Chapter

1001 14|           bemondta, hogy ő vendéget vár. Az öreg eleinte szó nélkül
1002 14|              párjának buzgó hitét, hanem az ismételgetést már kiszentencziázta
1003 14|               legyen a jövendölgetésnek. Az asszony még sem tágitott,
1004 14|                 mire boszusan azt mondja az öreg:~- A tudatlan népnek
1005 14|             maguk között megvallák, hogy az egész élhetetlen mese!~Az
1006 14|                az egész élhetetlen mese!~Az asszonyság haragosan távozott
1007 14|                 szobájába, és megmorogta az egész római bölcseséget,
1008 14|                két uri fogat járatott be az udvarra. Vissza lett állitva
1009 14|                állitva a szarkabecsület, az asszonyság nyertes képpel
1010 14|               öregem, - mondja gyengéden az asszony, s az öregnek állát
1011 14|                  gyengéden az asszony, s az öregnek állát megsimogatva
1012 14|           megsimogatva teszi hozzá: néha az asszonyoknak is lehet igazuk.~-
1013 14|                 Akármennyiszer, feleség! Az igazság közös vagyon, enyim,
1014 14|                 örömmel fogadá vendégeit az alispán, s mikor helyet
1015 14|                 mulaszthatta el. Kinyult az ablakfeszitő után, s a mint
1016 14|                 nagy csörgéssel üdvözlék az öreget.~Az asszony szeliden
1017 14|           csörgéssel üdvözlék az öreget.~Az asszony szeliden mosolygott,
1018 14|               kedves vendégeim érkeztek.~Az asszony mást gondolt, a
1019 14|            örvendezni, hogy előrelátását az érkezők igazolták.~A férj
1020 14|                tudom, öregem, - válaszol az asszony, - hanem macskám
1021 14|                 asszony, - hanem macskám az sok van.~- Valamennyi mosdott?~-
1022 14|                 jókor érkeztek! - mondja az alispán, bár ez a csoport
1023 14|      idegyülekeztek?~Bizalmasan megkérte az érkező helybelieket, hogy
1024 14|               való négylábuakat öldözni.~Az érkezett vendégek cselédeit
1025 14|              érkezett vendégek cselédeit az alispán hajduja azonnal
1026 14|          nyujtatta ki másokkal, s egynek az volt a dolga, hogy szobáról-szobára
1027 14|               segitettek a munkában, igy az egész hadsereg talpon volt,
1028 14|                 vármegye, hogy mindannyi az alispánhoz menekül? A főjegyző
1029 14|             legbizalmasabb jó barát, ezt az őszinte kérdéssel meg nem
1030 14|                 ma?~- Engem is meglepett az összegyülekezés, és tőled
1031 14|                főjegyzőnek állitását, mi az öreget fokról-fokra jobban
1032 14|                lesz a magyarázat?~Faragó az első levélnél észrevette,
1033 14|                gondoltak rá. Itt elmondá az alispán a földülésnek körülményeit,
1034 14|               tudott a kérdésre felelni, az irást hasztalan vizsgálták,
1035 14|                került.~- No, csak nem jó az aláirásokkal tréfálni! -
1036 14|                     mondja valamennyi, s az egyszer Faragó is elhitte,
1037 14|              akadhat máskor.~- Hány volt az idéző-alba? - kérdi a főjegyző.~-
1038 15|             értenék meg; mert 1828 körül az uri fajta hirtelenében akarva
1039 15|          Hungaricának nevezték; áldassék az Urnak neve, ki sok mindent
1040 15|                Pál magával vitte Kapust, az alispán urnál rögtönzött
1041 15|                vendégségre; ott bemutatá az ifjut minden közelebbi barátjának,
1042 15|               mondott valami dicséretest az ifjuról. A társaság teljes
1043 15|            teljes kényelemmel megnevette az alispánnal végbement tréfát,
1044 15|             alispánnal végbement tréfát, az öreg elől nevetett, a többi
1045 15|                  főjegyzőt, tudván, hogy az darab idő óta szivesebben
1046 15|           birkózásnak vége nem lesz, mig az erősebb pad alá nem gyömöszöli
1047 15|              vitázókhoz közelebb legyen. Az oroszlánnak fris húst vetnek
1048 15|               rókát a ludhus csalogatja, az öreg urat a diákszó. Kövér
1049 15|           bámulva a másik magyarul; mert az egészből mit sem értett.~-
1050 15|                  a magyar nyelvvel, mint az egyszeri ember a pecsenyével,
1051 15|                     Sokféle bolondja van az Uristennek, - beszéli a
1052 15|             duplapuskát fogna és meglőné az atyafit. - Mondja boszusan
1053 15|               kérdezték meg, mit érdemel az olyan, ki söprün nyargal? -
1054 15|             magyar: puskát érdemelne; de az is, ki a mi nyelvünket a
1055 15|              jobb calculust nem érdemel. Az opinioját kérem, spectabilis
1056 15|                  disputáló? A principium az én convictiom szerint a
1057 15|                  a tót oblákon nézünk ki az utczára, - nótánkat a czigány
1058 15|               tréfát nem értem. - Mondja az öreg a gunyt megsokalva.~-
1059 15|                Széchenyi Istvánnak neve, az is beállt magyar embernek,
1060 15|                  tollal fölvakarta nevét az adakozók közé, a százast
1061 15|                 a százast pedig kiterité az asztalra.~- Valóban nem
1062 15|             fogadták. Egymásután siettek az aláirási ivet megtölteni;
1063 15|                 a mosdatlan gyermek, kit az apa akkor szégyenel magáénak
