Chapter

501 29|               gyalázattól megmentsem, egy fillérig kifizetem az uzsorát.~-
502 29|              megmondom, - férjét csak egy váratlan öröm mentheti meg,
503 29|               mondá, hogy: "a vagyont egy napon elfujhatja a szél,
504 29|              nagyon megértette.~- Hát egy rózsalevélkére?~- Ó, - ha
505 29|          rózsalevél itt van, - mondám egy kis szekrénykére mutatva,
506 30|                s ne alkalmatlankodjék egy óráig. Hátha majd valami
507 30|           hogy gyermekkorában lenyelt egy haltüskét, az most a gyomrában
508 30|              most a gyomrában megnőtt egy arasznyira, s hol egyenesre
509 30|                s aztán hirtelen egyem egy maroknyi mérget, s vagyonomat
510 30|       feledkezzem magamra vigyázni!~- Egy ujdonatuj bankóért megmondom.~-
511 30|               mondja mohón az öreg, s egy gyürt tárczából kitett öt
512 30|         fölmásznak a Gellérthegyen, s egy lábon elbaktatnak Budától
513 30|             volt a Faddi család, mely egy kis városban legirigylettebb
514 30|              Máskor az öreg elköltött egy huszasból öt garast, s a
515 30|             talán még menthetné: mert egy véletlen öröm még megmentené.~-
516 31|              A megfejtett talány.~Még egy kis türelmet kérek, mindjárt
517 31|            Ugy ön azt sem tudja, hogy egy végrendeletnek értelme szerint
518 31|               hármunk rokonsága közül egy a másiknak gyermekével házasságra
519 31|             asszony sirt, Faddi leült egy karos székbe, hogy kinyugodja
520 31|             jövök, a kétségbeesésből. Egy pár órával előbb semmisem
521 31|      zokogását, szeretettel mondja:~- Egy büszkeséget megbocsájt az