Chapter

 1 31|            Ida fölhagyott himzésével, Lóri pedig elhalványodva kelt
 2 31|        valamelyik megsérthette Imrét.~Lóri anyjának vállába kapaszkodott
 3 31|      pillanatot sem késik? - könyörög Lóri.~- Barátomért a Dunába is
 4 31|               hogy én kérem, - mondja Lóri, Kapusra vetvén esdő szemeit.~-
 5 31|     tovább-tovább fonván okoskodását.~Lóri épen kifejlett bimbójából.
 6 32|              kettő?~- Mind a kettő!~- Lóri is?~- Az is!~- Te,... az
 7 33|              helyre visszautasitanak.~Lóri tekintett be a mellékszobából,
 8 34|             Idával az ülésben volt, - Lóri maradt honn gazdasszonykodni.~
 9 34|             ment a megszokott házhoz. Lóri sietett a vendégszobába
10 34|                 Itt a kezem! - mondja Lóri kezet adva Faragónak, ki
11 34|            szabad torkoskodni. Mondja Lóri kezét az asztalról levéve
12 34|            hoz szegényeknek.~- Kedves Lóri lányom, ma te vagy a mindenes,
13 34|            számunkra négy zártszéket.~Lóri valóban megijedt, nem felejté
14 34|               megirta az előjegyzést.~Lóri hirtelen beporozta az irást,
15 34|             élénken.~- Igen! - mondja Lóri.~Faragó már készen volt
16 34|         Kisiklott! - mondja ugy, hogy Lóri érthette a kiejtett szót,
17 34|              és jó kedvvel játszanak.~Lóri Faragónak minden szavára
18 34|            siettettük idejövetelüket.~Lóri elhalványodott, az ifjunak
19 34|        kényelmes tréfa elviselhetlen. Lóri aligha gondolt még fiatal
20 34|             Baja történhetik? - Kérdi Lóri aggályosan.~- Reménylem
21 34|             hat órakor okvetlen eljő.~Lóri kiment szokott szobájukba,
22 34|   nyugtalanságát.~- Még sem! - mondja Lóri, s olyan különös meleget
23 34|     zárthelyére ült, Csillagék mellé.~Lóri az ifjunak sugárzó arczán
24 34|         használta a zajnak előnyét.~- Lóri kisasszony, irt ma valamit?~-
25 34|                nem ott lesz az eszem.~Lóri meg akarta róni Faragót,
26 37|              szót. Kettő hátráltatta. Lóri volt korra a második, és
27 37|              megirni.~- Nem! - mondja Lóri. - Irásról szó sincs.~-
28 37|            egyet.~- Azonnal, - mondja Lóri, egy fiókból kihuzván egész
29 37|          Simonyiban lejáratom.~Mondja Lóri.~- Ez a vers.~- Majd ha
30 37|           különös utja lehetett, hogy Lóri irásával került ő hozzá.~
31 37|           győztek: nem adósak másnak.~Lóri észrevette a homályt, mely
32 37|          Egészen elvállalom, - mondja Lóri, - bácsi tegye le egészen
33 37|            most titkárommá nevezlek.~(Lóri mosolylyal felelt, - de
34 37| megalapitottuk.~Csillag eltávozott. - Lóri remegett a fölfedezések
35 37|         Irásomat már ösmeri, - mondja Lóri, - most válik el, mi történik?~ ~
36 39|             mondja Imre, megmutatva a Lóri kezével irt sorokat, ma
37 39|            Imre, ezen sorokat Csillag Lóri irta.~- No,... nem kell
38 39|            egymással karöltve sétált, Lóri valamivel hátrább andalogva
39 39|               fiskális urat, - mondja Lóri szokott élénkségével, hallottam
40 39|        tulajdon keze irásának ösmeri, Lóri kisasszony? Mutatja Faragó
41 39|               Istenemre, annak sem.~- Lóri kisasszony, ön azon titkot
42 39|           párjával.~- Jaj!... aggódik Lóri,... most még hátra van a
43 39|                  Itt vagyok. - Mondja Lóri anyjába kapaszkodva lépvén