Chapter

 1 7 |          megvéniteni.~Csillag Pál megyei főjegyző uram Faragó alispánnak tőszomszédjában
 2 7 |              mint alispán, Csillag, mint főjegyző azon tünődött: mi lenne
 3 8 |            nincsen vármegye, Csillag Pál főjegyző pedig a ludtollnak orrát
 4 8 |            tehetett Jónás, - okoskodik a főjegyző; de olvastad-e, hogy Jónás
 5 8 |              öreg! - mondja kedélyesen a főjegyző. - Rajtad sujtásos mente
 6 8 |                az Urnak neve; - mondja a főjegyző. - Ugy-e, még van ok, mi
 7 9 |          hiányzott a főfő ember, Csillag főjegyző, kiről általánosan hitték,
 8 9 |               főispán észrevette, hogy a főjegyző alispán barátjáról akarja
 9 9 |          bogarasnak mondanák; jellemzi a főjegyző, - hasonlit az angolnához,
10 9 |                  Makacs az öreg, elhiszi főjegyző ur?~- Most méltóságod mondja
11 9 |         engedelmeskedik.~- Ne tréfáljon, főjegyző ur, - bizony megjárnám,
12 9 |           gyülésen.~- Csiklandozni akar, főjegyző ur?~- Nem tudom, mennyire
13 9 |                Valami tréfán töri fejét, főjegyző ur? Előre is örvendek, holnap
14 9 |                  táplálékot vetni.~- No, főjegyző ur, - mondja a főispán később
15 9 |                 rövid szünetet hagyott a főjegyző, szemeit végig jártatá a
16 9 |                 valóban makacs volt, s a főjegyző feltünőleg a legmakacsabbak
17 10|           szomszéd megyebeliek, s mint a főjegyző kimondá a reform-szót, rögtön
18 12|                 meg, melyből Csillag Pál főjegyző ur messziről köszönté a
19 12|             akará magát mutatni, midőn a főjegyző kezet nyujtva mondja:~-
20 12|                  igy szoktam, - mondja a főjegyző. - A mint az Isten megteremtette
21 12|               hintó hamar oldalt esik. A főjegyző még egyszer elmondatá az
22 13|           történetesen az volt, melyen a főjegyző tegnap utazott. Imrének
23 13|                  hol a megállásnál már a főjegyző ur várakozott; mert a beszélgetést
24 13|        csudálkozom.~- Hiszem! - mondja a főjegyző. - Eljárásom igen egyszerü,
25 13|                  én galambjaim! mondja a főjegyző, édes örömmel engedvén szemlét
26 13|              Vissza a fészekbe! mondja a főjegyző a gyermekeknek, s öt azonnal
27 13|              odasugva:~- Én is fussak?~A főjegyző magához szoritá a gondolkozó
28 13|                 én kedves Idám! Mondja a főjegyző a fölizgatott lányt bemutatva,
29 14|                 lehessen szolgáltatni. A főjegyző a vendégszobába kisérte
30 14|                valók ezen aláirások?~- A főjegyző azonnal megmagyarázta az
31 14|                 a levelek elkészülvén, a főjegyző magának is czimeztetett
32 14|     kilenczvenhét darabot használt föl a főjegyző a levelekből. Háromnak nem
33 14|           zavarni nem fogja, jól tudta a főjegyző; mert Faragó akármikor elláthatott
34 14|             legyenek.~Jó izüt nevetett a főjegyző a tréfának, még nejének
35 14|              magára nem mert számitani a főjegyző, ha külön fogná felszólitani;
36 14|             lehet. Ekkor lép be többel a főjegyző, s mintegy vezetve a közbirtokossági
37 14|                 az alispánhoz menekül? A főjegyző legbizalmasabb jó barát,
38 14| közbirtokostársainkat mind, - válaszol a főjegyző, - nagyobb igazságért ideintem
39 14|                 az idéző-alba? - kérdi a főjegyző.~- Egy csomóban kerekszám:
40 15|           Ciceronak nyelvén beszéltek. A főjegyző magyarul felelt a kérdezőnek:~-
41 15|                  Uristennek, - beszéli a főjegyző, - egy külföldi tudós megleste
42 15|            söprün nyargal? - Kötekedik a főjegyző. Kazinczy is azt mondá,
43 15|            gyógyitsa meg az idő. Kapus a főjegyző mellett hallgatta a beszédet,
44 17|             mondja:~- Étvágynak mondják, főjegyző uram.~- Váljék egészségedre:
45 18|                egy jó hangu szolgabiró a főjegyző urnak "Nemzeti ujság"-át
46 18|                neked senki, - válaszol a főjegyző, - hanem azt kérdem tőled:
47 18|                 nem folytathatta; mert a főjegyző jobban értett a csiklandozáshoz,
48 18|             később pedig szétoszolván, a főjegyző Kapust kérette magához.~-
49 18|                   mondja a fiatal ember, főjegyző ur hihetőleg kiszámitotta,
50 18|                 valamit.~- Parancsoljon, főjegyző ur.~- Megösmerkedett pályatársaival?~-
51 21|              ujdonatúj barátját, kiről a főjegyző oly szeretettel és hosszan
52 22|               Nézd e könyvet, - mondja a főjegyző gróf Széchenyinek "Stadium"
53 22|                   Nagy lélekzetet vett a főjegyző, aztán megfordult, hogy
54 23|              melyben gróf Vadassy kéri a főjegyző urat, engedné meg, hogy
55 23|                 igen nyájasan fogadta.~- Főjegyző ur! valamiképen ne gondolja,
56 23|             szeretném, hogy ösmerjen meg főjegyző ur. - Először is tehát kereken
57 23|            valami hasznomat akarja venni főjegyző ur...~- Én? kérdi Csillag
58 23|                mert ha jól értesitettek, főjegyző ur a haladó pártnak feje, -
59 23|                vágok, - mondja a gróf, - főjegyző ur csudálkozik, hogy én,
60 23|                tudománya, - magyarázza a főjegyző, - s igen természetes a
61 23|       méltóságodtól.~- Köszönöm a bókot, főjegyző ur; hanem már készen vagyok, -
62 23|               igazságért, levelét átadom főjegyző urnak, - aztán dicsérje
63 23|             függetlenségét, - olvassa el főjegyző ur a levelet otthon.~Csillag
64 23|         csatlakozom, melynek vezére épen főjegyző ur, - egyre nagyon kérem.~-
65 23|           korlátozza.~- Fegyelmet emlit, főjegyző ur?~- Rendezett, okszerü
66 24|             megparancsolá, hogy Kapust a főjegyző ur lakásán keresse meg,
67 24|               leli, s a gróf, valamint a főjegyző urnak nevében kérje meg,
68 38|            Meglehetős hosszan! - felel a főjegyző.~- Én hozzájuk megyek, -
69 40|                 jó szülőim, hogy Csillag főjegyző urnak veje leszek, s azért