1-500 | 501-630
Chapter
1 1 | tapasztalatából erőt meritsenek, és bizalmuk legyen a jövendőhöz.
2 1 | minden szava bizonyitás, - és midőn munkámat a közönség
3 2 | multból táblabirót, jurátust és patvaristát kitömetni, higyje
4 2 | mit ért a fejbeli munka? és nem adott be árjegyzéket,
5 2 | patvaristaságában a patvaristának rendes és elengedhetlen helye a kocsis
6 2 | hátulról előre nyujtá a pipát és dohányzsacskót, a csikorgó
7 2 | el, mennyi ludat, kacsát és nyulat vagdalt föl a principális
8 2 | még nem hegy, hanem völgy; és most kezdém gyanitani, hogy
9 2 | hogy reméljem a jövendőt, és változatul képviseljem az
10 2 | Szükség nélkül ne kérdezze, és csak akkor feleljen, ha
11 2 | nádpálcza, a tisztes távolság és ráadásul az, mi a Aurorákban
12 2 | volna. Ez volt az uradalmi és egyéb idegyülekező patvaristák
13 2 | lehet az öreg! - gondolám és mondám, s azonnal láttam,
14 2 | gondolatra, hogy munka, érdem és fáradság nélkül legyen valami
15 2 | elhagyjuk az oskolaküszöböt, és már nem adnak föl ötven-hatvan
16 3 | a konkolyt, kirostálod, és az eltartásra méltó szemet
17 3 | mint mondá, nem tagadhatja, és majdnem elhitette velem,
18 3 | hogy az öreg válaszolt-e és miképen? Az öreg is olyan,
19 3 | legnagyobb hazafi, ki nyiltan és nyesetlen őszinteséggel
20 3 | sokaság előtt mernek beszélni, és még maguk követelik, hogy
21 3 | a teremtő legnagyobbat, és ezt is örök gyalázatára
22 3 | veszedelmes; mert titkon adják és titoknak veszik, melyből
23 3 | közönséges bűnöket is elkövetné. És mi félni való van a szabad
24 3 | fiatalok áhitattal hallgattuk, és ugy képzeltük, mint a jó
25 3 | tüzel, hanem tartós a melege és kellemes, hogy még meg is
26 3 | folyvást parancsoltunk neki és folyvást érezte, hogy nyomjuk.
27 3 | keletnek belátánk Sopron felé, és oldalt szépen előtünt a
28 3 | lopjon! Mindennapi kenyér és pecsenye: ez a különbség,
29 4 | megszerzi a kámforos pálinkát és a nyulhájat a rendkivüli
30 4 | előfordulható jogvédelem, magán és országos viszonyok kényszeritették
31 4 | nagyobb része arra született és annak élt, hogy ellenséget
32 4 | a karban feküdt a népek- és egyeseknek ereje, s hogy
33 4 | megtermette a kenyeret, pecsenyét és a jó bort: áldott jó hiszemünkben
34 4 | fűszerest meg is ették, és tán csak igy győzték a véres
35 4 | iparkodásra ösztönözte a tömeget, és hirtelen oly magasra fokozták
36 4 | mely sokáig adta a tejet és mézet; hanem a változott
37 4 | mézet; hanem a változott és fölingerelt izlés éhesebb
38 4 | mutatónak, idegen öltönyt és szokást, elvette az itthonvalóknak
39 4 | eszét, gyüjtött aranyukat és ezüst tallérjaikat pedig
40 4 | hogy a hiány kipótoltassék és ráadásul volt Egyiptomnak
41 4 | buzogányokkal leütni. Nálunk az ur és szolga törvényesen meghatározott
42 4 | a tizenhármas számnak és a pénteknek ellenségeit
43 4 | a találékony, a teremtő és csudákat mivelő észnek megvetése
44 4 | jobbágyokban, falukban és kastélyokban volt kifejezve.~
45 4 | kastélyokban volt kifejezve.~És mégis betört hozzánk a minden
46 4 | adót pengőpénzben kivánta és katonaságot országgyülésen
47 4 | pecsétnyomók oroszlánai és medvéihez méltó erő. A nemesség
48 4 | megvédelmezték, mint azt hagyományból és történeti jegyzetekből tudjuk, -
49 4 | ebben még el nem mondott és megjegyezni való történet.~
