Chapter

2001 29|           kétségtelen gondjait is viseli az együgyünek, a másik ismeri
2002 29|       kiparancsolja a maga részét. Ilyen az egyéni életnek elrendezése,
2003 29|                 föltételei, melyek közől az első sokáig fönntarthat,
2004 29|              kell veszni a legbátrabbnak az öntudatos versenytársak
2005 29|               azóta csak otthon maradhat az; terei, s ebben a lakosság,
2006 29|             csata után barommódra éltek, az európai miveltebb szervezet
2007 29|            alkotva a világrendszer, hogy az általános szabadság jobb
2008 29|               tapasztalatból tudom, hogy az uraságén megszokván a gaz
2009 29|             jobban; ennek eredménye csak az a kár, a mi a nemzetnek
2010 29|           földben veszett.~Ki találta ki az ujabb haladásnak titkát,
2011 29|                  nem kutatom; ránk nézve az maradt nagy kérdés, hogy
2012 29|          gyümölcstelen ne szaladjanak el az évek, s kicsikarjuk a földből
2013 29|              nemzet két csoportból állt. Az egyik volt a jobbágy, törvények
2014 29|                kutató népeinek. - Nálunk az idegen hallatlan sebesen
2015 29|                  műhelyekbe leereszkedni az aranyért; mert a vargaműhelyben
2016 29|              vargaműhelyben szurok lepte az aranyat, a többiben a hétköznapi
2017 29|                  jövendőbe világitsanak.~Az őserő megvolt, a bátorság,
2018 29|                 menni teljes lehetetlen?~Az ujabb eszméket nem tanitották
2019 29|                  eszméket nem tanitották az iskolákban, sőt akadályozták.
2020 29|                  fiatal magyar megutálta az iskolai könyvet, egyuttal
2021 29|                   a földesur kidobhatja. Az ur nem gyarapodhatik; mert
2022 29|                 a magán szorgalom ad. Ó, az 1830-ki hazafiban óriás
2023 29|             gátakat megismerteti velünk.~Az 1830-31-ki országgyülési
2024 29|                  csak goromba tud lenni! Az első évben hatalommá nőtt
2025 29|         czigánytól is azt követeli, hogy az ő nótáját huzza, másét soha!~~
2026 29|                 szerető magyar embernek, az egykor született törvényhozónak
2027 29|           szolgált, s a gyönyörű tételek az élénk fiatalságban föléleszték
2028 29|                 fiatalságban föléleszték az eszmecserét.~Egy hétig tartott
2029 29|                  a tanulmányozás, közben az ifiurak szorgalmasan eljártak
2030 29|            ifiurak szorgalmasan eljártak az országgyülésre, s a véletlen
2031 29|                ezek előtt érthetlen volt az egykor minden hangos szónál
2032 29|                 mondja mély hangon, - ki az, a ki czivakodni akar? Egy
2033 29|               kiméletlen merészséggel, s az okát is megmondom, miért?~-
2034 29|       törvényekről átaljában, hogy: csak az a jó törvény, mely figyelemmel
2035 29|               van eredeti gondolat, mely az országgyülés egy elkapatott
2036 29|                tudni, hogy voltaképen ki az a Montesquieu? s a bolondkompániabeliek
2037 29|                   azért Kapus igyekezett az asztalhoz jutni. Messziről
2038 29|            gondolkozni, azaz: nem akarod az üresfejüséget a szabadelvüség
2039 29|                Kapus. - Mi szerepünk van az országgyülési teremben?
2040 29|                   Ha mi kezünkbe vesszük az okoskodás mérlegét, és ritkán
2041 29|        véleményszabadság közös tulajdon, az a politikában a levegő,
2042 29|                be nem állok. Nevessen ki az egész társaság: egy hét
2043 29|              puska; a ki tud is valamit: az kétcsövü. Tessék kimondani,
2044 29|                föl a nagy hallgatóság, s az elhatározott ifjut a nagy
2045 29|                  emeljetek ide, - mondja az asztalon állva, - hanem
2046 29|            bátorságot föléleszté bennem, az én Kapus barátomat. Ennek
2047 29|               egyetlen szava volt idáig, az éljen, - ezzel tisztelé
2048 29|          pályatársát, és azt is ráadásul az asztalra emelte.~- Fiuk! -
2049 29|             jövendőnket határozhatja el. Az országut árka mellett gyakran
2050 29|                 vagyunk a közvélemény, s az a rosta, melyen át tisztitják
2051 29|                Pesten is megvolt, s hogy az mit eredményezett: egykor
2052 30|       közvélemény helyet csinált magának az egykor egészen közönséges
2053 30|                  legény a csárdában?~Már az olvasóban is föllobbanhatott
2054 30|             olvasóban is föllobbanhatott az ellenmondás, és fejcsóválva
2055 30|               aligha tért meg oly olcsón az átalakulásnak? Nem késtem
2056 30|               nem teszi. A méhkasból nem az őstelep, hanem a raj szokott
2057 30|             legények, - s első szándékuk az volt, hogy a lutrit ünnepélyesen
2058 30|                 lutri ott, a hol volt?~- Az a kávés dolga; helyünk van,
2059 30|               Azt vártuk, hogy kend lesz az első, ki a régi rendet helyreállitja.~-
2060 30|               helyreállitja.~- Én volnék az első, ki a padlón kikrétáznám
2061 30|                  mondok. Szemmel kisérem az urfiakat, ha sokat praeczeptoroskodnak,
2062 30|              majd németre kerülnek.~- Mi az?~- Kétszer nem beszélek, -
2063 30|             fiatalságnak ezen része volt az igen éljenző és igen pisszegő
