Chapter

  1 1 |            fognak beszélgetni; mert már arra is tudok esetet, hogy
  2 1 |           potykákat fogatja, ő maga már csak a tokokat és harcsákat
  3 1 |    gyanitásból juttatja kezéhez; de már egyébre dicséretre méltó
  4 1 |           kétesztendei tudományért. Már látom, hogy ugy járok, mint
  5 1 |           czimet is adok neki.~- Ez már érdemelne czimet?~- Czimet?~-
  6 2 |             elmondott miatyánkokkal már eléggé megszolgáltam a mindennapi
  7 2 |            néztem körül, hogy jön-e már valaki, akinek engedelmeskednem
  8 2 |             élt, abból tanittatott. Már elvégeztem a nyolcz oskolát,
  9 2 |            tudom, - a mészárosokról már nyugodtabban hiszem, hogy
 10 2 |         róka sem koplal; hanem most már mókus is akarsz lenni: két
 11 2 |             ne sértsen valakit. Ezt már akkor tudtam, és elég közel
 12 2 | viszszautasitám, s ezen pillanatban már láttam, hogy csak a félénkek
 13 3 |            megkeresni, - ezt otthon már elhatároztam.~- Szépen fütyölsz, -
 14 3 |     Kezemben én is kardfélét tarték már, az elhatározásnak kardját,
 15 3 |    alamizsnájára éheztem.~Idegentől már nem féltem; hanem ez a véncsont
 16 3 |          hogy az elvagyontalanodott már erkölcsileg meghalt, s ha
 17 4 |           Kiváltam a gyermekkorból, már tudtam, hogy egy krajczárért
 18 4 |          hogy én ezt az urat láttam már valahol. Fokonkint bizonyodtam
 19 4 |           szerszámokat összeadta, s már derekát mozditá, hogy bevégzi
 20 4 |          irgalom nélkül elütik. No, már most az első szin, a vörös,
 21 5 |               kiabál a gazda, mikor már látja, hogy a mérték az
 22 5 |          inas, - elfeledte ön, hogy már a zsebében van? Alásszolgája!
 23 5 |      ötvenes százalék hasznot.~Most már ösmered, Pista öcsém, a
 24 5 |           az efféle aprólékosságot, már azt sem követjük, hogy irás
 25 6 |            a barna selyemruhás nőt; már elkezdé az imádságot:~-
 26 6 |             örömest adna annak, aki már szent (a mostani nyomorultnak
 27 6 |            nyomorultnak alig), amaz már szent, s jó pártfogó válnék
 28 7 |             szava agyamba tódult, s már tudtam, hogy én leszek itt
 29 7 |            akar lenni?... Annyi van már is, hogy megennivaló kenyér
 30 7 |         rendreutasitásra. A részvét már megcsendesité az első kellemetlen
 31 7 |      legizesebb levestől undorodtam már, ha az örökös egyféle tésztanemet
 32 7 |      Köszönöm, hogy megmondta, most már tudom.~- De nem tudja maga,
 33 7 |            akartam. Szerettem volna már szállásomra menni; mert
 34 8 |            ezüstgombos pálcza, hogy már nem hiányzott más, mint
 35 8 |      darabos jószivüséggel, evett-e már?~- Jókor ebédeltem, - mondám
 36 8 |           gazember olyan félve nyúl már a hurhoz, ujja reszketve
 37 8 |            czigány a másik nótámat:~Már magyarnak nincs kedve,~Sem
 38 8 |           szöknék az, aki,... tudja már, uramöcsém, ki. Nincs ellenség,
 39 9 |      eltalálja az igazit, négyünket már elevenen megsütött.~- Hát
 40 9 |             majd nyakán termek (ezt már nyomja), olyant mondok egy
 41 9 |            a bankófaló gazembernek (már rágyujtott), hogy ijedtében
 42 9 |           hogy jobban halljon. (Ezt már ugy orditja, hogy a háziur
 43 9 |             a vásott kis kölyket, - már akkor utána bolondult a
 44 9 |           most ingyen olajat; hanem már nem takaritok rá; mert hogy
 45 9 |              Pattog az asszony, - s már az ajtóküszöbről mondja:
 46 10|            de tőle nem kérdeztem.~- Már tudom.~- Mi történt Loth
 47 10|    répaczukorrá változott. (No, itt már aztán ugy röhögött, hogy
 48 10|    Gyógymódom megtörte a fiut, most már bebizonyitottam, hogy vak
 49 11|            a harmadik helyre lódul, már ösmeri a kötelet, melyet
 50 11|             meg, Faddi ur, látott-e már polgári társaságot?~- Igenis,
 51 11|          kérdések, melyeket a felek már azért sem végezhetnek be,
 52 11|          terczia! - mondja Faddi, - már harangoztak.~A tanárt röhögés
 53 11|            izzadjon kinjában.~- No, már nem tudom, kit válaszszak?
