Chapter

1001 27|              elkezdi a klasszifikácziót, s az első héten három Kovácsot
1002 27|                  Kovácsot ujrakeresztel, s azon jelzést használja,
1003 27|          illetőnek egyénisége jelel meg, s e klasszifikáczió igazabb,
1004 27|           kiadandó szállás: lakót vár, - s mivel a gazda nem kéri a
1005 27|                irótollnak faragna meg, - s ha ilyent nem kap, összefaragja
1006 27|                  megkivánja a vonzalmat, s ha szeretőt nem talál, keres
1007 27|             olyan könnyelműt, mint maga, s vonzalmának egész tőkéjét
1008 27|                  hosszu engedelmesség, - s hogy most elszabadult a
1009 27|                  összeszedi, ma ő fizet, s a jó étvágynak drága árát
1010 27|                  hisz ő most először ur, s édes méz a szájának, hogy
1011 27|               fél, neki engedelmeskedik, s őt mondja: tekintetes urnak.~
1012 27|                hat csapatban fordul meg, s ügyesen kikerüli, hogy a
1013 27|              nagyon jó étvágygyal eszik, s kész fogadni, hogy kilencz
1014 27|                 ingyent potyának mondja, s hogy a sok Kovácsot össze
1015 27|            mesteremberek ügyességének, - s mégis éppen ez a jól kiválasztott
1016 27|                ellensége lőn gazdájának, s messziről mutogatnak rá,
1017 27|                  a könnyen pattanó zárt, s a belépés után ébenfabotjával
1018 27|          parancsolja, hogy széket adjon, s azt előbb letörülteti, valamint
1019 27|        világosság felé tartva vizsgálja, s e nagy körültekintés után
1020 27|              nyalábot hosszan nézegette, s a legédeskésebb hangon kérdi
1021 27|               udvariasság émelygős volt, s jurátusok között szükségtelen;
1022 27|                  egyre-másra megutálták, s végre a szoknyába illő édeskésség
1023 27|                 füllentést már megrótta, s nro. III. Kovács barátunkat
1024 27|        közvéleményt nem fogják megvetni, s óvakodtak olyan tulságoktól,
1025 27|                  egyénnek cselekedeteit, s hogy mindent megbirál, még
1026 27|                kiséré a fiatal embert, - s a Hollingerben kezdődött
1027 27|                 pályát megfutni akarták, s jaj volt az olyannak, kire
1028 27|                mondani a Hollingerről, - s az életből szedett adatok
1029 28|                munkának folyama szerint, s azonnal látandja az olvasó,
1030 28|             akkor erős jelentéssel birt, s a kiről elmondták, az tekintélyre
1031 28|                ügyvéd diplomát kapott, - s általános közhit szerint
1032 28|               megszabadulunk a könyvtől. S a Hollingerben ezen szavakat
1033 28|                  a tejfölös fazékba üti, s a ráragadt tejfölt a tintával
1034 28|       ujjszopásnak más-más nemei vannak; s minden fokozatnál maga a
1035 28|                 a fiu megérni legénynek, s a gyermekkori maszatból
1036 28|                  pilleszárnyassá alakul, s talán mondhatnám, öntudatosan
1037 28|               gorombaság, pinczérpofozás s ezer más apróság igen bocsánandó
1038 28|               kivül kisütött a napsugár, s hogy Angliát ne emlitsem,
1039 28|               most is, hát még 1830-ban, s igen elhihető, hogy a Hollingerben
1040 28|                  testgyakorló intézetbe, s a tanitótól kialkudta az
1041 28|               nincsen önmagában bizalma, s a közönséges okoskodásnak
1042 28|              bizonyitó, mi zajt hallunk, s visszafordulva látunk egy
1043 28|            Bizonyosan menekülni vágyunk, s bár előttünk két öles árok
1044 28|              kerités közé menekülhetünk, s én reménylem, hogy ön ijedtében
1045 28|                  ősi erejét nem ismerte, s mivel az erő még abban sem
1046 28|             pedig ugy, hogy hire menjen, s a komédiának valami érdekessége
1047 28|           tanuskodnak az adomás könyvek, s a ki az erőt a tréfában
1048 28|                 erőt nagy kazánba zárta, s az első gőzhajónak kerekeit
1049 28|             féktelenségben nyilatkozott, s a pozsonyi karzatokon ugy
1050 28|                miképen rendszereztettek, s hogy azokat könyvekből is
1051 28|        tulpartjára.~A véletlen segitett, s a bárdolatlan őserőt az
1052 28|            fiatalság társulattá alakult, s tanulmányozással foglalkozott,
1053 28|           tanulmányozással foglalkozott, s élő tanuk bizonyitják, hogy
1054 28|             könyvet a Hollingerbe vitte, s a nagy asztalra helyezte.
