Chapter
1 1 | a fülét, hogy elvágja.~- Ön egyedül fog lakni? Kérdem
2 1 | hogy a multkori levélen ön mérnöknek volt czimezve,
3 1 | A jég hátán is megél ön, - barátom, - ön olyan,
4 1 | is megél ön, - barátom, - ön olyan, mint a vadrécze,
5 1 | árát.~- Hány nyelvet tud ön?~- Körülbelül hetet.~- Szerencsés
6 1 | éppen irigykedés nélkül, - ön hét nyelven beszélhet, és
7 1 | orvosit, uram.~- Miért lett ön akkor előbb mérnök és ügyvéd?~-
8 1 | barátom...~- Észreveszi ön, hogy idejét lopom, ön dolgozni
9 1 | Észreveszi ön, hogy idejét lopom, ön dolgozni szeretne...~- Soha
10 1 | élettörténetét; mert csak nem képzeli ön, hogy az iró egyfolytában
11 1 | akarja rajzolni. Elhiheti ön, hogy a legjobb adatokat
12 1 | Komolyan beszélek, megveszem az ön történetét.~- Ne beszéljünk
13 1 | mindennek van értéke. Ön kidobja a rongyot az ablakon,
14 1 | nagykereskedővel beszél ön.~- Csináljon történetemmel,
15 1 | Óh, - járatlan ember! Ön nem is gondolja, hogyan
16 2 | mi ne legyek. Észreveheti ön rajtam az elpirulást, -
17 2 | szóra.~- Mi kell?~Ismeri ön "Don Caesart," azt a hires
18 2 | mondám visszautasitólag, - ön engem az egykori ispángyereknek
19 3 | azért mondom el, hogy lássa ön, miként gyül tapasztalatom,
20 4 | kelendőbb szint mázolhasson.~- Ön ezt igy nevetve beszéli
21 5 | nyugalommal az inas, - elfeledte ön, hogy már a zsebében van?
22 7 | finom gyermek, hogyan fog ön vele bánni, ha rajta kezdi
23 7 | türjön kitelhetőleg. Megigéri ön?~- Szavamat adom.~- Ilyennek
24 8 | czigányzene, bár ha kinevet is ön, - ezen embernek éltető
25 8 | polczok magaslatáig akarja ön egykor beszárnyalni, - vagy
26 9 | állapotjában mutatok be, hogy ön elképzelhesse a ludmérget,
27 11| kérdezte Faddi uramat, előbb is ön kiabált: akkor szóljon,
28 12| piciny kanalat.~- Szereti ön a tejbőrt? Kérdi az asszony.~-
29 12| embere, s látni akarja, hogy ön mire képes?~- Az én nagybátyám?
30 12| jól, kedves uramöcsém, - ön az öregről hallgat, - méltán:
31 12| éppen ugy tagadná, hogy ön öccse, mint ön nem nyilatkozik.
32 12| tagadná, hogy ön öccse, mint ön nem nyilatkozik. Én mindent
33 12| mindent tudok, - többet, mint ön vagy nagybátyja: Balogh
34 12| Balogh András.~- Honnét tudja ön, hogy én Balogh Andrásnak
35 12| irhatta meg.~- Ellenkezőleg - ön irta meg urabátyjának! -
36 12| megmondom, hogy kalapostól vette ön a tintát, mellyel a levelet
37 12| méltóztatik tudni?~- Az ön leveléből, melyet bátyjának
38 12| elhalaványultak.~- Igy járt az ön levele is, melyet urabátyjának
39 12| látszék az ő czime, melyet ön irt a kalapos tintával.
40 12| alatt egy másik sor, melyet ön irt. A kocsis mondá, hogy
41 12| minek is? Ártatlan dolog, ön bátyjának irt jelentéktelen
42 12| hogy én megtudom, hogy ön Balogh Andrásnak öccse.
43 12| fűszeres, - mától fogva ön házamban itthon van. Ön
44 12| ön házamban itthon van. Ön egyik gyermekem, ezt komolyan
45 13| azon lakba vezérelte, - ön által folyton levelezhetünk.
