Chapter

 1 4 |          megosztozkodni kénytelen. A világ még nem tanulta meg e leczkét;
 2 4 |       tanulta meg e leczkét; de ha a világ tökéletesedésre van utasitva
 3 5 |          tudomány kellett, meritve a világ haladásának könyvéből. Nyolczszáz
 4 6 |            is tud; de, hiába, a régi világ az enyelgéshez általában
 5 6 |         elkészitéséről mit sem tud a világ, - s mi fejleszti az emberben
 6 6 | klasszikusságát ma sem érte el az uj világ, méltán hitte Faragó, hogy
 7 8 |           mulik el azóta, tudott-e a világ szebbet, magasabban járót
 8 8 |        kétezer esztendős sülyedés. A világ lélekben nem emelkedett,
 9 8 |              e nyavalya, mert a nagy világ elkezdte az iparkodást;
10 12|        értékét szokta meghatározni a világ, s követeli a helyet, mely
11 12|               Nem a világtól várt, a világ a kunyorálónak alamizsnát,
12 13|                 Egy csomó aláirás.~A világ forgásába minden dolog következetesen
13 16|            szégyennel vallanánk be a világ előtt, hogy készületlenek
14 17|       elmondtak; de nem mindent, s a világ nem állapodhatik meg fejlődésében.
15 17|              ha kilyukadt alattunk a világ, együtt akarok vele átesni
16 19|           még szép vagy, tükröd és a világ is mondja, nem vétettél
17 19|          tett.~Mit adhat még neked a világ? Egy sereg hizelgő szót,
18 19|         teszen, miatta beszélhetne a világ bármennyit, és ma megint
19 20|             hogy fölfordult otthon a világ, a parasztok mellett deklamálnak,
20 24|       nevünket költötte, hogy a nagy világ ne sajnáljon, hisz emberzsirral
21 26|       nagyobbaknak lassankint a nagy világ, ezért együtt kell maradnunk.
22 29|         méltán követelhette tőlünk a világ, s mint tudjuk, nem csalódott
23 29|          vagyont többé semmit. Olyan világ kezdődött a tizenkilenczedik
24 30|           bebizonyitottuk: elhiszi a világ. Bizonyitás nélküli fütyülésünk
25 32|             magunk, mikor hitte el a világ, hogy ez magyarul lehetséges,
26 33|        nagyon egy mértéken haladna a világ, ha a változatosság föl
27 34|             zavarják őt, mert nagy a világ, elférnek benne az emberek
28 40|           bátyámat.~- De ha már ez a világ sora, hogy...~- Igen is,
29 40|            kap a szóba Imre,... az a világ sora, hogy egymástól féljünk,