00000-aszta | atadh-bizik | bizod-czedu | czege-elhel | elhet-erkol | erni-filoz | finny-gazda | gazem-haszo | hatal-ijess | ijesz-karac | karae-kidol | kidul-konyo | konyu-leggy | legha-mazol | mazsa-megro | megru-mutat | mutog-ossze | oszsz-ponto | porai-semmi | senki-szere | szerk-tekin | teled-ugyve | uldoz-vehet | vejen-zugut
Chapter
1 4 | hatalmas lett; pedig ha a 0000000-kat a sors elkapja mellőle,
2 23| volnál Váczhoz, s ha a gróf 1825-től ostromolja Budát, talán
3 22| mindannyian testvérek vagyunk. 1830-tól 1848-ig megosztoztunk.
4 1 | most is tisztán látom, hogy 1847-ben febr. 2-án a pesti német
5 22| testvérek vagyunk. 1830-tól 1848-ig megosztoztunk. A régi
6 10| elszámlálva azt mondja: 5-ik a közép ige.~- A könyv
7 3 | czivakodás nem. Kain és Ábel megfért volna a világon,
8 3 | fértek meg: Kain agyoncsapta Ábelt. A kutya ugatva kisér el
9 13| az óramutatót. Rózsának ablakában van egy nagy tükör, mely
10 27| éjfélig huzattam az utczán ablakai alatt. Megmondtam neki,
11 3 | szemembe ötlött, hogy a szoba ablakának felső fiókja beirt papirral
12 2 | a levelet nem teszed az ablakba, - pedig hogy örülsz, mikor
13 9 | hogy dolgot szinleljen, az ablakcsavarokat igazgatta, - várj csak,
14 7 | lenne, a gazda leült az ablakközbe, engem pedig hagytak állni,
15 9 | ötödikre, - ki nevettében az ablaknak fordult, s hogy dolgot szinleljen,
16 2 | papirral beragaszthatod törött ablakodat.~Dixi, et salvavi animam
17 3 | valamit, azaz: vakaródzék.~Az ablakokat vastagon bevonta a piszokhártya,
18 3 | hogy ez okmány, ha az volt, ablaktapasznál többet nem érhetett mostani
19 15| ládájuk belsejét, a kocsis az abrakos ládának tetejét raggatja
20 21| s hiszem, hogy Lisztnek ábrándjait remekül fogja játszani, -
21 4 | igék, melyek dativust és accusativust kivánnak? az dupla porcziót
22 9 | aztán magyarázta meg az achtmal-t, hogy acht mal acht, az
23 22| Werbőczy. Kövyn, Kelemenen, Acsádyn viaskodtak, lettek fölperesek,
24 20| pénzkupecz elejti a credit actiát, az kitöri a nyakát, és
25 10| hogy az ige négyféle: 1-ör activum, cselekvő, 2-or passivum,
26 15| járat, azok mellett szép aczélmetszetek jelennek meg, s a feleségem
27 28| megnéztem, hogy igaz pénzt ád-e? aztán tárczámból kihasiték
28 23| orvos a gyógyszertárból kis adagban rendelvényezi, - mint marószer,
29 18| adag sziv, az észből fél adaggal megelégszem. Azért van nekem
30 19| teremtette a hatodik napon, hisz Ádám volt a legvalódibb paraszt;
31 7 | kis Adolf barátom, - majd adandó alkalommal én is megtanitom
32 1 | Elhiheti ön, hogy a legjobb adatokat az utczán szedjük fel. Nem
33 11| volna együtt birnunk az adattárt, melyben az emberek a körülmények
34 20| kényszerit az irigy sorsnak ádáz kajánsága. Igy folytattuk
35 25| s a mérnök hálából oda adhatná két hétre a szükséges szerszámokat,
36 29| mondám ihletetten, kezeért adhatnám vissza, - a levélkét csak
37 27| elvégzem a harmadik pályát, s adhatnék tanácsot ingyen; de nem
38 1 | kedvü név, mit önnek a sors adhatott.~- Veszekedő pajtásnak adta
39 20| az nem tudott szólni.~- Adjanak hát az urak nekem is: mert
40 5 | karácsonyestén mért magyarborsot adjatok, - ordit a főnök. A paraszt
41 9 | okáért rákiált a pajtásokra. Adjátok ide hamar a szentelt krétát.~
42 21| nem ingerli a könnyü bor, adjunk neki lángot, hogy vén csontjaiban
43 16| akarok árnyékot adni az erőt adó gyökérnek.~(Mért nem mondta,
44 24| fügét és szentjánoskenyeret adogattam neki; azonkivül vasárnap
45 26| kis csöpp ajkadon enyhet adólag éltet. Menj odább, hetvenkedő
46 18| elolvasás után visszahelyezte.~Adolffal tértem vissza. Szokás szerént
47 7 | szoritá gyenge idegzetü Adolfját, fölkelt, s még egy titkos
48 7 | értesité nejét, hogy a kis Adolfnak én leszek tanitója. Az asszony
49 23| fölszedni a férgest. - Eddig az adoma, kedves barátom, - s ha
50 1 | azt is tudják, hogy mi az adomákat eladjuk. Az iró szinte fölirhatná,
51 5 | felső-örsi prépostságnak adománylevele, melynek évi haszna most
52 1 | tüztek ki a legjobb tiz adomára. Amit pénzért vesznek, annak
53 23| s ha megengeded, egy kis adomát fogok elmondani, legközelebb
54 17| kiköszörült éles kés, mellyel adósának torkát kényelmesen elvághatja
55 27| s nekem adta, mondván:~- Adóslevelemül adom.~ ~
56 29| ön vagyonát fölemészti ez adósság?~- Rendes körülmények között
57 25| ön ma vette meg a fiunak adósságában, melynek legnevezetesebb
58 23| Feleltem a kiváncsinak.~- Hát adósságod van-e?~- Hála Istennek,
59 24| Mind?~- Talán uramöcsém az adósságról is adhat bizonyos utasitást?~-
60 19| adóval, mellyel a mennyei adószedőnek tartozom? Ő tudja, hogy
61 19| hogy adós vagyok-e a nagy adóval, mellyel a mennyei adószedőnek
62 16| a nem adózókat; mert ha adóznánk, az országut Szegedtől Kikindáig
63 16| mikor kell kidobni a nem adózókat; mert ha adóznánk, az országut
64 23| szerelni e földet a Kárpátoktól Adriáig, hogy más is legyen benne,
65 24| hozományodról kellő nyugtát adsz, s beösmered, hogy egy fillérig
66 13| most már van pénzed, - adsz-e emberségre tizezer forintot?~-
67 7 | amit cserében munkáért adtak, azonban a közélet bizonyitja,
68 28| három diploma, egyiket sem adták hitelben.~- Engedj el egy
69 19| méreg van bennem, amit te adtál be. Tagadod, hogy a lányt
70 24| juratuspajtásnak ösmeretlen is adunk helyet: igy kerültünk össze
71 12| megmondta, hogy mára mi lesz az adut?~- Jó reggelt kivánok. Isten
72 16| Én vagyok az oltovány ág, mely a nemesebb gyümölcsöt
73 2 | véletlen meggazdagodva, agárebet produkálsz; mert oda soványkodtál.
