Chapter

1501 29|                jövendölésképen mondott, hogy a hűbéri rendszer azoknak
1502 29|               legtöbbet, kik azt vélik, hogy hasznukra áll fönn. Én láttam
1503 29|       szakadatlan tapasztalatból tudom, hogy az uraságén megszokván a
1504 29|            nézve az maradt nagy kérdés, hogy meg akarjuk-e jókor tanulni,
1505 29|                akarjuk-e jókor tanulni, hogy gyümölcstelen ne szaladjanak
1506 29|             tizenkilenczedik századdal, hogy a földdel kell háborut viselni
1507 29|           hiánya oly irtózatot keltett, hogy korhadt törvényeinkben volt
1508 29|           tüzből: mert egyik sem tudta, hogy a parázsra folyvást fát
1509 29|           századnak harmadik tizedében, hogy mécsünk meglepő gyorsan
1510 29|              olajjal, meg nem gyujtjuk, hogy a jövendőbe világitsanak.~
1511 29|                igy olvasva is elhiheti, hogy a lóra és lóhajtáshoz szokott,
1512 29|                 Egyben lehetett remény, hogy a megyeházban elmondott
1513 29|          egyiken sem marad annyi liszt, hogy otthon a konyhán tésztát
1514 29|           kereskedelem megalázó volt, s hogy uj korszak támadhasson,
1515 29|                 reménynek kellett élni, hogy még tanulásra kapunk, mely
1516 29|                 s ingerlő volt a példa, hogy még bátrabbak legyenek.
1517 29|             czigánytól is azt követeli, hogy az ő nótáját huzza, másét
1518 29|                A magyarnak már szokása,~Hogy jussait nem hagyja.~Ez a
1519 29|                 Ez a valódi magyarázat, hogy Montesquieunek nagyhirü
1520 29|                  s a véletlen ugy adta, hogy a szónokok többet beszéltek
1521 29|                 fiatalság tudni akarná, hogy B... Jánosról miért tetszett
1522 29|             miért tetszett azt mondani, hogy a mai ülésben bőgött.~-
1523 29|              megtámadott.~- Azt mondta, hogy addig nem boldogulunk, mig
1524 29|              ban irta, s oly nagybecsü, hogy Napoleon a megholt nagy
1525 29|                 törvényekről átaljában, hogy: csak az a jó törvény, mely
1526 29|             alapitották, s a fogadásuk, hogy mezitelen lábbal járnak;
1527 29|               Ezek szerint kétségtelen, hogy idegen földről szekérszám
1528 29|         eredménye, s igen csiklandozta, hogy a Hollingerben is van eredeti
1529 29|              mindenesetre meggyőződtek, hogy a tudás élénken megkülönböztet,
1530 29|          Mindenki szerette volna tudni, hogy voltaképen ki az a Montesquieu?
1531 29|       cselekedtem.~- Hát azt nem tudod, hogy minden önállósághoz elszántság
1532 29|          szenvedtél? végre kiokoskodja, hogy igazad volt, és akkor föltámaszt.
1533 29|               izben oly nagy mértékben, hogy hatalom vagyunk jutalmazás
1534 29|         legmerészebb szónoka. Meglehet, hogy, szerinted, nem üti meg
1535 29|                eldöntendő még a kérdés, hogy a fiatalságnak az-e a szerepe,
1536 29|            fiatalságnak az-e a szerepe, hogy vakon higyjen, vagy megrágja
1537 29|             megkülönböztetni a szerint, hogy valamit maga is tud?~- Hohó,
1538 29|              épen azért mondják rólunk, hogy szilaj csorda vagyunk, mely
1539 29|               ha kidobtok is, kimondom, hogy a bolondkompániának ugyan
1540 29|             mint a naturalista czigány, hogy füle után elhegedül sokat;
1541 29|                lesz. Most már gyanitom, hogy a csupán bátor követ csak
1542 29|             kétcsövü. Tessék kimondani, hogy a tudatlanság hazafiui erkölcs,
1543 29|                 védelmünkre azon kivül, hogy: fiatalok vagyunk!~Ma beszéltünk
1544 29|                  mely arról tanuskodik, hogy egy utast ott ért el a balsors,
1545 29|                 azon szent hiedelemmel, hogy nem csak bátorságunk, hanem
1546 29|          hasonmása Pesten is megvolt, s hogy az mit eredményezett: egykor
1547 30|                kelle bujtatni a lutrit, hogy a jobb indulatnak utját
1548 30|                 és fejcsóválva gondolá, hogy annyi kurucz legény aligha
1549 30|             mely oly derék ütőszerszám, hogy azt a legénykedő nép egy
1550 30|                 első szándékuk az volt, hogy a lutrit ünnepélyesen visszaviszik.
1551 30|                 fiatalok méltán féltek, hogy a közvélemény asztala mellé
1552 30|               volna, akkor mondhatnánk, hogy kidobtak.~- Azt vártuk,
1553 30|                 kidobtak.~- Azt vártuk, hogy kend lesz az első, ki a
1554 30|        Vénségemre nem leszek molyféreg, hogy könyvet rágjak; itt magunk
1555 30|                 harangot.~- Álmos vagy, hogy elaltatsz.~- Nem fogunk
1556 30|      önkénytelen abba hagyták a lutrit, hogy maguk is vitatkozhassanak,
1557 30|           vitatkozhassanak, mert érzik, hogy kiszorultak, s akarva-nemakarva
1558 30|       okoskodniok kell, habár arról is, hogy mégsem fognak okoskodni;
1559 30|             kerül a sor, elszabadítják, hogy a hallgatókat megrohanják.
1560 30|                  bebizonyitani látszék, hogy érti az egészet, mely csak
1561 30|               annyi öntudatra vergődik, hogy őt az imádásig bámulják,
1562 30|           imádásig bámulják, fölteszem, hogy egy hálás bőgéssel jelentette
1563 30|           bőgéssel jelentette volna ki, hogy a megkülönböztetés jól esik.
