Chapter
1 1 | elég az hozzá, hogy egyszer én is kiadtam egy hónapos szobát,
2 1 | még inkább szájuk; mert ha én szobámban tüszszentek, ugy
3 1 | engedelmével legyen mondva, - én ugy jártam az életben, mint
4 1 | ha a profeszszor éppen én tőlem akart kérdezni valamit
5 1 | István ügyvéd urnak.~Tehát az én lakóm ügyvéd! Hihetőleg
6 1 | mérnöknek volt czimezve, s én elfeledtem; pedig ritkán
7 1 | feledhettem el, hogy az én lakóm voltaképpen mérnök.~
8 1 | Lestem, mikor érkezik haza az én lakóm.~- Levele van, barátom-uram, -
9 1 | urnak van czimezve.~- Az én vagyok.~- Nevessen ki, barátom, -
10 1 | előbb ügyvédnek.~- Igenis, - én ügyvéd, mérnök és orvos
11 1 | hasonlitás, - jegyzi meg ő, - én csak olyan meglőtt vad récze
12 1 | sajnáljon engem, barátom, - ha én önt faggatom, egyszersmind
13 1 | ér egy fillért.~- Az az én dolgom, - mondám a fiatalembernek, -
14 1 | a tekintetes ur.~- Hisz én komolyan beszélek, és csak
15 2 | tessék rám alkalmazni, - én a fogasnál is ostobább hal
16 2 | tanulatlanok, alkalmilag én fogok beuszni a tóba, hogy
17 2 | mondá halottnak, s aztán én sem kérdezgettem róla.~Puszta
18 2 | esetben a bátor is megdöbben, én pedig tervelni mertem, hogy
19 2 | a próba bebizonyitotta. Én is próbához folyamodtam, -
20 2 | kivánságot, hogy mondá valaki: Ha én isten lehetnék egy hónapig!
21 2 | veled nagy hét! Gondolám én is, egy ölesre nőttem lelkemben,
22 3 | vitatja el tőlem senki. Én nyolcz iskolát végeztem,
23 3 | léptem.~- Kedves urambátyám, én vagyok - Pista.~- Hüm!...
24 3 | velem. - Te azt hiszed, hogy én kincsen ülök vasorru bába
25 3 | Bizony szánandó ember ez az én bátyám.~- Apád engem megtagadott,
26 3 | Anyád nem keresett engem, én nem kerestem őt, - s ime,
27 3 | gyönyöreit igéri. Kezemben én is kardfélét tarték már,
28 3 | napszámba, s a kertésznek az én csonkám kalendáriumja; mert
29 3 | különben látni sem akar.~Ezt én nem értettem; de a régi
30 4 | szürös atyafinak, mert láttam én, hogy a kisbiró olyanokat
31 4 | hiánytalan, tudja, hogy én boldog voltam.~Kocsisom
32 4 | voltam.~Kocsisom elaludt, én szintén nem vigyáztam, s
33 4 | körvonalaiból találgattam, hogy én ezt az urat láttam már valahol.
34 4 | hogy bevégzi a munkát, én is fölismertem. A térképen
35 4 | tapasztalásból, Pista öcsém. Én is elvégeztem a jogot, tanultam
36 4 | Megnyertük. Végrehajtásra én mentem ki, - tisztességesen
37 4 | személyre ebédet rendelt, mire én bizony isten nem figyeltem;
38 4 | hogy sok egyéb között biz én nem értem, hogy mi az a
39 4 | fél Magyarországon csak én árulom. Hanem ezt csak magának
40 5 | való. Példának okáért: az én ősöm a török háboruban egy
41 5 | papiroson van kiadva, hogy én akkorát csak a lánczhuzó
42 7 | A makkhetes.~Kezdődik az én megaláztatásom, beszéli
43 7 | cselekedni méltóztatott, s én megálljam szó nélkül, álmomban
44 7 | tódult, s már tudtam, hogy én leszek itt az utolsó személy.~
45 7 | nejét, hogy a kis Adolfnak én leszek tanitója. Az asszony
46 7 | Szól közbe az asszony. - Az én Adolfom finom gyermek, hogyan
47 7 | ökölre volt szoritva, s én egy cseppet sem bántam volna,
48 7 | nem mutatott be kegyednek, én vagyok szüleimnek legidősebb
49 7 | ellenkező szokást találtam. Én a levesbe megizlelés előtt
50 7 | ő hozzá alkalmazkodott. Én olcsóbb legény vagyok, fűszereséknél
51 7 | fűszereséknél az alkalmazkodás az én szerepem lesz.~Adolf nem
52 7 | váltanék tányért? Mi vagyok én? Semmi! - Az a papiros,
53 7 | hátha megugrom? Nem biz én! Szépen fölkeltem, fölfogtam
54 7 | egekből néz le rám, hogy én jó, fejhajtó gyermeke vagyok
55 7 | hozakodott elő Maczliról, én is ettem a borjuczombból,
56 7 | nélkül fölmondtam. Adolf, az én tanitómesterem, beirhatta
57 7 | az első eminencziát. Hogy én milyen kalkulust fogok ő
58 7 | fölkelt, mi is valamennyien. Én félretettem a széket, mint
59 7 | majd adandó alkalommal én is megtanitom egyremásra!