74 25| kaparásznom, hogy megleljem. Két ágaskodásra megleltem, a rozsdát a ládaszélen
75 3 | Fölálltam egy tuskóra, ágaskodva olvastam a régi iratot,
76 24| tegnapelőtt tudósitott a bécsi ágens, hogy fiunkat tiszteletbeli
77 27| fiatalnak vére a megnyomorodott aggal, az elkövetett ostobaság
78 3 | lábaszárát megcsipi s az agglegényt kényszeriti, hogy ingyen
79 20| nem tudta férjének nagy aggodalmait elképzelni, - folyvást az
80 3 | urambátyám, - mondám neki, hogy aggodalmakat ne szerezzek: pályát kell
81 29| méltó sem történt, miért aggódnia kellene.~Ennyiből könnyen
82 29| Faddiné a harmadik szobában aggódva kérdé, hogy mit vélek férjének
83 4 | nép énekelt, a madár az ágon hintálózva fütyölt: egyik
84 21| lányt ugy ne erőltesse, hogy agyában egy kerékkel több legyen,
85 1 | kivánom, hogy hallatlan agyafurtságot beszéljen, - hacsak mással
86 14| hogy kiindulhasson. Az ágyak elviselt, korhadt faalkotmányok
87 19| Otthon végig nyujtóztam ágyamon, egy hosszuszáru pipából
88 16| tüdejü varga, mikor halálos ágyán arra akarja kérni a feleségét,
89 9 | piszkálják a tigrist, hogy agyarait mutogassa és bőgjön; mert
90 26| gondolatok lepik meg az agyat, kivált engem, ki ösmerni
91 28| hétig meg fogja nyomni az ágyat.~- Ne haragudjál, kedves
92 23| korhely. Mélyen aludt. Az ágylábhoz kerülve léptem ki az ágyból,
93 3 | mégsem fértek meg: Kain agyoncsapta Ábelt. A kutya ugatva kisér
94 8 | hanem mikor kiment az agyonnyaggatott borzas, kóczos, boszorkány
95 4 | gazdatisztgyermek azonnal atyafi, - s mi agyonöleltük egymást.~- Mit csinál itt,
96 10| pedig nyikkanni mersz, - agyonváglak.~- Az ige négy-féle! Kiált
97 24| haragtól, botját fölkapta az ágyról, s a hat vágásból mutatott
98 23| kabáton, ócska nadrágokon s ágyteritőn nyujtózkodott a padlón.~
99 23| vastag köteteket. E szellemi ágyukkal ránk tüzelt, ami fülünkbe
100 20| nagy politikában az első ágyulövés. Európának minden börzéje
101 22| csetepatét, hallgatni az ágyumorajt, s midőn a parasztok is
102 11| föl üres fejeiket, hisz az ágyunak más felé áll a torka.~Hirtelen
103 26| lelkesülésével teremti a dicsőt, áhitatával beösmeri a végtelen hatalmu
104 11| visszatekint, - a hátulsók áhitatos képpel néznek a tanárra,
105 11| lélegzik, a keresztvető áhitatosan méregeti szemét a padlás
106 22| varrta a ruhát, a fűszeres "ainschlagot" árult, s a magyar a gombkötő-,
107 11| szemei a tanárnak szavait az ajakról szedi le, mit a tanár észrevesz,
108 20| mérnök ipához közeledve, - ajándékozzon meg bizalmával, miben szolgálhatok?~-
109 3 | Hát a mérnökséget nem ajánlaná, kedves urambátyám?~- Ugy
110 8 | uramat, két mázsás embert nem ajánlanék a festőnek, hogy véznát
111 21| vezérczikkeket, egyikben ajánlják a vegytant: földmivelő népnek
112 13| én izlésemre nagyon okos. Ajánlom magamat mind közönségesen.
113 26| mellette: s e kis csöpp ajkadon enyhet adólag éltet. Menj
114 10| megköszönöm az eddigi kenyeret. Ajkaim reszkettek a silány pajkosságtól,
115 17| öreg, kiváncsian lesvén ajkaimról a szót.~- A fűszeres gyakran.