1564 30|                  A vad jurátus elhitte, hogy a nagy éljenzést azért szereti
1565 30|              babérkoszorújával.~Láttuk, hogy a melyik jurátus először
1566 30|           pályatársait; mert megmutatá, hogy az itéletmondás indokolás
1567 30|           száraz kenyéren tanulták meg, hogy fecsérlésük ostobaság is
1568 30|        különbségen kivül az a szinezet, hogy kik küzdenek a bátorságon
1569 30|          tehetségre, melyen meglátszék, hogy a nyitott könyvekből tanult.
1570 30|              hivatalt erősen sürgették, hogy rendet csináljon.~Ezen napokban
1571 30|         czivilizácziónak emlegetése, és hogy mi nem illik a XlX-ik századba.
1572 30|          lutriszobájába.~- Megmutatjuk, hogy mi vagyunk Pozsonyban az
1573 30|                 a többi.~- Hallottátok, hogy a kerületi ülésen megkezdik
1574 30|             divatu szövet, - tanácslom, hogy ebből mindannyian vegyetek,
1575 30|               Igen tudom, - még azt is, hogy a kanászbojtár sohasem fáradt
1576 30|                   Az ur most azt hiszi, hogy ezt a magyar nemzetiség
1577 30|             nézé, sarkantyuit összeüté, hogy a bemutatás egész legyen,
1578 30|               illik a fütty, s fogadom, hogy egy plundrás sem mer német
1579 30|                azt a házat. Azt akarom, hogy hajánál fogva se lehessen
1580 30|                 előlegesen csak annyit, hogy szeget-szeggel, magam nem
1581 30|                szent buzgóságot illeti, hogy kendtek fütyüléssel kezdenek
1582 30|               haladni, arra azt mondom, hogy szegény fegyver a XIX-ik
1583 30|            egyszeri ember boszankodott, hogy asztali borát cselédei tolvajkodva
1584 30|             ekkor azt tanácsolták neki, hogy a közönséges bor mellé tegyen
1585 30|          czikkelyektől vastagodott meg, hogy mi joga van a nemes embernek?
1586 30|               kettőre törekszenek, 1-ör hogy valahára magyarok legyünk,
1587 30|         valahára magyarok legyünk, 2-or hogy a kik az iga alatt is magyarok
1588 30|          magyarok maradtak, megérezzék, hogy valóban szabad a magyar
1589 30|                 be akarják bizonyitani, hogy megértettük az időnek intését.
1590 30|                magvát el akarják vetni, hogy egykor befejezzük másoknak
1591 30|      füttyinditványt, kiváncsiak lőnek, hogy mi meglepő történhetik?
1592 30|               nem néztem; de azt tudom, hogy se szakála, se bajusza.~-
1593 30|              azért az olvasó eltalálja, hogy Archimedes megkapta a szilárd
1594 30|                legények azon reményben, hogy a testületből a betolakodó
1595 30|               megkezdék a visszahatást, hogy a közvélemény asztalát kiszoritják,
1596 30|                alkalom nem kinálkoznék, hogy a mely napon a magyar nyelv
1597 30|            eszmecsere, annyit haladtak, hogy a visszatérés már teljes
1598 30|            nyoma van a történelemben, s hogy mit csinált e fiatalság:
1599 30|             tárgyról, s megkéré Kapust, hogy a mint Faragót megleli,
1600 30|               hozzá.~Itt volt az ideje, hogy az öreg Faragót egy balvéleménytől
1601 30|                megjelent a nyilvánitás, hogy az egykori ötezer forintos
1602 30|            ellenzékiek is beösmerték, s hogy az akadémiára nem adott,
1603 30|          használni, bebizonyitom azzal, hogy az akadémiára ötezer forintot
1604 31|          fölemlitette, emlékezett arra, hogy az akadémia régebben tudatta
1605 31|               azt mondja:~- Nem mondom, hogy bizonyosan fütyülünk; de
1606 31|           fütyülünk; de azt sem mondom, hogy nem fütyülünk!~Az ifju Faragó
1607 31|           levélben irták meg Faragónak, hogy épen a magyar nyelv kérdésének
1608 31|                 fiatalságot nyerje meg, hogy pártfogásába fogadja a társaságot.
1609 31|                 akkor, most azt mondom, hogy többre vállalkozott, mint
1610 31|                 alatt szükségessé vált, hogy a fehérvári társulat jókor
1611 31|             társulat jókor megérkezzék, hogy a gorombaság elmaradjon.
1612 31|       megérkeznek, azon kell törekedni, hogy a közönség inkább nézze
1613 31|               Ekkép elhatározta Faragó, hogy "stafétával" küldjön meghivást
1614 31|               igen kedvetlenül.~- Igaz, hogy atyádnak nincsen szakála?~-
1615 31|             önmagától az ifju, - azért, hogy bajusza nincsen? Hát Kölcseynek,
1616 31|                biztositom a társulatot, hogy a kellő napra szerződésnél
1617 31|              fogná szó nélkül megtürni, hogy én szinészekre költöm a
1618 31|               botránkozom meg azon sem, hogy atyámat bajusztalanságáért
1619 31|         gyermeke, s egykor nem hihette, hogy a közvéleménynek is lehetnek
1620 31|              Talán ezek csak arravalók, hogy általuk megkülönböztethető
1621 31|                 tudjon helyesen, akkép, hogy a jól választónak érdeme
1622 31|             vagy képes-e megmagyarázni, hogy mire szükséges az igaztalanság?