 54 11|         adna tiz pengő forintot, ha már harangoznának.~- Ha jól
 55 12|             Egy reggelen fél hatkor már szállásomra jött a fűszeresnek
 56 12|             az emeletbe, az asszony már vár a reggelivel.~Értem! -
 57 12|           csészét hörpöltem, - csak már tudnám, mi az ördög lelte
 58 12|       krajczáros szarvaskánál; mert már tudtam a statisztikából,
 59 12|   hetivásáros paraszt tőle levelet, már nevettem, hogy egyszerre
 60 12|        reggeli hajczibálást, - most már elhiszem, hogy én sem álmodtam,
 61 13|        rendén van, kivánnák-e, hogy már az első találkozás napján
 62 13|   fokozatosan fölgyujtotta, s ebből már bizonyosan kitaláltam, hogy
 63 13|           darab ezerest. - No, most már van pénzed, - adsz-e emberségre
 64 13|             Ekkor közbeszóltam (ezt már lakóm mondja,) emlékszik
 65 13|            fűszerestől azt kérdi:~- Már most én is érek itt helyben
 66 14|     keserves nyikorgással; tehát ez már ellensége volt saját gazdájának,
 67 14|           el ne árulja. Egyik lábát már rég kilógatja, s azon egy
 68 14|            munka megtörtént, a diák már a padlón állt, és három
 69 14|             a másik ujra elaludjék. Már szuszog a másik a mély álomban,
 70 14|             és sajtot küldött, most már gyakran megvendégeltem őket,
 71 14|   kosarakból kivadásztam a gyürkét. Már visszakészültem, mikor az
 72 14|            megmondani. N.B. Egyszer már egy kicsinyt a nyirkos földre
 73 14|           nem támadhat belőle. N.B. Már szerettem volna kivül lenni;
 74 15|              Ugyan nem kötötték meg már azt a bolondot, kinek ezt
 75 15|       hozták győztes apáink, a fiuk már az ablakon zörgettek, hogy
 76 15|        készen lesz.~- A házi szolga már benn volt nála, havi pénzét
 77 16|            patak folyóvá növekedik, már a partokat szaggatni kezdi,
 78 16|          hatalmától megdöbbennek, - már látszik, hogy közeledik
 79 17|        könyvből, - pedig a nyavalya már megvan, és csak egy az orvossága,
 80 18|          éppen a középponton lenne. Már kitervelték, melyik sarkon
 81 18|      vizsgálni a buzás zsákokat, de már félni kezdtem, hogy valami
 82 18|            ládába zárta a bankót, s már látta a két legyet, hogy
 83 18|       városnak kellő közepébe; mert már unta az olajmérést.~- Télen
 84 18|           esztendő, hátha megpuhult már?~- Rosszul ösmered, öcsém,
 85 18|        annyi logaritmussal, amennyi már kész. Én rád adom atyai
 86 18|      szobában elférnek önök: menjen már; mert ha megharagszom, én
 87 18|   mindeniknek jutna száz feleség.~- Már nem fázom!~- Én sem izzadok.~-
 88 19|     városhajdu nagyon veri a dobot: már viszket a marka az ötforintos
 89 19|          zsirjában. - Egy óra mulva már levetette volna az inget.~-
 90 19|       Faddinak népszerűsége nem ért már öt forintot, itt-ott egyes
 91 19|      elkéssem, órámat huztam elő. - Már elült a nyári nap, gyertyát
 92 19|             elvetted a lányt?~- Azt már nem cselekedtem, bátyám, -
 93 19|            sült ostobaságon.~- Most már józan vagyok, kedves öcsém, -
 94 19|         ötforintos bankót.~Mérnökék már alig vártak.~A fűszeresnek
 95 19|              Levelem olvasásakor ön már leányomnak férje, - s elfogadja
 96 20|             szolgálhatok?~- Mondtam már, hogy ész kell, - az urtól
 97 20|            asszonyt nem szólitották már a novellában ténsasszonynak, -
 98 20|    jobbra-balra kormányozni, - most már tudom. Önök boltja nagyobb
 99 21|     keverjünk a borba vizet, Európa már vén korhely, torkát nem
100 21|           és hogy a kis fiunak füle már oly kényes, hogy az öregapának
101 21|          megörvendezteti. A kislány már esztendeje zongorázik s
102 22|             mondák: hogy nem ártana már egy csöndes háboru; mert
103 22|    janicsárok kipusztultak, a török már hirhedt beteg embernek lőn
104 22|           oka, hogy a huszéves ifju már nem mászik a fára, hogy
105 22|        ungrisch.~A hidnak czölöpeit már le akarták verni, az üvegharang
106 22|             van, s a "Társalkodóba" már rejtett szót is küldtél,
107 23|      mérnöki folyamot elvégeztem, s már oklevelemet is megkaptam.
