeházba, s a boldogságban ugy megrészegedett,
 767 24|                 elbizakodottat beszélni, s ma alispánságra kapaszkodnék,
 768 24|                nyelve meg nem bicsaklik, s a nemesség jogát védve azt
 769 24|                  nemes a másik oldalról, s ez naptól fogva megint jó
 770 24|              megint jó pajtások vagyunk, s nevetve mondja: Barátom!
 771 24|             olyanhoz, amit nem értettem, s uramöcsémet, mint tanult,
 772 24|               uram! Ha nem adok hitelbe, s a molnár kénytelen készpénzért
 773 24|        hozományodról kellő nyugtát adsz, s beösmered, hogy egy fillérig
 774 24|                  ezerenkint az emeletbe, s annyit költöttél, amennyi
 775 24|                  adom ki a piaczravalót, s beszámolsz egy szál faggyugyertyáért
 776 24|                  irószereket hozott elő, s öreg magyarsággal mondta
 777 24|                  sorokat, aláirta nevét, s a kész iratot átnyujtá férjének.~-
 778 24|              mondod: mától fogva urad, - s ha nem rugdalódzol, még
 779 24|            Engedelmeskedem, csak végezz, s a fiunak hagyj békét!~-
 780 24|                  a toll vastagot fogott, s a betüket öregre vetettem, -
 781 24|              fiunak pályát választottam, s illendő, hogy magunk is
 782 24|              több meggondolásod lehetne, s ilyent nem mondanál, mikor
 783 24|                gyereket most besózhatom, s a penész nem esik bele többé;
 784 24|                más tanácsot adott neked, s a gyerekből erőnek erejével
 785 24|                 az majd haza kergetné, - s én tudom, miért csókolnám
 786 25|                  esztendeig benne lakik, s kénytelen az ott való kövezeten
 787 25|         kövezeten többször oldalt esett, s egyszer ugy a falhoz nyomott,
 788 25|             Faddi urnak további kegyébe, s a jurateria felé mentem.~
 789 25|         gyűlölettel tölték meg szivemet, s a nyomorult férget mégis
 790 25|                lelket pedig kigőzölögte, s az aszott testbe nem talál
 791 25|                   mindjárt ríva fakadok, s megárt egészségemnek.~Éppen
 792 25|                  más gazdája találkozik, s egy kis hussal kibéleli
 793 25|           meghalt! Kiáltám tele tüdőből, s vártam, hogy előre esik-e,
 794 25|                röhög az aszalt bolond, - s utoljára ugy kitört rajta
 795 25|           melyeket ujjaival mázolt szét, s nevetve mondá, hogy oly
 796 25|               egy nagy láda mellé állva, s a hozzá való kulcsot markolászva
 797 25|              hirtelen kikapta a kulcsot, s a láda rakmányának fölszinéről
 798 25|           csurrantak alá ránczolt képén, s hogy a maga leve kárba ne
 799 25|           megfogta, az asztalra helyezé, s a két szélen szorosan tartva
 800 25|                  ládaszélen ledörgöltem, s hogy a hegye tökéletes sima
 801 25|                kulcsot kihuzta a zárból, s mig a láda mellett álltam,
 802 25|               egész köztért az asztalig, s azonnal a térképre könyökölt.~-
 803 25|              Vadjában terem, urambátyám, s nem kétlem, hogy ösmeri,
 804 25|                 Hosszu, magas szára van, s a felső végén a buzogánya
 805 25|                állnak, mint a fésüfogak, s az egyenességből a fogak
 806 25|                  tisztogatják a vásznat, s oly drága növény, hogy mázsaszámra
 807 25|               mesterségesen termesztünk, s ötven-hatvan esztendő mulva
 808 25|                lettek, mint egy tallér - s azt gondoltam, kiejti valamelyiket
 809 25|                  az Éliáskutból iszom, - s világosan emlékszem, hogy
 810 25|                   vagy pénzt hajszol rá, s ha kap, remél huszonöt forintot,