1623 31|     magyarázatára, s gyorsan fölfedezi, hogy mindennek van rendeltetése,
1624 31|          mindennek van rendeltetése, és hogy csak az érdemli a megnyugvást,
1625 31|                rendeltetését megmutatá, hogy a szakmában minden előnyt
1626 31|             hátrányt szükséges ismerni, hogy a megállapitható elveket
1627 31|                  Az idő mutatta erősen, hogy más nemzetek minden irányban
1628 31|         megutálta, lova oly engedelmes, hogy a kezes állattal már nem
1629 31|         utánaállitja a pimasz rágalmat, hogy a fölvett utról visszatérni
1630 31|              fiatal barátom, a félelem, hogy komédiásokra többet találsz
1631 31|                 s még elég fiatal vagy, hogy könnyelmüségedért végkép
1632 31|           emészt.~- Nem történt valami, hogy abból gyanithatnál?~- A
1633 31|     kapaszkodott meg, s az anya érezte, hogy a lánynak keze reszket.~-
1634 31|              aggódom. Bizonyosan tudom, hogy Imre a Hollingerben mit
1635 31|               hittem, Imre hazasietett, hogy apjától kérdezkedjék.~-
1636 31|               póstakönyvből megmutatta, hogy Óvárig váltotta a lovakat,
1637 31|            barátom, megteszi kedvemért, hogy azonnal nyomon követi Imrét?~-
1638 31|                 ugy is azt hiresztelik, hogy előlük menekült, ezt persze
1639 31|                tudja, s érdeke kivánja, hogy minél előbb visszajöjjön.~
1640 31|           Csillag a másik szobába ment, hogy költséggel ellássa a fiatal
1641 31|                lány esdve kérte Kapust, hogy gondosan kutasson.~- Ugy-e,
1642 31|                csak ő érette, azért is, hogy én kérem, - mondja Lóri,
1643 31|           Idának kezét ugy megszoritva, hogy a lány a kiáltást alig birta
1644 31|               szerint, s ki azt mondja, hogy barátjáért a Dunába is beleugrik,
1645 31|            néhány másodpercz mulva azt, hogy ő érette még a tüzbe is:
1646 31|           egyedül azt következtethetné, hogy sokat mondott.~Ha az érzelem
1647 31|               mint a gyertyának lángja, hogy fénye tanuskodik jelenlétéről,
1648 31|             gerjedelmen, és elhatározá, hogy a kifakadt érzelmet csirájában
1649 31|                s mindig arra virradánk, hogy a föltünt napot megint meg
1650 31|              egész évtizedig megszokja, hogy a keletkező ábrándot ellenségnek
1651 31|                 Nem azt akarom mondani, hogy a szegény ifju személyes
1652 31|           hosszan küzd, és tapasztalta, hogy minden eredmény a hóditásból
1653 31|             rántá vissza Kapus a féket, hogy a társadalmi fogalmakkal
1654 31|           fájdalmát enyhité a győzelem, hogy önmaga ellen győzött.~Kiverte
1655 31|          fejéből az ábrándot, föltette, hogy az első lépésre nem következik
1656 31|                 mint mikor ő azt mondá, hogy Idáért a tüzbe is kész lenne
1657 31|                  már az. Gyermek abban, hogy igen komoly órában kifejezi
1658 31|               okoskodásra. Kapus tudta, hogy ki volt a kis borzas; most
1659 31|                borzas; most többet tud, hogy e pompás ékességü virág
1660 31|               fölé az igézet is hajolt, hogy többet ért száz más korabelinél.~
1661 31|         elfoglalá Kapust, azért óhajtá, hogy a kipattant titok ugy fejlődjék,
1662 31|          kipattant titok ugy fejlődjék, hogy meglelje belőle a boldogságot
1663 32|             tapasztalat azt bizonyitja, hogy a hirtelen nagy fájdalom-
1664 32|               mely jogosan követelheti, hogy életünket is odaadjuk érette.~
1665 32|              kanczellár élénken említi, hogy a magyar főurak nem értik
1666 32|             kanczellárral együtt tudja, hogy ez valóban igy van; hanem
1667 32|                  hanem azonnal kimondá, hogy a főurak kénytelen-kelletlen
1668 32|               hivatkozva azt fejtegeti, hogy lehetne idő, hogy főuraink
1669 32|            fejtegeti, hogy lehetne idő, hogy főuraink megint árván hagynák
1670 32|           törődött nemzeti nyelvével, s hogy mit csinálnak a főurak Bécsben,
1671 32|         Kétségbeesetten látta a nemzet, hogy a nemzeti irodalomnak hire
1672 32|            téren is megmozdult annyira, hogy az alkotmányt is át kellett
1673 32|      hazasietett a Bécsbe szokott főur, hogy hasznosnak képzelt előjogát
1674 32|               már a nyelv oly hatalmas, hogy nem csak szám szerint van
1675 32|                Metternich megjövendölé, hogy a mint a hűbéri viszony
1676 32|                a főurakon veszik észre, hogy otthon gyökeret vernek,
1677 32|             Igen; de Mocsáry attól fél, hogy a birodalmi tanácsba megyünk
1678 32|                tapasztalás azt tanitja, hogy gyilkosságra csak nagy jutalomért
1679 32|             megtámadtak. Azt is tudták, hogy a magyar nyelvnek alkalmazása
1680 32|          megdöbbentő büntetése az volt, hogy akadályozniok kellett a
1681 32|          makacskodást kimentik. Tudjuk, hogy némely főur meggyőződése
1682 32|                 magyarsággal szónokolt, hogy a szabadelvüséggel megmeneküljön
1683 32|                 s kardvasa oly életlen, hogy sonkaszeletelésre is képtelen, -
1684 32|          kárhoztatva, mivel bizonyítsa, hogy magyar, bátor és valamiért
1685 32|           fütyölte, s azon vetélkedett, hogy az övé különb a másénál.
