Chapter
1 1 | vesznek, annak értéke van, s azt is tudják, hogy mi az adomákat
2 1 | olvasó, hogy egy perczre is azt gondolám, hogy nem tudom
3 1 | szerződött senkivel?~- Ez azt jelenti, hogy történetem
4 2 | gyermek voltam, imádkoztam, s azt hittem, hogy az elmondott
5 2 | ispánnak. - S ha zöldnek hiszem azt a kéket, amit föllebbvalóim
6 2 | kérdésekre megfoghatatlan azt a feleletet kaptam, hogy
7 2 | még szigorubban itélt, - azt mondá: a másvilágon büntetésül
8 2 | hatása van, ha kedélyesen azt mondja az ápoló a nyöszörgőnek:
9 2 | gazdagodtál meg. Hogy nem loptál, azt erősen hiszem; mert gyávább
10 2 | örülsz, mikor megkapod, s azt gondolod, hogy a jó vastag
11 2 | homlokomról csurgott a verejték, s azt véltem, hogy az eszemnek
12 2 | nem neki hiszek; mert azt hazudja, hogy bőrömet két
13 2 | de nem ád.~Sokszor hallám azt az oktalan kivánságot, hogy
14 2 | esetre sem cselekednék; mert azt sem cselekszi, ami emberi
15 2 | ilyen hangon fejezik ki azt az állati indulatot, melytől
16 2 | Ismeri ön "Don Caesart," azt a hires franczia szinmüvet,
17 2 | heves vérét mérsékli, s azt hiszi, hogy a párbajnak
18 3 | bajuszt, - szegény ember azt ad, a mije van.~- Kedves
19 3 | egyik tanárom is mondá.~- Azt nem mondá, hogy épületed
20 3 | szembe nézett velem. - Te azt hiszed, hogy én kincsen
21 3 | orra alá hadonázzak, nehogy azt vélje, hogy alamizsnájára
22 4 | példáját követtem, mikor azt mondá, hogy ezután az ügyvédség
23 4 | a kereskedőt, kinek csak azt mondják: hallja maga, sőt
24 4 | nagy szerencsével, s hogy azt miképpen használták: elmondom.
25 5 | Franklin vagy Stephenson, ki azt a mértéket fölfedezi, melyen
26 5 | nyolcz hatvannégy. Pedig azt jelenti, hogy érti.~- Hat
27 5 | valóért valót kap. A nép azt süvegeli és czimezi, kitől
28 5 | efféle aprólékosságot, már azt sem követjük, hogy irás
29 5 | sugó nélkül szerepelnek. Azt hiszed talán, hogy az embereket
30 5 | Eszem ágában sincsen; hanem azt gondolom, hogy a városig
31 6 | keveri.~No, látsz egyet, - azt a barna selyemruhás nőt;
32 6 | ne gyurja, s az imádkozó azt mondja: Hüm! ez is itt van?)~-
33 6 | hogy lássák kalapja mellett azt a nagy georginiát, akkora,
34 6 | gonosz észrevételeivel.~- Azt gondoltam, hogy a zsizsik
35 6 | gondol, bizonyosan tudja azt is, hogy a másik mit kevert
36 6 | után kotyognak, bizonyosan azt mondják el, amit az isten
37 7 | pecsenyének akart állni, hogy azt fölvagdalja. A fűszeres
38 7 | Hektor föltaszitotta azt a nagy olajos üveget, mit
39 7 | anyának kedves majma.~- Azt kikérem! Mondja az asszony,
40 7 | legyenek elnézők.~Fűszereséknél azt a kenyeret ettem, amit cserében
41 7 | ember folyvást ur volt, azt tett, amit akart, sőt környezete
42 7 | Adolf barátom, kegyed azt is meg fogja mondani, ugy-e?~-
43 7 | magadnak is tisztát, - a sors azt mondja: megérdemled, fiatal
44 7 | munkát, kilestem pillantását, azt a mennyei részvétet láttam,
45 8 | ruhában ugy félek lépni, azt gondolom, kiesem belőle.~
46 8 | a kávés, - a vendéglőben azt főznek, amit akarok, s ha
47 8 | rendelek, minden vendég azt eszik, s az is dicséri,
48 8 | husz esztendeje repetálom azt az egy iskolát, (ni-ni,
49 8 | s éppen igy találja el azt a kinos keservet, mely engem
50 8 | Tegnap vágtam ide a sarokba azt a suhogó pálczát, - azt
51 8 | azt a suhogó pálczát, - azt mondta, ne járkáljak vastag
52 8 | esküszöm meg, - legföllebb azt gondolom, hogy a jogban
53 8 | de nem a szamár, - hát azt betüzöm ki, hogy az anyjuk
54 8 | emeletbe.~Ne méltóztassék azt ellenvetni, hogy Faddi uram
55 8 | kedves, kóczos lányomat, - azt én nevelem. - Semmi holdvilág!
