Chapter

1001 19|        leereszté karjait, megelégedett, hogy nejének kezét megcsókolá,
1002 19|                 nagyon boldog?~- Tudod, hogy Faragóval homlokegyenest
1003 19|                 oly keveset ér magában, hogy értéke csak másnak hitványsága
1004 19|                a részleteket elmondani, hogy azokkal untassalak. Faragó
1005 19|                  s nem üti meg a dobot, hogy olcsó dicsőségért tapsoljanak
1006 19|             szemei könyben özönlének, s hogy eltakarja férje elől, félrenézett,
1007 19|               Későn vette észre a férj, hogy neje mélyen érez valamit,
1008 19|                egészen arra magyarázni, hogy szorosan a beszéd tárgy
1009 19|      elbeszélését, s egészen kitalálta, hogy az anyának szivében minő
1010 20|                a fiu azt találja hinni, hogy valamit tud, s azért bért
1011 20|                 egykor a fiatal embert, hogy semmit sem tud, rendes elnevezése
1012 20|             posta kellett, ajánlkozott, hogy: igen is elmegyek. Ezért
1013 20|         léleknek nem harangoztak delet, hogy étvágyáért ebédet keressen,
1014 20|      helyrefoltozta, és várta az estét, hogy összekerüljön a czimborákkal,
1015 20|               élhetetlen alázatosságot, hogy a nagy ur előtt hason másszék;
1016 20|              másolta. Sohasem hallotta, hogy a munkát jól végezte, hogy
1017 20|              hogy a munkát jól végezte, hogy szorgalmas volt, hogy megérdemli
1018 20|          végezte, hogy szorgalmas volt, hogy megérdemli a mindennapi
1019 20|               embert, meg sem álmodván, hogy ez más legyen, mint a diákkori
1020 20|               tudok. Barátaim beszélik, hogy fölfordult otthon a világ,
1021 20|               hol áll a feje. Elhiszem, hogy bajnak kell lenni, mert
1022 20|                által kéret a miniszter, hogy siessek haza, védelmezzem
1023 20|                 a kormány; mert hallja, hogy én magyarul is tudok.~Nehezen
1024 20|               én nem megyek haza azért, hogy néhány ezer forintért deklamáljak
1025 20|          Szégyenlenék haza menni azért, hogy koldust produkáljak, s a
1026 20|          vármegye házában beszéljem el, hogy semmit sem akarok adni.
1027 20|             tudósitson, s ha azt látom, hogy váratlan dologra hivnak
1028 20|                 parasztzsirt fölszedni, hogy Párisban azon uralkodhassam.~
1029 20|               gondatlan könnyelmüségen, hogy egy nagy ur jogainak védelmére
1030 20|               és neki kellene kiabálni, hogy rángassák elő a fecskendőt.~
1031 20|              engedtem, s igen köszönöm, hogy méltóságod e csiklandós
1032 20|          elkölteni. Most arról van szó, hogy ez a paraszt ne szántson,
1033 20|                 dézsmát ne adjon, azaz: hogy méltóságod jőjjön haza,
1034 20|                 is álmodjék méltóságod, hogy azt a gazembert, a melyik
1035 20|             méltóságod szép dikcziókat, hogy a paraszt is olyan ember,
1036 20|                 ember, mint méltóságod, hogy Ádám minden embernek öregapja,
1037 20|             minden embernek öregapja, s hogy azokért is ugy halt meg
1038 20|            méltóságodért. Azt hirdetik, hogy az uri hatalom és a bot
1039 20|                termeszteni a hajduknak, hogy minden nyomon megijeszthessük.
1040 20|             hallottam a vármegye házán, hogy az urak is fizessenek adót.
1041 20|             háromszor tessék elolvasni, hogy méltóságod álomnak ne gondolja;
1042 20|               ne gondolja; mégis félek, hogy méltóságod azt fogja gondolni,
1043 20|          méltóságod azt fogja gondolni, hogy én részeg fővel irom e sorokat
1044 20|        ajándékul annak, ki még elhiszi, hogy egy garas tiszta jövedelme
1045 20|                 mint Kain, és elhiheti, hogy Ádám mégis minden embernek
1046 20|            fogja irni, aztán elolvassa, hogy hiba nélkül legyen, a tisztát
1047 20|                kell üttetni a csizmára, hogy a jégen el ne essünk, domine
1048 20|            emberek messziről meglátják, hogy oktondik voltunk. Ezt én
1049 20|           másolást; hanem valami sugta, hogy olvassa el előbb a fogalmazványt,
1050 20|               el előbb a fogalmazványt, hogy megtanulja, mi okos van
1051 20|                a tintatartó felé nyult, hogy a firkára önti a fekete
1052 20|            firkára önti a fekete levet, hogy abba fuljon az egész agyafurtság;
1053 20|        ellenvéleményt irt azon czéllal, hogy főnökén próbálja meg a replikát,
1054 20|            replikát, s a mily bizonyos, hogy azonnal kikapja az utlevelet,
1055 20|                bebizonyitja az öregnek, hogy a fölperesnek miként felel
1056 20|                akar koldust produkálni, hogy a nemadást maga mondja el
1057 20|                 parasztzsirt fölszedni, hogy Párisban azon uraskodhassék!
