Chapter

 501 15|                veszteni fogjuk a készet, s a remény rútul megcsal.
 502 15|                több; erős meggyőződésem, s abból, tudod, nem szoktam
 503 16|          akadémiai gyüjtésről beszéltek, s a mit mindannyian észrevettek,
 504 16|             ellenfélnek gyönge oldalait, s nem lenne ember az ember,
 505 16|                  állni a balvéleménynek, s mivel ma ujra előfordult
 506 16|                 jó barát között lefolyt, s ennek folytatásaul azt mondja:~-
 507 16|        szebbé-jobbá akarjuk változtatni, s törvényt akarunk rontani,
 508 16|            Egyiptomnak vörös hagymáinál, s velünk együtt osztozik a
 509 16|            példáival igyekezzünk győzni, s ha okaink és példáink világosak,
 510 16|              Igen sokat hiszek, barátom, s ha megengeded, például egy
 511 16|                  különböző valláson volt s minden alkalommal megtámadták
 512 16|               tévelygő igaz utra térjen, s az élénk magyarázatnak eredménye
 513 16|               másik vallását fogadja el, s ujra különbözők voltak.
 514 16|                között egyfélének tartom, s a győzelemnek föltétele
 515 16|              menni. Ha tiz cseléded van, s mindenik csak ugy dolgozik,
 516 16|                 megoszlásunkban fekszik, s hogy ez a konkolyt két kézzel
 517 16|             gyengeségünkre épiti erejét, s hogy saját testvéreinket
 518 16|    megsemmisithetjük-e ellenfeleinket?~- S a ki nem akar magyar létére
 519 16|                 hogy független legyen.~- S miben vesztette el függetlenségét?~-
 520 16|                megtapsolja beszédeinket, s az utolsó szónál kikapjuk
 521 16|          dicsérjen és vállain hordozzon, s nem igen ösmerek olyan bátor
 522 16|                mindent adhat, mi semmit, s a mely napon Faragó jutalmat
 523 16|            belépése; mert róla volt szó, s a vitázók nem egyeztek össze.
 524 16|                 Megmondám okaimat neked, s ujra ismétlem mások előtt
 525 16|          általános, kevesen szerzik meg, s a tömeg nem éhezik meg rá.
 526 16|       hadakoztunk, máskép kormányoztunk, s te bizonyosan legszebben
 527 16|             vakengedelmességet is kiván, s ezzel a magyar nemesség
 528 16|                  és másik nemzet között; s a mit nem idegen előtt való
 529 16|                  beszélőt közbeszólással s az ekképen fejezte be a
 530 16|                 féltékenyen őrzi magáét, s a veszteséget el nem türheti.
 531 16|         teremtenünk kellene) használjuk, s a szemesség megjutalmaz,
 532 16|            valami föllobbant az öregben, s hogy nem fakadt ki azonnal,
 533 16|                 hogy meglepetett általa, s most keresi, mint az illatot,
 534 16|                 öreg harangnak kötelébe, s ő rángassa a nehéz érczet,
 535 16|               szálai messze szétágaznak, s hogy nem hasonlit a meggyőződés
 536 16|                   a többség leszavazhat, s az én bolondériámat ártalmatlanná
 537 16|                meglesi az én tulságomat, s mielőtt a falnak szaladnék,
 538 16|                  urak nyakunkon feledik, s végtére kinevetnek, hogy
 539 16|                 elővette az egyik albát, s az akadémiának alapitására
 540 17|            megjelölte a nádpálczás urat, s az oldalbarugás elől jókor
 541 17|            utczán, nem zavarták az ebek, s mivel a gondolatokat nehezen
 542 17|                  vegyületét fontolgatja, s először kérdi önmagától,
 543 17|          feketeségben ördögöt rajzol le, s arra biztatja magát, hogy
 544 17|               tulajdonságok mutatkoznak, s e szerint olyan rokonságot
 545 17|               hanem az erkölcs egyforma, s az öreg elmegyen a kutatásban
 546 17|                  bagoly alkonyat után, - s a tulajdonságoknak különbözése
 547 17|                  a fölszedett részekből, s időnek folytán megvastagodik.