116 6 | végzi, hanem a szavakat az ajkán mozgatva mondja el, s föltéve,
117 18| fürtje: leköt egy életet, - ajkának mosolya: földi üdv, - kérő
118 19| hirtelen változat lezárta ajkát. A fűszeres intett, hogy
119 18| ön várjon a sekrestyésnek ajtajában, Rózsát át fogja venni. -
120 2 | a "Fekete kutya"-boltnak ajtajából mutattak, és csudálkoztam,
121 18| órakor a nagy templomnak ajtajához fogom kisérni Rózsát, mintha
122 2 | Kopogattam a kormányzónak ajtaján. A kulcs a zárban volt,
123 9 | Bejött, sorba nézett, hogy az ajtódurrogatót a képünkről kitalálja.~-
124 28| diploma kinyitotta előttem az ajtókat, mindenütt nyögést hallok
125 9 | Pattog az asszony, - s már az ajtóküszöbről mondja: Igyál választóvizet,
126 10| holthalavány arczát a mellék ajtónak irányából közeledni. Bizonyosan
127 23| bejött a szobába, - már az ajtónál vigyázva nyujtá ki lábát,
128 1 | Nem sokára az előszobának ajtónyikorgását hallám, kivittem a levelet,
129 23| Éjfélig koronkint hallám az ajtónyitást, a gyufavillanás fénye vendéget
130 9 | ismételte egy óra alatt az ajtónyitogatást; tehát kérdem, hogy mit
131 16| másik szobába kitette az ajtósarok mellé, mint a parasztbiró
132 7 | hallánk földülni, s rá az ajtózár pattant föl, s öt kutya
133 22| német árjegyzéket hozott, az ajtózárt riglinek, a foglaló szeget
134 25| hogy ne tartson soká az ájuldozás, a láda felé mentem.~Egyszerre
135 19| lehetne büszke őseire!~Kezdtem ájuldozni, - megkapaszkodtam előttem
136 18| vannak, - én egyikért sem ájuldozok, - én megelégszem csillagommal, -
137 31| rámaradjon?~- No hát ezért is ájult el; mert kegyednek egyesülése
138 7 | következik a leves után?~Akad olyan ember, ki ezt sült
139 13| élvezet, hát a szerelem akadályaiban. A regényirók összehoznak
140 2 | megalapitottam jövendőmet, hogy az akadályok nem fognak visszariasztani.
141 18| akar boldogulni, én nem akadályozom. - Ő választékos nevelést
142 18| elfeledtem, hogy boldogságában akadályoztam. Ön fogja tudni, hogy egykor
143 16| szaggatni kezdi, mert utját akadályozzák. Tovább haladtában a nálánál
144 16| kanyarulatokban huzódik el a legkisebb akadálytól, - s a völgyben tévedezve,
145 21| kérdi amaz visszanézve az akadékoskodó fiatalemberre.~- Sem gróf,
146 8 | tovább ment az iskolánál, az akadémia helyett a kávéházba, hát
147 13| hogy titkon bejársz az akadémiába, s uj mesterséget tanulsz.~-
148 25| mellett, ötven forintot; mert akadhat bolond ember, s megad a
149 28| néhány forintért napszámban, akadna, ki talyigás lónak is beállna.~-
150 23| öcsém, - ha segélne nyomára akadni.~Minden irányban kérdezgettünk,
151 17| Harmincz lépés torma! - Akadozik az öreg. - Azt akartam mondani,
152 10| mondja el becsületesen, ne akadozzék. Nos, hadd hallom, mi történt
153 9 | volna, a mérnök pedig, ha akará vala, bizonyosan szólt volna;
154 29| nem adhat már az ég.~Ki akaránk menni, hogy az öreget fölzaklassuk -
155 8 | van szerencsém magamat jó akaratába ajánlani.~- Szerbusz, kedves
156 6 | országod, legyen meg a te akaratod (megint megállt, az előbb
157 26| megismerem, hogy a teremtő szabad akaratot adott, s a szorgalomban
158 1 | fiatalember! Mondám jó akaratu figyelmeztetéssel az észrevett
159 25| előttem áll az ember, s akárhánnyal találkozom, - az arczról
160 13| emberek drágák, és értéküket akarják bebizonyitani, hogy ingyen
161 3 | s lehetőleg boldogitani akarlak benneteket, mint végrendeletemből
162 29| egyszerre, s nem bánom, akármelyiknek hiszi el, amit mondani fogok, -
163 13| olyan tőke, uram, melyből akármennyit adok önnek használatra,
164 23| most is az éktelen zajt, s akármiben fogadok, megmondom, melyik
165 28| anyai hiuság mámor, mely akármily oktalan, mindig oda czéloz,
166 25| mesterséget, s magának mondhatok akármit.~- Te kópé, - megtanitottál
167 8 | irigylendő megelégedés, - ki akarnak kergetni az egészséges testből.
168 9 | vágta.~- Tudom, kártyázni akarnál, te, - hogy pingált volna
169 23| meg! - mondja a vitázni akaró - ez egy emberünk van, verjük
170 22| téged fognak meg, hogy te akartál amattól lopni.~Krajczárt
171 23| mint ti. Uj corpus jurist akartok vele csináltatni, - egyebet
172 9 | egész nap, pedig czipót akarunk hozatni. Bejött, sorba nézett,
173 14| szobának nyirkos földjére nem akarván hajolni, tenyereimre támaszkodva
174 2 | párbajnak silány jutalma az akasztófa. Balcsillaga a legrosszabbkor
175 9 | szoktuk vakarni a meszet.)~- Akasztófáravalók! Mind az öten azok vagytok, -
176 24| nagyot nyögve, - megőrletlek, akasztófavirág, csak megkaphassalak. Ez
177 21| könnyen ösmerkednek, kivált akiket egy uton kerget a sors.
