Chapter

  1 1 |              emlékezem; mert, például, most is tisztán látom, hogy 1847-
  2 1 |                sem tudnám kiváltani.~- Most jut eszembe, hogy az orvosi
  3 1 |              minél vadabb, annál jobb, most ilyen példányok a legkeresettebbek.
  4 1 |  élettörténetemet.~- Egészen komolyan, most a nagykereskedővel beszél
  5 2 |             anyámat orvosi szerepében. Most is látom, hogyan bánt a
  6 2 |                kihiztál; azért utállak most, nyomorult pára, hogy véletlen
  7 2 |             egy róka sem koplal; hanem most már mókus is akarsz lenni:
  8 2 |            kutyáktól távolabb essem, - most erős somfabottal a házsorok
  9 3 |              hogy közelembe kerülj. Te most neki szaladsz a világnak,
 10 3 |          fejhajtó, soha többször, csak most az egyszer, s a jó tanácsot
 11 4 |             helyett kétezeret ir, hogy most ne rántsa ki a nyeldeklőt.
 12 4 |             megtanultam a mérnökséget, most itt vagyok.~A pinczér félbeszakasztotta
 13 4 |         irgalom nélkül elütik. No, már most az első szin, a vörös, jelentse
 14 5 |              ötvenes százalék hasznot.~Most már ösmered, Pista öcsém,
 15 5 |          füszerkereskedőt hétköznap, - most keressük föl buzás zsákjai
 16 5 |      adománylevele, melynek évi haszna most megér tizenötezer forintot,
 17 5 |              öcsém, - mondja a mérnök, most mész be a nagyvilági diátrumba, -
 18 5 |              őket a maguk zsirjában, - most bemutatom őket a vasárnapi
 19 6 |              megállt, a harmadik padba most ül be egy választékos öltözékü
 20 6 |               bársonyköpenyes asszony.~Most meg az veszi észre, hogy
 21 6 |               föltekint szent Lázárra, most hosszan nézi a félmeztelen
 22 6 |           felőle. A gabonakereskedőné (most Faddiné asszonyságról van
 23 7 |               hadaráztam, s alkalmilag most balkezemmel kalapomat nyugodtan
 24 7 |                illedelmes főhajtással.~Most a távolabb való szobákból
 25 7 |              békekötés jól ütött ki, s most ujra nevet, bizonyosan a
 26 7 |              Köszönöm, hogy megmondta, most már tudom.~- De nem tudja
 27 7 |               fejhajtó gyermeke vagyok most, jobban, mint mikor élt, -
 28 7 |                  akkor ő parancsolt és most is engedelmeskedem. Nem
 29 8 |            betükkel szoktam én irni. - Most pedig menjünk az én szobámba,
 30 9 |                az öten azok vagytok, - most valljátok ki, melyik vakarta
 31 9 |           konyhából, - nem pusztitanád most az ujdonatuj kilincset,
 32 9 |                ma gyóntam meg, - éppen most kezdek jámbor keresztény
 33 9 |          sunnyogó betyár, - hogy röhög most is.~- Röhögök ám, mert mindjárt
 34 9 |            hányszor, - hogy ijedtemben most sem tudom, hogyan értem
 35 9 |               galambom diákom ad nekem most ingyen olajat; hanem már
 36 9 |                mázsa kutyaság. - Ne, - most megmondtam.~ ~
 37 10|             közepén elhagytam a lakot.~Most évek mulva könnyen nevetem
 38 10|              alkudhatom meg vele, hogy most koplaljon ő is a jövendőért.
 39 10|            Gyógymódom megtörte a fiut, most már bebizonyitottam, hogy
 40 11|               okot, s melyről némelyek most is eszméket cserélnek, hogy
 41 11|             tölteni az esztendőt, mert most tercziája van. Menjünk odább.