60 8 | tükörben látnám magamat, én is megkérdezném, ki az abban
61 8 | aztán legyen ur.~Mikor én Faddi uramnak házába léptem,
62 8 | megmondhatja, mert voltam ám én szegény legény, tudom, hogy
63 8 | adom ingyen, mert ha az én fiamat két lábra akarja
64 8 | segéljen, nem tudom, mert én nem vesződöm vele. Én kereskedem
65 8 | mert én nem vesződöm vele. Én kereskedem reggeltől délig,
66 8 | Tudja, kedves barátom, - én a boltban és raktárakban
67 8 | feleségem előtt is. A raktárban én vagyok az ur, ha akarom,
68 8 | csókol, - a kávéházban az én helyemre le nem mer ülni
69 8 | kanálnál fölüt a nyavalya. Én vagyok a külső városban
70 8 | meg ezt az emeletet, hogy én itt iskolába járok, - feleségem
71 8 | szót is tudom,) - mégis én vagyok a legutolsó.~- Mit
72 8 | magam módja szerént vagyok én is ur. A czigány tőlem kap
73 8 | uramöcsém, - akkor hallgassa az én nótámat: "Nagy pénteken
74 8 | jól esik. Mitől busuljak én másképp? Étvágyamat egy
75 8 | vette, hogy viseljem azokat. Én? Kesztyüt? Nyáron? Télen
76 8 | bolondultam meg. Kocsisomnak én adok enni, - napszámosaimat
77 8 | adok enni, - napszámosaimat én fizetem - egyik sem mondja,
78 8 | alázatos szolgám, miért legyek én? - Biztat, hogy járjak az
79 8 | de nem keveredem közéjük. Én nem tudok kártyázni, - kell
80 8 | megmondom, milyen a tolla. Az én fiam ki nem mondja a huszonnégy
81 8 | visel, nagyobbakat, mint az én apám udvarában a holló, -
82 8 | veszett anyjostul, hogy én megsajnáltam a kisasszonyt,
83 8 | ujdonatujak.~- Mire fogom én tanitani?~- Megmondja az
84 8 | jelöltem ki életczélul. Mondám én is fülön fogva egy uj magyar
85 8 | sorsomnak ujjmutatása! Mondám én is, eresztve a madzagot,
86 8 | itala lepárolt harmat, - s én nem pottyantam alá, hanem
87 8 | vagyok, hogy öcsém tud az én szárnyas angyalommal beszélni.
88 8 | megjövendölték, - egyet én is jövendölök, hogy oly
89 8 | ilyen betükkel szoktam én irni. - Most pedig menjünk
90 8 | Most pedig menjünk az én szobámba, majd ott megmutatom
91 8 | majd ott megmutatom az én kedves, kóczos lányomat, -
92 8 | kóczos lányomat, - azt én nevelem. - Semmi holdvilág!
93 8 | mondja a haragját: láttam én azt sokszor.~Összevissza
94 8 | mosolygott.~- Miért legyek én nagyobb ur, mint a mekkora
95 8 | nem az emeleten van az én mennyországom: itt, földszint.