2064 30|                 éljenző és igen pisszegő az országgyülésen, és a reform
2065 30|              mert azok sem elégedtek meg az eszmék fejtegetésével, mit
2066 30|         bebizonyitani látszék, hogy érti az egészet, mely csak nyugalmas
2067 30|              tanulmányozásnak gyümölcse.~Az ótestamentumi zsidók mikor
2068 30|             zsidók mikor megszilajodtak, az aranyborjut imádták. Ha
2069 30|              öntudatra vergődik, hogy őt az imádásig bámulják, fölteszem,
2070 30|             azért szereti a szónok, mert az éljenzők értik a dolgot,
2071 30|       pályatársait; mert megmutatá, hogy az itéletmondás indokolás nélkül
2072 30|             ostobaság. Minden hatalomnak az a veszedelme, ha bitorlott
2073 30|               pártbeli különbségen kivül az a szinezet, hogy kik küzdenek
2074 30|                  magántanácskozmányokban az öregebb harczos örömest
2075 30|                 onnét magyarázható; mert az utasitások nyomán szólásra
2076 30|            Pozsonynak polgárai ugy, mint az országgyülési tagok megrémültek,
2077 30|               hogy mi vagyunk Pozsonyban az urak.~- Megmutatjuk! Hangoztatja
2078 30|                   a többi között Faragó. Az inditványt megmagyarázá
2079 30|                vásár. Lőn rá a válasz.~- Az a zsidó persze én vagyok, -
2080 30|               hanem, kegyes engedelmével az urnak, - én a jövő héten
2081 30|                 urnak, - én a jövő héten az "Au"-ba megyek vásárra.~-
2082 30|               különben elvisz benneteket az ördög.~- Nem mondaná meg,
2083 30|                 tudni, mily nagy hatalom az a fütty?~- Igen tudom, -
2084 30|             mégis jobban ért hozzá, mint az érdemes társaság.~- Jó prókátora
2085 30|                 társaság.~- Jó prókátora az ur a sváboknak.~- Az ur
2086 30|           prókátora az ur a sváboknak.~- Az ur most azt hiszi, hogy
2087 30|                  se lehessen oda behuzni az embert.~- Hallom a szép
2088 30|                  ha a jövő hétnek elején az előadás órájakor a német
2089 30|                  XIX-ik században, midőn az erőszakot a józan ész elitélte.
2090 30|               pára, előbb még egyet rug. Az egyszeri ember boszankodott,
2091 30|                mellé egy magyart, legyen az legalább olyan jó, s akkor
2092 30|                  vén jurátus.~- Köszönöm az emlékeztetést, másképp elfeledtem
2093 30|                másképp elfeledtem volna. Az országgyülésen összesereglett
2094 30|                 legyünk, 2-or hogy a kik az iga alatt is magyarok maradtak,
2095 30|            bizonyitani, hogy megértettük az időnek intését. Mi, fiatalok,
2096 30|           intését. Mi, fiatalok, volnánk az a föld, melyben a jövendőnek
2097 30|              erőnk birkózás, gondolatunk az idővesztegetés, életmódunk
2098 30|              nevünk a városnak rémülete! Az érettebb korbeliek tanulják
2099 30|              érettebb korbeliek tanulják az uj eszméket, a szónoklatokban
2100 30|               senki sem tudta a behatást az előbbi irány által megsemmisiteni.
2101 30|             saját inditványában meglelte az ellenszert. Őt fogadott
2102 30|              Kezdi amaz elégedetlenül.~- Az apja első alispán. - Kiáltja
2103 30|                  Kiáltja egy harmadik.~- Az is ilyen fölvágott nyelvü?~-
2104 30|                 torokkal kiáltja:~- Hisz az német!~Ma épen olyan kelendő
2105 30|            gyanusitás, mint akkor, azért az olvasó eltalálja, hogy Archimedes
2106 30|            magyar akadémiára gyüjtöttek, az öreg Faragó egy fillért
2107 30|                   Kiáltja Kend ur.~- Még az ilyen potyadék mer nekünk
2108 30|           fölbolygatott fiatalság, s még az nap minden fül ezerszer
2109 30|                 asztalát kiszoritják, ha az alkalom nem kinálkoznék,
2110 30|                  nyelv kérdése megzendül az országgyülésen, nagyobb
2111 30|         nyitottak, s mivel a remek munka az eszméknek nagy tömegét nyujtá,
2112 30|               tanulás közben kifejlődött az eszmecsere, annyit haladtak,
2113 30|           hivatkozom. - Kapus meghallván az öreg Faragóról terjesztett
2114 30|                  pajtásait figyelmezteté az összetartásra, azonkivül
2115 30|                   küldje hozzá.~Itt volt az ideje, hogy az öreg Faragót
2116 30|                  Itt volt az ideje, hogy az öreg Faragót egy balvéleménytől
2117 30|            megmentse. Azonnal irt Pestre az akadémiához, s a lepecsételt
2118 30|                kérte.~Még nem került elő az ifju Faragó, midőn a Jelenkorban
2119 30|            megjelent a nyilvánitás, hogy az egykori ötezer forintos
2120 30|                  el a meglepő hir miatt. Az öregnek tekintélyét az ellenzékiek
2121 30|                   Az öregnek tekintélyét az ellenzékiek is beösmerték,
2122 30|        ellenzékiek is beösmerték, s hogy az akadémiára nem adott, csak
2123 30|                  titkon merték rovogatni az öreget. Kettős volt a meglepetés,
2124 30|               akaratot rútul megalázott.~Az öreg Faragó magán uton kapott
2125 30|           levelet megnevezetlen helyről. Az irás igen női kézirásra
2126 30|                 bebizonyitom azzal, hogy az akadémiára ötezer forintot
2127 30|               ötezer forintot köteleztem az ön nevével alájegyzett albára.
