Chapter

1501 20|                  a fából fúrott ágyu, ha az iratot el találja olvasni.
1502 20|               iratot el találja olvasni. Az öreg nem engedett hosszu
1503 20|             vigyen.~Kapus eltávozta után az ügyvéd szórakozottan tekintett
1504 20|                  szórakozottan tekintett az ifjunak iratára, s mivel
1505 21|          éretlenség, hányszor elitéltek! Az engesztelhetlen vének összeránczolt
1506 21|              benne lévő titok.~- Aluszik az a czigány? kiált egy a többi
1507 21|                  a parancsolást várta, s az adott jelre elhuzta a legszomorúbb
1508 21|           fiataloknak vérét, elkezdődött az a fölbuzdulás, mely a legnyugodtabbat
1509 21|                keresi a bátorságot, hogy az üres helyet betöltse vele.
1510 21|               üres helyet betöltse vele. Az első negyedórában összeösmerkedtek,
1511 21|                  hangos fogadás: Hunczut az ur! a mi foglaló arra, hogy
1512 21|                  pajtásai lesznek.~Kapus az első kézszoritásokon átesvén,
1513 21|                  először életében kiesik az embersorból, s eltüri, hogy
1514 21|        embersorból, s eltüri, hogy benne az állat hatalmaskodjék a lélek
1515 21|     hatalmaskodjék a lélek fölött. Endre az ellenkező oldalról nézte
1516 21|                hogy ugy ne járjunk, mint az egyszeri hires ügyvédről
1517 21|                 bankóval. Endre hallotta az előbbeni beszélgetést, szive
1518 21|       rokonszenvre, de nem közeledhetett az uj baráthoz; mert a másik
1519 21|                   mert a másik czimbora, az a faltörő, egy hosszu nyaku
1520 21|              nevelésed, - most bujtál ki az oskolapad alól. Igyál csak,
1521 21|              majd hajnalban elmondom, mi az a bolondkompánia, most még
1522 21|                  vagyunk, hadd menjen el az eszünk utolsó csöppig, akkor
1523 21|                látod, hogy mi a jó kedv; az ész alkalmatlan csősz, előlhátul
1524 21|       alkalmatlan csősz, előlhátul fogja az embert, hogy bölcseségét
1525 21|                  s nem hallhatom meg, mi az a bolondkompánia?~- Rekruta
1526 21|                nem szomjas, - elbucsuzni az észtől, hogy a vadságban
1527 21|            azokhoz, kik nem szégyenlenek az asztal alá henteredni, -
1528 21|          közeledett, és várta, mikor fog az megszabadulni ugyanazon
1529 21|                  bor kifoly belőle, - ne az egyik.~- Nem lenne jobb
1530 21|          kivülünk egy is józan.~- Borban az igazság, barátom, - a viz
1531 21|                    a viz kiönti lyukából az ürgét, meglátod, a pajtások
1532 21|                  ugy társalogtak, mintha az egyik a pinczéből kiabálna
1533 21|                     Egygyel többet, mint az apám ökre szokott.~- Krétával
1534 21|               Krétával vesd ki nekem itt az asztalon, mennyit szokott
1535 21|            tulajdon ökrötöknél?~- Tudod, az ökör nem iszik többet, mint
1536 21|           részegebb lesz a korcsmáros.~- Az nem iszik.~- Nem, a gazember -
1537 21|                     Szinte kedvet kaptam az ittmaradásra.~- El nem megyek,
1538 21|                oldalával, s ugy tekinték az egészet, mint farsangi bohózatot,
1539 21|                nagyon megszorultak; mert az egyik fiatal ur erőnek erejével
1540 21|                erejével azt akarta, hogy az egész banda egy lábon állva
1541 21|           szerencsésen megalkudott, hogy az ő hangszere miatt nem teljesitheti
1542 21|         hangszere miatt nem teljesitheti az urfinak kedvét, miből azt
1543 21|             czigány, mint a lud a jégen, az egy lábon állást.~- Majd
1544 21|                 szoktam beszélni. Ez már az én természetem. Ha józan
1545 21|                  mert szemeit lebirkózta az álom.~- Nos, - kérdi Kapus, -
1546 21|                  legelőször találkozánk, az élénkitette a pajtásokat,
1547 21|                  közül.~- Most megisszuk az öreg urnak emlékezetére
1548 21|               után.~- Hát aztán? - Kérdi az előbbeni.~- A ki egy csöppig
1549 21|                 sugja Kapusnak, hogy ezt az erőszakot nem fogja türni,
1550 21|                 vonakodjék, - megcsipi ő az egész társaságot, - csak
1551 21|       fölbonthatatlan szövetséget kötnek az ügyvédi vizsgáig, s baráti
1552 21|           inditványoz, annak kivitelében az inditványozót föltétlen
1553 21|                  Endrét a föltétre, mire az is igent mondott.~- Üdvözöllek
1554 21|            kötelesek, hogy a mi bolondot az egyik tag inditványoz, a
1555 21|                 s a hol jó társaság van, az ilyen legkapósabb; - a ki
1556 21|               három közül kettő helyesli az inditványt: vakon alávetem
1557 21|               karjába öltvén kezét, hogy az együttességet lássák.~-
1558 21|                   hogy elegendő bolond-e az inditvány?~Behivták a korcsmárost
1559 21|            mellékszobából, - elébe adták az inditványt, hogy meg akarják
1560 21|        inditványt, hogy meg akarják inni az ötven tele palaczknak levét,
1561 21|              beszéd!~- Ekképen megbukott az inditvány, - állitja Kapus, -
1562 21|            barátom, de ez nem elég; mert az okosság tökéletesen ki van
1563 21|               zárva.~- Módjával, pajtás, az idő megmutatja, hogy nem
1564 22|           gyümölcsöket a nyárnak melege.~Az 1830-iki országgyülést megelőzőleg
1565 22|                  termőföldbe ásták.~- Mi az a reform? - kérdezi Csillagtól
1566 22|                  kivánja a következőket: Az ősiség és fiskalitásnak
1567 22|                     ha a nemesi birtokot az ősiség nem védi, ha én tőlem
1568 22|             ősiség nem védi, ha én tőlem az országos segélyt nem ugy
1569 22|                     okoskodik Csillag, - az országos költségekre segélyt
1570 22|               nyitva lesz! - Kap a szóba az alispán.~- A tied nyitva