1055 28|               fölmelegiték az ifju vért, s a láng gyujtani kivánt,
1056 28|                  országgyülés tagjaiból, s eddigi nyilatkozataik szerint
1057 28|         büntethet? A mije van: szóval, - s mivel csak dicsérhet és
1058 28|               vagy amugy tulságoskodott, s itélete még mindig gyermekes,
1059 28|                tőlük magasztalást várni, s kik elég gyávák tőlük félni. -
1060 28|                 állat nincsen a világon, s telhetetlensége éppen akkor,
1061 28|             később az indokot kitalálja, s megdönthetlen bebizonyitja,
1062 28|                ölte meg Jeruzsálemben, - s ma őrülteknek mondja őket
1063 28|              melyet a Kapus ott hagyott, s egyetlen nem találkozott,
1064 28|                   a szomszéd a másiknak, s e taszigálás élénk kaczajra
1065 28|                 társalgást jól hallotta, s némi kedvetlenséggel mondja
1066 28|          Engedelmeskedem a többségnek, - s mivel ennél nagyobb egyetértés
1067 28|        nehezebbet választom: megtanulom, s kérdezlek benneteket: ki
1068 28|                 legénykedő természetére, s azonnal meghatározandónak
1069 28|         pénztárába tesszük.~Megegyeztek, s a tételeket a pénztárnok
1070 28|              vágya még inkább élesztett, s ezen rovásra arra is vállalkoznak,
1071 28|             szakácskönyvet tanulunk meg, s majd abból fogunk főzni.~-
1072 29|                 a munkásságnak hatalmát, s a körülményekből kiparancsolja
1073 29|                  alkalmazza ismerőseire, s a tapasztalat igazolandja
1074 29|         öntudatos versenytársak mellett, s erre megint Törökország
1075 29|               otthon maradhat az; terei, s ebben a lakosság, a természeti
1076 29|                 mellett kimivelhetlenek, s a kimivelt szomszédok arra
1077 29|                 kereszténységre vezette, s ezzel Európában biztositotta
1078 29|             erkölcsöt adott a nemzetnek, s ezzel a mindig bálványozott
1079 29|              hogy nem léha czélért irom, s megtüri, hogy elmondjam
1080 29|             követelhette tőlünk a világ, s mint tudjuk, nem csalódott
1081 29|              kövérebb trágya a guanónál, s a tudomány bebizonyitotta,
1082 29|              robotos parasztot szántani, s két évi szakadatlan tapasztalatból
1083 29|                  szaladjanak el az évek, s kicsikarjuk a földből ugy,
1084 29|                  háboruban foglalkozott, s a birtokszerzésnek azon
1085 29|                  hiányzó takarékosságot, s meg kelle látnunk a bilincseket,
1086 29|                  és ipar milliókat igért s milliókat adott Európa kutató
1087 29|         erszényét a műipari műhelyekben, s mi jóformán félszázadig
1088 29|         összegének haladását meggátolta, s a lassankint elapadó ősi
1089 29|               Körmünkre égett a gyertya, s valamint a mesebeli majmok
1090 29|                  kanóczokat nem sodrunk, s azokat kellőleg ellátva
1091 29|               őserő megvolt, a bátorság, s ezt feles mértékben használtuk,
1092 29|             termékenyitésére törekedett, s ezen tudatban megrohanta
1093 29|                 egyuttal minden könyvet, s a ki Horváth Mihálynak történelméből
1094 29|                 rossz munkát a robotban, s ha kivételkép egy szorgalmas
1095 29|           marhavész elviheti igavonóját, s ha elhanyagolja telkét,
1096 29|              kereskedelem megalázó volt, s hogy uj korszak támadhasson,
1097 29|                  megtámadott alkotmányt, s ingerlő volt a példa, hogy
1098 29|                 juratériában jött össze, s hallgatta a "Törvények szelleme"
1099 29|             ingerlő táplálékul szolgált, s a gyönyörű tételek az élénk
1100 29|              eljártak az országgyülésre, s a véletlen ugy adta, hogy
1101 29|                   mint rendszer alapján, s a bolondkompániának vezére
1102 29|                bár jurátustársak voltak, s ezek előtt érthetlen volt
1103 29|                 futott e nyilatkozatnak, s este a Hollingerben minden
1104 29|            Megérkezett a bolondkompánia, s mint máskor, némi előjoggal,
1105 29|                 kiméletlen merészséggel, s az okát is megmondom, miért?~-
1106 29|                  munkát ő 1748-ban irta, s oly nagybecsü, hogy Napoleon
1107 29|              Olaszországban alapitották, s a fogadásuk, hogy mezitelen
1108 29|           Olaszországból Muszkaországba, s tartsa meg azt a fogadást,
1109 29|            tetszik, tökéletesen mindegy, s még agyamból a velő ki nem
1110 29|         gondolkodásnak egy uj eredménye, s igen csiklandozta, hogy
1111 29|            tanulmánynak édes gyümölcsét, s mindenesetre meggyőződtek,
1112 29|          voltaképen ki az a Montesquieu? s a bolondkompániabeliek apró
1113 29|              pajtás a nálánál erősebbet, s messziről kiáltja feléje:~-
1114 29|      önállósághoz elszántság kivántatik, s a puszta igazság egymagában
1115 29|                kifakadásoknak éljenezni, s ha most meggondolod előbb,
1116 29|                   a körülmények szerint, s mindkét izben oly nagy mértékben,
1117 29|                   eltértél szokásunktól, s nem magasztaltad, ki a szabadelvü
1118 29|                  a politikában a levegő, s belőle annyit szivok a mennyi
1119 29|        egyoldalulag gyakoroljuk.~- Igen, s épen azért mondják rólunk,
1120 29|              alázatosan, nekem nem kell, s ha kidobtok is, kimondom,
1121 29|                  föl a nagy hallgatóság, s az elhatározott ifjut a
1122 29|          köszönhetem a tanulási ösztönt, s mig velem látszék vitázni,
1123 29|           könnyelmüségeinket mondaná el, s egy szava sem jutna védelmünkre
1124 29|                egy munkaképesnek életét, s a gyermeki vagy rokoni szeretet
1125 29|              öntudatosságra törekedjünk, s a népszerüségnek koszorúját
1126 29|                mi vagyunk a közvélemény, s az a rosta, melyen át tisztitják
1127 29|             emlék, a valóságban megvolt, s hasonmása Pesten is megvolt,
1128 29|             hasonmása Pesten is megvolt, s hogy az mit eredményezett:
1129 30|              maga a lelkesülő fiatalság? s ki döbbent meg ettől leginkább?
