Chapter

 501 7 |          épithetünk rá sokat, magasabbat az eddigi tornyoknál, hogy
 502 7 |                 ellássunk a világba, hol az állatvilágból először a
 503 7 |              fészkükbe a mézanyagot, mig az ökör, ha az ember nem kényszeritené
 504 7 |              mézanyagot, mig az ökör, ha az ember nem kényszeritené
 505 7 |                  volt Faragó barátjának, az a multban élt, Csillag a
 506 7 |                 ezek élénken ösztönözték az apát, hogy az ősi birtok
 507 7 |                ösztönözték az apát, hogy az ősi birtok kiadja, a mire
 508 8 |                   A jó barátok.~Elvásnak az emberek, szokásaik velük
 509 8 |             gyorsan hervadó galy, melyet az erdőn szekérszámra lehet
 510 8 |     bejárathasson; sőt hajdut állitottak az utcza közepére, hogy a vonakodó
 511 8 |                  officium?~Ez volt pedig az a nagy parancsolat, hogy
 512 8 |             állni a leghatalmasabb urnak az alispáni hivatalba; mert
 513 8 |           officium mozditotta ki Faragót az ősi fészekből, ő bujkált
 514 8 |                 ő mondjon abból itéletet az igazságkérőnek. Csillag
 515 8 |           menjenek a megyei székvárosba, az unalmas utnak hossza rövidebbé
 516 8 |                 hogy a zivatar elmult.~- Az alkotmány meg van mentve, -
 517 8 |                egyéb? Diákul védelmezzük az alkotmányt, melyről elszántan
 518 8 |               mert nem szorult rá, midőn az előjogot védelmezni kell,
 519 8 |              parancsolta a német szót.~- Az nyilt elnyelés volt.~- Jónás
 520 8 |               tolmácsot.~- Korán van még az ujitás, Palkó!~- Ötven esztendősek
 521 8 |             felbősziteni.~- Felbőszitett az minket százszor, - s mivel
 522 8 |               tapasztalásból tudod, hogy az uradalmi fiskális a végitélet
 523 8 |                 a bizonytalanság, - mert az igazságot is tanácsos minden
 524 8 |             engedd el, hogy puskaporomat az országuton puffogassam el.
 525 8 |                 nagy gyülésen töltöm meg az ágyut, egyik füledet mindenesetre
 526 8 |                     Gyalázatos ut! Nyögi az alispán; mert szomszédjának
 527 8 |                  jobb. Holnap berendeled az uti biztost, irgalmatlan
 528 8 |           biztost, irgalmatlan leszidod, az esze nélkül szalad ki a
 529 8 |              nélkül szalad ki a járásba, az eke mellől eltereltet egy
 530 8 |                valamit, s meglátod, hogy az adományért kiegyengeti az
 531 8 |                az adományért kiegyengeti az országutat.~- Épen bizony,
 532 8 |               véghez viheti.~- Köszönöm, az igazságot megvallottad,
 533 8 |                 részeket tekintsd; hanem az egész jogot, mely minden
 534 8 |                 és borotválja. Hát a kit az inas borotvál a legéletlenebb
 535 8 |          tapasztaltam, hogy a kinek fáj, az kiabálni szokott.~- Ej,
 536 8 |      vármegyeházban.~- De miről?~- A mit az idő parancsol, a józan okosság,
 537 8 |              egészen értelek.~- Áldassék az Urnak neve; - mondja a főjegyző. -
 538 8 |                    Ugy-e, még van ok, mi az itthon unatkozó nagy urat
 539 8 |                  nagy urat haza hozza, s az apák nyelvére megtanitja.~-
 540 8 |                  ember akkor tanulta meg az uszást, mikor a vizbe pottyant.~-
 541 8 |                Ki mondja, hogy megvessük az ó kornak szépségeit?~- Te
 542 8 |                 nyelvnek ő is meghagyta, az enyém és tied azon nyelven
 543 8 |                  egyáltalában lehetetlen az elaljasulás; - mert épen
 544 8 |                 elaljasulás; - mert épen az enyém és tiednek megvédése
 545 8 |                 megvédése kényszeritette az urat a tanulásra, - és mivel
 546 8 |           tudatlanságot állandósitsam?~- Az a következés; mert ha nem
 547 8 |        következés; mert ha nem kénytelen az ur joga miatt diákul tanulni:
 548 8 |                  római költők fölmásztak az égbe, a római és görög harczosok
 549 8 |                 rabszolgákra bizták. Itt az ideje, hogy háborut izenjünk
 550 8 |               mert a nagy világ elkezdte az iparkodást; s ez az iparkodás
 551 8 |             elkezdte az iparkodást; s ez az iparkodás az uj világnak
 552 8 |            iparkodást; s ez az iparkodás az uj világnak jelszava.~-
 553 8 |                   távol a gondoktól mint az ősök, az apai telket saját
 554 8 |                  gondoktól mint az ősök, az apai telket saját barmaival
 555 8 |                 hatalmunk, sem nyelvünk; az önfentartásnak ösztöne parancsolja,
 556 8 |             valamire mégis törekedjünk.~~Az utolsó szavaknál a megyeházhoz
 557 9 |                 koplalási gyógymódot. Ez az ember bizonyosan nálunk
 558 9 |                 sokat és sokszor győztek az étlappal; mert a generalis
 559 9 |             előtt való napon már kiadták az ebédre való meghivást, s
 560 9 |       tanácskozmányra szokták összehivni az előkelő táblabirókat, -
 561 9 |          készitettem, - mondja Faragó, - az esküdtek a mult gyüléskor
 562 9 |                  méltóságos uram, - hogy az esküdt urak ne várakozzanak,
 563 9 |               nevét irom, s aztán kiadom az irnokoknak, hogy irják rájuk:
 564 9 |             veszteni egy csomót, mielőtt az idézésre való megjelelés
 565 9 |          kötelezvénynyel rohanják meg.~- Az egész vármegye tudja, hogy
 566 9 |               sem vagyok adósa.~- Nem jó az aláirásokkal tréfálni, azok
 567 9 |                 mindenre használhatók, s az aláiró ezer alkalmatlansággal
 568 9 |               szokását hiába ostromolták az urak, megmaradt véleménye
 569 9 |                véleménye mellett; mert ő az ilyenekben hajthatatlan.
