Chapter

 1 1 |            javára nagyméltóságodat oly hosszan foglalkoztatja.~
 2 2 |            kell embert nyuzni; sőt oly együgyű volt, hogy a pörlekedő
 3 3 |  Magyarországban semmit sem tartok oly nevetségesnek, mint a titkos
 4 3 |      faragott, s a tetszetős mesét oly szivesen hallgatták, hogy
 5 4 |  ösztönözte a tömeget, és hirtelen oly magasra fokozták a szorgalmat,
 6 4 |       virágzásnak indult Európában oly kopár volt, mint a fölszántatlan
 7 5 |         mely munkájának gyümölcsét oly mohón eszi, s a melyikkel
 8 6 |       szamárfülesedett, s a padban oly egyenesen ült, mint ha vadréczetojáson
 9 6 |        selejteseknek nagy számában oly kevés; több a malomkő, mint
10 6 |       szárnyaival nem röppenne föl oly könnyen, mint a minden eresz
11 7 |   megfesziteni, kinek eljövetelére oly régen vártak.~- Ne tagadja,
12 8 |         baja ez alkotmánynak, hogy oly porhanyónak nézik, melyet
13 9 |            s azon könyvnek, melyen oly jóizüen alszunk, holt nyelven
14 10|        katonai szerkezetet, ha még oly gyarló lenne is különben.
15 10|       embernek gondolkodását, hogy oly hirtelen és minden átmenet
16 11|             az operencziát, melyen oly magas a hegy, hogy a rajta
17 12|            a kinálásnak különbsége oly kirívó, hogy a hiányzót
18 12|           de modorukban nem voltak oly esetlenek, mint egy hasáb
19 12|           éjszaka a holdvilágot is oly szolgamódon követte, megszégyenlé
20 13|           kocsist:~- Miért kerülsz oly nagyot?~- Tegnap itt fölfordult
21 13|       simulva: gyermek vagyok még?~Oly igézetes volt a kép, hogy
22 14|        olvasható betükkel megirva. Oly vastagok a betük, hogy a
23 15|          ódon szép épületben, mely oly tág, hogy lelkemmel be nem
24 16|          az uri kisasszonyok azért oly szép fehérek, mert mindig
25 16|   Széchenyi legközelebb azt mondá: Oly kevesen vagyunk, hogy az
26 16|            valami rejtett rugó, mi oly hathatósan kormányoz, hogy
27 16|            helyre, hogy angol volt oly magasan. Ezek a hegymászó
28 16|             Ő, kinek melegebb vére oly korán fokozódott a lelkesülésre,
29 16|             kire rámérjük, - pedig oly kevesen vagyunk, hogy az
30 18|           Mintha ma történt volna, oly élénken emlékszem az 1830-
31 18|            hiszi ön, hogy az állat oly gyáva, hogy megadja magát
32 19|    komolyabb lett.~- Ne nézzen rám oly haragosan, - kéri Endre
33 19|            gyermekeiért, szeretete oly nagy, hogy azért a halál
34 19|          ábrándokon, melyek egykor oly jogosak voltak. Az apának
35 19|             meglátnak a gyermekek!~Oly igazság volt a nőnek arczában,
36 19|           kezét megcsókolá, de ezt oly hosszan és oly szeretettel,
37 19|  megcsókolá, de ezt oly hosszan és oly szeretettel, mely a nőt
38 19|             fájdalom, némely ember oly keveset ér magában, hogy
39 20|            koronája nem lengedezne oly büszkén a magasban, ha a
40 21|         barátját, kiről a főjegyző oly szeretettel és hosszan beszélt
41 22|        magyar alkotmányba, s akkor oly szent lett az neki, mint
42 22|        vitában nem mindig lehetünk oly szerencsések, hogy számtani
43 23|          nagy számu bankót, melyet oly gyönyörrel nézett, minő
44 24|     benyitotta.~- Amicus! - mondja oly gunyos arczczal, hogy a
45 24|            mint engem látni. - Ezt oly határozottsággal mondá Kapus,
46 25|           heves ur, vele az is, ki oly készségesen akart szolgálni
47 25|            pártnak tömege amott is oly eszeveszett, mint nálunk;
48 26|      szolgálatára vannak, s ezeken oly nagymértékben uralkodik,
49 27|        tisztelendő ur azért szidja oly bátran a bünös embert, mert
50 28|           szine volt mindenkor, de oly gyümölcstelen, mint az a
51 28|           Maga a kompánia nem volt oly szenvedhetlen, minő lenni
52 28|    találóbban: ma az olvasási vágy oly magasra nem fejlődött, hogy
53 28| polgároknak heve (Horatius szerint oly nevezetes: Ardor civium)
54 29|        várakozásában.~Szerencsére, oly bölcsen van alkotva a világrendszer,
55 29|       kereste; igy a jognak hiánya oly irtózatot keltett, hogy
56 29|               mondja a vén jurátus oly erős hangon, mintha segitségért
57 29|          munkát ő 1748-ban irta, s oly nagybecsü, hogy Napoleon
58 29|           szerint, s mindkét izben oly nagy mértékben, hogy hatalom
59 30|      kurucz legény aligha tért meg oly olcsón az átalakulásnak?
60 30|           vihart, a fütyköst, mely oly derék ütőszerszám, hogy
61 31|            mely lelkemet nem fogja oly érzékenyen megkarczolni,
62 31|           heverést megutálta, lova oly engedelmes, hogy a kezes
63 32|        alkalmazták. Ma már a nyelv oly hatalmas, hogy nem csak
64 32|       melyet fölülről annyiszor és oly örömest megtámadtak. Azt
65 32|      mentséget, mely huszonöt évig oly mindennapi volt, mint a
66 32|         lógott oldalán, s kardvasa oly életlen, hogy sonkaszeletelésre
67 32|      Magyarul értsd meg hát. Mikor oly hosszan távol voltál, az
68 33|          legnemesebben gondolkozva oly méltányos: elhihetném, hogy
69 33|         szárnyuk most kezd nőni, s oly gyakorlatlan, hogy a nyitott
70 33|           tudom, - azért mondom el oly bátran.~- Bátran?~- Nem
71 34|      különben nem jelent volna meg oly korán, - igy bizton ment
72 34|             melylyel az ifju kezét oly ártatlannak látszó tréfával
73 34|       könnyedén használta, de mert oly nagyon bizonyitott, s azt
74 35|         zárjon ki; mert arra éppen oly mértékben érdemesnek hiszem
75 35|         betü tisztán kiirva, mégis oly jellemzetes, hogy az utánzás
76 36|          tárgyban? Hova sétálhatna oly messze, hogy e kérdés el
77 38|            hogy kezdő fiatal ember oly kényelmes állást nyert volna,
78 39|         érdemlem meg jóságát, hogy oly szeretettel vezérel?~- Ne
79 39|         meg a hálát, kedves atyám, oly rég kínlódom, hogy egy másik
80 39|      bölcseség, e nemes közvetités oly elérzékenyitő volt az öregre,
81 39|       életemnek válságos perczében oly nagyon boldogitott. Miért
82 39|            enyémnél, mely nem volt oly heves, hogy kiáradhatna.