1-500 | 501-1000 | 1001-1451
Chapter
1 1 | ösmerek azon jegyzetekből, s előre kifejezem egyéni hálámat
2 1 | bocsájtom a közönség elé, - s ezt azon okból, hogy nagyméltóságod
3 2 | ügyvéd még nem volt doktor, s nem is tanulta, miképen
4 2 | két nagy zsákba raktam, s főnökömmel Kismartonba mentem.~
5 2 | ázott néha bőrig a záporban, s az urfin a "principális"
6 2 | hátul a hintófödél alatt, s ha emez onnét hátulról előre
7 2 | töltötte meg az öblös tajtot, s a dermedt ujjakról néha
8 2 | melyik az utolsó hely, s milyen hosszan kell még
9 2 | én voltam a "totum fac", s rövid egy hét alatt én lettem
10 2 | felejtett pipáért szaladni, s mindezért megengedik, hogy
11 2 | hogy az élet küzdelem, s a mindennapi kenyeret birkózva
12 2 | kik korábban megéheztek, s a kanalat szép szóért ugyan
13 2 | egy uton találnak menni, s az öreg megszólitja, tisztes
14 2 | temérdeket tud a multból, s a tudást kegyelemből osztogatja,
15 2 | urral mégis szembeszálljak, s ha már egy vármegyének osztogattam
16 2 | nek kegyelemfalatjait, s némely dicsőségéhes szónok
17 2 | nálunknál, mi teendőnk van, s kit hogyan tiszteljünk,
18 2 | viszonkérdi a megszólitott, s ekkép magyarázott: Az a
19 2 | táblába lehetne köttetni, s ha beállitják egy könyvtárba,
20 2 | izben szavába kottyantam, s az emberiségről lévén szó,
21 2 | haladt. Rögtön torkon kapott, s azt mondá: tapasztaltam-e,
22 2 | öreg! - gondolám és mondám, s azonnal láttam, hogy az
23 2 | értesitének, mi teendőim lesznek, s a kimeritő utasitásnak befejeztével
24 2 | Mondja a harmadik, - s minthogy későbbi beszélgetéseinkből
25 2 | alakban egy tó terül el, s az alkonyatra hajló napnak
26 2 | hátulsó része megkanyarodik, s a kit a kiváncsiság a szükebb
27 2 | köszönet, legfölebb cseréltünk, s enyém az öntudat, hogy a
28 2 | a veremig szalad előle, s a mélységben gyáván kitöri
29 2 | az ábrándos vizesésnél, s ámbár e sziklazugban irkáltam
30 2 | kőmüves legények rakták össze, s ha a kész épületnél elhaladt
31 2 | részese volt a munkának, s hogy a mit csinált, magasabb
32 2 | kabátot. Siettetém lépteimet, s a mint beértem, egészen
33 2 | vesztette el.~- Látott valaki, s megmondta, hogy erre jöttem?~-
34 2 | találkozás türhetően ütött ki, s okom volt hinni, hogy az
35 3 | ügyes-bajos emberekkel, s tapasztalni kezdém, hogy
36 3 | világot a nagy szeretetben, - s ime, a patvariának első
37 3 | vitte végbe a tolvajlást, s azon kérdésemre; miért vetemedett
38 3 | megirom a "Pesti Hirlap"-nak, s az öreg Juhászt, ősz hajának
39 3 | találkozzam az öreggel, s miattam markában lehet a
40 3 | hogy az illető megvásott, s maga is örömest beállna
41 3 | kimondtuk véleményünket, s az öreg urak tartózkodását
42 3 | mely réczefiakat vezet, s a parton berzenkedik a vizre
43 3 | magyarázni a különböző itéletet, s a rettegett auctoritást
44 3 | tiszta papirt hazugsággal, s a könnyen hivőknek jó pénzért
45 3 | Magnak maradt ez egyetlen? - S mivel Sopronmegye az ország
46 3 | Angyalban ebédeltek rendesen, s az öreg ur néha megalázta
47 3 | minden szavát hallhattam, s tán kedvemért, ma beszédes
48 3 | fölkeverte a társaságot, s a haladási eszmék rendre
49 3 | lépni, még pedig előre, s már vártam, hogy ez a nagy
50 3 | hideg vizet öntenek rá, s azonnal lelohad.~A szólásszabadságról
51 3 | huzta az egyik oldalon, s a támadónak ekképen felelt:~-
52 3 | mindenkit óvatossá tesz, s e tekintetben már azért
53 3 | hegedűszóban szép mesét mondanak, s ha nem mondhatta ki Aesopus
54 3 | igazságot, mesét faragott, s a tetszetős mesét oly szivesen
55 3 | meg a szabadabb eszméktől, s nem félt odább lépni, mert
56 3 | mely óra késik, az hazud; s a mely megáll, azt nem kérdezik.~
57 3 | egymás után merültek föl, s az előbbeni támadó az örökváltságra
58 3 | kétségbeesetten jajgat, s mint ki a könyökén azt a
59 3 | idő a feledséggel gyógyit, s a tyukszem is kivesz, ha
60 3 | megczáfolni, az igaz!~- S ha én most hirtelen az ön
61 3 | jókor elhordozóskodtunk, s a patvariában megválasztottuk
62 3 | jegyzőkönyvet tisztára, s abban egyezénk meg, hogy
63 3 | az illető az ajtóhoz ért, s botjával befelé lóditá az
