Chapter

 501 10|           fokozatosan. Ezen rész tudja, hogy a kormány csak szövetségese,
 502 10|              egymással a lehetőségekre.~Hogy e küzdelem minő zajos lesz:
 503 10|      cselekvésbe vonatik, s az ő dolga, hogy a küzdelemre képes legyen.
 504 10|               Ki gondolta volna egykor, hogy a megyei élet ennyire meg
 505 10|          menetére, csak arra ügyeljünk, hogy a haladás fokozatos legyen,
 506 10|              kormányozni; de tanácslom, hogy az megfeleljen a magyarok
 507 10|                 embernek gondolkodását, hogy oly hirtelen és minden átmenet
 508 10|                ad okot azon föltevésre, hogy hiu. Legjobb barátja, az
 509 10|                becsüléssel mondja róla, hogy Faragó a kormánypártnak
 510 11|        zsarnokság előre akar ijeszteni, hogy a közeledő féljen. A khinai
 511 11|              mert a hatalomnak hiusága, hogy mindenki tudja: hogy ő az,
 512 11|           hiusága, hogy mindenki tudja: hogy ő az, a ki üthet. Ázsiából
 513 11|           helyezve a kaloda és a deres, hogy a tömeg reggeltől estig
 514 11|            ebből egy idegen gyanithatá, hogy a tisztes hivatal rég óta
 515 11|                  egyszersmind megkérte, hogy máskor is megösmerje.~Sok
 516 11|              csodájára, közel járt oda, hogy ur legyen, tekintetes ur,
 517 11|                s nem látszik meg rajta, hogy az apja robotos paraszt,
 518 11|               megkeményedett a tenyere, hogy a parazsat tenyerében tartja,
 519 11|                 biró olyan okosat mond, hogy a tudatlanabbnak fejét oldalt
 520 11|                melyen oly magas a hegy, hogy a rajta mászó kénytelen
 521 11|                kénytelen hason csuszni, hogy a csillagokat le ne dörgölje
 522 11|                szégyenli a mi sorunkat, hogy fiát a diák oskolába adta?~-
 523 11|                    Nem bolondultam meg, hogy ott hagyjam.~- De ha tizezer
 524 11|             mégis megismernék kelmeden, hogy paraszt.~- Ur lenne a fiam.~-
 525 11|              mivel a tanitó maga mondá, hogy nálánál is több ember lehetne,
 526 11|            semmit, - most hát elhiszem, hogy több ember nálamnál; mert
 527 11|                 találomra, nem kivánom, hogy más igaz szerzeményét elveszitse,
 528 11|             urrá.~- Én is gondolkodtam, hogy fiamat oskolába adom.~-
 529 11|                 valamitől, biró uram.~- Hogy több esze lesz, mint kelmednek?~-
 530 11|                 lesz, mint kelmednek?~- Hogy megszégyenli édes apját;
 531 11|                mondja itt a szomszédom, hogy apádat majd egykor megszégyenled?~-
 532 11|          mondván egy született herczeg, hogy a kardinálisnak apja kanász
 533 11|                 s ez még mind nem elég, hogy megsüttethessem a fehér
 534 11|                mulva kimegyen földjére, hogy a sárga kalászokat learassa.
 535 11|           learassa. Követeli a földtől, hogy a fáradságért fizessen meg,
 536 11|             ekeszarvához?~- Szent igaz, hogy a tanulás nehéz munka.~-
 537 11|             munka.~- Mikor dobolták ki, hogy a tanulás tilos?~- Biz azt
 538 11|                   Ekképen hiszi bátyám, hogy ingyen nem adják a jobb
 539 11|                  Azt mondja a tudomány, hogy az ártalmas bogarakat pusztitja
 540 11|             tapasztalatokat irja össze, hogy az emberiség el ne feledje,
 541 11|              mindenikre van szükség, és hogy mindenik alkalmas legyen
 542 11|                több eszének kell lenni, hogy a legénységet okosan vezethesse, -
 543 11|             fővezér mit tartozik tudni, hogy megvédelmezhesse a hazát?
 544 11|                helyébe merne oda állni, hogy a helyett elvégzi a fejbeli
 545 11|          ellenséget a hazára eresztené, hogy mindenünkből kipusztitson.
 546 11|                  akármikor, mi érezzük, hogy fáj.~- Nem mindegy, - a
 547 11|                  higye el nekem bátyám, hogy apámat meg nem csalom. A
 548 11|          katonasággal sem birhatták rá, hogy a népet megterhelni engedjék.
 549 11|                 mondja azon kérdésemre, hogy a parasztnak csak ostobaságot
 550 11|               nekünk egyéb bajunk, mint hogy egymásnak ellenségei maradjunk.~-
 551 11|                 s van a ki nem szereti, hogy összebéküljünk.~- Miért?~-
 552 12|               meg más embernek szomját, hogy még többet ihassék; mert
 553 12|                 ura a körülményeknek, s hogy az egyénben az akarat legtöbbet
 554 12|                 szerencsés fölfogásnak, hogy társait az oskolapadon korán
 555 12|                jócskán elkábitá a fiut, hogy társai mintegy félnek tőle,
 556 12|             könyveket bujja. Ez okozta, hogy kerülték is; mert a pajtásság
 557 12|                 gyávaságig megy, s fél, hogy kevesebb nem elég. Nyugalmasabb
 558 12|              legkitünőbbet: észrevette, hogy ezek már hazulról is hoztak
 559 12|           megrohanta a nagy gyümölcsöt, hogy hamar befalhassa. Közvetlen
 560 12|                 igy nyujtá épen ő neki, hogy őt is részesitse.~- Köszönöm! -
 561 12|                mindig erős a követelés, hogy viszonoztassék, s tán először
 562 12|              tán először érzé életében, hogy önmagától talált ki valamit,
 563 12|        gyümölcsből, s midőn észrevette, hogy a legjobb diákot más megkinálta,
 564 12|       kinálásnak különbsége oly kirívó, hogy a hiányzót egyszerre kitalálta.
