Chapter

2501 35|                  jövendőnek is föntartja az emlékezést, hogy vélt botlását
2502 35|                 botlását szemére hányja? Az ilyen föntartás befészkel
2503 35|               legbenső rétegbe, él, mint az őszszel elvetett mag a földnek
2504 35|          rohadtam el, itt vagyok!~Oh, ha az apa most nem gyanakodnék,
2505 35|                  nem gyanakodnék, biznék az ifjú léleknek csak kivételesen
2506 35|             iránt kiméletes legyek. Most az egyszer engedd el, apám,
2507 36|            hatását, melynek viszonzásaúl az öreget meg akarja lepni.
2508 36|                 Egy hónap alatt elkészül az ügyvédi vizsgára, s az ügyvédi
2509 36|          elkészül az ügyvédi vizsgára, s az ügyvédi oklevéllel válaszol
2510 36|                  fiúnak, szeretett volna az öreghez repülni, hogy az
2511 36|                 az öreghez repülni, hogy az örömnek nagyobb részét annak
2512 36|                   Hamarjában levelet irt az öregnek, kérte, hogy ez
2513 36|                 mulva kellemesen meglepi az öreget.~Imre Kapussal neki
2514 36|                  Imrétől elkérte Csillag az oklevelet, s egy kisérőlevéllel
2515 36|          oklevelet, s egy kisérőlevéllel az öregnek küldé el.~Az öreg
2516 36|      kisérőlevéllel az öregnek küldé el.~Az öreg ur megismerte a levélboritékon
2517 36|                azonnal fölbontá. Föltünt az ügyvédi oklevélnek vastag
2518 36|                mely azt bizonyitja, hogy az ő gyermeke kitünő.~Az okmánynak
2519 36|               hogy az ő gyermeke kitünő.~Az okmánynak kelete nincsen
2520 36|               Ember vagy, fiam! - mondja az öreg áradozó örömében. -
2521 36|                 a kolerát érti) oka lesz az országgyülés megszakasztásának, -
2522 36|                  érlelt ez országgyülés, az elveket felületesen érinthettük
2523 36|            tudományát? Azt feleled: nem! Az évek összekapcsolódnak,
2524 36|                  évek összekapcsolódnak, az emberek is kézről-kézre
2525 36|               régi kornak embereit, mint az avult naptárt, az évnek
2526 36|                   mint az avult naptárt, az évnek utolsó napján ellökhesse
2527 36|            napján ellökhesse a nemzedék? Az öregek egyenkint dőlnek
2528 36|                 után is élnek közöttünk. Az ujabb tanulmányok lassankint
2529 36|        puskaporuk.~A nemzet most hallott az országgyülésen európai eszméket, -
2530 36|       országgyülésen európai eszméket, - az ösztönök egyik hatalmas
2531 36|        kérdéseket megvitatják, úgy, mint az irástudók és a népek vénei
2532 36|               irástudók és a népek vénei az országgyülésen?~Barátom!
2533 36|                fába nemesebb ágat oltott az idő, s a természetes ész
2534 36|               ezen országgyülésen látták az elkeseredést, hogy nyelvünket
2535 36|              nélkül befolyásuk elveszett az országban. Nyakrafőre tanulják
2536 36|                                          Az öreg elkábult az elősorolásban,
2537 36|                         Az öreg elkábult az elősorolásban, részenkint
2538 36|                részenkint taglalá később az egészet, s egy különös megnyugvás
2539 36|                meg vastag papirosával.~- Az országgyülésnek vége lesz,
2540 36|          élvezetet nyujthat a külföld.~- Az élvezetekre nézve igaza
2541 36|                saját személyéről szól?~- Az egész arisztokracziáról. -
2542 36|               egész arisztokracziáról. - Az országgyülés után nem vesztegel
2543 36|              egyik nevezetes kérdés lesz az urbér: melyik földesur dughatja
2544 36|                hogy e kérdés el ne érje? Az anyagi kérdés a leglomhábbat
2545 36|               szempontból lehet fölfogni az urbéri és a reformügyet:
2546 36|                mely a nemesebb oldal. Én az utóbbi indokot vallom magaménak.
