Chapter

  1 2 |              1848-iki vizözön előtt, mikor az ügyvéd még nem volt doktor,
  2 2 |      egyetemi négy éves tanfolyamban mikor tanitják a csizmadiakurzust
  3 3 |             akkor harangoznak delet, mikor a nagy órának kalapácsa
  4 3 |    közönséges munka, hasonlit ahhoz, mikor a borbélyinas koldusokon
  5 4 |      kutyapusztitást vihettek végbe, mikor még pergamentre irták az
  6 4 |           abba rajzoltak egy medvét, mikor a kalpagos magyar dárdával
  7 4 |               Nevettük a szappanost, mikor a nagy oroszlánnal egy font
  8 4 |       gyertyát tartat, vagy a péket, mikor az oroszlánra fogja, hogy
  9 4 |          közölte:~- Öcsém! A tigris, mikor kölykeit védelmezi, nem
 10 5 |       voltunk: született ellenségek. Mikor forspontban vontatja a hintót,
 11 5 |             még a nagy adományoknak, mikor a fillérekért a leghálásabb
 12 6 |         olyan korban házasodott meg, mikor a házasulandó legénynyel
 13 6 |             Szépen sipol a madarász, mikor a madarat meg akarja fogni; -
 14 7 |            ösztönözte a gyermeket, s mikor a kocsis azt hazudta neki,
 15 7 |            jól hall, hogy meghallja, mikor tavaszszal ropogva nől a
 16 7 |         előre féltem a jó kedvüktől, mikor ujra kinevetnek. Akkor mellettem
 17 7 |            János?~- Időnek nagy idő, mikor álmodtam; de el nem feledem,
 18 7 |            belőle, mint a zsidókból, mikor azt siettek megfesziteni,
 19 7 |           elég nekem ennyi, ifiuram; mikor én észreveszem, hogy négy
 20 8 |              egész vármegye mondhat.~Mikor 1823-ban a fejedelmi nyiltparancs
 21 8 | protokollumot!~- Miért?~- Emlékszel, mikor a legutolsó gyülés alkalmával
 22 8 |                Apád haragosabb volt, mikor József császár a vármegyére
 23 8 |         akkor tanulta meg az uszást, mikor a vizbe pottyant.~- Ne felejtsd,
 24 9 |           egy véleményben vagyunk, s mikor a kanczellár szememre vetette,
 25 9 |             egyetértésre buzdultunk, mikor a jogok asztaláról a tele
 26 9 |       nemesebb a farkas küzdelménél, mikor éhe a falvak alá kergeti,
 27 9 |        játékszere lesz a hatalomnak. Mikor a nyiltparancs megengedte,
 28 10|              nem kapott a zsinórhoz, mikor kedves urambátyáimék közől
 29 10|      avatkozzunk közvetlen a vitába, mikor az érdeklett fél maga is
 30 11|         gyermek Istennek ajándéka, s mikor fiammal megáldott, megörültem
 31 11|             a tanulás nehéz munka.~- Mikor dobolták ki, hogy a tanulás
 32 11|           Meg tudja mondani, bátyám, mikor csinálták azon törvényeket?~-
 33 11|            megvédelmezte. Elhiszi-e, mikor én mondom?~A másik lesüté
 34 12|        Legtöbb fiatal ember megijed, mikor bevágja maga után az oskolaajtót.
 35 12|              hogy el sem képzelheti, mikor kezdhetné el ő maga a parancsolást.
 36 12|             mint harmincz nap mulva, mikor már semmi sem maradna: nem
 37 12|  mindenféleképen?~- Hogy ne érteném, mikor magyarul mondod.~- Ezt akarom
 38 12|            volt kapcsolva a két kéz, mikor a birólak előtt négy lovas
 39 13|    összehasonlitván magát önmagával, mikor hozzám jött, a nagy különbséget
 40 13|            képzelem uj embereimet, s mikor levedlette nálam a vak tudatlanságot,
 41 13|  hajfonatokat kénytelen leereszteni, mikor épen a hajadont kezdte szerepelni.~-
 42 13|      kapaszkodott apjának karjába, s mikor az kérdé, hogy miért nem
 43 13|             férfi mindig nevetséges, mikor a gyermeksorból kierőlködik.