1571 22|                     Nem lesz erőszak, ha az adásra a törvény fogja kényszeriteni
1572 22|              törvény fogja kényszeriteni az egész nemességet kivétel
1573 22|                mivel fogjátok ösztönözni az embereket olyan cselekedetekre,
1574 22|        Görögországban, kérlek menj végig az országon, keress spártai
1575 22|            keress spártai egyszerüséget. Az első kanásznak czifra szűre
1576 22|                  czifra szűre megczáfol, az első falusi kupaktanácsban
1577 22|               Arra, szerintetek, legjobb az ősiségnek eltörlése, hogy
1578 22|                  ábrázatban nem hasonlit az én atyafiságomhoz.~- Aggódol,
1579 22|                  egymásnak becsületében, az én számban gyanus, hogy
1580 22|             Részben igazad van, barátom, az én hitem néhány hetes; ne
1581 22|           követhetlek. Mióta megösmertem az anyai nyelvet szép öltözetében,
1582 22|       gondolattól, hogy a sors kitörölje az élők sorából, s mindazt,
1583 22|                   s akkor oly szent lett az neki, mint nekünk. Jusson
1584 22|              eszedbe, milyen büszke volt az, ki elmondhatta magáról:
1585 22|         Alkotmányunk kis királylyá tette az idegent, ki midőn bejuthatott,
1586 22|                 érzem, hogy jobb részem, az ész, el nem hagyott: engedjétek
1587 22|                 magyar nemestől a jogot, az idegen ajkunak majd mit
1588 22|          kivánjon maradni, s jobb legyen az, a mit tőlünk kap azért,
1589 22|               mindaddig megvetettem, mig az előre törekvő hiunak befolyást
1590 22|        kiváltságot adhatok. Bontsátok le az alkotmányt, kiszedted az
1591 22|                 az alkotmányt, kiszedted az enyvet, mely összetart bennünket,
1592 22|              mely összetart bennünket, s az éhes hiuságot más fogja
1593 22|              fejét megvérezte, és a mely az országon belől a birtokos
1594 22|              huszonnégy óra alatt, hanem az elgázolt nemzetiség örökre
1595 22|                még most is koldusgyermek az anyai, ... és hiába küzdünk...~-
1596 22|               akasztod nyakamba a vádat, az én ajkamról nem hallasz
1597 22|               eltávozott.~Csillag sokáig az ajtóra nézett, a merre Faragó
1598 22|               ostobán tünődik, hogy néha az orrot miért nem lehet laposra
1599 22|         bevégezze. Nem olvashatott; mert az ajtón kopogattak, és Kapus
1600 22|                 történt? - Kérdé Csillag az ifjut, minthogy annak arcza
1601 22|                 haza siet? s melyik lesz az, kinek befolyására a kormány
1602 22|                uradalmat bir e megyében, az ő jószágán kontraktualis
1603 22|                pártmozgalomba keveredik, az országgyülési utasitásokban
1604 22|               fog határozni.~- Fájdalom, az én főnököm nem szokott fiatal
1605 22|                jő haza Párisból, s mivel az ön főnöke az uradalmi ügyvéd,
1606 22|           Párisból, s mivel az ön főnöke az uradalmi ügyvéd, egyszersmind
1607 22|             inkább ott él, mint akárhol. Az 1823-iki zajos világban
1608 22|                 el a világvárost, honnét az országgyülésre főuraink
1609 22|                   Válságos időket élünk, az érdekeket alapjában támadjuk
1610 22|                  pártgyülöletet támaszt, az emberek örömest engednek
1611 22|             engednek szenvedélyeiknek, s az ön társait bizonyosan közülünk
1612 22|                   Azt tapasztaltam, hogy az uj eszméknek hirdetői voltak
1613 22|                 ökleinkben bizunk, hanem az észnek sugalmában, mely
1614 22|                 czélunkkal nem egyez meg az inditvány.~- Ittatok, cselédjeim, -
1615 22|             eszmékért fizeti, a melyeket az öreg teins ur elmond.~-
1616 22|       czigányokat előre parancsolnánk, s az én főnökömet politikai véleményeért
1617 22|              fogna mondani holnap reggel az érdemes városnak egész lakossága?~-
1618 23|                valakit elkeserítettek. - Az ilyent a könnyelmü sértés
1619 23|                 kész volt mindenre; mert az emberi gyarlóság legnehezebben
1620 23|                  Istenhez a bocsánatban; az állati rész nem képes elfeledni
1621 23|                 fiatal meggondolatlanság az egyesek megdöbbentésére;
1622 23|          világban élő csak egytől fél, - az elszegényedéstől, - más
1623 23|                  különösen gróf Vadassyt az is felbőszithetné, hogy
1624 23|           mellett beszélni.~- A politika az érdekeknek tudománya, -
1625 23|             jövök, hol a szükmarkuságért az arisztokráczia keményen
1626 23|              okom van a megelégedésre. - Az öreg ugy felelt, a mint
1627 23|                  s igen kiváncsian várta az alkalmat, hogy otthon teljes
1628 23|            kérdésekben gyámolitani fogja az udvari pártot.~- Minthogy
1629 23|               Titkárt kell szereznem, ki az itteni viszonyokat teljesen
1630 23|                 Ilyen több is akad; csak az a kérdés, méltóságod minő
1631 23|                 fölszabaditja méltóságod az őszinteségre.~- Némi bizonyosságot
1632 23|                erre időt kérek.~Ekközben az utczán járókelőknek zaja
1633 23|                 gróf kiváncsian nyitá ki az ablakot. A töredékes hangokból
1634 23|           méltóságodnak, hogy e megyében az ilyenfélétől nem kell aggódnunk.~-
1635 23|                mondja a gróf, - feleljen az én őszinte kérdésemre: igaz,
1636 23|    rakonczátlankodik?~- Örömest mondanám az ellenkezőt, de nem mondhatom, -
1637 23|         elvégezte tanulmányait, kilépett az életbe, s ott mogorva tekintélylyel
1638 23|          tekintélylyel találkozott, mely az első közeledésnél visszautasitá,
1639 23|                   s ezt kimondani merje. Az uj eszmék készületlen találták
1640 23|              eszmék készületlen találták az egész országot, ez irányban
1641 23|               általános volt a hit, hogy az oskolával a tanulás is megszünt.
