Chapter

 1 1 |      pedig ritkán járok igy, mert bár igaz, hogy a neveket rendesen
 2 2 |       meghatott, hogy parancsolni bár nem szándékozik; tanáccsal,
 3 3 |        héten ujra kipirul, - mert bár keveset eszik, de jó izüt;
 4 7 |           mint ha kezemet fölébe, bár távolra tartom, megmondom
 5 8 |        lélek; mert a czigányzene, bár ha kinevet is ön, - ezen
 6 10|         hogy az én számom kisebb, bár valódi értékemet is ösmeré,
 7 11|          föllegekig emelkedik; de bár az emberiségnek történetében
 8 12| Felöltöztem s a válság lehangolt, bár elkészültem, hogy elutasittatásomat
 9 13|           nem játszik; mérsékelve bár, de parancsol, s a köztapasztalat
10 16|         lógott felém, - gondolám, bár egy másik példány Faddi
11 18|           a szülői ház küszöbétől bár a legközelebbi szentegyháznak
12 21|           mint a talált kincs, és bár reményem nem biztat, hogy
13 24|      mentünk, azt mondja Faddi:~- Bár a gyerek Széchenyi keze
14 25|         megnyugosztalja. Én is, - bár kinevetnének is, - a harmadik
15 27|   kerültek. Az anyát megösmertem, bár megaszott, vonásait a test
16 28|          hogy polgártársai között bár a legirigylettebb, pénzén
17 29|     lelken rágódik. Beleegyeztek, bár az asszony el nem tudta