64 3 | sétálni! - mondja az öreg, s én hirtelen követtem az
65 3 | várta, hogy mondjak valamit, s akkor majd lekapott volna
66 3 | annak, hogy kénytelen lopni? S az osztó igazság nevében
67 3 | a gazember jómódu gazda, s a torkosság kergette ki,
68 3 | csizmanyomok után találtál meg, s ha nem jár az eszed szanaszét,
69 4 | rendesen előbb hátra megy, s ugy szalad az ároknak.~Jól
70 4 | ügyvéd, mint Magyarországban, s midőn még az oskolában tanultam,
71 4 | kuruzsoló asszonynál végződik, s azon kivül a jó házi asszony
72 4 | általánositotta a hivatalba léphetést, s a kit a véletlen kiszólitott
73 4 | összeforrt az országéval, s a patvaria alatt a fiatal
74 4 | népek- és egyeseknek ereje, s hogy földünk olcsóbban megtermette
75 4 | az iparmüvelethez fogott, s a régen nyugvó észt fölavatták
76 4 | darab fából kifarag valamit, s drága pénzért adja el másnak.~
77 4 | megszégyenelte az egyformaságot, s a régi erszény már nem birta
78 4 | kiszoktak a ragyogóbb külföldre, s a mit haza hoztak mutatónak,
79 4 | változás, vagyonosságunk apadt, s ez uj ellenséget, mely tatármódra
80 4 | meghatározott fogalom volt, s nem elég, hogy a szolgaságból
81 4 | Bécsből gyalog póstán, - s ez egyszer a pletyka megtagadta
82 4 | erejével menj el Pozsonyba, - s ez egyszer próbálj okosan
83 4 | keményen védelmezte jogát, s a nagy fenyegetésekre tisztára
84 4 | megmaradt valami: a bátorság, s a hangos szó ellenkezőjét
85 4 | történeti jegyzetekből tudjuk, - s ha rákerül a sor, én is
86 4 | eredeti forrásból meritette, s tanulságos itéletét velem
87 4 | hasznát veszi körmeinek, s azt ragadja meg, kit legközelebb
88 4 | nagyobb erőnek engedne, s tán kölykeit a támadónak
89 4 | meggondolásnál, küzd, a meddig lehet, s a féltett kedvesekért áll
90 4 | véréről maga rendelkezik, s mivel amugy sem volt rá
91 4 | csapást elszántan fogta föl, s a megyei székhelyeken megtörhetlen
92 4 | részt vesz a kormányzásban, s néha az ildomtalanság zabolátlanságig
93 4 | nem pióczázhatnak a népen, s igy a kormányzatnak lehet
94 4 | dicsőséget a fejedelemnek, s e dicsőséget osztatlan birja,
95 4 | megtanulja majd a leczkét, s akkor kisül, hogy csak egy
96 4 | gyümölcsözött a teremtő ész, s mi mindarról nem tudtunk
97 4 | ifjukori kevés szorgalomból, s azt mondhatom, ha kenyerem
98 4 | ur fekete kenyeret eszik, s a szalmapörnyés kenyérhéját
99 4 | természetes eszét kimivelje, s a jövendőnek parancsolhasson.
100 5 | épen született bolondok, s mivel többnyire nemes emberek
101 5 | többnyire nemes emberek voltak, s az országból ki nem botozhatták, -
102 5 | gyümölcsét oly mohón eszi, s a melyikkel maholnap már
103 5 | uraságunknak jelvénye a deres, s maholnap egész Európa ugy
104 5 | lehet mondani magyarul, s hogy ezt magyar mágnás mondja!~
105 5 | azonnal akadt követője, s valahára a rég hortyogó
106 5 | hortyogó öntudat fölébredt, s érzé, hogy akkora gerenda
107 5 | meg, menjünk kincset ásni; s ha az alkotmánynak bástyája
108 5 | melyekkel javithatunk sorsunkon, s a mely régi törvényeink
109 5 | fogni a bontásnak eszközeit, s a nemességnek legnagyobb
110 5 | multnak elszánt védelmezői, s ki hinné, hogy mindenik
111 5 | uj emberek emelkedtek ki, s ha okosat mondtak, a közvélemény
112 5 | rajongásból bódultunk meg, s utoljára mindent felforditunk.
113 5 | Orvosságot keresett a kormány, s első pillanatra meglelte
114 5 | fölszabadul a magyar jobbágy, s ez által megszünnék az érdek,
115 5 | egész nemzetnek hűségében, s épen a conservativeket fogja
116 5 | melléje szövetségesnek, s midőn a hűbér megszünt,
117 5 | számot vetett az idővel, s tudja, hogy rajtunk ütött
118 5 | hogy nyakunkat ne szegje, s meg ne vakuljunk, ha a sötétből
119 5 | de mégis egymás mellett, s a miben a két mérséklet
120 5 | néha ellenségekké lesznek, s akkor a szenvedély könnyen
121 5 | nagy tehetségek képesek, s azok is csak kivételes esetben,
122 5 | hatalmat kezükbe tettük, s azzal visszaéltek. Különben
123 5 | kitartás ellök az utból, s a föltartóztatott eszme
124 5 | mert a szerencse adja, s a szerencsétlenség visszahóditja.