1642 23|              cselekszi, a mit tud, a mit az izgékony vér sugal, pajkos
1643 23|                  mert a gróf elhatározta az elvi diadalt a megyében;
1644 23|            Kapusnak kézirása, alól pedig az ügyvédnek neve van irva.
1645 23|              irva. Itt meg kell mondanom az olvasónak, hogy az ügyvéd
1646 23|              mondanom az olvasónak, hogy az ügyvéd Kapusnak igen tisztán
1647 23|                el, s azt gondolván, hogy az szóról szóra az ő fogalmazványát
1648 23|          gondolván, hogy az szóról szóra az ő fogalmazványát irta le,
1649 23|             levelet igy küldé a grófnak. Az egész a kérdezett tárgy
1650 23|            ellenkező szempontokból, mint az ügyvéd fogalmazta.~A grófnak
1651 23|    agyvelőgyuladás nélkül miként irhatta az öreg e sorokat. Reggel korán
1652 23|                Beszélgetett önnel valaha az öreg a jobbágyviszonyokról?~-
1653 23|                Ennyire nem jutottunk még az öreggel.~- De arra emlékszik
1654 23|                 Vadassynak ez ügyben irt az öreg?~- Még pedig kegyetlen
1655 23|               azt is, hogy készen vagyok az elválásra.~- Aláirta kegyed
1656 23|               azon véleményezést?~- Csak az aláirás volt hátra, midőn
1657 23|                aláirás volt hátra, midőn az öreg bejött, - elvette előlem
1658 23|                 bejött, - elvette előlem az irományt, s várom minden
1659 23|         uristennek mindenféle titka van, az öreg kegyed véleményét elolvasatlan
1660 23|                  megvallom, sajnálom, ha az öreg elszeleskedte a dolgot.~-
1661 23|              édes barátom, - vigasztalja az ifjut Csillag. - A gyülés
1662 23|               derülten társalgott, midőn az öreg ügyvéd is rezes kardot
1663 23|              végett. A gróf kezet fogott az öreggel, aztán karjánál
1664 23|               mellékszobába. Megköszönte az öregnek a gyors választ,
1665 23|                vitákban résztvenni, mint az öreg ur irta, s hálából
1666 23|              attilának belsejébe, kérvén az öreget további hűséges szolgálatra.~-
1667 23|                 vonatkozólag hozzáteszi: az elválásról köztünk sohase
1668 23|               köztünk sohase legyen szó!~Az öreg nem tudta elgondolni,
1669 23|               hogy miért emlegeti a gróf az elválást, és miért esküszik
1670 23|            lépcsőkön aláhaladva huzta ki az attilából a nagy számu bankót,
1671 23|            gyönyörrel nézett, minő lehet az, mikor az irásnak szavai
1672 23|             nézett, minő lehet az, mikor az irásnak szavai szerint az
1673 23|                az irásnak szavai szerint az üdvözültek láthatják a mennyei
1674 23|                 hiba nélkül leirta; mert az is sokat ér, hogy az ilyen
1675 23|                mert az is sokat ér, hogy az ilyen nagy ur akadály nélkül
1676 23|                  levélbe van irva. Hanem az ajándékozásból a kapu alatt
1677 23|               alatt ijedtében megzöldült az öreg, midőn a gróf ellenkezőleg
1678 23|             ellenkezőleg szavazott, mint az öreg várta.~- Elolvasta
1679 23|                     Elolvasta méltóságod az én levelemet? sugja a gróf
1680 23|           levelemet? sugja a gróf fülébe az ügyvéd.~- Az utolsó betüig, -
1681 23|                 gróf fülébe az ügyvéd.~- Az utolsó betüig, - mondja
1682 23|               levelet ezen szavakkal: ez az én politikai bibliám.~ ~
1683 24|                            A meglepetés.~Az öreg ügyvéd megkapaszkodott
1684 24|          végképen megverte, s ennek maga az oka?~- Annak tiszta szivemből
1685 24|             kinevet.~- Nem ez következik az én állitásomból, - okoskodik
1686 24|                  hogy el vagyok készülve az elválásra.~- Ezt okosan
1687 24|               mondani, hogy én nem értek az alázatossághoz.~- Ha el
1688 24|            mondom, ráadásul azt is, hogy az alázatosság nagy kapitális.~-
1689 24|                 engem?~- A tekintetes ur az elválás előtt jövendölni
1690 24|                Ha tudni akarja, - mondja az ügyvéd vérszemet kapva, -
1691 24|                  urnak.~Kapus eltávozott az irodából, s bár nem érte
1692 24|                  ment ki a szabadba. Mig az ifju igy bánkódott, gróf
1693 24|              gróf Csillagnak, - mi lelte az én ügyvédemet? Minden szavamra
1694 24|                méltóságodhoz intéztetett az által, ki a levelet aláirta;
1695 24|           principálisának másképen ir?~- Az öreg ezt nem cselekszi, -
1696 24|               letisztázást bizta, leirta az ellenkező meggyőződést,
1697 24|                aláirása hiányzott, mikor az öreg az irodába lépett, -
1698 24|                 hiányzott, mikor az öreg az irodába lépett, - a fiu
1699 24|             lépett, - a fiu elől elvette az irományt, s annak eltávozta
1700 24|      méltóságodnak czimezte.~- E szerint az egész tartalom azon ifjunak