96 8 | elhuzatnám azt a nótát:~Ur vagyok én, nagy ur vagyok,~Magam földjén
97 9 | abban a városban, ahol én jogász valék.~A diákszobában
98 9 | ajtót?~- Jótól kérdi, majd én felelek, - mondja az ötödik,
99 9 | bánat idő előtt megöli. Én is igy gondolkoztam; hanem
100 9 | hogy egyedül vagyok, - én pedig röstelltem vele egymagam
101 9 | vágott az emberek közé, én is ott voltam, tudja az
102 9 | Mondám a fecsegönek, hogy én is közbeszóljak.~- Az ifiur
103 9 | ki az igazi számot; mert én igaz lelkemre mondom, hogy
104 9 | mivel érdemlettem meg? Az én édes gyerekemért, az én
105 9 | én édes gyerekemért, az én kedves diákomért, Kopasz
106 9 | amelyikben maga, kedves ifiur, - én nyaltam tisztára a vásott
107 9 | telepedett, két esztendeig én takaritottam rá, - én főztem
108 9 | esztendeig én takaritottam rá, - én főztem reggelijére a drága
109 9 | Fél esztendeig tartott az én olajvásárom; hanem egyszer
110 9 | nyolczszor nyolcz! No, gondolám, én nem vagyok még olyan vén,
111 9 | tele méri olajos üvegemet, én meg előbb a levelet akarom
112 9 | utczára. Ez volt a válasz. Az én kedves inzsellérem aztán
113 9 | hogy a német vargánénak én is viszszamagyaráztam, mikor
114 9 | mikor rajtértem, hogy az én kályhámból lopja a fütőparazsat;
115 9 | Kinek másnak lettem volna én levélhordója? Kiért pofoztattam
116 9 | volna meg magamat, hogy én vissza ne vágjam! Én türném
117 9 | hogy én vissza ne vágjam! Én türném el, - én? - mondja
118 9 | vágjam! Én türném el, - én? - mondja magára mutatva,
119 9 | mintha mondaná: Ösmered az én nyelvemet, amelyikkel egy
120 9 | káposztát be lehet vágni. - Az én diákomért türtem el a keserves
121 9 | ifiuram, - felel az asszony, - én nem viszem. Az utolsót visszahoztam,
122 9 | terpetinolajos lenne is.~Én eleget hallottam mára. Rózsának
123 10| kikeresett helye volt az én orrom, s eltalálta, miképpen
124 10| jóra való restség az, ha én a kertben a baraczkfára
125 10| fölötte nincsen hatalmam: én szenvedek, s a gonoszkodást
126 10| az apának megmondja, mit én semmi esetre sem tettem
127 10| való pimasz, ki tudta, hogy én nem birkózhatom vele; mert
128 10| Tudta a kis bankó, hogy az én számom kisebb, bár valódi
129 10| kölcsönösen üdvözöltük egymást, s én az órának közepén elhagytam
130 10| ostoba tréfáitól. Legalább én ezt gondoltam, vagy hogy
131 10| csak némelyek számitják.~- Én is azok közé tartozom, kik
132 10| kutyája, talán az is az én szavaimtól hunyászkodott
133 11| egyaránt tagjai vagyunk.~- Én nemes ember vagyok! Kiált
134 11| hogy a zsidók lepökjék; én, a gyarló ember, arczon
135 11| magyarázatot, hosszabban, mint én elmondám, több erővel és
136 11| szerencsém egy szóra.~Az én emberem lassan huzakodik
137 12| hártyát, mint édesanyám, hogy én legyek az ur, az a boldog,
138 12| csókolom kezét.~- Az én kedvemért, édes Vidor ur, -
139 12| lotterián; de miért ülök én a fűszeresnének kosarában? -
140 12| fűszeresnének kosarában? - én, Adolf urfinak megpuhitója,
141 12| azonnal elhallgatott. Hanem én még bolondabbul a hinárba
142 12| hihettem-e, hogy a szülők az én orvoslásomat helyeslik?
143 12| egyszeregyből, Amerikát tehát nem én födöztem föl.~Mivel a bizalmatlanságra
144 12| hogy ön mire képes?~- Az én nagybátyám? Kérdem csudálkozva,
145 12| mint ön nem nyilatkozik. Én mindent tudok, - többet,
146 12| Honnét tudja ön, hogy én Balogh Andrásnak öccse vagyok?~-
