Chapter

 1 2 |      mert szarvai vannak, nyakát mégis igába hajtja, s ha nagy
 2 7 |           még mosogató ruha, - s mégis aranyozott keretbe teszem,
 3 8 |          vethetne a tehenek elé, mégis elég maradna, tanulja meg
 4 8 |         a diák szót is tudom,) - mégis én vagyok a legutolsó.~-
 5 10|         ötnél.~- Öt-féle ige van mégis! Házsártoskodik a gyerek,
 6 13|        napi szükségesek miatt, - mégis nyomorult, egy jó étvágyért
 7 13|       hogy sorsom elém vezeti, - mégis boldog vagyok, ő az utolsó
 8 14| leselkedőnek.~A diákfurfangosság mégis kitanulta, hogy miként kell
 9 14|    hetenkint háromszor ebéd után mégis oly derült, mintha a tápintézetben
10 18|      ravasz megölelve férjét, és mégis busultál?~- Busultam; mert
11 18|       gyermeket a rábeszéléssel. Mégis szép az a kegyelet, - az
12 18|      érthetetlen, s kellő helyén mégis mindent megmagyaráz, és
13 18|  önmagamat igen sokra becsüljem, mégis nagy jogomat érzem, s igy
14 18|           hogy eszét kimiveljem, mégis elfeledtem, hogy boldogságában
15 19|      pedig esküdtnek sem való, - mégis örülünk, hogy a tuskóból
16 21|         az elevenre tapintottam? mégis hazahuzza valami Faddi urat.~-
17 23|      országut mellé, s a vasutat mégis meg fogják csinálni.~Hasztalan
18 25|   szivemet, s a nyomorult férget mégis vágytam látni, hogy utolsó
19 29|    játsztam sorsommal, - szivébe mégis visszafogadott férjem, -
20 30|   megijesztettem, hogy vénségére mégis rendesen eszik.~- Nem tagadom,
21 30|       uram földi számadásával.~- Mégis szép az a te tudományod!...