1701 24|              miért fordul elő a levélben az elválásnak lehetősége?~Lélekszakadva
1702 24|           lehetősége?~Lélekszakadva jött az ügyvéd, bizonyosan mindenütt
1703 24|               öregem, - mondja a gróf, - az érdem érdem marad, bánom,
1704 24|               méltóságod? kérdi komolyan az öreg fiskális.~- Egy cseppet
1705 24|                 ellentmondok, öreg ur, - az a fiatal ember hihetőleg
1706 24|               Mit gondol, öreg ur, mikor az a fiatal ember nem akarta
1707 24|         méltóságod parancsolja! - Mondja az öreg diónyi cseppeket izzadva.~-
1708 24|          politikai nézeteit, s meghagyja az én véleményemet nekem; csak
1709 24|                ott meghajtá magát a gróf az öregnek, ki az intést megértette,
1710 24|              magát a gróf az öregnek, ki az intést megértette, s ment,
1711 24|                  Csillagot, s fölvezette az emeletbe, hol a beszélgetést
1712 24|              valami jó módu fiu lesz, ki az öreggel könnyen daczolhat?~-
1713 24|             öreggel könnyen daczolhat?~- Az a fiu egy jobbágynak gyermeke,
1714 24|                 bizonyosan eltürte volna az öregnek akármi bogarát,
1715 24|        méltóságodért. Azt hirdetik, hogy az uri hatalom alól ki kell
1716 24|              kell venni a jobbágyot, azt az élhetetlen népet, mely ha
1717 24|               fiskális, kinek lelkét már az eke sem tudná puhábbra szántani,
1718 24|         ösztönözte e fiatal embert, hogy az ekétől elváljék?~- Egy józan
1719 24|           rakonczátlankodik; hanem, mint az élő példa mutatja, segit
1720 24|                sem meghallgatni nem meri az igazat.~- Nagyon alámegyünk.~-
1721 24|             jelenté, hogy a fiatal ember az előszobában várakozik.~-
1722 24|                politikai pártéletben. Én az ilyen véletleneket magasabb
1723 24|                   ha törvény nincs, mely az embert embernek hagyja meg:
1724 24|               akarja bebizonyitani, hogy az öregnek van igaza, vagy
1725 24|                 a tegnapi szavakra, hogy az Uristennek mindenféle titka
1726 24|                 titka van. Kapus sietett az előbbi szállásra, s az utczán
1727 24|           sietett az előbbi szállásra, s az utczán mindjárt fogadott
1728 24|                 lakba fogják szállitani. Az öreg a patvariában fujta
1729 24|              nagy pipának füstjét, mikor az ifju belépett.~- No, ugy-e,
1730 24|              hiszem, nem szeleskedés, ha az ember maga siet el onnét,
1731 24|                  titkár azon kezdi, hogy az öreget kimarja.~- Sohase
1732 25|                 tömegét keresztülvihette az ellenzék, s a küszöbön levő
1733 25|                 és néha tömegesen mentek az alispánhoz tanácskozás végett,
1734 25|              hogy miként álljanak szembe az árral.~Mellőzzük az olyan
1735 25|               szembe az árral.~Mellőzzük az olyan okoskodásokat, melyek
1736 25|          szájában jogosak, s a mennyiben az értelem megfontolt okkal
1737 25|           tanulságosak is. Ez alkalommal az iszapba kell nyulnunk, az
1738 25|                az iszapba kell nyulnunk, az üledéket akarjuk bemutatni, -
1739 25|            meglevőnél kevesebbet akar, s az egy forintot öt garasért
1740 25|                mondta: lovam is ur, mert az telivér, s kitér előtte
1741 25|                 ki szomszédjának nyakát.~Az elhatározó gyülés után,
1742 25|                doblak, mert ha kidoblak, az utczán fogsz káromkodni, -
1743 25|                  és csudádra összefutnak az emberek. Azért ülj le, vagy
1744 25|          bejöttél.~- Isten ugy segéljen, az a nagy okosság is baj, -
1745 25|         helyedben összeszidtam volna ezt az eszeveszett vármegyét.~-
1746 25|             huzakodtunk a bécsiekkel, ha az alkotmányt magunk akarjuk
1747 25|            folytatja. Mi vagyok én ebben az országban, ha tulajdon késemmel
1748 25|                  Faragó nem felelhetett, az ajtón kopogattak, s egy
1749 25|                   elmondta a jó reggelt, az éjszakai nyugodalmat egészségükre
1750 25|                szolgája vagyok, - mondja az alispán, - méltóztassék
1751 25|                nagyobb botrány nélkül, - az ellenfél azt mondhatja:
1752 25|          erejében nem bizunk, s mindjárt az igen erőset hivjuk: nem
1753 25|               hivjuk: nem vendégünk lesz az, hanem parancsoló gazdánk.~-
1754 25|          megmutatta Mária Terézia, midőn az urbért beleegyezésünk nélkül
1755 25|      beleegyezésünk nélkül is behozta.~- Az nemes szándékból történt.~-
1756 25|                   ez a mi ágyunk, - s ha az okból kifogytunk, adjuk
1757 25|                    mondja ő méltósága, - az urak bizonyosan a mult gyülésről
1758 25|                mult gyülésről beszélnek: az valóságos forradalom volt,
1759 25|                 torkába, - azt megszokja az ember; hanem a nagy egyenlőséghez