147 12| fekete tintával volt irva az én czimem, a fekete betük alatt
148 12| mi fontos van abban, hogy én megtudom, hogy ön Balogh
149 12| most már elhiszem, hogy én sem álmodtam, ami velem
150 13| angyalfőt a rendes órában. Én szabadon járkálok az utczán,
151 13| hosszan elmaradt a fűszeres, én faluról jöttem, farkaséhesen
152 13| okosat, - biztat Faddi, - én dohos zabot árulok, fűszeres
153 13| nevük van a ruháknak is, az én kabátom Codrington. Ugy-e,
154 13| Nem egészen, - mondám én is a fűszeresnek, - az ész
155 13| adok önnek használatra, az én tőkém mégsem fogy, ön meg
156 13| esze minden pillanatban? Az én tőkémnek éjjel, nappal ára
157 13| reményt: köszönöm alázatosan. Én árulok sárga czukrot, babérlevelet,
158 13| hogy olykor nem félek.~- Én pedig sohasem félek, - uram, -
159 13| vagy te? kereskedő, mint én, és...~- Pénzhordó szamár, -
160 13| a pénzed, - jer, találok én neked! - Mondja Faddi, székét
161 13| Ez a lencsés tehát az én nagybátyám volt, de miként
162 13| fűszerestől azt kérdi:~- Már most én is érek itt helyben annyit,
163 13| szó, hogy Rózsa lányod az én fiamnak felesége lesz?~-
164 13| akit a lány ugy is szeret.~Én elhalványultam, a fűszeres
165 13| inkább.~- Kit szeret az én lányom?~- Ezt a derék, becsületes
166 13| Faddi ur igazat beszélt.~- Én sem félek, - mondja a fűszeres, -
167 13| nagy szamár, ön pedig az én izlésemre nagyon okos. Ajánlom
168 13| magasra épült, hogy azon én át ne ugorhassam. Nem arról
169 14| életemet mondjam el, - s én következetesen elmondom
170 14| legvékonyabb?~A legvékonyabb én voltam, s hogy az egész
171 14| dicsőség az enyém legyen, - én vállalkoztam. A haditanács
172 14| kimegyen a zajra, s hogy én bizton bemehessek, a konyhában
173 14| tökéletesen sikerült odáig, hogy én a szobába surrantam, az
174 14| negyedóráig. E negyedóráig én sokat hallottam.~- Frau
175 14| tudja, hogy feketekutyáékhoz én járok mosni.~- Tudom, galambom! -
176 14| galamb helyett lőnének meg.~- Én ma este szennyest válogattam
177 14| kezdtek.)~- Bábi, - kérdi az én asszonyom, - nem fért maga
178 14| gondolja: pálinka!~- Hogy én most részeg fővel beszélem
179 14| Jól értette, hogy az én diákomról beszéltek?~- Hogy
180 14| számon, - kedves Bábim, - az én mérnököm tápláló dajkám.~-
181 14| mérnököm tápláló dajkám.~- Én meg fűszereséknél vagyok
182 15| játszik-e? Nem felelhettem; mert én nem értem rá éjjelenkint
183 15| hogy ki volt a vesztes, én még ébren hagytam a lakmározókat,
184 15| sorsa, igy fog járni az én fiam is, most az anyja vékonyra
185 15| buzakereskedö még kevésbé. Ezt én mondom.~- Miért?~- Az ügyvédséghez
186 15| Tudtommal nem játszik.~- Az én tudtommal pedig játszik.~-
187 15| ezüsthuszassal tértek viszsza.~- Az én fiamat kinevették.~- Nevét
188 15| ólomért, - s ez a filkó az én fiam.~- Mi következik most?~-
189 15| most?~- Hogy a kölyköt ma én frizirozom meg, nem a fodrász.~-
190 15| megbocsátok! - Ilyen szavakért én nem tudok megharagudni,
191 15| megharagudni, sőt ellenkezőleg: én félek, némely szavát nem
192 16| feleségem, tuzok vagyok én ilyen égben járó gondolatokhoz, -
193 16| nedveket az anyaföldből. - Én vagyok az oltovány ág, mely
194 16| van, - kedves feleségem, - én keresem nektek a fényes
195 16| ugy segéljen, nem látom. Én megveszem a buzát, megvárom
196 16| házaknál örömest látják, - én boldog anya vagyok.~- Ez
197 16| inventáriumod, - mondám én, - most hallgasd az enyémet.