1130 30|                 zugban kezdett orditani, s okoskodás helyett egyetlen
1131 30|                 okoskodtak a legények, - s első szándékuk az volt,
1132 30|                  fejezetben bemutattunk, s néhány találkozásra csak
1133 30|                kávés dolga; helyünk van, s ha nem volna, akkor mondhatnánk,
1134 30|                 érzik, hogy kiszorultak, s akarva-nemakarva okoskodniok
1135 30|                  négy-öt ép hangjuk van, s ha e négy hangra kerül a
1136 30|             először mert mértéket venni, s megösmerte a kicsiszolt
1137 30|                 A fiatalság szétszakadt, s a mely rész a közvélemény
1138 30|          közvélemény asztalát elfoglalá, s a lutrit zugba szoritotta,
1139 30|             elitélt. Előállt a küzdelem, s mint láttuk, a vad bátorság
1140 30|                 is megvolt a bátorság, - s a mi ezt még hatalmasabbá
1141 30|                bátorságon kivül észszel, s a magántanácskozmányokban
1142 30|         országgyülési tagok megrémültek, s a lovászmesteri hivatalt
1143 30|                  terjedt el a két eszme, s behatolt a Hollingernek
1144 30|                  a német szinház elejét, s minden bemenőt kifütyülünk.~-
1145 30|                  a szélről állók egyike, s aztán várta a tovább történendőket.~-
1146 30|                szemközt állva Faragónak, s aztán szinpadias állásba
1147 30|                  bemutatás egész legyen, s végre hetykén mondja: a
1148 30|                 legénynek illik a fütty, s fogadom, hogy egy plundrás
1149 30|         ijesztgetni akarja a közönséget, s rajtam akarja megpróbálni. -
1150 30|                   be kell bizonyitanunk; s ha bebizonyitottuk: elhiszi
1151 30|             legyen az legalább olyan jó, s akkor a magunk népe hazaszokik.~-
1152 30|            kiváltságos nemességnek joga, s e jogért a főurak elfeledték
1153 30|                 nemzetnek minden jobbja, s a bennünket rég gyalázó
1154 30|         befejezzük másoknak kezdeményét, s mik vagyunk, ha kérdezni
1155 30|             Foxra, Pittre, és sok másra, s mi, kiket korunknál fogva
1156 30|                  hagyta ott a bámulókat, s tervére gondolva távozott
1157 30|                  mi meglepő történhetik? s Kend ur saját inditványában
1158 30|              melyen lábát megfeszitheti, s kilökheti sarkából a világot.~
1159 30|             Fütyülünk, a ki irgalma van, s jaj neki, ha maga is ott
1160 30|                 fölbolygatott fiatalság, s még az nap minden fül ezerszer
1161 30|                 vadság mentséget talált, s mint a szárazról a vizbe
1162 30|             eszmék uj világot nyitottak, s mivel a remek munka az eszméknek
1163 30|           eszméknek nagy tömegét nyujtá, s tanulás közben kifejlődött
1164 30|               nyoma van a történelemben, s hogy mit csinált e fiatalság:
1165 30|                 beszélgetett a tárgyról, s megkéré Kapust, hogy a mint
1166 30|               irt Pestre az akadémiához, s a lepecsételt levélnek fölbontatását
1167 30|               ellenzékiek is beösmerték, s hogy az akadémiára nem adott,
1168 31|             szinjátszótársulat" tagjait, s ezek levélben irták meg
1169 31|          visszafordult a postahivatalra, s lázasan nyitott az illető
1170 31|             lovakat?~- Negyed óra alatt, s ha tetszik, szállásáról
1171 31|             valamivel nyugodtabban ment, s azon indokkal foglalkozott,
1172 31|                 nem adott az akademiára, s ezt az egész megye rovásra
1173 31|              mely buzditani nem képes, - s küzdeni akarok a fiatalság
1174 31|               véletlen elvettette velem, s miután apámnak bajusztalansága
1175 31|                öreg más kornak gyermeke, s egykor nem hihette, hogy
1176 31|             előlük? - vagy elkeseredjem, s boszumban félrehuzódván,
1177 31| Székes-Fehérvárra.~Igy tünődött az ifju, s e gondolatok ezerszer és
1178 31|            létezhetik-e valami a földön? S ha nem létezhetik, például:
1179 31|                jogosság, méltányosság, - s igy a teremtés napján az
1180 31|          igazságért messze kell fáradni; s midőn azt meglelte s a tömegnek
1181 31|            fáradni; s midőn azt meglelte s a tömegnek fölmutatja, -
