Chapter

 1 7 |            János gazda, - vallja az ifju. - Kelmed azt nem tudja,
 2 7 |              János, a hallgatást.~- Ifju uram, ne vétsek számmal, -
 3 11|             lepi a beszélgetőket az ifju Kapus, ki a városból most
 4 11|              bátyám, - okoskodik az ifju, - én álló tiz esztendő
 5 11|                Lassan!... Mondja az ifju megkapva az ellenkezőnek
 6 11|            nem tudott, s e miatt az ifju élénken megragadá kezét.~-
 7 12|            az öregből, s a misét az ifju végig megmagyarázta apjának.~-
 8 12|         mellől?~- Apám, - mondja az ifju apjához hajolva, - régen
 9 12|  méltóztatnék a szobába sétálni.~Az ifju tiszteletteljesen köszönté
10 13|       csudálatra méltó! - mondja az ifju.~- Mindjárt nem fog ön csudálkozni.
11 13|     elhallgat, s meghajtva magát az ifju előtt, apja mellé siet,
12 14|            első alispán; olvassa az ifju.~- Ugy-e, szép tréfa kerekedhetnék
13 14|         Ezer örömmel, - válaszol az ifju, - mit parancsol a tekintetes
14 17|             sohasem történt, botját ifju hévvel forgatá meg a levegőben,
15 17|     kisdedhez, s midőn visszatér az ifju az apai hajlékba, az anyát
16 17|            s az embersorba magasuló ifju békételenkedett, hogy apja
17 17|           beirt papirt helyezett az ifju az asztalra. A legfelső
18 17|      mértéket az emberek között.~Az ifju Faragó, kit most Endrének
19 19|           kedves Lórim, - tréfál az ifju, - jőjjön csak közelebb,
20 19|         czukrot, s eltürte, hogy az ifju még egyszer megsimogassa
21 19|         Miért ijedtél meg, hogy egy ifju bimbód mellett bámulva állt
22 24|          ment ki a szabadba. Mig az ifju igy bánkódott, gróf Vadassy
23 24|           pipának füstjét, mikor az ifju belépett.~- No, ugy-e, megbánta,
24 27|             igazságot mondott, s az ifju jurátus hirtelen észrevette,
25 28|       akármelyik ágát elvégezvén az ifju, a legkomolyabb értelemben
26 28| jurátusfogalommal járó szabadalmat, ifju észszel elkövetni ezer könnyelmüséget,
27 28|            beszédek fölmelegiték az ifju vért, s a láng gyujtani
28 28|          Erős két ösztön, melyet az ifju emberek vetélykedési vágya
29 30|        kérte.~Még nem került elő az ifju Faragó, midőn a Jelenkorban
30 31|              hogy nem fütyülünk!~Az ifju Faragó a magyar nyelv kérdésének
31 31|         német? - Kérdi önmagától az ifju, - azért, hogy bajusza nincsen?
32 31|  Székes-Fehérvárra.~Igy tünődött az ifju, s e gondolatok ezerszer
33 31|             pajtásaira gondolva.~Az ifju emberben fokonkint emelkedett
34 31|                gondolkozik odább az ifju, s mivel e gyengeséget önmagának
35 31|             mondani, hogy a szegény ifju személyes előnyeit nem fogná
36 31|            lenne beugrani.~- Boldog ifju, kiért ily esengve könyörgenek! -
37 33|              Kettőből áll az egész. Ifju és nő találkoznak, nyilatkoznak.
38 34|           lábbal ugrott odább, s az ifju urak észre sem vették, mikor
39 34|     Faragónak.~- Megvan? - kérdi az ifju élénken.~- Igen! - mondja
40 34|           ki, de nem tudta, hogy az ifju könnyelmü tréfáló-e vagy
41 34|           ügyeskedésre, melylyel az ifju kezét oly ártatlannak látszó
42 34|         volna. Mikor megérkezett az ifju, közelebb érezte, mintha
43 34|         lány előtt Faragót, s ha az ifju a délelőtti párbeszédben
44 37|          hanem ugy látszék, hogy az ifju a könnyebb fegyverrel küzd,
45 37|  gerjedelmet; szavaira vigyáz, s az ifju komolyságára tréfával válaszol.
46 37|        korban veszélyes állapot. Az ifju kedélyt és képzelődést megragadja
47 38|        gyámkodó hatalom, elindul az ifju a pályán, s önerejére támaszkodik,
48 40|           már régen nem beszélt, az ifju Kapusról szintén régen nem
49 40|         Hány esztendős is lehet már ifju Kapus uram, a fiskális?~-
50 40|         levette süvegét, s midőn az ifju később észrevette a jelenlevőt,