 548 17|                 Ezeket gondolja az öreg, s öntudatlan fönnszóval mondja:
 549 17|               elmondtak; de nem mindent, s a világ nem állapodhatik
 550 17|        hasonlatosságra vagyunk teremtve, s a tudás emel e magas rendeltetés
 551 17|              tudomány egyféle a szakban, s ha a német tudja, mégis
 552 17|             szabad hitványoknak lennünk, s midőn a szőlőtőnek gyümölcsében
 553 17|                 feszitését érzé ereiben, s a mi vele még sohasem történt,
 554 17|          állitotta meg eddigi irányában, s rákiáltott valami, mint
 555 17|                hamuban a légbe szállnak, s a régi alakban többé föl
 556 17|                  volna minden hatalmunk, s az ész nem teremne számunkra
 557 17|             midőn családi fészkéhez ért, s ezen naptól fogva ujra született
 558 17|           Pestről, a patvariát állta ki, s a már kihirdetett országgyülés
 559 17|                 férfi férfit csókol meg, s e csók kivételesen édes,
 560 17|                 e csók kivételesen édes, s az öreg megijedt a betanult
 561 17|              szavakon szólt a kisdedhez, s midőn visszatér az ifju
 562 17|             különös sugárzat mutatkozék, s mivel szólni nem engedte,
 563 17|               kihuzott bizonyitványokat, s azt mondja:~- Nem vagy már
 564 17|                fidibusznak praescribálja s pipázásra bujtogatja. Ezen
 565 17|                 háznál uj szakácsné van, s más ételeket főz, s a káposztát
 566 17|                 van, s más ételeket főz, s a káposztát többször meg
 567 17|            Faragónak fia Pestről hazáig, s az embersorba magasuló ifju
 568 17|                  elő.~A kérdésektől fél, s ime, apjának melegségétől
 569 17|               szeretetteljes közelséget, s remeg, ha a közeledésnek
 570 17|             közeledésnek határát átlépi, s az apa visszautasitja. Apja
 571 17|                   ezer apróságot kérdez, s mikor a fiu kirakja ruháit
 572 17|                 abban a nóta, édes apám! S az első lapra kiforditva
 573 17|         homályban? ~Századok ültenek el, s te alattok mélyen enyésző ~
 574 17|            mélységét fölverje szavával, ~S késő százak után méltán
 575 17|               vezérlő ~Párduczos Árpádot s hadrontó népe hatalmát?~
 576 17|                  álom ~Öldösi sziveiket, s velük alszik az ősi dicsőség.~
 577 17|              gondatlan gyermeki szemmel,~S rajta veszett örömem dalait
 578 17|         villannak meg, diadalmas Ügekről~S a deli Álmosról, s Álmosnak
 579 17|               Ügekről~S a deli Álmosról, s Álmosnak büszke fiáról,~
 580 17|                 hon! meghallasz-e engem?~S nagyratörő tehetősb fiaid
 581 17|               ormok, az élet~Elnyugszik, s a fél föld lesz nyoszolyája;
 582 17|             Látom, elől kaczagányos apák s heves ifjú leventék~Száguldó
 583 17|              halálos~Harczok förgetegét, s hű a haladékony időhöz.~
 584 17|         eszmemenet megragadta az öreget, s mintha Virgilt olvasná,
 585 17|             élhetetlensége kétségbe ejt, s jobb jövőt nem hisz. A szó
 586 17|                 szó kiszakad a költőből, s e hang nem a verbungosnak
 587 17|        kölcsönkért gondolatokat mond el, s hogy a magyar nyelvet ilyenképen
 588 17|           összerakni, meghatottan látja, s megijed gyarlóságán. Hasonlitott
 589 17|                már a mellékszobába ment, s egész órát elbeszélget anyjával
 590 17|              paraszt lekaszálja a rétet, s a virágot ökröknek hányja
 591 17|                legalkalmasabban Csillag, s a magyarázatlan titkot sietett
 592 17|               elment a fiu Csillagékhoz, s a bácsit félrehivta a kertbe,
 593 17|     eltéveszthetett az öreg valami szót, s annak hire lesz a vármegyében.~-
 594 17|                    Végtől végig olvasta, s mikor azt mondtam, hogy
 595 17|                alispán ur a kertben van, s meghagyta cselédének, hogy
 596 17|                   Rossz téritők vagytok, s méltán megitéllek, hogy
 597 17|                 kell szórni az oltárról, s én készen tartom azt, mit
 598 18|             kapunál leereszté vállairól, s nagy meglepetést intő szemvágással
 599 18|                mindjárt a zsebbe merült, s egy sárga szeges legrádi
 600 18|               férfi vendégeink érkeztek, s apám azt a nagy ujdonságot
 601 18|                mindent uj nyelven irnak, s a ki azt el tudja olvasni
 602 18|                  azok emberhussal élnek, s a magyar embert különösen
 603 18|            akkori ujságoknak foglalatja, s hogy tárgyamhoz térjek,
 604 18|               Nemzeti ujság"-át járatta, s a környékbeliek hozzá mentek
 605 18|                mint rendkivüli tünemény, s a nagy ország hetekig beszélte
 606 18|  összegyülekeztek a megyének székhelyén, s a gyülés előtti napon Csillagnak
 607 18|                  nem betüzget csöndesen, s el nem kiáltja magát, hogy
 608 18|        valamennyien szükségesek vagyunk; s méltó jogom van követelni,
 609 18|           titkolódzó ötezer forintot ad, s már félünk, hogy elüt bennünket
 610 18|                 bennünket az ellenfél, - s ha nem lesz az életben akasztófáravaló,
 611 18|                          Hajánál fogva - s ha első rántásra nem jő,
 612 18|                  keményebben a szavakat, s a kis társaság meghatottan
 613 18|          csendesen elzárja cselekedetét, s megveti éretlen gyanusitásainkat, -
 614 18|                értett a csiklandozáshoz, s az ellenfelet hamar megszalasztá.
