Chapter

  1 2 |              nélkül mondá el, hogy az ő patvaristaságában a patvaristának
  2 2 |               még gyalogolni, hogy ne ő váltson tányért másnak.~
  3 2 |      észrevenni, hogy bizonyos körben ő a - legutolsó!~Alig egy
  4 2 |         Járkáltam vele, beszélni csak ő szokott. Egy izben szavába
  5 2 |       elhaladt valamelyik, érzi, hogy ő is részese volt a munkának,
  6 3 |              ugy, mint főnököm mondá. Ő nem szólt, én nem kérdeztem,
  7 3 |       vallattál?~Épen ez kellett, még ő vallat.~- Meg ne haragudjék,
  8 4 |             oroszlánra fogja, hogy az ő nagy sóspereczével marakodik, -
  9 4 |          elfogultan itélte volna meg. Ő a hatalmas herczegnek levéltárában
 10 4 |               hatalmu fejedelem, hogy ő gyakorolja a hatalmat; mert
 11 5 |          annak, ki azt képzelte, hogy ő faggyugyertya, és sehol
 12 5 |            álmában sem hiszi, hogy az ő életében fölszabadul a magyar
 13 5 |        hitessétek el a semmivel, hogy ő valami; mert ha az árulási
 14 6 |              a szája.~Az első diákban ő tudott legtöbb diák szót,
 15 6 |               diák szót, a másodikban ő tudott legtöbb sort a diligentiából,
 16 6 |          diligentiából, a harmadikban ő beszélt legkevesebbet magyarul,
 17 6 |          tagadta meg fiatalságát. ~Az ő nadrágja térden sohasem
 18 6 |               minden magyar szót, mit ő a diák nyelv mellett ugy
 19 6 |      ráolvasta volna a tálra, melyben ő kigyelmének kedvencz eledele
 20 6 |            mondataival bizonyitgatta. Ő ugy képzelte, hogy férje
 21 6 |          elhunyt nagy emberek épen az ő kedves öregének hagyták
 22 6 |               miként adta rá fejét az ő kedves öregje, hogy megházasodott.~-
 23 6 |               a nagy csoportban, hogy ő juthasson előbbre, mint
 24 6 |         részével is mutassa meg, hogy ő a legnemesebb teremtmény
 25 6 |              földön hentergőnek, hogy ő fekszik legalól; de óvakodjunk
 26 6 |        becsülésnek nevez.~Megrakodott ő a multból, e hozománya az
 27 6 |           vissza. Tudom, nem hasonlit ő a mostani fajhoz. Ha madárrá
 28 6 |                Ha madárrá változnánk, ő csak túzok lenne, nehéz
 29 7 |       posztónak azon darabja, mely az ő fiának jutott, egy hónap
 30 7 |         kocsis azt hazudta neki, hogy ő olyan jól hall, hogy meghallja,
 31 8 |             Faragót az ősi fészekből, ő bujkált legtöbbet a Corpus
 32 8 |               a Corpus jurisban, hogy ő mondjon abból itéletet az
 33 8 |           vármegye kalamárisába; mert ő csudálatosan értett a szavaknak
 34 8 |               nyilt jelül, hogy a hol ő fölteszi a süveget, ott
 35 8 |           zöld asztalba vágta, - hogy ő ezüstpénzért nem faragja
 36 8 |       officiumot becsületnek irták, s ő be nem piszkolja a konvencziós
 37 8 |          nyelvet kormányzási nyelvnek ő is meghagyta, az enyém és
 38 9 |        ellenkezéstől féltek, s a mint ő méltóságaik itt fönnállva
 39 9 |               véleménye mellett; mert ő az ilyenekben hajthatatlan.
 40 9 |              hegyü tollal nem irt, az ő betüt rendesen ugy irta,
 41 9 |      vesződségesek lehettek - másnak, ő maga nem nélkülözhette,
 42 9 |    Megtámadták az alkotmányt, melyből ő el nem enged egy betüt,
 43 9 |               mi őt nyomta, - a mi az ő szenvedésének kutfeje, s
 44 9 |               fájjon, a mi nekünk, és ő is örvendezzen azon, mi
 45 9 |              őt visszatartóztathatom. Ő, mint mondám, meggyőződésből
 46 9 |                meggyőződésből beszél, ő hires gazda, milyen vidékünkben
 47 9 |         utainkat elválasztani: a mire ő képes, arra mindenkit képesnek
 48 9 |           alkotmányt is koczkáztatja. Ő magasan járó észszel van
 49 9 |             véli. Szereti a haladást, ő arra képes; de a tömeget
 50 9 |       nyugodtan, - miként gondolkozik ő: azt tőle fogom...~- Szolgálhatok
 51 9 |        beszélgettünk, melynek folytán ő magyarázat nélkül azt mondá,
 52 10|              szentelt vizet, különben ő maga ugrik meg először.