50 4 | korszaknak, mély értelemmel és szenvedély nélkül mondá
51 4 | tanulságos itéletét velem és bizonyosan másokkal is ekképen
52 4 | hogy a nemes vagyonáról és véréről maga rendelkezik,
53 4 | hatalmat igérő német tanácsadók és a hüséget annyiszor nemesen
54 4 | kényelmét, hogy csak parancsol, és kész az engedelmesség; hanem
55 4 | végtelenre, legtöbbször és majdnem kivétel nélkül egy
56 4 | hibája több is; de büne és átka egy sem! A józanul
57 4 | ingyen dolgoznak, kilenczedet és tizedet adnak, - megmaradt
58 4 | gondolkozni nem szeret, és gőgösen nevet, hogy a megszorult
59 4 | ész őt zsoldba veheti.~Én és hány hozzám hasonló szegény
60 4 | szegény legény miből veszünk és vehetünk akkora darab posztót,
61 5 | egyébre is alkalmatos: a poéta és a parasztleány, - a poéta
62 5 | verset csinált ezen nyelven és a parasztleány elénekelgette.~
63 5 | képzelte, hogy ő faggyugyertya, és sehol sem vette le fejéről
64 5 | magunk vérét nem szerettük, és szidtuk a németet, ha az
65 5 | darázsnak sok, méhnek kevés, és nem számitott egészen rosszul,
66 5 | Országos hitel, szabad föld és minél több magyar! Boldogságos
67 5 | hogy bejöhessen. Selyem és bársony, czifra butor és
68 5 | és bársony, czifra butor és változó izlés, nagy kényelem
69 5 | változó izlés, nagy kényelem és fényüzés, ti bejöttetek
70 5 | utjába állnak, eltörlendők, és helyettük jobbakat kell
71 5 | a haladók meggyőződéssel és okokkal vitatták, hogy tulajdonunkon
72 5 | észhez, mely a jót fölismeri és addig bizonyitja, hogy a
73 5 | nemességnek többsége elhiszi, és tulajdon belátása szerint
74 5 | ért, mindenki olvasgatott és hallgatta a tanultabbat,
75 5 | a tanultabbat, hogy mit és miként kelljen változtatni?
76 5 | marad, hogy a kilenczed és tized helyett jobb a tőke,
77 5 | született a megtartó conservativ és a haladó szabadelvü párt.~
78 5 | lesz szövetségese akkor, és hisz-e azon hűségben, melynek
79 5 | csizmadia, szabó, lakatos és talán borbély is; - egyenkint
80 5 | csizmadiában, szabóban, lakatos- és borbélyban az a nagy képesség,
81 5 | századoknak értelmisége és szorgalma elég teendőt találjon
82 5 | ki, mint az értetlenség; és igy bölcseséggel békésen
83 5 | igy bölcseséggel békésen és biztosabban hódit az ész,
84 5 | másik, szintoly dicsőséges és sokkal jutalmazóbb.~Óvakodjatok
85 5 | Óvakodjatok az olcsó dicsőség-, és olcsó dicsőitéstől. A lapokban
86 5 | multat, melyből a jelen és jövendő ugy huzódik ki,
87 6 | a gyümölcsáruló kofával és a pékinassal nem kénytelen
88 6 | mert nőtelen volna most is, és én itt a második oldalon
89 6 | végre ezt is megszokta, és elértette, hogy ez a beszédnek
90 6 | a férj által lélekben, - és hogy a tanult ember sem
91 6 | gyöngéd női kéz, mely sima és könnyü kézzel ápolja azon
92 6 | még szebbé teszi. Tudtam és tudom, hogy gyarló voltam
93 6 | tudom, hogy gyarló voltam és vagyok, sőt maradok; ez
94 6 | megférhessünk egymás mellett, és nem lett házasságunk olyan
95 6 | ügyefogyottak, megszorulók és jó barátok gyakran bemenekültek
96 6 | alispán egy személyben orvos és gyógyszerész volt, s a jó
97 6 | gyógyszerész volt, s a jó tanácsot és orvosságot folyvást ingyen
98 6 | két ösztöne van; jóllakni és szaporodni; - ebben elvégződik
99 6 | csibét, ludmájpástétomot és ezer olyan ételt, melyet
100 6 | helyről a másikra, vagy húsuk és bőrükkel váljanak hasznunkra.