1058 20|            könyvben megtalálható az is, hogy a magyar nemesség a hazának
1059 20|                 földmivelésnek gondját, hogy mig a nemesség tulajdon
1060 20|               véres munkája megszünt, s hogy a jobbágyot folyton munkára
1061 20|              okait, - hangosan mondják, hogy a megszünt kötelességek
1062 20|                 van, s méginkább pirul, hogy az idegen rabságtól irtózván,
1063 20|                békót. Látja a nemesség, hogy a jobbágy elfeledte urának
1064 20|                 meglátszik az országon, hogy robotos ekével karmolják
1065 20|                 nem érdemes lekaszálni, hogy buzakéveként csomóba kössék, -
1066 20|             maga feledte a sárban, ugy, hogy bele is tiporta. A fának
1067 20|                más értelemmel, s várta, hogy a mogorva ember kétfelé
1068 20|             hanem arra utasitja Kapust, hogy a grófi háznál intézkedjék,
1069 20|               grófi háznál intézkedjék, hogy a gyalogposta leveleket
1070 20|                 mondom.~- Nem kivántam, hogy a tekintetes ur ennyire
1071 20|               éleskedve, azt gondolván, hogy ez a felelet.~- Amice, mikor
1072 21|               pedig magukról tudhatnák, hogy nagy lángjának kell lenni
1073 21|              mohón keresi a bátorságot, hogy az üres helyet betöltse
1074 21|               az ur! a mi foglaló arra, hogy a bizalmasság elkezdődött,
1075 21|           melynek falai tanui lehetnek, hogy ő is elveszti néhány órára
1076 21|               az embersorból, s eltüri, hogy benne az állat hatalmaskodjék
1077 21|             neki, - messziről is látta, hogy a jobbágy fiu nem ujjongat,
1078 21|              Óvatosan közeledik feléje, hogy közelebbről lássa.~- Ne
1079 21|                  azért figyelmeztetlek, hogy ugy ne járjunk, mint az
1080 21|            szolgálóját vette feleségül: hogy ugy elosztogatta a jó tanácsot,
1081 21|             elosztogatta a jó tanácsot, hogy mire magának kellett volna,
1082 21|                még megfogadtatod velem, hogy kútvizet igyam: servus!~
1083 21|             betöltött a torokba annyit, hogy a jobb meggyőződés megfuladjon.
1084 21|                 korcsmáros jól számitá, hogy a mai estének tiszta nyeresége
1085 21|                 is elég bolond leszesz, hogy elfelejtsd, a mire a professzorok
1086 21|                   majd hajnalban látod, hogy mi a jó kedv; az ész alkalmatlan
1087 21|              előlhátul fogja az embert, hogy bölcseségét ránk tukmálja,
1088 21|               következni. Nem ujdonság, hogy fiatal emberek hátat forditanak
1089 21|                   elbucsuzni az észtől, hogy a vadságban hasonlitson
1090 21|                 Endre másodszor hallja, hogy mi várakozik rájuk. Kapus
1091 21|              kell orditanunk.~- Hiszed, hogy a bort megbirjuk hajnalig?
1092 21|           korcsmában is?~- Tőlünk függ, hogy a beköszöntésnél elbucsuzzunk
1093 21|          őszinteségükkel, s kitanuljuk, hogy valódi vagy tettetett bolondokkal
1094 21|           körüljárkált a társak között, hogy a beszélgetéseket észlelhessék.~-
1095 21|             másik...~- Nagyon csudálom, hogy érted; mert ha spongyából
1096 21|                  Mégis megmondom néked, hogy nálamnál részegebb lesz
1097 21|             segéljen, nem hittem volna, hogy ennyi eszed van; - te talán
1098 21|       négykézláb mászkálni haza reggel, hogy a kanász a süldők közé tereljen
1099 21|              emlegetett egyik, - félek, hogy olyasmibe keveredünk, a
1100 21|           hallgatag mindenki beleegyez, hogy másnak esetlenségeit eltüri.~
1101 21|             erőnek erejével azt akarta, hogy az egész banda egy lábon
1102 21|               szerencsésen megalkudott, hogy az ő hangszere miatt nem
1103 21|             következtette a parancsoló, hogy a többi megteheti.~- Mi
1104 21|               elő.~- Pajtás, - tudod-e, hogy én tisztességesen eláztam, -
1105 21|                mondva: részeg vagyok.~- Hogy ne tudnám, hisz józan korodban
1106 21|              táltod szádat; mert félsz, hogy a légy a torkodba röpül.~-
1107 21|               röpül.~- Hát azt tudod-e, hogy részeg koromban mindig azt
1108 21|              Ezt olyan bőszülten mondá, hogy Kapus és Endre komolyan
1109 21|              Endre komolyan megijedtek, hogy a fenyegetés beteljesedik.
