Chapter
1 11| helyettem! - Mondja a biró. - A gyermek Istennek ajándéka, s mikor
2 12| a másoktól megirigyelt gyermek odaadással hajtja fejét
3 13| alig tizenöt éves, magában gyermek, csak azért nagy, mivel
4 13| bizonyosan tudják, hogy ő még gyermek, mert a kicsinyitő hajfonatokat
5 13| azt gondolja róla, hogy: gyermek.~Szorosan apjának karjába
6 13| közelebbről veszi észre, hogy a gyermek embernek pingálta ki magát.~
7 13| Mit titkolt az ékes szép gyermek?~Vonzalmat nem! - Mikép
8 13| fogja megitélni, - s mivel a gyermek iránt akárki is szabadabban
9 13| mondja Ida anyjához simulva: gyermek vagyok még?~Oly igézetes
10 13| egyszerre az engedelmes gyermek lett, és érzékenyülve kérdi:~-
11 15| olyan volt, mint a mosdatlan gyermek, kit az apa akkor szégyenel
12 16| ha csak azért hiszi el a gyermek a tanitónak a kétszerkettő
13 16| a botnak hiszi el, és a gyermek tulajdon ösztönéből soha
14 17| tudással áll elő, nem a gyermek, a gyártott ember szólamlik
15 17| azt mondja:~- Nem vagy már gyermek!~A fiu azt gondolta, hogy
16 18| szentjánoskenyeret, s a falánk gyermek egy hét alatt készen van,
17 28| mértékben használni.~Addig gyermek a gyermek, mig tintapiszkos
18 28| használni.~Addig gyermek a gyermek, mig tintapiszkos ujját
19 31| leendő szépségével; már az. Gyermek abban, hogy igen komoly
20 32| szeret, ezért ragaszkodik a gyermek az anyához. A gyermek érzi
21 32| a gyermek az anyához. A gyermek érzi anyja szivének dobogását, -
22 33| válaszszon Idának.~Ida elpirult a gyermek szóra, mely korra nézve
23 33| Igazat akarok mondani: nem gyermek.~- Arczom mégis ellenkezőt
24 33| kik ráfogják önre, hogy gyermek, s ezen ürügy alatt nagyon
25 35| érik. Sokszor elesik a kis gyermek, a szülők megrémülnek, az
26 37| komoly képeket.~- Boldog gyermek, még nem hiszi, hogy bánat
27 40| kezeiket megcsókolja; de a jó gyermek gyöngéden erőltette őket,
|