178 23| voltunk tizenöten is: mert akiknek rendes szállásuk nem volt,
179 1 | melynek párját eldugják, s akinél megmarad, az asztalhoz vágja.~-
180 5 | elmenőnek a csapófával köszönt, akivel beszélgetni akar, a csapófával
181 25| fejét.~Rám nézett, szemei akkorák lettek, mint egy tallér -
182 19| megeszel melléje kétszáz akó faolajt, hogy jobban csuszszék. -
183 9 | amelyikkel egy nap ötven akóra való káposztát be lehet
184 30| vizet inni. Vallja meg, hány akót ivott meg?~- Nem iszom, -
185 8 | a lánczhordtát, hogy az alabástrom dicséret volt a kisasszonynak
186 8 | hogy egy kisasszonynak alabástromfogai vannak, s majd belém veszett
187 5 | tömegbe, hogy hátra nyulva, az alacsony fiókokból kilopjon valamit,
188 25| buzogánya kicsiny, tövisei alacsonyak, kampói nem érnek meg kellőleg,
189 20| városház tornyát hegyével aláforditja, csak mondja ki az igent. -
190 4 | aláirta a tekintetes ur, aláirását elösmeri. Be nem tudja bizonyitani,
191 2 | boltokban láttam különös aláirásu képeket: "Az első csók" - "
192 17| lugba nyul, mint váltót aláirjon, - ezzel készen volna a
193 17| a váltó nem tréfa. Az aláiró odaadta magát az ördögnek
194 17| nyöszörög az öreg, - én is aláirtam nevemet egynek, - kimondtad
195 22| természet még egyszerübben alakit a gyermekből embert.~Az
196 18| melyik tudna különb kutyát alakitani? Például vették föl a postakiadónak
197 11| ugy tudja a szót szájának alakitásával kikerekiteni, hogy a figyelmező
198 3 | hogy a jövendő számára alakitsa. Mostani eszemmel egyszerre
199 25| fekszik és tagositva van, - az alakja mutatja.~- Jól mondod!~-
200 3 | többet nem érhetett mostani alakjában, ez okból nem tünődtem tovább
201 29| gyötrelem forditotta ki régi alakjából.~- A bánat, kedves uramöcsém,
202 22| könyvet irta, mely csak alakjára könyv, hanem igazabban hátbarugás,
203 26| ti vagytok az oka; mert alaktok szerint sokan vagytok emberszámban;
204 26| szorgalomban hatalmat, hogy az alakuláshoz önerőmből adjak, hogy a
205 17| Ez a váltónak szükséges alakzata, kedves bátyám. A számbeli
206 26| el, mikor te, vagy apád alamizsna nélkül nyargalt el mellette:
207 3 | nehogy azt vélje, hogy alamizsnájára éheztem.~Idegentől már nem
208 28| nem lehetett tudni, minő alamizsnát kiván.~- Engem keres ön? -
209 21| pénz egy értékü fönt és alant, s ha kegyed nem sajnálja,
210 30| belőlem rázni az okot, melynek alapján állitani mertem.~- Nem!
211 20| volna.~- Ne emlitse ön, - alárendeltségemet juttatja eszembe; mely vágyaimat
212 13| ez az életnek ingere. Az alászszolgáját sem adom ingyen, ezt is
213 13| röhentve, hogy nyikorgott alatta a szék.~- Mit röhögsz?...
214 6 | mondja a fekete kutya czim alattné, ne tagadd, apád molnár
215 11| észre lehet venni, hogy alattomban keresztet vetett, s a mennybe
216 15| hogy ez valami silány: alávaló szenvedély a mértéktelenség.
217 26| nyomorék, - nem nyöszörög alázatosabban a koldus, mint te az orvos
218 26| nem görbülve meg utálatos alázatosságban, nem hetvenkedve képzelt
219 29| nőm és fiam lábam poráig alázkodtak, s a helyett, hogy fölemelhetném
220 10| nemtelenség; mert a gőg alázott meg. Fogadott ember voltam,
221 20| A változó szerencse azt alázza meg legkönnyebben, ki mások
222 19| pletykát, a jó istennek áldásával békén nyugodhatunk valamennyien, -
223 29| kezekkel adjam oda?~- Az atyai áldással, Faddi ur, - még az mindig
224 4 | megelégszünk. Oh, te, nagy isten, - áldassék neved, hogy könyvedet kitárod
225 28| eljövök, - ez is már nagy áldozat, s ha mindjárt nem fizet,
226 23| tudva, hogy ma ő lesz az áldozatbárány egész délutánra.~- Feszitsd
227 19| fűszeresnek, - ajánltam magamat áldozatbáránynak. Tudatám, hogy a mérnöknél
228 24| ébresztő; mert a megragadt áldozatot elaludni sem hagyja.~Az
229 16| ördögöt, - megjelenhet, s egy áldozattal meg nem elégszik.~ ~
230 2 | boldogult anyám emlékének áldozhatok; mert nálamnál okosabb embertől
231 24| fitymálva, - én egész vagyonomat áldoztam fiadra, (most már odaadta
232 23| hanem előbb gyónjam és áldozzam, hogy a másvilágra kimosdatva
233 16| Tavaszszal elmegyek az alföldre háromszor-négyszer, őszre
234 4 | kipusztitotta valami féreg, az alföldről a felsőbb vidékre jöttek
235 30| lehetett két mázsás, most aligha nyom kilenczven fontot.~-
236 22| megtegyenek három esztendőre alispánnak.~Hiába tekintgetsz, hogy
237 24| elbizakodottat beszélni, s ma alispánságra kapaszkodnék, ha nyelve
238 24| mondhatom, ő csinált a főbiróból alispánt. Beült a vármegyeházba,
239 16| vékonyan serkedezik a vadonnak aljában, - bátortalan kanyarulatokban
240 25| egy kis hussal kibéleli az alját.~- A fekete kutya meghalt!