 565 12|         alakulását bevégzi. Most látta, hogy a tanár a könyveknek titkát
 566 12|                van elegendő lágyságunk, hogy a finomabb idomokat elfogadhassuk.
 567 12|             nyelvek tanulásához fogott, hogy a kis patak helyett a tengerből
 568 12|           megszokja az engedelmességet, hogy el sem képzelheti, mikor
 569 12|         fölébreszté a másik gondolatot, hogy most az első napon tesz
 570 12|               nagyon korán tapasztalta, hogy az akarat hatalom is. Nem
 571 12|               hanem könyökeiben bizott, hogy a nagy tömeg között helyet
 572 12|             tudta fölfogni fiát, örült, hogy az gyengéden megölelte,
 573 12|    összesimogatta. Mindig félt az anya, hogy a fészekből korán kiröppent
 574 12|                 volt a bóditó mámorban, hogy az ő szülötte, a másoktól
 575 12|               mely az apának uj volt, s hogy gyermeke tudja, nagyon kielégitette.~
 576 12|                  s mindig vágyik tudni, hogy mit jelentenek azok. Ez
 577 12|            legjobban, és ugy válogatja, hogy az sem érti, ki minden diákszót
 578 12|               biz az, fiam, most tudom, hogy könnyebb káromkodni, mint
 579 12|              meleget mindenféleképen?~- Hogy ne érteném, mikor magyarul
 580 12|             megmagyarázni édes apámnak, hogy nincsen olyan nép, mint
 581 12|             apádnál, megértetted ugy-e, hogy nem az uraság, hanem a tudásért
 582 12|           ösztönzött engem a tanulásra, hogy a falun megirigyeljék, milyen
 583 12|                ur válnék belőlem; hanem hogy lássák az urfiak, hogy a
 584 12|            hanem hogy lássák az urfiak, hogy a parasztgyereknek fejébe
 585 12|             keze után nyult, hihetőleg, hogy megcsókolja, az öreg pedig
 586 12|                 erősen megfogá a kezet, hogy amaz meg ne csókolhassa, -
 587 12|                          Én mondom meg, hogy mi leszek, édes apám, -
 588 12|       szántóvető gondolatban sem tudja, hogy mi az: ember akarok lenni,
 589 12|        megösmerni; remélem, eltaláltam, hogy ön az öregnek fia?~- Meglep,
 590 12|               az öregnek fia?~- Meglep, hogy a tekintetes ur figyelmére
 591 12|         természetes a figyelem, tudtam, hogy az öreg oskoláztatta kegyedet,
 592 12|                 Mást mondtak a tanárok, hogy ön tud már a földön is járni.~-
 593 12|        százszorszép a tányérbélvirágot, hogy folyvást a napot követi;
 594 12|           követi; de a mint észrevette, hogy éjszaka a holdvilágot is
 595 12|            kinek be akarom bizonyitani, hogy a ruhák különbözők lehetnek,
 596 12|               várakozni, ugy megérheti, hogy ez országban csak az a különbség
 597 12|                kérnem, ő nem rég mondá, hogy megértett engem.~- Ér-e
 598 12|              biró uram, addig is kérem, hogy fiatal barátomat ereszsze
 599 12|              dülőutakat; de tanácsolta, hogy éjjel arra ne járjon; mert
 600 13|                cselédet aztán biztatta, hogy a legrövidebb utat válaszsza.
 601 13|               Imrének az jutott eszébe, hogy az ingoványos körül nem
 602 13|             kocsis kikerült a vágásból, hogy az ingoványosabb helyen
 603 13|              Hirtelen elkedvetlenedett, hogy jóakarójának még baja akadhatott
 604 13|              inkább biztatta a szolgát, hogy a lovakat gyorsabban ereszsze.
 605 13|           csinos uri lakai gyanittaták, hogy a váratlan vendéget az álmos-könyvből
 606 13|                föl a nap olyan magasra, hogy a gyepre kiteritett vásznat
 607 13|          Barátom azt kérdé a cselédtől, hogy nem vagyok-e beteg?~- Azt
 608 13|           vagyok-e beteg?~- Azt véltem, hogy tegnap szerencsétlenség
 609 13|               ez adott okot a kérdésre, hogy baj után tudakolóztam legelőször.~-
 610 13|             mert igen hihetőnek véltem, hogy azon csomag a tekintetes
 611 13|                  de különben is hiszem, hogy Faragó alispán urnak történhetett
 612 13|                  ámbár figyelmeztettem, hogy az ut nem egészen biztos,
 613 13|            olyan kiszabott renden ment, hogy a néző megkivánta a munkát.~
 614 13|        nyugodott; az nem volt kiváncsi, hogy a lomha földben volna-e
 615 13|     kényszeriteni tudná? Nem számitott, hogy a jármos ökör a megevő szénáért
 616 13|                  s előre megmagyarázni, hogy a lustaság könnyen kiszámitható,
 617 13|           ébresztem benne az öntudatot, hogy önbecsét ösmerje, s összehasonlitván
 618 13|             időnek folytán tapasztalja, hogy nem fukarkodom a méltánylásban,
 619 13|              föltámad benne a becsület, hogy a lehető legtöbbet megtegye;
 620 13|                 az egyszerü megfejtést, hogy a társadalom beteg, s az
 621 13|                szép szavakkal megirják, hogy az eb milyen hű, a ló minő
 622 13|           tulajdon hasznom parancsolja, hogy emberemet legczélszerübben
 623 13|                s a legszentebb igazság, hogy akkor használ legtöbbet,
 624 13|                 a mogorva arczon látám, hogy belől gyülöletnek lángja
 625 13|               szántja földeimet, tudja, hogy nem hajszolom, szorgalmát
 626 13|                s a jelen elégedjék meg, hogy a legnehezebbet, a kezdetet
 627 13|                 népessége, mely örvend, hogy szárnyaira kelhet. A legidősebb
 628 13|                  pedig apja észrevette, hogy a fülig piruló lányka hugai
 629 13|           hajfonatát fejére szedte föl, hogy öregebbnek lássék, és csak
 630 13|           zavarban apja mellé huzódott, hogy egészen elrejtőzhessék azon
 631 13|               melyek bizonyosan tudják, hogy ő még gyermek, mert a kicsinyitő
 632 13|              karjába, s mikor az kérdé, hogy miért nem megyen? elvörösödve
 633 13|                ma először türte meg őt, hogy férfinak jelenlétében hallgassa
 634 13|           vendég igen fiatal volt arra, hogy a fejlődő lány egykedvü
 635 13|          közelében. Eltávozni bajosabb, hogy utána nézzen, s igy szemletárgy
 636 13|            legyen, s azt gondolja róla, hogy: gyermek.~Szorosan apjának
 637 13|            karját, miből az megértette, hogy apja mától fogva a hajadonok
 638 13|             annál vastagabb botot vesz, hogy emberkedését dorongjával
 639 13|     megröhögteti esetlen dagadozásával, hogy bőréből kikivánkozni látszik.