 811 25|               mert akadhat bolond ember, s megad a birtokért hatvanezeret
 812 25|             talál ilyent gyémántért sem, s egy uj világteremtésig nem
 813 25|                  vállán, a könyű elállt, s a tárgyhoz visszatérve kérdi:~-
 814 25|             hosszát, aztán kiszámitom, - s ha az irásbeli számokkal
 815 25|                 a tételeket külön irtam, s a magasabb mértani szabályok
 816 25|                  Fölálltam az asztaltól, s hogy ne tartson soká az
 817 25|                  pénznek szagát, mint ő, s a deszkán keresztül kicsipek
 818 25|              hogy egy hét volna egy nap, s a bélének azt mondhatná:
 819 25|         fűszeresnek vagyonát mentém meg, s a kevélységet orvosságnak
 820 25|                rád férne a jó szerencse, s azt a madarat megfogatnám
 821 25|                 szép menyecske, öcsém, - s a mérnök hálából oda adhatná
 822 25|                   a mennyinek mondják.~- S aztán?~- Én tanácsadásból
 823 25|                  élek, - kedves öcsém, - s elhiheted, két hét alatt
 824 25|           mesterségedet valóban érted.~- S miképpen győződnék meg,
 825 25|                  érti ezt a mesterséget, s magának mondhatok akármit.~-
 826 25|               megtanitottál a váltóra, - s igen jól megtanitottál, -
 827 25|                meg? Most vagyok eszemen, s kimondom, hogy vagy testében,
 828 25|               küszöbre kitett gyermeket, s fél tőle, hogy sokat eszik.
 829 25|              volnék; de kidobni nem tud, s kiparancsolni nem mer. Fölmentem
 830 25|              sziv volt, önben egy sincs, s hogy az emberiség között
 831 25|                jót. Fölkaptam kalapomat, s az ajtót bevágtam.~A medréből
 832 25|                  természet törvényeinek, s ott állapodik meg, hol a
 833 25|               mert előttem áll az ember, s akárhánnyal találkozom, -
 834 26|               érdek és a nyomoru hiuság, s ha az óra megáll: nem ér
 835 26|                az orvos keze alatt nyög, s kunyorál az egészségért,
 836 26|                  nézhessen le a többire, s azt mondhassa: mily apró
 837 26|             nélkül nyargalt el mellette: s e kis csöpp ajkadon enyhet
 838 26|                testedet részekre bontom, s a tudomány titkával megmondom,
 839 26|                barom kazalszámra szénát, s mellette éhezett-e, mint
 840 26|                még ennyire sem haladtál, s erőnek erejével azt bizonyitod,
 841 26|                  a vakarcsból készültél, s a lelket, mely megkoronáz,
 842 26|              rólad a czifra ringy-rongy, s ha bizonyosan tudnád, hogy
 843 26|                 nyavalya hanyatt fektet, s nagyravágyó testedből a
 844 26|             sárgarépát termeszthetnék, - s ha tán a jobb rész ki nem
 845 26|            tested közönséges teherhordó, s ha vakon nem rohan a szenvedélyek
 846 26|                fölér a csillagok utjáig, s azoknak járását kitalálja -
 847 26|            emberben ez a rész ébren van, s éberségéről jelt ad, mint
 848 26|              mélyen megemeli kalapját, - s ha ezt ritkán teszi, ti
 849 26|                 is, ez is gyönyört okoz, s nem rakhatjuk üveg alá,
 850 26|                tolvajt, rablót, koldust, s a hideg testben nem találtam
 851 26|              lettünk, éltünk, elfogyunk, s addig érünk valamit, mig
 852 26|            mértéke, a cselekedetekben, - s azok szerint lehetünk egymásnál
 853 26|               egyenlőség: maholnap föld, s ha az is szétmállik, s a
 854 26|                   s ha az is szétmállik, s a szél fölkapja, nem tudom,