1110 21|            aztán elfoglalták a másikat, hogy utána ne mehessen.~- Nem
1111 21|            beszéltek, fiuk, - szeretem, hogy nektek több eszetek van,
1112 21|                 ösmertek, nem tudjátok, hogy én csak részeg fővel szoktam
1113 21|             lett, - s azt nyerték vele, hogy a fölhevült társaság hármójukat
1114 21|              hosszu padra huzta a fiut, hogy ott elalugyék, mert szemeit
1115 21|            kérdi Kapus, - megérdemli-e, hogy itt maradtunk? Ez a fiu
1116 21|                 s közben nagyon busult, hogy a jó czimborák faja pusztulásnak
1117 21|       pusztulásnak indul.~- Tudjátok-e, hogy a mi pátronusunk, szent
1118 21|              három poharat, méltó lesz, hogy a bolondkompániába bevegyük.~-
1119 21|               bosszusan sugja Kapusnak, hogy ezt az erőszakot nem fogja
1120 21|             Kapus visszasugta Endrének, hogy ne vonakodjék, - megcsipi
1121 21|               előtt csordultig tölté, s hogy ideje legyen a bort a lyukon
1122 21|             együtt, s most ő követelte, hogy a vad vezér avassa be őket
1123 21| szemmeregetésekből lelkesülvén, előadá, hogy a hasonlók fölbonthatatlan
1124 21|               kézzel kötelezik magukat, hogy a mely társuk valami bolondot
1125 21|              Endre már fölnyitá száját, hogy ellentmondjon.~- Kötelezzük
1126 21|                  kiáltja Kapus élénken, hogy a nagy hanggal kényszeritse
1127 21|          melynek tagjai arra kötelesek, hogy a mi bolondot az egyik tag
1128 21|         bebizonyitotta. Én nem kivánom, hogy bolondsági bizonyitványokat
1129 21|              adjunk egymásnak, ponamus, hogy kész bolondok vagyunk; hanem
1130 21|               három kiválasztott által, hogy méltó a véghezvitelre. Minden
1131 21|             legkapósabb; - a ki elvéti, hogy melyik a jobb keze, melyik
1132 21|            remélem, nem vállalkozunk, s hogy a kinevettetésnek szégyene
1133 21|         valamiből, erre legalkalmasabb, hogy társaságunkból minden okosság
1134 21|          Endrének karjába öltvén kezét, hogy az együttességet lássák.~-
1135 21|                 inditványozom mindjárt, hogy innét nem távozunk, mig
1136 21|              meg a korcsmárost birónak, hogy elegendő bolond-e az inditvány?~
1137 21|              elébe adták az inditványt, hogy meg akarják inni az ötven
1138 21|               korcsmáros?~- Azt mondom, hogy ez aztán okos beszéd!~-
1139 21|             kezdi Kapus, - tőlünk függ, hogy a bolondkompánia el ne követhessen
1140 21|              pajtás, az idő megmutatja, hogy nem lesz kizárva.~ ~
1141 22|          gyümölcse sem leend. Meglehet, hogy a dér lehervasztja a reményt
1142 22|             sokszor hallott gondolatot, hogy: szalmatűz! Utólagosan látjuk,
1143 22|           szalmatűz! Utólagosan látjuk, hogy a virágból gazdag gyümölcs
1144 22|               olyan hizott előljárókat, hogy Spártában megrémültek volna
1145 22|               nem mozdult; de ha tudja, hogy kiváltságra tehet szert,
1146 22|               arról kell gondoskodnunk, hogy javitsunk a hazai állapotokon.~-
1147 22|                 az ősiségnek eltörlése, hogy egy prédáló elverhesse tiz-husz
1148 22|               is, ha bizonyosan tudnám, hogy a magyarnak helyébe magyar
1149 22|           érzékeny okot?~- Megérdemlem, hogy a szavaimban a benső érzelmet
1150 22|     becsületében, az én számban gyanus, hogy magyar akarok maradni; mert
1151 22|               meg a tévedésből.~- Elég, hogy megjöttél.~- Lassan ballagtam,
1152 22|                 tied, nem tehetek róla, hogy sebes haladásodban nem követhetlek.
1153 22|                s irtózom a gondolattól, hogy a sors kitörölje az élők
1154 22|      bejuthatott, büszkén verte mellét, hogy ő is: magyar nemes. Elkéstem
1155 22|              való vagyok; de mig érzem, hogy jobb részem, az ész, el
1156 22|                hagyott: engedjétek meg, hogy véleményemet kimondhassam.
1157 22|                 ajkunak majd mit adtok, hogy közibünk kivánkozzék? Mi
1158 22|           kivánkozzék? Mi lesz a csere, hogy közöttünk kivánjon maradni,
1159 22|           Régóta fenyegetnek bennünket, hogy a nemzetiségeket ellenünk
1160 22|            fogja tolni. Azt mondhatnád, hogy pártállásomban én is a kormánynak
1161 22|               de nem verheted fejemhez, hogy ugyanannak czimeit kérem,
1162 22|               huzta.~- Elfeleded, öreg, hogy a birodalomban Magyarországon
1163 22|               Faragó, - Nagy Pál mondá, hogy alkotmányt csinálhatunk
1164 22|          valamint arról is biztositlak, hogy veletek is szembeszállok,
1165 22|         tétovázásnak fogja keresztelni, hogy a különböző kérdésekben
1166 22|            akadály, és ostobán tünődik, hogy néha az orrot miért nem
1167 22|             főjegyző, aztán megfordult, hogy Széchenyinek könyvét még
1168 22|       nyughatatlanság?~- Igen örvendek, hogy ön még nem tudja a tettetést,
1169 22|            engedje meg a tekintetes ur, hogy némely körülményről én kérdezősködjem...
1170 22|        sziveskedjék megmondani: igaz-e, hogy a megyében birtokos főnemesség
1171 22|        leginkább számithat?~- Csudálom, hogy főnökétől nem tudja. Gróf
1172 22|              kormánypárti, kitalálható, hogy a grófot mily irányban fogja
1173 22|                hosszan, ennyiből értem, hogy a gróf idáig mibe sem avatkozott?~-
1174 22|              meglepni.~- Igen köszönöm, hogy figyelmeztetett. Ez kimondhatlan
1175 22|                lenne, s mindenre kérem, hogy megakadályozza.~- Meg fogom
1176 22|               társasági czimük mutatja, hogy épen bolondságra vannak
1177 22|               arra köteleztük magunkat, hogy csak valódi bolondságot
1178 22|                 remélem, bebizonyitjuk, hogy ez nem elég bolondság.~-
1179 22|             kénytelen vagyok bevallani, hogy ez a macskazene kötözni
1180 22|              lehetünk oly szerencsések, hogy számtani alapossággal bizonyithassuk
1181 22|         alapossággal bizonyithassuk be, hogy a jövendő nekünk ad igazat.