46 13| de vársz!~- Találkozott ön a fűszeressel?~- Gyakran,
47 13| mérnök ur, - nagyobb ur az ön kocsisa; mert holnap eljő
48 13| az én tőkém mégsem fogy, ön meg fizeti használatát;
49 13| váltsd apróra.~- Nyithat ön boltot az eszének? - vitázik
50 13| számban, az is pénz.~- A mig ön szerencsés, nem kétlem,
51 13| elhiszik; de folyvást játszik ön, - a sors keveri az ön kártyáit,
52 13| játszik ön, - a sors keveri az ön kártyáit, s jaj önnek, ha
53 13| ütő kártyát másnak osztja, ön egyszerre agyon van ütve.
54 13| tőke körül oly gyakoriak.~- Ön nem is fogadna el a sorstól
55 13| leszek, s nevetem, hogy ön az észszel még nincsen szárazon, -
56 13| lakóm mondja,) emlékszik ön azon sovány emberre? Kérdésemre
57 13| fia lányomnak nagy szamár, ön pedig az én izlésemre nagyon
58 15| és egy huszas. - Ezt is ön adta?~- Anyja azt mondja,
59 15| a tekintetes czimért, - ön e czimet méregdrágán fogja
60 15| bizalmának alapot adjon. Az ön fia e tőkét az ön emberségéből
61 15| adjon. Az ön fia e tőkét az ön emberségéből pénzben megkaphatja;
62 15| tudtommal pedig játszik.~- Látta ön játszani? Kérdi az apa,
63 15| mondja meg, honnét tudja?~- Ön azt mondá, hogy fiának beküldé
64 15| huszasnak történetét, s ön világosabban lát.~A fiu
65 15| Legelőször azt, hogy az ön fia ezüst helyett fogadta
66 15| játékdüh, - kedves Faddi ur. Az ön fia a kávéházban tiz ember
67 15| haza az éjjel.~- Ösmeri ön e fiukat?~- Velem laknak
68 15| önön fölülemelkedem, - ön ma echaufirozott, (tudja
69 16| Miért ne sikerülhetne?~- Ön ma szerette volna, hogy
70 17| nem ér ugy-e semmit?~- Ha ön bolondjában megvenne egy
71 17| Hát másra nézve?~- Ha ön odább adná a váltót, de
72 17| meghamisitás kisülne, s ön tartoznék az értéket visszafizetni
73 17| visszafizetni annak, kinek ön adta a váltót; mert az ön
74 17| ön adta a váltót; mert az ön aláirása igaz, s aki öntől
75 17| biztatám az öreget, - ön kifizeti a száz forintot,
76 17| Megfogadtam, bátyám, - ha ön el nem árulja, én bizonyosan
77 18| dolgozni szokott.~- Elhagy ön is? kérdi a lány bánattal.~-
78 18| mindazt, mit e sorokban olvas ön, de ehhez hiányzott a bátorság,
79 18| raktárból fügét lopni.) Ön engem tigrisnek, hiénának
80 18| boldogságában akadályoztam. Ön fogja tudni, hogy egykor
81 18| a kihez tetszik, - tudja ön, ahhoz, a kihez neki tetszik.