1686 32|             versiró! Ez azt jelentette, hogy Magyarországban a verscsinálást
1687 32|                 mikor hitte el a világ, hogy ez magyarul lehetséges,
1688 32|               nem irom le, elég tudnom, hogy a külföldi szorgalomnak
1689 32|       virányunkra, s erősen mondogatja, hogy sok azon a mézvirág.~Imre
1690 32|              szobában, terveit rendezé, hogy a fehérvári társulatot néhány
1691 32|             kivül jókora összeget kért, hogy a terv meg ne süljön.~Röstelte
1692 32|                  de ha megirja apjának, hogy magasabb czélokért küzd,
1693 32|             kiáltották apjáról a vádat, hogy az akadémiával nem törődött.
1694 32|               vádolta, nem is szerette, hogy a mellőzés megtörtént, és
1695 32|              későn azzal nyugtatta meg, hogy a mit most cselekszik, ellenkezője
1696 32|                egyszersmind megvitatta, hogy apjától nem kegyelethiányból,
1697 32|          végmegállapodásban megfogadta, hogy kettőjük helyett cselekszik,
1698 32|          póstára. Azonnal kérdezkedett, hogy barátja Győrből hova utazott?~-
1699 32|               szintársulat...~- Mondom, hogy komédia!~- A szinész előtted
1700 32|          kapaszkodva.~- Mondd ki hamar, hogy nem; mert azonnal megdermedek.~-
1701 32|                 becsületünk megérdemli, hogy a mi nevünkben ne történjék
1702 32|           Asszony...?~- Mi a manó lelt, hogy megint a szoknyába akadsz?~-
1703 32|          mértékére huzza, tudni akarom, hogy ingyen hazafiak ők, vagy
1704 32|               Én is hála Istent mondok, hogy a szinészetből nem lett
1705 32|                hallani, csak igérd meg, hogy Csillagéknál egy szót sem
1706 32|              alá?~- Hanem azért kértek, hogy haladék nélkül menjek utánad.~-
1707 32|                 s a lányok megérdemlik, hogy ne mondd meg az igazat;
1708 32|               gyerekek, ki hitte volna, hogy ezek én miattam aggódnak.~-
1709 32|        haragudott volna.~- Természetes, hogy nem rám, hanem apámra gondoltak.~-
1710 32|            kérdi:~- A lányok is kértek, hogy fölkeress?~- No, igen!~-
1711 32|                 egész kérdezkedésben?~- Hogy valaki törődik velem!~ ~
1712 33|                  mondja Csillagné, csak hogy itt van, a többi az ő dolga.
1713 33|        csudálatos ösztönével kitalálta, hogy a férfiak helyzetét bolygatni
1714 33|   erőszakoskodásra. A gróf meghallotta, hogy a német szinház előtt egyik
1715 33|                    ennek az az értelme, hogy a kivitel nem egészen bizonyos.~-
1716 33|                gróf is kérni, remélvén, hogy az ellenkező véleményt a
1717 33|       nyelvkérdésben, s itt igazuk van, hogy a nemzet béketürését kérik,
1718 33|               nemzet béketürését kérik, hogy gúnyt ne űzzön belőlük.
1719 33|             elhiheti, mikor mi mondjuk, hogy a politikai harcz kényszeriti
1720 33|             törekedjünk.~- Kezeskedünk, hogy az erőszakolás elmarad.~-
1721 33|                 nem állok magamért jót, hogy az aggódókkal ne közölném,
1722 33|                    ő ember!~- Szeretem, hogy ezt öntől hallottam.~- Én
1723 33|          itéletet. Sohasem tapasztalom, hogy az urat játsza, - mindig
1724 33|         próbálgatásra, s ha nem tudnám, hogy a gróf legnemesebben gondolkozva
1725 33|              oly méltányos: elhihetném, hogy én egyben-másban kivétel,
1726 33|                 én nem cselekedtem ugy, hogy helyemre visszatoljanak.~-
1727 33|                 érend.~- Mégsem hiszem, hogy boldogtalan volna.~- Ez
1728 33|              figyelést, s epedve várta, hogy mi lesz a végkövetkeztetés?~-
1729 33|               nőni, s oly gyakorlatlan, hogy a nyitott ablak helyett
1730 33|              előnyünk az urfiak fölött, hogy legalább vissza nem hullunk,
1731 33|         megszédülésnél ugy alázuhannak, hogy kezük-lábuk kitörik; mert
1732 33|         letekintést. Helyzetem az volt, hogy egyszerre sokat nem remélhettem,
1733 33|            azért nem fogok vállalkozni, hogy a nagy árkot átugorjam.~-
1734 33|               távozni.~- Megbocsájt ön, hogy gazdasszonynak kell lennem,
1735 33|                Adjon hálát az Istennek, hogy igy van, - a mely arczra
1736 33|       gyermeknek mondják, - kitalálták, hogy a kedély egészen ép.~- A
1737 33|              urak, - kik ráfogják önre, hogy gyermek, s ezen ürügy alatt
1738 33|          óvatosságra. Nem hittem volna, hogy ennyire kell figyelni.~-
1739 33|               sorsnak gondja volt arra, hogy a csalást a kevéssé figyelő
1740 33|            nagyon sokat mond; mert fél, hogy a sokból is keveset hisznek.~-
1741 33|              tudja?~- Higyje el kegyed, hogy szemlélődésből tudom, -
1742 33|                  Bátran?~- Nem akarnám, hogy kegyed két körülményre gondoljon:
1743 33|            körülményre gondoljon: arra, hogy elfáradtam volna az öntapasztalásban,
1744 33|               irgalomból elosszam, vagy hogy példát idézek azon sorozatból,
1745 33|                tárgynál maradva mondom, hogy következtetések nyomán ösmertem
1746 33|              fogva nem fogom elfeledni, hogy a magyar viszonyok között
1747 33|           bárónak előre megjövendölném, hogy a nagyon gazdag herczegasszonyokat
1748 33|                félelme nélkül, föltéve, hogy a férfinak szive és agyrendszere
1749 33|              önt, magyarázza meg ezt.~- Hogy a nőt a nőért, magáért szereti,
1750 33|                 nőért, magáért szereti, hogy abban jutalmat fog találni,
1751 33|                életével megérdemlett, s hogy a nőt meggyőzendi, hogy
1752 33|                 hogy a nőt meggyőzendi, hogy mint férj valóban többet