1182 22|              józan szabadság abban áll, hogy a véleményszabadságot meg
1183 22|           bizonyosan közülünk izgatják, hogy nyilvános botránynyal gunyolják
1184 22|          sebeket vág. Azt tapasztaltam, hogy az uj eszméknek hirdetői
1185 22|              vezér, - hát elfeledtétek, hogy nem okosságért álltunk e
1186 22|              társulati czélunk kivánja, hogy bolondot cselekedjünk.~-
1187 22|             hiszszük ugy-e mindannyian, hogy a legkonokabb kormánypárti
1188 22|             városnak egész lakossága?~- Hogy egytől egyig mind kötözni
1189 22|                s méltán megérdemlenénk, hogy kiseprüzzenek a városból.~-
1190 22|          városból.~- Ime, magad mondod, hogy akkor lennénk bolondok,
1191 22|             kompánia nem azért alakult, hogy jutalmakat osztogasson.~-
1192 22|        jutalmakat osztogasson.~- Ejnye, hogy düljön ki a lábad a csizmádból
1193 22|                 nem akadtam.~- Belátod, hogy Vadassy grófot nem fogadhatjuk
1194 22|        nyikkanni, ez a határozat, hanem hogy szárazon el ne menj, kiszabjuk
1195 22|                 ne menj, kiszabjuk rád, hogy egy esztendő alatt tartozol
1196 22|                 bolondot inditványozni, hogy kiessünk a bőrünkből.~-
1197 22|             reménylem, ugy elváltoztok, hogy a "Zöld fa" korcsmáros nem
1198 22|                 hires a bolondkompánia, hogy nem ez csinálja a bolondot.~ ~
1199 23|             hatalmas rábeszélő ok volt, hogy a megszégyenített egy hajszálnyit
1200 23|                sebet.~Csillag aggódott, hogy a seregesen haza tóduló
1201 23|               hirnek valósulását várta, hogy a "bolondkompánia" némelyeket
1202 23|                összekószálták a várost, hogy mégis tanui lehessenek a
1203 23|               tudjuk, már megnyugodott, hogy a vad tréfa elmarad; hanem
1204 23|                nyugtalankodott a miatt, hogy különösen gróf Vadassyt
1205 23|          Vadassyt az is felbőszithetné, hogy neve már a kigunyolandók
1206 23|             főjegyző urat, engedné meg, hogy minden bemutatás nélkül
1207 23|                valamiképen ne gondolja, hogy a levelet ügyeskedésből
1208 23|            levelet ügyeskedésből irtam, hogy igy akarnám szép módjával
1209 23|                 Ha azt gondoltam volna, hogy ügyeskedés, - nem jöttem
1210 23|            mindenekelőtt azt szeretném, hogy ösmerjen meg főjegyző ur. -
1211 23|                tehát kereken megmondom, hogy én a politikához egy cseppet
1212 23|                  mert hirtelen kisülne, hogy mit sem tudok; azért jókor
1213 23|                  azért jókor megmondom, hogy ezen tudományt épen a legelső
1214 23|             pártnak feje, - illő tehát, hogy öntől tanuljak.~- Méltóságod...~-
1215 23|               Méltóságod...~- Bocsánat, hogy közbe vágok, - mondja a
1216 23|                főjegyző ur csudálkozik, hogy én, a gazdag földesur, azért
1217 23|              azért jövök haza Párisból, hogy segéljek a jobbágyok mellett
1218 23|         támadjon.~- Ha arról lenne szó, hogy mindenemet kérik, - a józan
1219 23|                a józan ész parancsolná, hogy mindenemet védelmezzem;
1220 23|               mivel csak annyit kérnek, hogy én azért még ur maradhatok, -
1221 23|           kiváncsian várta az alkalmat, hogy otthon teljes nyugalomban
1222 23|                  mert már tudósitották, hogy a grófnak jószágán kontraktuális
1223 23|              tányérnyalót.~- Törekszem, hogy méltóságodnak ilyent kaphassunk;
1224 23|                hangokból is kitalálták, hogy a tömeg macskazenét vár
1225 23|                 a többi közé vegyültek, hogy a látnivalót lássák.~- Méltóságodat
1226 23|                ösmerheti.~- Tegyük föl, hogy ösmerné, s én például igen
1227 23|                 A csőcselék közé lőnék, hogy mást megkiméljen.~- Nem
1228 23|               méltóságodat.~- Szeretem, hogy egy véleményen vagyunk.
1229 23|             megmondhatom méltóságodnak, hogy e megyében az ilyenfélétől
1230 23|              Hát ez a mai mit jelent?~- Hogy a közönség hasztalan várja
1231 23|              méltóságodnak.~- Szeretem, hogy e tárgyhoz értünk, - mondja
1232 23|               őszinte kérdésemre: igaz, hogy a magyar fiatalság egyebet
1233 23|          visszautasitá, meg nem türvén, hogy a fiatal embernek önálló
1234 23|              mert általános volt a hit, hogy az oskolával a tanulás is
1235 23|                  de szilajsága mutatja, hogy a pártéletben rokonszenve
1236 23|              jövő nemzedék már mutatja, hogy áldozatkészsége megvan.