2547 36|            szereti, s nem csalódom, hogy az ügyvédi állást ön függetlenebbnek
2548 36|                  a kinek kenyeret adnak, az a kenyéradónak szolgája.
2549 36|                kenyéradónak szolgája. Ez az én magánügyem. Ehhez járul
2550 36|              kérdést, méltóságos uram!~- Az ön atyja jobbágy, ön a népből
2551 36|                 s a gyengébb látja, hogy az erősebbnek személyes gonoszságából
2552 36|             rettegetésre használja, s ha az Uristen egy napra átengedné
2553 36|                villámlást tudna csinálni az emberek megijesztésére.
2554 36|                  is: ezeket gyülöli, nem az urat.~Hogy a népnek sok
2555 36|               szomszéd falubelinek, hogy az ő ura különb a szomszéd
2556 36|                uránál, s végre a vitában az a nyertes, ki azt mondhatja,
2557 36|                   ki azt mondhatja, hogy az ő ura magyar, s vele szóba
2558 36|                   hogy gyülöli a jobbágy az urat; ösmeri a nép a szomszédos
2559 36|         hallgassa meg, röviden: a népnek az urról helyes fogalma lévén,
2560 36|                 a nép idegen tőlük, csak az urak lökhetik el a népet:
2561 36|                  lökhetik el a népet: ez az én válaszom.~- Semmi sincsen
2562 36|              részt. Még ma elkészitendem az alapvonalakat, azokat ön
2563 36|                  lányát vegye el.~- Nagy az a fa az én fejszémnek.~-
2564 36|                 vegye el.~- Nagy az a fa az én fejszémnek.~- Azt hiszi
2565 36|          holtomig, nem feledkezhetem meg az illedelemről az által, hogy
2566 36|        feledkezhetem meg az illedelemről az által, hogy családjába tolakodjam.~-
2567 36|               büszke. Ne tagadja, daczol az osztályozással, tudja, hogy
2568 36|                apró ur fiánál, elfogadja az osztálykülönbséget külsőleg,
2569 37|                   A vér nem válik vizzé, az öreg Faragó fölsietett Pozsonyba,
2570 37|        beavatkozása teljes titok maradt. Az öreg fölolvadt, fiát igen
2571 37|                  megnyilván a fiu előtt, az öreg ur kéjben uszott, hogy
2572 37|                nézetei egészen alaposak.~Az apák vágya kelt föl az öregben,
2573 37|                   Az apák vágya kelt föl az öregben, a családositás;
2574 37|             Csillagnál napos vendég volt az öreg, itt szövögette titkának
2575 37|                  gyermekkori tréfa, hogy az valaha menye lesz. Magához
2576 37|                élt a szokás, hogy a fiuk az apa szeme után választottak
2577 37|             választottak menyasszonyt, s az öreg gondolta is, hogy megkezdi
2578 37|             nagyon önállónak találta. Ez az utóbbi erős bökkenő, nem
2579 37|                  nevezem.~- Sziveskedjék az ügyvédvallást megirni.~-
2580 37|               irása kerül kezembe, akkor az ön kezéről rendelkezhetem.~-
2581 37|      magyarázatra nem volt idő: mit akar az én kezemmel?~- Enyém lesz
2582 37|             kezemmel?~- Enyém lesz akkor az a kéz örökre, igy szerződtünk.~-
2583 37|          intéztettek hozzám s azon sorok az én sorsomat komolyan érdeklik:
2584 37|            érdeklik: akkor a kegyed keze az enyém?~- Amen zsidó szó,
2585 37|       kathekizmusban.~- Igen, meglesz.~- Az a levél nem lesz meg, fiskális
2586 37|          irnokkal irathatta volna.~De mi az oka, hogy a leány a komoly
2587 37|                  apjának utolsó levelét, az idegen kéznek irását csalhatlan
2588 37|               Imrét, keressük föl Lórit.~Az emberek vérmérsékletek szerint
2589 37|      vérmérsékletek szerint osztályozták az embereket, - van heves vérű,
2590 37|               mogorva, egykedvű, derült. Az utóbbiakról óhajtván szólni,
2591 37|              derültek nem kötik bajaikat az emberek nyakába, - kik sopánkodni
2592 37|             czélzatát nem értette, pedig az támadólag áll ellenében.