1753 33|                 Nagyon sajnálom, félek, hogy Kapus ur barát lesz rideg
1754 34|                 s kifejezvén a reményt, hogy a nemes fiatalság ihletett
1755 34|               csemetéjét, s nem engedi, hogy a hazának végpontján bár,
1756 34|                ki napok óta a városban, hogy minél több bámulója legyen
1757 34|             azért abban állapodtak meg, hogy gyülés után tanácskozni
1758 34|     gazdasszonykodni.~Faragó nem tudta, hogy Csillagné nincsen honn,
1759 34|              haját azon elővéleményben, hogy véletlen igazán borzas ne
1760 34|             kedvemért megcselekedhetné, hogy betintázná az ujját.~- Remélem,
1761 34|            kezét.~- No, minthogy tudom, hogy egy sornyi irásomat sem
1762 34|             megkapni, bátran megigérem, hogy azon esetre, ha irásomból
1763 34|                mondja a lány azt értve, hogy megcsókolhatja.~- Istenemre,
1764 34|           hagyták oda az országgyülést, hogy a várt vendéget elfogadhassák.~-
1765 34|               megijedt, nem felejté el, hogy egy kifejezés magyarázatlan
1766 34|           tintába mártá, és kérte Idát, hogy az irja be az előjegyzést.~-
1767 34|            jönni, s az nevetve mutatta, hogy ujja eltintásodott.~- Kisiklott! -
1768 34|                Kisiklott! - mondja ugy, hogy Lóri érthette a kiejtett
1769 34|               beszélgettek.~- Kivánnám, hogy sok látogató legyen, - kezdi
1770 34|           Faragó, a közönség értse meg, hogy itt az idő a nemzetiségért
1771 34|              áldozni.~- Sok függ attól, hogy a társaság eléggé ügyes
1772 34|                talált ki, de nem tudta, hogy az ifju könnyelmü tréfáló-e
1773 34|                  annyi buzgalmat mutat, hogy ügyszeretet is lehet, más
1774 34|            különösen a két nyilvánitás, hogy érettük mindent elkövetett,
1775 34|          elkövetett, s azon magyarázat, hogy a tagoknak fiatalságát átalában
1776 34|            Valóban szerencsés véletlen, hogy az országgyülés legnevezetesebb
1777 34|               ifjunak szavából értette, hogy részese a szinészek megérkezésének,
1778 34|             Faragó eltünt, döbbent meg, hogy egy megszokott kedvenczet
1779 34|  összebonyolódik, és kénytelen kutatni, hogy érdemes-e részvétére, érzett
1780 34|           állandó lakó. Nem tagadhatja, hogy ezen emberrel küzdenie kell,
1781 34|               már valami elkezdődött, s hogy több bajt ne okozzon, meg
1782 34|               szinészek megérkezéséből, hogy ez az a kártya, melylyel
1783 34|        beszélgetve részletesen elmondá, hogy Faragó legélesebben áll
1784 34|                rég elkészültem, tudtam, hogy a válság kiüt, hanem hidegebben
1785 34|          történni; mert Kapus beszélte, hogy a fiuk tanácskoznak a Hollingerben.~-
1786 34|               előtt?~- Kapus megigérte, hogy hat órakor okvetlen eljő.~
1787 34|           egybevetette, és fontolgatta, hogy a szinészek megérkezése
1788 34|       ostobaságaikkal. Ez az első eset, hogy a szülői házon kivül eső
1789 34|             meggátolja ártatlan örömét, hogy ma a szinházra gondoljon,
1790 34|                gondoljon, az élvezetre, hogy egy pár órát kellemesen
1791 34|                eltölteni.~Azt gondolja, hogy Idának elmondja nyugtalanságát.~-
1792 34|            meleget érzett két orczáján, hogy kezeivel is arczához nyult.~-
1793 34|                  s már arra törekedett, hogy arczáról elüzze a benső
1794 34|             kivánta a napnak lenyugtát, hogy a szürkület eltakarja az
1795 34|             hiányzók?~Kisült egyenkint, hogy ma véletlen igen soknak
1796 34|                 az egyet; mert gyanitá, hogy az megjön. Nem csalódott,
1797 34|           ingyen osztogatja a jegyeket, hogy valamiképen megteljék a
1798 34|               németnek van esze, tudja, hogy az országban magunk akarunk
1799 34|                 urak lenni, megijedt, s hogy megcsalja a világot, ingyentöltelékkel
1800 34|                jó kedvem van, megértem, hogy: pénzzel kell a németet
1801 34|               egyszer igazán mondhatom, hogy a hazáért koplalok.~Imre
1802 34|                meg akarta róni Faragót, hogy az Isten nevét ily könnyedén
1803 34|               bizonyitott, s azt mondá, hogy nem a szinpadra gondol:
1804 34|           szinpadra gondol: megértette, hogy ez ifjunak a szinészettel
1805 35|              szeretett irni, s megirta, hogy máskor igen röviden ir,
1806 35|                ir, s az lesz a felelet, hogy nem kap. Ezen alkalommal
1807 35|               irt, kérvén a jó barátot, hogy a bőven költő legényt értesse
1808 35|             mint az apa. Régen történt, hogy a háznál zörgött volna;
1809 35|               megszidott, vádolta őket, hogy mindenét elpusztitják, s
1810 35|          panaszkodott a rossz világról, hogy azt hihetnék, hogy az utolsó
1811 35|            világról, hogy azt hihetnék, hogy az utolsó itéletről olvasott
1812 35|            valamit.~Meg kell mondanunk, hogy Pozsonyban a magyar szinészet
1813 35|                létére most tapasztalta, hogy a lelkesülés pillanatra
1814 35|         pillanatra fölhevülő állapot, s hogy azt hetekig kinyújtani nem
1815 35|                körülményeit, s megirta, hogy kész évekig várni, ha az
1816 35|              után bizonyosan nem várja, hogy ismételjem zaklatásomat,
1817 35|                  s nekem fáj legjobban, hogy a multkori csak karczolás,
1818 35|           megkeseríteni atyámat, azzal, hogy én hazugságot irjak; mert
1819 35|               nyomna, hanem az a tudat, hogy erkölcsi tőkémből vesztettem
1820 35|    elkeseredhetnék azon könnyelmüségen, hogy egy hibát másikkal takarok.
