Chapter

  1 1 |          leirnám tetőtől talpig, ha ő lenne e regénynek szerelmes
  2 1 |            nincs kedve konverzálni. Ő tisztelettel távozott, bucsuzás
  3 1 |     levélhordó hozzám beadhassa, ha ő foglalkozása miatt itthon
  4 1 |          komédiázik, s a gaznyelvek ő iránta azért kiméletlenebbek;
  5 1 |    keszegeket és potykákat fogatja, ő maga már csak a tokokat
  6 1 |      személyesen adtam át lakómnak. Ő megköszönte, és ismételve
  7 1 |          adnám át lakómnak; mert az ő ajtaját zárva találta. Megnéztem
  8 1 |         levél?~- Igen!... válaszolt ő mosolyogva, - köszönöm.~-
  9 1 |            hasonlitás, - jegyzi meg ő, - én csak olyan meglőtt
 10 1 |           szerződött.~- Mire? kérdi ő kiváncsian.~- Hogy elmondja
 11 2 |         kegyeletlen szólok; de hisz ő a jóságnak megtestesülése
 12 2 |         nyujtom: hiszek apámnak, az ő irott szavának. Apám azon
 13 3 |        bátyámról föltettem, hogy az ő udvarán cseléd nem dugná
 14 3 |          Levelemet megkaptad? Kérdi ő füle körül erősen vakaródzva;
 15 3 |           Majd elfeledtem, - mondja ő két oldalról kitaszigálván
 16 3 |        harminczezer forintot; pedig ő kicsapott diák volt, a hetedik
 17 3 |       beszélj, barátom, - okoskodik ő, mondd meg, varrathatsz-e
 18 3 |              nem is láthattuk; mert ő megtagadó levele után hamar
 19 3 |              Anyámra gondolék, - az ő szelid arcza olyasmit jelentett,
 20 3 |            jó tanácsot vegyem be az ő emlékezetére.~Engedelmeskedtem
 21 3 |            mit éveimmel kereshetne.~Ő az ablakhoz ment, ujjaival
 22 3 |           kivánkozik a fára, - mert ő fölépitette házát, a széles
 23 4 |             ép eszü olvasó, s ha az ő leltára is hiánytalan, tudja,
 24 4 |               Fogadj isten! - felel ő, de föl nem tekintett, jobbjával
 25 4 |            és csipővas legyen, hogy ő vele tetessék a panaszt
 26 5 |            czimeres gombot, mert az ő boltja előtt nagyobb oroszlán
 27 5 |      melynek igen kicsiny példányát ő, mikor otthon van, két krajczárért
 28 5 |         krajczárért árulja, - s még ő nevet, hogy az ő oroszlánját
 29 5 |              s még ő nevet, hogy az ő oroszlánját jobban bámulják
 30 5 |        belenyul a fiókba, hogy majd ő szerzi meg, aztán összefogott
 31 5 |         érti, meg nem csalhatják, s ő biztosabban fogja meg vásárlóit,
 32 5 |             egyetlen számmal csinál ő folyvást ternót; hanem a
 33 5 |             ha majd el kell adni, s ő két garassal olcsóbb árt
 34 6 |           kegyesen elmélkedett, - s ő bátran itéletet mondhat
 35 7 |             előbb a másikhoz vezet. Ő elöl ment, a boltban halkan
 36 7 |     keresztül értünk az asszonyhoz. Ő az egyik ablaknál ült, s
 37 7 |                Őrizkedjék kegyed az ő nevét e házban kimondani,
 38 7 |          házban kimondani, a többit ő mondhatja meg. Tehát: türelem.~
 39 7 |             a legidősebb hölgyet, - ő teljes szégyenben nézett
 40 7 |          amit akart, sőt környezete ő hozzá alkalmazkodott. Én
 41 7 |       valamire hamar megtanitott, - ő adta nekem a legelső leczkét.~-
 42 7 |             mint mikor élt, - akkor ő parancsolt és most is engedelmeskedem.
 43 7 |           én milyen kalkulust fogok ő kegyelmének adni, egészen
 44 8 |        tizenkét pár sárga kesztyüt, ő vette, hogy viseljem azokat.