1064 15|                  magáénak vallani, mikor az idegen azt kérdi: kié?~Az
1065 15|                az idegen azt kérdi: kié?~Az ív gyorsan megtelt, a tulajdon
1066 15|            örömest indulnak. Élénken élt az 1823-diki behatás, a közérzület
1067 15|            követé a kezdeményezőket.~Mig az aláirás tartott, Faragó
1068 15|        eltávozott.~Csillag jól vigyázott az öregre, s erősen feltette,
1069 15|                 látta, mikor eltávozott; az öregnek arcza elkomolyodott,
1070 15|                   mint gúnynyal. A pénz, az adás nem jöhetett számba;
1071 15|                legnemesebb értelmében, s az adás inkább a bőkezüségben,
1072 15|                 aláirás zsebében volt, s az volt szándéka, hogy a vendégség
1073 15|              vallomást ma elengedi; mert az öreggel nehéz küzdelemre
1074 15|                  egynémely meggyőződését az okok- és eseményeknek hatalmával.~
1075 15|                 szinte észrevették, hogy az öreg elment az aláirás elől,
1076 15|         észrevették, hogy az öreg elment az aláirás elől, s a kik már
1077 15|             tartoztak, összesugtak, hogy az öreg készakarva távozott,
1078 15|              öreg készakarva távozott, s az erkölcsi kényszerüséget
1079 15|            kerülte.~- Fösvény kezd lenni az öreg? Kezdi egy a többi
1080 15|                meg Csillag.~- Keményfejü az öreg, és maga marad, mint
1081 15|        különczködik. - mondják többen, - az öreg ilyen kovászból van
1082 15|               nép ajkán élt, nem ösmerte az irodalomban más, mint Czuczor
1083 15|                 fogtak a tisztogatásnak, az egyszerüség helyett czifráztak,
1084 15|               levetni és mezitláb futni. Az erőszakolt czifra nyelvet
1085 15|            szokta meg a közönség, s mint az uj utat, melyet a vármegye
1086 15|               meg, örömest elkerülték, s az árok mellett jártak.~Faragó
1087 15|                  római müvekkel.~Csillag az estebéd alatt nem egészen
1088 15|                 kellene is ennünk.~- Nem az étel határoz, hanem az étvágy.~-
1089 15|               Nem az étel határoz, hanem az étvágy.~- Másodszor hallom
1090 15|                tetejét, falait eldöntsem az olyan házért, melyről mások
1091 15|          cserélhetek.~- Rómában lakol.~- Az ódon szép épületben, mely
1092 15|                izmos és mégis összeillő, az időnek rongálásait kibirja, -
1093 15|            rongálásait kibirja, - tuléli az épitőket; azoknak porát
1094 15|             gondolat, hogy a földről ért az égbe, s egy halandónak agya
1095 15|                 halandónak agya épitette az égnek boltozatáig? vagy
1096 15|             égnek boltozatáig? vagy hogy az égből nyult alá, hogy mint
1097 15|               égből nyult alá, hogy mint az istenek sugallata, földi
1098 15|             földi lepelbe öltözzék, hogy az ember elmondani merje.~-
1099 15|      kicsinyeljem a nagy gondolatokat.~- Az öltözet mily szép, minden
1100 15|         remekeket könyv nélkül tudjuk, s az szép és nagy tulajdonunkká
1101 15|            kiszoritsuk a diák nyelvet?~- Az életből szoritjátok ki, -
1102 15|              meglelik a gondolatot, mely az égig ér?~- Mennyit gyüjtöttél
1103 15|                 te érdemed is ott legyen az alapitók között.~- Nem teszem,
1104 15|                 remény rútul megcsal. Ez az én hitem, - annál is több;
1105 15|                 Nem ösztönöz semmi, hogy az előretörekvésben részes
1106 15|                  ne röppenjenek zsebéből az albák, azokat megtartja,
1107 15|       bekövetkező szégyenét megválthassa az egyikkel. Tudta, hogy az
1108 15|                 az egyikkel. Tudta, hogy az öreg a multhoz ragadt, onnét
1109 15|               egyéb hátra, gyógyitsa meg az idő. Kapus a főjegyző mellett
1110 15|                  nagyon elkeseríté; mert az ifjunak lelkesülése szebb
1111 15|            jövendőt igért. Nem itélte el az öreget; mert az a nagyságot
1112 15|                itélte el az öreget; mert az a nagyságot imádta; de odaengedte
1113 15|                annyira bálványozta, hogy az uj törekvést bünnek képzelé.~
1114 15|                  Ötezer forintjába kerül az öregnek ez a hidegség.~-
1115 15|                büntetés lenne!~- Nagyobb az, ha észreveszi, hogy mily
1116 16|                                          Az alba.~A parasztgyerek azt
1117 16|            parasztgyerek azt hiszi, hogy az uri kisasszonyok azért oly
1118 16|                ki csődithette össze őket az alispánhoz? de a találgatás
1119 16|         választottak beszélgetés végett.~Az akadémiai gyüjtésről beszéltek,
1120 16|            mindannyian észrevettek, hogy az alispán bőkezüségének daczára
1121 16|           daczára egy fillért sem adott. Az ellenkező vélemény élénken
1122 16|         ellenkező vélemény élénken kémlé az ellenfélnek gyönge oldalait,
1123 16|              oldalait, s nem lenne ember az ember, ha meg nem ragadná
1124 16|                ember, ha meg nem ragadná az alkalmat, hogy erejét a
1125 16|                  kényes tárgy, elbeszélé az eszmecserét, mely a két
1126 16|              Most magunk között küzdünk, az országot szebbé-jobbá akarjuk
1127 16|                szeretünk.~Ki ne feledjük az emberi természetet a számitásból.