 615 18|           szamárnak a szalma igen sárga, s mig azt zöldre meg nem festik,
 616 18|                csináltatott a szamárnak, s a mint felköték a jámbor
 617 18|            nélkül, szabad szemmel nézni, s ha már tudja, hogy mások
 618 18|                 az ellenzékhez tartozom, s merem mondani, hogy pártomnak
 619 18|            szemüvegét sohasem használom, s ennek köszönöm, hogy pártomnak
 620 18|               azonnal készpénzt akarunk, s a nemzettől követeljük,
 621 18|                     fogunk magunk közől, s éppen ugy nem irgalmazunk
 622 18|               elnevezést megérdemlené, - s az illető köztünk akarna
 623 18|             tavasz melegével jő hozzánk, s az ősznek elején melegebb
 624 18|        rokonaitól öleléssel bucsuzik el, s ha szerencsésen visszaérkezik, -
 625 18|                ön az ellenvéleményektől, s minél inkább mosófázzák
 626 18|        jobbágygyermek, el ne keseredjék; s ha lassan halad a szabadulás,
 627 18|          parányiak ahhoz, ki mindenható, s a világot mégis hat napig
 628 18|          köszönte meg a figyelmeztetést, s megigérte, hogy az öreg
 629 18|            mandulát, szentjánoskenyeret, s a falánk gyermek egy hét
 630 18|            torkos lesz, apródonkint lop, s olyan gazemberré képződik,
 631 18|           leszabadul a csikó, ficzánkol, s a levegőbe rug; mert érzi
 632 18|                  az állati rész, a lélek s az ész sem fog élhetetlenül
 633 18|                 küzdenek a vadság ellen, s a kiben van lélekerő, önmagát
 634 18|             rejtő kalász későn képződik, s vajmi nagy bolond lenne
 635 18|             napokban egyszerre megszünt, s a fiu odadobott fékkel rohan
 636 18|           szerencsésen összetalálkoznak, s az a természet, a mi a vándormadarakban,
 637 18|                kevésbbé, mint a többi.~- S ezt előre megjövendöli a
 638 18|                 bankót nyomott markomba, s azt mondja: mától fogva
 639 18|              torkon fogta a szilaj vért, s apjának két órai predikácziója
 640 18|               tekintett szét a szobában, s a távozni készülő Kapust
 641 19|           melyből az irigy el nem vehet, s a melynek nem jut eszébe,
 642 19|             hangja fölhallik az udvarra, s a komondor ráfülel a zajra,
 643 19|       megbocsájtott.~Korán ment férjhez, s lányainak inkább testvéréhez,
 644 19|         dugaszolták a fokhagymapalántát, s a komposszesszoratusnak
 645 19|             menyecske két kézzel segélt, s a szomszédasszonynak még
 646 19|                  fővárosias ügyességgel, s rég megszokott tisztelettel
 647 19|                örömteljesen Csillagné, - s miután az kezét megcsókolá, -
 648 19|               bizalmasan szemre vette, - s a teljesen kifejlődött ifjunak
 649 19|                  nem fér meg szivünkben, s ti hálátlanok, gunyoltok,
 650 19|                 is tele volt édességgel, s már készült az üritéshez,
 651 19|    visszacsusztatta vele a nyalánkságot, s azt mondja az anya felé
 652 19|                  ezt őszintén megvallom, s bünömért bocsánatot kérek,
 653 19|      gyermekőszinteségből mit sem veszt, s azt a gondolatot mondja
 654 19|              mögött közeledett anyjához, s annak derekába kapaszkodott,
 655 19|                 mondja Endre kaczagva, - s annak magam is nagyon örülök;
 656 19|      okoskodással a kisebbekre utalva, - s mikor megigérte Endre, hogy
 657 19|               nehezen elvette a czukrot, s eltürte, hogy az ifju még
 658 19|             megsimogassa gazdag fürteit; s mivel már nem félt a tréfától,
 659 19|               valóban komolyan mondja-e? s a mint meggyőződött, hirtelen
 660 19|                 közől kiszabadult volna, s Ida mellett külön csoportban
 661 19|          megbocsájtható önzéseik vannak, s még az oroszlánok életében
 662 19|                 apa még csak okoskodnék, s a veszélyre mértéket alkalmaz,
 663 19|                gondolt, hajadont talált, s azonnal a sima nyelven szólt
 664 19|                  a kertbe menekülhessen, s az egyedüliségben észlelje
 665 19|                 társaséletnek örömeiben, s az odakinált tiszteletet
 666 19|                   szárnyait meglebbenti, s most arra került a sor,
 667 19|                virágait. Arcza kipirult, s e figyelő állásban az egész
 668 19|              figyelem adóját elfogadtad, s jól esett szivednek, hogy
 669 19|               mérted össze gyermekeddel, s ennél már kevesebb vagy:
 670 19|                lény, ki ábrándjaira vár, s hogy azok meg ne csalják,
 671 19|            kinálkozik illatos virágaival s az anya egyetlenegyet sem
 672 19|         megvesztegethetlen néz le rájuk, s a megkisérlett, de meg nem
 673 19|                sorba ölelje és csókolja, s már futásnak indult, hogy
 674 19|                  mikor a férj elébe lép, s tán mert diadalérzettel
 675 19|                 korában akará megölelni, s attól kelle félni, hogy
 676 19|                még kissé! - mondja a nő, s kezét férjének karába füzé.~-
 677 19|            vastag igazságot Bécs felé.~- S mi történt ma?~- Nem fogom
 678 19|             vonakodik beösmerni a hibát, s nem üti meg a dobot, hogy