2128 31|                                          Az albák birtoklója.~A hirlapi
2129 31|      fölemlitette, emlékezett arra, hogy az akadémia régebben tudatta
2130 31|              mondom, hogy nem fütyülünk!~Az ifju Faragó a magyar nyelv
2131 31|          előkerülésekor meg akarta lepni az országgyülést. Ugyanazt
2132 31|                Faragó még Pesten ösmerte az akkor hires "Fehérmegyei
2133 31|              nekik, azonnal indulnak, és az "Au"-ban huszonnégy óra
2134 31|           huszonnégy óra alatt megkezdik az előadást.~Rögtön ment a "
2135 31|                  Nem tudom, apám adott-e az akadémiára, vagy sem! -
2136 31|             mondák: apád német!~Minthogy az elbeszélő pajtás maga kinevette
2137 31|        postahivatalra, s lázasan nyitott az illető szobába.~- Kész a
2138 31|          indulhat uraságod.~- Itt a pénz az első állomásig, - kérem
2139 31|            hagyom.~Szállására sietett.~- Az én apám német? - Kérdi önmagától
2140 31|                 német? - Kérdi önmagától az ifju, - azért, hogy bajusza
2141 31|             akart menni. Atyám nem adott az akademiára, s ezt az egész
2142 31|               adott az akademiára, s ezt az egész megye rovásra szedte?~
2143 31|                 részével, mely ellensége az ürügynek, midőn jót akar
2144 31|        pénzbekerülő könnyelmüséget, - én az én részemet szintén nem
2145 31|            bajusztalanságáért gyanitják. Az öreg más kornak gyermeke,
2146 31|               két fegyver, melylyel csak az oktalan tömeg szok sujtani.~
2147 31|                  világért sem. Ime, mert az ellenkezőre akarok vállalkozni:
2148 31|          Székes-Fehérvárra.~Igy tünődött az ifju, s e gondolatok ezerszer
2149 31|                megkülönböztethető legyen az, a minek neve: jótétemény,
2150 31|                  s igy a teremtés napján az embernek adott szabad akarat
2151 31|                  boszu édes, - azt sugja az oktalan düh a sértés pillanatában; -
2152 31|                 a jobb utra, - másodszor az erőst még igaztalanságával
2153 31|    meggyőződésnek hosszu utjáról, melyen az igazságért messze kell fáradni;
2154 31|                   Ő már érzi a kényszert az önképzésre. Érzi a nyomást, -
2155 31|               Érzi a nyomást, - és midőn az fáj, ime, megkérdi az észt,
2156 31|              midőn az fáj, ime, megkérdi az észt, mi tanácsot tud adni?
2157 31|       megmagyarázni, hogy mire szükséges az igaztalanság? senki sem
2158 31|                 igy a magány kényszeriti az ellenkező szempontok magyarázatára,
2159 31|               rendeltetése, és hogy csak az érdemli a megnyugvást, ki
2160 31|                érdemli a megnyugvást, ki az akadályoktól meg nem ijed.~
2161 31|                 helyesen alkalmazhassák. Az idő mutatta erősen, hogy
2162 31|                minden irányban haladnak, az eszmék átcsaptak a Kárpátokon
2163 31|              mindkettőnek egy utja volt: az önképzés!~- Hála Istennek,
2164 31|              Faragó pajtásaira gondolva.~Az ifju emberben fokonkint
2165 31|             mutatja, mily élhetetlen ügy az, melyet csak rágalommal
2166 31|                  erő a versenyzésre? Hát az a közszólam, midőn egy csikósbojtár
2167 31|                 megállitott, - s bekiált az elevenek közé: ki a legény
2168 31|                intéző hasznát is veheti: az erőt.~Ilyenekről gondolkozik
2169 31|               visszatérni ne engedje. Ez az a légy, mely az utast valamivel
2170 31|              engedje. Ez az a légy, mely az utast valamivel előbb fölébreszté,
2171 31|                  előbb fölébreszté, mint az utonállók megrohanhatnák.~-
2172 31|                 ezt?~A tettvágy sürgölé, az, a mi hátrálni nem engedi.~
2173 31|                  Csillagék együtt ültek. Az anya két nagyobb, most már
2174 31|                  semmit, s már nem birom az aggodalmat, mely nagyon
2175 31|             örvendék e társulatnak, mely az ifjuságot nem várt fejlődésre
2176 31|                  várt fejlődésre vezeti. Az ifjuság, mint hallám, két
2177 31|         Összevesztek?~- Küzdelem támadt, az bizonyos, nem is lehet máskép;
2178 31|           küzdelem nem összeveszés.~- De az fejlődhetik ki belőle, -
2179 31|              vállába kapaszkodott meg, s az anya érezte, hogy a lánynak
2180 31|                  lánynak keze reszket.~- Az összeveszés miatt nem aggódhatom,
2181 31|             annak szelét kaptuk volna.~- Az ilyesmit a férfiak félénken
2182 31|              kifakadásokra vetemedett, s az öreg Faragót illették tiszteletlenséggel.~-
2183 31|                érkezett meg kocsisunk, s az utközben nem találkozott
2184 31|           nincsen, mert eljövetele előtt az utolsó perczben volt Faragóéknál
2185 31|              Imre számára levelet kapott az öregtől.~- Miért ment volna
2186 31|                  fiuk elég alávaló módon az apának tetteit birálgatták,
2187 31|                 Ez nem történt meg.~- Ez az oka aggodalmamnak, miután
