Chapter

  1 6 |            valaha fiatalok lettek volna.~Faragó Péter alispán ur szakasztott
  2 6 |                vége. Mondom, szerencséje Faragó alispán urnak, hogy ilyen
  3 6 |              hogy a fölséges Uristen még Faragó uramnál is jobban tudta
  4 6 |           enyelgéshez általában keveset, Faragó ur pedig különösen keveset
  5 6 |               nehéz volt megszokni, hogy Faragó uram minden komolyabb tárgyban
  6 6 |                 jeleset, hogy tekintetes Faragó ur ráolvasta volna a tálra,
  7 6 |                 látja. Járt küszöbe volt Faragó uram házának, a jó tanácsért
  8 6 |              Senkit sem gyülölök, mondja Faragó egy vendégének, kit viszontagságos
  9 6 |               pedig semmi!~Igy áradozott Faragó alispánból a józan gondolkodás,
 10 6 |                ha tán nyugalmuk árán is. Faragó a multnak embere volt, még
 11 6 |                az uj világ, méltán hitte Faragó, hogy a léleknek tökéletessége
 12 7 |                 Pál megyei főjegyző uram Faragó alispánnak tőszomszédjában
 13 7 |              csináltatja neki a csizmát.~Faragó volt az első eminens, Csillag
 14 7 |                 Tökéletes ellentéte volt Faragó barátjának, az a multban
 15 7 |                 komoly volt, emez vidám, Faragó a törvény szavai szerint
 16 8 |              helyett pengőben vegyék ki: Faragó alispán ur föltette süvegét
 17 8 |                  sérelmes nyilt parancs, Faragó alispán Csillag barátját
 18 8 |                  meg van mentve, - kezdi Faragó a beszédet, - Pali barátom,
 19 8 |                   mondjon okosabbat más.~Faragó nem faggatta tovább a régi
 20 8 |           gondolatait a következő napra. Faragó azt hitte, hogy alszik,
 21 8 |                    Te mondod!... állitja Faragó. Mátyás, a legnagyobb magyar
 22 9 |               egy kis barátságos ebédre.~Faragó alispán ur Csillag Pállal
 23 9 |            albákat készitettem, - mondja Faragó, - az esküdtek a mult gyüléskor
 24 9 |                leghangosabban kinevetni.~Faragó alispán urnak vérében öröklött
 25 9 |         méltóságodnak ezen észrevételét. Faragó barátom testestül a multban
 26 9 |     méltóságodnak, sőt nagyobbat mondok: Faragó holnap a legmérsékeltebb
 27 9 |               legtulságosabb mérsékletét Faragó fogja kifejezni.~- Mivel
 28 9 |                 sem érdemlek azért, hogy Faragó fölhagyott az opponálással.~-
 29 9 |                  az előleges magyarázat: Faragó a megtestesült veszteglés,
 30 9 |                 mondja ezt. - Jegyzi meg Faragó. - Egyetértettem arra, hogy
 31 9 |                  kormánypártnak vezetője Faragó, a nyakas opponens, - kitől
 32 9 |       tudósitványain tul esvén a rendek, Faragó röviden mondá el, hogy az
 33 9 |            követőire, és elbámult, midőn Faragó alispánt legelsőnek látta.~-
 34 9 |                 egy véleményen, - mondja Faragó. - Csillag barátom nem rajongó,
 35 9 |                igy gondolkozom, - mondja Faragó nyugodtan, - miként gondolkozik
 36 10|        beszélgetést, kérdi a főispánt:~- Faragó az ellenzéknek feje volt
 37 10|              uram! - Mondja a főispán. - Faragó ma ugyanazt folytatja, mit
 38 10|             másik kevesebbre hajlandó.~- Faragó az ősi alkotmányt védi:
 39 10|            becsüléssel mondja róla, hogy Faragó a kormánypártnak feje lesz -
 40 13|                 különben is hiszem, hogy Faragó alispán urnak történhetett
 41 14|                egész csomót, látta, hogy Faragó alispán ur az idézési iveknek
 42 14|                oldalán is átlátszanak.~- Faragó Péter, első alispán; olvassa
 43 14|               tekintetes ur?~- Meghivjuk Faragó barátomhoz az egész vármegyét
 44 14|                szept. 2-án 18.. ~barátod~Faragó Péter m. k., első alispán."~
 45 14|               jól tudta a főjegyző; mert Faragó akármikor elláthatott száz
 46 14|          vendégek egymással társalogván, Faragó feleségéhez közeledve mondja
 47 14|           kocsizörgést hallok.~Eltalálta Faragó. A kocsik tömegesen jöttek,
 48 14|              helységbeliek összetódultak Faragó körül, bizonyiták a főjegyzőnek
 49 14|            várták, mi lesz a magyarázat?~Faragó az első levélnél észrevette,
 50 14|                 valamennyi, s az egyszer Faragó is elhitte, és megfogadta,
 51 15|                  Mig az aláirás tartott, Faragó eltávozott.~Csillag jól
 52 15|                adás nem jöhetett számba; Faragó ur volt a szónak legnemesebb