 679 19|                szemei könyben özönlének, s hogy eltakarja férje elől,
 680 19|                 férje elől, félrenézett, s mig a férj lelkesülten beszélt,
 681 19|                 az ifjunak elbeszélését, s egészen kitalálta, hogy
 682 19|                  minő gondolatok vannak, s mégegyszer és hosszan tekintvén
 683 20|               hanem tulajdon érdemedért, s magad leszesz oka, ha a
 684 20|                 hinni, hogy valamit tud, s azért bért követelhetne
 685 20|           szóliták, azt felelte: tessék, s ha sebes posta kellett,
 686 20|    megkérgesedett, eszét fölverte a gaz, s nem lévén alkalma nyilatkozni:
 687 20|       nyilatkozni: rajt maradt a rozsda, s lett belőle mogorva prókátor,
 688 20|            reggeltől estig gyertyát önt, s annyi rajta a fagygyu, ha
 689 20|                 kikapta bizonyitványban, s e szük uti podgyászszal
 690 20|           utasitás szerint szóról szóra, s mikor a főméltóságu uraságnak
 691 20|              legtöbbször mást.~- M...á...s...t!!! - Kiált a princzipális,
 692 20|               fölbontatlan levél hevert, s azok közől Vadassy grófnak
 693 20|           parasztok mellett deklamálnak, s e miatt a kormány sem tudja,
 694 20|           védelmezzem a nemesi jussokat, s tőlem igen sokat vár a kormány;
 695 20|                hogy koldust produkáljak, s a vármegye házában beszéljem
 696 20|              urat, mindenről tudósitson, s ha azt látom, hogy váratlan
 697 20|           fiskális ur megcsóválta fejét, s ha egyedül van, az asztalhoz
 698 20|                egyik főnöke sem beszélt, s elszörnyüködött a gondatlan
 699 20|               beüté a nagy tintatartóba, s a következő értesitést irta:~"
 700 20|                hajszálnyit sem engedtem, s igen köszönöm, hogy méltóságod
 701 20|             rétjeit, azok adnak dézsmát, s a tiszta jövedelmet méltóságod
 702 20|            méltóztatik eljönni szántani? S arról ne is álmodjék méltóságod,
 703 20|                 urihatóságnak vége lesz, s ha panasza van méltóságodnak,
 704 20|             szolgabiró előtt megjelenni, s ott állva könyörögni, méltóztassék
 705 20|                minden embernek öregapja, s hogy azokért is ugy halt
 706 20|                   mint szántja a földet, s nem győzünk mogyorófát termeszteni
 707 20|                ki a jobbágyból a munkát, s ha fölszabaditjuk: a gaz
 708 20|                könyörgi a henye életből, s ha egy huszast mutat, kér
 709 20|           legfölebb egy nagy erdő válik, s az ur élhet vadászatból,
 710 20|            orrunkra bukunk, az behorpad, s a tapasztalt emberek messziről
 711 20|                  mindjárt komázni merne, s hova jutna a tekintély,
 712 20|             terité ki maga elé a papirt, s el akará kezdeni a másolást;
 713 20|                de hirtelen mást gondolt, s mindjárt hevenyében ellenvéleményt
 714 20|                 próbálja meg a replikát, s a mily bizonyos, hogy azonnal
 715 20|            áldozott vérben és vagyonban, s méltán hagyta a jobbágyra
 716 20|                 egész erejével szolgált, s a haza nem ingyen koszoruzta
 717 20|                  véres munkája megszünt, s hogy a jobbágyot folyton
 718 20|              vagy rosszul osztozunk meg, s a gyengébb felet rútul megcsaltuk,
 719 20|                  felet rútul megcsaltuk, s olyan ellenséget verünk,
 720 20|             harapni, mely ingyenben van, s méginkább pirul, hogy az
 721 20|                 ki tennivalót nem talál, s nagyon meglátszik az országon,
 722 20|               nemességnek eszmélő része, s a rég szenvedőben testvérére
 723 20|                  e nép régi erkölcséből, s midőn a nemesség a szörnyü
 724 20|              emelkednék a föld szinéről, s a mely fának dereka elrothadt,
 725 20|       legmélyebben.~Ez az én véleményem, s ha ez őszinte szavak miatt
 726 20|                  kérdett más értelemmel, s várta, hogy a mogorva ember
 727 20|            tekintett az ifjunak iratára, s mivel a fogalmazványon nem
 728 20|              alant pedig tulajdon nevét, s a fiunak szokott pontosságában
 729 21|               mely a parancsolást várta, s az adott jelre elhuzta a
 730 21|    legnyugodtabbat is biztatja valamire, s a fiatal ember nem képes
 731 21|              megállni, karjai kinyulnak, s a világot akarja átölelni.
 732 21|                 bizalmasság elkezdődött, s egymásnak hüséges pajtásai
 733 21|                 néhány órára józanságát, s először életében kiesik
 734 21|          életében kiesik az embersorból, s eltüri, hogy benne az állat
 735 21|                 mint mondá, tovább ment, s egy tele palaczkból betöltött
 736 21|                  csengése általános lőn, s a korcsmáros jól számitá,
 737 21|                nyaku üveggel állt elébe, s a barátság kedveért a palaczkot
 738 21|               bölcseségét ránk tukmálja, s jaj nekünk, ha ráhallgatunk,
 739 21|              különben hajnalra elalszom, s nem hallhatom meg, mi az
 740 21|               forditanak a józan észnek, s néhány órát elpoharaznak;
 741 21|                 asztal alá henteredni, - s mindezt czimboraságért?