101 6 | küszöbön ülőnek, s a ki jobbat és többet akar, taszigálnia
102 6 | kezünkkel a tálba markolászni, és helyesen fogadtunk el minden
103 6 | kevéssel való megelégedést, - és a fölébredt szenvedélyek
104 6 | állatból emberré lett, és a merő test helyett föllobbant
105 6 | Igy tanulom én az embert, és nem merem gyülölni, mert
106 6 | csüggedőnek uj erőt adott, - és jutalmul azt kapta, melyet
107 6 | veréb; de messzebb röpülne, és sokkal magasabban. A példabeszédeknek
108 6 | hogy sebesebben haladjunk, és pedig előre, kimozdulásra
109 7 | kipattant néhány szikrát, és a körülállóknak orrára esik;
110 7 | s akkor tartós világot és áldásos meleget terjeszt
111 7 | tarisznyából az uj csizma, vakaró és kefe mellől huzván ki a
112 7 | tizenkét esztendeig szántanak és vetnek.~- Vallja meg, János,
113 7 | mondogatni, hogy mi ugyan lóháton és gyalog sokkal erősebbek
114 7 | nemzetbelieknél, hanem észszel és tudománynyal ugy földhöz
115 7 | vágnak, hogy a sárba ragadunk és gyep terem a hátunkon. Ez
116 7 | divatja kezdődött az észnek?~- És sohasem is megyen ki a divatból;
117 7 | ebből higyje el, hogy máskor és mindig meg fogom ösmerni;
118 7 | rösteljük a jót, jobbat és legjobbat eltanulni mástól.
119 7 | méltóságos, nagyságos, tekintetes és nemzetes népet, ösmerte
120 7 | vették például, melyek aprók, és maguknál mennyivel nagyobb
121 7 | munkára, legelni tud csak és még - szarvait ne feledjük
122 8 | jelentőségét nem értjük, és kiváncsian kérdezzük, mit
123 8 | engedelmességből adjanak katonát és fizessék a bankó-forintos
124 8 | mit mondtam?~- A diákot és magyart egyaránt értettem:
125 8 | emberé. Maradjon a doktorok és patikáriusok nyelve, a beteg
126 8 | alázza meg magát nálad, és hizelkedje ki tőled a kedvező
127 8 | fáj.~- A borbély választja és borotválja. Hát a kit az
128 8 | ő is meghagyta, az enyém és tied azon nyelven van törvényesen
129 8 | elaljasulás; - mert épen az enyém és tiednek megvédése kényszeritette
130 8 | kényszeritette az urat a tanulásra, - és mivel ez fegyver volt a
131 8 | természetben, - a görög és római költők fölmásztak
132 8 | fölmásztak az égbe, a római és görög harczosok fél világot
133 8 | aratásra, hogy szolgáljon és illő bérért engedelmeskedjék.~-
134 9 | attól, a mit be nem vesz, és megalapitotta a koplalási
135 9 | alkalmával nagyon sokat és sokszor győztek az étlappal;
136 9 | méltóságaik itt fönnállva és körülsétálva beszélgettek
137 9 | vadászkalandokon, adomákon és ötleteken nevetgéltek, de
138 9 | megjelelés a papiroson lenne, és egyszerre száz kötelezvénynyel
139 9 | szokások mind alkalmatlanok és vesződségesek lehettek -
140 9 | szellő kikapja az ablakon, és természeténél fogva a háztetőre
141 9 | tulajdonsága igazgatja, és benső ösztönének engedelmeskedik.~-
142 9 | megmentettük tulajdonunkat, és őrizzük tovább hiven, s
143 9 | légy mindenki iránt igaz és méltányos. Ezt követtem
144 9 | méltányos. Ezt követtem és fogom követni mindig, azért,
145 9 | tárgyain, a kanczellária és helytartótanács tudósitványain
146 9 | s ehhez a rendeknek erőt és egészséget kiván. Mindezt
147 9 | főispán ur!~Tekintetes karok és rendek!~Itt rövid szünetet
148 9 | haza készül, hogy az erős és hosszu küzdelmet ősi telkén
149 9 | holt nyelven irt betüit és szavait olvasgatnák, méltán
150 9 | hogy mi legyünk az urak, és ne más; csodálatos egyetértésre