198 16| kenyérkeresetet tanulja. Én és a mészáros beszélünk
199 16| egymaga szeretné agyonütni. Én a vármegyegyülést alig várom,
200 16| tutajozunk a jég között. Én örülök, mintha csiklandoznának,
201 16| fiatalabbak többet tudnak, mint én; mert a fiatalok február
202 16| toronyból nézik a világot, én csak földön járok, s mindenféléből
203 16| kereskedő vagyok. Ez az én czimem. Hát a fiad lesz-e
204 16| olyan biztosan ur, mint én buzakereskedő?~- Másodszor
205 16| mentett meg, ezt az ólmot. Én eladom a buzát porostól,
206 16| Meleg?... De, anyjuk, ha én megfogadom, hogy azt a kályhát
207 16| akart, hogy el ne merülj, ha én torkig állok a vizben. Sohasem
208 16| magadét, akkor asszony, én leszek a vasorru bába, s
209 16| Köszönöm, férjem, - te ismét az én jó Faddim vagy, - udvarias
210 16| udvarias is tudnál lenni, - én azt bizonyosan tudom.~-
211 16| munkát, az boldogit téged, én nem háborgatlak.~Ott hagytam, -
212 16| vágnám végig a csapóval. (Én szintén igy vélekedtem.)~-
213 17| meg ezt a szép tudományt, én voltam belőle a legkitünőbb, -
214 17| belőle a legkitünőbb, - s én undorodtam meg tőle legelőször.~
215 17| nyöszörög az öreg, - én is aláirtam nevemet egynek, -
216 17| váltó annyit jelent, ha én száz forintot irtam ki, -
217 17| fogja megfizetni.~- Tudom is én, hogy mit irtam, hova irtam,
218 17| irtam? - Vén bolond vagyok én, kedves öcsém, olyanba kaptam,
219 17| harapd le a fülemet; mert én nem érem el a számmal.~Bementünk, -
220 17| mit hirből hallott. Az én öregem leült az asztal mellé,
221 17| egészen hamis önre nézve.~- Én rám nézve?... Kérdi az öreg. -
222 17| önnel kifizettetheti.~- Hát én kien keresem pénzemet?~-
223 17| részletes tudomány, melytől én a tanodában eliszonyodtam,
224 17| ma félbenhagyhatod, - sőt én tanácslom, légy mérnök,
225 17| ha ön el nem árulja, én bizonyosan nem.~ ~
226 18| harapjon.~- Nem azt mondom én, kiált egy fogatlan borbély, -
227 18| akarsz engem lepni, tudom én azt, kedves öregem, megsugták.
228 18| fogják megvenni?~- Bánom is én, ha a két tornyu templomot
229 18| a mesterséget.~- Férjem, én nem szoktam vizsgálni a
230 18| megforditva áll a dolog, amiért én szentugyse meg nem czirógatlak!~-
231 18| nem repül ki az ablakon. Én nem kértem semmit, s nekem
232 18| rohanni a fűszerest, - mondám én, - harag ide, harag oda.
233 18| teremtmény egy vállalkozó nőnél. Én meghalnék, ha a szivarozást
234 18| holdnak foltjai vannak, - én egyikért sem ájuldozok, -
235 18| egyikért sem ájuldozok, - én megelégszem csillagommal, -
236 18| levelet akkorra hagytuk.~Én elmentem fűszeresékhez,
237 18| hiányzott a bátorság, hogy én a nő, egy férfival szemközt
238 18| regényesség édes barátom, én is ezt mondom. A gondviselés
239 18| boldogtalanságban is lehet válogatni, én azt választom, melyben mást
240 18| hagyott könyvembe rejté, hol én bizonyosan megtalálhattam.
241 18| látott, a könnyező lányt, az én kézcsókolásomat, a megirt
242 18| sorsával nem törődöm. Barátom! Én az észt becsülöm, - a kereskedő
243 18| másként akar boldogulni, én nem akadályozom. - Ő választékos
244 18| mérnökkel vitáztam, - no, akkor én goromba ficzkó voltam, megbántottam
245 18| Maradtam igen jóakarója, ~Én, az a bizonyos."~Semmi aláirás;
246 18| ide irhatta volna; mert én el nem árulom, és kinek
247 18| mérnökhöz, értse a többit ő, - én örülök, hogy a fűszeres
248 18| lányt. Megfontoltam, hogy én ezt gyürkelopás közt hallottam
249 18| körülménynek megjárja mindkettő, én az ágy alatt, ő a mellékszobából
250 18| logaritmussal, amennyi már kész. Én rád adom atyai áldásomat,
251 18| nézett rám, várta, hogy én magyarázzak.~- No, fiskális
252 18| Különböző lélekállapot,... én a boldogságtól fázom,...
253 18| már; mert ha megharagszom, én veszem el a lányt.~- Megyek, -
254 18| feleség.~- Már nem fázom!~- Én sem izzadok.~- Tehát a viszontlátásig.~-
255 19| templomba. Ne kérdezz semmit, - én sem kérdeztelek, pedig mindent
256 19| társul?~- Kedves Rózsám!... én is álmodom, - imádkozzunk
257 19| teremtett, még Petőfit is.~Az én szivemnek kimondhatlan jól
258 19| stemplis utlevelet, hogy én vagyok-e én, s hogy adós
259 19| utlevelet, hogy én vagyok-e én, s hogy adós vagyok-e a
260 19| szunyogot, mely nem csip; mert én nem tudnék szunyogot csinálni,
261 19| mondám a házaspárnak, - én és a tanuk elszéledünk,
262 19| uramöcsém, - pattog az öreg,... én a feleségedet akarom látni.~-
263 19| öntsünk, urambátyám; mert én különben meg nem mutathatom.~-
264 19| tudta a fűszeres, hogy te az én vérszerénti rokonom és öcsém
265 19| fűszeresnek; mert amely levelet én irtam halavány fehér kalapos
266 19| hogy a halavány betüket én irtam.~- Hidd be azt a vasorru
267 19| föl engem, vén szamarat. - Én, négy lábu állat, - én vezetem
268 19| Én, négy lábu állat, - én vezetem azt az akasztófáravaló
269 19| a mérnök irta, csakhogy én hordtam ide, oda. Tegnapelőtt
270 19| Bizonyosan nem gondolt az én erszényemre.~- Huhuhaj,...