1821 35|              levenné rólam, és vádolna, hogy annak idejében nem szóltam.~
1822 35|               szóltam.~Higyje el atyám, hogy a könnyelmüség egy fillért
1823 35|               vigasztalást adhatok, az, hogy épen maradt bennem apámnak
1824 35|             nyugodt lélekkel megigérem, hogy soha ez életben nem zaklatom;
1825 35|               alázatosan kérem atyámat, hogy küldjön ezer forintot, és
1826 35|               forintot, olyan kéréssel, hogy fiának körülményeit tudja
1827 35|          nagylelküségét, örömmel mondá, hogy vesztesége nem volt; mert
1828 35|               és előre sajnálta a fiut, hogy apjával meggyülik a baja.
1829 35|                  hirtelen határozott, s hogy apja nevének békét hagyjanak,
1830 35|            mindig nyereség a lelki erő, hogy a kellő pillanatban megállt,
1831 35|                  mégis oly jellemzetes, hogy az utánzás a rajzolónak
1832 35|                vissza a papirnak alját, hogy az aláirást eltakarta. Ezt
1833 35|                 hisz te ugy tudsz irni, hogy férfi-irásnak beillik. A
1834 35|              lepett meg a te életedben, hogy a kornak átalakulásában
1835 35|                 árán mégis megtanuljuk, hogy ezen esésekben izmosodnak
1836 35|           napján, csak arra törekedtem, hogy esésedet az ijedtség kiáltásával
1837 35|                sőt vártam már régebben, hogy haladásodban akad egy lépés,
1838 35|              kértem is az Istent előre, hogy adjon lelki erőt neked elkerülni
1839 35|       megnyugtattam: erősen hiszem azt, hogy szavadnak ura leszesz, becsülésemre
1840 35|             viszonzom, ebből értsd meg, hogy apád nem birád, hanem részvevő
1841 35|                 s összehajtá a levelet. Hogy a hatás ne zavartassék,
1842 35|               Széchenyinek bölcseségét, hogy két krajczárral fölrugja
1843 35|                levelet, nekem azt irja, hogy kezében szaggatások vannak
1844 35|              higyjétek el tehát azt is, hogy az embert is csak az ember
1845 35|                föntartja az emlékezést, hogy vélt botlását szemére hányja?
1846 35|             minden időben emlékeztetne, hogy mások iránt kiméletes legyek.
1847 35|             Imre, még azt is meghagyja, hogy e dologról ne irjak. - Sohasem
1848 36|               volna az öreghez repülni, hogy az örömnek nagyobb részét
1849 36|          levelet irt az öregnek, kérte, hogy ez ügyben fiának sohase
1850 36|           érdemel, egyuttal biztositja, hogy egy hónap mulva kellemesen
1851 36|          itéletét, mely azt bizonyitja, hogy az ő gyermeke kitünő.~Az
1852 36|                 tudom, valamint azt is, hogy a jövő évben bizonyosan
1853 36|               teendőit, - képzelhető-e, hogy a régi kornak embereit,
1854 36|         hatalmasaink sem gyanitják még, hogy folyvást tanulnunk kell, -
1855 36|             merné okolni a fiatalságot, hogy szinte nem tanult? A mostani
1856 36|                 kiválókkal ugy küzdeni, hogy szégyenben ne maradjanak.
1857 36|          bolondkompániát: hitted volna, hogy e vásott csapat alakitja
1858 36|                 látták az elkeseredést, hogy nyelvünket elhanyagolták.
1859 36|        elhanyagolták. Itt tapasztalták, hogy a nyelv politikai és társadalmi
1860 36|             megnyugvás áradt el lelkén, hogy a gondviselés sort tart, -
1861 36|                követhetem.~- Ki mondta, hogy én külföldre megyek?~- Azt
1862 36|                megyek?~- Azt gondoltam, hogy a főuraknak több élvezetet
1863 36|             Hova sétálhatna oly messze, hogy e kérdés el ne érje? Az
1864 36|            vallom meg önnek. Jól tudom, hogy a magyar zsellér is kifejezi
1865 36|            önnek világosan. Ön elhiszi, hogy én a függést nem szeretem,
1866 36|                  azt meg szintén tudom, hogy ön sem szereti, s nem csalódom,
1867 36|                szereti, s nem csalódom, hogy az ügyvédi állást ön függetlenebbnek
1868 36|           fogalom, mi nálunk uralkodik, hogy a kinek kenyeret adnak,
1869 36|         megfordulnak, s arra törekszem, hogy magyar társasélet legyen
1870 36|            érteni, barátom, fölismerte, hogy magasabb szempontok vezényelnek,
1871 36|        érintkeznek, s a gyengébb látja, hogy az erősebbnek személyes
1872 36|             mint a helyzetből meríthet, hogy közte és ura között mások
1873 36|       látottakban a részleteket, látja, hogy a hajdunak a tiszt, annak
1874 36|            közönséges tapintatra mutat, hogy a kormányzók nyakába akasztja
1875 36|             lelki míveltség kell ahhoz, hogy valaki váratlan hatalomra
1876 36|            zsarnok, kinek édes élvezet, hogy a kegyelmére hagyott szegény
1877 36|                azért nem irgalmaz neki, hogy annak bőre alól vegye a
1878 36|            ezeket gyülöli, nem az urat.~Hogy a népnek sok a teher, azt
1879 36|               lehet; a mi fáj a népnek, hogy urait ritkán látja, s ha
1880 36|                 a szomszéd falubelinek, hogy az ő ura különb a szomszéd
1881 36|              nyertes, ki azt mondhatja, hogy az ő ura magyar, s vele
1882 36|           felelem méltóságod kérdésére, hogy gyülöli a jobbágy az urat;
1883 36|                a jót; hanem azt mondom, hogy e nép vágyik ura után, óhajtja,
1884 36|               vágyik ura után, óhajtja, hogy vele egy földön lakjék,
1885 36|           fogalma lévén, szentül hiszi, hogy a bajt látó könnyitene terhén.