 570 9 |             Vékony hegyü tollal nem irt, az ő betüt rendesen ugy irta,
 571 9 |                főispánnak türte el, hogy az albákért leczkéztesse; de
 572 9 |                hogy valami ne hiányoznék az egészből, különösen pedig
 573 9 |           különösen pedig egy gombot még az uj ruháról is lekapart az
 574 9 |                az uj ruháról is lekapart az első napon. Mindenki látta
 575 9 |               komolysággal azt mondá: Ha az a bizonyos gomb nem hiányoznék,
 576 9 |              Köszönöm a figyelmeztetést, az alispán megharagudhatott
 577 9 |      változhatlan hűséggel viseltetik.~- Az én kedves barátom egyenes
 578 9 |          jellemzi a főjegyző, - hasonlit az angolnához, melynek hatalmas
 579 9 |              melynek hatalmas védeszköze az, hogy villanyos ütéssel
 580 9 |             ütéssel távolitja el magától az idegen érintést. Megtámadták
 581 9 |             idegen érintést. Megtámadták az alkotmányt, melyből ő el
 582 9 |                  vágott vissza.~- Makacs az öreg, elhiszi főjegyző ur?~-
 583 9 |              ezzel vádolni.~- Vádolni?~- Az én öreg barátom merev ember, -
 584 9 |                 pehelyt a szellő kikapja az ablakon, és természeténél
 585 9 |                 a háztetőre emelkedik, - az ólmot ugyanonnét dobják
 586 9 |                  ugyanonnét dobják ki, s az a földre esik; mindkettőt
 587 9 |                  mulattatja méltóságodat az én igéretem; de jót állok,
 588 9 |           kifejezni.~- Mivel hálálom meg az én kedves főjegyzőmnek ezen
 589 9 |                  fogom ezt eszközölni, s az eredmény bebizonyitja, hogy
 590 9 |                   hogy Faragó fölhagyott az opponálással.~- Kulcsot
 591 9 |                  ezen találós meséhez.~- Az ólom aláesik - terhe a földre
 592 9 |               terhe a földre huzza, - ez az előleges magyarázat: Faragó
 593 9 |                 megtestesült veszteglés, az ónnak embere.~- Látom, nem
 594 9 |              vallani; nem illenék hozzám az asszonyi kiváncsiság. Elvárom
 595 9 |             lenne a fejedelmet üdvözölni az atyai engedékenységért...~-
 596 9 |               hálálkodjunk; mert kinevet az ország.~A főispán nem erőltette
 597 9 |         erőltette tovább a tárgyat; mert az alispán hatalmas személy
 598 9 |             megyében, s tanácsosabb volt az amugy is zaklatott kedélyeket
 599 9 |                megnyugodni engedni, mint az ellenkezésnek ujabb táplálékot
 600 9 |            Faragó röviden mondá el, hogy az országos sérelem megorvoslása
 601 9 |            részben azon kötelesség, hogy az őrállásban ki ne fáradjanak,
 602 9 |               mindenki haza készül, hogy az erős és hosszu küzdelmet
 603 9 |                nem alhatott nyugodtabban az olajjal megkent kövön, mint
 604 9 |                szerzeménye volt, s ma is az, a mire Árpádot Pusztaszeren
 605 9 |                 tette, megvédettük, mint az oroszlán martalékát, melylyel
 606 9 |          kiméltük abban, hogy mi legyünk az urak, és ne más; csodálatos
 607 9 |                falvak alá kergeti, közel az emberi fészekhez, hol a
 608 9 |               fészekhez, hol a megevőért az emberi hatalomnak erejével
 609 9 |                csapás volt-e, mely miatt az egész nemzet busult? vagy
 610 9 |             szomszéd a szomszédot, ember az embert megsajnálja. Nem
 611 9 |                   a mi őt nyomta, - a mi az ő szenvedésének kutfeje,
 612 9 |               vagy megszólamlott bennünk az is, hogy magyarságunknak
 613 9 |              embernek lábszára eltörnék, az irtóztató fájdalomban melyik
 614 9 |                  panaszkodni? Bizonyosan az édes anyai nyelven, szivéből
 615 9 |                sértett tagból a fájdalom az anyai nyelven törne ajkáig,
 616 9 |             enyhitő szert kérjen. Mi még az általános érzést is megtagadtuk,
 617 9 |                 minden nemzet visszatért az anyai emlőre, s fönmaradásának
 618 9 |               fönmaradásának ösztöne nem az, hogy jóllakjék, hanem a
 619 9 |              késztet a nyomasztó terhet, az akarok lenni, minek teremtve
 620 9 |        engedelmeskedve rohant a halálba, az a nép háromszáz esztendő
 621 9 |                  a mit el nem vehettünk, az édes anyai nyelvet, a nép
 622 9 |          csillogni szeret, mint a miénk, az kevéssel nem elégedhetik
 623 9 |                megengedte, hogy valamint az adót pengőben tartoznánk
 624 9 |       meghunyászkodnak. Ránk parancsolta az idő az iparkodást, többet
 625 9 |                  Ránk parancsolta az idő az iparkodást, többet kell
 626 9 |                anyagi függetlenségünkért az ujabb kornak tudományát
 627 9 |                nyelnek el a közvagyonból az áradások, még önmentségünkre
 628 9 |                  mert irtózunk kimondani az elvet, hogy a magunk javáért
 629 9 |             javáért valamit adózzunk. Mi az elszegényedésre vagyunk
 630 9 |                  épen a nemesség irtózik az észbeli törekvésektől. A
 631 9 |            általános kijelentéssel, hogy az ódon törvényt addig kivánom
 632 9 |                 ujat, jobbat. Erre pedig az ösztönöz, hogy nem annyira
 633 9 |         független magyar nemzet vagyunk.~Az anyai nyelven elmondott
 634 9 |                  meg, és épen ez enyhiti az előbbeni kedvezőtlen benyomást.