2188 31|                 Ida legelőször látta meg az ifjut, hirtelen fölugrott,
2189 31|             ifjut, hirtelen fölugrott, s az aggodalom benyomása alatt
2190 31|                 szokásokat, odarohant, s az ifjunak kezét megragadva
2191 31|                  még erősebben megfogván az ifjunak kezét.~- A póstatiszt
2192 31|              szavaknak értelme fokozódik az előzmények szerint, s ki
2193 31|        képzeletében a jelenetet, melyben az esdeklő leányokkal szemben
2194 31|                   hogy sokat mondott.~Ha az érzelem melege ugy kezdődnék,
2195 31|               valék! - gondolkozik odább az ifju, s mivel e gyengeséget
2196 31|            érzelmet csirájában elfojtja.~Az olvasót képzeletemben látom,
2197 31|             ajkain e kérdés lebeg: Hiszi az iró egy fiatal embernek
2198 31|             korán kezdték el a küzdelmet az élettel, s mindig arra virradánk,
2199 31|                 hóditani. A ki igy kezdi az életet, s a kit nem kényeztet
2200 31|            munkával csikar ki a sorstól, az már egész évtizedig megszokja,
2201 31|            melyet agyon kell verni, vagy az öl meg. Nem azt akarom mondani,
2202 31|             személyes előnyeit nem fogná az önszeretet ártatlan hiuságával
2203 31|                  virágé a szin, a virágé az illat. Minden férfit megközelithetek,
2204 31|                tartja, s ezer közől lesz az kiválasztva, kinek keblére
2205 31|              csak egyesülve hóditják meg az apát és leányát, tehát e
2206 31|            hóditásra mindig óvatosan lép az olyan, ki már hosszan küzd,
2207 31|                  sem várnak, tartózkodók az olyan harcztól, melyben
2208 31|                 győzött.~Kiverte fejéből az ábrándot, föltette, hogy
2209 31|                 ábrándot, föltette, hogy az első lépésre nem következik
2210 31|                apjuk érzelmében, s mégis az egyik lány az apa kérelmét
2211 31|        érzelmében, s mégis az egyik lány az apa kérelmét is megtoldá,
2212 31|                  leendő szépségével; már az. Gyermek abban, hogy igen
2213 31|         gondolkozónak anyagot szolgáltat az okoskodásra. Kapus tudta,
2214 31|                  társadalmi előnyei fölé az igézet is hajolt, hogy többet
2215 31|            meglelje belőle a boldogságot az, kinek odaszánták.~A gyertya
2216 32|               nyelv kérdésének ütközetét az ifjuság nyerte meg.~A fiatalság
2217 32|          megfontolás, mihez elég a sziv. Az apa ridegen okoskodik, az
2218 32|                Az apa ridegen okoskodik, az anya nagyon szeret, ezért
2219 32|              ezért ragaszkodik a gyermek az anyához. A gyermek érzi
2220 32|         okoskodását csak későn érti meg. Az ifjuságé a szerelem, - a
2221 32|               még idegenek között is. Ez az anyai örökség, mely a bölcsőtől
2222 32|                   melyet megtagadni csak az képes, ki a hazát elárulja,
2223 32|                 kipattant, legélénkebben az ifjuság zudult föl. Azt
2224 32|                van: a két anyát. - Egyik az, ki az első szóra tanitott
2225 32|                két anyát. - Egyik az, ki az első szóra tanitott s ki
2226 32|         nyelvtanulásnak. Ezen okoskodást az idő is bebizonyitotta; mert
2227 32|              csak magyarul védelmezhette az előjogot.~Mária Thereziának
2228 32|             latinul, - ezen volt megirva az alkotmány, s ha megtámadták,
2229 32|                szobában is, latinul, - s az asszonyok rendszeresen eltanulták
2230 32|              irodalmat teremteni; de már az élni akarásnak ösztöne föltámadt
2231 32|              akarásnak ösztöne föltámadt az 1790-iki országgyülésen.
2232 32|                 megmozdult annyira, hogy az alkotmányt is át kellett
2233 32|               előjogát megvédelmezhesse. Az irók száma szaporodott,
2234 32|                nem csak szám szerint van az európai nyelvek között,
2235 32|                 otthon keresnek támaszt.~Az idő igazolta a mélyen gondolkozó
2236 32|                jogból meríthet mindenki, az pedig ide lenn van, s e
2237 32|              követelni ment.~A hűbért és az előjogot fönnt nem biztosithatták, -
2238 32|                azon a földtéren, melyről az ihletett költő szent meggyőződéssel
2239 32|                 védelmezni, s akkor kész az öngyilkosság. Ezt én sem
2240 32|                sem tagadom; de akkor nem az elnémetesülhető főurak adják
2241 32|                  jutalomért vállalkoznak az elvetemedettek is. Mit képzel
2242 32|           kaphatnának főuraink nagyobbat az eltörölt hűbérnél? - Hát
2243 32|                 eltörölt hűbérnél? - Hát az egyest az öngyilkosságra
2244 32|                hűbérnél? - Hát az egyest az öngyilkosságra mi kényszeritheti?
2245 32|                három első semmiesetre, - az utóbbi sem; mert az örökös
2246 32|       semmiesetre, - az utóbbi sem; mert az örökös tartományok anyagi
2247 32|              szándékoznak kétségbeesni.~~Az olvasó vagy szóbeli hagyományból,
2248 32|                 nemzeti nyelv kérdésében az élénk vita megkezdődött.