82 18| mintha csak sétálni mennénk, ön várjon a sekrestyésnek ajtajában,
83 18| Mindenbe beleegyezem, amit ön jónak lát, - csak szoros
84 18| Ne okoskodjunk, siessen ön a püspöki lakba, kérjen
85 18| fűszereséknél.~- Ne törődjék ön a zavarral, - siessen a
86 18| társaságnak holnap, ma meg fog ön házasodni.~- Hová teszem
87 18| kezdeni.~- Éppen most van ön illő állapotban. - magyarázgatám. -
88 18| bolondéria. - Azt hiszi ön, hogy a lányok a filozófiát
89 19| Melegem volt? azt kérdi ön? Bátyámat láttam meg Faddinak
90 19| intézett levél, melynél fogva ön nőül mehet ahhoz, a kit
91 19| Uram! - mondja lakóm, - ön irómesterember, lelkének
92 19| sugallatából irja sorait, ön közelebb áll az istenhez,
93 19| fiamuram!~Levelem olvasásakor ön már leányomnak férje, -
94 19| Ez mit sem zavar engem, ön azért az én drága szeretett
95 20| vigasztalja a mérnök, - ön itthon van, vejének szent
96 20| hallja a felesége. Vesz ön erkélyes házat a feleségének?~-
97 20| vettem házat.~- El fogja ön adni, - addig van.~- Nem
98 20| nyavalyából kigyógyitsam.~- Ön ellebben körünkből, a végzetnek
99 20| vaksága felösmerni képtelen.~- Ön királynéja maradand e város
100 20| bámulhattam volna.~- Ne emlitse ön, - alárendeltségemet juttatja
101 20| olajtól nem érzi.~- Beszéljen ön, - drága barátom, - erőm
102 20| barátom, - erőm éled, ha ön reményt nyujt.~- Fűszeresek
103 20| urnő nem lehet.~- Folytassa ön, drága barátom! Mondja az
104 20| bemutatja magát.~- Mit csinált ön? - kérdi a fűszeres.~- Megkevertem
105 20| a kártyát, - kihivtam az ön feleségét, - a fűszeresnével
106 20| adutt, s elüttettem vele az ön feleségét.~- Bolond asszony,
107 20| hetvenkedem többször: ez az ön diadala!~- Az észé, a gondolkozásé, -
108 20| uram, - s hálából ösmerje ön be, hogy ránk is szükség
109 20| mert e házat megvettem az ön férjétől.~- Férjem bizonyosan
110 21| isten éltet...~- Mit fog ön csinálni e nagy föltétel
111 21| utána.~- Ne kárhoztassa ön feleségét, ő is éppen ugy
112 21| kevesebb jutott.~- Vigyázzon ön, hogy a lányt ugy ne erőltesse,
113 21| oda az én erszényem.~- Azt ön tudja, én meg azt tudom,
114 21| én meg azt tudom, hogy ön bizonyosan csalódni fog.~-
115 21| Példának okáért miben?~- Ön, kétségen kivül igen gazdag
116 21| köszörülik, hogy - mint ön mondá, - grófok bolonduljanak
117 21| a kényes fül megszokott.~Ön boldogabb Szegeden, mint
118 21| légkörben uszni, mely az ön tüdejét nem háborgatja? -
119 21| tüdejét nem háborgatja? - s ön csupa szeretetből leányát
120 21| mint a kéményben a sunka. Ön, a meglett férfi, könnyekre
121 21| szántszándékosan kerüli. Ön tulfinomittatná; - s idegenekkel
122 21| megbámultathatná, hanem ön félne tőle, mint most anyjától,
123 21| szeretné meghámozni? Nem, - ön Szegeden szeret lenni, -
124 21| torony igen magas, - maradjon ön az egyenes földön, neveltesse
125 21| gyermekét otthon. Azt nyeri ön, hogy a lány látni fogja,
126 21| lány látni fogja, mikor ön a magtárban pört nyel, -
127 21| Tanuljon sok jót és sok szépet. Ön fizesse a mestereket, örüljön
128 21| játszani, - de mennyire örül ön és a kislány együtt, ha
129 21| Sem gróf, sem báró.~- Ugy ön valami reménybeli gazdag
130 21| reménybeli gazdag urfi lesz.~- Ha ön éppen tudni akarja: igen!