 44 13|          önérzetében leszen erősebb, mikor átalakul. Óvakodik az ügyetlenkedésektől,
 45 13|               és bánatosan mondja:~- Mikor következik a sor én rám?~-
 46 14|              vendégeit az alispán, s mikor helyet foglalnának a vendégek,
 47 15|          szégyenel magáénak vallani, mikor az idegen azt kérdi: kié?~
 48 15|              nem ereszti. Jól látta, mikor eltávozott; az öregnek arcza
 49 15|            maga marad, mint a tuzok, mikor röstel a melegben felröppenni.~-
 50 15|           szépet, a követ, ki tudja, mikor fejtik? Én gyarló eszemmel
 51 15|         annyi, hogy lapátolni lehet: mikor közeledik még a rosta? s
 52 16|              fillért?~- Nem adott!~- Mikor össze kell számlálnunk,
 53 16|             az alapja; de nem tudom, mikor fogunk megint vitézkedhetni,
 54 17|           nyujtóztatta nádpálczáját, mikor Csillagtól haza ment. A
 55 17|        becsülte meg az alispán urat, mikor az utczán végigment: messziről
 56 17|              volt az elkeseredéshez, mikor vergődhetik apjánál annyi
 57 17|             ezer apróságot kérdez, s mikor a fiu kirakja ruháit és
 58 17|              Végtől végig olvasta, s mikor azt mondtam, hogy Vörösmarty
 59 17|            tudom én. Neved ott lesz, mikor kell, fogadd barátodnak
 60 17|              gyarlóknak lesz igazuk, mikor a legszentebbet félremagyarázzák.~-
 61 17|          előfordulhat olyan alkalom, mikor a dobszóval hirdetett hazafiságot
 62 18|            török szultántól sem fél. Mikor én ezt a kisbirónak elmondtam,
 63 18|  visszariasztotta a hetvenkedést; de mikor a hosszan tartó nyügről
 64 19|       megörült a kifejlődött fiunak, mikor ez fővárosias ügyességgel,
 65 19|             a kisebbekre utalva, - s mikor megigérte Endre, hogy jövendőre
 66 19|         régen volt, kis Lórim, - még mikor feleségem volt; most már
 67 19|          hamarább érhessen hozzájuk, mikor a férj elébe lép, s tán
 68 19|           férj jobban megijedt, mint mikor nőtlen korában akará megölelni,
 69 19|              vallja a férj, - tudod, mikor igen boldog vagyok, hozzád
 70 20|              szerint szóról szóra, s mikor a főméltóságu uraságnak
 71 20|              a névaláirás hiányzott, mikor a princzipális berontott,
 72 20|          hogy ez a felelet.~- Amice, mikor engem a princzipális megdicsért,
 73 21|             hires ügyvédről mondták, mikor hetven esztendős korában
 74 21|              erős vállalkozás. Inni, mikor valaki nem szomjas, - elbucsuzni
 75 21|       Kapushoz közeledett, és várta, mikor fog az megszabadulni ugyanazon
 76 22|       birálókkal közölte nézeteit, s mikor a poharazók fölszóliták
 77 23|    gyönyörrel nézett, minő lehet az, mikor az irásnak szavai szerint
 78 24|           hogy el ne essék mérgében, mikor a levelet elolvasta. Haza
 79 24|           fiunak aláirása hiányzott, mikor az öreg az irodába lépett, -
 80 24|                 Mit gondol, öreg ur, mikor az a fiatal ember nem akarta
 81 24|              Én meg merem hallgatni, mikor avatottak elbeszélik, mások
 82 24|              a nagy pipának füstjét, mikor az ifju belépett.~- No,
 83 24|         mondhat ellenkezőt semmit.~- Mikor előbb elváltunk, a tekintetes
 84 25|           Épen ezen munkához fogtam, mikor bejöttél.~- Isten ugy segéljen,
 85 25|          arcza olyan kérő volt, mint mikor a birka a juhász kezében
 86 25|              praxisban. Donáczió az, mikor én megveszek kincstártul
 87 26|               Most menjünk odább.~~- Mikor indulsz? kérdi később Faragó
 88 27|             szolga a lutriszámoknak, mikor huzás előtt megrázza; de
 89 27|         tetszik? - Mondja a másik.~- Mikor elolvasta valamelyiket,
 90 28|           mulattatta a szakácsnékat, mikor a fazékról a födőt fölvetette,
 91 28|              tagadd: titkon tanulod, mikor nem látják.~- Nem bolondultam
 92 30|      lutrizzatok, majd megmondom én, mikor kell félreverni a harangot.~-
 93 30|              Az ótestamentumi zsidók mikor megszilajodtak, az aranyborjut
 94 30|           vetett; mert azt mondja:~- Mikor megyénkben a magyar akadémiára
 95 31|              maga módja szerint, - s mikor birokra kel, - azt próbálgatja,
 96 31|           olyan világos beszéd, mint mikor ő azt mondá, hogy Idáért
 97 32|      küzdelmével egynek számitották. Mikor lett a versirásból költészet,
 98 32|             a versirásból költészet, mikor tudtuk meg ezt mi magunk,
 99 32|            tudtuk meg ezt mi magunk, mikor hitte el a világ, hogy ez
100 32|              ez magyarul lehetséges, mikor födözött fel bennünket a
101 32|              Magyarul értsd meg hát. Mikor oly hosszan távol voltál,
102 33|            fiatalságnak, s elhiheti, mikor mi mondjuk, hogy a politikai
103 33|          gazdasszonynak kell lennem, mikor tanulhatnék, - kérem, addig
104 34|    Hollingerbe érkezni szinlapjával, mikor az ifjuság tömegesen együtt
105 34|          ifju urak észre sem vették, mikor eltünt.~A fiatalok elkomorodtak.
106 34|             a lányok szoktak irni.~- Mikor látta maga az én irásomat?~-
107 34|                Magának sem tetszett, mikor én kis borzasnak hivtam:
108 34|          levéve és ölébe eresztve.~- Mikor ir megint, Lórikám?~- Miért?~-
109 34|             még fiatal emberre; csak mikor Faragó eltünt, döbbent meg,
110 34|             alakot elvesztett volna. Mikor megérkezett az ifju, közelebb
111 34|      részvétére, érzett aggodalmára, mikor eltünt? örömére, midőn megérkezett?
112 37|         szövögette titkának szálait, mikor a két szép leányt látta.
113 37|             ellenkezőleg elszomorít, mikor megtudjuk, hogy a veszedelmet
114 38|            keres barátot, hol talál. Mikor önt barátjának mondja, politikai
115 38|       kifejlett a gyengéd kimélet, s mikor mások kellemetlen érintenek,
116 38|              sajnálat akkor áll elő, mikor valakit megalázott a sors
117 40|           harmat nem ugy esik?~- Hát mikor megderesedik a kend bajusza
118 40|         levegőben levő vizpárákat, s mikor már nagyon sokat összehajtott,
119 40|         ellenkező - nagy öröm ám az, mikor az ember életében látja,