2249 32|                kiméli, mint nem kimélték az alsó táblán a rendek; de
2250 32|              magánérdekből féltek, hanem az alkotmány miatt, melyet
2251 32|                  vármegyeházban, - ekkép az alulról megtámadott alkotmányt,
2252 32|          megtámadott alkotmányt, s abban az előjogot a nyelvtudás hiányában
2253 32|                nemzedékük lakolt, s ott, az ország színe előtt, Pozsonyban
2254 32|            melynek megdöbbentő büntetése az volt, hogy akadályozniok
2255 32|              korból önvallomások, melyek az elkövetett makacskodást
2256 32|           szabadelvüséggel megmeneküljön az apáról rámaradt vétektől,
2257 32|                    tehát legyen irgalmas az utókor, vagy igaztalan lesz.~~
2258 32|                 kivetkőzni a nemzet, - s az a fiatalság, mely nem ülhetett
2259 32|          képtelen, - a mely fiatalságban az erő iródiáki másolgatásra
2260 32|        csavarogtában Pozsonyba került, - az egyik bohócz magyarul tudott,
2261 32|                bohócz magyarul tudott, s az ifjuság ezüsttel kivert
2262 32|                 s azon vetélkedett, hogy az övé különb a másénál. Kevés
2263 32|                  több: magunk csináltuk. Az ugynevezett "Dalkönyvecskék"
2264 32|                   Dalkönyvecskét" vártak az ifiurtól. A derekabb legények
2265 32|            ifiurtól. A derekabb legények az első lapra egy legyet rajzoltak,
2266 32|                 nefelejtset ábrázolva, s az egész értelem együtt: Légy
2267 32|                  mellette elmenők: ez ám az a versiró! Ez azt jelentette,
2268 32|          Magyarországban a verscsinálást az óriások küzdelmével egynek
2269 32|              szinészet emlitésénél, mely az ő nyelvén: közönséges komédia!
2270 32|                 való élénkség uj áradat, az öregek nem foglalkoznak
2271 32|           óvakodék a tanitgatástól, mely az apát fiától elidegenitené.
2272 32|            Homlokán ránczokat vont össze az aggodalom, a pozsonyi pletykák
2273 32|         kiáltották apjáról a vádat, hogy az akadémiával nem törődött.
2274 32|               Mindenki kérdezhette volna az öreg urtól a helyes okot,
2275 32|                 okot, kivéve fiát, kinek az apa nem tartozott felelettel.
2276 32|              minő más dolgokban kikerült az öregtől. Pénztelenség nem
2277 32|                Pénztelenség nem lehetett az ok, mi lehetett tehát?~Száz
2278 32|                  cselekszik, ellenkezője az apai gondolkozásnak, egyszersmind
2279 32|            Csillag nem nyughatott meg, s az ő kivánsága szerint indultam
2280 32|                  nem, kedves jó barátom, az én eszem a Hollingerben
2281 32|            botrányt.~- Botrányt?~- Igen, az a csapat, mely hosszu körmeit
2282 32|               magyar szinészek játszanak az "Au"-ban, a közönség igen
2283 32|                 és nem tett? hanem mivel az a néhány betyár apám bajusztalanságát
2284 32|        erszényedre?~- Meglehet, arra, ha az olcsó hazafiságból korán
2285 32|                hazafiságból korán kifogy az olaj.~- Erről majd odafönn
2286 32|               apád ötezer forintot adott az akademiára.~- Megtudta a
2287 32|                 ennyi elég bajuszpödrőre az egész országgyülésnek hat
2288 32|         Csillagéknál egy szót sem szólsz az egészről.~- Csillag semmi
2289 32|                oly hosszan távol voltál, az egész család megrémült,
2290 32|                egész család megrémült, s az ő rémülésük ijesztett meg
2291 32|           megérdemlik, hogy ne mondd meg az igazat; mert olcsóvá lesz,
2292 32|              aggódnak.~- Apád bizonyosan az ő apjukra haragudott volna.~-
2293 32|             Faragó, s egy pipát keresett az asztalon.~- Holnap együtt
2294 32|                 ezt nem hallotta Faragó, az ész máshol kalandozott,
2295 32|               Mind a kettő!~- Lóri is?~- Az is!~- Te,... az a kis borzas
2296 32|               Lóri is?~- Az is!~- Te,... az a kis borzas is?~- Nem borzas
2297 32|                  borzas is?~- Nem borzas az, atyafi.~- Beszélj hát,
2298 32|                  Beszélj hát, áldjon meg az Isten, látod: megöl a kiváncsiság.~-
2299 32|              kiváncsiság.~- Mi érdekelne az egész kérdezkedésben?~-
2300 33|               csak hogy itt van, a többi az ő dolga. Fejezi be a mondatot
2301 33|                lehető kérdezkedést; mert az asszonyok csudálatos ösztönével
2302 33|                nem engedi tolatni magát: az erőszakoskodásra. A gróf
2303 33|                  szándékot mond, - ennek az az értelme, hogy a kivitel
2304 33|               szándékot mond, - ennek az az értelme, hogy a kivitel
2305 33|                 is kérni, remélvén, hogy az ellenkező véleményt a fiatalságnak
2306 33|               testestől, lelkestől mienk az elvek kérdésében, - a szónoklathoz
2307 33|              akármi erőszakoskodás, mely az ellenfelet felbősziti, s
2308 33|       hátráltatja. A főuri körök ismerik az öröklött hibákat, különösen
2309 33|               Teremteni mindjárt egyedül az Isten tud, - az emberek
2310 33|                  egyedül az Isten tud, - az emberek az időben képesithetők
2311 33|                  Isten tud, - az emberek az időben képesithetők valamire,
2312 33|         törekedjünk.~- Kezeskedünk, hogy az erőszakolás elmarad.~- Nem
2313 33|                 állok magamért jót, hogy az aggódókkal ne közölném,
2314 33|          elvégzem irnivalómat, addig önt az asszonyszobában hagyom.~
2315 33|                Sohasem tapasztalom, hogy az urat játsza, - mindig mellettem
2316 33|        nehézséget érzek közelében...~- S az?...~- Józannak maradni.~-
2317 33|            kedvezések bódítók - ingerlik az embert a próbálgatásra,
2318 33|         ellenében bizonyosan elveszteném az egyensúlyt, s az utolsó
2319 33|             elveszteném az egyensúlyt, s az utolsó helyre löknének.~-
2320 33|                 ha megelőzni szándékozom az időt, a törvényekkel egyetemben
2321 33|       törvényekkel egyetemben hatalmasak az életviszonyoknak bevett
2322 33|            boldogtalan volna.~- Ez volna az egyik szélsőség a boldogsággal
2323 33|                  néha zavartalan figyelt az ifjunak arczára, mely tökéletesen
2324 33|               lesz a végkövetkeztetés?~- Az ön korában szokatlan ez
2325 33|                  ön korában szokatlan ez az önuralom. Folytatja Csillagné
2326 33|          társalgást.~- Nem koromból foly az önuralom, hanem helyezetemből.