 640 13|               mázolja valami gyurmával, hogy az ember szánalomból odakinálná
 641 13|        szánalomból odakinálná kendőjét, hogy a fekete piszkot letörölje,
 642 13|                közelebbről veszi észre, hogy a gyermek embernek pingálta
 643 13|                 mindenkinek utjába áll, hogy lássák, - a nő rejtőzik,
 644 13|                  mert önkénytelen érzi, hogy elkezdődött ellenében az
 645 13|            mondhatnánk, és nem czélunk, hogy a szakácskönyvek birálatával
 646 13|                 szobájába ment, tudván, hogy ott hosszabban egyedül maradhat.
 647 13|                 az ablaknak függönyeit, hogy a szoba homályosabb legyen,
 648 13|              arczát érinteni, - érezte, hogy a forró vér igen melegre
 649 13|             kifáradásig zaklatta magát, hogy az anyai kémlő szemek a
 650 13|        hüvelyéből akar kifejleni, érzi, hogy eddigi leplében nem fér
 651 13|                 leplében nem fér meg, s hogy a külső világnak napja sugaraival
 652 13|                 meg, s az döbbenté meg, hogy a kicsinyek között a gyermekek
 653 13|                viselkedhetik, megijedt, hogy e szabadalomban még szemébe
 654 13|                  mert valami azt sugta, hogy a férfiak kémlésében mindig
 655 13|             volt, a nő ébredt csak föl, hogy készen legyen az ellenállásra,
 656 13|          vallatólag lépett a tükör elé, hogy annak tanusága szerint tudja
 657 13|         bepillantás kielégitette volna, hogy méltán kikivánkozik a gyermekszobából;
 658 13|          fölcsavará mindkettőt a fejre, hogy elvégződjék az ügyetlen
 659 13|                Oly igézetes volt a kép, hogy az anya boldogságtól ihletetten
 660 13|                némileg magától a lányt, hogy jobban szemlélhesse. Látta,
 661 13|             jobban szemlélhesse. Látta, hogy egy visszautasitó felelet
 662 13|                   nem akarok hiu lenni, hogy korodat önmagamért eltagadjam:
 663 13|           leányt, elvitte az éléstárba, hogy kiegészitse az átmenetet;
 664 13|          mennyiszer félt a pillanattól, hogy az apja rajtéri a pipázáson,
 665 13|                s mily komolyan aggódik, hogy a haragos apa torkáig dugja
 666 13|                  ha már az apa megtüri, hogy fejbe dugott pipaszárral
 667 13|            szobájába, anyja megengedte, hogy egy kötényt köthessen maga
 668 14|               talán tapasztalta kegyed, hogy a nagy szerencsét az okos
 669 14|            senki, s talán elszomorodik, hogy a tömeg közé kénytelen hatolni,
 670 14|                az ököl és éles a köröm, hogy ártani tudjon, végre éles
 671 14|          becsülje az embert! Nem látta, hogy sebes menése közben hirtelen
 672 14|              volt: valamennyi önt nézi, hogy honnét került oda? Önt nem
 673 14|             furakodik, megszólitja önt, hogy lásson egy darabot az ön
 674 14|                a kiváncsiság, nem elég, hogy ön az első kérdésekre kivallja
 675 14|                vágyó ember vitázni fog, hogy az ön erejével megmérkőzzék,
 676 14|          mondhat, és senki sem szereti, hogy hozzáértő ember ostobának
 677 14|             sorában, ez azt bizonyitja, hogy a mindenségben szerepe van, -
 678 14|               kell a köztérre kiállnia, hogy portékáját toroktáltva árulja, -
 679 14|        figyelmezteté Kapus a főjegyzőt, hogy jó lenne megvizsgálni iratcsomót,
 680 14|           melyet a posványosnál talált, hogy igaz tulajdonosának vissza
 681 14|                 az egész csomót, látta, hogy Faragó alispán ur az idézési
 682 14|              egyen sincsen még megirva, hogy idézésre való.~- Az agyafurt
 683 14|                 Csillag, megemlékezvén, hogy már a főispán is figyelmeztette
 684 14|              kell rezzenteni az öreget, hogy máskor ne hordja ölszámra
 685 14|                  Tudja a tekintetes ur, hogy ki vesztette el a csomagot?~-
 686 14|          megirva. Oly vastagok a betük, hogy a papirnak ellenkező oldalán
 687 14|               ilyen aláirásokból? Hanem hogy csak tréfa kerekedjék, segitsen
 688 14|             Majd el nem tudja gondolni, hogy mi lelte a nemes vármegyének
 689 14|            nemes vármegyének uri népét, hogy az egész csapatnak ugyanazon
 690 14|            figyelmeztetések történetét, hogy az öreg bevett szokásától