125 5 | vettük át az öregektől, s jó akaratu közléseiknek
126 5 | meg a feledhetlen multat, s egyszersmind könnyen odavetett
127 5 | állitá gyülöletes szinbe; s a nagy bátorság, mely a
128 6 | legkevesebbet magyarul, s ha a gyümölcsáruló kofával
129 6 | be nem szamárfülesedett, s a padban oly egyenesen ült,
130 6 | ha vadréczetojáson ülne, s attól fél, ha megmozdul,
131 6 | kisüti, mi járatban vannak; s ha már az öregek megegyeztek,
132 6 | oldalon megsülnék vele, s el nem mondhatnám egyetlen
133 6 | jobban tudta a leczkéjét, s olyan feleséget méltóztatott
134 6 | tüdője fenekére nyelt el, s időnek folytával az asszony
135 6 | kisasszonynak fülét, mint most, s a galambom kis menyecske
136 6 | negyedre, a nagyot az órára, s ha egyszer elfeledkeznék
137 6 | a későn érő burgonya, - s a ki az országutra patkószeget
138 6 | patkószeget keresni indul, s aranyat talál, bizonyosan
139 6 | végrendeletben nagy bölcseségüket, s egy ilyen jeles mondás felért
140 6 | hibáimat örömest beösmertem, s nem kivántam jobbnak látszani,
141 6 | látszani, mint a minő voltam, s rólam nem mondhatnád el,
142 6 | is határozott értéke van, s ha tehetségei nem fénylenek,
143 6 | meleg napon learathassuk, s a magját zsákba rakjuk.
144 6 | gyakran bemenekültek hozzá, s az alispán egy személyben
145 6 | orvos és gyógyszerész volt, s a jó tanácsot és orvosságot
146 6 | kergetnek a különbözésekre, - s már rég kitanultam, hogy
147 6 | elkészitéséről mit sem tud a világ, - s mi fejleszti az emberben
148 6 | vágy törekszik kielégiteni, s valamint a levegő oda törekszik,
149 6 | harangozás nélkül is megjelen, s Ovenalis szerint: a kinek
150 6 | alamizsna jár a küszöbön ülőnek, s a ki jobbat és többet akar,
151 6 | ugy ül le, mint a disznó, s ugy kel föl, mint a csacsi!
152 6 | hasonlatosságnak töredéke, a lélek, - s akkor vagyunk legmagasabbak,
153 6 | fehéret, mint a feketét, s hogy a fehér el nem piszkolódott,
154 6 | meg az egyenes járásra, s minő nagy lesz, ha az erényt
155 6 | ha az erényt megösmeri, s még a dicsőségért sem adja
156 6 | ódonságnak jellegét nyomta rá, s ezért nevezték őt korának
157 6 | hirtelen megforditá az irányt, s azt parancsolá, hogy sebesebben
158 6 | bölcseit mind ösmeré, s minthogy Rómának klasszikusságát
159 6 | is bő táplálékra akadt. S e megtestesült megelégedés
160 6 | jólétet ösztönzi az emberszám s a megélhetés föltétele,
161 6 | ügyes munkáért ad valamit, s kedves Faragóm, ez időnek
162 6 | átalakulásnak zajos árjába vonni, s a korrajznak folyamában
163 7 | bőrből szabat neki nadrágot, s a bádogosnál csináltatja
164 7 | csöndesebben fog égni a láng, s akkor tartós világot és
165 7 | minden zsebében egy bugyli, s a keze ügyében eső fából
166 7 | ösztönözte a gyermeket, s mikor a kocsis azt hazudta
167 7 | kapjon agyafurt kérdéseire, s ha egy mesterséget keresztülkérdezett,
168 7 | ette a fekete kenyeret, s megtanulta, hogy a felbőszült
169 7 | tudom, hogy mélyen aludtam, s igen furcsákat álmodtam:
170 7 | pedig nem tudtam felelni, s észrevettem, hogy tudatlanságomat
171 7 | az én uri pajtásaimnak, s mindjárt megtanulták, s
172 7 | s mindjárt megtanulták, s akkor még inkább nevettek,
173 7 | temérdek könyvet mutattak, s azt mondák, tanuljam ki
174 7 | Egy betüt sem, ifiuram, s már előre féltem a jó kedvüktől,
175 7 | egy fényes képü ábrázatot, s az azt mondta: "Én mondom,
176 7 | mert egy szavamba kerül, s a mit akarok, megvan. Én
177 7 | gyarlók azok én hozzám képest, s ha többet tudnak, mint te,
178 7 | éjjelből csinálok nappalt, s az Isten megszaporitotta
179 7 | egyenesen is megbotlik, s az Uristent szidja, hogy
180 7 | világossága lesz, mint a hatnak, s egyszer minket is észrevesznek.~-
181 7 | Itt-ott könyvhöz fértem, s azt tapasztaltam, hogy a
182 7 | a mi bele van nyomtatva, s a feleletet el nem unja,
183 7 | tudományát, hogy ne legyen titok, s mivel sohasem dobolták ki
184 7 | ott rakodjék meg többel, s majd ha elegendőt szedett
185 7 | négyszegletesre lehet faragni, s akkor az én fiamon megtanulja
186 7 | aranyért finom posztót ruhának, s a többiért gazdagságot:
187 7 | tudományért sokat adnak, s igen kezdik mondogatni,
188 7 | ezért kell többet tanulnunk, s a kinek csak hozzáfogható
189 7 | mélyebben kutatott a földben, s oda lenn többet talált.