2593 37|          ellenében. Éles esze megértette az ifjunak vonzalmát, titkon
2594 37|                  hanem ugy látszék, hogy az ifju a könnyebb fegyverrel
2595 37|               majdnem megrémiti.~Ő irjon az ifjunak?~Vakmerő reménység, -
2596 37|          gerjedelmet; szavaira vigyáz, s az ifju komolyságára tréfával
2597 37|             fogadásnak pecsétje.~Faragó, az öreg érkezett meg Csillaggal.~-
2598 37|                   Kedves hugom, - mondja az öreg Faragó Lórinak, - feleségem
2599 37|                 lányom, máskor megmondom az okát, - bevásárolhattok
2600 37|                   és ne mutass irásodból az öregnek: értetted?~- Igen! -
2601 37|            között. - Itt elmondá Csillag az albák történetét, az akadémiai
2602 37|             Csillag az albák történetét, az akadémiai alapitványt, az
2603 37|                az akadémiai alapitványt, az öregnek irt névtelen levelet,
2604 37|            öregnek irt névtelen levelet, az Imréhez intézett fogalmazványt,
2605 37|         elmondván, igy szólt a leánynak: Az emberi viszonyokban temérdek
2606 37|   szerencsétlenséget szült a félreértés, az egyoldalu elhamarkodás,
2607 37|         veszedelmet elkerülhettük volna.~Az öreg ur elmondhatja magáról,
2608 37|                  hogy majdnem későn jött az uj életmozgalomba. A multban
2609 37|                korban veszélyes állapot. Az ifju kedélyt és képzelődést
2610 37|                és képzelődést megragadja az ujabb eszméknek csillogása;
2611 37|           áldozik, mint a régi kor, s ha az apa a régi, a fiu az uj
2612 37|                  ha az apa a régi, a fiu az uj kornak sugallatából cselekszik,
2613 37|        cselekszik, majdnem elkerülhetlen az összeütközés.~Eddig hallatlan
2614 37|                  a küzdés erősen foly, - az ifjak meggyőződésükkel apáikat
2615 37|                nem véleménykérdés, azért az apák felbőszülnek, ha a
2616 37|              apák felbőszülnek, ha a fiu az apát itt is ostromolja, -
2617 37|              apát itt is ostromolja, - s az öreg Faragó fiának szükségét
2618 37|               hogy a fiunak nemes szivét az apának ridegsége megsértse.
2619 37|              megsértse. Ezért használtam az albát, ezért lettél az én
2620 37|        használtam az albát, ezért lettél az én kis iródiákom, és most
2621 37|             mutogasd irásodat, különösen az öregnek ne; mert nem gyanitja,
2622 37|              hogy helyette is én küldtem az alapitólevelet az akadémiának, -
2623 37|                küldtem az alapitólevelet az akadémiának, - s előbb beszélte
2624 37|         mutogatni. Imre apját megnyerte, az öreg fölszabadította a fiut
2625 37|              teljes önállóságra, - többé az öreg nem zavarja fiát. Örüljünk,
2626 38|               Tollamat korlátoznom kell; az 1866-iki pénzviszonyok intenek,
2627 38|               hogy három kötetbe férjen.~Az országgyülés bevégeztével
2628 38|                  előtt bizalmas barátja. Az utczán a gróf legtöbbnyire
2629 38|      szerencséjének, még inkább becsülte az ifjuban, hogy folyvást egyszerű
2630 38|               nem a lakosztályban, hanem az irodában kereste. Néha véletlen
2631 38|          idősebbek voltak, miattuk Kapus az elhelyezkedés alkalmával
2632 38|       beszélgettek Kapusnak grófjáról, s az egyik az egész társaság
2633 38|           Kapusnak grófjáról, s az egyik az egész társaság előtt azt
2634 38|           szentül kinevetnének.~- Miért? az arisztokráczia maholnap
2635 38|       arisztokráczia maholnap összeolvad az alsóbb rétegekkel, a grófnak
2636 38|                  becsületére válik, hogy az üres képzelődést megveti,
2637 38|           szerepének felel meg, megfogja az ön kezét, s azt mondja:
2638 38|                  gondolkozom, - fölrugja az osztálykülönbséget, elmegyen
2639 38|          magyarázatot, - mondja Kapus, - az én grófom nem azért választott
2640 38|                vitte át a beszédet; mert az egész társaság érezte a
2641 38|             parasztnak, sohasem dörgölik az orrához, hogy miért jöttek
2642 38|               mint ügyvéddel szerződött, az irgalmasságnak, szánalomnak
2643 38|                 nem huzta le a mérleget. Az emberek más magyarázatot
2644 38|                nekik kevesebbé tünik föl az ügyvéd: a jobbágyfiut fogják
2645 38|               sokszor megfordulok itt.~- Az irodában!... csak az irodában! -
2646 38|                     Az irodában!... csak az irodában! - mondja Ida.~-
2647 38|                irodában! - mondja Ida.~- Az igazat fogom megmondani,
2648 38|                   csak most találnám meg az igazi szavakat, hogy többet
2649 38|                  be: a konyha felől vagy az irodán át? Vén mosóném már
2650 38|           hasadékon át, ezt nem füttetik az emberek; hanem egy fiatal
2651 38|            fiatal ember egészen kinyitja az ajtót: ezt már el nem engedik.