1886 36|             fejszémnek.~- Azt hiszi ön, hogy Csillag nem adná önnek a
1887 36|               az illedelemről az által, hogy családjába tolakodjam.~-
1888 36|        jobbágygyermek.~- Ne feledje ön, hogy ő a megtestesült szabadelvüség.~-
1889 36|                 több évtized kell arra, hogy a társadalomban meghonosuljanak,
1890 36|                nyakon a nemesen küzdőt, hogy példának okáért fogadjon
1891 36|               az osztályozással, tudja, hogy többet ér ezer apró ur fiánál,
1892 36|         belsőleg megveti, s megfogadja, hogy nem közeledik, nehogy némi
1893 36|          gondolkozva. - Csillag mondta, hogy odaadja neki a lányt, ha
1894 37|               az öreg ur kéjben uszott, hogy alapos ösmereteket talált
1895 37|                  s óvatosan birálgatta, hogy fiának nézetei egészen alaposak.~
1896 37|                üzött gyermekkori tréfa, hogy az valaha menye lesz. Magához
1897 37|             akkor javában élt a szokás, hogy a fiuk az apa szeme után
1898 37|                  s az öreg gondolta is, hogy megkezdi a nagy szót. Kettő
1899 37|                volt korra a második, és hogy Imrét nagyon önállónak találta.
1900 37|                    Fiskális ur, örülök, hogy szerencséltet bennünket.~-
1901 37|           retteg egy árva sortól?~- Jó, hogy emlékeztet, fiskális ur,
1902 37|                kivántatik föltételül?~- Hogy önnek irása kezembe kerüljön.~-
1903 37|            Bizonyosan tudja?~- Annyira, hogy bele merek egyezni, hanem
1904 37|                 gyermek, még nem hiszi, hogy bánat is van a világon.~-
1905 37|             után nyult, - haza vágyott, hogy a gondosan őrzött levelet
1906 37|          melynek különös utja lehetett, hogy Lóri irásával került ő hozzá.~
1907 37|          irathatta volna.~De mi az oka, hogy a leány a komoly magyarázatnál
1908 37|                 meg, - elfeledte volna, hogy egy általa irt igen komoly
1909 37|                szerint azt tapasztalám, hogy a derült kedélyüekről szorosan
1910 37|       kedélyüekről szorosan azt hiszik, hogy azok komolyabb észlelésre
1911 37|              Akárhányszor tapasztaltam, hogy a mindig nyögő és panaszkodók,
1912 37|               mindenkinek panaszkodnak, hogy részvétet gerjeszszenek,
1913 37|           közeledés; hanem ugy látszék, hogy az ifju a könnyebb fegyverrel
1914 37|                fogva erősen megfogadta, hogy kiparancsolja magából a
1915 37|              vállalná át a vesződséget, hogy nekem segit a vásárlásban?~-
1916 37|            akarok egyetmást magyarázni, hogy idő előtt félreértés ne
1917 37|               veszélyes lehetett volna, hogy apa és fiu szánandó meghasonlásba
1918 37|            elszomorít, mikor megtudjuk, hogy a veszedelmet elkerülhettük
1919 37|                 ur elmondhatja magáról, hogy majdnem későn jött az uj
1920 37|     összeütközés.~Eddig hallatlan volt, hogy apák és fiaik politikai
1921 37|         keserüségre vezet ez? Elmondám, hogy Imrét a szinészetnek Pozsonyba
1922 37|               ugy, s én nem engedhetém, hogy a fiunak nemes szivét az
1923 37|          öregnek ne; mert nem gyanitja, hogy helyette is én küldtem az
1924 37|                előbb beszélte el nékem, hogy a fölvilágositó névtelen
1925 37|                 zavarja fiát. Örüljünk, hogy két ember nyugalmát és boldogságát
1926 38|              iki pénzviszonyok intenek, hogy nincsen négy forintos olvasóközönségünk,
1927 38|            szoritsam össze mondandómat, hogy három kötetbe férjen.~Az
1928 38|                grófja erősen kimutatta, hogy Kapus csak négy szem között
1929 38|   visszatartóztatta, ha el akart menni, hogy a függést rá ne fogják.~
1930 38|             inkább becsülte az ifjuban, hogy folyvást egyszerű maradt,
1931 38|                hanem kiszámitva ügyelt, hogy Csillagot bizonyosan otthon
1932 38|              folytatja a beszédes ur, - hogy kezdő fiatal ember oly kényelmes
1933 38|                 csak becsületére válik, hogy az üres képzelődést megveti,
1934 38|                 tetszik érteni?~- Azaz, hogy,... kérem alássan,... -
1935 38|           választott engem ügyvédjének, hogy a néppel kaczérkodván, demokratikus
1936 38|            volna neki, hanem azt hitte, hogy jogainak védelmére én is
1937 38|             kedvetlenség, s igen örült, hogy Ida a kertnek virágállványaihoz
1938 38|                virágállványaihoz hívta, hogy virágait bemutassa.~- Sajnálom
1939 38|            sohasem dörgölik az orrához, hogy miért jöttek hozzá és nem
1940 38|             elmondják a szent tanitást, hogy vegyem lelkemre, induljak
1941 38|        cselekszem, senkihez nem megyek, hogy utjukban ne legyek: eljőnek
1942 38|         találnám meg az igazi szavakat, hogy többet ne mondjak, mint
1943 38|               Azt hiszi Ida kisasszony, hogy a szolgálóktól nem kérdezik
