Chapter

 1 12| fogantatásunkkor belénk oltatott.~Kapus Imre megfelelt az apai várakozásnak,
 2 12|              maga a parancsolást. Kapus Imre nagyon korán önállóságra
 3 13|             következéseik nagyok.~Kapus Imre jókor kocsira ült, a nappali
 4 13|           kocsis itt lassabban hajtott, Imre a nyomokat vizsgálta. Egy
 5 13|            helyen el ne vágjon a kerék. Imre kérdé a kocsist:~- Miért
 6 13|         kerékvágás.~- Megállj, - mondja Imre a kocsisnak, - ott egy csomó
 7 13|                 azoké leszen a papiros.~Imre mindjárt a főjegyzőre gondolt,
 8 13|               illőleg megszárogathassa, Imre már a megyének legnevezetesebb
 9 13|                Még nappal hazaérkezett.~Imre könnyebbült lélekkel járatott
10 31|            becsületükre válik. Kapus és Imre a főmozgatók, és én lelkemből
11 31|                  Bizonyosan tudom, hogy Imre a Hollingerben mit beszélt,
12 31|            perczben volt Faragóéknál és Imre számára levelet kapott az
13 31|                birálgatták, azt hittem, Imre hazasietett, hogy apjától
14 31|             előlük menekült, ezt persze Imre nem tudja, s érdeke kivánja,
15 32|               hogy sok azon a mézvirág.~Imre visszafordult Fehérvárról.~
16 33|               valamennyien egyszerre.~- Imre szállásán van, - s még ma
17 34|                után tanácskozni fognak.~Imre délelőtt a rögtönzött szinházban
18 34|            maradjon. ~- Még jókor jött, Imre bácsi, - az ebéd nem kész, -
19 34|            csinálta a mai ebédet? kérdi Imre a lánynak gyönyörü kezét
20 34|            ilyen piczi kezekkel? Tréfál Imre.~- Szörnyü nagy gombóczokat.~-
21 34|               irt még?~- Minő kiváncsi, Imre bácsi.~- Imre bácsi?...
22 34|                 kiváncsi, Imre bácsi.~- Imre bácsi?... hát én mindig
23 34|                 bácsi?... hát én mindig Imre bácsija leszek magának?~-
24 34|      tintafoltot csókoltam le, - mondja Imre a rózsaujjat is megérintve
25 34|                hogy a hazáért koplalok.~Imre megrázta a nyers embernek
26 34|               megtapsolta a Rákóczyt, s Imre használta a zajnak előnyét.~-
27 35|                 nem volt, nem mehetett. Imre fiatal ember létére most
28 35|                mint eddig, szerető fia ~Imre."~Az apák haragját ilyen
29 35|            pusztithatja el leghamarabb.~Imre félve nézett a levélbe.~
30 35|          föltámadó erejében, - gondolja Imre, - irányt adna egész életemnek,
31 35|                Ujra születtem! - mondja Imre, még azt is meghagyja, hogy
32 36|                Örömében Csillaghoz ment Imre, elbeszélte a levélnek hatását,
33 36|           kellemesen meglepi az öreget.~Imre Kapussal neki feküdt a tanulásnak,
34 37|          zavarba.~Egy szerencsés órában Imre megint egyedül találta Lórit.~-
35 37|                 kisasszonynak? - tréfál Imre. Ajánlhatom hivatalbeli
36 37|             méltóztassék megösmerkedni.~Imre átvette a csomagot, s nagy
37 37|            Sohasem feledem el, - mondja Imre elpirulva.~- Visszatehetem?~-
38 37|               nótáját együtt énekeljük.~Imre kalapja után nyult, - haza
39 37|           óvakodjál irásodat mutogatni. Imre apját megnyerte, az öreg
40 37|             irása a legkomolyabb ügyben Imre kezében volt.~- Irásomat
41 38|                 s átsietünk Csillaghoz. Imre éppen Csillagnál van, nagyon
42 38|               kérni.~- Bátyám! - mondja Imre, - szánjon meg engem.~-
43 38|            beszélgetésnek eredményéről. Imre szót fogadott, s a nők szobájába
44 38|       Csillagnak hirtelen eszébe ötlött Imre, kinek pályakezdetére remekül
45 38|                 Csillagnak inditványát. Imre intett a jegyzőnek, hogy
46 38|                 büszke vagyok, - mondja Imre, az ő gondolkozása a valódi
47 39|             alkalmat talál.~Gyülés után Imre a megyeház kapuja előtt
48 39|             másik levél?~- Ez, - mondja Imre, megmutatva a Lóri kezével
49 39|                  kedves atyám, - mondja Imre, - miért iratta e sorokat
50 39|                Lórival?~- Igen, - felel Imre, ezen sorokat Csillag Lóri
51 39|             házuk előtt állunk? - Kérdi Imre.~- Nem bánom, fiam, hanem
52 39|               Az öreg az emeletbe ment, Imre a kertbe sietett. Kapus
53 39|                 No, most már kimondtam!~Imre elkapta a levéliró kezet,
54 39|            tintásan szeretem!... Mondja Imre is tréfálva, s a kis kéz
55 39|                 Mindjárt jövök! - szólt Imre, és sebesen fölment az emeletbe.~
56 39|               mi következik az és után?~Imre lépett be, egyszerre fogá
57 40|            korán kiszáritaná a törzset.~Imre napokig csak kellemes csalódásnak,
58 40|         hajtatott be két gyönyörű lóval Imre, s azonnal apjának, azután
59 40|                Vannak-e unokák? - Kérdi Imre a meglepett embert.~- Egész
60 40|                régiek, bátyám, - mondja Imre helyreigazitva, én kelmednek
61 40|                    Igen is, kap a szóba Imre,... az a világ sora, hogy