2652 38|              értenek.~- Szinte megijedek az élettől, - sóhajt föl a
2653 38|                  ennyi gyötrelmet tár ki az élet, és miért?~- A szokásokért,
2654 38|              lennék kivétel én? Osztozom az emberi élet sorsában. Egészen
2655 38|           valakit megalázott a sors vagy az emberek.~- Istenem, én ugy
2656 38|                  ha irok: ez a kis állat az én legjobb barátom.~- Ez
2657 38|         kisasszony, és elfeledteti velem az ebéd alatti gyengédtelenséget. -
2658 38|            madaram kényeztet el?~- Igen, az a kis tudatlan állat, mely
2659 38|                  ön csak annak hisz, mit az a madár kérdés nélkül értet,
2660 38|            nélkül nem mutatná szeretetét az a kis madár, rég elajándékozta
2661 38|                 engem elkényeztetett; de az is bizonyos, hogy én e madárhoz
2662 38|                 másik oldalán jött be, s az elébe siető Csillaggal megállt
2663 38|                  Ez nem általános szokás az életben, gróf ur, s vannak
2664 38|           fölismerte.~- Azt vélem.~- Ugy az elkényeztetésből azt hiszi
2665 38|             barátomnak száján, vagy maga az a helyzet, hogy fél órája
2666 38|              áradó szót megtestesitette: az ön győzelme a miénket megnemesitette.~
2667 38|                  is egy darab czukrot.~ ~Az utolsó alba.~Az apák és
2668 38|               czukrot.~ ~Az utolsó alba.~Az apák és anyák legutóljára
2669 38|           megkérni.~Messziről meglátszék az ifjun az aggodalom, ezért
2670 38|            Messziről meglátszék az ifjun az aggodalom, ezért Csillag
2671 38|         bátoritólag közeledett feléje.~- Az ige legyen testté, - mondja
2672 38|            mondja Csillag Kapusnak, - én az elveket az élet számára
2673 38|                Kapusnak, - én az elveket az élet számára vitatom, szereti
2674 38|             ennyit, ön szereti lányomat, az szereti önt: ez emberi dolog,
2675 38|            szereti önt: ez emberi dolog, az anya lányával még áldását
2676 38|               hirtelen megtelt a hirrel, az emberek csudálkoztak, bámultak
2677 38|                 tartoztak. Fölháborodott az öreg a fecsegésen, s egy
2678 38|                 eljárását helybenhagyja.~Az öreget iróasztalánál hagyjuk,
2679 38|               Magammal, kedves bátyám, - az én jövendőm élhetetlen időpusztitás, -
2680 38|                  kedves urambátyám.~- Ki az a markos legény?~- Az én
2681 38|                 Ki az a markos legény?~- Az én kedves jó apám, a miatt
2682 38|                     Azt határoztam, hogy az uj eszmék mellett küzdök, -
2683 38|                bátyám, - ne rohanjuk meg az öreget, - félek: el talál
2684 38|                 talál keseredni.~Csillag az ablakon át meglátta az öreg
2685 38|           Csillag az ablakon át meglátta az öreg Faragót közeledni;
2686 38|                  Imrét, hogy ne várja be az öreget, sőt az sem árt,
2687 38|                  várja be az öreget, sőt az sem árt, ha néhány napra
2688 38|                 a nők szobájába nyitott.~Az öreg egyszerre koczogatott,
2689 38|                Otthon megirta a levelet, az aláirás hiányzott csak;
2690 38|                bámullak, barátom. Te már az uj hitet bizton hirdetheted;
2691 38|                hitet tettel is vallod, - az egyformaság igy már ér valamit:
2692 38|                igy már ér valamit: adjon az Isten gyermekeidnek bő szerencsét,
2693 38|                  barát! - Mondja Csillag az öreget magához szoritván.~-
2694 38|                gyámkodó hatalom, elindul az ifju a pályán, s önerejére
2695 38|                támaszkodik, abból meriti az ösztönöket, merve eleget
2696 38|             sokat, a mint vállai birják. Az önképzés elkezdődvén, türnünk
2697 38|          elkezdődvén, türnünk kell, hogy az egyén fejlődhessék, s a
2698 38|          követelek, meggyőződést, legyen az erkölcsi vagy polgári téren,
2699 38|                 hirtelen fiókjába nyult, az utolsó albát kivette, a
2700 38|             visszahajtá; s engedte, hogy az öreg a sorokat megirja.
2701 38|            Csillagnak bevezetését s ime, az öreg erélyes szavakban biztatja
2702 38|                 boldog érzelemben! tehát az apai sziv megtüri szabadságát,
2703 38|          helyemre, hogy magamat megóvjam az erős korholásoktól; de jogom,
2704 38|          jogomnak első gyakorlati értéke az, hogy szólhatok, s ehhez
2705 38|               befolyástól irtóznak, mely az egykedvüeket hevertükből
2706 38|            bátoritja, végre kárhoztatják az élt, mely a szavakban néha
2707 38|             áthatólag hangoztatják, hogy az átalakulás korszakába értünk.
2708 38|                  alatt; mégis bátorkodom az eddigi értelmet valamivel
2709 38|          erkölcsi erő, melynek hiányával az igazságot valósitani sohasem
2710 38|                 ellenfelének öklét, csak az igazat hallgassa meg. Mivé
2711 38|       sérelmekkel a kormány, tengődéssel az általános tespedés, követelésével
2712 38|                  tespedés, követelésével az idő, mely eszméket hozott,
2713 38|                  nem pártkiváltság, s ha az erkölcsi erő föl nem támad
2714 38|          meghallgatására, meglehet, hogy az a párt sinyli meg, mely
2715 38|                  a garázdaság; de megint az erkölcsi erőre hivatkozom,
2716 38|                  hallgatás, ebből támadt az egykedvüség, ebből végre
2717 38|                 egykedvüség, ebből végre az a veszedelmes semlegesség,
2718 38|              semleges vitatni sem akarja az igazságot, és igy nem lelvén
2719 38|                 nem kell megboszulni; de az alattomban terjeszkedő eszme
2720 38|               terjeszkedő eszme okvetlen az alapot morzsolja, s ha meg
2721 38|              rémesebb lesz a moraj, mely az épületet ránk boritja, s
2722 38|              megczáfolt hazugság meghal, az elrejtett igazság pedig
2723 38|                meg; ez hatalmunkban van.~Az ember nem lehet tökéletes,
2724 38|         tökéletes, ebben nyugodjunk meg. Az emberi nyilatkozás kivételesen
2725 38|           Szavazok a szólásszabadságra."~Az öreg ur megilletődve hallgatta
2726 38|          Egyetlen éles szót sem használt az ujoncz, maradt a tárgy érdeménél,
2727 38|            maradt a tárgy érdeménél, igy az öreg ur örvendett, hogy
2728 38|                 is.~Szemeik találkoztak, az apa helyeslőleg intett. -
2729 38|               barátjának kezét.~- Látom, az öreg nem haragszik.~- Atyámra
2730 38|            büszke vagyok, - mondja Imre, az ő gondolkozása a valódi
2731 38|                   Nem állhatta meg, hogy az öreghez ne menjen, a boldog
2732 38|                 sorok azok, öcsém?~Kapus az öreg elé helyezi a sorokat.
