Chapter
1 1 | kezébe adom, megnyugtatásul mondom: a mester ezután következik, -
2 3 | kiméletet nem ismer. Nem mondom el a támadásnak érveit,
3 5 | borbély is; - egyenkint véve mondom, hol van meg a csizmadiában,
4 6 | penitencziatartásnak vége. Mondom, szerencséje Faragó alispán
5 7 | ábrázatot, s az azt mondta: "Én mondom, édes fiam, én teremtettem
6 7 | hozzáválogatni, csak azt mondom: megérjük-e, hogy a mi nagy
7 8 | járót kitalálni? Nyugodtan mondom: nem! A lélek már nem röpülhet
8 9 | szerencsém lesz.~- Sajnálattal mondom, méltóságos uram - holnapra
9 9 | gondolkozik rólam.~- Én mondom, - állitja a főispán, -
10 10| koczkáztatja. Végül még azt mondom: ~Azon párt, mely velünk
11 11| megvédelmezte. Elhiszi-e, mikor én mondom?~A másik lesüté szemeit,
12 11| itt a falun; én az igazat mondom, erre elhallgat, bátyám?~
13 12| tartozásod,... légy...~- ... Én mondom meg, hogy mi leszek, édes
14 14| megcsal. Ezzel ellentétben mondom: tul ne becsülje az embert!
15 15| légy?~- Fájdalom, - igy mondom, - nem! Hitem nincsen, -
16 16| hamarabb készen leszünk. Ezt mondom az alkotmányos vitákra.
17 16| a mogorva ember; bizony mondom, kimelegit majd benneteket
18 17| végig az utczán.~Ezt azért mondom el, hogy az olvasó elhigyje,
19 19| vagyok.~- Isten neki, nem mondom többször.~A leány jól anyjára
20 20| oktondik voltunk. Ezt én mondom magának, amice, ne feledje
21 20| sétálni, maga derék gyerek, én mondom.~- Nem kivántam, hogy a
22 21| nem fog maradni, ezt én mondom; a legidősebb czimbora a
23 21| erre a korcsmáros?~- Azt mondom, hogy ez aztán okos beszéd!~-
24 24| Még nem is tagadja?~- Azt mondom, a mit Pilátus: a mit irtam,
25 24| tetszett találni, - én is azt mondom, ráadásul azt is, hogy az
26 26| eb megy! én helyes okból mondom: itthon maradok.~- Okaid
27 26| elsorolását, most én másokét mondom el. Nem tudnék e hazára
28 26| egyetlen fiaddal.~- No, nem mondom, hogy nem ugy van; azonban
29 27| készpénzzel fizetteti meg! azért mondom: ne bántsátok a Hollingert!~-
30 27| kérdi a legényke.~- Én mondom! - Felel egy tömött bajuszu
31 27| Meggyógyult, s megint azt mondom: Ne bántsátok a Hollingert!~
32 27| nevezi. - Bizony, bizony mondom nektek: Ne bántsátok a Hollingert!~
33 28| át tudná ugrani?~- Előre mondom, nem is fogom megkisérleni.~-
34 28| teste.~Ezen okoskodással mondom: a hajdani jurátusvilág
35 28| közmegegyezésnek, én is azt mondom: agyafurt bolondság.~- Megadod
36 29| patriarchális becsületeért mondom el. Hogy a népnek sorsa
37 29| baja sincs. Valamint azt is mondom: A discalceatus Carmelitákat
38 29| egészséget kivánok; ellenben azt mondom: a tudatlanság épen ugy
39 30| czél felé haladni, arra azt mondom, hogy szegény fegyver a
40 31| unszolásra azt mondja:~- Nem mondom, hogy bizonyosan fütyülünk;
41 31| bizonyosan fütyülünk; de azt sem mondom, hogy nem fütyülünk!~Az
42 31| beszélt akkor, most azt mondom, hogy többre vállalkozott,
43 32| fehérvári szintársulat...~- Mondom, hogy komédia!~- A szinész
44 33| szemlélődésből tudom, - azért mondom el oly bátran.~- Bátran?~-
45 33| kerül, s a tárgynál maradva mondom, hogy következtetések nyomán
46 34| duzzogjon, öreg ur, többször nem mondom bácsinak.~- Kezet rá!~-
47 34| hallgassunk.~- Istenemre mondom, nem ott lesz az eszem.~
48 35| irj néhány sort, majd én mondom. Szépen irj, hisz te ugy
49 36| s ennek megfelelőleg azt mondom: mindketten álljunk egy
50 36| kiválogatja a hir a jót; hanem azt mondom, hogy e nép vágyik ura után,
51 37| Végesvégül, mégegyszer mondom: óvakodjál irásodat mutogatni.
52 38| emeltél, azért mégegyszer mondom, szeretlek, becsüllek, s
53 38| meg kell különböztetnünk, mondom, mivé lennénk, ha a rosszat
54 38| is tovább megyek, s azt mondom: a szabad szóban kifejezett
55 40| Ébren vagyunk, biró uram, én mondom, az én szemeim éppen most
|