56 8 | mondja a haragját: láttam én azt sokszor.~Összevissza csókolta
57 8 | hitre letett igazságot, azt mondja:~- Uramöcsém! Ez
58 8 | volna a czigány, elhuzatnám azt a nótát:~Ur vagyok én, nagy
59 9 | a reszelt tésztát, hogy azt a borotvafélét megtaláljam,
60 9 | csak orditson. Az idegen azt gondolhatá, hogy ez asszony
61 9 | hogy kevélységében csak azt sajnálja, hogy azt nem mondhatja,
62 9 | csak azt sajnálja, hogy azt nem mondhatja, hogy a kályhát
63 9 | lépek, a feketekutya azonnal azt kiáltja a feleségére, hogy
64 9 | az achtmal acht. A szamár azt mondta, hogy nyolczszor
65 9 | teremtette, - hetedszer hallom azt a szót, azt a bizonyost,
66 9 | hetedszer hallom azt a szót, azt a bizonyost, a kisasszony
67 9 | utolsót visszahoztam, csak azt tudom, hogy kitalálták,
68 10| s a négyet elszámlálva azt mondja: 5-ik a közép ige.~-
69 10| könyv világosan mondja, hogy azt csak némelyek számitják.~-
70 11| Hirtelen fölugrik, - a többi azt gondja, hogy megbolondult.
71 11| hallgatónak, s az ijedtében azt gondolta, hogy balhát szalasztottak
72 11| egyebet nem tudnak, mint azt, hogy melyik ajtón jártak
73 11| bőszült oroszlán...~Egy hang azt mondja: Őszült oroszlán
74 11| mikor a karika gömbölyü! Hát azt mondja meg, Faddi ur, látott-e
75 11| polgári társaságban valaki azt mondhatná: tekintsetek ugy,
76 11| megvédelmezni. Mózesnek azt mondá az Ur, midőn az égő
77 11| óriás munka. A tudatlan azt fogja kiabálni, hogy ő hazafi,
78 11| nem tudom, kit válaszszak? Azt tartom, a K betüből legtöbben
79 11| halavány. A többi nevet, s azt gondolja, a hátralevő tiz
80 11| rossz diákok általában, azt a keveset, mi fejükbe ragadt,
81 11| s néhány font csontjával azt az értéket képviseli, mit
82 12| Meglepő barátság.~Azt mondják, hogy a pokoli kinok
83 12| melyik jobb, - válaszszam azt.~Most mérget eszem, gondolám, -
84 12| urabátyjának! - Mondja a vallató. - Azt is megmondom, hogy kalapostól
85 13| darabig, mily apróra rágja azt, miben csont nincs: szád
86 13| összehoznak két fiatalt, s azt mondják: az első pillanatra
87 13| nem kelt el a lány, csak azt tudja, hogy kapós, hogy
88 13| éjjel, nappal ára van, s azt folyósithatom; átváltoztatom
89 13| mert holnap enni akar, s azt ma kell megszolgálni.~-
90 13| kihajt az országutra.~- Azt hinné az ember, hogy titkon
91 13| zabba dugtam fejemet, s azt hittem, hogy az oskolában
92 13| mindkettő hangosabb lett, s azt hiszem, hogy a könyökkel
93 13| magammal pénzt.~- Fél bolond, - azt sem tudod, hol áll a pénzed, -
94 13| volt a sor, s a fűszerestől azt kérdi:~- Már most én is
95 13| elhiszed-e?~- Hát aztán?~- Aztán azt kérdem, - hogy áll-e még
96 13| add, - rekomendálok egyet, azt, akit a lány ugy is szeret.~
97 13| Erre az felelhetne, aki azt tudná, hogy miért löködte
98 14| azonban hasztalan, csak azt tapasztaltuk, hogy kedden,
99 14| kedvü napokon?~- Levesnek azt a vizet, miben az urak számára
100 14| gondolja csak, Frau Rézi, azt mondta a fűszeres, hogy