 53 15|                  az árok mellett jártak.~Faragó bepillantott néha e munkákba,
 54 15|               alatt nem egészen véletlen Faragó mellé került. A gazda a
 55 15|                 Összekerültünk, - mondja Faragó a jó barátnak.~- Nagy a
 56 15|                   Pali barátom, - emliti Faragó, - appetitust akarsz vele
 57 15|               étvágyat kivánok! - Mondja Faragó kedélyesen, mintegy helybenhagyásul.~-
 58 16|                hogy neked legyen igazad. Faragó a legértelmesebb fők egyike
 59 16|                mi semmit, s a mely napon Faragó jutalmat kapott, én dobom
 60 16|                pillanatban kopogatott be Faragó; mert az elszállásolt vendégeket
 61 16|              vitázók nem egyeztek össze. Faragó kérte a vendégeket, hogy
 62 16|                  Furcsa kérdés! - mondja Faragó szokott komolyságával. -
 63 16|                 mások előtt is! - Mondja Faragó, és a tegnapi beszélgetést
 64 16|            koponyám van, Palkó, - mondja Faragó olyanképen, mintha mosolyogni
 65 16|           kaptunk, használatlan hagyjuk?~Faragó és a többi érezte az átható
 66 16|          kitartásuk minden nagyra képes.~Faragó először mosolygott egy nagyobb
 67 16|                   átlátta, hogy nem csak Faragó, hanem mások ezeren vannak,
 68 16|               haladás fog fölébreszteni. Faragó mindent mert az alkotmány
 69 17|                apjának életében elkölti.~Faragó hóna alá nyujtóztatta nádpálczáját,
 70 17|                átugrott a keritésen; igy Faragó teljes biztonságban sétálhatott
 71 17|                akarunk elveszni! kiáltja Faragó, midőn családi fészkéhez
 72 17|               ember maga elé terithesse. Faragó visszatolta a kihuzott bizonyitványokat,
 73 17|              verset: ennek poéta a neve!~Faragó fölkelt, az irott könyvecskét
 74 17|                  emberek között.~Az ifju Faragó, kit most Endrének nevezünk,
 75 17|              olvasni szokott. Háttal ült Faragó, igy a vendég kényelmesen
 76 18|             Beléd látok mindjárt: hát ha Faragó adta az ötezer forintot?~
 77 18|            kiméletességre. - Ha véletlen Faragó lenne az, kinek nevét rejti
 78 18|                Bucsuzásra készült, midőn Faragó Endre lépett be Csillaghoz.~-
 79 19|                 hogy azokkal untassalak. Faragó mindent meggyőződésből teszen,
 80 22|             reform? - kérdezi Csillagtól Faragó egy komoly pillanatban.~-
 81 22|            magyarázatra szorul, - mondja Faragó, - ha a nemesi birtokot
 82 22|             magaméval, barátom, - mondja Faragó, - Nagy Pál mondá, hogy
 83 22|           veletek fogok szavazni, mondja Faragó hevesen fölkelve a székről.~-
 84 22|                   Isten velünk! - mondja Faragó, és sebesen eltávozott.~
 85 22|                az ajtóra nézett, a merre Faragó távozott, mozdulatlan állt,
 86 25|                menni, mint a hol lakott.~Faragó a megyegyülésben kisebbségben
 87 25|           szabadelvü utasitásokat adott. Faragó a nagygyülés után még a
 88 25|    kristálytiszta vizet is bepiszkolják.~Faragó jókor számba vette, hogy
 89 25|                  egymás után adták kézbe Faragó ajtajának kilincsét. Első
 90 25|             maradok én akkor; mondd meg?~Faragó nem felelhetett, az ajtón
 91 25|              kérjük föl a beavatkozásra.~Faragó a szolgálati készségre megfogta
 92 25|                szokott megijedni! Mondja Faragó.~- Félni, semmiesetre sem
 93 25| kellemetlenségeit türnünk kell. - Mondja Faragó.~- Egy pillanatig sem.~-
 94 25|              hogy hatalom van a kezében.~Faragó elhallgatott, a méltóságos
 95 25|          bókolásokkal tette be az ajtót.~Faragó az egymásra következő behatások
 96 25|                   az nekünk ellenségünk.~Faragó hirtelen szemközt nézett
 97 25|              állásunk nehezebb, - mondja Faragó, - amazokat tapsok kisérik,
 98 26|                Én itthon maradok! Mondja Faragó Csillagnak. Tudom, te kikötötted,
 99 26|              Mikor indulsz? kérdi később Faragó Csillagot a követválasztás
100 26|              értesz, - mondja kedélyesen Faragó, - a jurátus-fészek mindig
101 30|             hátra jöttek, a többi között Faragó. Az inditványt megmagyarázá
102 30|               szóvivő.~- Én nem! kiáltja Faragó.~- Egy zsidó nélkül megesik
103 30|                 megpróbálni. - Okoskodik Faragó. - Nem sikerül, jó czimbora,