131 21| akarja: igen! Miért kérdezi ön?~Szeretném egész bizonyossággal
132 21| iránt.~- Megharagitotta ön a kis paczkázót.~- Barátom, -
133 24| fekszik.~- Az én fiam?~- Az ön fia, kedves urambátyám,
134 24| fenyegette, - s ezért bujdosik ön elől.~- Annál jobb, hogy
135 24| uramöcsém, - kér az öreg, - ön házamnak jóakaró barátja, -
136 24| gyermeknek? Férjemre is nézzen ön, - most fog fizetni kétezer
137 24| ezerrel becsülné föllebb ön ezt az indulatot?~Faddin
138 25| kezdjük az első példánynál. Ön beteg!~- Mondom, elment
139 25| szemlét. Előbb eltakarta ön előttem a térképnek felső
140 25| asszonyomnak öröksége volt, - ön ma vette meg a fiunak adósságában,
141 25| tizezer forintos váltó, melyre ön a naplopónak csak kétezer
142 25| készpénzben. Ennyi vagyonból ön nem mer venni egy tányér
143 25| tőle, hogy sokat eszik. Ha ön nem beteg, - ha önben nem
144 25| egyensuly meg ne zavartassák, ön nyuzzon, én gyógyitok. Kerülni
145 25| orvosra szorul, akkor jöjjön ön, - senki sem ösmeri jobban
146 27| inkább a leányon?~- Volt már ön a szigeten? - kérdem a leányt.~-
147 27| kérdésért, - mondja a lány, - ön az egyetlenegy ember, kivel
148 27| testvért választotta.~- Mit tud ön testvéréről?~- Hogy Budán
149 27| gondja reá.~- Találkozik ön fivérével?~- Évenkint egyszer
150 27| megösmertessem. Higyje el ön első találkozásunkban azon
151 27| Ez áron könnyen megkapja ön a kulcsot az anya szivéhez, -
152 27| tanácsot, mikor tudom, hogy ön a lemondásért olyant kér,
153 27| sors megkisérti, - s ha ön az, kit én ösmerni vélek, -
154 27| ösmerni vélek, - azt mondandja ön, hogy gazdag, s azon szó
155 27| látványára valók.~- Menjen ön előre, - mondám hirtelen
156 27| virágágynál egyedül maradhat ön.~Hirtelen megfordulék, egy
157 27| ezt a két betüt mondja ön: n - és ypsilon?~- Azon
158 27| egészen önnek irt a sors. - Ön megelégedett, hogy czifra
159 27| utóbb a titkos értelemmel ön nem törődött, - nem tanulta
160 27| meg a tartalmat, s hogy ön nem tudta a leczkét: mindketten
161 27| mindketten lakolnak. Hej, ha ön a nyomtatási hibákat erélyesen
162 27| volna a maga idejében. Most ön a sarokba lökte a könyvet, -
163 27| lökte a könyvet, - s megijed ön, hogy lánya fölveszi a földről,
164 28| alamizsnát kiván.~- Engem keres ön? - Kérdi az orvos; mert
165 28| Nagyon bölcselkedve kezd ön beszélni, - nem fiatalemberek
166 28| való hang ez, - gondolja ön, hogy családjának legigazabb
167 28| hanem kilökne az ajtón.~- Ön valóban tul őszinte, - s
168 28| ha tán könyvekből tanulja ön e különös őszinteségét,
169 28| beszélt ily keményen, mint ön.~- Diogenes régen élt, -
170 28| gazemberek szedhessék össze.~- Ön ezért megharagudott?~- Mosolyogtam,
171 28| rajtam.~- Bizony lekötelezne ön, ha nekem is megmondaná, -
172 28| ficzkó voltam. Ne tagadja ön, ha ezzel dicsekednem lehetne,
173 28| ezzel dicsekednem lehetne, ön nem tagadhatná meg a bizonyitványt.~-
174 28| az elnök, - mától fogva ön leszen az én jobb kezem.
175 28| kijöttem a szabadra, s ha ön belém nem fog kapaszkodni,
176 28| tudnom, hogy kinek akarja ön fölfedezni?~- Annak, kit
177 28| édesapámnak.~- Ugy hallgasson ön!~- Egyebet nem mondhat ön;
178 28| ön!~- Egyebet nem mondhat ön; mert nem tudja, mit cselekedtem.