101 14| odaádnák neki.~- Az asszony is azt mondta?~- Az mondta legjobban.~-
102 14| spiritusztól maga meg nem gebed, azt gondolja: pálinka!~- Hogy
103 14| Hogy ne értettem volna, - azt is mondták, hogy az ifiur
104 14| titkon szeretik egymást, azt mondta az asszony, meg azt
105 14| azt mondta az asszony, meg azt is, hogy a kulcslyukon többször
106 15| Ugyan nem kötötték meg már azt a bolondot, kinek ezt az
107 15| Ezt is ön adta?~- Anyja azt mondja, hogy késő este jött
108 15| meg, honnét tudja?~- Ön azt mondá, hogy fiának beküldé
109 15| huszasokat, s az utolsó csomónál azt mondja fiának:~- Van egy
110 15| ólomdarab?~- Legelőször azt, hogy az ön fia ezüst helyett
111 15| pillanatra, mikor elvette.~- Azt a vakságot magyarázza meg,
112 15| szavát nem is értem, s ha azt mondom: mi az? kisül, hogy
113 16| tőle loptam, ellenkezőleg azt bizonyitom, hogy a nagy
114 16| Szomszédasszonyom, a mészárosné azt mondta volna: Látom, meglódult
115 16| mészáros szomszédom, az is azt mondta, hogy a gerliczét
116 16| mennyországnak közelében.~(Azt vártam, hogy a guny oldalt
117 16| ut itt-ott czudar sáros, azt tapasztalom, hanem az egyenes
118 16| a törökről, tudjuk, hogy azt beteg embernek hivják, hogy
119 16| beteg embernek hivják, hogy azt azért nem hagyják meghalni;
120 16| ha én megfogadom, hogy azt a kályhát nem fűtöm, s a
121 16| részedet kiadom nyugtára, s azt a közös szerzeményből kijegyezteted.
122 16| meg, nem fog elmerülni.~- Azt a réczét tartsd meg, asszony.~-
123 16| udvarias is tudnál lenni, - én azt bizonyosan tudom.~- Elmegyek;
124 16| miképpen fog ki a sorson? azt megmutatja az idő. Erre
125 17| Olvastam egy vén könyvben azt az esetet, midőn az adós
126 17| iszonyodni kezdék. Kopasz azt mondá: ha jurateriára Pestre
127 17| de nem viszonozta; talán azt képzelte a vén bolond, ha
128 17| nagyra meresztve szemeit.~- Azt.~- Nehéz mesterség az ugy-e?
129 17| Nehéz mesterség az ugy-e? Azt mondják, hogy sok benne
130 17| tudja bátyám időre kifizetni azt a száz forintot?~- Időre?
131 17| váltót ad magáról, s mig azt pontosan fizeti a kitett
132 17| a tudománnyal, elfeledné azt is, mit hirből hallott.
133 17| Lóduljon a száz forint után, azt rekommendálhatnám; mert
134 17| világosan magyarázol; hanem azt mondd meg, a hamis váltó
135 17| folytasd. Tudok egy uzsorást, azt fogom ijesztgetni.~- Nem
136 17| valóban örülnék, ha az öreg azt mondja, hogy egykori biztatását
137 17| törvénykönyvet falhoz vágja, s nekem azt mondja: Ne légy fiskális,
138 17| torma! - Akadozik az öreg. - Azt akartam mondani, hogy vannak
139 17| még urambátyám? leveléből azt értem...~- Tudni akartam,
140 18| lelógatni a lábát. A tót, azt mondják, azt szeretné megérni,
141 18| lábát. A tót, azt mondják, azt szeretné megérni, hogy egyszerre
142 18| óriás melákját, a képfaragó azt állitá, hogy ő ugy eltalálja,
143 18| hogy ne harapjon.~- Nem azt mondom én, kiált egy fogatlan
144 18| akarsz engem lepni, tudom én azt, kedves öregem, megsugták.
