Chapter

 1 13|          s hárman maradtak; mert Ida egy félelemteljes bókkal
 2 13| birálatával töltsük meg a lapot.~Ida anyjának szobájába ment,
 3 13|          anya.~- Anyám! - mondja Ida anyjához simulva: gyermek
 4 13|   jelenhet meg az öreg ur előtt?~Ida a kedélyes séta után visszasietett
 5 13|          be, elbámulva mondja:~- Ida! - te már nagy lány vagy!~
 6 19| körülnézett, - az anya közelében Ida ült, félve és remegve, hogy
 7 19|        készült az üritéshez, mit Ida észrevett, de a leánynak
 8 19|         nem engedem el, - mondja Ida, - ez volt az utolsó gyermekrész.~-
 9 19|      gyermekrész.~- Szánjon meg, Ida kisasszony, - alig jövök
10 19|      mint meggyőződött, hirtelen Ida mellé állt, mintha a kis
11 19|       közől kiszabadult volna, s Ida mellett külön csoportban
12 19|        csoportban lenne a helye. Ida magához ölelé testvérét,
13 31|          két lány is megdöbbent. Ida fölhagyott himzésével, Lóri
14 31|     pillanatban lépett be Kapus.~Ida legelőször látta meg az
15 31|      eltávozott.~- Hova? - kérdi Ida még erősebben megfogván
16 31|          én is zaklatom? - kérdi Ida.~- Ugy nem csak a vizbe,
17 31|        készséget jelentené, s ha Ida mélyebb értelmet kutatna,
18 33|     ridegségnek keresztelhetünk.~Ida minden szóra figyelt. A
19 33|          erős hangnyomattal, mit Ida azonnal megértett, - de
20 33|       tárgyat válaszszon Idának.~Ida elpirult a gyermek szóra,
21 33|        Gyermeknek látszom? kérdi Ida Kapust.~- Igazat akarok
22 33|   magyarázat.~- Köszönöm! Mondja Ida erősen elpirulva.~- Kiméletlen
23 33|       boldogtalanság ellen. Véli Ida.~- Ez az önvédelem szükségtelen
24 33|            Kedves apám, - mondja Ida, - nem várjuk meg Imrét?~-
25 33|     tehát igy is barát, menjünk.~Ida sietett ki a szobából, atyjának
26 34|     Lassan az ajtó felé fordult. Ida közel állt az ajtóhoz, tehát
27 34| előjegyzést.~- Mi bajod? - kezdé Ida.~- Megmondom máskor, csak
28 34|          csak siess és irj. Mire Ida megirta az előjegyzést.~
29 34|         nyult.~- Mit gondolhatna Ida? mondja magában.~Igy vergődött
30 38|                                  Ida.~Tollamat korlátoznom kell;
31 38|     hátrahuzódott. Igy mulhatlan Ida mellé került, és ártatlan
32 38| kedvetlenség, s igen örült, hogy Ida a kertnek virágállványaihoz
33 38|         társalgást, - jegyzi meg Ida, - ma ön igen kedvetlen.~-
34 38|        kedvetlen.~- Nem tagadom, Ida kisasszony, bizonyos oldalon
35 38|       csak az irodában! - mondja Ida.~- Az igazat fogom megmondani,
36 38|         félreértésnél. Azt hiszi Ida kisasszony, hogy a szolgálóktól
37 38|      amaz igen komoly. Megigérte Ida kisasszony, hogy nem fog
38 38|           fönnálló viszonyokért, Ida kisasszony.~- Sokáig fog
39 38|        én ugy kinlódom, - mondja Ida látható fájdalommal, - ön
40 38|           Valóban, - megnevettet Ida kisasszony, és elfeledteti
41 38|           Jól van, legyen igaza, Ida kisasszony. A madár engem
42 38|           A gróf ur is! - mondja Ida.~- Én csak méltányos akartam
43 38|      vagyunk, azért folytatom. - Ida kisasszony nem kételkedik,
44 38|            A részvétet! - mondja Ida jobbját nyujtva, mig balját
45 38|       mert alig birt megállni.~- Ida kisasszony, - szól a gróf