Chapter

  1 5 |          között a gabonakereskedőt, Faddi János ifjuuramat.~Valahogy
  2 5 |            ingyen vagy hitelbe kér.~Faddi János uram egész nap hóna
  3 5 |          Hányfélére tudja használni Faddi uram a csapófát! Ha vevő
  4 5 |      plasztikai állásba helyezkedik Faddi uram, ha beüt a zabnak ára!
  5 5 |            ha kérdik tőle: mit árul Faddi uram? Kényesen leereszti
  6 5 |           megint tudni akarja, hogy Faddi uram mit árul? A kedvetlen
  7 5 |            szusszantja ki:~- Zabot.~Faddi uramnak kereskedői titka
  8 5 |          telezsákot a mérőbe üriti, Faddi uram olyan hangosan beszél
  9 7 |      kutyához." Utközben megmutatta Faddi uramnak gabonaraktárát,
 10 7 |     szállásomra menni; mert délután Faddi uramhoz kellett mennem, -
 11 8 |                           Látogatás Faddi uramnál.~Lépjünk a csöbörből
 12 8 |             elbeszélték mások, hogy Faddi uramat tulajdon udvarára
 13 8 |            Ne bántsd, Jankó, mondja Faddi uram a kocsisnak, mert az
 14 8 |            gondolom, kiesem belőle.~Faddi uramat kedves életpárja
 15 8 |           aztán legyen ur.~Mikor én Faddi uramnak házába léptem, sokáig
 16 8 |           elegendőképpen kifejezze, Faddi uram első látásra mennyit
 17 8 |           egy pecsenyefalatot, mert Faddi uram oly mogorván nézett
 18 8 |            Jövök, ifiuram! - mondja Faddi uram az ajtót benyitva,
 19 8 |             István vagyok, tisztelt Faddi ur, van szerencsém magamat
 20 8 |            Igazat mondtam, tisztelt Faddi ur, valóban ebédeltem.~-
 21 8 |           tudna, az a mestersége?~- Faddi ur is talán tud még diákul?~-
 22 8 |   elkényeztette.~- Csitt!... mondja Faddi uram, - meg ne hallja az
 23 8 |       mondám, - s remélem, tisztelt Faddi ur elhiszi, hogy jó szándékból
 24 8 |   engedelmeskedni.~Jó izüt nevettem Faddi uram őszinteségén, meglehet
 25 8 |        Tréfálni méltóztatik, kedves Faddi ur.~- Bujjék belém a hétrétü
 26 8 |          Mit kellene tudnia, kedves Faddi ur?~- Nehéz mesterségre
 27 8 |           nyomnak eddigi formámból.~Faddi uram néhány perczre elhagyott,
 28 8 |     Mártirnak éppen nem nevezhetném Faddi uramat, két mázsás embert
 29 8 |          őszinteség és kedély lakik Faddi uramban! Mit tehet róla,
 30 8 |         érti? Helyes észrevétel; de Faddi uramnak, ha teste két mázsa, -
 31 8 |   méltóztassék azt ellenvetni, hogy Faddi uram erősebb Faddiné asszonynál.
 32 8 |        férfiaknál.~Kinyilt az ajtó, Faddi uram intett, hogy menjek.~
 33 8 |        fejeztem be a látogatást, és Faddi urammal együtt távozánk.~-
 34 8 |         lesz természetben.~- Kedves Faddi ur, - a bizalomért hálából
 35 8 |           Gyujtsatok világot, kiált Faddi uram a sötétes szobában.~
 36 8 |         Miért nem kellene, - mondja Faddi ur, - a bácsinak is látszik
 37 11|        előbbeni hang.~- Ki kérdezte Faddi uramat, előbb is ön kiabált:
 38 11|       polgári társaság az, - mondja Faddi meghunyászkodva a rászedetésen, -
 39 11|       gömbölyü! Hát azt mondja meg, Faddi ur, látott-e már polgári
 40 11|       Példának okáért, - hol látott Faddi uram polgári társaságot?~-
 41 11|       polgári őrhadat.)~- Üljön le, Faddi ur, - krétázza meg helyét,
 42 11|             nappal alszik.~- Megint Faddi uram! Irjunk be egy tercziát. -
 43 11|         gilt az a terczia! - mondja Faddi, - már harangoztak.~A tanárt
 44 11|              Feleljen hát más betü. Faddi uramat csiklandozza a jó
 45 11|            Egy huszast remélve sug.~Faddi az "evolutio jurist" - világosan
 46 11|            ki: "Revolutio juris".~- Faddi uram fejében is revoluczió
 47 13|         mennyországban kaptam őket.~Faddi uram bizalmasan szólitott
 48 13|             valami okosat, - biztat Faddi, - én dohos zabot árulok,
 49 13|       kedvük van. - Igazitám helyre Faddi urnak egetverő őszinteségét.~-
 50 13|      barátom, medveczukor, - dörmög Faddi uram, - ezt váltsd apróra.~-
 51 13|       felelj, - kéngyertya! Ingerli Faddi.~- No,... nem mondom, hogy
 52 13|         szerecsendiódnál...! Mondja Faddi akkorát röhentve, hogy nyikorgott
 53 13|         szamár, - mint te, - mondja Faddi borral kiáztatott őszinteséggel, -