145 18| arról nem beszélnek; hanem azt mondják, hogy összemegyünk
146 18| a zsizsiket, mi szükség azt kávéházban beszélni?~- Nem
147 18| olyan jó kedvem lesz.~- Azt fogják mondani, hogy kezdesz
148 18| folyvást tervelt, - s azt hitte, hogy egyszer kidughatja
149 18| drága; nem is hiszi, hogy azt is kifizessék, neve benn
150 18| társaim fölé emeltek, - s azt mondá: magam sem gyanitom,
151 18| boldogtalanságban is lehet válogatni, én azt választom, melyben mást
152 18| mérnökhöz. Ő boldog volt, - azt olvasta, aminek örült, -
153 18| polgárokkal, éppen akkor is azt beszélték, hogy holnap lesz
154 18| igen váratlan lepett meg.~Azt gondoltam, hogy bucsuzóra
155 18| fitymáltam a tudományt, azt, amiért sok pénzt adtam
156 18| is be tudom bizonyitani. Azt is tapasztaltam, hogy a
157 18| annyit. Igen bölcsen beszél, azt is meg tudná magyarázni,
158 18| megkivántatik egy kis bolondéria. - Azt hiszi ön, hogy a lányok
159 19| betük alakját is kitaláltam; azt mormolta: No, groyersajt,
160 19| pajtásomban. Melegem volt? azt kérdi ön? Bátyámat láttam
161 19| Faddinak háta mögött, s azt is láttam, hogy Faddit az
162 19| előbb gunyoltad, mint azt a képviselőt, mikor a kilenczedik
163 19| viczeispányt, az országbirót, még azt a poétát is, ki hiszi, hogy
164 19| gondoltam, - s ötven bölcs azt mondta volna, hogy igazam
165 19| tiz ujjamra: kezdjem?~- Azt még inkább tagadod, hogy
166 19| persze te mondtad meg neki?~- Azt bizony kedves urambátyám
167 19| betüket én irtam.~- Hidd be azt a vasorru bábát, - ordit
168 19| lábu állat, - én vezetem azt az akasztófáravaló sajtkukaczot
169 19| Hát elvetted a lányt?~- Azt már nem cselekedtem, bátyám, -
170 19| fűszerest nem tudom mi lelte, azt irja, hogy tud mindent,
171 19| oda a lányt, s most nekem azt hazudja, hogy te loptad
172 19| Elváltunk egymástól, - azt tartom, jó egészséget kivántunk
173 19| eszközül használta. Én akkor azt is számba vettem, hogy tán
174 19| odanyujtva, - a boldogtalan ember azt hiszi, hogy én esküdtem
175 19| mérnöknél megtalálhat, hozza el azt a nagy kést, mellyel a groyersajtot
176 19| Fűszeresékről semmi vad hir, - azt tudták, hogy a mérnök szép
177 19| szereztem másnak feleséget, - azt, akit nekem szántak, de
178 20| adutt. A változó szerencse azt alázza meg legkönnyebben,
179 20| tudja, hogy másnak ő is azt a hibát nevette, amelyik
180 20| fűszeres körültekintve, miből azt gyanitám, hogy az eszét
181 20| minthogy én most nagyon félek, azt kell hinnem, hogy az én
182 20| önnek békét, s minden áron azt kivánná, hogy vegyen egyet:
183 21| volt a legéhesebb ember, azt bizonyosan hiszem. Az étvágy
184 21| ha én irnék vezérczikket, azt mondanám: Édes magyarom,
185 21| foglalkozást, - felel az öreg, - s azt tapasztaltam, hogy a futtató
186 21| Kezet nyujt a gazember, azt gondolom, az enyémet akarja
187 21| kér, tőlem, az apjától, s azt igéri, hogy anyja megfizeti.