1182 31|                szempontok magyarázatára, s gyorsan fölfedezi, hogy
1183 31|          átcsaptak a Kárpátokon innen, - s a nemzet kettőre mutatott
1184 31|             nemzeti öntudatra emelkedni, s mindkettőnek egy utja volt:
1185 31|                  lép a csárda küszöbére, s azt keresi, kiről nem tudja,
1186 31|                ital borra megállitott, - s bekiált az elevenek közé:
1187 31|                  a maga módja szerint, - s mikor birokra kel, - azt
1188 31|                ugy, mintha más kérdezné, s annak felelne. Benn van
1189 31|              égnek a hasábok, nem félsz? S ha atyád a valódi okot balul
1190 31|           magadra vállalsz jobb ürügyet, s még elég fiatal vagy, hogy
1191 31|                  elhalványodva kelt föl, s anyjához ment, maga sem
1192 31|              arczáról eltünt a vidámság, s mint szobor állott anyja
1193 31|               Kapus sem tud róla semmit, s már nem birom az aggodalmat,
1194 31|                  Csillagné izgatottan, - s valamelyik megsérthette
1195 31|                vállába kapaszkodott meg, s az anya érezte, hogy a lánynak
1196 31|                maradhatna egészen titok, s éppen e miatt aggódom. Bizonyosan
1197 31|                kifakadásokra vetemedett, s az öreg Faragót illették
1198 31|                  érkezett meg kocsisunk, s az utközben nem találkozott
1199 31|               ifjut, hirtelen fölugrott, s az aggodalom benyomása alatt
1200 31|                 a szokásokat, odarohant, s az ifjunak kezét megragadva
1201 31|               ezt persze Imre nem tudja, s érdeke kivánja, hogy minél
1202 31|         fokozódik az előzmények szerint, s ki azt mondja, hogy barátjáért
1203 31|                 fiatal embernek arczára, s megint fönnszóval mondja:
1204 31|             mértékü készséget jelentené, s ha Ida mélyebb értelmet
1205 31|                harmadszor is fönnszóval, s e meghatározással ura lett
1206 31|               gondolkozik odább az ifju, s mivel e gyengeséget önmagának
1207 31|                 azonnal fölülkerekedett, s már kifogott a gerjedelmen,
1208 31|                  a küzdelmet az élettel, s mindig arra virradánk, hogy
1209 31|                  ki igy kezdi az életet, s a kit nem kényeztet el a
1210 31|                 mindenik magasra tartja, s ezer közől lesz az kiválasztva,
1211 31|               azért erkölcs; mert nehéz, s mindazok, kik a vak véletlentől
1212 31|            fogalmakkal ne álljon szembe, s a nehéz kiábrándulás éles
1213 31|              osztoztak apjuk érzelmében, s mégis az egyik lány az apa
1214 32|                szivének vére melegebb, - s kiömleszti a fölös indulatot,
1215 32|                ki az első szóra tanitott s ki éltét koczkáztatta érettünk, -
1216 32|                  reformmozgalomra nézve, s ugyanott a kanczellár élénken
1217 32|                korára sokat hivatkoznak, s éppen azon perczben, midőn
1218 32|        becsületes jóakarattal ijesztget, s tán másokat nagyon is megijeszthetett;
1219 32|               volt megirva az alkotmány, s ha megtámadták, csak fölülről
1220 32|                meg, még pedig latinul, - s azon nyelven tudták is védelmezni.
1221 32|              törődött nemzeti nyelvével, s hogy mit csinálnak a főurak
1222 32|                  szobában is, latinul, - s az asszonyok rendszeresen
1223 32|            némely eszmének kifejezésére, s még most is emlékszem olyan
1224 32|                mert ez már támadás volt, s a németség ereje akart hatalmaskodni
1225 32|                 XIX-ik századnak eszméi, s a mindenben elmaradt nemzet
1226 32|                 a nyelvet megbővitették, s a társadalmi élet szükségeihez
1227 32|               között, hanem rangja van - s irodalmi termékei egész
1228 32|              rendi alkotmány átváltozik, s akkor a kormány ne számitson
1229 32|                  és mindent megtegyen, - s éppen a főurakon veszik
1230 32|                  otthon gyökeret vernek, s ha szerepet óhajtanak, a
1231 32|                 gondolkozó államférfiut, s 1848 után tizenhét évi alkotmánytalan
1232 32|                   az pedig ide lenn van, s e miatt ide kell leszállni,
1233 32|            jogainkat németül védelmezni, s akkor kész az öngyilkosság.