190 7 | mert a ki a fa alá fekszik, s ott várja, a mi magától
191 7 | szemesebb miként mászik a fára, s a legjavát az érett szemnek
192 7 | különb ennél a posztó, s a ki beleöltözött...~- ...
193 7 | Folytatja a régi szokást, s föltartja az orrát! Igy
194 7 | megirva a nagy könyvben, s a mi még meg nincs irva,
195 7 | kigyelmed tovább lát az orránál, s megszagolta, hogy az irigység
196 7 | akarják, a habos ezüstöt, s a ki többet tud, az ügyetlentől
197 7 | vére folyvást szemlélődött, s mint a levegő, mindenhova
198 7 | Csillagnak leánya, még pedig hét s ezek élénken ösztönözték
199 8 | szolgálatától senki sem mentes, s hogy itt a hivatal nem kenyérkereseti
200 8 | tiszteletreméltó kötelesség, s a kire a közbizodalom ráparancsolja,
201 8 | bankó-forintos adót pengőben, s kecsegtetésül a tisztviselőknek
202 8 | officiumot becsületnek irták, s ő be nem piszkolja a konvencziós
203 8 | a nemességnek kitartása, s virágoznék a régi alakban
204 8 | hátha mécset gyujtanánk, s a világosságnál átkutatnánk
205 8 | átkutatnánk a gyengébb helyeket, s hogy majd jobban megvédelmezhessük,
206 8 | kocsiban indultak el jó korán, s a hosszu száru öblös tajtékpipákból
207 8 | válsz Cicero nyelvének, s olyan protokollumot irsz...~-
208 8 | a zöld asztalba vágtam, s a toll egyszerre bottá lett?~-
209 8 | elszántan mondjuk, hogy: mienk, s annak egy sorát el nem engedjük.
210 8 | jőjjön táltott szájjal, s maga jószántából nyelesse
211 8 | vágd ki a zöld asztalra, s mondd: Nemes atyafiak! Eddig
212 8 | Felbőszitett az minket százszor, - s mivel diákul még káromkodni
213 8 | Meg fogtok érteni, öreg, - s ha bolondot mondok, kidobtok
214 8 | napszáma veszett kárba.~- S ha kerekünk vagy tengelyünk
215 8 | kovács a kiigazitásért? s kiderülne, hogy a tengelynek
216 8 | a barázdára huzatja le, s minthogy ez a gaz paraszt
217 8 | szeret dolgozni, kap valamit, s meglátod, hogy az adományért
218 8 | érdekeikről fogunk szólni, s azt magyarul fogjuk megtámadni.~-
219 8 | unatkozó nagy urat haza hozza, s az apák nyelvére megtanitja.~-
220 8 | fogunk támadni, barátom, - s fogadom: rövid idő alatt
221 8 | törvényesen meghatározva, s egyáltalában lehetetlen
222 8 | Csiripolnak, mint a verebek, s legfölebb a kéményig emelkedhetnek,
223 8 | elkezdte az iparkodást; s ez az iparkodás az uj világnak
224 9 | bizonyosan nálunk járt valamikor, s a főispánhoz hivták ebédre,
225 9 | az ebédre való meghivást, s mi természetesebb, hogy
226 9 | ha ellenkezéstől féltek, s a mint ő méltóságaik itt
227 9 | csoport volt már együtt, s jóizüen nevetgéltek könnyü
228 9 | én a magam nevét irom, s aztán kiadom az irnokoknak,
229 9 | azok mindenre használhatók, s az aláiró ezer alkalmatlansággal
230 9 | becsületében, kikkel dolgom van, s jó, ha ezt ők is tudják,
231 9 | irta, hogy két pontja volt, s a két pont közé egy vesszőt
232 9 | fehér, fölül fekete selyem, s a fehérnek köröskörül vékony
233 9 | maga nem nélkülözhette, s ez apróságok ugy összenőttek
234 9 | ujjával nyakravalójába nyult, s nyakát igazgatta a feszes
235 9 | nem tudták leszoktatni, s midőn egy csinos menyecske
236 9 | sietett más tárgyra átugrani, s azt mondja a főjegyzőnek,
237 9 | szokásait is onnét hozta, s azokról lemondani nem tud.