179 28| utána teszi: Dicsekedtem ön előtt, hogy valami derék
180 28| őszinteséggel az ellenkezőt mondá ön.~- Emlékszik ön egykori
181 28| ellenkezőt mondá ön.~- Emlékszik ön egykori tanárunk leczkéjére,
182 28| onnét.~- Száz ölet mondott ön?~- Utánam oda csak az a
183 28| elhiszem, hogy nem esik ön vissza.~- Uram! - pattan
184 28| pamlagról, - ne koczkázzék ön a kecsegtetéssel. - Ösmerem
185 28| kölcsönöznek. Ne kecsegtessen ön, mondja ön inkább, hogy
186 28| kecsegtessen ön, mondja ön inkább, hogy apám meglő;
187 28| állni.~- Anyjára nem gondol ön?~- Mindketten méltán lakolunk.~-
188 28| még bizonyosabban köteles ön kifizetni, mint a becsületbeli
189 28| Előbb a bátorságról beszélt ön, s nem kétlem, hogy azt
190 28| amit érzett. Ne vesztegesse ön az időt, rögtön utazzék
191 28| legőszintébben mondja el ön állapotát. Ne beszélje ön
192 28| ön állapotát. Ne beszélje ön szinpadi nyelven, - bizton
193 28| mondom, hogy az öreg az ön szavait hallani, s arczán
194 28| egyszer mondom, - menjen ön atyjához, fogja meg a munkában
195 28| megtámasztják, többé nem fog ön elesni.~- Ha nekem most
196 28| bizonyosabban mondhatja el ön apjának. Ne feledje ön,
197 28| el ön apjának. Ne feledje ön, amit mondok, - minden embernek
198 28| kiszórja. Az apához menjen ön először, - beszéljen ön
199 28| ön először, - beszéljen ön férfias komolysággal, -
200 28| csontjai meddig birják el. Ön évtizedek óta csalja magát,
201 29| elevenen eszik meg.~- Ezt ön nejének sem merte megmondani.~-
202 29| gyakran hallám, hogy ön családja barátjának vallott, -
203 29| perczben az ügyvéddel beszéljen ön.~- Jól van, fiskális uram, -
204 29| kifizetem az uzsorát.~- Az ön nevét iratta alá a fiuval;
205 29| mondja meg, kérem, hogy az ön vagyonát fölemészti ez adósság?~-
206 29| vallanom, mit tartózkodom ön előtt, szégyenlem megtanulni
207 29| közelembe állva, - testvéremet ön adta vissza apámnak, anyám
208 29| vissza apámnak, anyám szivét ön szerezte meg nekem, - találjon
209 29| szerezte meg nekem, - találjon ön mentőgondolatot, hogy atyám
210 29| mondám szivfájdalommal, - ön azt mondá, hogy: "a vagyont
211 29| tudok dagasztani." Emlékszik ön azon napra?~- Anyám csókjára
212 29| rózsalevélkére?~- Ó, - ha ön azt megőrizte volna, mint
213 29| elővettem. -Viszszakéri ön?~- Ha viszsza tudja ön adni!~-
214 29| Viszszakéri ön?~- Ha viszsza tudja ön adni!~- Gyermek!... mondám
215 29| vissza, - a levélkét csak az ön kezeért adnám vissza, atyját
216 29| adnám vissza, atyját csak az ön kezével tudom én megmenteni.~-
217 29| Anyám!... mondja lány, - az ön szive mondja meg, hogy elég
218 29| lesz a sorsnak játéka, - ha ön megengedi, hogy támasza
219 31| nem értek, s amit talán ön fogna valamiképpen megmagyarázhatni.~-
220 31| embert.~- Senki jobban, mint ön, - minden bajának legfőbb
221 31| hát miért nem mondta meg ön nekem, hogy ön Baloghnak
222 31| mondta meg ön nekem, hogy ön Baloghnak rokona?~- Mert
223 31| emlékezzem senki előtt.~- Ugy ön azt sem tudja, hogy egy
224 31| ezért akarta tudni, hogy ön meddig élhet? s ami a legnyomorultabb,
225 31| legnyomorultabb, ezért számitott az ön vesztére, hogy a fájdalom
226 31| voltam, - most mindenem van! ön adta vissza nőmet, fiamat,
227 31| elviszem érettük lányát...~- Ön pedig az én fiam lesz; s
|