Chapter
1 16| magunknak, kik engedelmeskedni éppen nem szeretünk.~Ki ne feledjük
2 17| Ez ma történt veled?~- Éppen ma, kedves urambátyám. Én
3 18| fogunk magunk közől, s éppen ugy nem irgalmazunk neki,
4 19| szemek mereven néznek, de éppen azt nem látják, a mi beléjük
5 20| levelet, mely az öregnek éppen nem tetszett. Ilyen hangon
6 26| hibáztam, az én mogorvaságom éppen olyan tulság, mint a ti
7 26| Fájdalom, nincs különben; de éppen a te higgadtságodtól várom,
8 27| ügyességének, - s mégis éppen ez a jól kiválasztott ruházat
9 28| foglalkozást értettek, mely éppen mivel mulatság, hosszan
10 28| világon, s telhetetlensége éppen akkor, midőn a hazafiságnak
11 28| nevezetes: Ardor civium) éppen akkor ártott, midőn használni
12 28| olyan tárgy iránt, melytől éppen most akar mindenik megszabadulni
13 31| bekövetkezendő nagy korholással, éppen azért, mert őt vádolni merik.
14 31| valódi élhetetlenség, mely éppen ugy a könnyelmüség bocsánandó
15 31| maradhatna egészen titok, s éppen e miatt aggódom. Bizonyosan
16 31| elejtvén egy könyüt, mely éppen Lórinak kezére hullott.~-
17 32| korára sokat hivatkoznak, s éppen azon perczben, midőn e munkát
18 32| és mindent megtegyen, - s éppen a főurakon veszik észre,
19 34| lesz a magyar előadáson éppen a kikürtölt fütyülés miatt,
20 34| ugy-e? - kérdi Csillagné.~- Éppen nem! - mondja Faragó, -
21 35| számithat e pénzből magáénak, éppen azért ne kérdezze tőlem
22 35| ne zárjon ki; mert arra éppen oly mértékben érdemesnek
23 37| általa irt igen komoly levél éppen ő hozzá intéztetett?~Otthon
24 38| átsietünk Csillaghoz. Imre éppen Csillagnál van, nagyon komoly
25 39| boldogitott. Miért irta e sorokat éppen ön?~- Miért éppen én? arra
26 39| sorokat éppen ön?~- Miért éppen én? arra azért nem felelek,
27 40| Kapus uram, a fiskális?~- Éppen huszonöt.~- Megöregszünk,
28 40| én mondom, az én szemeim éppen most nyiltak föl, most már
|