1237 23|        megoldása, miképen történhetett, hogy a grófnak ügyvédje megtagadta
1238 23|          levelet, s azonnal megösmerte, hogy a levél Kapusnak kézirása,
1239 23|             kell mondanom az olvasónak, hogy az ügyvéd Kapusnak igen
1240 23|            olvasta el, s azt gondolván, hogy az szóról szóra az ő fogalmazványát
1241 23|           tetszett a vélemény, s örült, hogy vén ügyvéde eltalálta tulajdon
1242 23|              gróf mindjárt elhatározta, hogy ügyvédjének őszinteségét
1243 23|                 Csillag mégsem értette, hogy agyvelőgyuladás nélkül miként
1244 23|               De arra emlékszik kegyed, hogy gróf Vadassynak ez ügyben
1245 23|            irtam le, s megirtam azt is, hogy készen vagyok az elválásra.~-
1246 23|               várom minden pillanatban, hogy kiadja bizonyitványomat;
1247 23|             Minden ugy van legjobban, a hogy van, - ne okoskodjunk, barátom,
1248 23|             gyors választ, s megigérte, hogy azon irányban fog a vitákban
1249 23|          nemesség azon utasitást kapta, hogy ugy szavazzon, a mint méltóságod,
1250 23|              öreg nem tudta elgondolni, hogy miért emlegeti a gróf az
1251 23|              egy nem reménylett ezerest hogy ne kivánna szinről szinre
1252 23|                 azt is kezdte gondolni, hogy patvaristájának is ád tiz
1253 23|     patvaristájának is ád tiz forintot, hogy a levelet tisztán és hiba
1254 23|            leirta; mert az is sokat ér, hogy az ilyen nagy ur akadály
1255 23|              kapni.~Hamar meggyőződött, hogy a patvarista nem érdemlette
1256 24|        megkapaszkodott rezes kardjában, hogy el ne essék mérgében, mikor
1257 24|             mondja oly gunyos arczczal, hogy a fiatal ember azonnal észrevette,
1258 24|            megirtam!~- Tudja-e, amicus, hogy én ezen levelet aláirtam,
1259 24|               irtam.~- Hát azt tudja-e, hogy a gróf ma a kormánypártot
1260 24|                  Hát hallotta maga azt, hogy borbélyinas azt merte volna
1261 24|               mondani a principálisnak, hogy nem jól borotvál?~- Még
1262 24|       véleményemet, s végül kifejeztem, hogy el vagyok készülve az elválásra.~-
1263 24|           határozottsággal mondá Kapus, hogy a principális tulajdon irodájában
1264 24|              urnak: azt akarta mondani, hogy én nem értek az alázatossághoz.~-
1265 24|                mondom, ráadásul azt is, hogy az alázatosság nagy kapitális.~-
1266 24|                nekem a tekintetes ur?~- Hogy... De mit vallat maga engem?~-
1267 24|                 kapva, - hát megmondom, hogy: magából semmi sem lesz.~-
1268 24|              egyszer nyöszörögve sugja, hogy elolvastam-e levelét? mire
1269 24|                 mire átnyujtám levelét, hogy olvassa el ujra.~- Méltóságod
1270 24|                Méltóságod azt gondolja, hogy azon levél méltóságodnak
1271 24|               érdem érdem marad, bánom, hogy többet nem adtam.~- Ne piritson
1272 24|                szánt.~- Igy oka vagyok, hogy méltóságodat tévutra vezettem.~-
1273 24|            fiatal embernek köszönhetem, hogy ugy szavaztam, mint független
1274 24|           meggondolatlanul cselekedett, hogy állását koczkáztatta.~-
1275 24|               kényes pontot nem érinti, hogy a jobbágyok viszonyáról
1276 24|             méltóságod szép dikcziókat, hogy a paraszt is olyan ember,
1277 24|                 ember, mint méltóságod, hogy Ádám minden embernek öreg
1278 24|            minden embernek öreg apja, s hogy azokért is meghalt Krisztus,
1279 24|            méltóságodért. Azt hirdetik, hogy az uri hatalom alól ki kell
1280 24|                termeszteni a hajduknak, hogy a parasztot minden nyomon
1281 24|             tudná puhábbra szántani, de hogy ugyanezen szavakat jobbágygyermek
1282 24|              mert arról nem kételkedém, hogy a történtekről tudósitani
1283 24|                cselédnek megparancsolá, hogy Kapust a főjegyző ur lakásán
1284 24|                urnak nevében kérje meg, hogy azonnal sziveskedjék a grófi
1285 24|             ösztönözte e fiatal embert, hogy az ekétől elváljék?~- Egy
1286 24|               apa, ki jókor megösmerte, hogy a világban a tudás a hatalom,
1287 24|           világban a tudás a hatalom, s hogy a tanulás a jobbágygyermeknek
1288 24|            teljesitem. Ön nem is tudja, hogy külföldön a magyar urat
1289 24|              veszett nevünket költötte, hogy a nagy világ ne sajnáljon,
1290 24|           cseléd visszajött és jelenté, hogy a fiatal ember az előszobában
1291 24|              lehet.~- Tudja méltóságod, hogy én jobbágyfiu vagyok?~-
1292 24|                 Szokás ezt megkérdezni, hogy maga mondja kegyed?~- Épen
1293 24|               sem véd, s nem szeretném, hogy méltóságod miattam pirulni
1294 24|               már kérve kérem kegyedet, hogy maradjon mellettem; ha törvény
1295 24|            órával előbb jövendölte meg, hogy belőlem semmi sem lesz.~-
1296 24|               azt akarja bebizonyitani, hogy az öregnek van igaza, vagy
1297 24|         akaratába ajánlom.~- Ugy kérem, hogy még ma költözzék át hozzám.~
1298 24|     visszagondoltak a tegnapi szavakra, hogy az Uristennek mindenféle
1299 24|                    No, ugy-e, megbánta, hogy szeleskedett?~- Ugy hiszem,
1300 24|                 mert már tetszik tudni, hogy ha ellenkező véleményen
1301 24|                tekintetes ur azt mondá, hogy nem lesz belőlem semmi!