 742 21|              hangja kiver a többi közől, s Endre másodszor hallja,
 743 21|               meglepnek őszinteségükkel, s kitanuljuk, hogy valódi
 744 21|               ilyet.~Tovább kanyarodtak, s mindketten megbarátkoztak
 745 21|        helyezetnek nevetséges oldalával, s ugy tekinték az egészet,
 746 21|              szokatlan bőbeszédü lett, - s azt nyerték vele, hogy a
 747 21|                 tellett a kinálgatásban, s közben nagyon busult, hogy
 748 21|               poharat, - körbe álljatok, s három tele poharat üritünk
 749 21|             bolondkompániába bevegyük.~- S a ki meg nem iszsza?~- Fejére
 750 21|               hirtelen levette kalapját, s a többit is hasonlóra szólitotta,
 751 21|                  előtt csordultig tölté, s hogy ideje legyen a bort
 752 21|             néhány üdvözlő szót mondott, s a megüresült poharat szájához
 753 21|               ismételte Endrével együtt, s most ő követelte, hogy a
 754 21|              kötnek az ügyvédi vizsgáig, s baráti kézzel kötelezik
 755 21|           benneteket, hüséges czimborák, s beavatlak a bolondkompániába,
 756 21|              szamárkompániának neveznek, s oda csak olyant vesznek
 757 21|               megvan határozott értelme, s midőn a bolondkompániába
 758 21|           mondják; igazán nagy bolond; - s a hol jó társaság van, az
 759 21|               remélem, nem vállalkozunk, s hogy a kinevettetésnek szégyene
 760 21|              kivánok minden inditványra, s ha a három közül kettő helyesli
 761 21|                  vakon alávetem magamat, s a bolondot elkövetni segélem.~-
 762 21|             minden okosság ki van zárva, s ha csak hárman vagyunk együtt
 763 21|                 Megalakult a kompánia, - s előszörre inditványozom
 764 21|             ötven tele palaczknak levét, s kérdi a vezér:~- Mit mond
 765 22|                  Sokat igérő volt e kor, s a legbuzgóbbak is félve
 766 22|        haszonvételek töröltessenek el.~- S ezt a gróf könyvben irta
 767 22|             nemességet kivétel nélkül.~- S ha igy a nemesség értelem
 768 22|               körömrágó takarékossághoz, s a mely nép legkönnyebben
 769 22|           barátom, hosszu ut volt nekem, s nem marad időm a pihenésre!
 770 22|       öltözetében, féltékenyebben őrzöm, s irtózom a gondolattól, hogy
 771 22|               kitörölje az élők sorából, s mindazt, mi magyarságunknak
 772 22|                 e földnek megtartásaért, s a bátor karut azzal jutalmaztuk,
 773 22|                megtettük nemes embernek, s a tót, oláh, rácz bejutott
 774 22|           bejutott a magyar alkotmányba, s akkor oly szent lett az
 775 22|              közöttünk kivánjon maradni, s jobb legyen az, a mit tőlünk
 776 22|                  vagy ellenségeddé lesz, s utána megyen a többi. Régóta
 777 22|                mely összetart bennünket, s az éhes hiuságot más fogja
 778 22|                  Azok után fog vadászni, s mivel nem te osztogatod,
 779 22|         értelmiséget folyton összetartá, s a tót, oláh és rácz nemest
 780 22|            külföldről valóban haza siet? s melyik lesz az, kinek befolyására
 781 22|        köznemességnek tekintélyes része, s ha a gróf a pártmozgalomba
 782 22|                kértére jő haza Párisból, s mivel az ön főnöke az uradalmi
 783 22|        hadjáratnak végével Párisba ment, s inkább ott él, mint akárhol.
 784 22|           bolondkompánia remekelni akar, s minthogy társaim a grófot
 785 22|            szerencsétlen gondolat lenne, s mindenre kérem, hogy megakadályozza.~-
 786 22|            bolondságot fogunk elkövetni, s remélem, bebizonyitjuk,
 787 22|                  alapjában támadjuk meg, s a kemény vitában nem mindig
 788 22|      véleményszabadságot meg ne sértsük, s tulajdon hibánk lesz, ha
 789 22|               engednek szenvedélyeiknek, s az ön társait bizonyosan
 790 22|                de maguk nem viszonozták, s ez volt eszméiknek diadala;
 791 22|              Zöld fá"-ban gyültek össze, s ott várták a birálatnak
 792 22|             birálókkal közölte nézeteit, s mikor a poharazók fölszóliták
 793 22|         czigányokat előre parancsolnánk, s az én főnökömet politikai
 794 22|           kötözni való bolondok vagyunk, s méltán megérdemlenénk, hogy
 795 22|              méltó jutalmát fizetjük ki, s ugy hiszem, a bolond kompánia
 796 22|                 gazdád elverné a grófot, s beülne a sok dominiumba.~-
 797 22|               bennem helyezett bizalmat; s reménylem, ugy elváltoztok,
 798 22|                egy esztendőt adunk néki, s ha nem sikerül...~- Ki fogtok
 799 23|                mozduljon régi állásából, s a bécsi kormány mosolyogva
 800 23|         csoportokban járkált a városban, s a kiugrasztott hirnek valósulását
 801 23|                világosan fogok szólni, - s mindenekelőtt azt szeretném,
 802 23|                 magyarázza a főjegyző, - s igen természetes a meglepetés,
 803 23|       arisztokráczia keményen meglakolt, s a bünhödést azért érdemlette
 804 23|             okokat szolgáltatja nekem, - s ekkép én tanulok méltóságodtól.~-
 805 23|                  én kérdeztem, ő felelt, s teljes okom van a megelégedésre. -
 806 23|               kezdé nem érteni a dolgot, s igen kiváncsian várta az
 807 23|           nemesség tömegestől beérkezik, s a nagy elvi kérdésekben
 808 23|              ezután honn akarok maradni, s azon párthoz csatlakozom,
 809 23|         járókelőknek zaja fölhallatszék, s a gróf kiváncsian nyitá
 810 23|                 macskazenét vár valahol, s a grófnak kedve kerekedett
 811 23|                Tegyük föl, hogy ösmerné, s én például igen makacs kormánypárti
 812 23|               veszedelmes és megalázó, - s nem tagadom emberi gyarlóságomat,
 813 23|        tanulmányait, kilépett az életbe, s ott mogorva tekintélylyel
 814 23|                 önálló véleménye legyen, s ezt kimondani merje. Az
 815 23|         ugyanezen gondolattal jött haza, s minthogy a kész tekintélyek
 816 23|                  fiatalság félrehuzódik, s a mi legveszedelmesebb,
 817 23|                  a fiatalság jobbat lát, s kedvet kap tisztességes
 818 23|              rokonszenve merre hajlik, - s ha csakugyan ki van jelölve
 819 23|           kihuzta takarójából a levelet, s azonnal megösmerte, hogy
 820 23|               irt sorait nem olvasta el, s azt gondolván, hogy az szóról
 821 23|                tulajdon kezével végezte, s a levelet igy küldé a grófnak.