 635 9 |                  pedig fogadja jobbomat.~Az előkelő földesurak mindannyian
 636 9 |                most tekintének össze, és az alispánnak megjelenését
 637 9 |                 mi másnak lehetetlen. Ez az oka, hogy mindenkit hajt
 638 9 |                  csak kiváltságot, hanem az alkotmányt is koczkáztatja.
 639 9 |             ember, - mondja a főispán.~- Az alkalmazást nem értem, méltóságos
 640 10|                volt. A régi alkotmánynak az utolsó porczikáig való megmentését
 641 10|                  került a beszéd, s hogy az utczán is lássák, ki az,
 642 10|                  az utczán is lássák, ki az, kit a közönség tartozik
 643 10|                  szakált, ezt süvegelték az emberek.~Akkor még egyetlenegy
 644 10|                   ezt sem kinálta senki. Az előfizetési iveknek hire
 645 10|                 jelentette, hogy nincsen az "udvar"-nak annyi aranya
 646 10|                  és ezüstje, a mennyiért az illető szakálasnak képéhez
 647 10|             érteni, - s jóval több, mint az eddigi handabanda, mely
 648 10|           Csillag békét hagyott Bécsnek, az atyafiaknak mondá el az
 649 10|                  az atyafiaknak mondá el az igazságokat, s ez már azért
 650 10|                már magyarul beszélgettek az ülésekben, a szó könnyebben
 651 10|          elmondhatta nézetét, s tetszett az éljen. A méltóságos urak
 652 10|                  mondtak egyeseket, - ez az éhes hiuságnak nyalánksága
 653 10|         nagygyülésnek a huslimitáczió, - az anyjuk bekergette a gyülésre
 654 10|             anyjuk bekergette a gyülésre az apjukot, hogy üssön a mészárosok
 655 10|                  kéri, várakoznék, mig ő az államminisztertől, a hatalmas
 656 10|           megváltozott a politikai élet, az európai haladási eszmék
 657 10|            Vártam, hogy nyugot Európából az ár kelet felé fog hullámzani;
 658 10|           hullámzani; de hogy ily korán: az meglep.~- E századnak első
 659 10|                 majdnem későn érkezik!~- Az idő elegendő nagy, - azon
 660 10|                 nem csodálkozom; de hogy az alkotmány-sérelemre bekövetkezett
 661 10|                nem.~- Szabad könyörögnöm az értelmezésért.~- Emlékszik,
 662 10|                  tánczvigalom alkalmával az urhölgyek a tánczteremben
 663 10|           következett, a kormány kerülte az összeütközést, és a fölbuzdulás
 664 10|           szenvedett.~- Vizsgálnunk kell az okokat, hogy a mozgalomnak
 665 10|       vizsgálódásnak eredményéhez mérjük az alkalmazandó rendszabályokat.~-
 666 10|          alkalmazandó rendszabályokat.~- Az erélyesség hiányáról nem
 667 10|               már a végsőnél van, - véli az államminiszter, - én a kezdetnek
 668 10|                  lábamat.~- Szájhősködés az egész.~- Ha egy otromba
 669 10|             kérve a nagy uraktól, - erre az ön gondolata szerint erélylyel
 670 10|           szerint erélylyel felelnénk, s az eszközöknek leghatásosabb
 671 10|               jól intézzük, mint mondám, az okok vizsgálatára szánjuk
 672 10|        rendszerezett tudomány lett, mely az erővel is kicsikart engedelmességnek
 673 10|             különben. A nemesség belátta az ujabb kornak igényeit, s
 674 10|              feledje ön, - mondja tovább az államminiszter a kanczellárnak,
 675 10|                  tudás, más irányban azt az illetők mellőzhetőnek gondolták
 676 10|           mellőzhetőnek gondolták volna, az uraknál nagyon előrehalad
 677 10|               előjeleit emlegetni, midőn az első rajongók még a mult
 678 10|                 részt elengedni akarunk.~Az ujabb mozgalomnak emberei
 679 10|                 tudnék barátkozni; hanem az ujabb eszmékben sok olyan
 680 10|               föltétlen el nem fogadhat. Az ujitások nem pusztán társadalmiak,
 681 10|               ajánlok, kegyelmes uram!~- Az erélyesség nem mindig legalkalmasabb
 682 10|                    ezt tapasztalhatta ön az adó- és katonai ügyben,
 683 10|       boldogultunk, egyszerü és való oka az, hogy mindenkinek jogát
 684 10|                járnak, ildomosan kerülöm az erélyt, - mert igy olcsón
 685 10|                   mert igy olcsón jutunk az eredményhez. A reformot
 686 10|                közvetlen a vitába, mikor az érdeklett fél maga is kész
 687 10|                  erély helyett a biztos, az érdekből származott szövetségessel,
 688 10|                 szövetségessel, s ha bár az adózási kérdésben nem egyeznek
 689 10|                egyeznek is érdekeink, de az együttességnek is adjuk
 690 10|    együttességnek is adjuk meg a magáét, az adózás kérdésében gyámolitsuk
 691 10|                 a hirtelen változott idő az előnyt hátránynyá változtatta, -
 692 10|            szakadt el a jelen a multtól. Az anyagi ipar egykor csak
 693 10|                  munkákat idéz elő; mert az ész megismerte hatalmát.