 54 13|            irom le a czivakodást, - Faddi érzékenyen gunyolódott,
 55 13|             ugyan nincsen, - mondja Faddi, - hanem mindjárt megmutatom,
 56 13|          találok én neked! - Mondja Faddi, székét félretolván, s a
 57 13|           beszél, barátom, - mondja Faddi majdnem józan komolysággal, -
 58 13|       becsületes uri embert! Mondja Faddi rám mutatva.~A mit a fűszeres
 59 13|       szaladt, - látta rajtam, hogy Faddi uramat nem hazudtolom meg.~-
 60 13|        hazudtolom meg.~- Igaz, amit Faddi mondott?~- Mondám, hogy
 61 13|             kimondom őszintén, hogy Faddi ur igazat beszélt.~- Én
 62 13|                mondja a fűszeres, - Faddi uramnak fia lányomnak nagy
 63 13|         faképnél hagyott bennünket. Faddi a pinczért csöngette be,
 64 15|             az előbbeni jelenetnél, Faddi uram fiáról beszélgetvén,
 65 15|            Ezt kiszámitotta, kedves Faddi ur, - kivánom, hogy az emeletről
 66 15|             Huszast nem küldött be, Faddi úr?~- Nem.~- A fiunak egyetlenegy
 67 15|                A játékdüh, - kedves Faddi ur. Az ön fia a kávéházban
 68 15|      Elhibázta a kiindulást, kedves Faddi ur, - beszéljen anyjával, -
 69 15|          erre nincsen bátorságom.~- Faddi uramban hiányzanék a bátorság?~-
 70 16|      hallgattunk a boltban, egyszer Faddi uram fölugrott, a csapófát
 71 16|           adta: Országot egy lóért. Faddi uram mint buzakereskedő
 72 16|             buzakereskedőjét, a vén Faddi kiismerszik-e a többi közül?~-
 73 16|     gondolám, bár egy másik példány Faddi volna benne, hogy vágnám
 74 17|         dolgozni!~- Boldog ember.~- Faddi uramat érti, ugy-e kedves
 75 18|     mendemonda két embernek szánta: Faddi uramnak és a fekete kutyának.~
 76 18|            beszéltek, kérdezgették, Faddi uram hány esztendős, és
 77 18|        fűszeres is meghallotta, meg Faddi uram is. Az asszonyok fülébe
 78 18|         minél kevesebbet kunyorálta Faddi uram.~- No, nem fakadok
 79 18|         jöttem a kávéházból. Mondja Faddi, ezt a méhfujtót kapván
 80 18|            csókod van! - Pattan föl Faddi. Isten ugy segéljen, mindjárt
 81 18|       Kutyabajom! - mondja kényesen Faddi, kikapott egy vastag tárczát,
 82 18|       harmadnapra megtudják, miért?~Faddi lesietett az irodába, a
 83 19|             a magáéban meg nem fér.~Faddi megérkezett, - s velem szemközt
 84 19|          forint: ki ad többet érte?~Faddi uram megszerezte az árt
 85 19|      vehetne az ötezer forinton, ha Faddi nem kergetné. A nézők Fadditól
 86 19|               Még öt forint. Mondja Faddi oly csöndes hangon, hogy
 87 19|            Jó ápitust hozzá! Mondja Faddi, visszavette bánatpénzét,
 88 19|       értéknél, a fűszeresé maradt.~Faddi győztesen ment el, a közönség
 89 20|     elérzékenyülve az asszony; mert Faddi az egyik közfalat kidobatni
 90 21|             tömegben legutolsó volt Faddi. Rendkivül megörült az öreg,
 91 21|               Folyton fárad, kedves Faddi ur, mondám az öregnek, ugyan
 92 21|                Szivéből mondja ezt, Faddi ur?~- Szivemnek mélységes
 93 21|             kedves öcsém, derül föl Faddi, majd elfeledtem ragyogó
 94 21|              mégis hazahuzza valami Faddi urat.~- Hosszu kötél az,
 95 21|            egyensuly ütve, tisztelt Faddi ur, mondám bizalmasan, nincsen
 96 21| téinsasszony korában is megcsókolja Faddi urnak kemény kezét, mely
 97 21|              hogy meglesz! - mondja Faddi kezét nyujtván, s ugy megszoritotta
 98 23|        emlitem azt is, hogy az ifju Faddi a fővárosban nevezetes vig
 99 23|             ülő üres székre az öreg Faddi huzódott le.~- Régen lesem
100 23|           Mi jó szerencse hozta ide Faddi urat? - Ezt a fészket az
101 23|        Pedig ide járhatna, - mondja Faddi, - mert mondhatom, hogy
102 23|             én hálópajtásom az ifju Faddi volt, a rég kergetett és
103 24|        elaludni sem hagyja.~Az öreg Faddi felöltözötten sétált a vendéglői
104 24|       gazember?~- Lassabban, kedves Faddi bácsi, - ezért ne sütögessük
105 24|       kapjam.~- Arra sincs szükség, Faddi bácsi, - tudom, hogy az
106 24|             ajtót azonnal megnyitá. Faddi holt halvány lett azon pillanatban.