1760 25|               lenni.~- A vita megindult, az átmenet kellemetlenségeit
1761 25|     kijelentésére.~- E szerint a többség az ur.~- Alkotmányos fogalom
1762 25|                meggyengült, s közel vala az elszakadáshoz, e miatt az
1763 25|                az elszakadáshoz, e miatt az alispán nem szólt, hogy
1764 25|              eltávozott a heves ur, vele az is, ki oly készségesen akart
1765 25|         Háromszoros bókkal tisztelte meg az alispánt, s ha az hirtelen
1766 25|          tisztelte meg az alispánt, s ha az hirtelen egy széket nem
1767 25|          megbuktunk, direktor ur! Mondja az alispán a jószágkormányzónak.~-
1768 25|               értem.~- Tetszik tudni, mi az a donáczió?~- Igen.~- Tekintetes
1769 25|        megmagyarázok praxisban. Donáczió az, mikor én megveszek kincstártul
1770 25|                 engem nemes ember.~- Úgy az egyensuly megvan, direktor
1771 25|                 van.~- Más ingyen kapott az uradalmak, ha elveszik tőle
1772 25|                embernek akartam lenni.~- Az is fog maradni, ezt nem
1773 25|                De ha a vármegye elvállal az adó, elengedi robot, s a
1774 25|                Engedelmet kérek - mondja az alispán elkomolyodva, -
1775 25|            vármegye.~- Oka, mert elviszi az enyim privilegium.~- Még
1776 25|              boszusan távozott, minthogy az alispán semmiképen sem akarta
1777 25|               nagy bókolásokkal tette be az ajtót.~Faragó az egymásra
1778 25|                tette be az ajtót.~Faragó az egymásra következő behatások
1779 25|                 mert azt gondoltam, hogy az össze van nőve az alkotmánynyal;
1780 25|                   hogy az össze van nőve az alkotmánynyal; de oszlani
1781 25|           nemességgel geschäftelni akar, az nekünk ellenségünk.~Faragó
1782 25|            politika olyan, mint a vásár, az alku szabad.~- Ugyan melyik
1783 25|           épittetnének a megyeház elé, s az ellenvéleményt kötéllel
1784 25|                 és túlság.~- S mit kiván az a másik mérséklet?~- Sokat
1785 25|               lopni akarnak. Ugy-e, szép az a szenvedélyesség?~- Isten
1786 25|             engem ugy segéljen, meguntam az életet.~- Én nem, sőt vénségemre
1787 25|          tulságát, okosan engedjünk, ezt az idő követeli.~- Itt a kezem,
1788 25|      nyujtózkodom egyet.~- Ki ne szaladj az országból! - Mondja tréfálva
1789 25|             országból! - Mondja tréfálva az alispán, czélozva a jószágkormányzó
1790 26|                foglaltatik, nem tanitják az oskolában, s a ki meg nem
1791 26|                  s a ki meg nem tanulja, az életben esik majd a - tercziába.
1792 26|                 a - tercziába. Már pedig az élet rövid, s az orvosi
1793 26|               Már pedig az élet rövid, s az orvosi tudomány nem találta
1794 26|               csodatévő orvosságot, hogy az életet ujra - megrepetálhassuk.~
1795 26|         megrepetálhassuk.~Esedezve kérem az anyát, ki idáig lapozta
1796 26|           számára irok egy nagy könyvet.~Az 1830-32-iki országgyülésre
1797 26|               Itthon?~- Két okot mondok. Az első, hogy az országgyülésre
1798 26|               okot mondok. Az első, hogy az országgyülésre én nehéz
1799 26|                  meggyőződéssel; mert én az uj korban olyan vagyok,
1800 26|                 olyan vagyok, mint a kit az uj hitre ugy kell megtériteni.
1801 26|                  a példány, melyet, mint az orvosságos üveget, minduntalan
1802 26|        összevalók. Igy lennénk mi ketten az országgyülésen, s hihetőleg
1803 26|               olyan jó kedvüek, hogy még az országgyülésben is mulatni
1804 26|                   melyeket kaptál; hanem az országgyülés hosszura nyulhatik,
1805 26|                 mondod el Pozsonyban. Jó az öreg a háznál, barátom,
1806 26|             agyonveretni nem engedem. Ha az egyszeri barát a parancsszóra
1807 26|             meggyőztél! - Mondja Csillag az öregnek kezét megszorítva, -
1808 26|                  vesződöl, elégedjél meg az eddigi eredménynyel. Sohasem
1809 26|               tudat védelmeztette velem. Az uj eszméknek egy részét
1810 26|          lépegetek előre, óvatosan, mint az ingoványon járó, hogy egyik
1811 26|            itélsz felőlem, - tudod, hogy az én ódon meggyőződésü bensőm
1812 26|         meggyőződésü bensőm nem hasonlít az üvegpalaczkhoz, melyből
1813 26|               ajakam, mindent kitalálok. Az ember ember marad, gyarlóságai
1814 26|                 halnak meg. Másra hagyom az én gyengeségeimnek elsorolását,
1815 26|                 biztosak lennénk-e, hogy az árokba nem esünk?~- Megvallom,
1816 26|                okoskodva mondok valamit. Az én pártomban sokféle ember
1817 26|                alapgondolatnál fogva egy az összetartásuk a mérsékletben.