1128 16|     kipusztithatjuk, mert életünkre tört az is; de ellenfelünket ha
1129 16|                ki férfiasan a küzdelmet, az észnek, tapasztalatnak példáival
1130 16|             tévelygő igaz utra térjen, s az élénk magyarázatnak eredménye
1131 16|                  magyarázatnak eredménye az volt, hogy ugyanazon egy
1132 16|                egy napon irták egymásnak az utolsó levelet, melyben
1133 16|                  a győzelemnek föltétele az ellenfélnek megsemmisülése.~-
1134 16|             szembeáll egy gyermekkel, ki az egyszeregyet nem tudja;
1135 16|                Oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg kell
1136 16|            kemény kifejezést használtál, az öreg, kire czélozol, nemesebb
1137 16|              bátorságot illeti, barátom, az ő helyén több bátorságra
1138 16|              megtapsolja beszédeinket, s az utolsó szónál kikapjuk a
1139 16|             jutalmat kapott, én dobom rá az első követ; addig azonban
1140 16|                 akármennyire ellenkezzék az enyimmel.~Ezen pillanatban
1141 16|               kopogatott be Faragó; mert az elszállásolt vendégeket
1142 16|               Majdnem kellemetlen hatott az öregnek belépése; mert róla
1143 16|               bátyám? - mondja bánatosan az előbbeni vitázó.~- Furcsa
1144 16|               vagy, én barna, te megütöd az egy ölet, engem kurtaságom
1145 16|                No, de még ez hagyján! Te az édeset szereted, én a savanyut,
1146 16|           eltérést nem! - Mondja Csillag az öregnek.~- Megmondám okaimat
1147 16|               akart tovább mozdulni, mig az előtte csörgedező patak
1148 16|                    figyelmezteti Csillag az öreget. - Századokig kettőben
1149 16|             legszebben el tudnád mondani az idegennek diákul, hogy mit
1150 16|             harczolásnak mindig vitézség az alapja; de nem tudom, mikor
1151 16|             megint vitézkedhetni, miután az uj hadviselés a vitézségen
1152 16|                  a kiáltás, melyet, mint az ezüsttallért, nem tarthatunk
1153 16|                  Igy segéljétek mozgatni az alkotmányt. A kormány félrenyomta,
1154 16|               készen leszünk. Ezt mondom az alkotmányos vitákra. A nyelv
1155 16|                  nyelv küszöböltessék ki az oskolából, egyszerre megakadnánk,
1156 16|            Kétezer esztendeig meddő volt az emberi elme a görög és római
1157 16|              után, - most egyszerre kiüt az emberiségen a lángész, mint
1158 16|                  kiről azt mondják, hogy az Isten után legtöbbet teremtett, -
1159 16|              mozdulhatunk? Róma nagy; de az ujabb kor is valami. Én
1160 16|                 fegyverforgatásban; mert az unalom nem férfi erkölcs. -
1161 16|                jóravaló munkára, - mivel az ököl nem hivatalos többé
1162 16|                  kellemes ingert adna, - az én fejembe lassan megyen
1163 16|                 még lassabban pusztul ki az, a mi régóta befészkelte
1164 16|            emberből kettőt csinál, és ha az egyes ember egy külön gondolatért
1165 16|                kitanulta és fölhasználta az ember, - hát az emberi lelkesülést,
1166 16|             fölhasználta az ember, - hát az emberi lelkesülést, melyből
1167 16|                 Faragó és a többi érezte az átható okoskodásnak kellemes
1168 16|                beszélőt közbeszólással s az ekképen fejezte be a vitatást.~-
1169 16|                hire miatt visszaköveteli az a nemzet, melynek származéka?
1170 16|            kenyérnek valót őröltet vele. Az angolt bolondnak mondták,
1171 16|       bebizonyithatlan valami föllobbant az öregben, s hogy nem fakadt
1172 16|              általa, s most keresi, mint az illatot, mely az érzékben
1173 16|            keresi, mint az illatot, mely az érzékben már megjelent,
1174 16|              meggyőződését, kapaszkodjék az öreg harangnak kötelébe,
1175 16|            rángassa a nehéz érczet, hogy az ő példája meginditsa a többit.
