Chapter

 1 2 |           is tanulta, miképen kell embert nyuzni; sőt oly együgyű
 2 2 |            sötét kék szinü kabátos embert látok, megsüvegeljem; mert
 3 3 |           ütik a márványhoz. Ilyen embert még nem láttam, kiveszett
 4 3 |       országban mondjunk háromszáz embert, kiknek gondolkozását érdemes
 5 3 |           rá, hogy azt a kiéhezett embert öt gyermeknek éhkinja kergette
 6 4 |            patvaria alatt a fiatal embert, mint a szappanos a gyertyabelet
 7 4 |            elfutó nyul most is sok embert megijeszt, - a tizenhármas
 8 4 |  gyertyaöntés közben mi érhetné az embert?~De mit használ a szerzett
 9 6 |      uralkodni teremtette Isten az embert, - igy ezerféle ösztönének
10 6 |          becsét. Igy tanulom én az embert, és nem merem gyülölni,
11 7 |       vesse azért az urfi a szürös embert, a tudatlanság beszél ki
12 9 |        kezdé Csillag, ösmertem egy embert, ki sohasem tudott ugy felöltözni,
13 9 |    szomszéd a szomszédot, ember az embert megsajnálja. Nem vesszük
14 9 |        fájt valami? Képzeljünk egy embert, ki tiz nyelvet tanult meg,
15 12|        ekkép öli meg vagy emeli az embert a megmagyarázhatlan ösztön,
16 12|          Az előmenetelért nem kell embert ölni, mint a harcziasabb
17 13|    társadalom beteg, s az ember az embert megérteni nem tudta. Könyvekben
18 13|      elárulja hazugságát. Ember az embert nem nélkülözheti, s ha már
19 14|         mondom: tul ne becsülje az embert! Nem látta, hogy sebes menése
20 14|          megakasztja pályájában az embert, s mihelyt ön a tömeg közé
21 14|     vendégszobába kisérte a fiatal embert, s az uti zsákjából kihuzta
22 18|      emberhussal élnek, s a magyar embert különösen szeretik; mert
23 18|      választottam a legpenészesebb embert, a megtestesült maradást.
24 19|           Csillagné, hogy a fiatal embert meglepte Idának átalakulása.
25 19| örökkévalót, mindkettő elfeledi az embert, ezt a csudaszerkezetet,
26 20|         tanitották egykor a fiatal embert, hogy semmit sem tud, rendes
27 20|         teins ur, lenézve a fiatal embert, meg sem álmodván, hogy
28 21|          csősz, előlhátul fogja az embert, hogy bölcseségét ránk tukmálja,
29 21|           Elfoglalták a sajátszerü embert, ki a bortól szokatlan bőbeszédü
30 23|           igy szeretem a független embert. Mondja a gróf.~- Szabad
31 23|         kiván?~- Föltétlen őszinte embert, - ki nekem nem pénzért
32 24|            Én sohasem láttam ilyen embert, mint maga. Akadozik a principális.~-
33 24|      méltóságos uram, - s a fiatal embert visszaveszem. Mondja hirtelen
34 24|     Barátom, - ösmeri azt a fiatal embert?~- Igen jól, méltóságos
35 24|    Megláthatnám még ma azon fiatal embert?~- Hihetőleg nálam lesz;
36 24|             Mi ösztönözte e fiatal embert, hogy az ekétől elváljék?~-
37 24|          ha törvény nincs, mely az embert embernek hagyja meg: én
38 24|       utczán mindjárt fogadott két embert, kik holmiját a grófi lakba
39 26|          harczok kipusztitották az embert, helyébe farkasok következtek;
40 27|          szidja oly bátran a bünös embert, mert jól tudja, hogy egyik
41 27|         pedig azért, mert a fiatal embert legérzékenyebb oldalán,
42 27|              élet.~Berlinben annyi embert hivnak Mayernek, ha hogy
43 27|      lépten-nyomon kiséré a fiatal embert, - s a Hollingerben kezdődött
44 30|            lehessen oda behuzni az embert.~- Hallom a szép szót, galambom! -
45 31|        költséggel ellássa a fiatal embert, addig a két lány esdve
46 33|   kedvezések bódítók - ingerlik az embert a próbálgatásra, s ha nem
47 35|         mint a nehéz perczekben az embert a jó a jóra, vagy a gonosz
48 35|           el tehát azt is, hogy az embert is csak az ember pusztithatja
49 40|          ekét, hanem felöklelné az embert.~- Biróuram hát tudja, mitől
50 40|          háznál nagyon kikérdik az embert, s a szürös atyafiságtól
51 40|             Kérdi Imre a meglepett embert.~- Egész fészekkel, tekintetes