 855 26|                 talán ennyi gyarlóságon, s a bonczkést önszivembe döfjem,
 856 26|             ördög volt első tanácsadója, s a teremtés kezdetétől fogva
 857 26|           teremtő szabad akaratot adott, s a szorgalomban hatalmat,
 858 26|                  rendeltetést megértsem, s a lelki bátorságban utat
 859 26|                 tolakodik a fölszinre, - s ha az átalakulásban választanunk
 860 26|               minden arányban elkisér, - s ha kellő mértékben ösztön
 861 26|            megteremtette, mint a mérget, s elhiszem, hogy valamire
 862 26|           nagyból egy részt megértettem, s most már tudom, hogy rám
 863 26|                  öszszetörjem önmagamat, s a gyarlóságban összetépve
 864 26|               hogy magamnak parancsolni, s a józan észnek engedelmeskedni
 865 26|          körülöttem buján tenyészhetnek, s mint nem indulok a délibábban
 866 26|           melyért legédesebb a nyugalom, s megszánom a boldogtalant,
 867 26|                talán egy kitünő példány, s az egyért vendéget hi a
 868 26|                 gyümölcs a gyarló ember, s hogy olyanokat gyakran láttam,
 869 26|                  élével az emberi gépet, s azt gondolom, hogy az a
 870 27|          hetvenkedést a lelki betegeken, s azt gondolám, nagyobb gyógyszertár
 871 27|                  kellene az utóbbiaknak, s ha az emberek nyakára, mint
 872 27|                boldogtalan nagyon beteg, s ha már a testi sorvadásnak
 873 27|               lépet és májat mutogattak, s ezeken csalta meg az orvost,
 874 27|              elvégzem a harmadik pályát, s adhatnék tanácsot ingyen;
 875 27|              félt, hogy rétegeibe látok, s az igazmondáson kezdem gyógyitását.~-
 876 27|        vendégsereg nem akart megoszlani, s a pesti fiatalság egymást
 877 27|           pillanatra megvillant az arcz, s hogy az nem közönséges szépség,
 878 27|              szemeimet. Markos kéz volt, s akárkinek volt a sajátja,
 879 27|                 mondja végre Faddi uram, s mellém ült a félreeső asztalnál.~-
 880 27|           megfogadtam két czigánybandát, s éjfélig huzattam az utczán
 881 27|                 válogasson a sok között, s amelyik tetszik, azt huzatom;
 882 27|                   fél a kinevettetéstől, s ezen a kóczmadzagon vezetem
 883 27|                az én kedves életpáromat, s ha barátom piktor volna,
 884 27|                  élénken tekintenek rám, s az egykori beszédes gyermeket
 885 27|                  asszony kezet nyujtott, s házuk igaz barátjának szólitott.
 886 27|        értelemben szinte kezet nyujtott, s ő kezdé meg a társalgást.~-
 887 27|               vége az egykori tréfáknak, s igen okosan kell kegyeddel
 888 27|         figyelemnek tárgya e hölgy volt, s akik engem ösmertek, jelekkel
 889 27|               világnak, ám ennyit érünk, s eladó portékánknak ez az
 890 27|                  mert ezt megszolgáltam, s hogy most e kis tündért
 891 27|               ösmerőssel összebeszéltek, s közösen ott fogunk ebédelni.
 892 27|           Dunapartnál csónakba szálltunk s áteveztünk a zöldellő szigetbe,
 893 27|                  évek óta háborut visel, s hogy itt lenne már ideje
 894 27|               tárgyról beszélni merek, - s először mondok olyast, mit
 895 27|                 mely egy uton vezetné, - s reményleni sem tudom, hogy
 896 27|                   én apámnak jutottam, - s az anyai sziv helyettem
 897 27|         testvéréről?~- Hogy Budán van, - s hogy anyám testvérem leveleit
 898 27|            könnyekkel áztatva olvassa.~- S az apa mit szól?~- Mint
