Chapter
1 1 | Egyesegyedül, uram, - mondja a fiatalember keserü mosollyal, -
2 1 | magamat a sok péntekhez, - mondja egészen derülten az uj lakó;
3 1 | komédiát, egy garas áru olajért mondja, hogy alázatos szolgánk.
4 1 | sor, csak hogy az őszintén mondja, hogy komédiázik, s a gaznyelvek
5 1 | nem válthattam ki, uram, - mondja a fiatalember, - fél esztendeig
6 2 | hatása van, ha kedélyesen azt mondja az ápoló a nyöszörgőnek:
7 2 | kopogatásra; mert mérgesen mondja:~- No?~Tisztán hallám a
8 2 | kormányzó felé.~- No? - mondja még vadabban a hatalomnak
9 2 | Caesar nemes elszántsággal mondja: Isten veled, nagy hét, -
10 2 | kormányzót; szemeit kidüllesztve mondja:~- Táltsa föl a száját.~
11 2 | Hallja az ur?... Egyéb semmi? Mondja a kormányzó toroktáltva.~-
12 2 | Kihez legyen szerencsém? - mondja szánandó meghunyászkodással.~-
13 3 | vagyok - Pista.~- Hüm!... Mondja, vagy inkább nyögi bátyám,
14 3 | fiatalemberre.~- Majd elfeledtem, - mondja ő két oldalról kitaszigálván
15 3 | Engem koldussá tettek, - mondja a vén róka hirtelen, hogy
16 3 | a becsületesek ügyvéde! Mondja az öreg inkább okoskodva,
17 3 | használnia?~- Menjünk a szobába. Mondja, magyarázatlan hagyva a "
18 3 | leszek legközelebb.~- Tacskó! Mondja szörnyü kicsinyléssel, s
19 3 | vénember lettem.~- Ne siess, - mondja nagy sóhajjal, - tizenkilencz
20 4 | ott az élet?~- Türhető! - mondja a mérnök, - a város jobbára
21 4 | Ha máskor is megkeres, - mondja a fűszeres, - ritka olajat
22 5 | karácsonyeste mértek?~- Meg ne mondja senkinek, - csak magának
23 5 | máskor is legyen szerencsém! mondja tovább az inas betanult
24 5 | gyerek vagy, Istók öcsém, - mondja a mérnök, most mész be a
25 6 | szavakat az ajkán mozgatva mondja el, s föltéve, hogy a Miatyánkot
26 6 | gyurja, s az imádkozó azt mondja: Hüm! ez is itt van?)~-
27 6 | bársonyköpenyre czélozva, mondja: echt franczia bársony,
28 6 | galambom, nem gyémántot, mondja a fekete kutya czim alattné,
29 7 | szükségképpen.~- Az a kölyök? mondja az apa csudálatos őszinteséggel,
30 7 | nem szabad, hallja az ur! mondja az asszony, ugy czimezve,
31 7 | kedves majma.~- Azt kikérem! Mondja az asszony, elkapva a fiut,
32 7 | kétszer.~- Menjünk enni! Mondja boszszusan.~Az asszony jól
33 7 | is tisztát, - a sors azt mondja: megérdemled, fiatal barátom.~
34 7 | kell keresni.~- De tudom, - mondja a szemtelen ficzkó, - a
35 7 | kezet csókoltam.~- Adolf! mondja az apa és anya együtt, megsokalva
36 8 | ugatod?~- Ne bántsd, Jankó, mondja Faddi uram a kocsisnak,
37 8 | élőt.~- Jövök, ifiuram! - mondja Faddi uram az ajtót benyitva,
38 8 | Szerbusz, kedves uramöcsém, - mondja darabos jószivüséggel, evett-e
39 8 | elkényeztette.~- Csitt!... mondja Faddi uram, - meg ne hallja
40 8 | napszámosaimat én fizetem - egyik sem mondja, hogy alázatos szolgám,
41 8 | tolla. Az én fiam ki nem mondja a huszonnégy krajczáros
42 8 | hogy fél bolond; de nyiltan mondja teinsasszonynak. Ezt azért
43 8 | létezendik városunkban? Mondja frizirozott magyarsággal
44 8 | orvosolhatatlan.~- Igazán mondja ezt, uramöcsém?~- Első fogadásomat
45 8 | nem, - maradjunk a szónál, mondja átható bizalommal, - kezét