241 8 | közösen megalkudtak.~- Lesz alkalmam az asszonysággal beszélni?~-
242 19| Szerszáma nyakában lógott, alkalmasan helyezve, hogy a dobverővel
243 1 | is a leveleket, ha ez nem alkalmatlan.~Két hét mulva a postás
244 30| induljon hozzám gyalog, s ne alkalmatlankodjék egy óráig. Hátha majd valami
245 7 | hogy ellenkező szokással ne alkalmatlankodjunk. Az első napoknak ezen kinját
246 2 | megyek, s többé nem fogok alkalmatlankodni.~Máskor félve mentem a kormányzóhoz, -
247 10| eltalálta, miképpen kell alkalmatlankodnia, hogy nekem viszkessen,
248 7 | éltem át, s kivétel nélkül alkalmatlannak találtam. Kicsinységnek
249 11| lehetetlen kitalálni az alkalmatlant.~A tanárt a kis botrány
250 23| kormány olyan embereket is alkalmaz, kiknek szeplőtelenségét
251 11| akarva beismerik, annak alkalmazását türik, hallgatag és folytatólagosan
252 2 | fiókokban elosztva várt alkalmazásra, - s gyógyitotta velük tiz
253 7 | vagyok, fűszereséknél az alkalmazkodás az én szerepem lesz.~Adolf
254 7 | sőt környezete ő hozzá alkalmazkodott. Én olcsóbb legény vagyok,
255 2 | elszabadulhatna. E példát tessék rám alkalmazni, - én a fogasnál is ostobább
256 21| észreveteti velünk, hogy alkalmazott erővel fölérünk a fának
257 10| Néhány szivreható szót alkalmaztam, majd csak kicsordul a leve,
258 14| deszkára nehezkedik, s egyenlőn alkalmazván a nyomást, kéz és láb kellő
259 7 | jó egészséget kiván. Ez alkalmi politika, melyet tessék
260 4 | eluntában elejtené az alsó álkapczáját, - még az öreg Náni néniről,
261 14| hasonlitanak a politikai alkotmányokhoz: nem lehetett tudni, mikor
262 21| ők kormányozzák a nagy alkotmányt, melyen most háromszázan
263 10| kenyérért zaklat, s nem alkudhatom meg vele, hogy most koplaljon
264 28| Engedj el egy forintot. Alkudozik az öreg, - mert a kiváncsiság
265 16| állok a vizben. Sohasem alkudoztam veled pénzed miatt, csinálj
266 21| mintha tizezer mérő buzára alkudtunk volna meg.~Pipára gyujtott
267 27| lány, - mert én el vagyok alkudva vagy cserélve, - én apámnak
268 26| mily apró férgek! Igy nem alkuszunk, te, nyomorult csont és
269 24| öregségünkre meg ne ríkasson.~- Az alkut megkötöttük, kedves férjem, -
270 13| Aztán azt kérdem, - hogy áll-e még a szó, hogy Rózsa lányod
271 21| eszik. Naponkint olvasom az államgazdászati vezérczikkeket, egyikben
272 19| egészen tiszta, az én légmérőm állandó napokat igér, jöjjenek haza,
273 25| természet törvényeinek, s ott állapodik meg, hol a föld ingásának
274 14| munkaképes maradjon. Abban állapodtak meg, hogy kenyéren kivül
275 12| mondd meg, édes papa, miben állapodtunk meg?~- Ujdonatuj szijkorbácsot
276 11| melyet az őselődök, polgári állapotba állván, kötelezőknek ösmertek.
277 11| az emberek a természeti állapotból miként léptek át a társas
278 29| hogy mit vélek férjének állapotja felől?~- Asszonyom, - nem
279 9 | ezen közönséges nyugodt állapotjában mutatok be, hogy ön elképzelhesse
280 11| vad életből, a féktelenség állapotjából társas viszonyba, vagy,
281 5 | tartsa. Ó, minő plasztikai állásba helyezkedik Faddi uram,
282 5 | elé állitja a csapófát, s állát rátámasztja, hogy a nagy
283 11| képviseli, mit a kidobott állatcsont. Előbb a polgári bátorságról
284 3 | lopáson ért vizsla, mely állatészszel körültekint, hogy melyik
285 2 | hangon fejezik ki azt az állati indulatot, melytől a biró
286 3 | nagyvilágba, emberek, négylábu állatok, sasok, galambok, varjuk
287 5 | büszkén nézi nemességének állatokat ijesztő jelvényét.~Mosolyogva
288 9 | egyszerün megmagyarázom. Az állatseregletben a gyermekek vesszővel piszkálják
289 11| lélekkel megáldott ember az állatvilág fölött kiterjeszté hatalmát:
290 3 | rozzant viskóba. Az udvaron álldogált valaki, kezeit hátra vetve
291 1 | távozott, - s ha meg nem állitám egy-egy szóra, tiszteletteljes
292 22| kőfaragólegények. Ugy-e, te egy hajdut állitanál melléjük, s az első huszonöt
293 29| nyavalyában szenvedett, állitásunk szerint, mely Párizsban
294 8 | kávéházba, hát jó lélekkel ki állithatná, hogy az is diák, aki oskolába
295 5 | pozsonyi mérőre, maga elé állitja a csapófát, s állát rátámasztja,
296 21| hogy a futtató lovat sem állitják meg a pályának végén, mert
297 29| ellen veszi be, - nem én állitom először.~Az elbeszélt részletek
298 9 | magzataim, gyenge tüdőm van, nem állja ki a veszekedést; hanem
299 6 | szellőzteti az egy hétig állott portékát, s mutogatja, hogy
300 11| fontosabb annak tudása, miként állottak az emberek a szétszórt,
301 11| szent az a hely, melyen állsz. Önök is tanulják meg jókor,
302 9 | egy napnál tovább meg nem állta, - bejött, hazudott utczai
303 11| őselődök, polgári állapotba állván, kötelezőknek ösmertek.