 691 14|              leczke nagyon helyén lesz, hogy a makacs ember ez egyben
 692 14|              vacsorára; nem is aggódom, hogy kérelmemet megtagadd; mert
 693 14|               Arra is különös okom van, hogy ugyanezen levelemet a kijelölt
 694 14|              kitalálni. Végül ismétlem, hogy a megtagadás különösen nehezen
 695 14|                barátságodtól reménylem, hogy eljöveteledre bizton számithat.~
 696 14|             gazdája, szekrényébe zárta, hogy a kitüzött estén, a tréfának
 697 14|            Egyszersmind kérte az ifjut, hogy mig nem szól, titokban maradjon
 698 14|             előre magához kérte Kapust, hogy szemtanuja legyen a mulatságos
 699 14|                 hova őt magával viendi.~Hogy Faragót a vendéglátás különben
 700 14|             könnyü azoknak elhelyezése, hogy a mulatók zajától távolabb
 701 14|                  még nejének sem szólt, hogy a meglepetés egészen általános
 702 14|                jó hazafit fölszólitják, hogy a megyében alapitványokat
 703 14|               alkalommal már kifejezte, hogy poétáinkat csiripoló verebeknek
 704 14|         Faragóéknál nagyon észrevették, hogy a macska mosdik, a szarka
 705 14|               kedves öregének bemondta, hogy ő vendéget vár. Az öreg
 706 14|       valamelyik érdemes diák poétával, hogy vége legyen a jövendölgetésnek.
 707 14|               emlékezéseiből fölemlité, hogy a bölcs rómaiak is jövendölgettek
 708 14|                 maguk között megvallák, hogy az egész élhetetlen mese!~
 709 14|                 feledt ablakokhoz ment, hogy bezárja; mert sok ember
 710 14|                visszanézett feleségére, hogy osztozzék annak örömében;
 711 14|                nálatok nélkül is tudom, hogy kedves vendégeim érkeztek.~
 712 14|             szarkák után szentül hitte, hogy mások is érkeznek. A férfiakat
 713 14|               mindjárt ugy intézkedett, hogy többre készüljenek a konyhán.
 714 14|                 nem győzött örvendezni, hogy előrelátását az érkezők
 715 14|        megmondani.~- Mindjárt elhiszem, hogy a komposszesszoratusnak
 716 14|            jöttek, s most már megijedt, hogy miképen fogja elhelyezni
 717 14|              Feleségéhez akart kimenni, hogy a hajdu hirtelen járja össze
 718 14|               egyszersmind kéreti őket, hogy hálásra fogadjanak el a
 719 14|             csoport leginkább meglepte, hogy hát ezeket mi lelte, hogy
 720 14|               hogy hát ezeket mi lelte, hogy ezek alatt is megindult
 721 14|                 az érkező helybelieket, hogy vendégeinek egy részét fogadják
 722 14|                 egynek az volt a dolga, hogy szobáról-szobára menjen,
 723 14|               már szerette volna tudni, hogy hol lyukadt ki a vármegye,
 724 14|              hol lyukadt ki a vármegye, hogy mindannyi az alispánhoz
 725 14|            tőled szeretném megkérdezni, hogy miért hivtál meg engem levélben,
 726 14|           megzavarta. Erre következett, hogy a vendégek mind odacsatlakoztak,
 727 14|               első levélnél észrevette, hogy idézési albáiból készültek
 728 14|             döbbent; mert most gyanitá, hogy a földülés alkalmával esett
 729 14|       földülésnek körülményeit, azt is, hogy baj nem történt, és igen
 730 14|           történt, és igen természetes, hogy a nagyobb bajnak elmultával
 731 14|          ösmerték, ekként megnyugodtak, hogy valami jókedvü ember nem
 732 14|                 elhitte, és megfogadta, hogy máskor nem irkál albákat;
 733 15|          Furcsaság kedveért megemlitem, hogy még 1840-ben a magyar nyelvtant
 734 15|          megéretett velünk, még azt is, hogy a magyar akadémiai titkárnak
 735 15|             utána, s együtt azt hitték, hogy ez a tréfa elvégződött,
 736 15|              vendégtől, mert azért jön, hogy rossz lovait másnak szénáján
 737 15|                  quomodo valemus? (Nos, hogy vagyunk?) - Kérdi a legbeszédesebb
 738 15|          táblabiró a főjegyzőt, tudván, hogy az darab idő óta szivesebben
 739 15|             azonnal észrevették többen, hogy két politikai ellenfél került
 740 15|              gyepre, a pipaszó mellé, s hogy a birkózásnak vége nem lesz,
 741 15|           diákszót, azonnal megfordult, hogy a vitázókhoz közelebb legyen.