238 9 | egy véleményben vagyunk, s mikor a kanczellár szememre
239 9 | nyiltparancsnak ellenállt, s a gyülésnek föloszlatását
240 9 | el nem enged egy betüt, s maga módja szerint vágott
241 9 | minden gondolata a mult, s onnét ki nem fogják egykönnyen
242 9 | ólmot ugyanonnét dobják ki, s az a földre esik; mindkettőt
243 9 | kész-ingyen fogom ezt eszközölni, s az eredmény bebizonyitja,
244 9 | tömegbe vegyült a főispán, s röviden elmondván, hogy
245 9 | és őrizzük tovább hiven, s ha ezt visszakaptuk: nem
246 9 | személy volt a megyében, s tanácsosabb volt az amugy
247 9 | Faragóba veti minden reményét, s mernék fogadni, hogy körülbelül
248 9 | a jogsértésnek már vége, s a közvélemény abban egyezett
249 9 | őrállásban ki ne fáradjanak, s ehhez a rendeknek erőt és
250 9 | mondásaival ügyesen kiczifrázta, s nem csak nem volt feltünő,
251 9 | elhangozván, Csillag kelt föl, s a rendeknek különös meglepetésére,
252 9 | lenyulnék a hosszu létra, s hogy kényelmünk ne zavartassék,
253 9 | sétálnának le hozzánk, s azon könyvnek, melyen oly
254 9 | karnak szerzeménye volt, s ma is az, a mire Árpádot
255 9 | ő szenvedésének kutfeje, s azon tó volt, melybe panaszos
256 9 | tiz nyelvet tanult meg, s mindenik nyelvet egyaránt
257 9 | megtagadtuk, diákul jajgattunk, s a mai napon örömünket is
258 9 | visszatért az anyai emlőre, s fönmaradásának ösztöne nem
259 9 | rabszijától folyvást irtóztunk, s a nép, melynek erejével
260 9 | tőle, a mit elvehettünk, s a mit el nem vehettünk,
261 9 | utazó aranybányának mondja, s mi a benne rejlő aranyat
262 9 | kevéssel nem elégedhetik meg, s én irtózom azon birtokostól,
263 9 | függetlensége könnyen elmállik, s a szégyenletes szegénység
264 9 | lehetnek, kik megszorultak, s a kövérebb falatért meghunyászkodnak.
265 9 | teremtés óta maguknak ástak, s hány milliót nyelnek el
266 9 | mint polgárilag szabad; s inkább milliókkal vagyonilag
267 9 | munkás erejénél fogva méltó, s ha majd nyelvünket megbecsüljük,
268 9 | jelenlevőknek nevezetesebb része, s ezentul a "vivát" örökre
269 9 | Csillag Pált házáig kisérte, s még szállásán is hosszan
270 9 | megye valóban makacs volt, s a főjegyző feltünőleg a
271 9 | okát. Én egyben hibáztatom, s ez fogja utainkat elválasztani:
272 9 | mindenkit képesnek hisz, s ha a tömeget fölzaklatta,
273 9 | járó észszel van megáldva, s ezt közös tulajdonságnak
274 9 | tömeget hihetőleg tulbecsüli, s én a rohamtól mindent féltek,
275 9 | konferenczián félrehivtam, s olyanról beszélgettünk,
276 9 | egymásnak meggyőződését, s kimondhatlan örvendek, hogy
277 10| pénzbe nem került a beszéd, s hogy az utczán is lássák,
278 10| vándorkomédiások jöttek, s valamelyik csinosabb "leányasszony"
279 10| tiz garasával a számokat, s a szinpadon a közönség szeme
280 10| hogy tanulásról is beszél, s hogy a nagy világgal akar
281 10| a szomszéd megyebeliek, s mint a főjegyző kimondá
282 10| atyafiakat kivánná érteni, - s jóval több, mint az eddigi
283 10| mondá el az igazságokat, s ez már azért is igen kapós
284 10| mindenki elmondhatta nézetét, s tetszett az éljen. A méltóságos
285 10| behajtott a megyegyülésre, s ez alkalommal voltak népesebbek
286 10| benyitott a kanczellár urhoz, s egy lélekzetvételre elmondá,
287 10| hordani többé nem fognak, - s e nagy zajra hirtelen csend
288 10| megszüntette a sérelmeket, s én bizton reméltem, hogy
289 10| nyugalomra hajtja fejét, s egy pár évtizedig nyugszik.~-
290 10| állandóságát kikutathassuk, s a vizsgálódásnak eredményéhez
291 10| szerint erélylyel felelnénk, s az eszközöknek leghatásosabb
292 10| engedelmességnek alapján sokat, s ha lelkesüléssel párosul:
293 10| az ujabb kornak igényeit, s inkább a Ludoviceumot alapitá,
294 10| tudomány nélkülözhetlen, s tán voltak számitók, kik
295 10| a nyelvmivelési ösztön, s a mi hallatlan másutt, önöknél
296 10| nemzeti nagyság itt a rugó, s a mi egyszer megszületett,
297 10| előre ellenségnek hitték, s mint első ellenséget elemészteni
298 10| reformmozgalom hangosan szól, - s hihetőleg igen bölcsen igy
299 10| mindenekelőtt öntudatos emberek, s mivel a nagy világban megfogamzott
300 10| adó- és katonai ügyben, s hogy ott nem boldogultunk,
301 10| mindenkinek jogát megsértettük, s a különben nagyon engedékeny
302 10| nemesség van ösztönöztetve, s még a mi több, épen a legvagyonosabb
303 10| származott szövetségessel, s ha bár az adózási kérdésben
304 10| Jól ismerte főurainkat, s hihetőleg kész előnyére
305 10| minden irányban termel, s irtózik azon hatásköröktől,
306 10| tudás, fölébredt a törekvés, s anyagi téren a nagyság igen
307 10| kormányzattal karöltve jár, s nekünk azon megnyugvást
308 10| fog lefolyni; nem rombol, s a birodalomnak fönnállását
309 10| egyszerre a napba szállna, s pörkölt szárnyakkal esnék
310 10| állandóságnak szükségességét, - s e két mérséklet a párttusákban
311 10| nagyobb cselekvésbe vonatik, s az ő dolga, hogy a küzdelemre
312 10| ha a hübér megszünnék, s ezzel azon nagy érdek, mely
313 10| meg e korrajznak irója, s a följegyzést kötelességszerüleg