151 9 | nem tagadom, hogy harczunk és bátorságunk nem volt nemesebb
152 9 | anyai nyelven, szivéből és a sértett tagból a fájdalom
153 9 | is fájjon, a mi nekünk, és ő is örvendezzen azon, mi
154 9 | professzoraink tanitottak, és anyagi függetlenségünkért
155 9 | nemzetek életében nincsen, és nem lehet megállapodás:
156 9 | apróbb részekre szakad, és sok jámbor inkább tengődik
157 9 | mely mindenkinek ad jogot, és nem kecsegtet olyan büszkeséggel,
158 9 | okozhatja, gyökerestől kilököm, és csinálok helyette ujat,
159 9 | haladásban megjavitottuk, és a személyes szabadságot
160 9 | nézett vissza követőire, és elbámult, midőn Faragó alispánt
161 9 | engem kedvesen lep meg, és épen ez enyhiti az előbbeni
162 9 | után most tekintének össze, és az alispánnak megjelenését
163 9 | milyen vidékünkben egy sincs, és a tapasztalásból tudja,
164 9 | sokoldalu szemlélődésre, és előtte sok dolog lehetséges,
165 9 | oka, hogy mindenkit hajt és ösztönöz.~- Legyen szorgalmas,
166 9 | rohamtól mindent féltek, és szent meggyőződésből fogok
167 10| szó kellett hozzá, vad és bátor, meg a nagy szakál,
168 10| udvar"-nak annyi aranya és ezüstje, a mennyiért az
169 10| kerülte az összeütközést, és a fölbuzdulás magában lelohadt.
170 10| a tömegek élén, - jogot és osztozást kérve a nagy uraktól, -
171 10| a nemesség maga beszél, és tulajdon jogát akarja csonkitani
172 10| katonáskodástól; mert mi nem akarunk és nem akarhatunk egy nem tőlünk
173 10| megállapodni nem fog. Elvben egy és más kérdéssel könnyen meg
174 10| tapasztalhatta ön az adó- és katonai ügyben, s hogy ott
175 10| nem boldogultunk, egyszerü és való oka az, hogy mindenkinek
176 10| legérzékenyebben, - igy a védelem- és ellenállásra maga a nemesség
177 10| támaszt bennünk keresi, és önkénytelen szövetségesünknek
178 10| alakulásában a régi fogalmak és kormányzási előnyök elavulnak,
179 10| tegnapelőtthez, a ma a tegnaphoz, és a holnapi napot számitgatás
180 10| magasabb tudományt szolgálta és a politikát; most minden
181 10| tehetségnek is magasabb kegyelem és pártfogás juttatott némi
182 10| téren a nagyság igen biztos és igen haszonhajtó. Igaz,
183 10| politikai tér is tágabb lett, és az egyenlősitési törekvés
184 10| kivánja, csak hogy óvatosan és fokozatosan. Ezen rész tudja,
185 10| kormány csak szövetségese, és eszközül használ minket,
186 10| szereti odaadása szennyes, és a kormányzat az állandóságnak
187 10| pusztitásra is képes, - és én még sem félek tőle; mert
188 10| korszakomat. - Mondja Metternich, és hozzáteszi: - A hübér megszünte
189 10| gondolkodását, hogy oly hirtelen és minden átmenet nélkül vált
190 10| veszszük hasznát, ha az ügyet és érdekeinket védelmezni tudják.~-
191 10| védelmezni tudják.~- Jőjenek haza és tanuljanak meg magyarul;
192 11| századok óta helyezve a kaloda és a deres, hogy a tömeg reggeltől
193 11| hátha kincset találtam, - és szerettem volna tudni: mennyit
194 11| azonnal a tanácsházba sietett, és apjának nyakába borult.
195 11| azért kapta meg a posztót és a selyemkendőt, mert legalulról
196 11| Igen, apám kanász volt, és én mégis herczeggé lettem;
197 11| orvos, ügyvéd, gyógyszerész és egyéb van? - most mondja
198 11| mindenikre van szükség, és hogy mindenik alkalmas legyen
199 11| összetartunk; de más ország és más nép is van, - sokféleért
200 11| büntetést nehéz elviselni, - és eltarthat...~- Lassan!...