 742 15|                 értem.~- Hála Istennek, hogy megértett! - Barátom is
 743 15|                virágokat, és kisütötte, hogy valamint urambátyámnak van
 744 15|       boszorkányokat is ugy itélték el, hogy maguktól kérdezték meg,
 745 15|                  Kazinczy is azt mondá, hogy a ki Cicerot föltámasztaná,
 746 15|             diák nyelven szólitaná meg, hogy minden második szó magyar:
 747 15|                statariális rövidséggel, hogy a tertia generatiónak testamentaliter
 748 15|           testamentaliter is meghagyja, hogy memorizálja meg a magyar
 749 15|           pokolban vidimálják a bőrére, hogy repetálja meg a hungaricát,
 750 15|                 te sohasem vénülsz meg, hogy igy ráérsz a hibákra nyulászni.~-
 751 15|             bátyám, ha valaki rá fogná, hogy jószágát négy szomszédjától
 752 15|           urambátyám, elég ha én tudom, hogy maga nem magyar ember.~-
 753 15|                  hivatalosan megbiztak, hogy irassam össze a megyémbeli
 754 15|          magyarsággal beszéltél, öcsém, hogy könyökemen kifeslik a mente;
 755 15|             közérzület már tapasztalta, hogy összetartással igen sok
 756 15|              öregre, s erősen feltette, hogy ki nem ereszti. Jól látta,
 757 15|               volt, s az volt szándéka, hogy a vendégség alatt bevallja
 758 15|               várt, s föltette magában, hogy megingatja egynémely meggyőződését
 759 15|               Mások szinte észrevették, hogy az öreg elment az aláirás
 760 15|                 tartoztak, összesugtak, hogy az öreg készakarva távozott,
 761 15|                mint a feszes uj csizma, hogy a kinek sietős a dolga,
 762 15|            pedig jóval előbb odavonult, hogy a meghivott egy pár mágnástól
 763 15|              tartózkodók, kik belátták, hogy a hasonlóságot ostobaság
 764 15|                füsttel kell elkergetni, hogy ne alkalmatlankodjék.~-
 765 15|                 el?~- Valahogy ne hidd, hogy bankóimat féltettem volna.
 766 15|            lakom, okosan cselekedném-e, hogy felgyujtsam tetejét, falait
 767 15|                  melyről mások mondták, hogy szép lesz, ha terméskőből
 768 15|              bebizonyitásig, s bevárom, hogy a jóért jót cserélhetek.~-
 769 15|                épületben, mely oly tág, hogy lelkemmel be nem tölthetem,
 770 15|                azért nagy-e a gondolat, hogy a földről ért az égbe, s
 771 15|                 égnek boltozatáig? vagy hogy az égből nyult alá, hogy
 772 15|                hogy az égből nyult alá, hogy mint az istenek sugallata,
 773 15|                 földi lepelbe öltözzék, hogy az ember elmondani merje.~-
 774 15|                 öreg, meg nem kisértem, hogy kicsinyeljem a nagy gondolatokat.~-
 775 15|                  a kiszórni való annyi, hogy lapátolni lehet: mikor közeledik
 776 15|               még a rosta? s megéred-e, hogy a szitához nyulhassunk?
 777 15|         eledelhez szokott?~- Ki mondja, hogy koplalj? Élvezd százszor
 778 15|           korlátolni? A mi törekvésünk, hogy magunk is emelkedhessünk,
 779 15|                 de remek és megérdemli, hogy hosszan fáradjunk érette.
 780 15|           nemesebb lett, és jól tudjuk, hogy ezzel benső értékünk szaporodott.
 781 15|           kavicsot kapunk.~- Ki mondta, hogy intézeteinkből kiszoritsuk
 782 15|             adnál, ha okod lenne hinni, hogy nyelvünk megtisztul, s a
 783 15|             után, állj a buzditók közé, hogy a te érdemed is ott legyen
 784 15|           nélkül.~- Nem ösztönöz semmi, hogy az előretörekvésben részes
 785 15|             Csillag begombolá öltönyét, hogy ki ne röppenjenek zsebéből
 786 15|                albák, azokat megtartja, hogy a hitetlennek bekövetkező
 787 15|        megválthassa az egyikkel. Tudta, hogy az öreg a multhoz ragadt,
 788 15|        kinyujtani kezét a jövendő felé, hogy attól magasztosat várjon.~
 789 15|             nagyot annyira bálványozta, hogy az uj törekvést bünnek képzelé.~
 790 15|              Nagyobb az, ha észreveszi, hogy mily sokáig volt koldus, -
 791 15|               lelkesülés tüzéhez állni, hogy a többivel együtt melegedjék.~ ~
 792 16|                parasztgyerek azt hiszi, hogy az uri kisasszonyok azért
 793 16|          magyarázatának, követelhetjük, hogy a posztóruhás ur is keressen
 794 16|                párszor még találgatták, hogy ki csődithette össze őket
 795 16|                mindannyian észrevettek, hogy az alispán bőkezüségének
 796 16|                nem ragadná az alkalmat, hogy erejét a másikon meg ne
 797 16|              lehetett csak a nemzetben: hogy ki kell e hazából verni.
 798 16|      diadalunkat ugy bizonyithatjuk be, hogy beteljesedik a jó, hogy
 799 16|                 hogy beteljesedik a jó, hogy Kánaánnak földe jobb Egyiptomnak
 800 16|         fölemelni nem tudtuk.~- Hiszed, hogy a makacs maradást meggyőzöd
 801 16|             Beszéltek, irtak egymásnak, hogy a tévelygő igaz utra térjen,
 802 16|        magyarázatnak eredménye az volt, hogy ugyanazon egy napon irták
 803 16|             mindenik csak ugy dolgozik, hogy mindenik után egy hajdut
 804 16|                nyereséget. Azt akarjuk, hogy a haladás önkénytes legyen,
 805 16|               haladás önkénytes legyen, hogy a meglevő erő mind összemunkáljon,
 806 16|          semmisithetjük. Ne feledjétek, hogy van egy igazi ellenségünk,
 807 16|              megoszlásunkban fekszik, s hogy ez a konkolyt két kézzel
 808 16|           önvéreinket, be kell látniok, hogy a valódi ellenség (elég
 809 16|          gyengeségünkre épiti erejét, s hogy saját testvéreinket használja
 810 16|               ti pedig érteni fogjátok, hogy e hazában mindenkit boldogitani
 811 16|             mondá: Oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkosnak is meg
 812 16|              van, - állitja a vitázó, - hogy neked legyen igazad. Faragó
 813 16|                  méltán követelhetnénk, hogy független legyen.~- S miben
 814 16|             kontóra semmit, követeljük, hogy a nagy közönség dicsérjen
 815 16|              vesékbe kellene látnunk.~- Hogy igaz itéletet mondhassunk,
 816 16|              Faragó kérte a vendégeket, hogy folytassák a beszélgetést,
 817 16|      egyoldaluságra biztat. Engedd meg, hogy lelkeinkben is lehet valami
 818 16|               oly hathatósan kormányoz, hogy attól eltérni képesek nem
 819 16|           csörgedező patak le nem foly, hogy aztán száraz lábbal mehessen
 820 16|            mondani az idegennek diákul, hogy mit nem cserélnénk el. A
 821 16|           nagyon közelről tapasztaltuk, hogy fönnt alkalmatlan: mi marad
 822 16|        alkalmatlan: mi marad még hátra, hogy összemérkőzhessünk szomszédainkkal?