 53 10|    egyszersmind kéri, várakoznék, mig ő az államminisztertől, a
 54 10|             cselekvésbe vonatik, s az ő dolga, hogy a küzdelemre
 55 10|              tökéletesen ugyanaz. Nem ő vált el társaitól, - a társak
 56 11|             hogy mindenki tudja: hogy ő az, a ki üthet. Ázsiából
 57 11|              s mind az övé volt: mert ő tudott csak a fa sudaráig
 58 12|              bökte, s igy nyujtá épen ő neki, hogy őt is részesitse.~-
 59 12|      részesitse.~- Köszönöm! - mondja ő ellenállhatlan kényszerüséggel;
 60 12|         megkinálta, hirtelen odatartá ő is a megmaradt részt, s
 61 12|        nagyobb madarakat is lát, mint ő volt a kalitkában. Sok fiatal
 62 12|        képzelheti, mikor kezdhetné el ő maga a parancsolást. Kapus
 63 12|              bóditó mámorban, hogy az ő szülötte, a másoktól megirigyelt
 64 12|           kell tanuságtételre kérnem, ő nem rég mondá, hogy megértett
 65 13|        egészen biztos, de mivel én az ő kocsiján jártam arra néhány
 66 13|             legnehezebbet, a kezdetet ő nyitá meg, s a jövendő az
 67 13|               bizonyosan tudják, hogy ő még gyermek, mert a kicsinyitő
 68 13|          távol minden hiuságtól, hisz ő még magáról nem kérdezkedett
 69 13|          leányának engedi a tükröt, s ő maga gyermekeiben kezdi
 70 14|               öregének bemondta, hogy ő vendéget vár. Az öreg eleinte
 71 14|               ugy sem hivna vendéget: ő a hivatalt nem kivánta,
 72 14|         nyakába, s ha onnét leveszik, ő fogja összeütni a bokáját.
 73 16|        bátorságot illeti, barátom, az ő helyén több bátorságra van
 74 16|          ellenvélemény kell, itt lesz ő maga.~- Miért vált el tőlünk,
 75 16|            öreg harangnak kötelébe, s ő rángassa a nehéz érczet,
 76 16|               a nehéz érczet, hogy az ő példája meginditsa a többit.
 77 16|             meggyőződés. Téritsen meg ő.~Másra tért át a beszéd,
 78 16|              álszégyenből vett részt. Ő, kinek melegebb vére oly
 79 17|            lenne.~- Azt mondják, hogy ő a legjelesebb versiró.~-
 80 18|        hallgatja dicsekedésünket, mig ő csendesen elzárja cselekedetét,
 81 18|              a megtestesült maradást. Ő olyan példány, mely a lélekvándorláskor
 82 19|              mint anyjukhoz hasonlit.~Ő volt a megyében a legelső
 83 19|            ember gyermeknek nézi. Nem ő a kis borzas, - az utána
 84 21|            falai tanui lehetnek, hogy ő is elveszti néhány órára
 85 21|     szerencsésen megalkudott, hogy az ő hangszere miatt nem teljesitheti
 86 21|             megverni azt a pimaszt?~- Ő sem bántotta a czigányokat. -
 87 21|             ne vonakodjék, - megcsipi ő az egész társaságot, - csak
 88 21|          miatt pedig tegyen ugy, mint ő. Erre hirtelen levette kalapját,
 89 21|               Endrével együtt, s most ő követelte, hogy a vad vezér
 90 22|            büszkén verte mellét, hogy ő is: magyar nemes. Elkéstem
 91 22|          uradalmat bir e megyében, az ő jószágán kontraktualis telkeken
 92 22|           országgyülési utasitásokban ő fog határozni.~- Fájdalom,
 93 23|        szükségeseket, - én kérdeztem, ő felelt, s teljes okom van
 94 23|               hogy az szóról szóra az ő fogalmazványát irta le,
 95 24|        fiskális. Azt fogom tanácsolni ő méltóságának, ne tekintse
 96 25|              többen vagyunk, - mondja ő méltósága, - az urak bizonyosan
 97 26|                hogy a teremtmények az ő szolgálatára vannak, s ezeken
 98 27|           ijesztgetvén a többit, hogy ő már közelebb áll a nyeréshez.~-
 99 27|            bölcselkedésére; e helyett ő maga mélyed el, az üres
100 27|           lapda agyon ne üsse; de sem ő, sem a kávés nem mondja,
101 27|           fiatal ember az egyensúlyt. Ő ma legény akart lenni a
102 27|            ime, az egész környezet az ő kudarczán vigyorog.~Hirtelen