104 30|           hagyjuk a füttyöt a csürhének!~Faragó kigyult arczczal hagyta
105 30|           kifütyülik.~- Voltaképen ki ez Faragó? - Kérdi Kend ur.~- Jurátus! -
106 30|           akadémiára gyüjtöttek, az öreg Faragó egy fillért sem adott.~-
107 30|        nyerhetnek a német szinház előtt.~Faragó megfoghatlanul eltünt a
108 30|               Még nem került elő az ifju Faragó, midőn a Jelenkorban megjelent
109 30|                  ötezer forintos ajánlat Faragó alispánnak ajándéka.~A megyében
110 30|                rútul megalázott.~Az öreg Faragó magán uton kapott levelet
111 31|              hogy nem fütyülünk!~Az ifju Faragó a magyar nyelv kérdésének
112 31|         látogatóit akarták megriasztani. Faragó még Pesten ösmerte az akkor
113 31|                ingyen. Ekkép elhatározta Faragó, hogy "stafétával" küldjön
114 31|        akadémiára, vagy sem! - Válaszolt Faragó igen kedvetlenül.~- Igaz,
115 31|                ficzkóknak okoskodását, - Faragó igyekezett elszabadulni;
116 31|                  összevesztünk! - Mondja Faragó pajtásaira gondolva.~Az
117 31|                van? - kérdi Csillagné.~- Faragó miatt aggódom, negyed napja
118 32|                  Hála Istennek! - mondja Faragó nagy lélekzettel, - ennyi
119 32|                 tettetett egykedvüséggel Faragó, s egy pipát keresett az
120 32|           beszédet.~Már ezt nem hallotta Faragó, az ész máshol kalandozott,
121 34|            maradt honn gazdasszonykodni.~Faragó nem tudta, hogy Csillagné
122 34|                   Magát szeretem. Mondja Faragó.~- Szakácsnét nem eszünk,
123 34|           foglalván helyet, vele szemben Faragó.~- Ezzel a kezével csinálta
124 34|         Csillagné.~- Éppen nem! - mondja Faragó, - egyszersmind a koránjövetel
125 34|                  akármennyivel, - mondja Faragó, s oldalzsebéből egy jegycsomagot
126 34|                  Már kezében volt az ív, Faragó ügyesen mellette termett,
127 34|                     Igen! - mondja Lóri.~Faragó már készen volt a megjegyzéssel,
128 34|                  tőlem tellett, - mondja Faragó, s mi tudjuk, mit értett
129 34|                  s mi tudjuk, mit értett Faragó, a közönség értse meg, hogy
130 34|               fiatal emberre; csak mikor Faragó eltünt, döbbent meg, hogy
131 34|                 tőle.~Ebéd után távozott Faragó.~Csillag megértette a szinészek
132 34|                részletesen elmondá, hogy Faragó legélesebben áll szemközt
133 34|                   mitől azért félt, mert Faragó mélyen érezheti apja nevének
134 34|               Mindenesetre aggódom; mert Faragó nem maradhat sárban, vagy
135 34|                 az aggódó Csillagéknak.~~Faragó a német szinházhoz ment
136 34|              vagyok.~- Én is! - viszonzá Faragó.~- Korán jöttünk, senkit
137 34|                Háromnegyed hétre! felelt Faragó. Kezdd el a füttyöt.~- Barátom,
138 34|            megfogni, menjünk a magyarba!~Faragó karjára fogta a vén jurátust,
139 34|            sugárzó arczán örömöt látott. Faragó Csillag felé e néhány szót
140 35|                        A válság.~Az öreg Faragó testben öregebb, lélekben
141 35|              levelet már nem mutatta meg Faragó feleségének; mert az asszony
142 35|            Pozsonyban a magyar szinészet Faragó nélkül árvaságra jutott
143 35|                vesztesége nem volt; mert Faragó ur előre biztositotta. Csillag
144 35|                   ezer forint van benne.~Faragó szállásán törte föl a levelet.~
145 37|                 nem válik vizzé, az öreg Faragó fölsietett Pozsonyba, fiát
146 37|              volt a fogadásnak pecsétje.~Faragó, az öreg érkezett meg Csillaggal.~-
147 37|                  hugom, - mondja az öreg Faragó Lórinak, - feleségem zsebembe
148 37|             volna efféle munkában.~Ezzel Faragó Csillagnak szobájába ment.~
149 37|                  ostromolja, - s az öreg Faragó fiának szükségét a megrovandó
150 38|                gondold csak, - folytatja Faragó, - hozzám, a maradi táblabiróhoz
151 38|                  mit gondoltam, - mondja Faragó, - előrántván a zsebébe
152 38|                nem birtam irni, - mondja Faragó, - dicsérni akartalak, hogy
153 39|             egyszer a szólásszabadságot.~Faragó elolvasta a leányirást,
154 39|                 Lóri kisasszony? Mutatja Faragó a levelet.~- Igen, - mondja
155 39|               apák együtt bölcselkedtek, Faragó barátjának kezét fogva ekkép