 694 10|                 ész megismerte hatalmát. Az ész negyedszázaddal előbb
 695 10|         politikai tér is tágabb lett, és az egyenlősitési törekvés éles
 696 10|            állandósitsuk a harczot? vagy az egyes csoportosultaknak
 697 10|               magában két részre oszlik. Az egyik rész mérsékelt, a
 698 10|                szennyes, és a kormányzat az állandóságnak biztosságát
 699 10|                  továbbra is tőlünk kéri az élnivaló mindennapi kenyeret.
 700 10|            élnivaló mindennapi kenyeret. Az ellenzéknek hasonlóképen
 701 10|                  ösmeri a fönntartásnak, az állandóságnak szükségességét, -
 702 10|           nagyobb cselekvésbe vonatik, s az ő dolga, hogy a küzdelemre
 703 10|                  álljunk szembe, hagyjuk az ügyet természetes menetére,
 704 10|           haladás fokozatos legyen, mely az állam kerekeit a törésig
 705 10|           évtizednek dolga, - ez betölti az én korszakomat. - Mondja
 706 10|          kormányozni; de tanácslom, hogy az megfeleljen a magyarok érdekének.~
 707 10|               kérdi a főispánt:~- Faragó az ellenzéknek feje volt az
 708 10|                 az ellenzéknek feje volt az 1823-ki ellentállásnak?~-
 709 10|                  politikai barátaitól?~- Az átmenet nagyon is világos,
 710 10|            alkalmával: akkor nem engedte az alkotmánysértést a kormány
 711 10|               nem akarja engedni lefelé. Az irányadó eszme tökéletesen
 712 10|                  a régit.~- Talán hiu ez az ember?~- Kegyelmességed
 713 10|            kevesebbre hajlandó.~- Faragó az ősi alkotmányt védi: ez
 714 10|               hogy hiu. Legjobb barátja, az uj ellenzéknek, vagy igazabban,
 715 10|                 ugy veszszük hasznát, ha az ügyet és érdekeinket védelmezni
 716 11|              hogy mindenki tudja: hogy ő az, a ki üthet. Ázsiából származtunk,
 717 11|               mert két csapatra oszlánk, az egyik nagyon parancsolt,
 718 11|                uramnak háza előtt állnak az emberijesztők, tiz esztendő
 719 11|          küszöbtől. Röviden emlékeztetem az olvasót Kapus Jánosra, ki
 720 11|       diákkorában fölvette maga mellé, s az élénk fiatal emberrel bizalmasan
 721 11|              azóta a Dunán, Kapus Jánost az ég előbb egy fiuval áldotta
 722 11|                  egy fiuval áldotta meg. Az a fiu egyik megyei fővárosban
 723 11|                  látszik meg rajta, hogy az apja robotos paraszt, ekével
 724 11|               néhány tanácsbeli könyököl az asztalra, s megtámasztják
 725 11|         czethalat, mely a földet tartja, az operencziát, melyen oly
 726 11|               csillagokat le ne dörgölje az égről, végre sok más után
 727 11|                  a többi közt azt mondja az egyik:~- Ne vétsek szómmal,
 728 11|             eltanulta a tanitótól, a mit az tudott, s mivel a tanitó
 729 11|                 keserves kárával, legyen az én fiam ur; hanem könyv
 730 11|            megszégyenli édes apját; mert az szürben jár.~- Félig mást
 731 11|            tulajdon gyermekének is; mert az különb ember lenne. A pap
 732 11|            emberért. A haldokló ágyon is az vigasztalja, - a legragadósabb
 733 11|              mert tudománya megtanitotta az emberi szeretetre, s a kevélységet
 734 11|                 nem lepi a beszélgetőket az ifju Kapus, ki a városból
 735 11|                 munkagyürt jobbot, aztán az ösmerősökkel kezet fogván,
 736 11|               Jókor jösz, fiam, - mondja az apa a vidám arczu fiunak, -
 737 11|           selyemkendőt hozott le, s mind az övé volt: mert ő tudott
 738 11|            kedves bátyám, - mondja a fiu az öregebbet megbecsülve, -
 739 11|                 öregebbet megbecsülve, - az a fiu azért kapta meg a
 740 11|              urfi azt mondaná: "barátom, az apád szürben járt."~- Könnyen
 741 11|               herczeggé lettem; hanem ha az uré lett volna kanász, maga
 742 11|              közelebb áll majd uramöcsém az urakhoz. Mondja keserűséggel
 743 11|                Ellenségnek nézi, bátyám, az urakat?~- Mi huzzuk a terhet.