314 10| vissza hivatali termeibe, s a főispánnal közölvén a
315 10| Fölhasználjunk e meggyőződést, s ha főuraink szövetkezni
316 11| üres kézzel nem jöhettünk, s mert két csapatra oszlánk,
317 11| rejthettük hatalmunknak hiuságát, s a falu birájának ablaka
318 11| mintegy lyukba mélyedtek, s ebből egy idegen gyanithatá,
319 11| diákkorában fölvette maga mellé, s az élénk fiatal emberrel
320 11| fővárosban végezte el a jogot, s a falunak csodájára, közel
321 11| a többi posztóruhással, s nem látszik meg rajta, hogy
322 11| ekével turja a földet, s a kapanyéltől ugy megkeményedett
323 11| tanácsbeli könyököl az asztalra, s megtámasztják fejeiket,
324 11| kezdtek apróbbakat kérdezni, s a többi közt azt mondja
325 11| gyermek Istennek ajándéka, s mikor fiammal megáldott,
326 11| tanitótól, a mit az tudott, s mivel a tanitó maga mondá,
327 11| szerzeményét elveszitse, s abból, másnak keserves kárával,
328 11| könyv mellé állitottam, s ha válik belőle ember: a
329 11| megtanitotta az emberi szeretetre, s a kevélységet kiirtotta
330 11| városból most érkezett haza, s azonnal a tanácsházba sietett,
331 11| selyemkendőt hozott le, s mind az övé volt: mert ő
332 11| virrasztottam a könyv mellett, s ez még mind nem elég, hogy
333 11| földjét, a magot elvetette, s hónapok mulva kimegyen földjére,
334 11| fáradságért fizessen meg, s jaj volna annak, ki helyette
335 11| kikérem béremet a sorstól, s olyan gyümölcsöt követelek,
336 11| hiába öletné meg embereit, s mint tudatlan fővezér az
337 11| odahagyták hivatalaikat, s még a katonasággal sem birhatták
338 11| nemességet, még sem engedett, s jobbágyait a nagyobb nyomástól
339 11| nem akart vagy nem tudott, s e miatt az ifju élénken
340 11| sem fájt, mert tanitóim s az érdemesebb tanulók épen
341 11| a népnek az ostobaságot, s a papirosáruló nevetve mondja
342 11| Igen, - most azok vagyunk, s van a ki nem szereti, hogy
343 12| parancsoló ura a körülményeknek, s hogy az egyénben az akarat
344 12| legtöbbet végrehajthat, s az utolsó sorból, onnét
345 12| hanem a tudást megszerzi, s ezzel megáll a mérleg előtt,
346 12| szokta meghatározni a világ, s követeli a helyet, mely
347 12| oskolapadon korán megelőzte, s a parasztgyereket kénytelen-kelletlen
348 12| pajkosságra is vállalkozik, s nem akar eleven szent lenni
349 12| szorgalom gyávaságig megy, s fél, hogy kevesebb nem elég.
350 12| elég. Nyugalmasabb lőn, s ha már átértette a föladványt,
351 12| választékosabb modorát, s a mint némelyek a legélénkebb
352 12| elrepedésig föltátotta, s minden kapafogával megrohanta
353 12| levágván, késhegyre bökte, s igy nyujtá épen ő neki,
354 12| követelés, hogy viszonoztassék, s tán először érzé életében,
355 12| szakitott le a gyümölcsből, s midőn észrevette, hogy a
356 12| ő is a megmaradt részt, s egy adag jóság-, de két
357 12| a modornak kiválóságát, s az odakinált almából a még
358 12| fehér szárnyakkal kel ki, s alakulását bevégzi. Most
359 12| különbség egyesek között, s bámulandó gyorsan idomult
360 12| szépirodalmi könyveket, s midőn a forrás kimerült,
361 12| világ-nyelveket jól értette, s a kortársak mint legreményteljesebb
362 12| kivánkozik a nagy világba, s ha kiszabadul, ijedtében
363 12| melyen apja a városban hagyta s kezébe adta a festetlen
364 12| rendelkezhetik valamiről, s abban senki sem akadályozhatja.~
365 12| mulva egy darab sem marad, s fölébreszté a másik gondolatot,
366 12| ad ki egy krajczárt sem, s a hónapnak végével még minden
367 12| fejlődött benne az önállóság, s mert a legkisebb akarattal
368 12| csizmadiasátorok közé megyen, s a látszólag legjobban fogja
369 12| az gyengéden megölelte, s uriasan fehér kezeivel barnult
370 12| lesz az egykori fészek, s mivel kellemesen csalódott,
371 12| mely az apának uj volt, s hogy gyermeke tudja, nagyon
372 12| szavak megmaradnak agyában, s mindig vágyik tudni, hogy
373 12| kiváncsiság tört ki az öregből, s a misét az ifju végig megmagyarázta
374 12| nyelvnek is sokféle ruhája van, s a ki szebben öltözteti a
375 12| apám, a válogatás a nehéz, s a ki könnyen válogatja,
376 12| érti, a mi a könyvben van, s a ki a könyv szerint tanulta
377 12| akartam mondani, édes apám, s abban van a mi erőnk, ha
378 12| fejébe is belefér a diákszó, s mint a méh, messzeföldről
379 12| öreg az érkező elé sietve, s megkérte, méltóztatnék a
380 12| főjegyzőt, a szobába kisérte, s épen be akará magát mutatni,
381 12| kegyedről egyetmást mondtak, s nehogy más megye kapja el
382 12| példának nyomán keresem föl, s ha őszinte jóakaróra van
383 12| uram; igy mára végeztem, s minthogy az alispán a szomszéd
384 12| kezet szoritva, kocsira ült, s a rövidebb uton ment el
385 13| csizmának készitésével, s ez alatt Napoleon ezredes
386 13| épen az ingoványos részig, s minthogy a kocsis itt lassabban
387 13| mint látom a nyomokból, s több embernyom látszik,
388 13| fölvette az egész köteget, s átnyujtá Imrének.~- Urak
389 13| csomagot oldatlan hagyá, s maga mellé helyezé az ülésben.