46 8 | várakoztassuk.~- Kedves kóczosom, - mondja örömében az apa, s nagy
47 8 | Ugy-e nem kell a bácsinak? Mondja a kislány különös gyanitással.~-
48 8 | Miért nem kellene, - mondja Faddi ur, - a bácsinak is
49 8 | lenni, mint apának.~- Ki mondja, hogy legyek haragos?~-
50 8 | félre a bajuszát, aztán mondja a haragját: láttam én azt
51 8 | hitre letett igazságot, azt mondja:~- Uramöcsém! Ez a gyerek
52 9 | ettem meg érte a czipót! - Mondja a megszólitott gondosan
53 9 | Itt van egy ezüsthuszas, - mondja a harmadik, - hozzon nekem
54 9 | kérdi, majd én felelek, - mondja az ötödik, hát ilyen szállásunk
55 9 | ezt még folyvást pihegve mondja,) majd nyakán termek (ezt
56 9 | vágjam! Én türném el, - én? - mondja magára mutatva, mintha mondaná:
57 9 | litániáról jövünk, Rézi néni, - mondja az egyik, - az olvasószemeket
58 9 | hozzám - négy óráig.~- Ne! Mondja az agyafurt diák.~- Köszönd,
59 9 | s már az ajtóküszöbről mondja: Igyál választóvizet, hogy
60 10| restség?~- A jó a baraczk, - mondja szemtelen vigyorgással,
61 10| mi történt?~- De tudom! Mondja vakmerőn, - és ujra vigyorgott.~-
62 10| vigyorgott.~- Ha tudja, hát mondja el becsületesen, ne akadozzék.
63 10| az angyalnak intésével, - mondja ismételve a fogalmat, -
64 10| a négyet elszámlálva azt mondja: 5-ik a közép ige.~- A könyv
65 10| ige.~- A könyv világosan mondja, hogy azt csak némelyek
66 10| gyerekre.~- Bravó, Adolf! Mondja az anya, - látom, szépen
67 11| oroszlán...~Egy hang azt mondja: Őszült oroszlán is van?~-
68 11| A polgári társaság az, - mondja Faddi meghunyászkodva a
69 11| karika gömbölyü! Hát azt mondja meg, Faddi ur, látott-e
70 11| Irjunk be egy tercziát. - Mondja a tanár, éppen midőn az
71 11| Nem gilt az a terczia! - mondja Faddi, - már harangoztak.~
72 11| hurkában. Uram, irgalmazz, - mondja egyik, kit nyuz meg az öreg?~-
73 11| fejleményéről beszéltünk, - mondja az öreg, meg tudná-e mondani
74 12| bocsánat, hogy háborgattam! Mondja a fűszeres, eleresztvén
75 12| kicsiny az a csésze! - Mondja az asszony.~- Köszönöm, -
76 12| fattyu régen kinozza önt, - mondja az asszony, - meguntam a
77 12| irta meg urabátyjának! - Mondja a vallató. - Azt is megmondom,
78 13| Tapasztalatlan gyerek! - Mondja a mérnök. - Mire való a
79 13| czégér nélkül elkél." Ezt mondja a példaszó. Ne becsüld kevesebbre
80 13| Ugy-e, te, sáfránykeverő? - Mondja a fűszeresnek.~- Sokat beszélsz,
81 13| barátom, nagyon sokat. Mondja bosszusan a fűszeres, -
82 13| sajtkukacz.~- A bankót sem. Mondja némi kevélységgel a fűszeres.~-
83 13| ma kell megszolgálni.~- Mondja meg, hogy nyugodtan fekszik
84 13| Jánoskenyerednél, szerecsendiódnál...! Mondja Faddi akkorát röhentve,
85 13| Pénzhordó szamár, - mint te, - mondja Faddi borral kiáztatott
86 13| olyan ember, mint te, - mondja a fűszeres, - és kikapván
87 13| oldalzsebéből tárczáját, kevélyen mondja: Ne! nálam is van tiz darab
88 13| Nálam ugyan nincsen, - mondja Faddi, - hanem mindjárt
89 13| jer, találok én neked! - Mondja Faddi, székét félretolván,
90 13| csak ne veszekedjetek! Mondja a sovány ember ujra fölhuzván