 744 11|          terheinket, bátyám, - okoskodik az ifju, - én álló tiz esztendő
 745 11|              álló tiz esztendő óta járom az oskolákat, velem együtt
 746 11|               még annyi sem vagyok, mint az inasságból fölszabadult
 747 11|              mégis ur lesz, öcsémuram.~- Az a szándékom. A szántóvető
 748 11|               libaőrzés mellett nőtt föl az ekeszarvához?~- Szent igaz,
 749 11|                  mondja a tudomány, hogy az ártalmas bogarakat pusztitja
 750 11|                  bogarakat pusztitja el. Az ember ura mindennek a földön;
 751 11|               ura mindennek a földön; de az emberek egymás között mennyiféleképen
 752 11|                 csizmadia? A takács vagy az asztalos? Az ügyvédséget
 753 11|                 takács vagy az asztalos? Az ügyvédséget törüljük el
 754 11|             ügyvédséget törüljük el vagy az orvosokat? A mérnök haszontalan
 755 11|                  mérnök haszontalan vagy az a könyvcsináló, ki a tapasztalatokat
 756 11|         tapasztalatokat irja össze, hogy az emberiség el ne feledje,
 757 11|            ügyetlen, bizonyosan fölkopik az álla. Igen; de még másra
 758 11|                elvégzi a fejbeli munkát? Az orvos helyén megölné a beteget,
 759 11|                helyén megölné a beteget, az ügyvéd helyén elvesztené
 760 11|                 ügyvéd helyén elvesztené az igazságot, mint ügyetlen
 761 11|                  s mint tudatlan fővezér az ellenséget a hazára eresztené,
 762 11|              Most mondja meg: ingyen van az uraság?~- Ezekre nagy szükségünk
 763 11|                   kérem, miért csináltak az urak olyan kemény törvényeket
 764 11|         eltarthat...~- Lassan!... Mondja az ifju megkapva az ellenkezőnek
 765 11|                  Mondja az ifju megkapva az ellenkezőnek kezét,... apám
 766 11|        hallhatták hirét, midőn a kormány az adót pengőpénzben akarta
 767 11|               vagy nem tudott, s e miatt az ifju élénken megragadá kezét.~-
 768 11|                 elhinnék itt a falun; én az igazat mondom, erre elhallgat,
 769 11|                sem fájt, mert tanitóim s az érdemesebb tanulók épen
 770 11|                 pénzért árulják a népnek az ostobaságot, s a papirosáruló
 771 11|               kipirult két orczám! - Nem az ur a mi ellenségünk, hanem
 772 12|               szenvedély kielégithetlen. Az ember ösztönszerüleg engedelmeskedik
 773 12|                 ekkép öli meg vagy emeli az embert a megmagyarázhatlan
 774 12|           oltatott.~Kapus Imre megfelelt az apai várakozásnak, a tudást
 775 12|                 a körülményeknek, s hogy az egyénben az akarat legtöbbet
 776 12|       körülményeknek, s hogy az egyénben az akarat legtöbbet végrehajthat,
 777 12|                legtöbbet végrehajthat, s az utolsó sorból, onnét leghátulról,
 778 12|               fokozatosan előbbre viszi. Az előmenetelért nem kell embert
 779 12|               mérleg előtt, mely szerint az egyénnek értékét szokta
 780 12|           szakmai munkát. Első eredménye az volt a szerencsés fölfogásnak,
 781 12|                fölfogásnak, hogy társait az oskolapadon korán megelőzte,
 782 12|                pajtásság örömestebb türi az olyant, ki némely órában
 783 12|                közé, zajgott a többivel. Az élénk pajtáskodásban más
 784 12|                 hoztak valamit, különbet az oskolai bizalmasságnál,
 785 12|               pajtást látott almát enni. Az egyik előreránta zsebéből
 786 12|               pogácsaalmát, száját egész az elrepedésig föltátotta,
 787 12|                  mellett állt egy másik, az a maga almáját előbb vigyázva
 788 12|            talált ki valamit, a helyest, az illendőt, mi nem rendes
 789 12|                  modornak kiválóságát, s az odakinált almából a még
 790 12|          magyarázza csak, a fajankóságot az élet simitja le, ha van
 791 12|                példányok szerént, melyek az élénkségben hasonlók voltak
 792 12|        szenvedélynek elolthatlan szomja, az önképzés. Az éjnek csöndes
 793 12|         elolthatlan szomja, az önképzés. Az éjnek csöndes óráiban összeolvasá
 794 12|                 midőn a forrás kimerült, az idegen nyelvek tanulásához
 795 12|                  mikor bevágja maga után az oskolaajtót. Legtöbb fiatal
 796 12|              megcsinál, de ugy megszokja az engedelmességet, hogy el
 797 12|             korán önállóságra vergődött, az első napon, melyen apja
 798 12|                  rézkrajczárt, mit anyja az elváláskor siránkozva dugaszolt
 799 12|              másik gondolatot, hogy most az első napon tesz ugy, mint
 800 12|             meglesz.~Igy fejlődött benne az önállóság, s mert a legkisebb
 801 12|                  korán tapasztalta, hogy az akarat hatalom is. Nem a
 802 12|                  legjobban fogja kezdeni az alkut.~A jogászéletet bevégezvén,
 803 12|              nyugalmat kivánt szülőinél. Az anya egyszerüségében kevéssé
 804 12|               fölfogni fiát, örült, hogy az gyengéden megölelte, s uriasan
 805 12|              összesimogatta. Mindig félt az anya, hogy a fészekből korán
 806 12|           kiröppent madárnak idegen lesz az egykori fészek, s mivel
 807 12|                  a bóditó mámorban, hogy az ő szülötte, a másoktól megirigyelt
 808 12|            szerint ur, hanem arcszinében az életerőt, nem lehet tagadni,
