Chapter

2001 39|           elérzékenyitő volt az öregre, hogy könyüi kicsordultak. Némán
2002 39|                 a kérdésre azt felelte, hogy az ur és asszonyság fönn
2003 39|               virágszálat szakitott le, hogy a miatt időt engedjen a
2004 39|                ma a gyülésen, köszönöm, hogy a nőket védelmezte.~- Én
2005 39|                   Ej, mintha nem tudná, hogy a nőknek van legnagyobb
2006 39|              szólásszabadságra, persze, hogy a mi jogunkat védelmezte, -
2007 39|              csak egyre figyelmeztetem, hogy ezen soroknak egyetlen szavát
2008 39|                felelek, mert nem tudom; hogy miért nem irta az illető,
2009 39|               kérdem önt, nem gyanitja, hogy én azon soroknak ellenkező
2010 39|               elkapta a levéliró kezet, hogy megcsókolja.~- Tintás!...~-
2011 39|              magamat a multba, csoda-e, hogy az uj világot későn ösmertem
2012 39|                mely nem volt oly heves, hogy kiáradhatna. Fiamnak szivben
2013 39|         különbözünk egymástól, barátom, hogy én a készet, valót, a kétségtelent
2014 39|           haladni, s hálából megigérem, hogy a polgári pályán segitséged
2015 39|             Igen.~- Ugy reméled azt is, hogy az ujabb nemzedék életrevaló
2016 39|                 egészen barátom, érzem, hogy az a fiu nem egészen enyém, -
2017 39|               vegyült.~- Mondtam ugy-e? hogy ez a gyerek már csak félig
2018 39|          cserébe fogadd ezt a leányt.~- Hogy ne fogadnám? Szegény feleségem
2019 39|                ugy is mindig kesergett, hogy lánya nem volt, most azt
2020 40|              fölkereste a szülői házat, hogy mint a méh a mézanyagot
2021 40|                 a kaloda, - meglátszék, hogy a falu népe az igazságot
2022 40|           olyannak gondoltak, s várták, hogy biróuram visszaterelje az
2023 40|      megderesedik a kend bajusza télen, hogy utóbb jégcsappá válik, a
2024 40|                    Az igaz, nem láttam, hogy fölülről esett volna.~-
2025 40|                    Nem vagyok én Isten, hogy mindent tudjak.~- Azért
2026 40|           tudjak.~- Azért ember kelmed, hogy gondolkozzék; ha az ökör
2027 40|            szarvának hasznát, aztán nem hogy nem huzná az ekét, hanem
2028 40|             tudom, könyvekből olvastam, hogy a meleg lehelet megfagy
2029 40|                 kérdést akart fölvetni, hogy a biró mégis megakadjon.
2030 40|                   Hát én azt elhigyjem, hogy a semmiben van valami?~-
2031 40|                 ugy megtelik levegővel, hogy a mi előbb a marokban megfért,
2032 40|               megfért, olyan nagy lesz, hogy fazéknak is nagy lenne.~-
2033 40|          elhallgatott, és rágta apróra, hogy megragadjon fejében; hanem
2034 40|        szeretett volna olyant kérdezni, hogy az öreg megüljön a felelettel.~
2035 40|              gondolkozva eszébe jutott, hogy az urakról már régen nem
2036 40|                érzett; mert régóta fél, hogy fia bármily szerencsésen
2037 40|                 mert ösmerte a világot, hogy a lányos háznál nagyon kikérdik
2038 40|           egyszerüségében is kitalálja, hogy fiát fölemelvén, nem tette
2039 40|               fiu okozni fogja az apát, hogy nem hagyta lenn, a boldog
2040 40|            szinte hátravonták kezeiket, hogy az urféle ember megbarnult
2041 40|               gyöngéden erőltette őket, hogy a kegyelet adóját elfogadják.~
2042 40|         vedlettem ki az emberi alakból, hogy megijeszteném bátyámat.~-
2043 40|                 ha már ez a világ sora, hogy...~- Igen is, kap a szóba
2044 40|               Imre,... az a világ sora, hogy egymástól féljünk, aztán
2045 40|         öntöttek belém. Ki hitte volna, hogy én még a megye főjegyzőjének
2046 40|                  Az, kedves jó szülőim, hogy Csillag főjegyző urnak veje
2047 40|                 leszek, s azért jöttem, hogy kedves szülőim áldását kérjem.~-
2048 40|                 most már merem mondani, hogy hiszem a jobbat!~- Hát azt
2049 40|                 Hát azt hiszi-e kelmed, hogy az urrá lett jobbágyfiu
2050 40|            megszégyenli?~- Mondtam már, hogy szemeim kinyiltak.~~Az olvasó