107 24|           méltóztatott kötelezni. - Faddi fölugrott.~De már most az
108 24|         Kedélyesen nevetett az öreg Faddi, a kis fiunak két piros
109 24|           kedves galambom! - Mondja Faddi átcserélvén bal lábát a
110 24|     hajóhidnak végén vámos!~- Ugyan Faddi, mire való az ilyen vallomás?~-
111 24|      hasonlitott a pulykához, mikor Faddi bácsi galambjának szólitotta.)
112 24|          venni; leszek: Mérjen hát, Faddi uram. Megérhetjük, hogy
113 24|    ifiasszony vagy!~- Eszeden vagy, Faddi?~- A vármegye phisikusa
114 24|          ezután: hallja az asszony.~Faddi fölkelt, pipáját visszadugta
115 24|            felé mentünk, azt mondja Faddi:~- Bár a gyerek Széchenyi
116 25|            egymásután mentünk, mert Faddi a hegyes kövezeten többször
117 25|            Azonnal ajánltam magamat Faddi urnak további kegyébe, s
118 27|             vagyok!... mondja végre Faddi uram, s mellém ült a félreeső
119 27|            Lépe vagy a mája, mondja Faddi, nem tudom bizonyosan; mert
120 27|       virágot, melyhez semmi jogom.~Faddi meghivott, menjek át velük
121 27|           Elkezdődött aztán a séta, Faddi urambátyám mondta, hogy
122 27|       őseink viselt dolgairól, hogy Faddi bátyánk egy egész téglát
123 27|             szigetnek végső sarkán.~Faddi szivarral kinált, s visszamenet
124 27|          apját, - hogy azt szereti, Faddi bátyám legjobban tudhatja.~
125 27|             s azt mondanám: tessék, Faddi uram, ilyen kincse csak
126 27|         Csakhogy nem okosan, kedves Faddi bátyám. Furcsa könyv az
127 28|     leirására vállalkoztam.~Az ifju Faddi kopogtatott be az orvoshoz,
128 29|     császárfürdői vendégek között a Faddi család megjelent; hanem
129 29|             tavaly oly boldog piros Faddi bácsi nagyon kisoványkodott
130 29|             fiskális uram, - mondja Faddi nagyot lélegezve, - fiam
131 29|             füzve, - tekintsen ide, Faddi ur, leánya nem lesz a sorsnak
132 29|           oda?~- Az atyai áldással, Faddi ur, - még az mindig nagy
133 30|          huzza, mindjárt készen van Faddi uram földi számadásával.~-
134 30|            valamit, ha megmondanád, Faddi meddig élhet? mert jobb
135 30|       folyvást részeg. Ilyen volt a Faddi család, mely egy kis városban
136 30|       urambátyám, hanem tudom, hogy Faddi uramnak lánya ez órában
137 31|    orvosságért szalaszszam. A zajra Faddi is kijött, látta a végig
138 31|   vendégeimhez.~- Mi történt? kérdi Faddi.~- Az amit nem értek, s
139 31|            Nagybátyja? - kap hozzám Faddi, s kabátomat éppen ugy megragadá,
140 31|              Megszabadultam! Mondja Faddi nyakamba borulva, s az egykor
141 31|     elérzékenyült. Az asszony sirt, Faddi leült egy karos székbe,