2327 33|           önuralom, hanem helyezetemből. Az ugynevezett urfiak az én
2328 33|     helyezetemből. Az ugynevezett urfiak az én koromban kezdik levedleni
2329 33|                 Minket nem kényeztettek, az életnek kiméletlenségeivel
2330 33|         kiméletlenségeivel találkoztunk, az életet legalulról kezdtük,
2331 33|                  hanem csak látszólag. - Az a nagy előnyünk az urfiak
2332 33|          látszólag. - Az a nagy előnyünk az urfiak fölött, hogy legalább
2333 33|               vissza nem hullunk, mig ők az első megszédülésnél ugy
2334 33|             bátor letekintést. Helyzetem az volt, hogy egyszerre sokat
2335 33|                  nagy árkot átugorjam.~- Az ön kora nem irthatta ki
2336 33|                uralom, - vagy bünhödésül az utolsó helyre visszautasitanak.~
2337 33|           ellenkezőt mond.~- Adjon hálát az Istennek, hogy igy van, -
2338 33|                van irva, mint a kor: ott az életet szenvedés vagy bajok
2339 33|        értelmétől idegenkedem: benne van az együgyüség.~- Kik mondhatják
2340 33|                  teli fiók bocsánatot.~- Az óvatosságnak nagyobb fiókot
2341 33|                kérem.~- Ne döbbenjen meg az emberektől, - az emberek
2342 33|           döbbenjen meg az emberektől, - az emberek igen későn lesznek
2343 33|                ötven-hatvan év árán, - s az öreg uraknak ártatlan tréfája
2344 33|               tréfája önt meg ne sértse. Az öreg urak nem veszélyesek;
2345 33|              arra, hogy elfáradtam volna az öntapasztalásban, s mint
2346 33|     boldogtalanság ellen. Véli Ida.~- Ez az önvédelem szükségtelen önnek. -
2347 33|              tisztán tudom, hol kezdődik az ilyen boldogtalanság.~-
2348 33|                  boldogtalanság.~- Titok az ön tudománya?~- Nem, - megmondhatom. -
2349 33|             megmondhatom. - Kettőből áll az egész. Ifju és nő találkoznak,
2350 33|                 állásuk különbözik, mely az egyesülést hatalmasan gátolja.
2351 33|    kiszámithatlan szerencsétlenségtől, s az idő gyorsabban megvigasztalja
2352 33|            Elitéli őket?~- Arra hiányzik az alap, - mert nem tudom,
2353 33|                  értem önt egészen, - ön az arányt most fölvilágositotta.~-
2354 33|                 Nehéznek látszik; de nem az. A férfi olyan mint a hulló
2355 33|                  figyelemmel a kezdetet, az elhagyott nyomokat; ne az
2356 33|                az elhagyott nyomokat; ne az utolsó csattanás nagy hangjából
2357 33|      csalódhatnak.~- Ön, a ki igy ismeri az életet, nem mer a boldogságban
2358 33|           remélni?~- A mit én beszéltem, az észlelés, mely nőket tájékozhat;
2359 34|              érkezni szinlapjával, mikor az ifjuság tömegesen együtt
2360 34|      legsallangosabb atyafiak közé.~- Mi az? - kérdi Kend ur.~- A nemes
2361 34|                alázatosan, ma szólal föl az országgyülés is árva nyelvünk
2362 34|               németeknek fütyülnek; mert az ingyen komédiára csődül
2363 34|                  ingyen komédiára csődül az egész város, - akkor nekünk
2364 34|            könnyü lábbal ugrott odább, s az ifju urak észre sem vették,
2365 34|              Kevésben igen sokat mondott az a szinlaposztó, azért mindenik
2366 34|            legyen a tréfának. Rövid volt az idő a komoly megfontolásra,
2367 34|             nagyon kevés; mert a követek az országházon látták meg először.
2368 34|                 ebédre.~Csillagné Idával az ülésben volt, - Lóri maradt
2369 34|                jókor jött, Imre bácsi, - az ebéd nem kész, - mondja
2370 34|                 irni.~- Mikor látta maga az én irásomat?~- Igaza van,
2371 34|             megcsókolás végett.~- Tintás az ujjam! kiált a lány, meg
2372 34|            ebédhez.~- Kérek, még egyszer az első tálból, igen jó izün
2373 34|           torkoskodni. Mondja Lóri kezét az asztalról levéve és ölébe
2374 34|              megint, Lórikám?~- Miért?~- Az én kedvemért megcselekedhetné,
2375 34|        megcselekedhetné, hogy betintázná az ujját.~- Remélem, mostanában
2376 34|                hugomasszony, s maga lesz az oka.~- Csak egészséges legyen,
2377 34|                  Csak egészséges legyen, az ősz haj nem okoz fejfájást.~-
2378 34|          fejfájást.~- Oh, ha én véletlen az irását mégis meg tudnám
2379 34|                 nem hallana, igy sietett az ajtó felé. Csakugyan Csillagné
2380 34|                 kik korábban hagyták oda az országgyülést, hogy a várt
2381 34|                  való rendelkezés, azért az irástól egészen megrettent.