188 21| elér oda az én erszényem.~- Azt ön tudja, én meg azt tudom,
189 21| Azt ön tudja, én meg azt tudom, hogy ön bizonyosan
190 21| melyről neki a nevelőben azt prédikálták, hogy az durva!~
191 21| mondani, hogy: tessék!~- Azt gondoltam, kedves fiam, -
192 21| neveltesse gyermekét otthon. Azt nyeri ön, hogy a lány látni
193 21| hogy siessen Pestre.~- Azt tartom, gróf is az a Széchenyi
194 21| otthon vagyok, - s e tömegről azt mondhatom: miénk!~Áldott
195 21| kénytelen legyek megtanulni azt, amivel a sorsnak parancsolhatok,
196 22| s midőn a parasztok is azt mondák: hogy nem ártana
197 22| másnak baját bérelte el, s azt is mondá, hogy: jól esik
198 22| segéljen, birkózásnak elég.~Azt gondoltam, hogy annak is
199 22| a magyar ember bámulta azt a kormost, ki a nagy gépnek
200 22| taszigálta, s ha megszólitottuk, azt felelte: Nix ungrisch.~A
201 22| cs-ét ch-ával irja, - ki azt a hires könyvet irta, mely
202 23| között.~Röviden emlitem azt is, hogy az ifju Faddi a
203 23| keresztet rajzolt, ami azt jelentette, hogy meghalt,
204 23| parancsolni. Szeretném látni azt az orvost, ki mondani merné,
205 23| önmagunktól nem félt. Valaki azt találta fölemliteni, hogy
206 23| vállalni? Erre aztán a másik azt mondá: Semmi áron sem! No,
207 23| ki kell vakarni egyelőre azt a kiváltságot, hogy a nemes
208 23| szegénység ellen küzd a gróf, azt veri fejünkhöz, hogy bundára
209 23| nézett, s tulajdon ágyamban azt kérdezte tőlem:~- Hát maga
210 23| kereskedő, s legutolsó levelében azt irta, hogy anyám vagyonát
211 24| hanem önt egyedül ereszti.~- Azt nem mondtam, kedves urambátyám, -
212 24| Megszökni nem fog; mert azt sem tudja, hogy velem aludt
213 24| részt a fiu elpazarolta, azt is tudom, hogy urambátyám
214 24| lakik bizonyos vén gazember, azt Baloghnak hivják.~- Azt
215 24| azt Baloghnak hivják.~- Azt is Baloghnak hivják? - dünnyög
216 24| nagyon vékonyat, én meg nem azt az igen vastagot. Üljünk
217 24| kidagadt a hurkától, s az öreg azt jegyezte meg, hogy kisebb
218 24| féloldalt felém fordult, s azt mondja:~- Kedves öcsém!
219 24| s a nemesség jogát védve azt nem mondja, hogy ő nem engedi
220 24| mondja, hogy ő nem engedi azt, amiért ősei vért ontottak.
221 24| fehér bárányban már rágtam, azt gondoltam, hogy az is megenni
222 24| uram. Megérhetjük, hogy azt mondják: ifiuram, hallja
223 24| aztán több, - kikerülöm azt az árkot, melyben más kitörte
224 24| az asszony, szóról szóra azt irtam, mit férjem uram kivánt.~-
225 24| tuljártál eszemen. Én azt gondoltam, hogy a gyereket
226 24| Ősz utcza felé mentünk, azt mondja Faddi:~- Bár a gyerek
227 25| hirt hoztál, öcsém? - csak azt mondd el; mert a panaszokat
228 25| megárt egészségemnek.~Éppen azt akarom, lelketlen pára,
229 25| valakinek pénzt kergessek rá. Azt igérték, hogy kapok huszonöt
230 25| szerződnek.~- Ejnye, hogy én azt nem tudtam! - mondja kiderülve
231 25| ez a halvány zöld nem azt jelenti, hogy a rumburgi
232 25| lettek, mint egy tallér - s azt gondoltam, kiejti valamelyiket
233 25| no, mondd: mit tudsz? Azt gondolod, hogy én vettem
234 25| bátyó, - sohasem tudom, hogy azt higgyem-e, amit mutatsz,
235 25| Koplalni nem szoktam.~- Pedig azt hittem, hogy nem ettél,
236 25| kétrétü, - egyszer azért, mert azt vallja, hogy koldus, - másodszor
237 25| volna egy nap, s a bélének azt mondhatná: egy napon nem
238 25| nyomaidat követem, csak azt bocsásd meg, hogy e nyomorultat
239 25| férne a jó szerencse, s azt a madarat megfogatnám veled,
240 25| ki meg is alkudott, csak azt kötötte ki, hogy a birtok
241 25| tanulást?~- Nem; mert eddig azt tanultam meg, aminek határa
242 25| a garasos hetvenkedőnek azt mondhassam: köteled, melyen
243 25| találkozom, - az arczról azt olvasom: jer, találj ki
244 26| nézhessen le a többire, s azt mondhassa: mily apró férgek!