 822 23|             grófnak tetszett a vélemény, s örült, hogy vén ügyvéde
 823 23|             eltalálta tulajdon ösztönét, s a gróf mindjárt elhatározta,
 824 23|          tulajdon véleményemet irtam le, s megirtam azt is, hogy készen
 825 23|              elvette előlem az irományt, s várom minden pillanatban,
 826 23|         véleményét elolvasatlan aláirta, s a grófnak mint tulajdon
 827 23|                   Ebből szép tréfa lesz, s megvallom, sajnálom, ha
 828 23|                 öregnek a gyors választ, s megigérte, hogy azon irányban
 829 23|        résztvenni, mint az öreg ur irta, s hálából egy ezerest dugott
 830 23|         viszontlátásig, - mondja a gróf, s a levélben czélzott elválásra
 831 23|                is magát nagy sietséggel, s a nagy lépcsőkön aláhaladva
 832 23|                  átbetüzhet egy levelet, s megérti, a mi a levélbe
 833 23|                 betüig, - mondja a gróf, s még átadta a levelet ezen
 834 24|                  elolvasta. Haza rohant, s a patvariának ajtaját benyitotta.~-
 835 24|                  mint tulajdon munkámat, s elküldtem a grófnak.~- Igen
 836 24|         kormánypártot végképen megverte, s ennek maga az oka?~- Annak
 837 24|                  alá, aztán ott röhög.~- S maga engem kinevet.~- Nem
 838 24|             megirtam saját véleményemet, s végül kifejeztem, hogy el
 839 24|        Mindenekelőtt becsületes ember, - s a ki ezen könnyelmüen kételkednék,
 840 24|            alázatosság nagy kapitális.~- S minthogy ezen kapitálisom
 841 24|                  eltávozott az irodából, s bár nem érte valami életbevágó
 842 24|                 város alatti ligetben, - s mivel a gyülésnek lefolyása
 843 24|              szavamra el akart ájulni, - s egyszer nyöszörögve sugja,
 844 24|                elől elvette az irományt, s annak eltávozta után elolvasás
 845 24|                elolvasás nélkül aláirta, s méltóságodnak czimezte.~-
 846 24|              mindenütt kereste a grófot, s nyomról-nyomra csapázott
 847 24|                 siettem méltóságod után, s alázatosan bocsánatot kérve
 848 24|             tréfálni, méltóságos uram, - s ha megengedi, megmagyarázom
 849 24|                  baj, méltóságos uram, - s a fiatal embert visszaveszem.
 850 24|               eddigi politikai nézeteit, s meghagyja az én véleményemet
 851 24|                 ki az intést megértette, s ment, a merre tudott. A
 852 24|                gróf karonfogá Csillagot, s fölvezette az emeletbe,
 853 24|                 egy jobbágynak gyermeke, s abból él, a mit mindennapi
 854 24|               minden embernek öreg apja, s hogy azokért is meghalt
 855 24|                   mint szántja a földet, s nem győzünk mogyorófát termeszteni
 856 24|            elhivatom.~A gróf csengetett, s a cselédnek megparancsolá,
 857 24|                 vagy keresse a városban, s addig vissza ne jőjjön,
 858 24|                jőjjön, mig meg nem leli, s a gróf, valamint a főjegyző
 859 24|              világban a tudás a hatalom, s hogy a tanulás a jobbágygyermeknek
 860 24|             többé nem veheti hasznunkat, s akkorra már veszett nevünket
 861 24|                 számot a meglevő erővel, s a hol egyet találunk, azt
 862 24|              jőjjön be, - mondja a gróf, s aztán Csillaghoz fordul:
 863 24|              kegyed egészen független, - s ha kedve van, titkárom lehet.~-
 864 24|               téve, engem semmi sem véd, s nem szeretném, hogy méltóságod
 865 24|                leszek támasza kegyednek, s viszonzásul megmondja, mit
 866 24|             ujjmutatást hálásan követem, s magamat méltóságod jó akaratába
 867 24|                 Csillagéval találkoztak, s mindketten visszagondoltak
 868 24|             sietett az előbbi szállásra, s az utczán mindjárt fogadott
 869 24|                 most nem mondtam semmit, s ön sem mondhat ellenkezőt
 870 25|        vásártértől négy órányira lakott, s nem akart négy órával tovább
 871 25|            keresztülvihette az ellenzék, s a küszöbön levő országgyülésre
 872 25|            mindenkinek szájában jogosak, s a mennyiben az értelem megfontolt
 873 25|                  jogot véráron szerezte, s tulajdonnak vallja, - ódon
 874 25|              meglevőnél kevesebbet akar, s az egy forintot öt garasért
 875 25|                  is ur, mert az telivér, s kitér előtte a gubanczos
 876 25|              hivatalleső, titkon hazudó, s mind olyan gyimgyom, mely
 877 25|                is kell, nem csak kenyér, s miatta törjék ki szomszédjának
 878 25|            összefutottak a kárvallottak, s egymás után adták kézbe
 879 25|              megjelent a haragos magyar, s megszokott bizalmassággal
 880 25|                 süvegét a nagy asztalra, s azt mondja:~- Barátom, én
 881 25|           megkérődzik a lenyelt falatot, s másodszorra rágják meg.