1944 38|               Megigérte Ida kisasszony, hogy nem fog félreérteni; ezért
1945 38|               legalább bizonyos vagyok, hogy önök félre nem értenek.~-
1946 38|            megszokhatunk.~- Lehetetlen, hogy ön szebb reményeket ne rajzolt
1947 38|                 biztos a látása, tudja, hogy a sajnálat akkor áll elő,
1948 38|         tudatlan állat, mely kimutatja, hogy önt szereti.~- Mi következik
1949 38|                  Mi következik ebből?~- Hogy ön csak annak hisz, mit
1950 38|              madár kérdés nélkül értet, hogy önhöz vonzódik. Ha kérdés
1951 38|      elkényeztetett; de az is bizonyos, hogy én e madárhoz gyengéden
1952 38|            fiatalokat, Csillagot kérdi, hogy rég beszélgetnek-e már egymással?~-
1953 38|               beszélgetni, engedje meg, hogy hallgathassam önt.~- A kisasszony
1954 38|             kisasszony épen azt mondja, hogy én elkényeztetett ember
1955 38|           mondja kegyed, s hinnem kell, hogy Kapus barátomat fölismerte.~-
1956 38|      elkényeztetésből azt hiszi kegyed, hogy valami hiányzani fog boldogságából,
1957 38|              mit én.~- Nagyon örvendek, hogy egy véleményen vagyunk,
1958 38|              kisasszony nem kételkedik, hogy én őt nagyon szeretem, s
1959 38|                ugy akartam hozzá férni, hogy meg ne sértsem; mert érzékenységét
1960 38|             egészen boldogitani, tudom, hogy magától sohasem lesz boldog,
1961 38|                 vagy maga az a helyzet, hogy fél órája beszélget kegyeddel,
1962 38|                  értesse meg kegyeddel, hogy szereti; mert ő nem fog
1963 38|                   Hisz mondtam egyszer, hogy önért kész vagyok a tüzbe
1964 38|                 elég volt mondani: csak hogy mégis mondta.~- Istenem,
1965 38|                   mondja ki, asszonyom, hogy vakmerő vagyok.~- Emlékszik
1966 38|             követett el, még azt nyeri, hogy lányai a különös atyafiság
1967 38|             órában levéliráshoz fogott, hogy barátjának véleményét és
1968 38|             beszédet?~- Szó sincs róla, hogy megtiltotta volna.~- Beszélj,
1969 38|           határoztál.~- Azt határoztam, hogy az uj eszmék mellett küzdök, -
1970 38|                   E szerint azt akarod, hogy apádat puhatoljam ki?~-
1971 38|                  azonnal utasitá Imrét, hogy ne várja be az öreget, sőt
1972 38|               távozik, inkább megigéri, hogy azonnal tudósitja a beszélgetésnek
1973 38|              Nono, - bizony rád fogják, hogy átcsapsz hozzánk.~- Nem
1974 38|                kell, kit arra méltatok, hogy beszédje megbánthat-e? Rólad
1975 38|                 kivánok, ha igaz a hir, hogy Idát Kapusnak adjátok.~-
1976 38|              neked megirni, azt vélvén, hogy a holnaputáni nagy gyülésre
1977 38|              elkezdődvén, türnünk kell, hogy az egyén fejlődhessék, s
1978 38|           Faragó, - dicsérni akartalak, hogy elveidnek családi küszöbödön
1979 38|                 visszahajtá; s engedte, hogy az öreg a sorokat megirja.
1980 38|             Apját szerette volna látni, hogy térdre boruljon előtte.~
1981 38|                Imre intett a jegyzőnek, hogy nevét a szólók közé jegyezze
1982 38|             kézzel huz vissza helyemre, hogy magamat megóvjam az erős
1983 38|                 először, erősen buzdit, hogy védjem; hisz jogomnak első
1984 38|              első gyakorlati értéke az, hogy szólhatok, s ehhez már megkivántatik
1985 38|        önmagammal is merek bizonyitani, hogy a nagyon hangos üres szavak
1986 38|                 áthatólag hangoztatják, hogy az átalakulás korszakába
1987 38|               korszakába értünk. Tudom, hogy mit értenek átalakulás alatt;
1988 38|             hozott, s ránk parancsolta, hogy szabjuk azokat hazai viszonyainkhoz,
1989 38|              meghallgatására, meglehet, hogy az a párt sinyli meg, mely
1990 38|                latin költőnek mondását, hogy: egy nyilvánosan kimondott
1991 38|                annyiszor megvédelmezte, hogy a szabadságnak első föltétele.
1992 38|               igy az öreg ur örvendett, hogy fia a tulsó oldalon a szavak
1993 38|              levelet. Nem állhatta meg, hogy az öreghez ne menjen, a
1994 38|                Engedje meg, alispán ur, hogy egy bizalmas órában megcsókoljam
1995 38|        egészitette ki, az küldé fiának, hogy bátorságot adjon a kezdeményezésre.
1996 38|    kezdeményezésre. Ezért mondja Kapus, hogy bizalmas órában meg akarja
1997 38|           Miként háláljam meg, barátom, hogy segitettél jó apának lenni?~-
1998 38|          barátság bebizonyitva éri meg, hogy barátságnak mondják.~ ~
1999 39|            Miként érdemlem meg jóságát, hogy oly szeretettel vezérel?~-
2000 39|                atyám, oly rég kínlódom, hogy egy másik levelét megköszönnöm