91 13| közbeszóltam (ezt már lakóm mondja,) emlékszik ön azon sovány
92 13| lesz?~- Most bort iszunk! Mondja a fűszeres meghökkenve.~-
93 13| igazat beszél, barátom, - mondja Faddi majdnem józan komolysággal, -
94 13| becsületes uri embert! Mondja Faddi rám mutatva.~A mit
95 13| beszélt.~- Én sem félek, - mondja a fűszeres, - Faddi uramnak
96 14| káposztától lódul meg a vér, - mondja az orvos, - vizivó ember
97 14| Bocsásson meg, kegyed, - mondja lakóm, hogy ily vadakat
98 14| hallottam.~- Frau Rézi, - mondja a másik asszony, nagy ujságot
99 14| Mi az, kedves galambom? - mondja a vén asszony édes mézzel,
100 14| mosni.~- Tudom, galambom! - mondja ami asszonyunk a másiknak,
101 14| Megbolondultak fűszeresék...! Mondja Frau Rézi. (Tökéletesen
102 14| nem tudtam.~- Frau Rézi, - mondja a vendég, ezt négy szem
103 14| azért, hogy a mérnök urnak mondja meg.~- Öt mázsás lakat van
104 15| az ólomhuszast szántad? - Mondja az egyik pajtás, az asztalra
105 15| csinálmányt.~- Halljátok - mondja az első, - ma tuladunk rajta,
106 15| is ön adta?~- Anyja azt mondja, hogy késő este jött meg
107 15| ha tanul.~- Barátom, - mondja kétkedve az öreg, - feleségem
108 15| uramöcsém? - kérdi az öreg, - mondja meg őszintén.~- Ne kivánja,
109 15| bizonyosan.~- Az istenre kérem, mondja meg, honnét tudja?~- Ön
110 15| s az utolsó csomónál azt mondja fiának:~- Van egy maradék
111 15| Nem veszi hasznát, apám, mondja a fiu, előkeresgélvén az
112 16| veled.~- Szegény férjem, - mondja sajnálkozva az asszony, -
113 16| márcsak ugy irom, ahogy ő mondja) s az urabátyja onkli. Maholnap
114 17| örülnék, ha az öreg azt mondja, hogy egykori biztatását
115 17| falhoz vágja, s nekem azt mondja: Ne légy fiskális, inkább
116 17| megférhetsz bőrödben, - mondja az öreg, - légy mérnök.
117 18| most jöttem a kávéházból. Mondja Faddi, ezt a méhfujtót kapván
118 18| panaszolkodtál.~- Kutyabajom! - mondja kényesen Faddi, kikapott
119 18| darab egymás mellett, - mondja, - ugy beragasztom a fekete
120 18| utczáról.~- Hála istennek!... mondja a ravasz megölelve férjét,
121 18| észszel dolgozik, - az ész mondja meg, mikor kell a czukrot,
122 18| Bankózavart, barátom! - mondja a mérnök. - Tegnap este
123 18| miért...~- Nekem ugyan nem mondja, - kiáltani békételenkedve, -
124 19| forintokban.~- Még öt forint. Mondja Faddi oly csöndes hangon,
125 19| buzakereskedő, s mély hangon mondja:~- Itt megsülünk pecsenyének:
126 19| forintot igérek salátára. Mondja az előbbi hős.~- Jó ápitust
127 19| hős.~- Jó ápitust hozzá! Mondja Faddi, visszavette bánatpénzét,
128 19| Rózsával.~- Gyermekem!... mondja a leánynak, - kérdezted
129 19| mindent tudtam. Itt e levél, - mondja tovább, - esküvőd után cselekedjél
130 19| közelitett.~- Barátom! - mondja Rózsa, - atyám vezetett
131 19| gondomat viselje.~- Uram! - mondja lakóm, - ön irómesterember,
132 19| vén akasztófáravaló, - mondja Frau Rézi kifordulva az
133 19| urambátyám nyavalyatörésben mondja, - mondám bosszankodva a
134 20| a czethal.~- Mi tetszik? Mondja a mérnök is, megdöbbenve
135 20| mert az enyém elfogyott. Mondja a fűszeres mély bánattal,