 882 25|                    Elrepedjek mérgemben, s a hajduval ragasztassam
 883 25|                 is. - Esedezik a vendég, s azután folytatja. Mi vagyok
 884 25|        felelhetett, az ajtón kopogattak, s egy igen fejhajtó uri ember
 885 25|                 helyét, a hol megálljon, s egész arcza olyan kérő volt,
 886 25|                     kezdi a nyájas ur, - s minthogy mindhárman egy
 887 25|                 megye tulment a határon, s a kormányt illő figyelmeztetnünk,
 888 25|              minden veszélyes mozgalmat, s mi ugy szolgáljuk hiven
 889 25|              magunk erejében nem bizunk, s mindjárt az igen erőset
 890 25|                  felbőszitettük volna, - s csak a kormány halászhatott
 891 25|                  okot, ez a mi ágyunk, - s ha az okból kifogytunk,
 892 25|              mindenesetre alkotmányos.~- S a kormány érdekei?~- Mi
 893 25|                állat, van fa, van virág, s mindenik osztályban van
 894 25|            vagyok, őseim is azok voltak, s most kriminális pert indítanak
 895 25|                 fizetni, mint a paraszt, s rám szavazzák, hogy a robotot
 896 25|           mellemre szegezik a pisztolyt, s miért? mert nem akarok egyenlő
 897 25|           valóságnak nagyon veszedelmes, s a mely kormány behunyja
 898 25|          érinteni, mely már meggyengült, s közel vala az elszakadáshoz,
 899 25|               tisztelte meg az alispánt, s ha az hirtelen egy széket
 900 25|                  magyar koronának tagja, s olyan nemes ember, mint
 901 25|                  az adó, elengedi robot, s a paraszt lehet vármegye:
 902 25|               mindenféle érdekbeszédnek, s meghatottan mondja barátjának.~-
 903 25|                 mint a szennyes önérdek, s a ki csak a kormánynak alázatosan
 904 25|               alázatosan akar szolgálni, s a ki a nemességgel geschäftelni
 905 25|                  Egyik sem enged semmit, s ha a kormány markukba adná
 906 25|             épittetnének a megyeház elé, s az ellenvéleményt kötéllel
 907 25|               van mérséklet és túlság.~- S mit kiván az a másik mérséklet?~-
 908 25|                át büntették önvéreinket, s mig azt megtürjük, hogy
 909 25|               pénzzel vegyen nemességet, s a teritett asztalnál mellénk
 910 25|              kizárjuk minden hivatalból, s még eszének sem akarjuk
 911 25|                  Ez a másik párt mondja, s kérlek, azok után, miket
 912 25|              legyenek bölcsek a vezetők, s uralkodjanak a tömeg fölött,
 913 25|            munkáit, a jövendőnek titkát, s abból vigasztallak meg:
 914 26|               nem tanitják az oskolában, s a ki meg nem tanulja, az
 915 26|                 Már pedig az élet rövid, s az orvosi tudomány nem találta
 916 26|                 megválasztani követeket, s a megyei közvélemény Faragót
 917 26|               nagyon elkéstem a multban, s nincsen olyan hosszu madzag,
 918 26|                ketten az országgyülésen, s hihetőleg én rajtam nevetnének,
 919 26|          hihetőleg én rajtam nevetnének, s rólam mondanák: nem illem
 920 26|            mondanák: nem illem hozzád, - s arra vén vagyok, hogy én
 921 26|         országgyülés hosszura nyulhatik, s ki áll érte jót, hogy a
 922 26|            maradók fölül nem kerekednek, s olyan utasitást nem adnak,
 923 26|                  öreg a háznál, barátom, s mig én leszek itthon a mérsékelt
 924 26|          ragaszkodtam; a mult szép volt, s azon korban, a körülményekre
 925 26|                 egy részét kezdem hinni, s a hitben örömest lépegetek
 926 26|            lábával folyvást tartózkodik, s addig a másikra nem nehezkedik,
 927 26|                 a régi szagot elereszti, s a savanyú helyett édeset
 928 26|              gyarlóságai vele születnek, s együtt halnak meg. Másra
 929 26|                  bolond egyetértéstől, - s ezen meggyőződésben a magam
 930 26|             pártomban sokféle ember van, s látom, hogy nem ugyanazon
 931 26|                 az undok érdekek fölött, s a mi a mérsékletben nemes
 932 26|              annyit szabad valósitani, - s a mi a haladásból igaz és
 933 26|          tapasztalatom az én tömegemben, s bár tőled nem kérdeztem,
 934 26|              oldalon.~- Helyesen mondád, s igen szeretem, hogy kitaláltad.~-
 935 26|                vélemények érlelik meg, - s én erősebbnek véltem a hazafiui
 936 26|                 mellett, - de szemben, - s a miben mi megegyezünk,
 937 26|             némely türelmesebb olvasó, - s ha a munkát nem időölésért
 938 26|          szavakat a hagyomány tartá meg, s egész kegyelettel irtam
 939 26|                   valamiben megegyeztek, s mindkettő örült, hogy valamely
 940 26|                 voltak az eredményben, - s hogy azon egyezkedés megnyugtató