 823 16|                ma megengedné a kormány, hogy a latin nyelv küszöböltessék
 824 16|             vallanánk be a világ előtt, hogy készületlenek vagyunk. Magunk
 825 16|            Csillag, - ezt szégyeneljük, hogy könyveinknek java elfér
 826 16| vadásztarisznyában, ezért állunk össze, hogy lélekzetet vegyünk a jövendő
 827 16|                tudsz álmodni; elhiszed, hogy csapatszámra támadnak a
 828 16|               ember, kiről azt mondják, hogy az Isten után legtöbbet
 829 16|               is valami. Én nem hiszem, hogy összes erőnk török-tatárapritásban
 830 16|      vasaltattam le magamat egy helyre, hogy kimozdulni nem akarnék; -
 831 16|              magyar katona külön azért, hogy figyelmeztették: Magyar!
 832 16|                buzditás azt bizonyitja, hogy van bennünk valami, a mi
 833 16|            mennyiszer szükségem van rá, hogy többet kisajtolhassak. Én
 834 16|        legelőször pedig arra törekszem, hogy a nyelv ünneplő ruhába öltözzék,
 835 16|                ünneplő ruhába öltözzék, hogy a czifra mentéhez méltó
 836 16|           vitatást.~- Nem tapasztaltuk, hogy a kiváló jelest, ha idegen
 837 16|              irja a legmagasabb helyre, hogy angol volt oly magasan.
 838 16|               el.~Valamennyien érezték, hogy ezen makacsnak látszó főben
 839 16|                föllobbant az öregben, s hogy nem fakadt ki azonnal, mint
 840 16|                 forrás: legigazabb oka, hogy meglepetett általa, s most
 841 16|              többiek azt nem gondolnák, hogy azonnal rugja oldalba eddigi
 842 16|                rángassa a nehéz érczet, hogy az ő példája meginditsa
 843 16|            többit. Mily kevesen tudják, hogy a meggyőződésnek erős gyökerei
 844 16|            szálai messze szétágaznak, s hogy nem hasonlit a meggyőződés
 845 16|                 egy jól megtermett fog, hogy megszokott helyét oda hagyja,
 846 16|              szabadságot ugy fogom föl, hogy véleményem bolond is lehet,
 847 16|                   Majdnem örülsz annak, hogy más ellenkező véleményen
 848 16|                 azért tartom szobámban, hogy figyelmeztessen, ha az orrom
 849 16|          feledik, s végtére kinevetnek, hogy nekik egy fillérükbe sem
 850 16|                 ha később azt mondanák, hogy az adakozásban csak kinból
 851 16|                a lelkesülésre, átlátta, hogy nem csak Faragó, hanem mások
 852 16|              pedig oly kevesen vagyunk, hogy az apagyilkos számára is
 853 16|               kell készen tartogatnunk, hogy idő előtt el ne fogyjunk.~-
 854 17|               Most már általános divat, hogy az apa a fiával per tu, -
 855 17|               igy éri el a mostani apa, hogy a fiu az apai vagyont még
 856 17|             kutyát pedig oldalba rugta, hogy meg ne merje ugatni az "
 857 17|            utczán.~Ezt azért mondom el, hogy az olvasó elhigyje, hogy
 858 17|                hogy az olvasó elhigyje, hogy az öreg gondolkozva mehetett
 859 17|     megállhatott a kapuk előtt anélkül, hogy a botra szorult volna. Már
 860 17|                először kérdi önmagától, hogy ösmeri-e azon lelki állapotot,
 861 17|                  s arra biztatja magát, hogy attól féljen? Tovább firtatja
 862 17|                  Tovább firtatja magát, hogy eltagadná-e az igazságot,
 863 17|        sajátságaink vannak, - egyik az, hogy nem tudunk hitványak lenni!
 864 17|             nedv, - a gyümölcs mutatja, hogy a tőke elvadult és elaljasodott.~
 865 17|            rákényszeritette a koplalót, hogy megegye az undoritó rákot,
 866 17|           tanitja meg az erős akaratot, hogy élhet. Nem akarunk elveszni!
