Chapter

 1 7 |      neki megmagyarázni, hogy a fiu zsebóráját miért szedi széjjel?
 2 11|        fiuval áldotta meg. Az a fiu egyik megyei fővárosban
 3 11|    megörültem folytatásomnak. A fiu növekedett, beadtam oskolába,
 4 11|      volna tudni: mennyit ér? A fiu elvégezte a törvény-tudományt,
 5 11|       kedves bátyám, - mondja a fiu az öregebbet megbecsülve, -
 6 11|   öregebbet megbecsülve, - az a fiu azért kapta meg a posztót
 7 12|    kedvüek között.~Föleszmélt a fiu, a tanulásban kerülte lassankint
 8 12|         ugy is eleget mondott a fiu, mely az apának uj volt,
 9 12|    szépen tudja! - jegyzi meg a fiu.~- Kétfélekép is lehet?~-
10 12|       édes apám, - magyarázza a fiu, - a nyelvnek is sokféle
11 12|         mondja az öreg, midőn a fiu apjának keze után nyult,
12 12|      leszek, édes apám, - vág a fiu apjának szavába, - az leszek,
13 12|       tekintetes ur, - mondja a fiu, - de ha szivembe látna,
14 13|      nyomon tartózkodó, s mig a fiu élhetetlen kapaszkodásában
15 17|        apa a fiával per tu, - a fiu pedig az apjával per kend;
16 17|        el a mostani apa, hogy a fiu az apai vagyont még apjának
17 17|       édes pillanataiban apa és fiu között a vérközösség érintkezik,
18 17|       rebegi az apa magyarul.~A fiu nem emlékezett, hogy apja
19 17|       Pestről hazáig aggódott a fiu, hogy apjának cátói hidegségével
20 17|         Nem vagy már gyermek!~A fiu azt gondolta, hogy nem jól
21 17|        már kimereszté szemeit a fiu, az öreg nem beszél diákul,
22 17|     apróságot kérdez, s mikor a fiu kirakja ruháit és iratait,
23 17|   elfeled maga körül mindent. A fiu már a mellékszobába ment,
24 17|      helyben ül. Visszamegyen a fiu, várja, hogy apja majd öregebbeket
25 17|   megtudni.~Még az nap elment a fiu Csillagékhoz, s a bácsit
26 18|         egyszerre megszünt, s a fiu odadobott fékkel rohan a
27 18|     egyedül nem szeret menni. A fiu megszokta a jobb modort,
28 18|     Csillaghoz.~- Isten hozott, fiu.~- Szédülök, kedves bátyám, -
29 20|    jutalmat sem adott, nehogy a fiu azt találja hinni, hogy
30 20|        elmegyek. Ezért maradt a fiu évekig faragatlan tuskó,
31 21|        is látta, hogy a jobbágy fiu nem ujjongat, a csoportnak
32 21|         ittál? kérdi egy borzas fiu hallgató szomszédját.~-
33 21|        hogy itt maradtunk? Ez a fiu részeg fővel mentette meg
34 21|         egyszerübben, mint ez a fiu alkalmazta a botot bot ellen.~-
35 24|     öreg az irodába lépett, - a fiu elől elvette az irományt,
36 24|       Bizonyosan valami jó módu fiu lesz, ki az öreggel könnyen
37 24|       könnyen daczolhat?~- Az a fiu egy jobbágynak gyermeke,
38 24|       munkájával keres.~- Ugy a fiu némileg meggondolatlanul
39 24| védelmezném, ha nem ösmerném. A fiu bizonyosan eltürte volna
40 26|     hogy nem ugy van; azonban a fiu miatt is megvakarom ám a
41 26|         tudunk, s félek, hogy a fiu olyan körülmények közé keveredhetik,
42 27|    gyertyavilágot is eloltja. A fiu megkivánja a vonzalmat,
43 28|        ismételni, mert szeret a fiu megérni legénynek, s a gyermekkori
44 31|         aggodalmamnak, miután a fiu gondjaimra van bizva.~-
45 34|        megveti.~- Nem volt az a fiu vakmerő?~- Ha az lett volna,
46 35|        az alkalmazás uj volt, a fiu a rendes havi pénzen fölül
47 35|       ki a fizetendőket, s ha a fiu könnyelmü, személyesen megyen
48 37|  észlelte. A pálya megnyilván a fiu előtt, az öreg ur kéjben
49 37|      vaktában kezdeni, hát ha a fiu más felé tekintgetett? Ez
50 37|     lehetett volna, hogy apa és fiu szánandó meghasonlásba keverednek. -
51 37|      kor, s ha az apa a régi, a fiu az uj kornak sugallatából
52 37|         apák felbőszülnek, ha a fiu az apát itt is ostromolja, -
53 38|    szánjon meg engem.~- Mi baj, fiu? összevesztél valakivel?~-
54 38|      postán Imrének kiküldte.~A fiu elképzelte a soroknak vonatkozását,
55 39|       barátom, érzem, hogy az a fiu nem egészen enyém, - boldogságomat
56 39| kölcsönöztem. Félig a tied az a fiu, - és...~- No, mi következik
57 40|       tette boldoggá, s hátha a fiu okozni fogja az apát, hogy