201 11| megálltam a bucsuhelyeken és a vásárban, hol kiteritett
202 12| Folytonosan észlelte, mennyi és mekkora a különbség egyesek
203 12| kulcsa van, azzal elzárhat és kinyithat, rendelkezhetik
204 12| homlokáról föltaszitá a süveget, és néha lopva legeltette szemeit
205 12| jobban megválogatom a szót, és szinte elfáradok a válogatásban.~-
206 12| válogatja, az tudja legjobban, és ugy válogatja, hogy az sem
207 12| hej, az a tál tele van, és szabad belőle kanalazni.~-
208 12| apám, ez most a legszebb és a legnehezebb tudomány;
209 12| nagy kamasznak hitványságát és még inkább a bokrok közé
210 12| annak beállok én önmagáért és hasonló mértékben derék
211 12| különbséget az osztályok között, és szivében gyülölet van, ugy
212 12| ember. Erre törekszem én és sok más; ha tanu akar lenni,
213 13| megbizott a kocsisnak ügyessége- és helyösmeretében.~- Csak
214 13| mind tolvaj! A két láb és a nyelv dolgozott, az ész
215 13| lustaság könnyen kiszámitható, és ezzel kisüthető, melyik
216 13| Az ökrömet, ha befogatom és hajtatom: megyen, - ha kifogatom:
217 13| sem tesz meg; mert állat, és az élelemért nem érez háladatosságot.
218 13| ezért megveszem munkásságát, és szolgának nevezem. Mondja
219 13| gondolom: álmodom, a mit láttam és hallottam.~- Pedig most
220 13| milyen hű, a ló minő okos, és szokott köréből egyesleg
221 13| ember, ez a beszélő, nevetni és jajgatni tudó, kérő és köszöntő,
222 13| nevetni és jajgatni tudó, kérő és köszöntő, a vett jóért hálát
223 13| kiváncsiságot, megelégedést és hálát, - és még se ösmerjem? -
224 13| megelégedést és hálát, - és még se ösmerjem? - Szavával
225 13| munkát képes kicsikarni, és a gyülöletet buján termi.
226 13| vetett alapon fogja folytatni és befejezni a nagyot.~Nem
227 13| hogy öregebbnek lássék, és csak apjának jelenléte miatt
228 13| az előbbre hajtá fejét, és amannak bókját viszonzá.~
229 13| ujat arról nem mondhatnánk, és nem czélunk, hogy a szakácskönyvek
230 13| engedelmes gyermek lett, és érzékenyülve kérdi:~- Rosszul
231 13| vette nénjén a változást, és bánatosan mondja:~- Mikor
232 14| vendégek.~Csillagné férjét és vendégét együtt hagyta a
233 14| keze, melyen izmos az ököl és éles a köröm, hogy ártani
234 14| mely igér, tagad, esküszik és megcsal. Ezzel ellentétben
235 14| mielőtt használni akarná, élét és értékét ösmerik, s a gyengébbek
236 14| vasorru bába az idegen szagot, és szembeszáll vele. Az aranyborju
237 14| készült, de csak borjualak, és a tömeg mégis imádta. Korunk
238 14| mely itéletet mondhat, és senki sem szereti, hogy
239 14| tetszik: ne feledje el, és az életben használja föl.~
240 14| egyéb okom is van veled és jó barátimmal találkozni,
241 14| szerint a megyének nagyobb és kisebb urai különböző czimeik
242 14| asszony még sem tágitott, és a hosszu együttlétnek emlékezéseiből
243 14| haragosan távozott szobájába, és megmorogta az egész római
244 14| lépett férjének szobájába, és mosolyogva mondá:~- Öregem,
245 14| megtöltötték, a konyhában és udvaron pedig már a székálló
246 14| vászoncselédségnek béresnék és jobbágyasszonyok segitettek
247 14| meglepett az összegyülekezés, és tőled szeretném megkérdezni,
248 14| veled egy faluban lakom, és a hajdu könnyebben elvégezte
249 14| hivtalak meg? téged?~- Engem és közbirtokostársainkat mind, -
250 14| meglepetés tetőpontját érte, és kiváncsian várták, mi lesz
251 14| is, hogy baj nem történt, és igen természetes, hogy a