1302 24|         mondanom.~- Jó, tehát elhiszem, hogy majd lesz valami.~- Már
1303 24|                fiskális, azt gondolván, hogy a fiatal titkár azon kezdi,
1304 24|               fiatal titkár azon kezdi, hogy az öreget kimarja.~- Sohase
1305 24|               Kedves barátom, tekintse, hogy én...~- Rossz jövendőmondó,
1306 25|          alispánhoz tanácskozás végett, hogy miként álljanak szembe az
1307 25|              Faragó jókor számba vette, hogy pártjában sokféle minőségü
1308 25|                lelkének mélyéből hiszi, hogy mind bolond, a ki a meglevőnél
1309 25|           gubanczos parasztló; - végre, hogy többet ne emlitsek, volt
1310 25|         miatyánkban világosan kimondja, hogy egyéb is kell, nem csak
1311 25|                jöttem, mondd meg előre, hogy kidobsz-e?~- Nem doblak,
1312 25|           miattam teljesedett volna be, hogy eszeveszett vármegyének
1313 25|                    Magyarázd meg nekem, hogy miért huzakodtunk a bécsiekkel,
1314 25|         Haragudjál legalább egy kicsit, hogy rá merjek kezdeni én is. -
1315 25|               aggodalmamat jelentem ki, hogy a megye tulment a határon,
1316 25|         kormányt illő figyelmeztetnünk, hogy hatalmával álljon ellent.~-
1317 25|                idéztetni.~- Nem hiszem, hogy ezt elérhessük nagyobb botrány
1318 25|               Párisban is azon kezdték, hogy a népnek adtak jogokat,
1319 25|                följogositja a kormányt, hogy csirájában fojtson el minden
1320 25|              készségre megfogta torkát, hogy egy hangos morgást visszaszorítson,
1321 25|              akarok; hanem attól félek, hogy ha mi a magunk erejében
1322 25|                 a ki azt inditványozza, hogy menjünk föl a holdba, megkérdezem,
1323 25|              Ennyivel meg fogom győzni, hogy első kérdés a létra, azután
1324 25|                 csak a mérséklés lehet. Hogy valamit kell a népért tennünk,
1325 25|             varrta nadrágomba a zsebet, hogy más is adhasson belőle.~-
1326 25|              kell kérnem, - azt hittem, hogy a mi pártunk a kormányra
1327 25|             megméltóságoztak.~- Örülök, hogy többen vagyunk, - mondja
1328 25|                  már nem sok hiányzott, hogy elkiáltsák: lámpára velünk.~-
1329 25|                ellenem vakmerőségemért, hogy nem akarok adót fizetni,
1330 25|               paraszt, s rám szavazzák, hogy a robotot és dézsmát megváltani
1331 25|                szemét, nem érdemli meg, hogy hatalom van a kezében.~Faragó
1332 25|             miatt az alispán nem szólt, hogy saját házában lárma ne támadjon.~-
1333 25|            Barátom! Előbb azt kivántad, hogy haragudjam, őszintén felelj,
1334 25|               őszintén felelj, kivánod, hogy helyetted is káromkodjam?~-
1335 25|        védelmeztem, mert azt gondoltam, hogy az össze van nőve az alkotmánynyal;
1336 25|       barátjával.~- Te is azt kivántad, hogy szidtam volna össze a vármegyét;
1337 25|            vármegyét; nem veszed észre, hogy ezeknek malmára hajtod a
1338 25|           világosabban láthatsz. Ugy-e, hogy pártunkban legtöbbnek más-más
1339 25|           kiinduló pontja van, hidd el, hogy a másik párt épen ilyen
1340 25|                 mérséklet?~- Sokat kér, hogy valamit kicsikarhasson.
1341 25|       önvéreinket, s mig azt megtürjük, hogy jött-ment sehonnai pénzzel
1342 25|            miket hallottál, tagadhatod, hogy ebben nincsen igazuk?~-
1343 25|                    De azok azt mondják, hogy mi eláruljuk a hazát.~-
1344 25|       bolondjaink pedig azzal felelnek, hogy amazok lopni akarnak. Ugy-e,
1345 25|         táplálkozik, mi elégedjünk meg, hogy a makacs maradást mi mozdítjuk
1346 25|                 elhinni?~- Megfogadtam, hogy veled megyek, jele, hogy
1347 25|                hogy veled megyek, jele, hogy meggyőztél; hanem méginkább
1348 25|             szabadba kivánkozom, érzem, hogy a hinárból szabadultam ki,
1349 25|           megmarad legszebb titulusunk, hogy magyar emberek maradunk.~ ~
1350 26|                 kellett volna mondanom, hogy e munkát a magyar anyák
1351 26|              azon csodatévő orvosságot, hogy az életet ujra - megrepetálhassuk.~
1352 26|                a könyvet, bocsássa meg, hogy fiára többet gondoltam,
1353 26|      mulattatására, - inkább megigérem, hogy máskor kizárólag a nők számára
1354 26|       Csillagnak. Tudom, te kikötötted, hogy csak velem vállalod el a
1355 26|               Két okot mondok. Az első, hogy az országgyülésre én nehéz
1356 26|                mindent erős okokért; de hogy én legyek a példány, melyet,
1357 26|           szürkével, mindjárt föltünik, hogy nem összevalók. Igy lennénk
1358 26|            hozzád, - s arra vén vagyok, hogy én mulattassam azokat, kik
1359 26|           azokat, kik olyan jó kedvüek, hogy még az országgyülésben is
1360 26|           nyulhatik, s ki áll érte jót, hogy a megyében a makacsan maradók
1361 26|              olyan utasitást nem adnak, hogy te orczapirulással mondod
1362 26|       eredménynyel. Sohasem szégyenlem, hogy a multhoz makacsan ragaszkodtam;
1363 26|                mint az ingoványon járó, hogy egyik lábával folyvást tartózkodik,
1364 26|                itélsz felőlem, - tudod, hogy az én ódon meggyőződésü
1365 26|                vizzel ugy kiöblithetik, hogy a régi szagot elereszti,
1366 26|                meg, biztosak lennénk-e, hogy az árokba nem esünk?~- Megvallom,
1367 26|             sokféle ember van, s látom, hogy nem ugyanazon alapgondolatnál
1368 26|                ezek világosítottak föl, hogy uralkodni kell az undok
1369 26|            tőled nem kérdeztem, hiszem, hogy a salakot te is megtaláltad
1370 26|                mondád, s igen szeretem, hogy kitaláltad.~- Azonnal megtaláljuk
1371 26|              elégedjünk meg a tudattal, hogy csak egymással szemben használhatunk.