 867 17|         magyarul.~A fiu nem emlékezett, hogy apja melegebben tekintett
 868 17|           mindig magyarul: nem értette, hogy az öreg miért annyira bőbeszédü?~
 869 17|          Pestről hazáig aggódott a fiu, hogy apjának cátói hidegségével
 870 17|                apjánál annyi elnézésre, hogy a legkisebb gyarlóságért
 871 17|               minduntalan öntözni kell, hogy jóravaló ember maga elé
 872 17|            gyermek!~A fiu azt gondolta, hogy nem jól hallotta az öreget,
 873 17|               Ne tetesd magadat, tudom, hogy meg nem álltad a pipázást;
 874 17|          magasuló ifju békételenkedett, hogy apja vallatja, mint a rabot,
 875 17|                 vallatja, mint a rabot, hogy eddigi rakmányát adja elő.~
 876 17|      Dalkönyvecske." Jól látja az öreg, hogy a fiunak irása, de nem kutatja
 877 17|               lapra kiforditva mutatja, hogy az öreg nézze, mi az?~Beletekint
 878 17|               ki a bánatot ugy irta le, hogy sohasem nyöszörgött, az
 879 17|                nem veri fejét a falhoz, hogy siettesse a pusztulást,
 880 17|                 a verbungosnak lármája, hogy csőcseléket bolonditson;
 881 17|                rágalom sem foghatja rá, hogy kölcsönkért gondolatokat
 882 17|                 gondolatokat mond el, s hogy a magyar nyelvet ilyenképen
 883 17|              Visszamegyen a fiu, várja, hogy apja majd öregebbeket kérdez.~-
 884 17|              petrenczébe; de nem tudja, hogy a virágnak különb helye
 885 17|     szentségtörés lenne.~- Azt mondják, hogy ő a legjelesebb versiró.~-
 886 17|                Anyjától hiába kérdezné, hogy mióta veszett össze az öreg
 887 17|             bácsit félrehivta a kertbe, hogy a fölfordult világról tájékozást
 888 17|            nyelvet.~- Hiszi urambátyám, hogy az én apám jól tud diákul?~-
 889 17|                tud, az uron lássék meg, hogy tanult.~- Természetesen,
 890 17|           olvasta, s mikor azt mondtam, hogy Vörösmarty Mihály a legjobb
 891 17|                urambátyám, meg azt sem, hogy "Zalán futása" most épen
 892 17|                Faragónak udvarán hallá, hogy az alispán ur a kertben
 893 17|                 s meghagyta cselédének, hogy csak a vendéget ereszszék
 894 17|               vendég kényelmesen látta, hogy az öreg a kéziratot olvassa.~-
 895 17|           vagytok, s méltán megitéllek, hogy meg nem mutattad.~- Magyarul
 896 17|                tenned; most azt hinnék, hogy gúnyból teszed, hogy ötezer
 897 17|            hinnék, hogy gúnyból teszed, hogy ötezer forintoddal elüsd
 898 17|         félremagyarázzák.~- Nem hiszed, hogy dobost akarok fogadni?~-
 899 18|                szemvágással jelentette, hogy valamit hozott. Az akkori
 900 18|              azt a bizalmat jelentette, hogy az ostornyél mellé nem vágom
 901 18|                 ujdonságot mondá nekik, hogy a fehérvári vásárban egy
 902 18|       találgatták, mint a rejtett szót, hogy mi lehet az, mit apám uj
 903 18|               végre apám megmagyarázta, hogy: egy bakának puskájáról
 904 18|          kisbirónak sokáig magyaráztam, hogy az is értse.~Ezen időtől
 905 18|           országos vásárban hallhattam, hogy valaminek uj neve van, meg
 906 18|                uj neve van, meg azt is, hogy van Pesten egy ujság, melyben
 907 18|              plébánus, attól hallottam, hogy milyen hires ember Mehemet
 908 18|               meg a főtisztelendő urat, hogy Mehemet Ali erősebb-e, mint
 909 18|                ujságoknak foglalatja, s hogy tárgyamhoz térjek, megmondom,
 910 18|           tárgyamhoz térjek, megmondom, hogy Csillag Péter külön igen
 911 18|                 kigondolni sem lehet, - hogy pedig igaz, bizonyítja az,
 912 18|              pedig igaz, bizonyítja az, hogy ki van nyomva.~A tekintetes
 913 18|         Törökországra azon bátorságnak, hogy Mehemet Ali titkon bort
 914 18|                 s el nem kiáltja magát, hogy még olyant nem hallottak,
 915 18|                 az a tárgya (objectum), hogy egy ötezer forintos alapitvány (
 916 18|             tekintetes karok sajnálták, hogy ülve nem hallgatták a tudósitást,
 917 18|                hallgatták a tudósitást, hogy most kelhetnének föl a nagy
 918 18|                  ki elengedi a dobszót, hogy hazafiságát nem hirdeti.
 919 18|                 olyan fájdalmakat okoz, hogy más nemzetbeli olyan fájdalomra
 920 18|                mit mondanál, ha tudnád, hogy ezen adakozó leghatározottabb
 921 18|            ellenfelünk?~- Azt mondanám, hogy,... nem tudom én.~- Tréfából
 922 18|             mondatnak közepén, - látod, hogy a hazafiság nálunk még czim,
 923 18|              csinál? A haza olyan nagy, hogy annak fönntartására valamennyien
 924 18|              méltó jogom van követelni, hogy tartsa más is. Egy titkolódzó
 925 18|              forintot ad, s már félünk, hogy elüt bennünket az ellenfél, -
 926 18|         rántásra nem jő, elhiszed róla, hogy sötétben zsebbevalót is
 927 18|                 kik csak annak örülünk, hogy más elkárhozott.~- No hát
 928 18|            forintot magunknak, kivánom, hogy a másik táborból adták.~-
 929 18|                irgalmazz, és ne kivánd, hogy a vesémet tenyeredbe adjam.~-
 930 18|             tulajdon gyalázatunk lenne, hogy Faragót fölismerni nem tudtuk.