 809 12|              faluból kapta. Nem faggatta az ifjut ügyetlen kérdésekkel,
 810 12|               eleget mondott a fiu, mely az apának uj volt, s hogy gyermeke
 811 12|            megtanulja hosszu hallás után az öreg misét, a diák szavak
 812 12|                  mit jelentenek azok. Ez az egy kiváncsiság tört ki
 813 12|                  egy kiváncsiság tört ki az öregből, s a misét az ifju
 814 12|                 ki az öregből, s a misét az ifju végig megmagyarázta
 815 12|                 apjának.~- Nagy tudomány az a diák szó! - Mondja az
 816 12|                  az a diák szó! - Mondja az öreg.~- A ki szépen tudja! -
 817 12|                öltözteti a mondanivalót, az tudja jobban. Már ha most
 818 12|           meleget mégis mindenik máskép, az urfi szépen, a kisbiró csunyán.~-
 819 12|                  válogatásban.~- Igy van az diákul is, édes apám, a
 820 12|                  a ki könnyen válogatja, az tudja legjobban, és ugy
 821 12|                   és ugy válogatja, hogy az sem érti, ki minden diákszót
 822 12|               diákszót tud.~- Furcsa biz az, fiam, most tudom, hogy
 823 12|           merithet a tálból; pedig, hej, az a tál tele van, és szabad
 824 12|              kanalazni.~- Fiam! - mondja az apa szokatlan boldogsággal, -
 825 12|              megértetted ugy-e, hogy nem az uraság, hanem a tudásért
 826 12|                tudásért eresztettelek el az eke mellől?~- Apám, - mondja
 827 12|                 mellől?~- Apám, - mondja az ifju apjához hajolva, -
 828 12|           hajolva, - régen értem én már. Az ekeszarv, a kaszanyél is
 829 12|          ekeszarv, a kaszanyél is nehéz, az a tanulás is. Mindegy lenne,
 830 12|              elkezdem visszafizetni. Nem az ösztönzött engem a tanulásra,
 831 12|               belőlem; hanem hogy lássák az urfiak, hogy a parasztgyereknek
 832 12|               tudást.~- Fiam, áldjon meg az Isten, - mondja az öreg,
 833 12|            áldjon meg az Isten, - mondja az öreg, midőn a fiu apjának
 834 12|             hihetőleg, hogy megcsókolja, az öreg pedig erősen megfogá
 835 12|                 a fiu apjának szavába, - az leszek, a mire most minden
 836 12|           gondolatban sem tudja, hogy mi az: ember akarok lenni, apám,
 837 12|               tekintetes urat! - Üdvözli az öreg az érkező elé sietve,
 838 12|                  urat! - Üdvözli az öreg az érkező elé sietve, s megkérte,
 839 12|          méltóztatnék a szobába sétálni.~Az ifju tiszteletteljesen köszönté
 840 12|             remélem, eltaláltam, hogy ön az öregnek fia?~- Meglep, hogy
 841 12|                 a figyelem, tudtam, hogy az öreg oskoláztatta kegyedet,
 842 12|                el orrunk elől, én akarom az ujonczot elfogni.~- A tanár
 843 12|                  leczke, fiatal barátom, az oskola legtöbbnyire szajkókat
 844 12|              mondja a főjegyző. - A mint az Isten megteremtette a világot,
 845 12|        fölmagasodván, elbizakodva nézett az apróbb virágokra, aztán
 846 12|                  ne busulj, kis virágom, az emberek meg fognak keresni
 847 12|                  különbözők lehetnek, de az ember lélekben mind egyforma.~-
 848 12|                kemény kisérlet vár önre. Az élet elhozza próbáit, ha
 849 12|                 megtanulta a különbséget az osztályok között, és szivében
 850 12|                   hogy ez országban csak az a különbség lesz: ép lelkü
 851 12|                  megértett engem.~- Ér-e az apa tanusága gyermeke mellett?~-
 852 12|                mára végeztem, s minthogy az alispán a szomszéd határban
 853 12|             mehetnék rövidebb uton; mert az országut messze elkanyarodik?~
 854 12|           főjegyző még egyszer elmondatá az utváltozásokat, aztán mindkettővel
 855 13|                  ment török szolgálatba. Az események lehetnek kicsinyek;
 856 13|              legrövidebb ut történetesen az volt, melyen a főjegyző
 857 13|                  tegnap utazott. Imrének az jutott eszébe, hogy az ingoványos
 858 13|           Imrének az jutott eszébe, hogy az ingoványos körül nem dült-e
 859 13|          gondolat fokozatosan éledt épen az ingoványos részig, s minthogy
 860 13|                kikerült a vágásból, hogy az ingoványosabb helyen el
 861 13|                kocsis leugrott, fölvette az egész köteget, s átnyujtá
 862 13|              hagyá, s maga mellé helyezé az ülésben. Hirtelen elkedvetlenedett,
 863 13|                 hogy a váratlan vendéget az álmos-könyvből is örömest
 864 13|                könnyen madársrétet kapna az inába.~Alig emelkedett föl
 865 13|              fatömegek közől kandikáltak az utczára, kinézésre bizon
 866 13|         Viszontkérdi a leány csudálkozva az ifjunak furcsa kérdésén.~-
 867 13|         könnyebbült lélekkel járatott be az udvarba, hol a megállásnál
 868 13|           leszedte a holmikat, a kocsist az istállókhoz utasitotta,
 869 13|        szerencsétlenség történt utközben az ingoványosnál, minthogy
 870 13|           legelőször.~- Megnézte barátom az iratokat?~- Nem néztem meg;
 871 13|               csomag a tekintetes uré.~- Az iratcsomó biztosan nyomra
 872 13|              ámbár figyelmeztettem, hogy az ut nem egészen biztos, de
 873 13|              egészen biztos, de mivel én az ő kocsiján jártam arra néhány
 874 13|                  ember csöndesen bámulta az intéző kéznek gondos munkáját.
