Chapter

 1 2 |      ujjakról néha leverte a körmöt, mig a hóban ázott tapló elkapta
 2 3 |              öreget a lépcsőkön alá.~Mig a városban tartott, egy
 3 4 |      bátorsággal védelmezte a jogot, mig a fejedelem a legválságosabb
 4 4 |         kegyenczeknek semmi sem jut, mig az abszolut hatalomnak megosztatlan
 5 4 |              nemesség tyukszemeiről, mig a népnek mély sebeiről hallgattak.
 6 4 |             nincsen, eszem kalácsot, mig más egy pár száz holdas
 7 5 |            ilyen is marad mindaddig, mig lesz valami megvédelmezni
 8 6 |           hogy neki is legyen dolga, mig az apja kisüti, mi járatban
 9 6 |             törekvés ki nem fogyhat, mig kielégiteni való szenvedélyek
10 7 |            bizonyosan lyukat kapott, mig később a posztós kereskedésének
11 7 |              ki a sok könyvet addig, mig ők egy rendet levágnak a
12 7 |         álmodtam; de el nem feledem, mig élek.~- Unalomból eszébe
13 7 |              fészkükbe a mézanyagot, mig az ökör, ha az ember nem
14 8 |              termét szépen bezárták, mig a fejedelem a magyar nemességnek
15 9 |          Elfogadható volt a mentség, mig Európa együttesen használta
16 9 | elszegényedésre vagyunk kárhoztatva, mig fejlődésünket akadályozó
17 9 |           addig kivánom megtartatni, mig meg nem ront; de a mint
18 10|       egyszersmind kéri, várakoznék, mig ő az államminisztertől,
19 10|           igen mert pártunkra állni. Mig a kérdés ugy állitható,
20 12|             folyvást a napba nézett, mig a kis százszorszép a bokrok
21 13|    malasztját, s addig nem nyugszom, mig föl nem ébresztem benne
22 13|          minden nyomon tartózkodó, s mig a fiu élhetetlen kapaszkodásában
23 14|              sőt rösteli is keresni, mig a féleszü azon uton találja,
24 14|             ez? honnét jő? mit akar? mig végre a legszemtelenebb
25 14|    Egyszersmind kérte az ifjut, hogy mig nem szól, titokban maradjon
26 15|           birkózásnak vége nem lesz, mig az erősebb pad alá nem gyömöszöli
27 15|            követé a kezdeményezőket.~Mig az aláirás tartott, Faragó
28 16|           nem akart tovább mozdulni, mig az előtte csörgedező patak
29 16|             fogunk tenni; mert a fű, mig gyökere él, minden tavaszon
30 16|            föl nem bontható a levél, mig a levélnek fölbontására
31 18|           hallgatja dicsekedésünket, mig ő csendesen elzárja cselekedetét,
32 18|     szamárnak a szalma igen sárga, s mig azt zöldre meg nem festik,
33 18|            erő mindig birkózni akar, mig erősebbre nem talál. Az
34 19|        félnek, mely mindaddig vádol, mig azt nem mondja, hogy megbocsájtott.~
35 19|         örömmel mutogatott másoknak, mig nem keresték; de mivel most
36 19|           férje elől, félrenézett, s mig a férj lelkesülten beszélt,
37 20|             addig lesz a konvenczió, mig lesz védelmezni való.~Kapus,
38 20|              sokáig maradjon itthon, mig ki nem pusztitjuk azon éheseket,
39 20|         földmivelésnek gondját, hogy mig a nemesség tulajdon csapataival
40 20|        bizonyosan nem lenne érdemes. Mig a kötelességeket ekképen
41 21|             Ugy kezdjünk hozzá most, mig józanok vagyunk, mert később
42 21|             hogy innét nem távozunk, mig meg nem ittuk a korcsmárosnak
43 22|            kinevetni való vagyok; de mig érzem, hogy jobb részem,
44 22|           ezt mindaddig megvetettem, mig az előre törekvő hiunak
45 23|       kikérdezte, kik a pártvezetők?~Mig a gróf megösmerkedett a
46 23|        faragatlan. Ezt türnünk kell, mig a fiatalság jobbat lát,
47 24|         bánattal ment ki a szabadba. Mig az ifju igy bánkódott, gróf
48 24|              addig vissza ne jőjjön, mig meg nem leli, s a gróf,
49 25|             büntették önvéreinket, s mig azt megtürjük, hogy jött-ment
50 26|            öreg a háznál, barátom, s mig én leszek itthon a mérsékelt
51 26|              másikra nem nehezkedik, mig szilárdságáról nem biztos.
52 26|            mindaddig semmi reményem, mig szokott vad mulatságait
53 28|             Addig gyermek a gyermek, mig tintapiszkos ujját a tejfölös
54 28|         fazékról a födőt fölvetette, mig egy figyelmes szemlélő ezen
55 29|         nyolczszáz esztendeig, azaz: mig verekedésből állt a létezésnek
56 29|          hogy addig nem boldogulunk, mig a francziaországi szabad
57 29|    köszönhetem a tanulási ösztönt, s mig velem látszék vitázni, ügyesen
58 31|             mely azalatt nyergelhet, mig ő a levelet megirja.~Hazasiettében
59 33|         legalább vissza nem hullunk, mig ők az első megszédülésnél
60 38|         Sokáig fog ez igy tartani?~- Mig én megfásulok, s megszokom
61 38|         gondolkodni és szólni tudna?~Mig ezek ketten igy vitáztak,
62 38|          mondja Ida jobbját nyujtva, mig balját a grófnak odanyújtott