 42 12|                nem szóltam. Ökleim még most zsebemben várták a gorombaságot,
 43 12|                jobb, - válaszszam azt.~Most mérget eszem, gondolám, -
 44 12|                 Előérzetem sugta, hogy most a nap fölkel, s meglátom
 45 12|            meghajtani. (Szegény anyám, most az ő kivánsága szerént beszéltem.)~-
 46 12|              megmondjuk az öregnek is. Most hallgatunk; mert ő kegyedet
 47 12|                reggeli hajczibálást, - most már elhiszem, hogy én sem
 48 13|           fűszeressel?~- Gyakran, néha most is.~- Mi választja el önöket
 49 13|          Kérdem a föltüzelt vitázót.~- Most felelj, - kéngyertya! Ingerli
 50 13|          harmincz darab ezerest. - No, most már van pénzed, - adsz-e
 51 13|           fűszerestől azt kérdi:~- Már most én is érek itt helyben annyit,
 52 13|               fiamnak felesége lesz?~- Most bort iszunk! Mondja a fűszeres
 53 13|                Elváltunk, barátom, - s most érted, hogy a fűszeressel
 54 14|              tölteléke jár a tilosban?~Most következik a hadjárat.~Néha
 55 14|            szalámit és sajtot küldött, most már gyakran megvendégeltem
 56 14|           gondolja: pálinka!~- Hogy én most részeg fővel beszélem ezt
 57 14|              mondani? No, ne tagadja?~(Most meg ezzel voltam egy véleményen,
 58 15|                szerepet játszták, mint most a hamis tiz krajczáros,
 59 15|           ekkor meg ekkor; de jó volna most megenni.~- Hol az ólomhuszas?
 60 15|             viszem, a sarok kávéházban most este láttam, hogy tekéznek
 61 15|               fog járni az én fiam is, most az anyja vékonyra faragja,
 62 15|               én fiam.~- Mi következik most?~- Hogy a kölyköt ma én
 63 16|          inventáriumod, - mondám én, - most hallgasd az enyémet. A gyerek
 64 16|                nem élne lóhussal, mint most, - a csont pedig mégsem
 65 17|                 kedves öcsém, - irj rá most minden szükséges szót, és
 66 17|         folyamra.~- Ne busulj öcsém, - most van a mérnökök világa. -
 67 17|                öreg... A büdös tavakat most csapolják, - a vasutakhoz
 68 18|             szoktál okosat kigondolni, most is tudom, min töröd a fejedet?~-
 69 18|              öregem.~- Pipaszagom van, most jöttem a kávéházból. Mondja
 70 18|              kávéba teszik. A főbiróné most libapecsenyét eszik; mert
 71 18|           miért nem esik hasra, - csak most ne magyarázza; hanem lásson
 72 18|               lépését kezdeni.~- Éppen most van ön illő állapotban. -
 73 19|          disznókorában sziv is volt, - most intő példa, hogy mire jut
 74 19|               forint!~Czudar publikum: most Faddit éljenezd, - előbb
 75 19|            után cselekedjél e szerént. Most isten veled, rád adom atyai
 76 19|        asszonyság! - mondám, bemutatva most még egy darabban, aztán
 77 19|                fűszeres maga mondta, - most ordit otthon feleségestől,
 78 19|      Szóról-szóra ugy, mint urambátyám most elmondta, - az apa vezette
 79 19|            maga vezette oda a lányt, s most nekem azt hazudja, hogy
 80 19|     bosszankodva a sült ostobaságon.~- Most már józan vagyok, kedves
 81 19|                czimezést, melyet tőlem most kap először nyiltan, - szivemben
 82 20|                kivántam, hogy lenne az most a vörös tenger én meg annak
 83 20|              nem fél, - de minthogy én most nagyon félek, azt kell hinnem,
 84 20|              nagy szó volt akkor, mint most a nagy politikában az első
 85 20|        vágyaimat nem érvényesitheti.~- Most faggyugyertyát és szalámit
 86 20|               házat veszteséggel is, - most van vejénél, hogy az eladással
 87 20|            jobbra-balra kormányozni, - most már tudom. Önök boltja nagyobb
 88 20|              holnap meg fogom nézni. - Most hazamegyek, feleségemnek
 89 20|         lesoványkodtam husz fonttal, - most észben kövérebb lettem egy
 90 20|           volna.~- Végem van!~- Én meg most kezdődöm el.~ ~
 91 21|                nagy alkotmányt, melyen most háromszázan utaztunk. Hány
 92 21|              hanem ön félne tőle, mint most anyjától, ki nem tud Faddiné
 93 22|              heverni hagytuk.~Ideirom, most szégyen és szánalom nélkül,
 94 22|               ellenséget a harczmezőn: most a jogok asztalánál pusztitottuk
 95 22|       kiosztottuk török, tatár vérért, most olyan világ kezdődött, hogy
 96 22|             otthon nem is nemes ember.~Most megállnak, - az angol hazud
 97 23|                még porosabb volt, mint most, az ujtéren egyetlenegy
 98 23|            mint a kávét és a szarvast. Most ő sugta a pinczérnek, hogy
 99 23|             vele a világot. Hallom még most is az éktelen zajt, s akármiben
100 23|               itéli meg, hogy az egyik most okosat mondott, mert a vén
101 23|                Semmi áron sem! No, már most könnyebben felelek kérdésedre, -
102 23|             mellé, fölpanaszolta, hogy most nem ehetik vöröshagymát,
103 23|       vendégeit a gőzös repülve hordja most. - Hát hol van megirva,
104 23|            dugta a tüzes taplót, s még most sem értjük. Ha Budára megy,
105 23|            lesem kedves uramöcsémet, - most el nem eresztem.~- Mi jó
106 24|           feküdtem egy ágyban, s ő még most is ágyamban fekszik.~- Az
107 24|               én a haszontalan ficzkót most szemre kapom, kifizetem
108 24|           ösmerek, az is Balogh, - ni, most párját találom meg. Ugyan
109 24|            szegény gyerek?~- Gondolom, most éppen alszik. Vidor barátommal
110 24|           vagyonomat áldoztam fiadra, (most már odaadta Faddinak) s
111 24|               Férjemre is nézzen ön, - most fog fizetni kétezer forintot,
112 24|              elhallgattam valamit, mit most őszintén meg fogok mondani,
113 24|                Faddi fölugrott.~De már most az asszony is elhalaványult.