271 19| czélból, eszközül használta. Én akkor azt is számba vettem,
272 19| pénzeinek egy részét én használom, s nem is kétlem,
273 19| zavar engem, ön azért az én drága szeretett vőm, kinek
274 19| hanem a kocsin egy pár napra én fogok elutazni; mert különben
275 19| boldogtalan ember azt hiszi, hogy én esküdtem meg Rózsával. Ezt
276 19| néhány napra elutazni, addig én házőrzőnek maradok, megirom
277 19| levegő egészen tiszta, az én légmérőm állandó napokat
278 20| mérnöknek dolgozó szobájába. Én ijedtemben földöntöttem
279 20| lenne az most a vörös tenger én meg annak fenekén Fáraó
280 20| csak észt árulunk! Mondám én a mérnök helyett; mert az
281 20| ész nem fél, - de minthogy én most nagyon félek, azt kell
282 20| azt kell hinnem, hogy az én eszem elment. Az ur elvette
283 20| pedig nagyon szeretem.~- Én ettem bolond gombát, hallja
284 20| addig van.~- Nem addig van. Én kereskedő vagyok, részben
285 20| szárnyai ragadják el önt, s én e bárdolatlan nép között
286 20| ha nagysád tudná, amit én, - s az alkalmat torkán
287 20| éppen olyan bolond, mint az én feleségem.~- Nagyobb, -
288 20| az önök hivatását? - Ó, - én fontszámra árulok, - önök
289 20| megbuktunk volna.~- Végem van!~- Én meg most kezdődöm el.~ ~
290 21| Aranybetűkre méltó sorok, hanem ha én irnék vezérczikket, azt
291 21| legyek, apáméból ur vagyok én otthon.~Ez a fiatalember
292 21| az ő tenyerébe csapok az én tenyeremmel, ez olvasható
293 21| megélünk. Veszekedők között én vagyok a biró, mindkettőt
294 21| kedveztem. Ott lenn van az én mennyországom, barátom,
295 21| megfizeti. Megbolondulok én otthon, mert a kocsis is
296 21| Bécsbe, Párizsba, elér oda az én erszényem.~- Azt ön tudja,
297 21| erszényem.~- Azt ön tudja, én meg azt tudom, hogy ön bizonyosan
298 21| Barátom, - ne higgye, hogy én tüskés természetü vagyok.
299 22| sirnak. Ez igaz lehet. Az én kedves anyám különösen kikereste
300 22| meggyulladt boglyáját az én anyám éppen olyan részvéttel
301 22| kedvére kisirhatja magát!~Én, meggondolatlan gyermek,
302 22| választékossággal, leszamarazták, én pedig azon elmélkedtem,
303 23| angol királynénál ebédelt, én a fekete macskánál. Ez a
304 23| buta tömeg nem tudta. Tudom én, hogy belőled a legtisztább
305 23| mint a tyukszemet, mely az én testemnek része, az én véremből
306 23| az én testemnek része, az én véremből táplálkozik, az
307 23| véremből táplálkozik, az én bensőmből nőtt ki, mégsem
308 23| rángatták szánkban a zablát.~Én a grófot másnak vélem, mint
309 23| barátom: te csak második vagy, én vagyok az első.~- Éljen! -
310 23| nap óta keresem fiamat, az én jó madaramat, tollát vedlette
311 23| tőlem:~- Hát maga kicsoda?~- Én vagyok a gazda! - Mondám
312 23| fordult, tovább hortyogott, - én felöltöztem, s többször
313 23| Aludjál békével, pajtás, - én átugrottam a huszonnegyedik
314 23| talál. Aludjál, pajtás, - én is alszom, ha tudok. Jó
315 23| éjszakát.~Derék urfi lehet az én vendégem, gondolám, - befordultam
316 23| fölkiáltottam ijedtemben; mert az én hálópajtásom az ifju Faddi
317 23| az ágyból délig, s addig én az apát tudósíthatom mindenről.~-
318 23| mondja meg neki, hogy az én vendégem volt.~- Ifiuram! -
319 24| hagyta alunni, - mondám, - én inkább panaszolkodhatnám;
320 24| is ágyamban fekszik.~- Az én fiam?~- Az ön fia, kedves
321 24| dolgot, - ő nem tudja, hogy én önhöz jöttem.~- Okosan van. -
322 24| uramöcsém mindent tud, - én a haszontalan ficzkót most
323 24| a kétezer forint már az én pénzem, - ezt nem az anyádéból
324 24| mutatott egyet, furcsát, mitől én is megijedtem. Elhallgattam,
325 24| ettünk reggelire, nőm is, én is, - maradjon köztünk. -
326 24| mond olyan nagyon vékonyat, én meg nem azt az igen vastagot.
