Chapter

 1 4 |          nevet, hogy a megszorult ész őt zsoldba veheti.~Én és hány
 2 6 |           nyomta rá, s ezért nevezték őt korának daczára is mindig
 3 6 |              italt, ki kényszeritheti őt többre?~Az idő, ez a nagy
 4 9 |              mit sajnáljon azon, a mi őt nyomta, - a mi az ő szenvedésének
 5 9 |          mégsem merek ajálkozni, hogy őt visszatartóztathatom. Ő,
 6 9 |              vagyok rá.~- Tegnap este őt a konferenczián félrehivtam,
 7 10|          használ minket, ugy, mint mi őt. A másik rész semmit sem
 8 12|               követeli a helyet, mely őt megilleti.~Páratlan könnyü
 9 12|              nyujtá épen ő neki, hogy őt is részesitse.~- Köszönöm! -
10 13|                s ma először türte meg őt, hogy férfinak jelenlétében
11 14|             mulatságos zavarnak, hova őt magával viendi.~Hogy Faragót
12 27|         korcsmáros minden cselédjével őt süvegeli, tőle fél, neki
13 27|               neki engedelmeskedik, s őt mondja: tekintetes urnak.~
14 30|            mint ő társait, ezek pedig őt. - Kitették a szürünket.~-
15 30|              öntudatra vergődik, hogy őt az imádásig bámulják, fölteszem,
16 30|               meglelte az ellenszert. Őt fogadott napszámosok fütyüljék
17 30|       föltolakodott a megalázódás, ha őt is kifütyülik.~- Voltaképen
18 31|        korholással, éppen azért, mert őt vádolni merik. Minden fiatal
19 31|              olyan lehetőségről, mely őt boldogitaná.~- Gyenge valék! -
20 33|        megveti a nyerseséget, mert ez őt megszökteti Pozsonyból,
21 33|           Kérdi Csillagné.~- Elviszem őt, kedves feleségem.~- Nagyon
22 34|             vele tréfált legtöbbször, őt ismerte a fiatalok sorából,
23 34|             mintha a sors részvéteért őt is megjutalmazta volna.~
24 34| összekeveredik, mindezek nem zavarják őt, mert nagy a világ, elférnek
25 36|       intézője e mozgalomnak: becsüld őt, a te folytatásodat.~Levelem
26 36|            fogadjon engem családjába. Őt gúnyolnák, s a gúny visszaesnék
27 37|          Talán apja itt volt akkor, s őt nem akarta látni? Otthon
28 37|            nemességét nem ösmerik, és őt megsértik: boldogtalan marad. -
29 38|               nem kételkedik, hogy én őt nagyon szeretem, s ugy akartam
30 38|          ösmerem. Én nagyon szeretném őt egészen boldogitani, tudom,
31 38|           mert tulajdon hibái voltak, őt fogják megjavítani.~Egyet