252 14| egyszer Faragó is elhitte, és megfogadta, hogy máskor
253 15| nyelvtant diákul tanitották, és bevett szólásmód szerint
254 15| be kezdi záratni a kaput és remegni fog a vendégtől,
255 15| rossz lovait másnak szénáján és abrakján fogja jóllakatni.~-
256 15| tudós megleste a virágokat, és kisütötte, hogy valamint
257 15| szirma him, a másik nő, és tisztességes családi életet
258 15| dologtalan magyar ember, és azt gondolta ki, ha Cicero
259 15| Aztán duplapuskát fogna és meglőné az atyafit. - Mondja
260 15| ki Cicerot föltámasztaná, és olyan diák nyelven szólitaná
261 15| expediáltasson egy passust Plutohoz, és a pokolban vidimálják a
262 15| a körülállók kaczagását, és egy fölkapott tollal fölvakarta
263 15| összetartással igen sok lehetséges, és mert akkor a teljes megaláztatáshoz
264 15| egynémely meggyőződését az okok- és eseményeknek hatalmával.~
265 15| Csillag.~- Keményfejü az öreg, és maga marad, mint a tuzok,
266 15| irodalomban más, mint Czuczor és Vörösmarty, ezek sem irtak
267 15| dolga, kénytelen levetni és mezitláb futni. Az erőszakolt
268 15| erőszakolni a különbözők között, és tanácsosabb sohasem keveredni
269 15| Bankócsősz nem voltam, nem vagyok és nem is leszek: elhiszed-e,
270 15| magasan emelkedik, izmos és mégis összeillő, az időnek
271 15| de müveik épen maradtak és soha el nem vásnak.~Milyen
272 15| koplalj? Élvezd százszor és ezerszer, ki akar ebben
273 15| emelkedhessünk, ez jogunk és kötelességünk.~- Állj meg,
274 15| a mi nehezebb, de remek és megérdemli, hogy hosszan
275 15| nélkül tudjuk, s az szép és nagy tulajdonunkká vált,
276 15| lelkünk nemesebb lett, és jól tudjuk, hogy ezzel benső
277 15| de odaengedte a multnak és nem meri kinyujtani kezét
278 15| mily sokáig volt koldus, - és fél a lelkesülés tüzéhez
279 16| Barátim! Századokig a török és tatár volt ellenségünk,
280 16| jobb jövendőben. Két erős és egymással ellenkező hit
281 16| igyekezzünk győzni, s ha okaink és példáink világosak, hihető
282 16| csak a botnak hiszi el, és a gyermek tulajdon ösztönéből
283 16| nagy közönség dicsérjen és vállain hordozzon, s nem
284 16| be; ennyiben különbözünk, és meg nem tudjuk mondani,
285 16| előtt is! - Mondja Faragó, és a tegnapi beszélgetést részletesen
286 16| szent titkokat ők tudták és ők magyarázták, igy maradt
287 16| egyszerre megakadnánk, és szégyennel vallanánk be
288 16| volt az emberi elme a görög és római classicusok után, -
289 16| Németországnak van Schillerje és Göthe-je, - hát mi nem mozdulhatunk?
290 16| mintha mosolyogni akarna, és a nem próbált munka kellemes
291 16| lassan megyen be valami, és még lassabban pusztul ki
292 16| mily nagy a különbség egyik és másik nemzet között; s a
293 16| emberből kettőt csinál, és ha az egyes ember egy külön
294 16| vizslának szaglását kitanulta és fölhasználta az ember, -
295 16| használatlan hagyjuk?~Faragó és a többi érezte az átható
296 16| nagy lapátokkal fogta meg, és kenyérnek valót őröltet
297 16| fölmászik a nagy hegyre, és büszkén irja a legmagasabb
298 16| kezet szoritott Csillaggal, és a társaságot szóban némán,
299 16| titkon élő, mégis testetlen és bebizonyithatlan valami
300 16| még nem képes; honnét ered és merre kövesse?~- Nagyon
301 16| fogakhoz, melyeket könnyen ki és be lehet tenni. Hivatkozom
302 17| az atyafiság-, sógorság- és komaságnál. A szin, a termet,
303 17| összetarkázta a szin, a hajlam és indulat, - véletlen ez,
304 17| Mennyi különbség egy hajdu és egy kanászbojtár között?