304 21| ormok, a készülő lánczhidnak állványai magasra meredeztek, s körülöttem
305 21| szeretné, amint van, az almát héjastól, - mely talán kivül
306 18| találkozásra legyen készen.~- Álmodjuk mi ezt a fordulatot, vagy
307 19| Kedves Rózsám!... én is álmodom, - imádkozzunk együtt, hogy
308 18| melyben szabad aranyhegyekről álmodozni, - melyben elhiszszük, hogy
309 3 | bennem találtatik, s hosszan álmodozva kibötüztem, hogy egy fillér
310 12| gondolám, ezek bizonyosan nem álmodták a reggeli hajczibálást, -
311 7 | én megálljam szó nélkül, álmomban sem véltem. Bátyámnak papirkájával
312 23| végett összeszedje. Éber álmomból fölébredtem, szemeim a vendégre
313 15| pénzért sem hagyta félbe az álmot.~- A pénz egy csomóban ott
314 12| furdal éjszakán át, gyötör álmunkban, s ha fölébredünk, a lelkiismeret
315 11| néznek a tanárra, mint szent Aloizius a liliomra, - lehetetlen
316 24| eszü embert kérdem, ha én alólam kikapnák a vagyont, mit
317 14| Már szuszog a másik a mély álomban, az elszánt diák bevégzi
318 19| napnak szokatlan története az álomhoz, mikor a czigányt hideg
319 21| engem nem bolondithat el álomképeivel. Ma kedd van, holnap okvetlen
320 22| viaskodtak, lettek fölperesek, alperesek, vitatták a desperata causakat,
321 23| Aludjál, pajtás, - én is alszom, ha tudok. Jó éjszakát.~
322 19| hogy bátyám vagyonához általam el fog jutni. Ez a számitás
323 11| a társas életbe, melyet általánosabb elnevezéssel polgári társaságnak
324 22| nyujtózó magyaron, hogy ne aludjék; mert megvirradt. - Az a
325 30| mondom százötven forinton alul.~Reszketett a nyomorult,
326 25| buzogányt, nem érzi a kéz, hanem alulról fölfelé, minden szál erősen
327 24| élhetetlen kölyök nem hagyott alunnom egész éjjel. Amint lefeküdtem,
328 24| itt bizonyitani fogja, még alva hagyta otthon.~- Ugy-e,
329 21| magyar emberben a hortyogva alvó lélek fölébred, aztán eszébe
330 16| ismerte, midőn Richárd szájába ama hires szavakat adta: Országot
331 22| fognak meg, hogy te akartál amattól lopni.~Krajczárt szednek
332 18| ezé lesz a győzelem, vagy amazé?~Estefelé hazamentem a tanyára.
333 14| véleményen voltam Frau Rézivel, ámbár nem jelenthetém ki szavazatomat
334 9 | esztendeig, abban az ágyban hált, amelyikben maga, kedves ifiur, - én
335 9 | Ösmered az én nyelvemet, amelyikkel egy nap ötven akóra való
336 6 | szabadits meg a gonosztól. Amen. (Imádkozni sem lehet a
337 4 | olyan kevés nem lenne, mint amennyivel többet tud egyéb osztályoknál.
338 3 | ember elindul Európából Amerikába, hogy ott veszekedhessék.
339 13| feje olyan kapitális, hogy Amerikában is tallér.~- A magad fejéről
340 12| fűszeres a hibás egyszeregyből, Amerikát tehát nem én födöztem föl.~
341 2 | volna végig az utczán. - Amerre mentem, a kutyák pusztultak
342 19| fog ez összeköttetésen; de amiatt egy hajszálunk se görbüljön
343 21| hogy kipallérozzák. Kerül, amibe kerül. Elküldöm Bécsbe,
344 14| egyaránt a miniszteri (olyan, amilyen) tárczához volt kötve, -
345 8 | Szellemi erőt értek, olyant, amilyent, s akkor az asszonyok a
346 29| mit adjak neki, mint amim még volt, az engedelmességet.~-
347 2 | s olyan alakra nyomta, amire kivánta: lett belőlem engedelmes,
348 5 | belöki a mértékbe, hogy az ámitás tökéletes legyen, pedig
349 1 | látom, hogy 1847-ben febr. 2-án a pesti német szinház leégvén,
350 21| napot kivántam, hogy is ne? Anglius volt mindkettő, ők kormányozzák
351 22| Dunaparton nevettünk, hogy az ánglus a magunk udvarában akar
352 22| kezet szorit a fakó képü angollal, - a Dunaparton nem szégyenel
353 8 | gyertyáktól, a ragyogó szép főt angyalfejnek hittem.~- Két gyertyát hoztál,
354 13| s kényelmesen nézem az angyalfőt a rendes órában. Én szabadon
355 8 | öcsém tud az én szárnyas angyalommal beszélni. Istennek szent
356 2 | ablakodat.~Dixi, et salvavi animam meam.~Vidor András.~Kivülről
357 13| krétát, eczetet, árpaczukrot, ánizsmagot, kéngyertyát, kályhaföstéket, -
358 24| staniczliról leolvastattál velem, - annyiért csak hajdu lehetnék a megyeház
359 2 | költségeknek levonása után annyim maradt, hogy három évig
360 30| tanácslom, házasodjék, - annyira-mennyire emberi alakot kapott, vegyen
361 8 | egy tanitójától tanultam, annyiszor mondta neki, hogy: asinus,
362 24| én pénzem, - ezt nem az anyádéból kapod, - ez már drágább
363 2 | küldött:~Öcsém!~Bőghetsz anyádnak halálán; mert tudom, hogy
364 28| pogány, - hová fajzottál el anyádtól?~- Anyám emlékezetének hagyjon
365 16| szivod a nemes nedveket az anyaföldből. - Én vagyok az oltovány
366 26| egykor a sárból készült anyag, a hatodik napon, egyedül
367 26| utonállóé, - a test tehát anyagában gép, mely elvásik, eltörik
368 26| az is sáros legyen, mint anyagod, melyért a teremtő nem az
369 6 | szedi fel a drága, nehéz anyagokat, szellőzteti az egy hétig
370 26| hajolt le.~Öltözzél drága anyagokba, rakd magadra mindazon fényes
371 2 | az elpirulást, - mert jó anyámról kegyeletlen szólok; de hisz
372 7 | szemekkel. Aztán nem szólt, az anyára nézett, de ki tudja, mit
373 10| tettem volna.~Adolf urfi anyjában bizván, kivételesen törődött
374 18| szeretni, - kezdje az apján, anyján, folytassa testvérein és
375 21| ön félne tőle, mint most anyjától, ki nem tud Faddiné lenni,