390 13| is örömest találgatják, s a ki a vendégre csörgő szarkát
391 13| Én baj nélkül jöttem, s hihetőleg utánam jött valami
392 13| találtunk a válságos helyen, s ez adott okot a kérdésre,
393 13| szokatlan rend mutatkozott s a fiatal ember csöndesen
394 13| kérdésekre értelmesen feleltek, s egész foglalkozásuk olyan
395 13| munkát képes elvégezni, s mert a paraszt ember is
396 13| megmagyarázni a megtennivalót, s előre megmagyarázni, hogy
397 13| vele a tudásnak malasztját, s addig nem nyugszom, mig
398 13| hogy önbecsét ösmerje, s összehasonlitván magát önmagával,
399 13| képzelem uj embereimet, s mikor levedlette nálam a
400 13| tudást is megjutalmazom; - s mivel időnek folytán tapasztalja,
401 13| hogy a társadalom beteg, s az ember az embert megérteni
402 13| bántalmazott ló fölrug, - s a lealacsonyitott ember
403 13| embert nem nélkülözheti, s ha már a viszony elkerülhetlen,
404 13| legczélszerübben használjam, s a legszentebb igazság, hogy
405 13| becsét megösmertetem vele, s én leszek a legelső, ki
406 13| részéről mi rendelkezhetünk, s a mogorva arczon látám,
407 13| szorgalmát megkétszerezte, s engem további tanulmányozásra
408 13| munkát, oktassák a népet, s az ön gyermeke fejezze be
409 13| egykor be lesz fejezve a mű, s a jelen elégedjék meg, hogy
410 13| a kezdetet ő nyitá meg, s a jövendő az általa vetett
411 13| élénk csevegés közeledett, s egyik fordulatnál hat szép
412 13| láttára hirtelen elhallgat, s meghajtva magát az ifju
413 13| főjegyző a gyermekeknek, s öt azonnal visszakanyarodott,
414 13| kapaszkodott apjának karjába, s mikor az kérdé, hogy miért
415 13| a gondolkozó gyermeket, s ma először türte meg őt,
416 13| bajosabb, hogy utána nézzen, s igy szemletárgy legyen,
417 13| igy szemletárgy legyen, s azt gondolja róla, hogy:
418 13| apjának karjába kapaszkodott, s mivel az megtürte: egyszerre
419 13| szó szerint megharapja, s a mellette elmenőt megröhögteti
420 13| minden nyomon tartózkodó, s mig a fiu élhetetlen kapaszkodásában
421 13| Csillagné kijelölé a helyeket, s hárman maradtak; mert Ida
422 13| szoba homályosabb legyen, s igy elzárkózva ült a zongora
423 13| eddigi leplében nem fér meg, s hogy a külső világnak napja
424 13| csoportjából látta meg, s az döbbenté meg, hogy a
425 13| szerint fogja megitélni, - s mivel a gyermek iránt akárki
426 13| föl ülőhelyéről a lány, s távol minden hiuságtól,
427 13| megállni az igaz feleletre, s már az első bepillantás
428 13| elvégződjék az ügyetlen mult, s helyébe az önérzet lépjen.~-
429 13| örömtől csillogó szemekkel, s mégis egy mély fohászszal
430 13| leányának engedi a tükröt, s ő maga gyermekeiben kezdi
431 13| gondokból egy részszel megbizta, s a kulcscsomagot megfelezte
432 13| apja rajtéri a pipázáson, s mily komolyan aggódik, hogy
433 14| politikából áttért az emberekre, s a különböző egyéniségi hajlamok
434 14| ugy, mint a bolondokra, - s talán tapasztalta kegyed,
435 14| senkit, önt nem ösmeri senki, s talán elszomorodik, hogy
436 14| közé kénytelen hatolni, s nem látja a bethlehemi csillagot,
437 14| megakasztja pályájában az embert, s mihelyt ön a tömeg közé
438 14| darabot az ön nyelvéből, s talán, mint az orvos a nyavalyát,
439 14| ön erejével megmérkőzzék, s önt a pad alá gyürje. A
440 14| helyre. Az erős nem enged, s a legyőzöttnek helyébe más
441 14| ellenségei megtapsolják önt, s egy ügyben már rokonszenvre
442 14| irigylik vagy félik, - s ők fedezik föl a fegyvert,
443 14| élét és értékét ösmerik, s a gyengébbek átengedik a
444 14| többi magától következik, s az emberek kiváncsisága
445 14| tudnivágyó, - kilesi önt, s elhozza a vevőt, kinek önre