2382 34|             megrettent. Már kezében volt az ív, Faragó ügyesen mellette
2383 34|         kisikamlott száján a szó. Lassan az ajtó felé fordult. Ida közel
2384 34|                  fordult. Ida közel állt az ajtóhoz, tehát használta
2385 34|                 ajtóhoz, tehát használta az alkalmat, Idának azt sugja:~-
2386 34|               mártá, és kérte Idát, hogy az irja be az előjegyzést.~-
2387 34|              kérte Idát, hogy az irja be az előjegyzést.~- Mi bajod? -
2388 34|                 és irj. Mire Ida megirta az előjegyzést.~Lóri hirtelen
2389 34|                  Lóri hirtelen beporozta az irást, kivitte Faragónak.~-
2390 34|             Faragónak.~- Megvan? - kérdi az ifju élénken.~- Igen! -
2391 34|                   de Idát látta jönni, s az nevetve mutatta, hogy ujja
2392 34|             közönség értse meg, hogy itt az idő a nemzetiségért áldozni.~-
2393 34|            társaság eléggé ügyes legyen. Az itteni közönség ösmeri Bécset,
2394 34|                  Nem félek a birálattól, az országban ez a legjobb társaság,
2395 34|                  minden szavára figyelt. Az eleven eszü lány Faragónak
2396 34|            talált ki, de nem tudta, hogy az ifju könnyelmü tréfáló-e
2397 34|                szerencsés véletlen, hogy az országgyülés legnevezetesebb
2398 34|     idejövetelüket.~Lóri elhalványodott, az ifjunak szavából értette,
2399 34|            szinészek megérkezésének, bár az okra nézve homályosan nyilatkozott.
2400 34|             folytatott, visszaemlékezett az ügyeskedésre, melylyel az
2401 34|                az ügyeskedésre, melylyel az ifju kezét oly ártatlannak
2402 34|                  A nők megbocsájtják, ha az alant álló szemeiket hozzájuk
2403 34|                 volna. Mikor megérkezett az ifju, közelebb érezte, mintha
2404 34|                  megjutalmazta volna.~Ez az első érdeklés első csira
2405 34|                  megérkezéséből, hogy ez az a kártya, melylyel a folytonossá
2406 34|                  nem állna e válság élén az, ki legjobb barátomnak egyetlen
2407 34|            barátomnak egyetlen fia, s ki az üresfejüséget megveti.~-
2408 34|        üresfejüséget megveti.~- Nem volt az a fiu vakmerő?~- Ha az lett
2409 34|              volt az a fiu vakmerő?~- Ha az lett volna, kárhoztatnám;
2410 34|             egészen Faragóra nehezkedik. Az ifjura a szinészek ittléte
2411 34|                 lány előtt Faragót, s ha az ifju a délelőtti párbeszédben
2412 34|                  a világ, elférnek benne az emberek örömeik-, bánataik-,
2413 34|       botrányaik- és ostobaságaikkal. Ez az első eset, hogy a szülői
2414 34|                ma a szinházra gondoljon, az élvezetre, hogy egy pár
2415 34|               hogy a szürkület eltakarja az árulkodó arczát, s az a
2416 34|          eltakarja az árulkodó arczát, s az a kis titok egészen szivébe
2417 34|               meghivták, irnivalója van, az apja itt van, vagy holnap
2418 34|             magyar nyelv küzd helyettünk az "Au"-ban.~Ez volt a nagy
2419 34|           eredménye, ezt vitte meg Kapus az aggódó Csillagéknak.~~Faragó
2420 34|                  a német szinházhoz ment az előadást megelőző félórában.
2421 34|               Föl-alá járkált, várta azt az egyet; mert gyanitá, hogy
2422 34|                egyet; mert gyanitá, hogy az megjön. Nem csalódott, a
2423 34|                szaladgáló német szinészt az utczának másik oldalán,
2424 34|           németnek van esze, tudja, hogy az országban magunk akarunk
2425 34|                  vén jurátust, ugy vitte az "Au"-ba, s ott egy zártszékkel
2426 34|                   éhen fekszem le ma, ma az egyszer igazán mondhatom,
2427 34|               ült, Csillagék mellé.~Lóri az ifjunak sugárzó arczán örömöt
2428 34|           Istenemre mondom, nem ott lesz az eszem.~Lóri meg akarta róni
2429 34|                akarta róni Faragót, hogy az Isten nevét ily könnyedén
2430 35|                                A válság.~Az öreg Faragó testben öregebb,
2431 35|              nemzeti nyelv fejlődésének, az uj szavakat különös jegyzőkönyvbe
2432 35|               kétszeres gonddal olvasta, az ifjunak erőteljes tollában
2433 35|                tollában gyönyörködött, s az uj szavaknak helyes alkalmazásán.