1234 32|               baja egyenlő a mienkkel, - s még nem szándékoznak kétségbeesni.~~
1235 32|                  megtámadott alkotmányt, s abban az előjogot a nyelvtudás
1236 32|                 miatt nemzedékük lakolt, s ott, az ország színe előtt,
1237 32|           készült kivetkőzni a nemzet, - s az a fiatalság, mely nem
1238 32|             czifraságnak lógott oldalán, s kardvasa oly életlen, hogy
1239 32|                  bohócz magyarul tudott, s az ifjuság ezüsttel kivert
1240 32|               ezt dudolta, ezt fütyölte, s azon vetélkedett, hogy az
1241 32|             ugyan; de már volt valamink, s mi több: magunk csináltuk.
1242 32|              terjedtek el a jobb versek, s a "kis lányok" első ajándékul
1243 32|                   nefelejtset ábrázolva, s az egész értelem együtt:
1244 32|                 átcsap a mi virányunkra, s erősen mondogatja, hogy
1245 32|         Pozsonyban. Apjának levelet irt, s a fiatalok találékonyságával
1246 32|             Okoskodása fejtegetés lenne, s a fiui kegyelet óvakodék
1247 32|             kerülhette ki a birálgatást, s ha nem vádolta, nem is szerette,
1248 32|             kettőjük helyett cselekszik, s első sorban panasztalan
1249 32|      továbbutazásról, a dijat lefizette, s reggeli hat órára kivánta
1250 32|                  ba, most este érkezett, s reggel Pozsonyba menend.~-
1251 32|              visszafordult a vendéglőbe, s a pinczér által megjelölt
1252 32|              Csillag nem nyughatott meg, s az ő kivánsága szerint indultam
1253 32|                eszem a Hollingerben van, s meg akarom akadályozni a
1254 32|                  magyar szinházba tódul, s azon napon a német szinháznak
1255 32|            kezdődött, rögtön határoztam, s a társaságot szerződtettem
1256 32|                  egész család megrémült, s az ő rémülésük ijesztett
1257 32|                    Rimánkodtak, barátom, s a lányok megérdemlik, hogy
1258 32|         tettetett egykedvüséggel Faragó, s egy pipát keresett az asztalon.~-
1259 32|                  ész máshol kalandozott, s egészen elkészült a pipatöméssel,
1260 33|                    Imre szállásán van, - s még ma személyesen megköszönendi
1261 33|              nyugszik, ma erősen zajlik, s oda törekszik, a hova a
1262 33|                 határozottan szabadelvü, s ennek fogalmával összeférhetlen
1263 33|                az ellenfelet felbősziti, s a nemesen küzdőket a hóditásban
1264 33|              különösen a nyelvkérdésben, s itt igazuk van, hogy a nemzet
1265 33|              legyen esze a fiatalságnak, s elhiheti, mikor mi mondjuk,
1266 33|                  aggódókkal ne közölném, s elronthatnám a tervet. Most
1267 33|            választófalak nem léteznének, s ugy állnánk sorban, mint
1268 33|          nehézséget érzek közelében...~- S az?...~- Józannak maradni.~-
1269 33|                  embert a próbálgatásra, s ha nem tudnám, hogy a gróf
1270 33|                  másoknál több vagyok, - s mások ellenében bizonyosan
1271 33|               elveszteném az egyensúlyt, s az utolsó helyre löknének.~-
1272 33|             félre nem szabad ösmernem, - s ha megelőzni szándékozom
1273 33|      megérdemelte a nyugalmas figyelést, s epedve várta, hogy mi lesz
1274 33|                 szárnyuk most kezd nőni, s oly gyakorlatlan, hogy a
1275 33|             lassan vergődtünk fölfelé, - s ha tovább akarunk haladni,
1276 33|                     de lánczra kötöttem, s ujra józan vagyok.~- Ez
1277 33|             egészen illetéktelen volt, - s biborvörösre gyuladt két
1278 33|             ráfogják önre, hogy gyermek, s ezen ürügy alatt nagyon
1279 33|                  ötven-hatvan év árán, - s az öreg uraknak ártatlan
1280 33|               volna az öntapasztalásban, s mint megmaradt tapasztalatot
1281 33|                   a mint alkalmam kerül, s a tárgynál maradva mondom,
1282 33|        látszhatnám, a hol más csak kérő, s vakmerő lennék ott, a hol
1283 33|           erőtlen maga fölött uralkodni, s érzelmeit olyan nőnek vallja
1284 33|                nő igent mondana; türjön, s mivel nem kap olyan feleletet,
1285 33|      kiszámithatlan szerencsétlenségtől, s az idő gyorsabban megvigasztalja
1286 33|            kisebb mértékre alkalmazni, - s megtalál ön engem utolsó
1287 33|            eddigi életével megérdemlett, s hogy a nőt meggyőzendi,
1288 33|                hangjából itéljenek róla, s azonnal kész a tájékozás.