2733 38|              öreg elé helyezi a sorokat. Az alispán megismerte irását,
2734 38|                kerülhettek ezek Imréhez, az ő aláirásával, rendes levélalakban?~
2735 38|               levélalakban?~Gondolkozik: az aláirás tulajdon kezevonása,
2736 38|                  Csillag egészitette ki, az küldé fiának, hogy bátorságot
2737 38|                  buzditó sorokat irta.~- Az albák! Mondja magában az
2738 38|                 Az albák! Mondja magában az öreg, - tehát a vendéghivások,
2739 38|                   tehát a vendéghivások, az akadémiai alapitvány, a
2740 38|               karját fogta meg, ugy huzá az ablakba.~- Mindent tudok,
2741 38|         Csillagnak kezét.~- Mit tudsz?~- Az albák történetét.~- Fiad
2742 39|                                          Az utolsóelőtti fejezet.~A
2743 39|                  embernek szeme láttára. Az alispán fiának karjába kapaszkodott,
2744 39|            megfojt; engedje meg atyám ma az egyszer a szólásszabadságot.~
2745 39|                 a leányirást, fölösmerte az albát és a körülményt, melyben
2746 39|        közvetités oly elérzékenyitő volt az öregre, hogy könyüi kicsordultak.
2747 39|               kicsordultak. Némán mentek az utczán, czéltalan járkálva;
2748 39|                 czéltalan járkálva; mert az öreg ur se látott, se hallott,
2749 39|                  mindent tudni! - Mondja az apa valahogy kigázolva a
2750 39|                  bánom, fiam, hanem menj az asszony szobájába, én Csillaggal
2751 39|               kérdésre azt felelte, hogy az ur és asszonyság fönn vannak
2752 39|                és asszonyság fönn vannak az emeleten, a kisasszonyok
2753 39|      kisasszonyok Kapus urral a kertben.~Az öreg az emeletbe ment, Imre
2754 39|                 urral a kertben.~Az öreg az emeletbe ment, Imre a kertbe
2755 39|               tudom; hogy miért nem irta az illető, azt tudom, de tőlem
2756 39|                 Imre, és sebesen fölment az emeletbe.~Az apák együtt
2757 39|             sebesen fölment az emeletbe.~Az apák együtt bölcselkedtek,
2758 39|                  a multba, csoda-e, hogy az uj világot későn ösmertem
2759 39|                   Ne itélj meg, barátom, az uj életnek jelleme a mozgékonyság,
2760 39|                 meleg vér kell, melegebb az enyémnél, mely nem volt
2761 39|                kedvében ajándékozott meg az Uristen, általad egészitette
2762 39|                kutatsz, magad simitod el az akadályokat, te hóditasz
2763 39|                 alkalmaztad gyermekemre.~Az ujabb élethez bizalmat nyertem,
2764 39|                 Ugy reméled azt is, hogy az ujabb nemzedék életrevaló
2765 39|             egészen barátom, érzem, hogy az a fiu nem egészen enyém, -
2766 39|               kölcsönöztem. Félig a tied az a fiu, - és...~- No, mi
2767 39|                és...~- No, mi következik az és után?~Imre lépett be,
2768 39|                  a gyerek már csak félig az enyém.~- Nohát legyen a
2769 39|              Csillag, igy igazságos lesz az osztály, hol van az a kis
2770 39|                 lesz az osztály, hol van az a kis borzas?~- Itt vagyok. -
2771 39|                  volt, most azt is adott az Isten.~- Ugy-e anyjuk, mégis
2772 40|                               Ráadás.~Ha az ág árnyékával le nem hajlanék
2773 40|           álomnak hitte a valót, melyet, az emberek szólásmódja szerint,
2774 40|                ki nem számithat a józan.~Az első nyugalmas órában kocsira
2775 40|         mézanyagot a kasba vigye vissza. Az öreg Kapus háza előtt még
2776 40|             meglátszék, hogy a falu népe az igazságot ezen küszöbön
2777 40|              hogy biróuram visszaterelje az olyant, ki a gyalogutról