 941 26|           bizonyítja szükségességüket, - s ha az emberi gyarlóság efféle
 942 26|    jurátus-fészek mindig a kávéház volt, s ott több a káromkodás az
 943 26|                négy fal között maradjon, s a társaság kedveért kénytelen
 944 26|                tudományosság pusztul el, s egész magyarán kimondom:
 945 26|                   Igen röviden feleltél, s hihetőleg hited, reményed,
 946 26|              gyengék a mostani legények, s a fiatalságban mindaddig
 947 26|                  fél tőlem, mint szeret, s akármire van szüksége, a
 948 26|          szakácsné előbb tudja, mint én, s feleségem nagy feneket keritve
 949 26|                de közeliteni nem tudunk, s félek, hogy a fiu olyan
 950 26|                   tartsd szemmel a fiut, s ha az apára van szükség,
 951 26|              valóságos pajtások vagytok, s minden ilyen ficzkó eleven
 952 26|              eszmék támadó természetüek, s e támadásban van olyan erős
 953 26|                  Az ember ura a földnek, s megszokta, hogy a teremtmények
 954 26|                az ő szolgálatára vannak, s ezeken oly nagymértékben
 955 26|               választottabbaknak hiszik, s azon ösztön, mely minden
 956 26|             alatt már a támadásra fokoz, s erőnek erejével tukmálja
 957 26|               szabadságom megsértésével; s ha az én fejemnek kérge
 958 26|                fejemnek kérge keményebb, s mielőtt vakon elhinném az
 959 26|              mérd az emberek mértékével, s a jó szándék mentse ki a
 960 26|                 magamat ezen erkölcsben, s megigérem, hogy nem fognak
 961 26|           havából híznak meg a folyamok, s bár a magasból rohannak
 962 26|                 tanulmányozásra kapatom, s ha majd többet tudnak, mint
 963 26|            hajlandó ösztön nem nyugszik, s tanitványokat keres.~- Boldogok,
 964 26|                   Nem fa, rengeteg erdő, s te azt le akarod vágni.~-
 965 26|                    Tehát türelmet kérek, s ha Pozsonyból visszatérve,
 966 27|                 kötet felé nyujtózkodik, s nem kevés bánat lep meg,
 967 27|          köztéren, mint a régiséggyüjtő, s emlékezéseimet, melyeknek
 968 27|              hogy vállára könyököljenek, s reggeli kávéjából felét
 969 27|                  ül egy kávéházi cseléd, s a tekeasztalra helyezett,
 970 27|             forditás után számot huz ki, s annak mennyiségét kikiáltja
 971 27|            kikiáltják a harmadik nyerőt, s akkor a hordóforgató a tálat
 972 27|                 tálat a nyerő elé tolja, s egy ujabb játszmára hosszu
 973 27|                ruhából nagyon kivedlett, s a szerencsét meg akarná
 974 27|             nagyon ösmerheti az utóbbit, s mivel közelében ülvén, látja,
 975 27|                    kurjantja reménykedő, s már a tál után kap, midőn
 976 27|                  még megtoldja a számot, s igy lesz együtt neun und
 977 27|                 dúlt képpel a csalódott, s álló helyébe a hordóforgatónak
 978 27|                 hirtelen oldalt fordult, s egy számot huzott ki, mely
 979 27|        ügyességgel épen a kilenczes lőn, s a nyertes atyafi mégis a
 980 27|                  jó ruhát lehuzott róla, s ily kopott mezben csak még
 981 27|                 róla a szőrt és a színt, s egy kis könnyelmüségért
 982 27|                kivülről is betakarhatná, s a pozsonyi vizből két itczényit
 983 27|               rimánkodva kért költséget, s valóban érzi, hogy nem fog
 984 27|                  a vaderőnek megvedleni, s ha a zajgó tömegnek tüdeje
 985 27|                asztalhoz ütődik a lapda, s egyik oldala, letörik, -
 986 27|                 kiméletlen piszkolódása, s merem mondani, hogy a Hollinger-kávéház
 987 27|                illető nem nézett vissza, s nem tudták, véletlen illik-e
 988 27|              korcsmárosnak minden borát, s ha megittuk, más korcsmába
 989 27|                tömött bajuszu jurátus.~- S miért nem mehetnénk, ha
 990 27|            markolható igazságot mondott, s az ifju jurátus hirtelen
 991 27|          Hollingerben sem ficzamodik ki, s hogy a találó igazság igen
 992 27|          háládatos közönségre talál itt, s azon nevetnek, ki táltosakat
 993 27|             bámulókra akart szert tenni, s ime, az egész környezet
 994 27|        hetvenkedése közmondásossá válik, s ugy rákapnak, hogy az egész
 995 27|                 jókor áttér más tárgyra, s igy menekül meg a legveszedelmesebb
 996 27|                   a kaczaj!~Meggyógyult, s megint azt mondom: Ne bántsátok
 997 27|            gyülekezett össze Pozsonyban, s kiválasztott tanyájuk a
 998 27|        jurátusokként akarnak tekintetni, s ez állapot az ügyvédi vizsgáig
 999 27|             Magánviszonyaikban szabadok, s korlátot testületi törvények
1000 27|               Kovács ijesztő mennyiségü, s bármely nagy társaságban