1176 16|                 hát még a meggyőződés?~- Az öreg ugy ment el, a mint
1177 16|               Mért nem rántottad elő azt az ívet? Sóhajt föl a másik
1178 16|            tekintve.~- Lassan, pajtás, - az nem katonafogdozás, - mi
1179 16|                 a többség leszavazhat, s az én bolondériámat ártalmatlanná
1180 16|                 hogy figyelmeztessen, ha az orrom tintás. A politikai
1181 16|               politikai ellenfél meglesi az én tulságomat, s mielőtt
1182 16|                     Mi visszük a terhet, az áldozatokat ezek a maradozó
1183 16|                 nem nyughatott, elővette az egyik albát, s az akadémiának
1184 16|               elővette az egyik albát, s az akadémiának alapitására
1185 16|                  akadémiának alapitására az öregnek aláirása fölé ötezer
1186 16|                  a levélnek fölbontására az illetőtől meghatalmazás
1187 16|                később azt mondanák, hogy az adakozásban csak kinból
1188 16|       fölébreszteni. Faragó mindent mert az alkotmány megvédésekor,
1189 16|                  félt a hatalomtól, mely az erőszakot is elkövethette
1190 16|                oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkos számára is bocsánatot
1191 17|                már általános divat, hogy az apa a fiával per tu, - a
1192 17|             fiával per tu, - a fiu pedig az apjával per kend; igy éri
1193 17|                  mostani apa, hogy a fiu az apai vagyont még apjának
1194 17|                kétféleképen becsülte meg az alispán urat, mikor az utczán
1195 17|               meg az alispán urat, mikor az utczán végigment: messziről
1196 17|                 hogy meg ne merje ugatni az "öreg teins ur"-at. A kutyaész
1197 17|          megjelölte a nádpálczás urat, s az oldalbarugás elől jókor
1198 17|           biztonságban sétálhatott végig az utczán.~Ezt azért mondom
1199 17|                Ezt azért mondom el, hogy az olvasó elhigyje, hogy az
1200 17|                 az olvasó elhigyje, hogy az öreg gondolkozva mehetett
1201 17|               gondolkozva mehetett végig az utczán, nem zavarták az
1202 17|                  az utczán, nem zavarták az ebek, s mivel a gondolatokat
1203 17|           hitványak lenni! Önmagát kémli az öreg, egyéniségének vegyületét
1204 17|                  magát, hogy eltagadná-e az igazságot, ha annak kimondása
1205 17|              rokonságot talál, mely több az atyafiság-, sógorság- és
1206 17|            komaságnál. A szin, a termet, az indulat különböző; hanem
1207 17|                 indulat különböző; hanem az erkölcs egyforma, s az öreg
1208 17|             hanem az erkölcs egyforma, s az öreg elmegyen a kutatásban
1209 17|                  sajátságos egyéniségét. Az embereket összetarkázta
1210 17|       megizmosodik?~A vékony ág fölszedi az esőt, harmatot, rostjai
1211 17|                 követ. - Ezeket gondolja az öreg, s öntudatlan fönnszóval
1212 17|             sajátságaink vannak, - egyik az, hogy nem tudunk hitványak
1213 17|               fejlődésében. Azt mondják, az isteni hasonlatosságra vagyunk
1214 17|                   mondja megint hangosan az öreg, - a hangya nem gyüjt
1215 17|         elaljasodott.~Hirtelen megindult az öreg, szivében fölmelegült
1216 17|                  rákiáltott valami, mint az eltévedt vándorra a pusztai
1217 17|              jóllakni és meghizni, végre az utolsó szuszt kifujni, állati
1218 17|             nemesebb ösztönökkel: a mint az ág leszakad a törzsről,
1219 17|                volna minden hatalmunk, s az ész nem teremne számunkra
1220 17|             gyümölcsöt a hosszu békében? Az éhség rákényszeritette a
1221 17|                 a koplalót, hogy megegye az undoritó rákot, a vizbelökött
1222 17|              vizbelökött ember kitalálta az uszást, az önfentartásnak
1223 17|               ember kitalálta az uszást, az önfentartásnak ösztöne a
1224 17|            halállal szemközt tanitja meg az erős akaratot, hogy élhet.
1225 17|       lakószobákba érve meglepetés várta az öreget: fia érkezett meg
1226 17|              miatt váratlan érkezett meg az apai házhoz.~Apjának kezét
1227 17|             apjának:~- Hic sum!~Megijedt az öreg, a viszontlátásnak
1228 17|                  vérközösség érintkezik, az ág törzsére hajlik, férfi
1229 17|                 csók kivételesen édes, s az öreg megijedt a betanult
1230 17|             fejezik ki a szivélyességet. Az anyát bizonyosan másképen
1231 17|             bizonyosan másképen szólitá. Az anyai emlőn más hangon enyelegtek
1232 17|             kisdedhez, s midőn visszatér az ifju az apai hajlékba, az
1233 17|                  midőn visszatér az ifju az apai hajlékba, az anyát
1234 17|                az ifju az apai hajlékba, az anyát szólitja meg csak
1235 17|                  anyát szólitja meg csak az öröklött nyelven; az apa
1236 17|                csak az öröklött nyelven; az apa előtt már a száraz tudással
1237 17|                   Isten hozott! - rebegi az apa magyarul.~A fiu nem
1238 17|                  engedte, hanem folyvást az öreg beszélt és mindig magyarul:
1239 17|              magyarul: nem értette, hogy az öreg miért annyira bőbeszédü?~
1240 17|                  a szóba, mindig diákul, az apa viszont elkapta a szót
1241 17|           megszégyenitést, és közel volt az elkeseredéshez, mikor vergődhetik
1242 17|               rendü tekintélytől, kiknek az apai túlszigor ugy adta
1243 17|          gondolta, hogy nem jól hallotta az öreget, és hirtelen rámondja:~-
1244 17|                kimereszté szemeit a fiu, az öreg nem beszél diákul,
1245 17|               többször meg nem melegítik az öregnek, különben régi szokásait
1246 17|          Faragónak fia Pestről hazáig, s az embersorba magasuló ifju
1247 17|           közeledésnek határát átlépi, s az apa visszautasitja. Apja
1248 17|                   nem kutat, mi hiányzik az elvitt holmik közől.~Egy
1249 17|            csomag beirt papirt helyezett az ifju az asztalra. A legfelső
1250 17|                 papirt helyezett az ifju az asztalra. A legfelső csomag: "
1251 17|                Dalkönyvecske." Jól látja az öreg, hogy a fiunak irása,
1252 17|               abban a nóta, édes apám! S az első lapra kiforditva mutatja,
1253 17|                 kiforditva mutatja, hogy az öreg nézze, mi az?~Beletekint
1254 17|                   hogy az öreg nézze, mi az?~Beletekint az öreg, elkezdi
1255 17|                 nézze, mi az?~Beletekint az öreg, elkezdi olvasni a
1256 17|              Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? ~Századok
1257 17|                sziveiket, s velük alszik az ősi dicsőség.~A tehetetlen
1258 17|           serényebb~Gyermekek álltak elő az erősebb jámbor apáktól.~
1259 17|                 kérlelve betölték.~Mégis az ifjuság háborgó napjai múlván,~
1260 17|              hallgatnak-e szómra?~Megjön az éj, szomorúan feketednek
1261 17|                 éj, szomorúan feketednek az ormok, az élet~Elnyugszik,
1262 17|           szomorúan feketednek az ormok, az élet~Elnyugszik, s a fél
1263 17|             nyoszolyája; de engem~Fölver az elmúlt szép tetteknek gondja.