376 15| kedves Faddi ur, - beszéljen anyjával, - a fiunak támasza az anya.~-
377 27| rólam mondja anyám, hogy apádé vagy, - apám viszont testvéremről
378 29| gyermeke boldog?~- Menjünk apádhoz, - ha ez nem öröm, ugy mást
379 3 | ime, itt termettél. Arczod apádra emlékeztet, - rólad viszszaemlékszem
380 28| garasát is kiszórja. Az apához menjen ön először, - beszéljen
381 21| fiatalember korán jóllakott, az apaiból fog megélni. A haza ennek
382 27| könnyebben nevetek, kivált ha apámat látom, kit fájdalmaimmal
383 21| másnak szolgája legyek, apáméból ur vagyok én otthon.~Ez
384 28| lehajlás előtt elhitetné apámmal, hogy ismét vissza nem esem.~-
385 2 | választanák. Anyám egykor apámtól tanulhatta a nagy engedelmességet,
386 19| Mondja az előbbi hős.~- Jó ápitust hozzá! Mondja Faddi, visszavette
387 21| az a fiatalember, ki az apjáéból akar ur lenni.~- Nekem szól
388 18| tudjon szeretni, - kezdje az apján, anyján, folytassa testvérein
389 27| urambátyám a lányát, hogy erősebb apjánál.~- Nálamnál?~- Igen, - hogy
390 27| forrón szereti, mint az édes apját, - hogy azt szereti, Faddi
391 21| és kölcsön kér, tőlem, az apjától, s azt igéri, hogy anyja
392 10| bizván, kivételesen törődött apjával, értem akkor, ha a tanulási
393 2 | kedélyesen azt mondja az ápoló a nyöszörgőnek: kend bizony
394 8 | vagy mint a jogvédelem apostola fog küzdeni az elnyomott
395 19| urambátyámat julius végén április elsőnek?~- A fűszeres maga
396 20| huzatni, hogy a nagy termek apróbb osztályában helyezhesse
397 5 | tintanyalók, nem értjük az efféle aprólékosságot, már azt sem követjük, hogy
398 28| részleteket előmutattam, melyek aprónkint halomra gyültek, s a hétnek
399 18| nincsen, van öreg.~- Az aprópénzedet, édes öregem, tedd el, arról
400 20| a nagy bankót apróra, az aprót öregre, - eszünk a summában
401 30| elhittem, hogy Revalenta arabicát evett.~- Jól élek, öcsém, -
402 7 | fűszeres, negyven font olajnak áráért elfeledvén, hogy Adolf az
403 3 | szavazási jogot a munkának árán. Mi vagyok idáig? Egy darab
404 25| az iderajzolt mértéknek aránya szerint a dülőnek alsó,
405 10| s a hatalmasak e számnak arányában tisztelik. Tudta a kis bankó,
406 27| mely, ha viz nem volna, aranyba kellene foglaltatni; de
407 26| szarkaláb.~A hiuság minden arányban elkisér, - s ha kellő mértékben
408 21| penészesedhetik a káposzta. Aranybetűkre méltó sorok, hanem ha én
409 13| észszel, s az első, mint az aranyborju, követeli, hogy hason mászszanak
410 1 | többi.~- Ügyvéddé lettem egy aranyért, mérnökké hasonlón egyért;
411 27| találkoztam a kislánnyal, az aranyfürtök között egy rózsát pillanték
412 8 | gyermek, vállaira omló gazdag aranyhaja közül elevenen mosolyognak
413 18| diákkor, melyben szabad aranyhegyekről álmodozni, - melyben elhiszszük,
414 18| az enyves vesszőt, hogy aranymadarat fogjon,~Az asszonnyal ritkán
415 8 | rontja, zsebemben olyan aranyóra van, hogy hat nótát kalapál, -
416 22| Szemfényvesztők járnak, kelnek, az aranyórát markodba tartod, s ha kinyitod,
417 27| mendegéltünk; mert az öreg aranyos madaráról kivánt velem beszélgetni.~-
418 18| épület nagy, a czimfaragványt arányositani kell az épülethez. Egy bádogos
419 25| gyötrelem. - Viz helyett aranyra szomjazik, enni nem mer,
420 21| aranykocsi után indult egy aranyszegért. A fiunak arczán buzgó ihletettség
421 21| szalad, ha szeget talál is, aranyszeget talál.~- Sokan futnak azon
422 27| végig a szép termetet, az aranyszőke fejnek kék szemei élénken
423 16| járok, s mindenféléből egy arányt tartok, hogy egyik portéka
424 30| a gyomrában megnőtt egy arasznyira, s hol egyenesre magasodik,
425 27| pillanatra megvillant az arcz, s hogy az nem közönséges
426 13| megivott, egy csöppig az arczába szaladt, - látta rajtam,
427 9 | achtmalachtot, - ártatlan két arczámon van belőle egy pár. - Olyan
428 7 | Hallgattam, szegény jó anyám arczára gondoltam, tán az egekből
429 10| bebizonyitottam, hogy vak arczátlankodását nem türöm. Fölkeltem az
430 22| egy-egy elbeszélőt lángoló arczczal hallgattak, mikor elbeszélte:
431 3 | s ime, itt termettél. Arczod apádra emlékeztet, - rólad
432 13| társaságot, s a kipirult arczok hasonlitottak quart majorhoz
433 22| embert agyon is ütöttek.~Arczom égett az izgalomtól: hej!
434 7 | a könny, vagy fölpattan arczomnak bőre; mert a vér egész testemből
435 24| félre a harangot. - Nézzen arczomra, Vidor ur, sirok én? dühöngöm
436 11| lepökjék; én, a gyarló ember, arczon vágtam volna a legelsőt,
437 25| akárhánnyal találkozom, - az arczról azt olvasom: jer, találj
438 7 | másik ablaknál egy deli szép arczu leány ült, kezében fehérvarrást
439 6 | összetalálkoznak pillantásaik, arczuk vörös lesz, mint a répalé,
440 15| elszántság tükrözödék le arczukról, a lökések hol itt, hol
441 29| tőkekimélésre, hogy a következő áremelkedést a teljes mérőszámmal beérjem.
442 12| hidegsültet, ezek olyan argumentumok, melyre a német bölcsész
443 6 | térden alól majom? A garasos arisztokrácziában a nők czipelik az utczára
444 6 | Mondtam, hogy a méltóságos arisztokrata nem kénytelen az utczára
445 2 | ujra születtem, - a garasos arisztokratát viszszautasitám, s ezen
446 26| nagymértékben meggyilkol a folyamnak árja, melynek kezdetén, a kis
447 11| éltetni a tömeg, mely széles árjában csak a nagy hangot hallja.
