Chapter

 1 2 |           is kiesztergálnám, ámbár sohasem próbáltam.~Kismartonban
 2 6 | fiatalságát. ~Az ő nadrágja térden sohasem kopott ki, csizmájának orrára
 3 6 |           folt, sipkájának előbőre sohasem szakadt le, könyvében a
 4 7 |       Vannak emberek, kiket az idő sohasem tud megvéniteni.~Csillag
 5 7 |           ne legyen titok, s mivel sohasem dobolták ki a falu házán,
 6 7 |          kezdődött az észnek?~- És sohasem is megyen ki a divatból;
 7 9 |            ösmertem egy embert, ki sohasem tudott ugy felöltözni, hogy
 8 14|           ön a tömeg közé lép, hol sohasem volt: valamennyi önt nézi,
 9 15|      nyelvünk foszlik le.~- No, te sohasem vénülsz meg, hogy igy ráérsz
10 15|  különbözők között, és tanácsosabb sohasem keveredni azok mellé, kik
11 16|       tudomány, a valódi miveltség sohasem lesz általános, kevesen
12 16|            ezzel a magyar nemesség sohasem fog szolgálni. Jogunk épségben
13 16|    Nyilatkozik a másik. - A háboru sohasem volt tréfa, a rabigától
14 17|           ereiben, s a mi vele még sohasem történt, botját ifju hévvel
15 17|          bánatot ugy irta le, hogy sohasem nyöszörgött, az ódon zamatot
16 18|          hogy pártomnak szemüvegét sohasem használom, s ennek köszönöm,
17 18|         tartózkodik?~- A nagy zajt sohasem szerettem.~- Az ördögnek
18 19|          az meg vissza.~Csillagnét sohasem látta a cseléd olyan dült
19 19|           másik figyelmes férfi, - sohasem pajtás, a ki kendezni mer.
20 19|          Feleség! ilyen boldog még sohasem voltam.~ ~
21 20|    esztendőnek elforgása alatt még sohasem beszélt vele a princzipális
22 20|     betükkel, hiven utána másolta. Sohasem hallotta, hogy a munkát
23 21|            pátronusunk, szent Ivó, sohasem volt vizivó? - Kiált indulatosan
24 22|        Csillag hangosan, - barátod sohasem fog igazságtalanságra vetemedni.~
25 24|   folytatni a jövendölgetést.~- Én sohasem láttam ilyen embert, mint
26 26|   fölráznak: erre nem vállalkozom. Sohasem fogatom össze pejlovamat
27 26|            az eddigi eredménynyel. Sohasem szégyenlem, hogy a multhoz
28 29|         elhegedül sokat; de müvész sohasem lesz. Most már gyanitom,
29 30|            is, hogy a kanászbojtár sohasem fáradt e tudományért a pesti
30 32|     tetteinek birálója nem leszek, sohasem kérdeztem, mit miért tett
31 33|      mondhatok róla igaz itéletet. Sohasem tapasztalom, hogy az urat
32 34|          én irásomat?~- Igaza van, sohasem láttam. Szép irása van?~-
33 34|          Istenemre, én ez igéretét sohasem fogom elfeledni.~Talán magyarázatot
34 35|        hogy e dologról ne irjak. - Sohasem voltam ily boldog! E levél
35 37|         jól, vésse emlékezetébe.~- Sohasem feledem el, - mondja Imre
36 38|          eladja urnak, parasztnak, sohasem dörgölik az orrához, hogy
37 38|   boldogitani, tudom, hogy magától sohasem lesz boldog, azért kegyedhez
38 38|           a gróf meghatottan, - én sohasem voltam ilyen boldog. Mi
39 38|            az igazságot valósitani sohasem fogjuk. Nem bánom: üss,
40 39|        illető, azt tudom, de tőlem sohasem fogja megtudni.~- Senkinek