103 27|             pajtásokat összeszedi, ma ő fizet, s a jó étvágynak
104 27|          drága árát nem sokalja, hisz ő most először ur, s édes
105 27|              az nem fordult elő, hogy ő megkinálta volna szomszédját
106 27|            mérföldről haza hozta, már ő ennél különbet látott; mert
107 28|               a karzati szereppel: az ő hatalmuk biráskodni azok
108 29|              is azt követeli, hogy az ő nótáját huzza, másét soha!~~
109 29|      törvények szelleme." Ezen munkát ő 1748-ban irta, s oly nagybecsü,
110 30|            csak kendezni fogunk, mint ő társait, ezek pedig őt. -
111 31|               azalatt nyergelhet, mig ő a levelet megirja.~Hazasiettében
112 31|             megösmerésre kényszeriti.~Ő már érzi a kényszert az
113 31|            meg nem ijed.~Hova alakult ő és néhány barátja a legközelebbi
114 31|              is beleugrom.~- Nem csak ő érette, azért is, hogy én
115 31|            másodpercz mulva azt, hogy ő érette még a tüzbe is: akarva,
116 31|              kivánta a keresést, mert ő kéri!~Ez olyan világos beszéd,
117 31|            világos beszéd, mint mikor ő azt mondá, hogy Idáért a
118 32|        szinészet emlitésénél, mely az ő nyelvén: közönséges komédia!
119 32|              nem nyughatott meg, s az ő kivánsága szerint indultam
120 32|          egész család megrémült, s az ő rémülésük ijesztett meg
121 32|        aggódnak.~- Apád bizonyosan az ő apjukra haragudott volna.~-
122 33|              hogy itt van, a többi az ő dolga. Fejezi be a mondatot
123 33|              Pozsonyból, és hazamegy. Ő határozottan szabadelvü,
124 33|              önt! Mondja Csillagné.~- Ő nem gróf, - ő ember!~- Szeretem,
125 33|            Csillagné.~- Ő nem gróf, - ő ember!~- Szeretem, hogy
126 34|               senki iránt sem érzett. Ő vele tréfált legtöbbször,
127 34|             lett volna, kárhoztatnám; ő elhatározottan a válság
128 35|         hetekig kinyújtani nem lehet. Ő biztositotta a szinészeket
129 35|             melyet biztosított, hanem ő tartozott vele másnak.~Késő
130 35|         fiának körülményeit tudja ki, ő fizesse ki a fizetendőket,
131 36|               azt bizonyitja, hogy az ő gyermeke kitünő.~Az okmánynak
132 36|         szomszéd falubelinek, hogy az ő ura különb a szomszéd uránál,
133 36|             ki azt mondhatja, hogy az ő ura magyar, s vele szóba
134 36| jobbágygyermek.~- Ne feledje ön, hogy ő a megtestesült szabadelvüség.~-
135 36|                 Azon eszmék, melyeket ő is véd, évtizedek mulva
136 36|               Tagadom a vakmerőséget, ő hat lánynak apja, értelmes
137 37|             hogy Lóri irásával került ő hozzá.~Talán apja itt volt
138 37|               igen komoly levél éppen ő hozzá intéztetett?~Otthon
139 37|              lányt majdnem megrémiti.~Ő irjon az ifjunak?~Vakmerő
140 37|               Imrének inditó okait, - ő megrágalmazott apja miatt
141 38|        barátságát, ezt ön is tudja.~- Ő mondhat, a mit akar, - okoskodik
142 38|           Kapus, - ha én mondanám ezt ő irányában, szentül kinevetnének.~-
143 38|          elmegyen a szélső vonalig.~- Ő a gróf, én a paraszt, ugy-e,
144 38|         kegyeddel, hogy szereti; mert ő nem fog többet mondani,
145 38|              örökre boldogtalan lesz. Ő egyenesebb lelkü mindenkinél,
146 38|        nyujtsa kezét a kisasszonynak, ő nő, meg nem alázhatja magát.~
147 38|     kitüntetett családnak ékes lányát ő meri megkérni.~Messziről
148 38|            midőn grófjáról azt mondá, ő nem gróf, hanem ember!~-
149 38|             oldalon fogok állni, mint ő?~- A te dolgod, mit határoztál.~-
150 38|             vagyok, - mondja Imre, az ő gondolkozása a valódi szabadságnak
151 38|          kerülhettek ezek Imréhez, az ő aláirásával, rendes levélalakban?~
152 40|             keresi, kikerülnek előle.~Ő, az apa, mélyen elmerül