1289 33|                  akkor én visszajövök.~- S ha mégis eltévesztenénk.~-
1290 34|                szintársulat megérkezett, s első előadását azon napra
1291 34|              asztalnál kiterité a lapot, s elmondá meghivását, kiczifrázván
1292 34|                 hajnalnak első sugarait, s kifejezvén a reményt, hogy
1293 34|          szinmüvészet gyenge csemetéjét, s nem engedi, hogy a hazának
1294 34|                  nekünk senki sem marad, s a tekintetes urak a németekkel
1295 34|              könnyü lábbal ugrott odább, s az ifju urak észre sem vették,
1296 34|          gazdasszonykodásának jelvényét, s még ajtónyitás közben simitá
1297 34|          alkalmas perczben visszakerült, s a komoly jelentést tréfára
1298 34|                megőszülök, hugomasszony, s maga lesz az oka.~- Csak
1299 34|          akármennyivel, - mondja Faragó, s oldalzsebéből egy jegycsomagot
1300 34|                ügyesen mellette termett, s mintha azt mutatná, hova
1301 34|      megjegyzéssel, de Idát látta jönni, s az nevetve mutatta, hogy
1302 34|                  tárgy a szinészet volt, s arról is beszélgettek.~-
1303 34|                tellett, - mondja Faragó, s mi tudjuk, mit értett Faragó,
1304 34|         országban ez a legjobb társaság, s ma a próbán nem győztem
1305 34|              érettük mindent elkövetett, s azon magyarázat, hogy a
1306 34|                 kedvenczet érhetett baj, s ennek megfontolása egyszersmind
1307 34|              ismerte a fiatalok sorából, s ez egyben valóban minden
1308 34|             érdeklés első csira is volt, s most ez emberrel összebonyolódik,
1309 34|            megnyilott, várt egy érkezőt, s a legelsőről nem tudja,
1310 34|                  már valami elkezdődött, s hogy több bajt ne okozzon,
1311 34|               még sem derült ki egészen, s alkonyat felé családjával
1312 34|                 barátomnak egyetlen fia, s ki az üresfejüséget megveti.~-
1313 34|            kimenté a lány előtt Faragót, s ha az ifju a délelőtti párbeszédben
1314 34|              kiért már egyszer aggódott, s kiért most még inkább aggódik.~
1315 34|                 személylyel foglalkozik, s ennek a házon kivül eső
1316 34|                  Még sem! - mondja Lóri, s olyan különös meleget érzett
1317 34|             perczig, szive összeszorult, s már arra törekedett, hogy
1318 34|            eltakarja az árulkodó arczát, s az a kis titok egészen szivébe
1319 34|                ficzkó jókor megérkezett, s hátulról Faragónak vállára
1320 34|            akarunk urak lenni, megijedt, s hogy megcsalja a világot,
1321 34|          jurátust, ugy vitte az "Au"-ba, s ott egy zártszékkel kinálta
1322 34|                  megtapsolta a Rákóczyt, s Imre használta a zajnak
1323 34|                  oly nagyon bizonyitott, s azt mondá, hogy nem a szinpadra
1324 35|                  tollában gyönyörködött, s az uj szavaknak helyes alkalmazásán.
1325 35|              öreget, egy új szót talált, s ez az öregnek nem tetszett.