305 17| mutatja, hogy a tőke elvadult és elaljasodott.~Hirtelen megindult
306 17| E kövér földön jóllakni és meghizni, végre az utolsó
307 17| kemenczefütés, részei füst és hamuban a légbe szállnak,
308 17| mely épen a mennydörgés és villámlásban hal meg? A
309 17| viszontlátásnak édes pillanataiban apa és fiu között a vérközösség
310 17| folyvást az öreg beszélt és mindig magyarul: nem értette,
311 17| apa viszont elkapta a szót és magyarul beszélt. Pestről
312 17| kiszámitotta a megszégyenitést, és közel volt az elkeseredéshez,
313 17| jól hallotta az öreget, és hirtelen rámondja:~- Tessék?~-
314 17| mikor a fiu kirakja ruháit és iratait, nem kutat, mi hiányzik
315 17| egyedül. Rajtad sürü föllegek és a ~Bús feledékenység koszorútlan
316 17| cserélvén,~Hasztalanul eget és földet kérlelve betölték.~
317 17| Lelkem előtt lobogós kopják és kardok aczéli~Szegdelik
318 17| siettesse a pusztulást, és minél kevesebb maradjon
319 17| a próbatéren a tanárok, és ha ketten voltunk, kivétel
320 17| megszólitott visszafordul, és köszöntve mondja:~- Étvágynak
321 18| mindenki megértette, még én is, és a konyhában a pecsenyeforgató
322 18| ki azt el tudja olvasni és megérti, az már nagyon okos
323 18| mandulán hamar meghizik, és igen puha lesz a husa.~Ez
324 18| megkérdezni, mi történt Egyptomban és Spanyolországban? Le volt
325 18| nyomva.~A tekintetes karok és rendek összegyülekeztek
326 18| drágább a spanyolviaszk? - és ki tudja, meddig lármáznak,
327 18| fundator) neve még titok, és csak későbbi rendelkezés (
328 18| nem hirdeti. Mi derék, jó és itt-ott áldozatkész hazafiak
329 18| fájdalomra orvost hivat, és orvosságot iszik; hanem
330 18| elkaczagva, - irgalmazz, és ne kivánd, hogy a vesémet
331 18| fegyverkezünk folyvást, és valóban csudálkoznánk, ha
332 19| hogy talán rákerül a sor, és meg kell valamit marni.
333 19| egymás miatt a házirend és a modor az maradt, a mi
334 19| közelében Ida ült, félve és remegve, hogy a rég látott
335 19| tagadólag az ajtóból.~- És miért nem? ha merem kérdezni.~-
336 19| megóvni. A nagyon világos nap és a nagyon sötét éjszaka egyaránt
337 19| választékossággal, mely férfifegyver, és azonnal támad, ha alkalom
338 19| tükröződik, a kertnek fáit és virágait. Arcza kipirult,
339 19| Ma még szép vagy, tükröd és a világ is mondja, nem vétettél
340 19| virág kiván esőt, harmatot és enyhe szellőt; de jókor
341 19| étvágygyal hagyja félbe az evést, és feje nem fájdul.~- Vissza! -
342 19| eleven virágokat sorba ölelje és csókolja, s már futásnak
343 19| karjával fogja föl a nőt és hevesen magához ragadja,
344 19| megcsókolá, de ezt oly hosszan és oly szeretettel, mely a
345 19| beszélhetne a világ bármennyit, és ma megint bámulhatom a férfierényt,
346 19| gondolatok vannak, s mégegyszer és hosszan tekintvén nejének
347 20| asztalánál helyrefoltozta, és várta az estét, hogy összekerüljön
348 20| összekerüljön a czimborákkal, és csinálja azt, a mi a szilaj
349 20| kenyeret, a kenyér mellé hust. És ez elfásult csapat féltékenyen
350 20| irta az öreg, két gombos és megékezett betükkel, hiven
351 20| harákolt a princzipális, és azt kérdi:~- Mirevaló az
352 20| értesitést vár, pedig ég a ház, és neki kellene kiabálni, hogy
353 20| hirdetik, hogy az uri hatalom és a bot alól ki kell venni
354 20| ellenséget. Egyedül a hatalom és abból származó félelem csikarhatja
355 20| vadászatból, mint Kain, és elhiheti, hogy Ádám mégis