2778 40|         gyalogutról letért.~Emlékeztetem az olvasót azon emberre, ki
2779 40|                 olvasót azon emberre, ki az első kötetnek derekán még
2780 40|                bizalmatlansággal beszélt az "urak"-ról, - ugyanazon
2781 40|                jó harmat esett. - Mondja az öreg Kapusnak.~- Honnét
2782 40|                  jég is fölülről esik?~- Az igaz, nem láttam, hogy fölülről
2783 40|            kelmed, hogy gondolkozzék; ha az ökör gondolkodni tudna,
2784 40|                 aztán nem hogy nem huzná az ekét, hanem felöklelné az
2785 40|                az ekét, hanem felöklelné az embert.~- Biróuram hát tudja,
2786 40|                   midőn a forró nap után az enyhe éjszakában a levegő
2787 40|                   és lassankint megfogta az értelmezést, hanem benne
2788 40|          értelmezést, hanem benne lakott az ellenmondási viszketeg,
2789 40|                szemeimmel?~- Mert ritka, az öreg ember szeme még az
2790 40|                  az öreg ember szeme még az öreg Á-t is csak pápaszemmel
2791 40|              volna olyant kérdezni, hogy az öreg megüljön a felelettel.~
2792 40|          gondolkozva eszébe jutott, hogy az urakról már régen nem beszélt,
2793 40|           urakról már régen nem beszélt, az ifju Kapusról szintén régen
2794 40|                   ez a tárgy leghálásabb az öregnek megforgatására.~-
2795 40|               nem ért el engem.~Hallotta az öreg a szót; de nem felelt.
2796 40|            lányos háznál nagyon kikérdik az embert, s a szürös atyafiságtól
2797 40|                  s a szürös atyafiságtól az uri nép könnyen megijedhet.~
2798 40|            megijedhet.~Most kezd aggódni az apa. Fiát kiemelte a tömegből,
2799 40|               vagy csudál; hanem mi lesz az emberből, ki a tanulás mellett
2800 40|             keresi, kikerülnek előle.~Ő, az apa, mélyen elmerül s egyszerüségében
2801 40|                 hátha a fiu okozni fogja az apát, hogy nem hagyta lenn,
2802 40|              Biróuram! - szólitja megint az ellenkező - nagy öröm ám
2803 40|                 ellenkező - nagy öröm ám az, mikor az ember életében
2804 40|                   nagy öröm ám az, mikor az ember életében látja, kik
2805 40|                  következnek utána.~- Ha az Isten méltónak tart ezen
2806 40|                   biró uram, finnyás nép az az urifajta.~- Mit akar
2807 40|                biró uram, finnyás nép az az urifajta.~- Mit akar mondani
2808 40|               hátravonták kezeiket, hogy az urféle ember megbarnult
2809 40|                 levette süvegét, s midőn az ifju később észrevette a
2810 40|             jelenlevőt, s kezet nyujtott az ösmerősnek, még kinálásra
2811 40|                    Csak nem vedlettem ki az emberi alakból, hogy megijeszteném
2812 40|                 is, kap a szóba Imre,... az a világ sora, hogy egymástól
2813 40|          főjegyzőjének veje leszek.~- Mi az? - Kérdé az öreg Kapus majdnem
2814 40|                 leszek.~- Mi az? - Kérdé az öreg Kapus majdnem reszketve.~-
2815 40|               Kapus majdnem reszketve.~- Az, kedves jó szülőim, hogy
2816 40|                szülőim áldását kérjem.~- Az egek Ura adta az igazi áldást,
2817 40|               kérjem.~- Az egek Ura adta az igazi áldást, fiam, a mienk
2818 40|                mienk csak toldalék lesz.~Az öregek könyezve karolták
2819 40|           maradtak összeölelkezve, végre az öreg Kapus bámuló szürös
2820 40|           vagyunk, biró uram, én mondom, az én szemeim éppen most nyiltak
2821 40|                 azt hiszi-e kelmed, hogy az urrá lett jobbágyfiu apját
2822 40|                 hogy szemeim kinyiltak.~~Az olvasó már mindent tud,
2823 40|                  olvasó már mindent tud, az iró leteszi tollát, melylyel