1326 35|              öreg ur nem szeretett irni, s megirta, hogy máskor igen
1327 35|                  máskor igen röviden ir, s az lesz a felelet, hogy
1328 35|              hogy mindenét elpusztitják, s úgy panaszkodott a rossz
1329 35|            pillanatra fölhevülő állapot, s hogy azt hetekig kinyújtani
1330 35|            Imrének családi körülményeit, s megirta, hogy kész évekig
1331 35|                 multkor is atyai szivén, s nekem fáj legjobban, hogy
1332 35|                 vesztettem el egy részt, s atyám elkeseredhetnék azon
1333 35|                  jurátuscsinynek itélte, s e miatt fiának egy betüt
1334 35|               fizesse ki a fizetendőket, s ha a fiu könnyelmü, személyesen
1335 35|               vére, hirtelen határozott, s hogy apja nevének békét
1336 35|                  a lehetőt, a nyugalmat, s még mindig nyereség a lelki
1337 35|               kellő pillanatban megállt, s atyjának segedelmeért folyamodott.~-
1338 35|               papirt, Lórit elbocsátotta s összehajtá a levelet. Hogy
1339 35|          vitatták, tűz és lelkesüléssel, s a karzati közönség maga
1340 35|            értelemben más van kifejezve, s a mostani országgyülésen
1341 35|                  diadal kitünő nyereség, s a nagy férfiúnak bölcseségét
1342 35|                mint az ifjak okoskodtak, s mint rendkivüli fontost
1343 35|                  és a télnek hava alatt, s a tavaszi meleg kicsalja,
1344 35|                  tavaszi meleg kicsalja, s azt mondja: nem rohadtam
1345 35|             irányt adna egész életemnek, s minden időben emlékeztetne,
1346 36|            elkészül az ügyvédi vizsgára, s az ügyvédi oklevéllel válaszol
1347 36|            elkérte Csillag az oklevelet, s egy kisérőlevéllel az öregnek
1348 36|                 vastag anyaga, fölbontá, s ott látta fiának első megbiráltatását, -
1349 36|       korlátoltságuk kihat a nemzedékre, s ki merné okolni a fiatalságot,
1350 36|                 fegyvertelen tespedőket, s a régiek meglepetve hátráltak,
1351 36|                 melyekből meriteni kell, s a szerencsés véletlen egy
1352 36|                  esett a fiatalság közé, s a jövő országgyülésen már
1353 36|             nemesebb ágat oltott az idő, s a természetes ész fölszedi
1354 36|               taglalá később az egészet, s egy különös megnyugvás áradt
1355 36|                  ezért szeretem fajomat, s azért szólok önnek világosan.
1356 36|              tudom, hogy ön sem szereti, s nem csalódom, hogy az ügyvédi
1357 36|                  Becsülöm ezen érzelmet, s ennek megfelelőleg azt mondom:
1358 36|                  a kiegyenlitő viszonyt, s nem azon badar fogalom,
1359 36|         ösmerőseim gyakran megfordulnak, s arra törekszem, hogy magyar
1360 36|                 környezettel érhetem el, s önnek mélyebb belátására
1361 36|                  szempontok vezényelnek, s akkor egyféleképen szolgálunk
1362 36|                   A gyülölet kemény szó, s a gyülölet csak azok között
1363 36|                 személyesen érintkeznek, s a gyengébb látja, hogy az
1364 36|                 ritkán látja földesurát, s ugy okoskodik, a mint a
1365 36|             annak a kormányzó parancsol, s nem közönséges tapintatra
1366 36|               gazdatisztet megalázhatja, s a jobbágynak véres verejtékét
1367 36|                  rettegetésre használja, s ha az Uristen egy napra
1368 36|         jövedelmet. Ezt tudja a jobbágy, s mivel ezekkel érintkezik
1369 36|                 hogy urait ritkán látja, s ha látja, nem beszélhet
1370 36|             urára, mert magyarnak látja, s örömest beszéli a szomszéd
1371 36|                különb a szomszéd uránál, s végre a vitában az a nyertes,
1372 36|         mondhatja, hogy az ő ura magyar, s vele szóba állt.~Nem azt
1373 36|                 A nép visszavárja urait, s nem a nép idegen tőlük,
1374 36|                családjába. Őt gúnyolnák, s a gúny visszaesnék rám vakmerőségemért.~-
1375 36|           értelmes szemlélő, számot vet, s önben megtalálja a kivánhatót.~-
1376 36|              külsőleg, belsőleg megveti, s megfogadja, hogy nem közeledik,
1377 37|              engedte nézeteit kifejteni, s óvatosan birálgatta, hogy
1378 37|               választottak menyasszonyt, s az öreg gondolta is, hogy
1379 37|              emléklapot, szakácskönyvet, s előállna követelésével;
1380 37|                 Imre átvette a csomagot, s nagy meglepetéssel helyezé
1381 37|                  irva intéztettek hozzám s azon sorok az én sorsomat
1382 37|               Talán apja itt volt akkor, s őt nem akarta látni? Otthon
1383 37|                 részvétet gerjeszszenek, s a mint azt megnyerték: boldogok,
1384 37|    gyámolitásától, megküzdenek a bajjal, s ha győztek: nem adósak másnak.~
1385 37|            ifjunak?~Vakmerő reménység, - s ez vagy könnyelmü számitás,
1386 37|            gerjedelmet; szavaira vigyáz, s az ifju komolyságára tréfával
1387 37|        rokonszenvei oda huzták vissza, - s ha olyan emberek között
1388 37|                áldozik, mint a régi kor, s ha az apa a régi, a fiu
1389 37|                apát itt is ostromolja, - s az öreg Faragó fiának szükségét
1390 37|              apja miatt cselekedett ugy, s én nem engedhetém, hogy
1391 37|         alapitólevelet az akadémiának, - s előbb beszélte el nékem,
1392 38|                folyvást egyszerű maradt, s befolyását csak mások javára
1393 38|         beszélgettek Kapusnak grófjáról, s az egyik az egész társaság
1394 38|            kényelmes állást nyert volna, s azon fölül Kapus a grófnak
1395 38|                üres képzelődést megveti, s ott keres barátot, hol talál.
