Chapter

 1 7 |    otthon a megszomorodott édes anya, pedig egyszerüen kitalálhatták
 2 12|  nyugalmat kivánt szülőinél. Az anya egyszerüségében kevéssé
 3 12|  összesimogatta. Mindig félt az anya, hogy a fészekből korán
 4 13|     akar lenni! Mondja a belépő anya.~- Anyám! - mondja Ida anyjához
 5 13|    igézetes volt a kép, hogy az anya boldogságtól ihletetten
 6 13|        szent lemondás az, ha az anya leányának engedi a tükröt,
 7 19|         Endre körülnézett, - az anya közelében Ida ült, félve
 8 19|   nyalánkságot, s azt mondja az anya felé fordulva:~- Nénikém, -
 9 19|       csacska, - mondja neki az anya, - nem illik a bácsit csufolni, -
10 19|     Miért nem felelsz? kérdi az anya.~- Nem tudom! Mondja a bujkáló,
11 19|       kis bohó, - magyarázza az anya, kicsi korodtól fogva tréfál
12 19|       mértéket alkalmaz, ott az anya már meghalni is kész. Az
13 19|        már meghalni is kész. Az anya elfeledi önmagát, gyermekeiért,
14 19|    magasabbra becsülik, mint az anya kinálni merné: föltámadt
15 19|  szomoru történet, melyekben az anya e kincset elvesztette.~Alig
16 19|      arra került a sor, hogy az anya röpülni tanitsa.~Megállt
17 19|         illatos virágaival s az anya egyetlenegyet sem kiván
18 26|        népemmel. A kicsinyeknek anya kell, a nagyobbaknak lassankint
19 27|    irtózik, a legszeretőbb édes anya is retteg, hogy jurátusfia
20 31|      Csillagék együtt ültek. Az anya két nagyobb, most már hajadon
21 31|  vállába kapaszkodott meg, s az anya érezte, hogy a lánynak keze
22 32|       apa ridegen okoskodik, az anya nagyon szeret, ezért ragaszkodik
23 33| gyermeknek? Legfölebb a szerető anya, néhány közel rokon, bácsi,
24 34|    küzdelmet, melynek okát apa, anya vagy nővér észrevehetné.
25 35|   valódi okot.~Ez alkalommal az anya segitett rimánkodásával,
26 38|        önt: ez emberi dolog, az anya lányával még áldását is