108 23|          volt neki hitelezni; s aki már nem tudott fizetni: neve
109 23|           akit Károly megdicsér, az már a kéményben sem kormosodnék
110 23|          mondá: Semmi áron sem! No, már most könnyebben felelek
111 23|              valamire használ.~Volt már látcső a kezedben, ugy-e?
112 23|             Ha kisétálnál Palotára, már a látcsőt negyedrészszel
113 23|             ostromolja Budát, talán már rég berughatta volna a várkaput,
114 23|           Győrtől Pestig nem járunk már gyorsparaszttal. Az ostoba
115 23|        közül egyedül voltam otthon.~Már mondám, hogy nappal hatan
116 23|           éjjel bejött a szobába, - már az ajtónál vigyázva nyujtá
117 24| megkaphassalak. Ez a kétezer forint már az én pénzem, - ezt nem
118 24|            az anyádéból kapod, - ez már drágább lesz.~Az öreg kék
119 24|     elkisérem, s onnét visszajövök.~Már indulóban voltunk, kezemet
120 24|   vagyonomat áldoztam fiadra, (most már odaadta Faddinak) s nem
121 24|    kötelezni. - Faddi fölugrott.~De már most az asszony is elhalaványult.
122 24|     megrészegedett, hogy a gyülésen már a tanácskozmányba is beleszólt.
123 24|            volna. A fehér bárányban már rágtam, azt gondoltam, hogy
124 24|             más kitörte a nyakát.~- Már kezd mutatkozni a paprika, -
125 25|          hosszában megjelölve?~- Az már valami, kedves urambátyám, -
126 25|         festékről látom.~- Ettél ma már ebédet, öcsém?~- Koplalni
127 25|            valami mogyorófa képében már meg is kapta volna. A mily
128 25|           észrevette hallgatásomat, már elhitte, hogy luddá tett, -
129 26|             szamáré lehetne.~Vagy-e már ott, hol az állat, melyet
130 26|       fáradt, és a gőgöt megmutatni már végképp tehetetlen. Hol
131 26|           részt megértettem, s most már tudom, hogy rám biztad,
132 27|      boldogtalan nagyon beteg, s ha már a testi sorvadásnak orvosságul
133 27|       jogokat adott kegyednek, most már vége az egykori tréfáknak,
134 27|     szigetbe, hol Faddiék ösmerősei már vártak. Összekeveredtünk.
135 27|            inkább a leányon?~- Volt már ön a szigeten? - kérdem
136 27|             visel, s hogy itt lenne már ideje a békekötésnek?~-
137 27|        elpusztult, kegyednek fivére már jól lakott e zsiros falattal;
138 27|            kapnék helyet?~- Mondtam már, hogy miként jut kegyed
139 27|           közelgőkre nem ügyeltünk, már sarkunkban voltak, pedig
140 27|           azt, kedves uramöcsém, én már akkorát csakugyan nem tudnék
141 28|     dohánygyüredéket.~- Nem érek én már egy pipadohányt, - ne pazarolja
142 28|            a dicséret megöl.~- Most már beszéljünk komolyan, - figyelmeztetem
143 28|            meg, ha eljövök, - ez is már nagy áldozat, s ha mindjárt
144 28|           vele a pénzt, s azonkivül már utóbbi napokban jó tartást
145 28|          hat forintot.~- Ne, - most már beszélj.~- Alkudott bér,
146 28|            drága urambátyám, - most már megmondhatom, hogy száraz
147 29|       orvosokat rendre szidta, hogy már minden nyavalyáról gyógyitották,
148 29|             birkózott önmagával? ma már visszatérőben volna a lelki
149 29|        uzsorások hideg eszüek, most már annyira haladtak, hogy a
150 29|            no fiskális ur, ösmert-e már ilyen gazembert?~Majdnem
151 29|         megáll az eszem.~- Az enyém már megállt, kedves uramöcsém;
152 29|           kedves uramöcsém; mert ha már meg kell vallanom, mit tartózkodom
153 29|            öröm, ugy mást nem adhat már az ég.~Ki akaránk menni,
154 30|           meg nem ijeszt; mert most már meg nem mondom százötven
155 30|            az uj bankjegyeket.~Most már én ijedtem meg; mert az
156 30|        kimeritőleg fogok felelni.~- Már ülök.~- No, hát ott kezdem,
157 30|          tánczol, mint a részeg. Ha már most a szerencse folyvást
158 30|           panaszolkodik, s a panasz már három esztendős mióta a
159 30|         suttogni az embereket, hogy már gyanitják Faddinak állapotát;
160 31|           látom, kigyógyultál, most már nem az emberek titulusát