 875 13|              birkóztak a cseléddel, hisz az mind akasztófáravaló, mind
 876 13|                láb és a nyelv dolgozott, az ész nyugodott; az nem volt
 877 13|             dolgozott, az ész nyugodott; az nem volt kiváncsi, hogy
 878 13|                megveri a feleségét, mint az ökrét: az ur is inkább sétáltatta
 879 13|                feleségét, mint az ökrét: az ur is inkább sétáltatta
 880 13|                  ur is inkább sétáltatta az ökröket a szántásban, mint
 881 13|               csudálatra méltó! - mondja az ifju.~- Mindjárt nem fog
 882 13|                  nem fog ön csudálkozni. Az ökrömet, ha befogatom és
 883 13|                 tesz meg; mert állat, és az élelemért nem érez háladatosságot.
 884 13|                 nem érez háladatosságot. Az ember megalkuszik velem,
 885 13|                  fogalmáért mit ad nekem az ilyen módon megfogadott
 886 13|                  föl nem ébresztem benne az öntudatot, hogy önbecsét
 887 13|                ön, - most látja a valót, az egyszerü megfejtést, hogy
 888 13|               hogy a társadalom beteg, s az ember az embert megérteni
 889 13|             társadalom beteg, s az ember az embert megérteni nem tudta.
 890 13|                 szavakkal megirják, hogy az eb milyen hű, a ló minő
 891 13|       kiemelkedik; szeretném megkérdezni az illetőket, az az eb volt-e
 892 13|                megkérdezni az illetőket, az az eb volt-e hű, melyet
 893 13|             megkérdezni az illetőket, az az eb volt-e hű, melyet folyton
 894 13|               folyton korbácsoltak? vagy az a ló ragaszkodó, melyet
 895 13|             teszen. Titok legyen előttem az ember, ez a beszélő, nevetni
 896 13|                 jóért hálát fogadó lény? Az embernek arcza folyvást
 897 13|                 mi van a lélekben! Látom az arczon az örömet, bánatot,
 898 13|                lélekben! Látom az arczon az örömet, bánatot, vágyat,
 899 13|               elárulja hazugságát. Ember az embert nem nélkülözheti,
 900 13|            ellenségemnek, barátja lettem az egyszerü népnek, azóta vidám
 901 13|                 köteléknek föloldása! Ez az, mit az én életkoromban
 902 13|         köteléknek föloldása! Ez az, mit az én életkoromban el lehet
 903 13|              munkát, oktassák a népet, s az ön gyermeke fejezze be a
 904 13|                 ő nyitá meg, s a jövendő az általa vetett alapon fogja
 905 13|                még kisebbek következnek. Az idegennek láttára hirtelen
 906 13|             elhallgat, s meghajtva magát az ifju előtt, apja mellé siet,
 907 13|             koronázták meg a szép főt.~- Az én galambjaim! mondja a
 908 13|                 örömmel engedvén szemlét az ékes kis csoporton.~Egyszerre
 909 13|                 lett, a gyermektermészet az idegennek láttára visszavonult
 910 13|            kisebbek hallgatva néztek hol az apára, hol az idegenre,
 911 13|                 néztek hol az apára, hol az idegenre, a legnagyobb pedig
 912 13|                 apjának karjába, s mikor az kérdé, hogy miért nem megyen?
 913 13|            karjába kapaszkodott, s mivel az megtürte: egyszerre magasabbnak
 914 13|                  odasimulását, - értette az indulatot, mely a kornak
 915 13|                 gyermeknek karját, miből az megértette, hogy apja mától
 916 13|            barátom, ez legidősb leányom, az én kedves Idám! Mondja a
 917 13|        fölizgatott lányt bemutatva, mire az előbbre hajtá fejét, és
 918 13|                dobogott a lánynak szive, az első bemutatásnak nagy öröme
 919 13|           mázolja valami gyurmával, hogy az ember szánalomból odakinálná
 920 13|                 mikor átalakul. Óvakodik az ügyetlenkedésektől, a bizalmaskodással
 921 13|                bizalmaskodással fölhagy, az idegent kerüli, minden nyomon
 922 13|               hogy elkezdődött ellenében az ostrom.~Csendesen haladva
 923 13|         háziasszony már reggelivel várta az érkezőket.~A szokott bemutatás
 924 13|              egyedül maradhat. Leereszté az ablaknak függönyeit, hogy
 925 13|         kifáradásig zaklatta magát, hogy az anyai kémlő szemek a redőbe
 926 13|                 láthassanak.~Mit titkolt az ékes szép gyermek?~Vonzalmat
 927 13|                Mikép foglalkoznék mással az, ki még magának is csak
 928 13|                csoportjából látta meg, s az döbbenté meg, hogy a kicsinyek
 929 13|     szabadalomban még szemébe is néznek.~Az önvédelemre ébredt föl benne
 930 13|             önvédelemre ébredt föl benne az ösztön. Lehetett volna a
 931 13|                  föl, hogy készen legyen az ellenállásra, ha egy férfi
 932 13|              pillantásig kivánt megállni az igaz feleletre, s már az
 933 13|                 az igaz feleletre, s már az első bepillantás kielégitette
 934 13|                  fejre, hogy elvégződjék az ügyetlen mult, s helyébe
 935 13|                 ügyetlen mult, s helyébe az önérzet lépjen.~- Nini,
 936 13|                  önérzet lépjen.~- Nini, az én kis babám nagylány akar
 937 13|                igézetes volt a kép, hogy az anya boldogságtól ihletetten
