Chapter

1001 29|        fölzaklassuk - s ime jön az öreg, s mondja, hogy valaki kopogatott,
1002 29|                 kopogatott, talán cseléd s azt kérdi, fogadhat-e vendéget!~-
1003 30|                  induljon hozzám gyalog, s ne alkalmatlankodjék egy
1004 30|               hozott az ördög a nyakamra s elkezdi a beszédet azon,
1005 30|                  megnőtt egy arasznyira, s hol egyenesre magasodik,
1006 30|             hegyesebb vége, néha jobbra, s órákig kinozza. Ki nem dobhatom;
1007 30|                megáll minden borbélynál, s utána bolondul a városnak
1008 30|                dolgozószobámnak ajtaját, s bátyámat látom - meghizva!~-
1009 30|                 igy fölfujódott? Kérdem, s majdnem elhittem, hogy Revalenta
1010 30|                  Megijedt, urambátyám, - s ijedtében hust eszik, hogy
1011 30|         kicsaljon vagy husz esztendőt, - s kiszámitotta, hogy a kamatokban
1012 30|             vagyok, az igazat megmondom, s elegendőképpen megijesztettem,
1013 30|                el, azon nem kételkedtem, s e perczben nagy kedvem kerekedett
1014 30|                hirtelen gazdagodjam meg, s aztán hirtelen egyem egy
1015 30|               egyem egy maroknyi mérget, s vagyonomat hagyjam magának?~-
1016 30|                    Még hirt kap a fürdő, s az emberek azt hiszik, hogy
1017 30|                    mondja mohón az öreg, s egy gyürt tárczából kitett
1018 30|           kiváncsiság lázzá változott, - s elhittem, hogy amiért öt
1019 30|               most mint ügyvéd beszélek, s azon gondolkozom, hogy ne
1020 30|                  hogy ez ügyvédi hajlam, s az ügyvédi diplomával még
1021 30|              fölmásznak a Gellérthegyen, s egy lábon elbaktatnak Budától
1022 30|                  akarok valamit mondani, s a százötven forintért kimeritőleg
1023 30|                 ettek savanyu káposztát, s a vizivó fiuk a káposztás
1024 30|               ember bódult örömre képes, s ugy tánczol, mint a részeg.
1025 30|                 folyvást kerget valakit, s a kincset utána szórja valakinek,
1026 30|        elpuhulnak, a bajoktól elszoknak, s azt türni vagy elviselni
1027 30|                egyig mind panaszolkodik, s a panasz már három esztendős
1028 30|                 gabonaár folyvást száll, s a jobb árat némelyik be
1029 30|                 mert addig is élni kell, s egyéb terheket kénytelenek
1030 30|                 egy huszasból öt garast, s a maradékot a pinczérnek
1031 30|                  csizmában tyukszem van, s az öreg fél a szegénységtől,
1032 30|                   beleszeret és elveszi, s lelkében az öreg legalább
1033 30|              Végem van. - Nyögi az öreg, s a divánon végig nyujtózkodott.~ ~
1034 31|              cselédemmel levetkőztettem, s a külső szobában mindjárt
1035 31|              Faddi.~- Az amit nem értek, s amit talán ön fogna valamiképpen
1036 31|               ember.~- Balogh?~- Igen!~- S mi lelte, hogy itt rogyott
1037 31|          Nagybátyja? - kap hozzám Faddi, s kabátomat éppen ugy megragadá,
1038 31|                  Faddi nyakamba borulva, s az egykor erős ember sirt,
1039 31|                óta növekszik kamataival, s annak örököse az lesz, ki
1040 31|             tudni, hogy ön meddig élhet? s ami a legnyomorultabb, ezért
1041 31|                  a fájdalom kipusztitsa, s a vagyon rámaradjon?~- No
1042 31|             rendelkezhetünk e vagyonról, s hogy jól használhassuk,
1043 31|                  fiamat, vagyonomat...~- S elviszem érettük lányát...~-
1044 31|                Ön pedig az én fiam lesz; s igy kimondhatlan gazdag
1045 31|              vagyok.~Apa, anya megölelt, s az asszony elfojtván zokogását,