2434 35|              levele mégis elkomolyitotta az öreget, egy új szót talált,
2435 35|                 egy új szót talált, s ez az öregnek nem tetszett. Azt
2436 35|            fogalom elég régi volt, hanem az alkalmazás uj volt, a fiu
2437 35|             fölül kért, ez ujdonság volt az öregnek. Némely szükségemre,
2438 35|              gondolatot eltakarta; pedig az öreg tudni szerette volna
2439 35|               valódi okot.~Ez alkalommal az anya segitett rimánkodásával,
2440 35|                  igen hosszu volt, pedig az öreg ur nem szeretett irni,
2441 35|                máskor igen röviden ir, s az lesz a felelet, hogy nem
2442 35|                 Faragó feleségének; mert az asszony nagyobbat ijedt
2443 35|              nagyobbat ijedt volna, mint az apa. Régen történt, hogy
2444 35|                  hogy azt hihetnék, hogy az utolsó itéletről olvasott
2445 35|                 a fiatalság örömest ment az olcsóbb helyekre, ha pénze
2446 35|                 is; mert tömegesen vette az ifjúság számára a jegyeket,
2447 35|              kölcsönzött, ebből kikerült az ugynevezett "summa", melyet
2448 35|               hogy kész évekig várni, ha az urfi hajlandó az időközre
2449 35|               várni, ha az urfi hajlandó az időközre eső áldozatokra.~
2450 35|           áldozatokra.~A mit idáig tett, az ügy iránti buzgalomból tette,
2451 35|            sajnálta; a mit azután tenne, az már vesztegetés volna, mely
2452 35|                nem adósság nyomna, hanem az a tudat, hogy erkölcsi tőkémből
2453 35|             mennyi vigasztalást adhatok, az, hogy épen maradt bennem
2454 35|               életben nem zaklatom; mert az elhamarkodás ellen a tapasztalás
2455 35|               eddig, szerető fia ~Imre."~Az apák haragját ilyen esetekben
2456 35|             mások, én nem fárasztom vele az olvasót. Az öreg egy hibába
2457 35|               fárasztom vele az olvasót. Az öreg egy hibába esett, fiának
2458 35|                szinigazgató megköszönvén az egyes "pártfogók" nagylelküségét,
2459 35|                 beteljesült: megérkezett az öreg ur levele.~Gyorsan
2460 35|             túlbuzgóságból, fele részben az apa miatt történt, kit a
2461 35|             helyetted is cselekszem: hol az az alba?~Asztalának fiókjából
2462 35|          helyetted is cselekszem: hol az az alba?~Asztalának fiókjából
2463 35|                 a még meglevő két albát, az egyiket iróasztalára, a
2464 35|                   a másikat visszatette. Az aláirás hű kezeirása az
2465 35|                  Az aláirás hű kezeirása az öregnek, erős vonások, minden
2466 35|              mégis oly jellemzetes, hogy az utánzás a rajzolónak is
2467 35|            vissza a papirnak alját, hogy az aláirást eltakarta. Ezt
2468 35|                   Ezt gondosan végezvén, az irásra alkalmasan elhelyezé
2469 35|               Nyitott könyv volt előttem az élet, elegendő nyugalommal
2470 35|           gyermek, a szülők megrémülnek, az ijedség nagy árán mégis
2471 35|                törekedtem, hogy esésedet az ijedtség kiáltásával bajjá
2472 35|                  kőbe ütközik; kértem is az Istent előre, hogy adjon
2473 35|                 mit lelkierőnek ösmerek, az apai szivet megnyugtattam:
2474 35|                  ne zavartassék, Csillag az öreg urnak leveléről levágta
2475 35|                   megelőzőleg beledugván az ezerest. Kivülről Lórinak
2476 35|            czimül röviden irta: fiamnak. Az elkészitett levelet zsebébe
2477 35|             áttekintve figyeltek a fiúk, az asztalnál ülők a jogelveket
2478 35|               nem adó, - mondja Kapus, - az adó alatt szoros értelemben
2479 35|            országgyülésen nincsen remény az adónak gyakorlati alkalmazására
2480 35|                 rendkivüli nagy nyereség az elvi diadal.~- Nyugtass
2481 35|               barátom, először elemezzük az elvet: miben áll a nemességnek
2482 35|                 fizetni fog: épen maradt az elv?~- Nem maradt!~- Értsd
2483 35|                 két krajczárral fölrugja az elvet, kiveszi a mentességi
2484 35|                boltozat. Nem a krajczár, az elv itt a fontos, és első
2485 35|                 fontos, és első lépésnek az elvi diadal kitünő nyereség,
2486 35|                 ez eszmét, melyről akkor az egész ország beszélt, az
2487 35|                 az egész ország beszélt, az értelmesek, gondolkozók
2488 35|                  és előrelátók igy, mint az ifjak okoskodtak, s mint
2489 35|                 kiméletességet reméltet, az ezeres pedig előre bizonyitja.~
2490 35|             levél meghozta a mentőszert.~Az életben egyes perczek behatásától
2491 35|                 perczek behatásától függ az emberi jellemnek alakulása.
2492 35|       méltánytalanok, igaztalanok válnak az emberekből, a mint a nehéz
2493 35|                  mint a nehéz perczekben az embert a jó a jóra, vagy
2494 35|                 szivbe.~Hányszor mondjuk az életben valakiről: mennyi
2495 35|            mennyi reményt gerjesztett ez az ifjú, mennyire csalódtunk
2496 35|        kötelességünk a vizsgálódás, mely az inditóokokat előszámlálná.
2497 35|              előszámlálná. Higyjétek el, az ember épiteni lassan, rontani
2498 35|          higyjétek el tehát azt is, hogy az embert is csak az ember
2499 35|                   hogy az embert is csak az ember pusztithatja el leghamarabb.~
2500 35|                 nézett a levélbe.~Hitt-e az apa szavainak? Megkiméli-e