Chapter

 1 2 |  Juhászról hallgattak.~- Miféle Isten csudája az az öreg Juhász?
 2 5 |        több magyar! Boldogságos Isten, hány régi kiváltságot kell
 3 6 |         gondolja az ur, hogy az Isten a mézet csak ostobák számára
 4 6 |       mert uralkodni teremtette Isten az embert, - igy ezerféle
 5 7 | éjjelből csinálok nappalt, s az Isten megszaporitotta körülöttem
 6 12|   tudást.~- Fiam, áldjon meg az Isten, - mondja az öreg, midőn
 7 12|          Biró uram, jó napot.~- Isten meghozta a tekintetes urat! -
 8 12|         a főjegyző. - A mint az Isten megteremtette a világot,
 9 12|       huzódott. Ekkor meglátván Isten a szerény virágot, vigasztalólag
10 13|       mély fohászszal mondja:~- Isten neki, - gyermekem, - nem
11 14|       közbirtokossági urakat.~- Isten hozott benneteket! Épen
12 14|       karjába füződve mondja:~- Isten ugy segéljen, szivesen látlak
13 15|    keveréket megértünk, sőt, ha Isten életünknek kedvez, valamennyit.
14 16|      kiről azt mondják, hogy az Isten után legtöbbet teremtett, -
15 17| gyártott ember szólamlik meg.~- Isten hozott! - rebegi az apa
16 18|         lépett be Csillaghoz.~- Isten hozott, fiu.~- Szédülök,
17 19|        hogy én borzas vagyok.~- Isten neki, nem mondom többször.~
18 19|         is mondja, nem vétettél Isten ellen, hogy a figyelem adóját
19 19|        én virágágyam amott van: Isten veletek!~Besietett volna,
20 19|        tudja, mi az, a miben az Isten bennünket saját hasonlatosságára
21 20|        Az öreg eltávozott, - se Isten velünk, se jó egészség, -
22 21|          mert a kontóba irja.~- Isten ugy segéljen, nem hittem
23 22|         szomoritanád meg.~- ... Isten velünk! - mondja Faragó,
24 25|       fogtam, mikor bejöttél.~- Isten ugy segéljen, az a nagy
25 25|     nemes szándékból történt.~- Isten neki, mondjuk nemes szándéknak;
26 25|         az a szenvedélyesség?~- Isten engem ugy segéljen, meguntam
27 25|        mozdítjuk ki helyéből.~- Isten veled, barátom, - bucsuzik
28 26|        van!~- Tehát mentsen meg Isten ilyenszerü bolond egyetértéstől, -
29 32|      Beszélj hát, áldjon meg az Isten, látod: megöl a kiváncsiság.~-
30 33|   Teremteni mindjárt egyedül az Isten tud, - az emberek az időben
31 33|      korában látszott.~- Boldog Isten, minő nehéz tanulmány ez.
32 34|    akarta róni Faragót, hogy az Isten nevét ily könnyedén használta,
33 36|       kegyelmet mutassanak. No, Isten neki, sorsát senki el nem
34 38|        már ér valamit: adjon az Isten gyermekeidnek bő szerencsét,
35 39|        jövőre figyelmeztette.~- Isten hozta fiskális urat, - mondja
36 39|      volt, most azt is adott az Isten.~- Ugy-e anyjuk, mégis kapunk
37 40|     származott?~- Nem vagyok én Isten, hogy mindent tudjak.~-
38 40|      következnek utána.~- Ha az Isten méltónak tart ezen kegyelemre,