 45 8 |       huszonnégy krajczáros bort, - ő pezsgőben beszél. Kapakörmöket
 46 8 |        tajtpipáimat vele tömetem, - ő hozza a konyháról a menyecskeszemű
 47 9 |        megadva szokásos czimét, mit ő, ugy szólván bealkudott
 48 9 |            elég légyvesztő, hogy az ő bogarát mind megfogja.~-
 49 9 |             ebben a szobában lakott ő két esztendeig, abban az
 50 10|             föl az aranyat is; mert ő rá nagyobb szám van irva,
 51 10|           vele, hogy most koplaljon ő is a jövendőért. Sok embernek,
 52 11|       tanárnak nem kis érdeme, hogy ő rakott alapot azon oszlopoknak,
 53 11|    gyönyörködik a lelkesült fiuban, ő az osztálynak szine.~Hirtelen
 54 11|            azt fogja kiabálni, hogy ő hazafi, s kurjongatva fogja
 55 12|           lelkiismeret kiabál, hogy ő is ébren van.~Egy reggelen
 56 12|          öregről hallgat, - méltán: ő idegen az egész világnak, -
 57 12|      haszontalant ne tartson magán. Ő éppen ugy tagadná, hogy
 58 12|         alatt homályosan látszék az ő czime, melyet ön irt a kalapos
 59 12|              Szegény anyám, most az ő kivánsága szerént beszéltem.)~-
 60 12|           is. Most hallgatunk; mert ő kegyedet nem akarja elkényeztetni.
 61 13|         végén tőlem huszadik ház az ő házuk. Ha át akarok nézni,
 62 13| tizenkettőkor arra sétálok, s akkor ő is lát.~- Elegendő ennyi
 63 13|                mégis boldog vagyok, ő az utolsó gondolatom az
 64 13|     gondolatom az álom kapujánál. - ő az első fölébredésemkor.
 65 13|           Értékemet nála keresem, - ő látta meg jobb részemet,
 66 13|            látta meg jobb részemet, ő választott ki a sok közül,
 67 14|     naponkint tizennyolcz lat, s az ő műkifejezése szerént, egyet
 68 14|            hagyta maradék kenyerét, ő volt a négy közül a legnagyobb
 69 14|         közül a legnagyobb ur; mert ő reggelizett is.~Ez a kis
 70 15|             volt.~- Lássa az anyja, ő vette szárnyai alá; mert
 71 15|           megkaphatja; de e tőkének ő nyakára fog hágni, és nem
 72 16|         mint buzakereskedő beszélt, ő erényéhez képest szólalt
 73 16|             márcsak ugy irom, ahogy ő mondja) s az urabátyja onkli.
 74 17|           kivánságaimat benyelte, - ő tudja, hogy kiadhatja-e
 75 17|         szót.~- A fűszeres gyakran. Ő idegen nagykereskedőkkel
 76 17|           buzakereskedődet?~- Igen! Ő az a boldog, ki váltókat
 77 17|            ki fogja fizetni, - hisz ő irta oda, hogy elfogadja.~-
 78 18|          képfaragó azt állitá, hogy ő ugy eltalálja, hogy a levélhordó
 79 18|         cselédnek beadta Faddiékat, ő tudja, hogy a cseléd ott
 80 18|             mit, ösmeri Faddiné. Az ő férje Majlandból kapja a
 81 18|             a fekete czukrot, hanem ő tudja, hogy kávéba teszik.