136 20| hegyével aláforditja, csak mondja ki az igent. - A Honderü
137 20| Folytassa ön, drága barátom! Mondja az asszony, megizlelve a
138 20| Férjem bizonyosan megőrült. Mondja a fűszeresné.~- ...Nem őrült
139 21| egyik.~- Terminusra megyek, mondja egykedvüen a másik, ez a
140 21| legrosszabb.~- Szivéből mondja ezt, Faddi ur?~- Szivemnek
141 21| boldogság van.~- Igazán mondja, uramöcsém, ez a lány kincs,
142 21| Itt van: ne!~- Öregapa, - mondja a kis fiu, - nem illik ugy
143 21| tészen, hogy meglesz! - mondja Faddi kezét nyujtván, s
144 21| az a Széchenyi István, - mondja az a fiatalember, ki az
145 23| Többé nem független ember. - Mondja kinjában a másik, tudva,
146 23| délutánra.~- Feszitsd meg! - mondja a vitázni akaró - ez egy
147 23| lehet fogni. Ugyan, barátom, mondja Dessewffy, nem méltóztatnál
148 23| könnyebben felelek kérdésedre, - mondja a gróf, - ha a java hátra
149 23| Velünk van dolga, rólunk mondja, hogy tunyák, tudatlanok,
150 23| többet teszen nálánál, - az mondja neki, hogy barátom: te csak
151 23| vagyok az első.~- Éljen! - Mondja a vén Károly éppen jókor, -
152 23| Pedig ide járhatna, - mondja Faddi, - mert mondhatom,
153 23| mindenről.~- Ifiuram, - mondja a tisztogató, - hozzak reggelit?~-
154 23| hanem hozzon reggelit, s mondja meg neki, hogy az én vendégem
155 23| vendégem volt.~- Ifiuram! - mondja vakaródzva a szolga, - ha
156 24| kétezer forintot.~- No,... mondja az öreg nagyot nyögve, -
157 24| villámlani fog.~- Itt vagyok! Mondja az asszony, előállván, mint
158 24| érdemlett volna.)~- Látlak! - mondja a férj, lerakva botját,
159 24| barátunk oldalt. Igy ni. - Mondja az öreg a helyekre mutatva.
160 24| forintig.~- Kétezer forint? - Mondja az asszony fitymálva, -
161 24| féloldalt felém fordult, s azt mondja:~- Kedves öcsém! Valamikor
162 24| Kérlek, - ne folytasd, - mondja az asszony, Vidor urat sehogysem
163 24| beszélek, kedves galambom! - Mondja Faddi átcserélvén bal lábát
164 24| nemesség jogát védve azt nem mondja, hogy ő nem engedi azt,
165 24| pajtások vagyunk, s nevetve mondja: Barátom! meglakoltam, -
166 24| csak késheggyel férjem, - mondja az asszony, - kanálszám
167 24| átnyujtá férjének.~- Tessék, - mondja az asszony, szóról szóra
168 24| utcza felé mentünk, azt mondja Faddi:~- Bár a gyerek Széchenyi
169 25| fogok, kedves drága öcsém, - mondja az öreg sebesen szaladgálva
170 25| lótok-futok, mint a bolond, - mondja megnyugtatásomul, - mindjárt
171 25| Mindjárt megmutatom, - mondja egy nagy láda mellé állva,
172 25| Van itt olyan szerszám, - mondja ő, - kapaszkodjál a ruhaszekrény
173 25| másik vonal világos zöld, - mondja, - mit jelentenek a szinek?~-
174 25| hogy én azt nem tudtam! - mondja kiderülve az öreg, - noisz,
175 25| nevetünk.~- No hát nevetek! - Mondja száját félre rántva. Egy
176 25| Ez nem parasztbirtok. - Mondja derültebben. A birtok lehet
177 25| luddá tett, - megcsöndesedve mondja:~- Pista, te!~- Mit parancsol,
178 25| megfizetem a tartást; - mondja ravaszkodva, - most megvallom,
179 27| helyett.~- Én vagyok!... mondja végre Faddi uram, s mellém
180 27| Csalánba nem vág a mennykő! - mondja szokott észjárással, nekem