448 6 | miénk, itt a kifizetett árjegyzék a zsebemben. Az élő ruhaállvány
449 19| osztozási nap fölvirradt, - az árjegyzékek tisztára leirva készen vannak,
450 24| több, - kikerülöm azt az árkot, melyben más kitörte a nyakát.~-
451 16| megveszem a buzát, megvárom az árnak emelkedését, akkor nyereséggel
452 7 | ügyvédi osztálynak is vannak árnyalatai, mint a kereskedőségnek.
453 16| adtam, s hálásan akarok árnyékot adni az erőt adó gyökérnek.~(
454 13| magyarborsot, krétát, eczetet, árpaczukrot, ánizsmagot, kéngyertyát,
455 23| korcsmárosért hóditotta meg Árpád a Duna két partját?~A nyulhuson
456 24| uramöcsém, - mértem zabot és árpát, adtam, vettem, - nem szóltam
457 23| nyulat lőhetsz ugyanott az árpatarló között.~- Jajgattak a dunamelléki
458 5 | mások, - kettő a drágább árra esik, mikor vesz, az ötödik,
459 1 | inggallért, melytől pedig az arszlán is félti a fülét, hogy elvágja.~-
460 22| is azt mondák: hogy nem ártana már egy csöndes háboru;
461 4 | czélozva mondám:~- Ez itt talán artéziai kut?~- Szerbusz, Pista öcsém! -
462 26| irigységet, rágalmat és árulkodást utonállóknak, hogy visszakergessenek
463 20| ijesztőleg meredtek felénk.~- Mit árulnak ebben a boltban? Kérdi a
464 6 | bolondjában arany helyett árulni; mert a hamis aranyat a
465 7 | egy mázsa faggyugyertyát, árumódra átadott egy darabban, s
466 14| hogy ne kelljen a közeli árutérről haza czipelni. A fiuk ilyenkor
467 13| átváltoztatom pénzemet áruvá, az árut pénzzé, s minden
468 24| Valamikor én itt Pesten az árvaházban növekedtem, apám kiszolgált
469 24| mikor szünnapokon kikért az árvaházból s a Dunaparton a kofáktól
470 30| azon gondolkozom, hogy ne árvereljek-e föllebb; mert, tudja bátyám,
471 18| erkélyü házát dobszóval fogják árverelni. A közvélemény megkinált
472 4 | készpénzzel fizetett-e vagy árvereltünk? A felelet az volt, hogy
473 19| kitüzve az erkélyes háznak árverése. A csődben működő ügyvédek
474 19| összebeszéltek, hogy az árverésen megjelennek. Velem is megigértették,
475 8 | annyiszor mondta neki, hogy: asinus, hogy fejemben maradt: de
476 4 | össze vele, s hat falunak asszonya előtt röhögve mondá a mérnökről,
477 22| csizmánkat vixlederből varrták. Asszonyainknak "Damen Schneider" varrta
478 15| tovább itthon.~- Nem tudok az asszonyba beleveszni. Ha goromba lenne,
479 18| asszonyok fülébe a hir az asszonyborbélyok által jutott, kik csak abban
480 7 | nyolcz darabot, az első az asszonyé, a hetediket Adolf urfi
481 8 | tuzoknak, - a nyugtalan asszonyész hessegeti, hogy röpködjön
482 9 | valaha tigris volt, s az asszonyhüvelyben megmaradt az egykori tigris,
483 24| lesz.~- Bökj oldalba, - asszonykám, - te tudod legjobban, hogy
484 20| otthon, fölteszem.~Vége az asszonykomédiának. - A fekete kutya czimert
485 8 | Faddi uram erősebb Faddiné asszonynál. Szellemi erőt értek, olyant,
486 9 | a kezemben egy pár száz asszonynyelv, - a legélesebb késekkel
487 22| kikereste a faluban a panaszkodó asszonyokat, elmondatta velük kinjaikat,
488 22| Lemondtam a háboruról.~Az asszonyokról mondják, hogy könnyen sirnak,
489 25| birtok? Azon birtok Faddiné asszonyomnak öröksége volt, - ön ma vette
490 21| kocsis is tudja, hogy az asszonyon kezdődik el az első személy.~-
491 6 | hogy kiolvaszszon a czifra asszonyságból egy garast. A nyögés vagy
492 8 | megalkudtak.~- Lesz alkalmam az asszonysággal beszélni?~- Azonnal, kedves
493 20| asszony, menjünk haza, Faddiné asszonyságnak igaza van, a házat eladtam.~-
494 6 | gabonakereskedőné (most Faddiné asszonyságról van szó) lehuzta kesztyüjét,
495 14| galambom! - mondja ami asszonyunk a másiknak, kit inkább varju,
496 25| ragad. Hihihihahó - röhög az aszalt bolond, - s utoljára ugy
497 23| valóban java a "közvélemény asztala" mellett ül, a vén Károly
498 23| ismerősöm volt a közvélemény asztalának vezérszónoka. Hideg, nyugodt
499 22| harczmezőn: most a jogok asztalánál pusztitottuk az osztálygyülöletet.~
500 28| diplomát az egyetemről, s asztalára helyeztem. Hogy gyengédségét
501 15| ólomhuszasra, tett egy jót az asztalfiókba, hol tiz tétel is állt.
502 14| és három nagy lépéssel az asztalfiókhoz ér. Egyet lép, utána vigyázva
503 15| Pajtásunk első volt az asztalfióknál, kikérte két huszasát, s
504 14| könnyü munka lett volna!~Az asztalfiókot a fiuk máskor óvatosságból
505 25| átérte az egész köztért az asztalig, s azonnal a térképre könyökölt.~-
506 7 | behatást, körültekintvén, az asztalkendő volt utmutatóm; mert csak
507 7 | azért az át nem kötött asztalkendőnek teritékéhez álltam. Rózsának
508 28| kényes tárgyat helyezett asztalomra, megmagyarázta, hogy minő
509 11| vándorolt, onnét ismét az asztalosmühelybe; a napi keservek eltörölhetnék
510 23| évvel előbb ököllel verte az asztalt s a pinczéreket tanitotta
|