1264 17|           hullámos eszmemenet megragadta az öreget, s mintha Virgilt
1265 17|                hogy sohasem nyöszörgött, az ódon zamatot azonnal megérezte.
1266 17|       bolonditson; szava, mint a harangé az ünnepnek reggelén, inti
1267 17|            mélységébe most szédülve néz.~Az öreg a lapokat egymás után
1268 17|              kedves semmiségekről, miket az anyák tudnak kérdezni. Az
1269 17|                az anyák tudnak kérdezni. Az apa mégis egy helyben ül.
1270 17|          tyúkszem, barátom, - magyarázza az öreg, - apádtól fölveheted;
1271 17|                 nagy szerencséd, ha elér az eszed oda, hol ezen gondolatok
1272 17|                  a neve!~Faragó fölkelt, az irott könyvecskét magával
1273 17|                 vétess magadnak mértéket az emberek között.~Az ifju
1274 17|              mértéket az emberek között.~Az ifju Faragó, kit most Endrének
1275 17|                 hogy mióta veszett össze az öreg Ciceroékkal? Férfi
1276 17|             titkot sietett megtudni.~Még az nap elment a fiu Csillagékhoz,
1277 17|              kérjen.~- Urambátyám ösmeri az én kedves édes apámat?~-
1278 17|                   Hiszi urambátyám, hogy az én apám jól tud diákul?~-
1279 17|                    Mégis eltéveszthetett az öreg valami szót, s annak
1280 17|                   de hiszem, urambátyám, az öreg bizonyosan megbotlott,
1281 17|                 Nem beszél diákul?~- Nem az, urambátyám, akármint erőlködtem,
1282 17|             magyarul minden kisbiró tud, az uron lássék meg, hogy tanult.~-
1283 17|                  futását."~- Jaj, öcsém, az öregnek szája ize az aszalt
1284 17|              öcsém, az öregnek szája ize az aszalt gyümölcsöt szereti
1285 17|            korrigált meg.~- A te apád?~- Az én apám, - ezt nem értem
1286 17|            semmit sem hallottam.~Csillag az utczán rángatta össze magán
1287 17|            rángatta össze magán a ruhát, az elmenőket nem látta, köszöntéseiket
1288 17|            Faragónak udvarán hallá, hogy az alispán ur a kertben van,
1289 17|                  kényelmesen látta, hogy az öreg a kéziratot olvassa.~-
1290 17|                    Jó appetitust kivánok az olvasáshoz. Mire a megszólitott
1291 17|                 bizom, itt van! - mondja az öreg átnyujtva a másolatot.~-
1292 17|                 Tegnap még nem hittél?~- Az ötezer forintot azonnal
1293 17|            forintot azonnal aláirom, hol az a jegyzék?~- Ne szeleskedjél,
1294 17|                gyümölcsöt le kell szórni az oltárról, s én készen tartom
1295 17|                én készen tartom azt, mit az ihlett meggyőződés nyujtott.
1296 18|             volna, oly élénken emlékszem az 1830-iki nagy télre, édes
1297 18|         jelentette, hogy valamit hozott. Az akkori szokás szerint tenyerébe
1298 18|                bizalmat jelentette, hogy az ostornyél mellé nem vágom
1299 18|              rejtett szót, hogy mi lehet az, mit apám uj magyarsággal
1300 18|                 sokáig magyaráztam, hogy az is értse.~Ezen időtől fogva
1301 18|                tudja olvasni és megérti, az már nagyon okos ember. A
1302 18|                 hires ember Mehemet Ali, az egyptomi basa, az még a
1303 18|           Mehemet Ali, az egyptomi basa, az még a török szultántól sem
1304 18|                puha lesz a husa.~Ez volt az akkori ujságoknak foglalatja,
1305 18|              hogy pedig igaz, bizonyítja az, hogy ki van nyomva.~A tekintetes
1306 18|         közkivánatra fölolvasta. Átestek az egyptomi basán, megvitatták,
1307 18|               legujabb hirünket, melynek az a tárgya (objectum), hogy
1308 18|        egytől-egyig nagybetüvel) javára. Az alapitónak (fundator) neve
1309 18|               méltán csudálkozhattak, ki az a szerény pátrióta, (akkor
1310 18|                   ki kell hirdetni, mint az eladó portékát; mert mi
1311 18|                     Olvastad, Péter, ezt az ujságot? kérdé egyik vendég
1312 18|                  titokban adott!~- Ezzel az ötezer forint nem lesz több.~-
1313 18|         Valamelyik párthoz csak tartozik az adakozó?~- Nagyon örülnék,
1314 18|            adakozó?~- Nagyon örülnék, ha az adakozó a másik párthoz
1315 18|                  a szép czimet, - holott az kötelesség, melyet senkinek
1316 18|              félünk, hogy elüt bennünket az ellenfél, - s ha nem lesz
1317 18|                ellenfél, - s ha nem lesz az életben akasztófáravaló,
1318 18|             vallom, a mit te, - áthuznám az ellenfelet...~- ... Hajánál
1319 18|                  nem mondasz, barátom, - az ellenfélről minden alávalóságot
1320 18|          elkárhozott.~- No hát elengedem az ötezer forintot magunknak,
1321 18|             mindjárt: hát ha Faragó adta az ötezer forintot?~Valamennyien
1322 18|                  kitelik ilyesmi! Mondja az előbbi vitázó.~- Barátom, -
1323 18|                 Ha véletlen Faragó lenne az, kinek nevét rejti a lepecsételt
1324 18|               nem tudtuk. Képzeljétek el az öreget, ki éveken keresztül
1325 18|              értett a csiklandozáshoz, s az ellenfelet hamar megszalasztá.