181 27| asszonyság?~- Lépe vagy a mája, mondja Faddi, nem tudom bizonyosan;
182 27| kislány nagy lány, uramöcsém, mondja derülten az öreg, ha erre
183 27| áldja meg önt e kérdésért, - mondja a lány, - ön az egyetlenegy
184 27| többitől, keservesen sirnék, - mondja a lány, - mert én el vagyok
185 27| apa mit szól?~- Mint rólam mondja anyám, hogy apádé vagy, -
186 27| akar szivembe tekinteni, - mondja fájdalmasan lehajtva fejét,
187 27| öcsém, - ezt a két betüt mondja ön: n - és ypsilon?~- Azon
188 27| szégyenlé gyengeségét, - s azt mondja:~- Ki eszi a szememet a
189 27| hazud, - kedves öcsém, - mondja kendőjével szárogatván a
190 27| virágot szemlélem, áhitattal mondja:~- Anyám tüzte oda.~- Megrabolnám
191 28| orvosnövendéket.~- Önt keresem, - mondja félhangon, - ha volna ideje
192 28| gyógyitásban.~- Elmondom, - mondja az ifju lassanként otthoniasabban, -
193 28| ujjába toltam. "Barátom! - mondja az elnök, - mától fogva
194 28| tudja, mit cselekedtem. Mondja az ifju szilárd hangon,
195 28| kölcsönöznek. Ne kecsegtessen ön, mondja ön inkább, hogy apám meglő;
196 28| atyjához, s a legőszintébben mondja el ön állapotát. Ne beszélje
197 28| megkeményedett kezeket, s mondja az öregnek: az anyai kéz
198 28| benned nem, kedves öcsém, - mondja nyögve, - senkim e széles
199 28| forintod, - méregkeverő, - mondja egy hosszu kapczaszárból
200 29| jobbjával füle mellett vakarva mondja:~- Kedves öcsém, maga fiskális
201 29| Ne vádoljon, uramöcsém, - mondja magasztos nyugalommal az
202 29| Jól van, fiskális uram, - mondja Faddi nagyot lélegezve, -
203 29| szép atyafiságomat, - azt mondja meg, kérem, hogy az ön vagyonát
204 29| alatt, vége.~- Istenem!... mondja a nő, - mit kérjek tőled,
205 29| Gondolkodjunk, kedves barátunk, - mondja a lány egész közelembe állva, -
206 29| csókjára ne emlékezném! Mondja rólam anyjára tekintvén,
207 29| megmenteni.~- Anyám!... mondja lány, - az ön szive mondja
208 29| mondja lány, - az ön szive mondja meg, hogy elég öröm-e a
209 29| fölzaklassuk - s ime jön az öreg, s mondja, hogy valaki kopogatott,
210 29| iszom több meleg vizet! Mondja az öreg összeölelve bennünket. -
211 30| evett.~- Jól élek, öcsém, - mondja különös vidámsággal, - megtanitottál
212 30| tanácsos elkapatni.~- Akkor azt mondja meg, urambátyám, mi kergette
213 30| hogy örülök.~- Azt nem mondja, hogy hirtelen gazdagodjam
214 30| Császárfürdőtől.~- Nem?... mondja oly figyelemgerjesztő kiváncsisággal,
215 30| hanem megérdemletted! - mondja hizelegve. - Ha drágás nem
216 30| megmondom.~- Nem alkuszom, - mondja mohón az öreg, s egy gyürt
217 30| Itt a százötven forint!... Mondja, elém szórva az uj bankjegyeket.~
218 31| mint én.~- Megszabadultam! Mondja Faddi nyakamba borulva,
219 31| semmit kedves uramöcsém, mondja az öreg később megcsillapodva, -
220 31| Elképzelheti kegyed, - mondja lakóm, hogy a család a teljes
221 31| a - nyugalmat.~- Fiam, - mondja később, - ne ütődjék meg
222 31| elfojtván zokogását, szeretettel mondja:~- Egy büszkeséget megbocsájt
223 31| önre.~- Jól van, anyjuk, - mondja az öreg, - látom, kigyógyultál,
|