114 24|             gondoltam, hogy a gyereket most besózhatom, s a penész nem
115 25| rekettyevesszőből szőnek vásznat, - ha most nem lehet ennek hasznát
116 25|              urambátyámnak az esze jár most hol huszonötön, hol ötvenen,
117 25|              majd agyon nevette magát, most meg itt bolondozom, arra
118 25|                  mondja ravaszkodva, - most megvallom, hogy ötszáz forintot
119 25|            megtanitottál, - én tanitok most másokat, - aztán a mérnökmunkáról
120 25|         tanácsával: megfogadtam (éppen most fogadtam meg), hogy anyám
121 25|        bizonyitványt utoljára kérem, - most végezzük a szemlét. Előbb
122 25|             Ugy-e, nem bolondulok meg? Most vagyok eszemen, s kimondom,
123 26|               egy részt megértettem, s most már tudom, hogy rám biztad,
124 27|               jogokat adott kegyednek, most már vége az egykori tréfáknak,
125 27|              mint a remek festményt, - most látom, később el fogom feledni.~
126 27|              ezt megszolgáltam, s hogy most e kis tündért előmbe hozta,
127 27|              kimeresztve szemeit, hogy most egy akkora volt, mint előbb
128 27|            lett volna a maga idejében. Most ön a sarokba lökte a könyvet, -
129 28|             kivette kezemből a munkát. Most remegtem először életemben.
130 28|                megöltem nyugalommal.~- Most féltem, hogy életemben először
131 28|                 Ez a dicséret megöl.~- Most már beszéljünk komolyan, -
132 28|              fog ön elesni.~- Ha nekem most ezt az én fiam mondaná? -
133 28|                volna eddigi életemben, most kijózanodhatnám.~Az öregasszony
134 28|                a hat forintot.~- Ne, - most már beszélj.~- Alkudott
135 28|           koncz, - drága urambátyám, - most már megmondhatom, hogy száraz
136 29|              megbizhatik. Kizajlott, - most következik a nyugalmasabb
137 29|                uzsorások hideg eszüek, most már annyira haladtak, hogy
138 29|                azzal a borotvával nyuz most.~- Min tünődik, kedves uramöcsém?~-
139 30|              lenyelt egy haltüskét, az most a gyomrában megnőtt egy
140 30|                legföllebb megfürdöm, - most is kijárok.~- Még hirt kap
141 30|            tavaly lehetett két mázsás, most aligha nyom kilenczven fontot.~-
142 30|           kitett öt forintot, - ne, ez most jött ki a sajtóból.~- Kár
143 30|             ugyan meg nem ijeszt; mert most már meg nem mondom százötven
144 30|        mesterségednek nyelvén beszélsz most, hogy tulajdon nagybátyádat
145 30|         megnyuzod?~- Ha ugy tetszik, - most mint ügyvéd beszélek, s
146 30|             szórva az uj bankjegyeket.~Most már én ijedtem meg; mert
147 30|         tánczol, mint a részeg. Ha már most a szerencse folyvást kerget
148 30|         maradékot a pinczérnek hagyta. Most az öreg az utolsó krajczárt
149 30|           Faddinak állapotát; mert aki most vakaródzik, az mind gabonakereskedő.~-
150 31|          ijedtében, emez örömében sir. Most mindjárt kórház lesz a szállás.~-
151 31|               előbb semmisem voltam, - most mindenem van! ön adta vissza
152 31|                   látom, kigyógyultál, most már nem az emberek titulusát