 82 18|         Elmentem mérnök barátomhoz, ő is szomorkodott velem együtt;
 83 18|          bizonyosan megtalálhattam. Ő is távozott a szobából,
 84 18|           hogy az könyvembe került. Ő a levelet elolvasta, elolvasás
 85 18|       otthon, elvittem a mérnökhöz. Ő boldog volt, - azt olvasta,
 86 18|            a világon mindenre, s ha ő másként akar boldogulni,
 87 18|   boldogulni, én nem akadályozom. - Ő választékos nevelést kapott,
 88 18|        ahhoz, a kihez neki tetszik. Ő okos gyermek, tudja kit
 89 18|           mérnökhöz, értse a többit ő, - én örülök, hogy a fűszeres
 90 18|         mindkettő, én az ágy alatt, ő a mellékszobából hallotta
 91 19|             őt, mert nem érdemli, - ő el tudja nyereséggel adni
 92 19|         kávéval kinálják álmában, s ő melegen akarja meginni;
 93 19|       intett, hogy csak vezessem, - ő pedig eltávozott. A lány
 94 19|              ki hiszi, hogy mindent ő teremtett, még Petőfit is.~
 95 19|       mennyei adószedőnek tartozom? Ő tudja, hogy szivesen lefizetem
 96 19|          maga vezette a küszöbig? - ő? Az apa? a fűszeres? a fekete
 97 19|             görbüljön meg, megbékél ő a maga kenyerén. Ösmerem
 98 20|   tapasztalásból tudja, hogy másnak ő is azt a hibát nevette,
 99 20|      fűszeresnével elhitettem, hogy ő az adutt, s elüttettem vele
100 21|        együtt megyünk Pestig. Onnét ő Szegedre siet, hogy uj rakmányt
101 21|         mint ezer tanut; mert ha az ő tenyerébe csapok az én tenyeremmel,
102 21|      elszenvedi; mert kivánom, hogy ő is boldoguljon. A szegény
103 21|           kárhoztassa ön feleségét, ő is éppen ugy akarja kiköszörülni
104 22|           ereszti jobb felől, pedig ő gróf, az angol pedig otthon
105 23|             mert mikor megsütötték, ő is evett a husából.~Két
106 23|          nevezetes vig ficzkó volt, ő volt a tivornyák királya,
107 23|     tivornyák királya, a szinházban ő volt a kegyelemosztó pártfogó,
108 23|             kegyelemosztó pártfogó, ő fizette a tapsonczokat,
109 23|             a Komlóban a czigánynak ő parancsolt, az ő nótáját
110 23|         czigánynak ő parancsolt, az ő nótáját hegedülték legtöbbször, -
111 23|      legtöbbször, - a macskazenéket ő rendezte, - ha a kártyán
112 23|             két ember összeveszett, ő volt a kártyabiró, mint
113 23|           mindig sietős dolga volt, ő az angol királynénál ebédelt,
114 23|    báránykáiról. Ösmerte juhait, az ő könyvében meg volt irva
115 23|           kávét és a szarvast. Most ő sugta a pinczérnek, hogy
116 23|             a faj, melyből isten az ő ostorát választotta ki,
117 23|        tudja a vén pinczér, ezek az ő kedves gyermekei, s ha ő
118 23|            ő kedves gyermekei, s ha ő a diploma mellé adna egy
119 23|             a másik, tudva, hogy ma ő lesz az áldozatbárány egész
120 23|          egy se legyen.~- Mit keres ő Budán?~- Beveszi a várat,
121 23|      csináltatni, - egyebet semmit. Ő pedig megelégszik, ha a
122 23|            kivakartathat, mennyi az ő czéljait akadályozza. A
123 24|         vele feküdtem egy ágyban, s ő még most is ágyamban fekszik.~-
124 24|              magyarázám a dolgot, - ő nem tudja, hogy én önhöz
125 24|             el az Ősz utczába, majd ő beszélni fog az uzsorással.~
126 24|     reggeltől estig láttuk egymást, ő nekem pörkölthust hozott
127 24|       nemességet vett, s mondhatom, ő csinált a főbiróból alispánt.
128 24|          védve azt nem mondja, hogy ő nem engedi azt, amiért ősei
129 24|          hogy fajankó? Én voltam az ő professzora, én tanitottam
130 24|             az erkélyes házban, nem ő, - férjét mindenképp kinozta,
131 25|  markolászva minden zsebében.~Tudta ő, melyik zsebében van a kulcs;
132 25|            olyan szerszám, - mondja ő, - kapaszkodjál a ruhaszekrény
133 25|          közeledtem az asztalhoz, - ő két lépéssel átérte az egész
134 25|             mily lelketlen lehetett ő maga, nagyitva hitte a mérnökök
135 25|            mikor a fekvését érzi, - ő folyvást a ládára figyel,
136 25|     megérzem a pénznek szagát, mint ő, s a deszkán keresztül kicsipek
137 27|            szinte kezet nyujtott, s ő kezdé meg a társalgást.~-
138 27|         nézett az öreg, - én vissza ő rá, mintha a malasztot akarnám
139 28|            hitvány ember voltam. Az ő dolga, hogy meg tud-e bocsájtani, -
140 28|       Nyomban követtem az asszonyt, ő elöl ment, én hátul, Agyam
141 30|            mert hogy az ifju Faddit ő halászta el, azon nem kételkedtem,