 931 18|                különböző pártnézeteket, hogy helyesen itélhesse meg azon
 932 18|           mondani fogok, - mégis kérem, hogy a legkomolyabb magyarázatnak
 933 18|          alkalmával egy ember megijedt, hogy egyetlen szamara étlenségben
 934 18|           boszankodva mondá a gazdának, hogy a szamárnak a szalma igen
 935 18|             piros, az mindegy, elég az, hogy mindent a mit megnéznek,
 936 18|          szemmel nézni, s ha már tudja, hogy mások nem látnak igazán,
 937 18|               látnak igazán, kitalálja, hogy szemüvegüknek szine zavarja
 938 18|              tartozom, s merem mondani, hogy pártomnak szemüvegét sohasem
 939 18|            használom, s ennek köszönöm, hogy pártomnak hibáit messziről
 940 18|                 a nemzettől követeljük, hogy nyilatkozásunkat jutalmazza
 941 18|                ösmeri, mégis kikiáltja, hogy ördög jár a faluban.~A kenyérnekvalót
 942 18|               szabadulás, gondolja meg, hogy e munkát emberek mivelik,
 943 18|           figyelmeztetést, s megigérte, hogy az öreg fiskálishoz azonnal
 944 18|              hanem még nem igértem meg, hogy oda megyek.~- Miért tartózkodik?~-
 945 18|            füszeres ösmerősöm beszélte, hogy az inasgyerekre az első
 946 18|                 héten senki sem vigyáz, hogy bátran ehesse a fügét, mandulát,
 947 18|              olyan gazemberré képződik, hogy emberi alakot többé nem
 948 18|              állati rész, azt hiszi ön, hogy az állat oly gyáva, hogy
 949 18|                hogy az állat oly gyáva, hogy megadja magát a léleknek
 950 18|                melyben azt tapasztalom, hogy a buzának először a szára
 951 18|            féken tartá; okom van hinni, hogy az apai szigor e napokban
 952 18|                 okaim vannak; egyik az, hogy az öreg nagy lelki átalakuláson
 953 18|            fiatal barátom, - reménylem, hogy szerencsésen összetalálkoznak,
 954 18|               emberben is föltalálható, hogy egyedül nem szeret menni.
 955 18|             öcsém, - igy merem mondani, hogy még a részegek között is
 956 18|           fölzajlott benne az elszánás, hogy parancsolni fog magának
 957 18|             szeretett volna szabadulni, hogy az esteli szerepre kiszámitott
 958 18|            számadást.~- Ez annyit tesz, hogy: apád megbizik józan eszedben;
 959 18|                 majd megölte a szégyen, hogy a rövid, de fontos szavakat
 960 19|                 melynek nem jut eszébe, hogy megnézik-e mások? Csillagné
 961 19|               komondor ráfülel a zajra, hogy talán rákerül a sor, és
 962 19|              vádol, mig azt nem mondja, hogy megbocsájtott.~Korán ment
 963 19|                találta a kis feleséget, hogy a miatt akarva sem mert
 964 19|               ti hálátlanok, gunyoltok, hogy kiárad belőlünk.~- Lecsókolám
 965 19|              földre potyogni.~- Tudtam, hogy Endrének jó szive volt.~-
 966 19|              Ida ült, félve és remegve, hogy a rég látott fiatal ember
 967 19|       megszólitást, ez volt a tüzpróba, hogy kilátszik-e már a földből?
 968 19|            gyanitom: észrevette kegyed, hogy czukorért nyultam zsebembe.
 969 19|          megbuktam.~- Azt hitte kegyed, hogy még kis bábukkal játszom:
 970 19|          Csillagné, - nem látja, Endre, hogy az aprók várják a pesti
 971 19|                 a megszólitott nevetve, hogy a nevető szájnak két fehér
 972 19|             mert a gyermeknek tetszett, hogy a borzasságnak ellenmondhatott.~-
 973 19|                ámbár arczán meglátszik, hogy a nevetést kinnal szorongatja
 974 19|                az ember!~- Természetes, hogy emberi alakom van, - mondja
 975 19|                s mikor megigérte Endre, hogy jövendőre nem mondja feleségének,
 976 19|           elvette a czukrot, s eltürte, hogy az ifju még egyszer megsimogassa
 977 19|                maga se mondja többször, hogy én borzas vagyok.~- Isten
 978 19|               leány jól anyjára nézett, hogy valóban komolyan mondja-e?
 979 19|              ezzel szövetkezni látszék, hogy egyesülten több legyenek.~
 980 19|                 a két ellenkező irányt, hogy tulságba ne rohanjanak?~-
 981 19|       gyermekeiért, szeretete oly nagy, hogy azért a halál is kevés.~
 982 19|             kevés.~Jól látta Csillagné, hogy a fiatal embert meglepte
 983 19|              meglepetéséből találta ki, hogy kincse van, melyet örömmel
 984 19|                elvesztette.~Alig várta, hogy Endre eltávozzék, ürügyet
 985 19|           eltávozzék, ürügyet keresett, hogy a kertbe menekülhessen,
 986 19|              mivel elvitatni nem lehet, hogy a gyermekszobából kilépett
 987 19|                 most arra került a sor, hogy az anya röpülni tanitsa.~
 988 19|               nem vétettél Isten ellen, hogy a figyelem adóját elfogadtad,
 989 19|                  s jól esett szivednek, hogy rádbámultak. A léleknek
 990 19|             szellőt; de jókor állj meg, hogy a mohóság meg ne büntessen.
 991 19|           büntessen. Miért ijedtél meg, hogy egy ifju bimbód mellett
 992 19|         érdemled meg azt a szent nevet, hogy e gyermekeknek birása téged
 993 19|             fájdalom szaladt át lelkén, hogy minden mulandó. Önkezével
 994 19|         verejtéket izzadni munkaközben, hogy a gyümölcs a folytatásé
 995 19|             lény, ki ábrándjaira vár, s hogy azok meg ne csalják, nem
 996 19|                mintha kinálnák magukat, hogy a szép hölgynek kebelére
 997 19|               veletek!~Besietett volna, hogy az eleven virágokat sorba
 998 19|                  s már futásnak indult, hogy hamarább érhessen hozzájuk,
 999 19|          igazság volt a nőnek arczában, hogy a férj jobban megijedt,
1000 19|         megölelni, s attól kelle félni, hogy meglátja az "öreg teinsasszony."