245 26| haladtál, s erőnek erejével azt bizonyitod, hogy a teremtésnek
246 26| meggyógyulsz: kinodban megrágod azt a csontot, melyet tegnap
247 26| hatalmasabb kezednél, mely csak azt foghatja meg, mi közelébe
248 26| élével az emberi gépet, s azt gondolom, hogy az a föld,
249 26| szemetet szórtak, buján termi azt a magot, melyet belevetek.
250 26| keresem a jobbat és nemest, azt az ihletet, melytől egykor
251 27| hetvenkedést a lelki betegeken, s azt gondolám, nagyobb gyógyszertár
252 27| tudom bizonyosan; mert én azt sem tudom, hogy van-e ilyen
253 27| ilyen szerszám az emberben, azt sem, hogy kivül használ-e
254 27| egy nyavalyáját ösmertem, azt kiizzasztottam belőle.~-
255 27| között, s amelyik tetszik, azt huzatom; de ne nyafogjon,
256 27| huzatom; de ne nyafogjon, mert azt huzatom, ami nem tetszik.
257 27| kergessem el a czigányokat, mert azt mondják majd, hogy mind
258 27| ha barátom piktor volna, azt mondanám: ha bárányt akar
259 27| kigunyolja, - s elég gyengédtelen azt mondani, mai napon a gyuródeszka
260 27| mit számitsak rá? Csak azt tudom, hogy a csapás engem
261 27| kit én ösmerni vélek, - azt mondandja ön, hogy gazdag,
262 27| csavarva a gondolatot, mintha azt vélném, hogy illatos szivarját
263 27| Bátyám ugy néz, mintha azt mondtam volna, hogy a lány
264 27| mondani, uramöcsém?~- Igen is, azt mondám, hogy kimondhatlan
265 27| miatt ma kinyujtóztathatnák azt a gyereket.~- Hát a jeruzsálemi
266 27| az én erőmmel cselekedte azt, kedves uramöcsém, én már
267 27| mint az édes apját, - hogy azt szereti, Faddi bátyám legjobban
268 27| termésaranyat, mit idáig kiástak, s azt mondanám: tessék, Faddi
269 27| szégyenlé gyengeségét, - s azt mondja:~- Ki eszi a szememet
270 28| hasonlitott a koldushoz, csak azt nem lehetett tudni, minő
271 28| nekem meg nem mondhat. Tehát azt kell tudnom, hogy kinek
272 28| beszélt ön, s nem kétlem, hogy azt mondta, amit érzett. Ne
273 28| azonnal elbucsuzom; mert azt ugyan ne higgye, hogy atyafiságos
274 29| Tudtam, hogy leérkeztek, azt is tudtam, hogy az öreg
275 29| öreget Pestre. Utközben azt a kedvencz tárgyat kaptam
276 29| öcsém, maga fiskális is?~- Azt a mesterséget is megtanultam
277 29| vastag botjára támasztá, s azt kérdi:~- Mit akar mondani,
278 29| valljam szép atyafiságomat, - azt mondja meg, kérem, hogy
279 29| mondám szivfájdalommal, - ön azt mondá, hogy: "a vagyont
280 29| mit számitsak rá? Csak azt tudom, hogy a csapás engem
281 29| rózsalevélkére?~- Ó, - ha ön azt megőrizte volna, mint én
282 29| kopogatott, talán cseléd s azt kérdi, fogadhat-e vendéget!~-
283 30| nagybátyádat.~- Ne rágalmazzon, - azt nem mondtam, hogy tisztelem!
284 30| tanácsos elkapatni.~- Akkor azt mondja meg, urambátyám,
285 30| mondani, hogy örülök.~- Azt nem mondja, hogy hirtelen
286 30| kap a fürdő, s az emberek azt hiszik, hogy bátyám ott
287 30| meggyőződést jelezve, - valamint azt is várva, hogy mire szaglász?~-
288 30| a bajoktól elszoknak, s azt türni vagy elviselni képtelenek.~
289 30| Kiált fölegyenesedve.~- Azt még nem mondám.~- Hát mit
290 30| elvegye a lányt?~- Magam is azt gondolom.~- Én meg nem gondolom,
291 31| megmagyarázhatni.~- Nem ösmerem azt az embert.~- Senki jobban,
292 31| emlékezzem senki előtt.~- Ugy ön azt sem tudja, hogy egy végrendeletnek
|