1396 38|               meg, megfogja az ön kezét, s azt mondja: ember és ember,
1397 38|         védelmére én is alkalmas vagyok, s mivel jogvédőre volt szüksége:
1398 38|         meglátszék rajta a kedvetlenség, s igen örült, hogy Ida a kertnek
1399 38|              oldalról tekintém a dolgot, s megvallom, amaz igen komoly.
1400 38|            tartani?~- Mig én megfásulok, s megszokom a ridegséget.
1401 38|          megfoghatom, kegyed élesen lát, s fájó gyengémet ösmeri.~-
1402 38|             kifejlett a gyengéd kimélet, s mikor mások kellemetlen
1403 38|               lenni, kész a szenvedésre, s ugyanakkor igaztalan maga
1404 38|           kertnek másik oldalán jött be, s az elébe siető Csillaggal
1405 38|                mondja a gróf mosolyogva, s azonnal a rövidebb utat
1406 38|              szokás az életben, gróf ur, s vannak emberek, kik majdnem
1407 38|                  Helyesen mondja kegyed, s hinnem kell, hogy Kapus
1408 38|              hogy én őt nagyon szeretem, s ugy akartam hozzá férni,
1409 38|              azért kegyedhez folyamodom, s a legnagyobb megfontolással
1410 38|                Csillagék leereszkedésén, s a síkosabb nyelvüek Faragónak,
1411 38|      Fölháborodott az öreg a fecsegésen, s egy üres órában levéliráshoz
1412 38|            öreget iróasztalánál hagyjuk, s átsietünk Csillaghoz. Imre
1413 38|        eredményéről. Imre szót fogadott, s a nők szobájába nyitott.~
1414 38|                 a papirt zsebébe gyurta, s maga jött postának.~- Siettél
1415 38|                   A hir igaz, barátom, - s ma akartam neked megirni,
1416 38|                elindul az ifju a pályán, s önerejére támaszkodik, abból
1417 38|              hogy az egyén fejlődhessék, s a tág körben tért keressen.
1418 38|              menjen ki-ki fölvett utján, s még hibáit sem merném előre
1419 38|              hibák is alakulásához valók s azok, mert tulajdon hibái
1420 38|                 ki a szót, mit nem hisz, s ha kimondta, cselekedjék
1421 38|           szabadon rendelkezik önmagával s mivel a szabadságot birja,
1422 38|             haladjon azon következetesen s legyen tőlem eltérő nézete,
1423 38|            mondom, szeretlek, becsüllek, s e kapkodó világban jó példánykint
1424 38|              kész aláirását visszahajtá; s engedte, hogy az öreg a
1425 38|                  sebesen fiókjába zárta, s még azon este lovas postán
1426 38|        elképzelte Csillagnak bevezetését s ime, az öreg erélyes szavakban
1427 38|                kérdése forgott szőnyegen s egy pár mérsékelt párti
1428 38|               értéke az, hogy szólhatok, s ehhez már megkivántatik
1429 38|                  hangos semmit lenéztem, s elkezdém keresgélni a valódi
1430 38|           értelmet valamivel megtoldani, s ez: a polgári életben jelentkező
1431 38|               idő, mely eszméket hozott, s ránk parancsolta, hogy szabjuk
1432 38|       szólásszabadság nem pártkiváltság, s ha az erkölcsi erő föl nem
1433 38|                  Ennél is tovább megyek, s azt mondom: a szabad szóban
1434 38|            okvetlen az alapot morzsolja, s ha meg nem akartuk hallani,
1435 38|                az épületet ránk boritja, s ezért merem ismételni egy
1436 39|                hátrább andalogva haladt, s egy-egy virágszálat szakitott
1437 39|                 Mondja Imre is tréfálva, s a kis kéz nem szabadulhatott.~
1438 39|                 bátorságot jövendőjéhez, s még azt a jót is, mit magam
1439 39|                nem félek buzgón haladni, s hálából megigérem, hogy
1440 40|          igazságot ezen küszöbön keresi, s már mintegy a földbe nőtt
1441 40|                  mit olyannak gondoltak, s várták, hogy biróuram visszaterelje
1442 40|           legközelebb ül a biró mellett, s hihetőleg most is olyan
1443 40|               levegőben levő vizpárákat, s mikor már nagyon sokat összehajtott,
1444 40|                 nem semmi, hanem valami, s ha kelmed fölfuj egy hólyagot,
1445 40|               nagyon kikérdik az embert, s a szürös atyafiságtól az
1446 40|                   az apa, mélyen elmerül s egyszerüségében is kitalálja,
1447 40|          fölemelvén, nem tette boldoggá, s hátha a fiu okozni fogja
1448 40|                 két gyönyörű lóval Imre, s azonnal apjának, azután
1449 40|             önkénytelen levette süvegét, s midőn az ifju később észrevette
1450 40|                 észrevette a jelenlevőt, s kezet nyujtott az ösmerősnek,
1451 40|              főjegyző urnak veje leszek, s azért jöttem, hogy kedves