327 24| feleségem, te a kanapéra, én veled szemközt, barátunk
328 24| az asszony fitymálva, - én egész vagyonomat áldoztam
329 24| arczomra, Vidor ur, sirok én? dühöngöm én? Aztán tessék
330 24| Vidor ur, sirok én? dühöngöm én? Aztán tessék elolvasni
331 24| férjem irta fiamnak, - mondok én ilyeneket egy tapasztalatlan
332 24| Kedves öcsém! Valamikor én itt Pesten az árvaházban
333 24| Kiállt a katonabanda, - én a nagy trombitás mellett
334 24| pörkölthust hozott a kapu alá, én fügét és szentjánoskenyeret
335 24| müvelt eszü embert kérdem, ha én alólam kikapnák a vagyont,
336 24| hozzám vágott, - mi lehetnék én a tudományom után? Hajdu,
337 24| mondtam, uramöcsém, hogy én goromba ficzkó vagyok. Hányszor
338 24| utolsó ember vagyok. Érek én egy hajtófát? Mészáros komám
339 24| megvallja, hogy fajankó? Én voltam az ő professzora,
340 24| voltam az ő professzora, én tanitottam olvasni a staniczlikról, -
341 24| staniczlikról, - ennyivel érek én többet. Mi vagyok én, kedves
342 24| érek én többet. Mi vagyok én, kedves galambom? (Szegény
343 24| kevesebb zsákot varratnak, mint én. Zsák-zsák! Ma nekem van
344 24| beszéltem józanabban. - Ne félj, én meg nem bolondulok egy asszony
345 24| esztendeig tűrte, hogy az én feleségem lakik az erkélyes
346 24| te tudod legjobban, hogy én hamar meglapulok; hanem
347 24| Megtanitlak busulni, miként én busulok, ha a buzának ára
348 24| Megtanitlak csapófázni, hogy ha én otthon nem vagyok, ne bizd
349 24| nem árt a gabonapor. Idáig én hordtam föl a pénzt utánad
350 24| emeletben lakjunk. A vagyont én megvédelmezem, - ez szent
351 24| asszony, - tuljártál eszemen. Én azt gondoltam, hogy a gyereket
352 24| hizeleg az asszony, - én engedtem, engedj te is,
353 24| majd haza kergetné, - s én tudom, miért csókolnám meg
354 25| elvitázhatlan tulajdona az én nagybátyámnak. Faddit meglátva,
355 25| urambátyám, nem akarok én semmit is kapni, - mondám
356 25| szerződnek.~- Ejnye, hogy én azt nem tudtam! - mondja
357 25| nekem ujságból, - bánom is én, ha ötven-hatvan esztendő
358 25| Ne törődjem vele?... én ne törődjem vele? Tudod-e,
359 25| tudsz? Azt gondolod, hogy én vettem meg?~- Két itcze
360 25| mondanám, - urambátyám; de én az Éliáskutból iszom, -
361 25| számokkal megegyez, akkor az én kiszámitásom igaz.~Azonkint
362 25| százast, és elszaladok vele, én, az öcscse, nővérének fia, -
363 25| bőrömből, mikor ehettem én pecsenyét? A légy meg nem
364 25| pecsenyét? A légy meg nem él az én szobámban, - mit egyék?