1818 26|                 föl, hogy uralkodni kell az undok érdekek fölött, s
1819 26|                   el kell fogadtatni. Ez az én tapasztalatom az én tömegemben,
1820 26|                   Ez az én tapasztalatom az én tömegemben, s bár tőled
1821 26|           kikorbácsoltatnám a konyhából. Az eszméket ugy, mint első
1822 26|                  a miben mi megegyezünk, az már megszürt józanság, mely
1823 26|                azon zajos korra, melyben az eszmék harcza megkezdődött.
1824 26|              eszmék harcza megkezdődött. Az aláhuzott szavakat a hagyomány
1825 26|                  párbeszédben. Gondoljon az olvasó a multból két tekintélyes
1826 26|                már egymás mellett voltak az eredményben, - s hogy azon
1827 26|                 szükségességüket, - s ha az emberi gyarlóság efféle
1828 26|                  s ott több a káromkodás az imádságnál. Nehéz az, hogy
1829 26|          káromkodás az imádságnál. Nehéz az, hogy fiatal ember bús veréb
1830 26|                néha! Tudom, hogy megunná az éretlenkedéseket; de, barátom,
1831 26|              régi harczok kipusztitották az embert, helyébe farkasok
1832 26|            helyébe farkasok következtek; az emberek most nem, hanem
1833 26|               kimondom: szamarakra marad az ország.~- Tanulni fog!~-
1834 26|              földszintről nem ugorhatunk az emeletbe lépcsők nélkül,
1835 26|                   Vajmi kevesen! Itt van az én pesszimizmusomnak egyik
1836 26|              tartsd szemmel a fiut, s ha az apára van szükség, tedd
1837 26|                 bevallám, hogy hibáztam, az én mogorvaságom éppen olyan
1838 26|            joggal; mert én tanulom tőled az ujat.~- Megkülönböztetem
1839 26|                 ujat.~- Megkülönböztetem az állitást, az uj eszmék támadó
1840 26|            Megkülönböztetem az állitást, az uj eszmék támadó természetüek,
1841 26|               barátok is nehezen tűrnek. Az ember ura a földnek, s megszokta,
1842 26|           megszokta, hogy a teremtmények az ő szolgálatára vannak, s
1843 26|                vagy legalább átalakitja. Az uralkodási vágy nem elégszik
1844 26|                  természetes határaival, az ember édes vérei között
1845 26|              akkor féktelen is mer lenni az erőszakolásban. Ez legigazabb
1846 26|                  magyarázata annak, hogy az uj haladásnak emberei a
1847 26|          szabadságom megsértésével; s ha az én fejemnek kérge keményebb,
1848 26|                 s mielőtt vakon elhinném az ujat, előbb józan oknál
1849 26|              higgadtságodtól várom, hogy az embereket mérd az emberek
1850 26|                   hogy az embereket mérd az emberek mértékével, s a
1851 26|            kifárasztani.~- Ne hidd, hogy az én helyzetem kényelmesebb.~-
1852 26|                kevesen értik.~- Engem is az fáraszt, hogy többen inkább
1853 26|              fáraszt, hogy többen inkább az áradásban usznak, de csak
1854 26|                  sikságát. Jól érts meg: az uj eszmék idegen országból
1855 26|               kárán tanul. Mit gondolsz: az ár nem lesz drága?~- Bekergetjük
1856 26|                lesz drága?~- Bekergetjük az urfiakat a tanulásba.~-
1857 26|                 kellene. Ennek túlbősége az ok, hogy a fiatal ember
1858 26|                  hogy kibékits!~- A mult az igazság, a jelen a kisérlet,
1859 26|              valamelyik fölösleges lenne az emberi életben?~- Nem is
1860 26|                nem lesz, akkor én leszek az, ki tévedtem, mert tulságosan
1861 26|                  tulságosan reméltem. Mi az én reményemnek alapja? Az,
1862 26|                az én reményemnek alapja? Az, hogy az emberek leginkább
1863 26|             reményemnek alapja? Az, hogy az emberek leginkább félnek
1864 27|            forditván a legénykorszaknak, az embernyi emberek közé nyissak:
1865 27|                pipázták ki a Hollingert. Az egyik tekeasztalt körülüli
1866 27|                nyelü vonóval húzkodja el az ujabb tételeket.~Mennyi
1867 27|            hordóforgató nagyon ösmerheti az utóbbit, s mivel közelében
1868 27|                 azonnal kinéznék, a mint az ajtón be akarna lépni. A
1869 27|                   Többed magával elrohan az "Aranyrétes"-be, hol öt
1870 27|               meglátszik, hogy jól esett az ital. Nem mondja, mert a
1871 27|                helyett ő maga mélyed el, az üres tányérba néz, melynek
1872 27|               egy összegnek öt garas, ha az ember kiéhezett állatiságával
1873 27|                  legombolyithassuk.~Épen az ajtóhoz közeledünk, midőn
1874 27|                ajtóhoz közeledünk, midőn az üvegajtón egy tekegolyó
1875 27|                 tekeőr gondosan félreáll az irányból, a mely felé lökni
1876 27|             találja, először beszél vele az élet, mely az ostoba hánykolódásnak
1877 27|                beszél vele az élet, mely az ostoba hánykolódásnak árát
1878 27|                 a negyedik asztaltól, de az illető nem nézett vissza,