1326 18|               önt, még ma jelentse magát az öregnél.~Kapus elhalaványult.~-
1327 18|            szemüvegeik, zöld vagy piros, az mindegy, elég az, hogy mindent
1328 18|                  piros, az mindegy, elég az, hogy mindent a mit megnéznek,
1329 18|                  meg a valódi igazat.~Én az ellenzékhez tartozom, s
1330 18|                megösmeréssel, melyet tán az utódoknak belátása fog sirunk
1331 18|        éljenekkel azon perczben, melyben az utolsó szót elmondtuk.~Féltékenységünk
1332 18|               annak jó éjszakát kivánok, az haszontalan vár jobb szüretre.
1333 18|             elnevezést megérdemlené, - s az illető köztünk akarna maradni.
1334 18|                  melegével jő hozzánk, s az ősznek elején melegebb éghajlat
1335 18|                   Ez a faj nem termi meg az árulást, benső tulajdonságát
1336 18|                  azért ne ijedjen meg ön az ellenvéleményektől, s minél
1337 18|       figyelmeztetést, s megigérte, hogy az öreg fiskálishoz azonnal
1338 18|                zajt sohasem szerettem.~- Az ördögnek is kell egyszer
1339 18|                 ösmerősöm beszélte, hogy az inasgyerekre az első héten
1340 18|           beszélte, hogy az inasgyerekre az első héten senki sem vigyáz,
1341 18|                fölösleg hőséget kifujni. Az emberben megvan az állati
1342 18|              kifujni. Az emberben megvan az állati rész, azt hiszi ön,
1343 18|                 rész, azt hiszi ön, hogy az állat oly gyáva, hogy megadja
1344 18|               szerszámot összetépi; mert az erő mindig birkózni akar,
1345 18|                 mig erősebbre nem talál. Az ifjuban az oskolai fegyelem
1346 18|          erősebbre nem talál. Az ifjuban az oskolai fegyelem visszariasztotta
1347 18|                 elfoglalni. Ám birkózzék az állati rész, a lélek s az
1348 18|                az állati rész, a lélek s az ész sem fog élhetetlenül
1349 18|               előttem a tekintetes ur.~- Az életet, barátom, - melyben
1350 18|                  vajmi nagy bolond lenne az, ki a kora tavaszon lekaszálná
1351 18|                nem látja.~- Megyek; mert az elmondott nagyot meg kell
1352 18|                 Legkedvesebb barátomnak, az első alispánnak fia bizonyosan
1353 18|              erre figyelmeztetem. A fiut az apai nagy szigoruság erős
1354 18|              tartá; okom van hinni, hogy az apai szigor e napokban egyszerre
1355 18|               szabadosságba. Nem akartam az apát figyelmeztetni, erre
1356 18|             erkölcsi okaim vannak; egyik az, hogy az öreg nagy lelki
1357 18|             okaim vannak; egyik az, hogy az öreg nagy lelki átalakuláson
1358 18|         szerencsésen összetalálkoznak, s az a természet, a mi a vándormadarakban,
1359 18|                 a mi a vándormadarakban, az emberben is föltalálható,
1360 18|               modort, ez utat jelöl neki az ön barátságához; többet
1361 18|          megjövendöli a tekintetes ur?~- Az életből beszélek, öcsém, -
1362 18|               között is van tekintély, - az, a ki tovább bir a lábán
1363 18|              hatalmasan fölzajlott benne az elszánás, hogy parancsolni
1364 18|         szeretett volna szabadulni, hogy az esteli szerepre kiszámitott
1365 18|               Szédülök, kedves bátyám, - az én apámat kicserélték.~-
1366 18|                   jó barátok lesztek, ez az én kivánságom.~A fiuk kezet
1367 19|                                          Az asszonyszoba.~Az az igazi
1368 19|                         Az asszonyszoba.~Az az igazi női szépség, melyhez
1369 19|                      Az asszonyszoba.~Az az igazi női szépség, melyhez
1370 19|             szabó mit sem adhat, melyből az irigy el nem vehet, s a
1371 19|          pinczében van, hangja fölhallik az udvarra, s a komondor ráfülel
1372 19|                ablakán bekiabálták; hány az adventi malacz? Efféle hasznos
1373 19|                  hosszabban elfecsegett, az meg vissza.~Csillagnét sohasem
1374 19|              miatt a házirend és a modor az maradt, a mi a lakodalom
1375 19|          lakodalom után való első napon: az egyik gyengéd nő maradt,
1376 19|                viasz, férjétől fogadá el az alakulást. Az bölcs, gondos,
1377 19|                  fogadá el az alakulást. Az bölcs, gondos, előzékeny:
1378 19|       örömteljesen Csillagné, - s miután az kezét megcsókolá, - bizalmasan
1379 19|               arczában a haladást látva, az anyák gondolatával mondja:
1380 19|                  mama, ugy-e?~- Nénikém, az anyák mindig sirnak.~- Rosszak
1381 19|            sirunk, - mondja Csillagné, - az anyák nem okoskodnak, sem
1382 19|             okoskodnak, sem a bánat, sem az öröm nem fér meg szivünkben,
1383 19|                Endrének jó szive volt.~- Az van most is, nénikém.~-
1384 19|                 Mondja, nevetve czélozva az egykori tréfákra.~Endre
1385 19|           tréfákra.~Endre körülnézett, - az anya közelében Ida ült,
1386 19|              nézi. Nem ő a kis borzas, - az utána következő testvért
1387 19|                édességgel, s már készült az üritéshez, mit Ida észrevett,
1388 19|               nyalánkságot, s azt mondja az anya felé fordulva:~- Nénikém, -
1389 19|                    mondja Ida, - ez volt az utolsó gyermekrész.~- Szánjon
1390 19|                   nem látja, Endre, hogy az aprók várják a pesti ajándékot,
1391 19|              valóban hiányzik.~- Hol van az én kis feleségem? kérdi
1392 19|            vékony hang.~- Meg ne egyétek az én részemet, - kiált be
1393 19|           szökevény, a másik szoba felől az alig nyitott ajtón dugva
1394 19|               lányom! szólitja Csillagné az eleven piros gyermeket.~-
1395 19|                   kedves Lórim, - tréfál az ifju, - jőjjön csak közelebb,
1396 19|                 Majd! - Mondja tagadólag az ajtóból.~- És miért nem?
1397 19|           pingált magának. Mondja a lány az ifjunak kifeketézett apró
1398 19|               kis csacska, - mondja neki az anya, - nem illik a bácsit
1399 19|               melyet legigazabbnak érez. Az anyának határozott szavára
1400 19|                  közeledett.~- Fél tőlem az én kis feleségem?~Most már
1401 19|                 Miért nem felelsz? kérdi az anya.~- Nem tudom! Mondja
1402 19|                most már olyanforma, mint az ember!~- Természetes, hogy
1403 19|               nagyon örülök; maga nem?~- Az emberek mind csunyák.~-
1404 19|                elbujdosom bánatomban, ha az én kis feleségem ennyire
1405 19|                Te kis bohó, - magyarázza az anya, kicsi korodtól fogva
1406 19|                én velem tréfáljon; hanem az apróbbakkal, - mondja különös
1407 19|                 czukrot, s eltürte, hogy az ifju még egyszer megsimogassa
1408 19|                 nem vagyok már borzas?~- Az régen volt, kis Lórim, -
1409 19|                  testvérnek közeledését, az egyik igen komoly, a másik
1410 19|                   Nénikém!- mondja Endre az asszonynak tréfás őszinteséggel, -
1411 19|           Megijedt a még fiatal asszony. Az anyai szerep idáig vesződséges
1412 19|            éjszaka egyaránt megvakithat.~Az anyáknak megbocsájtható
1413 19|    megbocsájtható önzéseik vannak, s még az oroszlánok életében is nem
1414 19|                  támadásában fejezzük ki az erőt; hanem a nősténynek
1415 19|               fenyegeti a támadás. A hol az apa még csak okoskodnék,
1416 19|         veszélyre mértéket alkalmaz, ott az anya már meghalni is kész.
1417 19|               anya már meghalni is kész. Az anya elfeledi önmagát, gyermekeiért,
1418 19|             azonnal a sima nyelven szólt az elővigyázatos választékossággal,
1419 19|                járását, a bölcs firtatja az örökkévalót, mindkettő elfeledi
1420 19|          örökkévalót, mindkettő elfeledi az embert, ezt a csudaszerkezetet,
1421 19|                magasabbra becsülik, mint az anya kinálni merné: föltámadt
1422 19|                 kinálni merné: föltámadt az anyában a védelmi ösztön:
1423 19|                 védelmi ösztön: mert sok az a szomoru történet, melyekben
1424 19|              szomoru történet, melyekben az anya e kincset elvesztette.~
1425 19|                  kertbe menekülhessen, s az egyedüliségben észlelje
1426 19|             lelkét keresztüljárta.~Eddig az a nő volt, kit a társas
1427 19|               társaséletnek örömeiben, s az odakinált tiszteletet zavartalan
1428 19|                 gyermekszobából kilépett az egyik anyányi madár, szárnyait
1429 19|                  arra került a sor, hogy az anya röpülni tanitsa.~Megállt
1430 19|           kipirult, s e figyelő állásban az egész szobornak is remek.