 899 27|                  anyámnak engedte volna, s az apának semmi gondja reá.~-
 900 27|                  modoromat kigunyolja, - s elég gyengédtelen azt mondani,
 901 27|            megkivánják az elegancziát.~- S az apa mit mond e kedélyes
 902 27|            pénzviszonyok szaggatták meg, s hogy az anya kegyedet mint
 903 27|             csapás engem készen talál, - s abban bizom, hogy kenyeret
 904 27|                  Köszönöm a jó tanácsot, s magam kérem anyámat, hogy
 905 27|                  meg a kényelmes helyet, s ha keresett az előadás,
 906 27|                 önt a sors megkisérti, - s ha ön az, kit én ösmerni
 907 27|               mondandja ön, hogy gazdag, s azon szó szent lesz, mint
 908 27|      figyelmeztettem az utánunk jövőket, s a düledékromokról hamarjában
 909 27|              virágágytól kitért az utra, s hogy egyedül ne álljon,
 910 27|                  Faddi szivarral kinált, s visszamenet együtt mendegéltünk;
 911 27|              vetettek az Ur köntösére.~- S az üdvözitő a kereszten
 912 27|                  akarnám belényujtani, - s kezébe adnám a legnagyobb
 913 27|        termésaranyat, mit idáig kiástak, s azt mondanám: tessék, Faddi
 914 27|                 szégyenlé gyengeségét, - s azt mondja:~- Ki eszi a
 915 27|                 tanulta meg a tartalmat, s hogy ön nem tudta a leczkét:
 916 27|             hibákat erélyesen kijavitja, s helyes értelmet ad a soroknak, -
 917 27|               sarokba lökte a könyvet, - s megijed ön, hogy lánya fölveszi
 918 27|                lánya fölveszi a földről, s áhitattal kebléhez öleli.~-
 919 27|              virágot, bokrot nézegetett, s a kerti lakon tul Faddinét
 920 27|                  még egészen friss volt, s midőn a lány kitalálta,
 921 27|               szakasztott ki a virágból, s nekem adta, mondván:~- Adóslevelemül
 922 28|                  diplomát az egyetemről, s asztalára helyeztem. Hogy
 923 28|                háziorvosomnak választám, s az évi tiszteletdijnak esendő
 924 28|                bemutattam néhány háznál, s félév alatt a gyakorlatból
 925 28|              mondám - gyujtson szivarra. S odanyujtám a szerény fajta
 926 28|                Ön valóban tul őszinte, - s ha tán könyvekből tanulja
 927 28|                    Diogenes régen élt, - s akik a mai korban némileg
 928 28|       csuszni-mászni láttam az embert, - s ha megtörténhetnék, hogy
 929 28|          csiklandozott a költésnek kéje, s ha még valaha meggyógyulhatnék,
 930 28|             helyett szegények dolgoznak, s a kiadott szakma valamiképpen
 931 28|                  az elnök szigoru ember, s mint hallám, az urfiakat
 932 28|         Szorultságomban munkához fogtam, s először életemben gondolkozni
 933 28|               aprónkint halomra gyültek, s a hétnek végével összeszerkeszthettem
 934 28|                  levet önték az egészre, s az elnök a porzó alól mindjárt
 935 28|            elvesztettem fütyülés közben, s ellenfelemet megöltem nyugalommal.~-
 936 28|              életemben először komolyan, s az irodában dolgozó bajuszos
 937 28|            szegről, kijöttem a szabadra, s ha ön belém nem fog kapaszkodni,
 938 28|                  az ifju szilárd hangon, s utána teszi: Dicsekedtem
 939 28|                ma felforditotta véremet, s van annyi bátorságom, hogy
 940 28|                  én a magamét megteszem, s a hinárt, melybe jutottam,
 941 28|              hogy száz öles kutba estem, s hosszu keze legyen apámnak,
 942 28|                 megmérik a bizonyitékot, s amennyit az ér, annyit kölcsönöznek.