1879 27|                  Harmincz torok röhögött az egyszerü fölvilágositásra,
1880 27|          markolható igazságot mondott, s az ifju jurátus hirtelen észrevette,
1881 27|                hirtelen észrevette, hogy az ész a Hollingerben sem ficzamodik
1882 27|                  elveszté a fiatal ember az egyensúlyt. Ő ma legény
1883 27|         leszedegette volna a csillagokat az égről, mert bámulókra akart
1884 27|                akart szert tenni, s ime, az egész környezet az ő kudarczán
1885 27|                  ime, az egész környezet az ő kudarczán vigyorog.~Hirtelen
1886 27|              Hirtelen kijózanodott; mert az általános vigyorgás megrémité,
1887 27|              válik, s ugy rákapnak, hogy az egész csapat rajta mulatkozik. -
1888 27|            Azoknak nem hitt, - most hisz az életnek, hogy mindent mértékkel;
1889 27|                  mindent mértékkel; mert az életnek a botnál erősebb
1890 27|             Többé nem uralkodik fölöttük az iskolai törvény, fegyelmi
1891 27|                 tekintetni, s ez állapot az ügyvédi vizsgáig tart. Magánviszonyaikban
1892 27|         professzornál engedékenytelenebb az - élet.~Berlinben annyi
1893 27|            Hollingerben összetalálkozván az egész országnak fiatalsága,
1894 27|            elkezdi a klasszifikácziót, s az első héten három Kovácsot
1895 27|                jelzést használja, melyet az élet, a helyzet, az illetőnek
1896 27|               melyet az élet, a helyzet, az illetőnek egyénisége jelel
1897 27|            klasszifikáczió igazabb, mint az univerzitásé.~A fiatal embernek
1898 27|             ilyent nem kap, összefaragja az oskolapadot, sőt az ablakkeretet
1899 27|         összefaragja az oskolapadot, sőt az ablakkeretet is. A jurátustól
1900 27|             teljesen a másik tojáshoz, - az urfiak között van egy rettenetes
1901 27|                van egy rettenetes józan, az hat csapatban fordul meg,
1902 27|                 nem gyanakodók, - de sok az, a mi sok, - észreveszik,
1903 27|                 sok, - észreveszik, hogy az egyik Kovács máséból nagyon
1904 27|               gombóczot megeszik, holott az nem fordult elő, hogy ő
1905 27|                maga borából.~A fiatalság az ingyent potyának mondja,
1906 27|               tapasztalások rendén végre az ingyen-falót elnevezi "Potya-Kovácsnak."~
1907 27|         Potya-Kovácsnak."~A jellem olyan az emberben, mint a virágban
1908 27|                emberben, mint a virágban az illat, erről sötétben is
1909 27|           megérzik, ha közelünkbe kerül. Az élet segitett a fiatalokon, -
1910 27|                    kész a klassificatio: az egyik példány az ingyen
1911 27|          klassificatio: az egyik példány az ingyen falót Potya-Kovácsnak
1912 27|         Hollingert!~Van még husz Kovács, az egyik bihari, a másik veszprémi,
1913 27|            ébenfabotjával nyomja helyére az ajtót.~Nem lát senkit, -
1914 27|                 igazitani, kalapja alatt az ujonnan göndöritett fürtöket
1915 27|          szomszédját, ki csudálkozva néz az urfira, mert fölteszi róla,
1916 27|                  Később más ült közelébe az urfinak egy sereg lappal.
1917 27|                 lappal. Megkivánta talán az olvasást, mert az odahozott
1918 27|                  talán az olvasást, mert az odahozott nyalábot hosszan
1919 27|                  bizalmas hangot vártak. Az urfit egyre-másra megutálták,
1920 27|                beszámolni.~Ez a legényke az olcsót még olcsóbbért, a
1921 27|             tudott egy födél alatt lakni az igazsággal, - hozzátoldott,
1922 27|          emlegette a maga apját. Termett az egyik apjának egy holdon
1923 27|                dicsekedett husz mérővel.~Az egyik vizslát látott, mely
1924 27|               egyik vizslát látott, mely az elveszett tárgyat egy mérföldről
1925 27|            fiatalság sokat eltürt, hanem az egy folytán való füllentést
1926 27|             eltörölhetlen jegyet hagynak az emberen.~Az élet itt már
1927 27|               jegyet hagynak az emberen.~Az élet itt már bejelenté,
1928 27|              bejelenté, hogy számon kéri az egyénnek cselekedeteit,
1929 27|               eltántoritani nem lehet. - Az élet, - ez a gorombaságig
1930 27|             megfutni akarták, s jaj volt az olyannak, kire pajtásai
1931 27|              mondani a Hollingerről, - s az életből szedett adatok nyomán
1932 28|                Hollingert pongyolában, - az elkezdett rajzot kötelességszerüleg
1933 28|              szerint, s azonnal látandja az olvasó, hogy némi ellentétek
1934 28|               meszelhettem fehérre, hogy az szebbnek lássék.~Az 1830-
1935 28|                 hogy az szebbnek lássék.~Az 1830-iki korszakban a politikai
1936 28|          bölcsőjében aludt, kávéházakban az Augsburgi Allgemeine, a
1937 28|               birt, s a kiről elmondták, az tekintélyre kapott a közéletben.