1372 26|         megegyeztek, s mindkettő örült, hogy valamely középuton találkozván:
1373 26|              voltak az eredményben, - s hogy azon egyezkedés megnyugtató
1374 26|              fiaddal.~- No, nem mondom, hogy nem ugy van; azonban a fiu
1375 26|                az imádságnál. Nehéz az, hogy fiatal ember bús veréb módjára
1376 26|           Bizonyosan, csak néha! Tudom, hogy megunná az éretlenkedéseket;
1377 26|                 kifejezve. Bocsáss meg, hogy a jelennek szomorú valóságára
1378 26|         folyvást a könyveket bujtad, de hogy egy vármegyéről vegyek mértéket
1379 26|                 mint apja. Észrevettem, hogy a fiam jobban fél tőlem,
1380 26|         közeliteni nem tudunk, s félek, hogy a fiu olyan körülmények
1381 26|          körülmények közé keveredhetik, hogy inkább bolondot csinál,
1382 26|           mogorva öreg!~- Jó, bevallám, hogy hibáztam, az én mogorvaságom
1383 26|               nem szégyenlem bevallani, hogy eddig nem tudtam.~- Öreg!...
1384 26|                 a földnek, s megszokta, hogy a teremtmények az ő szolgálatára
1385 26|                nagymértékben uralkodik, hogy vagy egyenesen fölemészti,
1386 26|                 még akkor is, ha tudja, hogy uralma igaztalan; ha pedig
1387 26|                pedig oka van azt hinni, hogy véleménye a másiknak is
1388 26|           legigazabb magyarázata annak, hogy az uj haladásnak emberei
1389 26|               te higgadtságodtól várom, hogy az embereket mérd az emberek
1390 26|                erkölcsben, s megigérem, hogy nem fognak kifárasztani.~-
1391 26|                kifárasztani.~- Ne hidd, hogy az én helyzetem kényelmesebb.~-
1392 26|               hiszem, eléggé érezheted, hogy a tudásnak fájáról lepottyanó
1393 26|                    Engem is az fáraszt, hogy többen inkább az áradásban
1394 26|          áradásban usznak, de csak ugy, hogy belénk kapaszkodnak.~- Megállj,
1395 26|            jobban kifejlett, nem félsz, hogy nálunk sebesen rohanva partjainkat
1396 26|             Tanulmányra van szükségünk, hogy tudjuk mennyi elég?~- Egy
1397 26|              elég?~- Egy oskolát tudok, hogy a magyar ember csak a maga
1398 26|                  Ennek túlbősége az ok, hogy a fiatal ember tanulni nem
1399 26|               No, no, hizelegni akarsz, hogy kibékits!~- A mult az igazság,
1400 26|                választani e hármat ugy, hogy valamelyik fölösleges lenne
1401 26|                 reményemnek alapja? Az, hogy az emberek leginkább félnek
1402 26|             attól, ha róluk azt hiszik, hogy szamarak.~ ~
1403 27|                nem kevés bánat lep meg, hogy életemnek azon szakában,
1404 27|                érintém meg a kilincset, hogy hátat forditván a legénykorszaknak,
1405 27|              akarok; ugy megkopaszulok, hogy legközelebbi rokonom is
1406 27|                 pajtás azon értelemben, hogy megosztotta mással erszényét,
1407 27|             ingét is, ráadásul eltürte, hogy vállára könyököljenek, s
1408 27|              tálba, és szorongva várja, hogy ambója mellé kikiáltják
1409 27|                  ijesztgetvén a többit, hogy ő már közelebb áll a nyeréshez.~-
1410 27|        hordóforgatónak feje után nyult, hogy ugy tegyen a fejének, mint
1411 27|          rostélyost vagy rétest ehetik, hogy a hasát kivülről is betakarhatná,
1412 27|          itczényit nyel el. Most tudja, hogy a vizet is meg lehet inni.
1413 27|                 inni. Képén meglátszik, hogy jól esett az ital. Nem mondja,
1414 27|                 és elmélyedve gondolja, hogy mégis sok egy összegnek
1415 27|              garasa? Végre megnyugszik, hogy elegendő lesz azon napig,
1416 27|              költséget, s valóban érzi, hogy nem fog megerőltetésébe
1417 27|                kerülni utolsó fogadása, hogy a korhelységről lemond,
1418 27|             ösmerkednünk a töltelékkel, hogy a csomagot egészen legombolyithassuk.~
1419 27|                 vendég.~Ne higyék önök, hogy hangosan mondta volna. A
1420 27|                 embert, mert jól tudja, hogy egyik sem mer fölkiáltani
1421 27|               annyira ereszti a hangot, hogy más is eltürheti.~A kávéházba
1422 27|               kávéházba lépvén, látjuk, hogy egy egészségtől duzzadó
1423 27|                 a mely felé lökni akar, hogy a kiugró lapda agyon ne
1424 27|                 sem a kávés nem mondja, hogy e munkához nem kell annyi
1425 27|          piszkolódása, s merem mondani, hogy a Hollinger-kávéház méltóképen
1426 27|            jurátus hirtelen észrevette, hogy az ész a Hollingerben sem
1427 27|       Hollingerben sem ficzamodik ki, s hogy a találó igazság igen háládatos
1428 27|          általános vigyorgás megrémité, hogy hetvenkedése közmondásossá
1429 27|    közmondásossá válik, s ugy rákapnak, hogy az egész csapat rajta mulatkozik. -
1430 27|                   most hisz az életnek, hogy mindent mértékkel; mert
1431 27|                  Egy diák sem hiszi el, hogy a professzornál engedékenytelenebb
1432 27|              embert hivnak Mayernek, ha hogy a szinház ajtajában elkiáltaná
1433 27|          társaságban előfordul a zavar, hogy a Szabók és Kovácsoknak
1434 27|       legszeretőbb édes anya is retteg, hogy jurátusfia vagy nagyon hangosan
1435 27|                 a koppantók kora volt,) hogy a gyertyavilágot is eloltja.