 938 13|                 nézett a lány, egyszerre az engedelmes gyermek lett,
 939 13|                Nem mondtam ezt, Idám!... az én angyalfőm vagy igy is, -
 940 13|                 maradjon igy a szép fej!~Az anyák fogják ezt megérteni,
 941 13|              tudják, mily szent lemondás az, ha az anya leányának engedi
 942 13|               mily szent lemondás az, ha az anya leányának engedi a
 943 13|           Karjára füzé a leányt, elvitte az éléstárba, hogy kiegészitse
 944 13|              éléstárba, hogy kiegészitse az átmenetet; a házi gondokból
 945 13|                 félt a pillanattól, hogy az apja rajtéri a pipázáson,
 946 13|                milyen dicső lesz, ha már az apa megtüri, hogy fejbe
 947 13|                 pipaszárral jelenhet meg az öreg ur előtt?~Ida a kedélyes
 948 13|                karcsu derekára illeszté, az utána következő nővér lépett
 949 14|             Csillag a politikából áttért az emberekre, s a különböző
 950 14|                  a létezőre szükség van, az okosakra ugy, mint a bolondokra, -
 951 14|                   hogy a nagy szerencsét az okos hiába keresi, sőt rösteli
 952 14|            szokott járkálni.~Ön most lép az élet kapujának küszöbére,
 953 14|                  vezetné. Ne kicsinyelje az embereket, mindeniknek van
 954 14|                  jár, keze, melyen izmos az ököl és éles a köröm, hogy
 955 14|                  mondom: tul ne becsülje az embert! Nem látta, hogy
 956 14|        kicsinység megakasztja pályájában az embert, s mihelyt ön a tömeg
 957 14|                  hogy lásson egy darabot az ön nyelvéből, s talán, mint
 958 14|                 nyelvéből, s talán, mint az orvos a nyavalyát, kitalálja
 959 14|           kiváncsiság, nem elég, hogy ön az első kérdésekre kivallja
 960 14|            egyenest vagy görbét mond ön, az örökké küzdeni vágyó ember
 961 14|                  ember vitázni fog, hogy az ön erejével megmérkőzzék,
 962 14|                  oda kerül, a hova való, az utolsó helyre. Az erős nem
 963 14|                  való, az utolsó helyre. Az erős nem enged, s a legyőzöttnek
 964 14|        legyőzöttnek helyébe más jő; mert az idegent ellenségnek nézik,
 965 14|          helyettük önt jobban megilleti. Az embereknek határtalan kiváncsisága
 966 14|           előkeresi, mint a vasorru bába az idegen szagot, és szembeszáll
 967 14|             szagot, és szembeszáll vele. Az aranyborju aranyból készült,
 968 14|              többi magától következik, s az emberek kiváncsisága ki
 969 14|               toroktáltva árulja, - eljő az éhes tudnivágyó, - kilesi
 970 14|              kinek önre szüksége van. Ez az én tanácsom, talán furcsa,
 971 14|               tetszik: ne feledje el, és az életben használja föl.~A
 972 14|                szavak mélyen meghatották az ifjut, s ámbár amugy sem
 973 14|                   s ámbár amugy sem félt az életnek küzdelmeitől, a
 974 14|               kisérte a fiatal embert, s az uti zsákjából kihuzta a
 975 14|                   hanem midőn kigöngyölé az egész csomót, látta, hogy
 976 14|                   hogy Faragó alispán ur az idézési iveknek száz darabból
 977 14|               csomót.~Végignézte Csillag az iveket, egytől-egyig aláirva
 978 14|             iveket, egytől-egyig aláirva az alispán által; de egyen
 979 14|           megirva, hogy idézésre való.~- Az agyafurt embernek hiába
 980 14|                 alkalmatlanságot okozhat az ügyesen fölhasználható aláirás.~
 981 14|            mondja:~- Meg kell rezzenteni az öreget, hogy máskor ne hordja
 982 14|                máskor ne hordja ölszámra az ilyent!~- Tudja a tekintetes
 983 14|                  a csomagot?~- Tekintsen az ivbe, itt van olvasható
 984 14|             Péter, első alispán; olvassa az ifju.~- Ugy-e, szép tréfa
 985 14|                 szép tréfa kerekedhetnék az ilyen aláirásokból? Hanem
 986 14|                 Ezer örömmel, - válaszol az ifju, - mit parancsol a
 987 14|              Meghivjuk Faragó barátomhoz az egész vármegyét egy estére.
 988 14|              vármegyének uri népét, hogy az egész csapatnak ugyanazon
 989 14|           főjegyző azonnal megmagyarázta az egészet, s elmondván a többszöri
 990 14|        figyelmeztetések történetét, hogy az öreg bevett szokásától mindamellett
 991 14|             egész szeretettel rajzolá le az öreget, kitünő tulajdonságait
 992 14|                magyarázatánál adhassa át az alispánnak. Egyszersmind
 993 14|           alispánnak. Egyszersmind kérte az ifjut, hogy mig nem szól,
 994 14|                  szól, titokban maradjon az egész, s a kitüzött estére
 995 14|             legyen. Néhány nappal később az alakuló magyar akadémiának
 996 14|                  levelet kapott, melyben az ösmeretes buzgalmu jó hazafit
 997 14|                 fogná felszólitani; mert az öreg, mint tudjuk, egy alkalommal
 998 14|                  a közlelkesülés árjában az öreg is kihuzza az erszényt.~
 999 14|               árjában az öreg is kihuzza az erszényt.~A kitüzött napon
1000 14|                  ezen régi jövendőmondás az alispánné asszonyságot egész