Chapter

 1 5 |        hogy jobban is lehetne: apjának is igy szántottak. Némelyik
 2 11|        tanácsházba sietett, és apjának nyakába borult. Megcsókolta
 3 12|       ifju végig megmagyarázta apjának.~- Nagy tudomány az a diák
 4 12|    mondja az öreg, midőn a fiu apjának keze után nyult, hihetőleg,
 5 12|         édes apám, - vág a fiu apjának szavába, - az leszek, a
 6 13|     öregebbnek lássék, és csak apjának jelenléte miatt engedte
 7 13|     Még erősebben kapaszkodott apjának karjába, s mikor az kérdé,
 8 13|     megyen? elvörösödve mondja apjának odasugva:~- Én is fussak?~
 9 13|        hogy: gyermek.~Szorosan apjának karjába kapaszkodott, s
10 17|        fiu az apai vagyont még apjának életében elkölti.~Faragó
11 17|   érkezett meg az apai házhoz.~Apjának kezét megcsókolva, bevett
12 17|  szokás szerint latinul mondja apjának:~- Hic sum!~Megijedt az
13 17|    hazáig aggódott a fiu, hogy apjának cátói hidegségével szemben
14 17|        kérdésektől fél, s ime, apjának melegségétől ijed meg. Nem
15 18|  torkon fogta a szilaj vért, s apjának két órai predikácziója sem
16 27|     nem hagyta.~Beszélt valaki apjának két pej lováról, nro. III.
17 27|        apját. Termett az egyik apjának egy holdon tizenöt mérő
18 29|      egy némely fiatal jurátus apjának mondhatna, mert a derék
19 32|    anyja szivének dobogását, - apjának rideg okoskodását csak későn
20 32|      fönntarthassa Pozsonyban. Apjának levelet irt, s a fiatalok
21 32|      füllentést; de ha megirja apjának, hogy magasabb czélokért
22 34|     követte Lórit, ki hirtelen apjának asztalánál termett, a tollat
23 35|      életét megmérgezné, azért apjának ezt irja:~"Kedves atyám!~
24 36|    ügyvédi oklevéllel válaszol apjának.~Csillag szeretett volna
25 37|   intéztetett?~Otthon elővette apjának utolsó levelét, az idegen
26 39|       apjához, ott csókolá meg apjának kezét, száz meg száz embernek
27 40| gyönyörű lóval Imre, s azonnal apjának, azután pedig a később kiszaladó