365 25| gyógyitottál...~Megálljunk! Én eltévedtem! Hisz én eltértem
366 25| Megálljunk! Én eltévedtem! Hisz én eltértem hivatásomtól. Mi
367 25| hivatásomtól. Mi vagyok én! Szükségben segitő, - más
368 25| Faddinak kedves hites társát én segitém megtériteni, bátyám
369 25| koldus vagy, öcsém, mint én, rád férne a jó szerencse,
370 25| madarat megfogatnám veled, ha én bizonyosan tudnék valamit.~-
371 25| mennyinek mondják.~- S aztán?~- Én tanácsadásból élek, - kedves
372 25| igen jól megtanitottál, - én tanitok most másokat, -
373 25| zavartassák, ön nyuzzon, én gyógyitok. Kerülni fogom
374 25| iránya megnyugosztalja. Én is, - bár kinevetnének is, -
375 27| vékony karja helyett.~- Én vagyok!... mondja végre
376 27| nem tudom bizonyosan; mert én azt sem tudom, hogy van-e
377 27| a meleg viz vagy belől? Én egy nyavalyáját ösmertem,
378 27| Furcsa doktor vagyok én, kedves öcsém, nevet az
379 27| feleségem nyavalyájáról én vettem be az orvosságot,
380 27| vezetem négy esztendő óta az én kedves életpáromat, s ha
381 27| Nem láttak szivembe, hogy én Faddiékat más szemmel nézem.
382 27| Faddiékat más szemmel nézem. Én az egyszerü, reménnyel keveset
383 27| portékánknak ez az utolsó ára. Én a sorssal nem koczkáztam, -
384 27| reményekkel csalogasson, - én parancsoltam a sorsnak,
385 27| hallgatni fogunk; szebbet én sem tudnék mondani, - hanem
386 27| mondja a lány, - mert én el vagyok alkudva vagy cserélve, -
387 27| alkudva vagy cserélve, - én apámnak jutottam, - s az
388 27| még nagyobb szerencsére én könnyen sirok, és még könnyebben
389 27| fájdalmasan lehajtva fejét, én a vagyonra soha sem számitok, -
390 27| lemondásról van szó, - és én itt csak akkor adom a tanácsot,
391 27| Hány ember irigyli az én sorsomat, pedig ha tudnák,
392 27| megkisérti, - s ha ön az, kit én ösmerni vélek, - azt mondandja
393 27| látta ám uramöcsém, hogy én ölelgetném őket, pedig kétezer
394 27| bocsájtott meg nekik.~- Nem is az én erőmmel cselekedte azt,
395 27| cselekedte azt, kedves uramöcsém, én már akkorát csakugyan nem
396 27| tudhatja.~Rám nézett az öreg, - én vissza ő rá, mintha a malasztot
397 27| szereti az anyját, hisz egykor én is szerettem.~- Csakhogy
398 28| dohánygyüredéket.~- Nem érek én már egy pipadohányt, - ne
399 28| mától fogva ön leszen az én jobb kezem. Eddigi főnökei
400 28| meg tud-e bocsájtani, - én a magamét megteszem, s a
401 28| ismét vissza nem esem.~- Én elhiszem, hogy nem esik
402 28| Ha nekem most ezt az én fiam mondaná? - Kiált föl
403 28| az asszonyt, ő elöl ment, én hátul, Agyam tele volt az
404 28| néha felsóhajtottam; mert én sem valék kőből s megsajnáltam
405 28| kedves urambátyám; mert én ingyen egyet sem lépek e
406 28| megette.~- Meddig élhetek én még, kedves öcsém?~- Hat
407 29| maga ellen veszi be, - nem én állitom először.~Az elbeszélt
408 29| elmondta, megbocsájtottam, - én tudom, mily rettenetes áron.~-
409 29| fiammal tehát évek óta az én nevemet iratja egy gazember
410 29| több, hasonló körülményre én figyelmeztettem, - tehát
411 29| év óta vesztegel igy az én tőkém, - raktáraimban csordultig
412 29| azt megőrizte volna, mint én az enyémet!~- A rózsalevél
413 29| csak az ön kezével tudom én megmenteni.~- Anyám!...
414 30| uj bankjegyeket.~Most már én ijedtem meg; mert az ilyen
415 30| vagy elviselni képtelenek.~Én gabonakereskedőkkel gyakran
416 30| vakarja füle mellékét. Faddit én ilyen vakaródzáson kaptam
417 30| lesz.~- Semmi hihetőség, - én hallottam suttogni az embereket,
418 30| Magam is azt gondolom.~- Én meg nem gondolom, urambátyám,
419 30| féleszü?~- Történetesen én vagyok, urambátyám!~- Végem
420 31| sincsen több rokona, mint én.~- Megszabadultam! Mondja
421 31| ki hármunk közül, t. i. én, a fekete kutya-fűszeres
422 31| Mindjárt az ágyba fekszem én is, - mondám szédelegve,
423 31| lányát...~- Ön pedig az én fiam lesz; s igy kimondhatlan
|