1431 19|                   légy olyan bölcs, mint az, ki az ebédet nem eszi végig,
1432 19|                 olyan bölcs, mint az, ki az ebédet nem eszi végig, hanem
1433 19|                  étvágygyal hagyja félbe az evést, és feje nem fájdul.~-
1434 19|               egykor oly jogosak voltak. Az apának öröksége egykor gyermekekre
1435 19|                szép nő, szemeiről lehull az ábrándozás, szemei kinyilnak,
1436 19|          kinálkozik illatos virágaival s az anya egyetlenegyet sem kiván
1437 19|          meggyőződésnek szaván mondja:~- Az én virágágyam amott van:
1438 19|           veletek!~Besietett volna, hogy az eleven virágokat sorba ölelje
1439 19|               kelle félni, hogy meglátja az "öreg teinsasszony." Hirtelen
1440 19|                tudott valamiről mondani, az még nem tudja, mi az, a
1441 19|            mondani, az még nem tudja, mi az, a miben az Isten bennünket
1442 19|                nem tudja, mi az, a miben az Isten bennünket saját hasonlatosságára
1443 19|               Add a virágot leányunknak, az én csillogásom bevégződött.~
1444 19|            tovább, Endrével találkozott, az lelkesülten szólt a leányokról,
1445 19|        leányokról, hirtelen számba vette az ifjunak elbeszélését, s
1446 19|                  egészen kitalálta, hogy az anyának szivében minő gondolatok
1447 20|                  vágod földhöz a könyvet az oskolaküszöbön, fiatal barátom,
1448 20|                 könyvet nyit meg előtted az élet, sorban állnak a padok
1449 20|              élet, sorban állnak a padok az életben is, nem ültetnek
1450 20|                  azért bért követelhetne az öreg pióczától.~Bevett szokás
1451 20|                 e szerint a fiatal ember az oskolák bevégezte után nőtt
1452 20|                 helyrefoltozta, és várta az estét, hogy összekerüljön
1453 20|              agyafurt ostobaságot.~A mit az oskolában tanult, kikapta
1454 20|                   gyorsan megtanulta azt az élhetetlen alázatosságot,
1455 20|             egyebet: amice, ezt irja le! Az amicus leirt mindent, a
1456 20|            czimét eő feőméltóságnak irta az öreg, két gombos és megékezett
1457 20|                   egy font gyertyának mi az ára?~- Tiz garas fontja
1458 20|                  ára?~- Tiz garas fontja az öntött gyertyának, én igy
1459 20|           sikerült, más oldalról kellett az ifjuba kapni. Néhányat harákolt
1460 20|                 és azt kérdi:~- Mirevaló az a gyertyázás?~- Olvasgatni
1461 20|                  rántva száját: Mi lehet az a más?~- Politikai, államgazdászati
1462 20|                  munkák.~- Igy jár, a ki az oskolában nem tanul, domine
1463 20|               frater! - Mondja foghegyen az öreg teins ur, lenézve a
1464 20|                 fejét, s ha egyedül van, az asztalhoz vágja a levelet,
1465 20|          asztalhoz vágja a levelet, mely az öregnek éppen nem tetszett.
1466 20|                  elpálczáztathassa; mert az urihatóságnak vége lesz,
1467 20|        méltóságodért. Azt hirdetik, hogy az uri hatalom és a bot alól
1468 20|              kell venni a jobbágyot, ezt az élhetetlen népet, mely ha
1469 20|            háborura, soha sem vernék meg az ellenséget. Egyedül a hatalom
1470 20|         hallottam a vármegye házán, hogy az urak is fizessenek adót.
1471 20|             garas tiszta jövedelme marad az adón fölül. Az uradalmakat
1472 20|           jövedelme marad az adón fölül. Az uradalmakat fölveri a gaz,
1473 20|               uradalmakat fölveri a gaz, az egész országból legfölebb
1474 20|         legfölebb egy nagy erdő válik, s az ur élhet vadászatból, mint
1475 20|               mert a ki odaadta kisujját az ördögnek, egészen annak
1476 20|           olvassa, mindjárt lesz alkalma az egészről terjedelmesen meggyőződni,
1477 20|            tanulhat belőle, - mert a mit az oskolában tanult, az bliktri, -
1478 20|                 mit az oskolában tanult, az bliktri, - itt, a praxisban
1479 20|          praxisban kell megtanulni, minő az élet? Itt nem lehet a levegőben
1480 20|            frater, vagy orrunkra bukunk, az behorpad, s a tapasztalt
1481 20|                 szentirás, a mit mondok.~Az öreg eltávozott, - se Isten
1482 20|                  levet, hogy abba fuljon az egész agyafurtság; de hirtelen
1483 20|           bizonyos, hogy azonnal kikapja az utlevelet, bebizonyitja
1484 20|                  utlevelet, bebizonyitja az öregnek, hogy a fölperesnek
1485 20|                 fölperesnek miként felel az alpörös.~Minden megszólitás
1486 20|               nagy könyvben megtalálható az is, hogy a magyar nemesség
1487 20|         kötelességeket ekképen osztá meg az idő, a szőrszálhasogató
1488 20|                  mert volna üszköt vetni az osztályok közé; mert mindenik
1489 20|                  van, melylyel a földből az urnak szedi ki a legjava
1490 20|                  a népre, mely meggörbül az iga alatt, - szégyenel a
1491 20|                  s méginkább pirul, hogy az idegen rabságtól irtózván,
1492 20|              Alamizsnában nem ösmeri meg az urat, kiről az apák mást
1493 20|                ösmeri meg az urat, kiről az apák mást beszéltek. - A
1494 20|               talál, s nagyon meglátszik az országon, hogy robotos ekével
1495 20|                terebélyes tölgy kiszivta az erőt, - igy hajol le a nemességnek
1496 20|              hajtják, - hazugságot, mely az ütlegtől megmenti, - alattomosságot,
1497 20|               egy csira égő szalma, mely az elfajzott gazt régi telepéről
1498 20|           telepéről végkép lepörköli.~Ha az ur jobb nem tud lenni, ne
1499 20|           koronája esik legmélyebben.~Ez az én véleményem, s ha ez őszinte
1500 20|                  ez őszinte szavak miatt az elválásra kellene gondolnom,