Chapter

 1 3 |    meglepetésünkre az öreg ur!~- No, gyámoltalan, - szól hozzám
 2 3 |        mondani, tekintetes ur.~- No, meg ne ijedj a kezdettől, -
 3 4 |    külföldön pénzért mutogatnak.~No még az döfte ám oldalba
 4 4 |             értem: az orrunkból! No, barátom, vedd elő pecsétnyomódat,
 5 4 |       megjegyezni való történet.~No, de mivel nem az ujjamból
 6 5 |           mit beszélnek az urak? No csak azt lesd, paraszt,
 7 5 |        jobbakat kell csinálnunk.~No, most vigyázz barátom! mondja
 8 6 |          fog keresztül utazni. A nő szereti a hódolatot azért
 9 6 |        mint a férfi: megvetné. A nő hamar tulbecsüli magát;
10 6 |          mondja a római költő: a nő csak folyondár, mely a tölgyre
11 6 |          rá a megnyugvás, hogy a nő nem ráadás, - hogy a nőnek
12 7 |       hogy minden fa gömbölyünek nő fel, de ha ácsot állitanak
13 7 |           annyira már vagyunk.~- No, urfi, már hiszem, hogy
14 9 |        ujabb táplálékot vetni.~- No, főjegyző ur, - mondja a
15 11|        Erre nem gondoltam még.~- No, ha a vármegye ura összekeveredik
16 13|    embernek pingálta ki magát.~A nő önérzetében leszen erősebb,
17 13|     utjába áll, hogy lássák, - a nő rejtőzik, mint a "ne nyulj
18 13|           A sziv nyugodt volt, a nő ébredt csak föl, hogy készen
19 14|       igy igen olcsóba került.~- No, csak nem jó az aláirásokkal
20 15|        egyik szirma him, a másik nő, és tisztességes családi
21 15|  tulajdon nyelvünk foszlik le.~- No, te sohasem vénülsz meg,
22 16|     mindenféle megkülönböztetés? No, de még ez hagyján! Te az
23 18|          hogy más elkárhozott.~- No hát elengedem az ötezer
24 19|        volt a megyében a legelső nő, kinek férje mások előtt
25 19|          napon: az egyik gyengéd nő maradt, a másik figyelmes
26 19|      előzékeny: mi lehetne más a nő, mely általánosan a legtökéletesebb
27 19|     Csillagnéhoz bekopogatott. A nő megörült a kifejlődött fiunak,
28 19|       keresztüljárta.~Eddig az a nő volt, kit a társas élet
29 19|       röpülni tanitsa.~Megállt a nő, a kinyilt szemek mereven
30 19|      Vissza! - mondja hangosan a nő, - helyembe mások következnek.~
31 19|    legyen; miért ne mondana le a nő a kitüntetésekről, midőn
32 19|      Bevégeztem! - mondja a szép nő, szemeiről lehull az ábrándozás,
33 19|          magához ragadja, mire a nő tartózkodva mondja:~- Édes
34 19| járkáljunk még kissé! - mondja a nő, s kezét férjének karába
35 22|    szoktunk együtt pipázgatni.~- No, barátom, a te eszeddel
36 24|        mikor az ifju belépett.~- No, ugy-e, megbánta, hogy szeleskedett?~-
37 26|        neked egyetlen fiaddal.~- No, nem mondom, hogy nem ugy
38 26|          jövendőnek is kincse.~- No, no, hizelegni akarsz, hogy
39 26|      jövendőnek is kincse.~- No, no, hizelegni akarsz, hogy
40 27|   mutogatnom.~Hollinger-kávéház!~No, ha ezt sem ismerik már,
41 32|        kértek, hogy fölkeress?~- No, igen!~- Mind a kettő?~-
42 33|     magyar viszonyok között élve nő irányában én követelőnek
43 33|   Kettőből áll az egész. Ifju és nő találkoznak, nyilatkoznak.
44 33|         sem, ha a függésben álló nő igent mondana; türjön, s
45 34|          megcsókolnám a kezét.~- No, minthogy tudom, hogy egy
46 35|      előveszi a két krajczárt.~- No hát megfizeti a két krajczárt, -
47 36|       némi kegyelmet mutassanak. No, Isten neki, sorsát senki
48 38|         kezét a kisasszonynak, ő nő, meg nem alázhatja magát.~
49 39|     sorokat Csillag Lóri irta.~- No,... nem kell mindent tudni! -
50 39|        még ha férjem lesz is!... No, most már kimondtam!~Imre
51 39|         tied az a fiu, - és...~- No, mi következik az és után?~