446 14| mélyen meghatották az ifjut, s ámbár amugy sem félt az
447 14| kisérte a fiatal embert, s az uti zsákjából kihuzta
448 14| rövidebb utat választá, s alkonyat után menvén a hajlós
449 14| uton, bizonyosan földült, s ekközben veszté el a csomót.~
450 14| figyelmeztette e gondatlan szokásra, s ha véletlen rossz lelkü
451 14| megmagyarázta az egészet, s elmondván a többszöri figyelmeztetések
452 14| szerint kapták a meghivást, s a levelek elkészülvén, a
453 14| titokban maradjon az egész, s a kitüzött estére előre
454 14| kivilágos kivirradtig mulatni, s ágyra nem kellett nagyon
455 14| együtt találni Faragónál, s ott a jó kedv a szent czélnak
456 14| asszonyságot egész napon izgatta, s kedves öregének bemondta,
457 14| mondja gyengéden az asszony, s az öregnek állát megsimogatva
458 14| fogadá vendégeit az alispán, s mikor helyet foglalnának
459 14| Kinyult az ablakfeszitő után, s a mint behuzná, a kertnek
460 14| fájára három szarka röppent, s nagy csörgéssel üdvözlék
461 14| kiment rendezkedés végett, s mindjárt ugy intézkedett,
462 14| középutczáról, a többi alulról, s a teins asszony nem győzött
463 14| kocsik tömegesen jöttek, s most már megijedt, hogy
464 14| lép be többel a főjegyző, s mintegy vezetve a közbirtokossági
465 14| alatt is megindult a föld, s idegyülekeztek?~Bizalmasan
466 14| asztalokat nyujtatta ki másokkal, s egynek az volt a dolga,
467 14| szobáról-szobára menjen, s ujjal böködje ki, hány vendég
468 14| vármegye erőltette a nyakába, s ha onnét leveszik, ő fogja
469 14| szobában megleli a keresettet, s karjába füződve mondja:~-
470 14| vendégek mind odacsatlakoztak, s valamennyi előmutatá a meghivólevelet,
471 14| készültek a meghivások, s első pillanatra meg is döbbent;
472 14| tréfálni! - mondja valamennyi, s az egyszer Faragó is elhitte,
473 15| minden közelebbi barátjának, s a kiváncsiaknak négy szem
474 15| nevetett, a többi utána, s együtt azt hitték, hogy
475 15| politikai ellenfél került össze, s a zöld asztalnál kezdődött
476 15| gyepre, a pipaszó mellé, s hogy a birkózásnak vége
477 15| eljöttek. Egész római telep, s Faragónak váratlan ünnepnapja
478 15| citáltathatnánk meg fiscalis actioval, s nem jure merito sententiáznánk
479 15| meg a magyar grammaticát; s ha phrasis kell neki, tanuljon
480 15| józanul impossibilitas, s a mit spectabilis a diáknyelvnek
481 15| meglepte a rövides megtérés, s a jó példát tiszteletre
482 15| iránti szeretet föllobbant, s ha már közöttünk a bátrak
483 15| jól vigyázott az öregre, s erősen feltette, hogy ki
484 15| legnemesebb értelmében, s az adás inkább a bőkezüségben,
485 15| három aláirás zsebében volt, s az volt szándéka, hogy a
486 15| alatt bevallja a tréfát, s a három ivet a vendégsereg
487 15| öreggel nehéz küzdelemre várt, s föltette magában, hogy megingatja
488 15| elment az aláirás elől, s a kik már mint politikai
489 15| öreg készakarva távozott, s az erkölcsi kényszerüséget
490 15| egyszerüség helyett czifráztak, s a nyelvezet olyan lett,
491 15| nehezen szokta meg a közönség, s mint az uj utat, melyet
492 15| meg, örömest elkerülték, s az árok mellett jártak.~
493 15| bepillantott néha e munkákba, s a régiek klasszikusok konyhájára
494 15| kételkedem a bebizonyitásig, s bevárom, hogy a jóért jót
495 15| hogy a földről ért az égbe, s egy halandónak agya épitette
496 15| mikor közeledik még a rosta? s megéred-e, hogy a szitához
497 15| kiküszöbölöd a remekirók nyelvét, s helyébe tolod a magyart,
498 15| remekeket könyv nélkül tudjuk, s az szép és nagy tulajdonunkká
499 15| melyet óriások teremtettek, s tulajdonunk maradhatna,
500 15| hogy nyelvünk megtisztul, s a mi embereink is meglelik
1-500 | 501-1000 | 1001-1451 |