 943 28|           pénzzel fizetik ki, barátom, - s ezt még bizonyosabban köteles
 944 28|                  bátorságról beszélt ön, s nem kétlem, hogy azt mondta,
 945 28|             utazzék el, menjen atyjához, s a legőszintébben mondja
 946 28|              öreg az ön szavait hallani, s arczán látni fogja, - s
 947 28|                  s arczán látni fogja, - s az öreg örömestebb hisz
 948 28|                  megkeményedett kezeket, s mondja az öregnek: az anyai
 949 28|                  mert én sem valék kőből s megsajnáltam a gazdag Faddit,
 950 28|                  föltételei is vannak, - s hogy a gazdagság a józan
 951 28|               vágyaknak határait ösmeri, s nem rohan az ároknak, ha
 952 28|               megnyitá előttem az ajtót, s az ágyban fekvőre mutatott,
 953 28|                  ez is már nagy áldozat, s ha mindjárt nem fizet, azonnal
 954 28|                  kap, hogy félre beszél, s még életében odaajándékozza
 955 28|          tárczámból kihasiték egy lapot, s a rendelvényt megirtam.~
 956 28|               igen hatásos izzasztószer, s akárkinek merem hasonló
 957 28|                kiszedettem vele a pénzt, s azonkivül már utóbbi napokban
 958 28|         rendeltem a legjobb vendéglőből, s megtanitottam a nyomorultat
 959 28|                pecsenyéket etettem vele, s a drágán fizetett falatokat
 960 28|               mérnök, kimérem az életét, s mint ügyvéd, lenyuzok bőréből
 961 28|                csontjainak erejéből élt, s ha mostantól fogva becsületesen
 962 28|            becsületesen nem táplálkozik, s a jó ételen kivül erőteljes
 963 28|        másvilágra. Ez tiszta nyereség.~- S ha majd mindenemet megettem,
 964 28|     mutatóujjával kitörölte a tányérból, s a jövendölésnek vigyorgott
 965 29|                 a maga várát ostromolja, s maga ellen veszi be, - nem
 966 29|               következett megint a nyár, s a császárfürdői vendégek
 967 29|                  mert az öreg megirta, - s nemrég irtam az öregnek,
 968 29|                 meghazudtolá. Az asszony s a szép lány örömmel fogadtak;
 969 29|                   a betegség megrohanta, s a hervadás oly rohamos,
 970 29|                az öreget kémlelni fogom, s ha tán Pestre fognám átvinni,
 971 29|           érdemlette, az anya nem tudta, s a féreg valahol itt kezdi
 972 29|                 ujj örökre csonka marad, s egy jó része foglalkozásunknak
 973 29|                 forrólázast meghüsitjük, s aki körmeink között meghal,
 974 29|               öreg könnyebben lélegzett, s az otthon való orvosokat
 975 29|                  körülnézett a szobában, s feltünt neki három aranyozott
 976 29|        behelyezve. Sorba nézegette őket, s figyelme középen ragadt
 977 29|        betüzgette, majd leereszté botját s jobbjával füle mellett vakarva
 978 29|               mesterember van egyszerre, s nem bánom, akármelyiknek
 979 29|                 vastag botjára támasztá, s azt kérdi:~- Mit akar mondani,
 980 29|                 sok ezeret, uramöcsém, - s azon ezerek, mint a hangyák,
 981 29|              hirtelen fognak szaporodni, s a vén Faddit elevenen eszik
 982 29|                 lábam poráig alázkodtak, s a helyett, hogy fölemelhetném
 983 29|          kinomban átvállalom a fizetést, s hogy gyermekemet a nyilvános
 984 29|                 az tulajdon bátyám lesz, s ami több, hasonló körülményre
 985 29|                  neki, hiven megtanulta, s azzal a borotvával nyuz
 986 29|           bennhagyhatja a kereskedésben, s a soványabb években nem
 987 29|                  tavalyi gabonát eladja, s a bevett pénzen rögtön azon
 988 29|            rögtön azon fajból ujat vesz, s ekkint a mérőszám megvan,
 989 29|              évben megjön az eredeti ár, s a vagyon meg van mentve.
 990 29|                üzletét a sorvadás eléri, s mint a gabonakereskedők
 991 29|            harmadszor fogok változtatni, s okvetlen szükségem van a
 992 29|                eladok, kedves uramöcsém, s hirtelen megrohan az uzsorás,
 993 29|           gazdálkodni a szerencsétlenség s egyszerre megfulladok.~-
 994 29|                 egyszerre megfulladok.~- S önt az orvosok a Császárfürdőbe
 995 29|               véletlennek markába ejtem, s irgalomfalatra szorul.~-
 996 29|                Faddiné volt leányával, - s mint elbeszélték, ösmerősökkel
 997 29|            ösmerősökkel átjöttek Pestre, s tudván hogy együtt vagyunk,
 998 29|              lelki háborodást zabolázni, s erőltetett kedélyességgel
 999 29|              engem egészen készen talál, s abban bizom, hogy kenyeret
1000 29|                 az öreget fölzaklassuk - s ime jön az öreg, s mondja,