1436 27|               hosszu engedelmesség, - s hogy most elszabadult a hosszu
1437 27|            önállóságának első kitörése, hogy a pajtásokat összeszedi,
1438 27|                  s édes méz a szájának, hogy a korcsmáros minden cselédjével
1439 27|                meg, s ügyesen kikerüli, hogy a fizetés valamikor rákerüljön.
1440 27|                a mi sok, - észreveszik, hogy az egyik Kovács máséból
1441 27|       étvágygyal eszik, s kész fogadni, hogy kilencz gombóczot megeszik,
1442 27|              holott az nem fordult elő, hogy ő megkinálta volna szomszédját
1443 27|              ingyent potyának mondja, s hogy a sok Kovácsot össze ne
1444 27|         fénymázos lábbeli felé legyint, hogy a rászállott finom port
1445 27|             Gondosan kerüli a tömegben, hogy valakit meg ne érintsen,
1446 27|                a szolgának parancsolja, hogy széket adjon, s azt előbb
1447 27|             urfira, mert fölteszi róla, hogy tiz darab szarvaszsemlyét
1448 27|              hozzá teszi, - azt véltem, hogy azt akarja kérni, hogy dobjam
1449 27|                  hogy azt akarja kérni, hogy dobjam ki a korcsmárost, -
1450 27|                csömörletet gerjesztett, hogy mivel Kovácsnak hivták,
1451 27|             körülmények szerint: ugy, a hogy volt, meg nem hagyta.~Beszélt
1452 27|        megdöbbenvén, jókor megfogadták, hogy a közvéleményt nem fogják
1453 27|                 élet itt már bejelenté, hogy számon kéri az egyénnek
1454 27|               egyénnek cselekedeteit, s hogy mindent megbirál, még pedig
1455 27|                megbirál, még pedig ugy, hogy könyörgés-, hizelgés-, vagy
1456 27|            Hollingerből ugy emlékeztek, hogy valamely tekintetből - könnyű!~
1457 28|             azonnal látandja az olvasó, hogy némi ellentétek miatt nem
1458 28|               nem meszelhettem fehérre, hogy az szebbnek lássék.~Az 1830-
1459 28|           szerint azt gondolták felőle, hogy ennek semmi szüksége a további
1460 28|          értelemben képzelje az olvasó, hogy a jurátusok azon befejező
1461 28|       szünórában ugy használni az időt, hogy a jurátusfogalommal járó
1462 28|                 négy fal közé huzódnak, hogy a teremtés perczében ne
1463 28|            kivül kisütött a napsugár, s hogy Angliát ne emlitsem, Francziaország
1464 28|                káposztáról maig tudjuk, hogy hetedszer melegitve legjobb;
1465 28|              1830-ban, s igen elhihető, hogy a Hollingerben tanulás végett
1466 28|                olyan, mint az áruczikk, hogy pénzeért mindjárt megveszi,
1467 28|                bizalmat adok önmagához, hogy az ön testében különféle
1468 28|              Nem tudok.~- Nem is hiszi, hogy valaha át tudná ugrani?~-
1469 28|                 vagyunk, nem látjuk át, hogy voltaképen mi haszna a képességnek,
1470 28|                mi haszna a képességnek, hogy két öles ároknak rohanjunk;
1471 28|          menekülhetünk, s én reménylem, hogy ön ijedtében erejét összeszedi,
1472 28|          összeszedi, és nem lehetetlen, hogy átugorja a két öles árkot.
1473 28|              balgaságot, még pedig ugy, hogy hire menjen, s a komédiának
1474 28|         tréfában is megismeri, elhiszi, hogy tömérdek erő fecséreltetett
1475 28|              karzatokon ugy uralkodott, hogy hatalommá nevelkedett. Rokonszenve
1476 28|                összpontosult: bátorság!~Hogy e bátorság néha politikátlan,
1477 28|              rendszertelen szavai után. Hogy az uj eszmék keletkeztek,
1478 28|             miképen rendszereztettek, s hogy azokat könyvekből is meg
1479 28|             munkája érdekesen adja elő, hogy ezen hires országgyülésen
1480 28|                s élő tanuk bizonyitják, hogy a betyárság hirtelen szállást
1481 28|            helyezte. Közben észrevette, hogy grófja, kinek rendes titkára
1482 28|               járkál, hirtelen fölkelt, hogy a grófnak valamely tárgyról
1483 28|              oly magasra nem fejlődött, hogy megvegyék a könyvet; hanem
1484 28|                 a láng gyujtani kivánt, hogy jelenlétét észrevegyék.
1485 28|              Arról akartak tanácskozni, hogy ne elégedjenek meg a karzati
1486 28|      elengedhetetlen; mert a hiu tudja, hogy találkozhatik igaz biró,
1487 28|             megdönthetlen bebizonyitja, hogy a polgároknak heve (Horatius
1488 28|          valamennyi.~- Arra alakultunk, hogy bolondériákat kövessünk
1489 28|                előlegesen beösmertétek, hogy bolondéria, - azért vagy
1490 28|                 Most már bizonyos volt, hogy nem hátrál senki; mert kettőtől
1491 28|                 az ingyen fizetéstől és hogy szamárnak mondják!~Erős
1492 28|           rovásra arra is vállalkoznak, hogy az ösmeretlen könyvnek betüit
1493 28|             kiszámitá a lónak ösztönét, hogy előszörre bokrosságból fog
1494 29|                a kiképzett pedig tudja, hogy megél. Az első a vaksorsban
1495 29|        szomszédok arra kényszeritendik, hogy sohase szakadjon le a nyakáról
1496 29|                 mint a testnek ösztöne, hogy magából kilöki a kóranyagot.~
1497 29|         elolvasta e munkát, észrevette, hogy nem léha czélért irom, s
1498 29|                czélért irom, s megtüri, hogy elmondjam mindazt, mi korrajzba
1499 29|                 becsületeért mondom el. Hogy a népnek sorsa jobb legyen,
1500 29|                alkotva a világrendszer, hogy az általános szabadság jobb