1938 28|                 ember, mert mindent tud!~Az olvasás alatt csak mulatságos
1939 28|               akármelyik ágát elvégezvén az ifju, a legkomolyabb értelemben
1940 28|                 Ezen értelemben képzelje az olvasó, hogy a jurátusok
1941 28|              főnök mellett tisztára irni az adott fogalmazványt, mely
1942 28|                 szünórában ugy használni az időt, hogy a jurátusfogalommal
1943 28|                 lenyalja - undor nélkül. Az átmeneti években az ujjszopásnak
1944 28|              nélkül. Az átmeneti években az ujjszopásnak más-más nemei
1945 28|               maga a növendék röstellené az előbbeni korszaknak ügyetlenségeit
1946 28|                öntudatosan siet leőrleni az agyafurt bolondságokat,
1947 28|             tette. Egyes talán undorodik az egész sorozattól, de a czimborákkal
1948 28|             alatt levő nagy esernyőjével az utczára, maga nem ázik meg,
1949 28|                 pedig ujra kikeféli majd az inas.~Társaságban tivornyáznak,
1950 28|           tesznek, csak okosat nem; mert az okosat nem a tömegek találták
1951 28|                röhögésükkel állnák utját az ihletettebbnek.~A jelen
1952 28|                 épen a tripartitumban és az 1790-iki törvényekben meg
1953 28|                  után Benjamin Constant "Az alkotmányos politikának
1954 28|                  s a tanitótól kialkudta az órát. A tanitó azt mondja:~-
1955 28|            testgyakorlás nem olyan, mint az áruczikk, hogy pénzeért
1956 28|            bizalmat adok önmagához, hogy az ön testében különféle képességek
1957 28|                 van, neki rohanunk; mert az ároknak tulsó partján kerités
1958 28|                 tanuljuk meg: mire képes az embernek teste.~Ezen okoskodással
1959 28|              erejét nem ismerte, s mivel az erő még abban sem nyugszik,
1960 28|               még abban sem nyugszik, ki az erőt jóra használni akarja,
1961 28|          jurátuskópéságokról tanuskodnak az adomás könyvek, s a ki az
1962 28|                az adomás könyvek, s a ki az erőt a tréfában is megismeri,
1963 28|                  oly gyümölcstelen, mint az a gőz, mely ezredekig csak
1964 28|               erőt nagy kazánba zárta, s az első gőzhajónak kerekeit
1965 28|             jurátus nem mérlegelte; mert az uj, a reformeszméket nem
1966 28|          rendszertelen szavai után. Hogy az uj eszmék keletkeztek, miképen
1967 28|                szüz erő nem gondolt, bár az idő, e felbőszült bika már
1968 28|                   s a bárdolatlan őserőt az 1830-ki korszak rendszerbe
1969 28|                    Már hónapok óta folyt az országgyülés, a "Bolondkompánia"
1970 28|           Egyesek a csapatból elkövették az apró csínyeket, melyek miatt
1971 28|                  miatt a pozsonyi polgár az országgyülésből közvetlen
1972 28|          emlékeznek, szabályaik szerint, az inditványozott bolondéria
1973 28|             egyetmást mondjon, a könyvet az asztalon hagyta.~Megint
1974 28|                fejezhetem ki helyesebben az időnek különbségét az 1830-
1975 28|        helyesebben az időnek különbségét az 1830-ik és 1866-ik év között
1976 28|                 év között találóbban: ma az olvasási vágy oly magasra
1977 28|              könyvet; hanem ellopják még az oltárról is, - 1830-ban
1978 28|                  beszélgetett a gróffal, az alatt a bolondkompánia előleges
1979 28|         asztalnál. Zajlott a fiatal erő, az országgyülési bátor beszédek
1980 28|              bátor beszédek fölmelegiték az ifju vért, s a láng gyujtani
1981 28|                  névsorozatot készitének az országgyülés tagjaiból,
1982 28|                 Mit adhat a fiatal ember az érdemnek? mivel büntethet?
1983 28|               még mindig gyermekes, mint az ölbeli kisdedé, azaz: szeretet
1984 28|                 meg a karzati szereppel: az ő hatalmuk biráskodni azok
1985 28|        mindenkiben megteremhet, ha lelke az önmérséklésre nem képes:
1986 28|       találkozhatik igaz biró, ki később az indokot kitalálja, s megdönthetlen
1987 28|                  egyszersmind kifejezték az ellenszenvet olyan tárgy
1988 28|            legelsőnek: te találtad.~- Ha az enyém volna, megszökném
1989 28|                  hónapot szabunk! Mondja az elnök.~- Hat hét alatt én
1990 28|                Lassan, atyafi! - árverel az elnök: megbirkózom én vele
1991 28|                 a kérdésre.~- Tiz forint az ára! Mondja Kapus kiteritvén
1992 28|            leggyengébb elveszti tételét, az erősebbek visszakapják.
1993 28|          kettőtől nagyon félt a jurátus: az ingyen fizetéstől és hogy
1994 28|                  Erős két ösztön, melyet az ifju emberek vetélykedési
1995 28|               arra is vállalkoznak, hogy az ösmeretlen könyvnek betüit
1996 28|                pedig engedelmességből.~- Az alku megvan, czimborák! -
1997 28|           czimborák! - Szól ünnepélyesen az elnök, - hadd lássuk minő
1998 28|                kárba a tanulás, - mondja az elnök, - mesterségünkbe
1999 29|                               A tanulás.~Az ostoba reméli, a kiképzett
2000 29|                 pedig tudja, hogy megél. Az első a vaksorsban bizik,