356 20| kincseket áldozott vérben és vagyonban, s méltán hagyta
357 20| princzipális berontott, és sürgetve kérdi:~- Készen
358 21| üres, mint a kiadó szállás, és mohón keresi a bátorságot,
359 21| főjegyző oly szeretettel és hosszan beszélt neki, -
360 21| összetörünk minden asztalt, széket és a mi összezuzható.~- Most
361 21| felbőszitette. Kapushoz közeledett, és várta, mikor fog az megszabadulni
362 21| megérinté könyökével Endrét és hirtelen más felé fordultak.~-
363 21| bőszülten mondá, hogy Kapus és Endre komolyan megijedtek,
364 21| félrehuzták a czigányfenyegetőt, és a teremnek ellenkező részébe
365 21| természetemet, eltanulom a szamarat, és a garázdánál garázdább kivánok
366 21| élénkitette a pajtásokat, és különös kedve tellett a
367 21| nagy tömeg, kivévén Kapust és Endrét.~- Ti hallgattok? -
368 21| Szétment a társaság. Kapus és Endre együtt mentek, a holdvilágos
369 22| következőket: Az ősiség és fiskalitásnak eltörlését,
370 22| jogegyenlőséget, a házi adó és országos terhekben mindenki
371 22| törekvő hiunak befolyást és kiváltságot adhatok. Bontsátok
372 22| törekvése fejét megvérezte, és a mely az országon belől
373 22| összetartá, s a tót, oláh és rácz nemest a kormánynak
374 22| koldusgyermek az anyai, ... és hiába küzdünk...~- A mérsékelt
375 22| ugy parancsol. Nem féltem és nem félek a kormánytól,
376 22| velünk! - mondja Faragó, és sebesen eltávozott.~Csillag
377 22| kérdésekben pártja mellett és pártja ellen szavaz; de
378 22| tulajdon orra is akadály, és ostobán tünődik, hogy néha
379 22| mert az ajtón kopogattak, és Kapus köszöntött be.~- Mi
380 22| kegyed nélkül, üljön le és beszélje el, ha bizalmát
381 22| megakadályoznom; mert Endre, én és egy harmadik társunk van
382 22| nem ösmer meg benneteket, és a fizetetlen árjegyzéket
383 23| oka végett?~- Egyszerüen és világosan fogok szólni, -
384 23| nélkül odahagyja Párist, és hazajövén, tulajdon érdeke
385 23| minden alakban veszedelmes és megalázó, - s nem tagadom
386 23| izgékony vér sugal, pajkos lesz és faragatlan. Ezt türnünk
387 23| érdektelen szót mondott, és a következő napon kikérvén
388 23| le, fölül a megszólitást és a névaláirást tulajdon kezével
389 23| emlegeti a gróf az elválást, és miért esküszik örök hűséget?
390 23| hogy a levelet tisztán és hiba nélkül leirta; mert
391 24| ellenkező meggyőződést, és főnökével állt szembe. Még
392 24| hanem polgári bátorság, - és nem is bocsánat jár érette,
393 24| kell.~A cseléd visszajött és jelenté, hogy a fiatal ember
394 24| ne tekintse politikáját, és tartsa meg ügyvédjének halálos
395 25| kormánypártiak, egyenkint és néha tömegesen mentek az
396 25| ha véletlen körülmények és okozatok fölpiszkálnak,
397 25| utczán fogsz káromkodni, - és csudádra összefutnak az
398 25| le, mint jobban tetszik, és káromkodjál, békességes
399 25| osztályban van nemesebb és vadabb. A szerecsen fekete,
400 25| czudar szőr, - a fehér munkás és tanulékony, a fekete dologtalan
401 25| tanulékony, a fekete dologtalan és otromba szamár. Mindenütt
402 25| szavazzák, hogy a robotot és dézsmát megváltani engedjem.
403 25| abban is van mérséklet és túlság.~- S mit kiván az
404 25| pontra nézve engedni akarsz és alkudozol.~- Te okosan beszélsz,
405 26| megyei közvélemény Faragót és Csillagot emlegette.~- Én
406 26| mert ha valaminek jósága- és üdvös voltáról meggyőződtem,
407 26| más nem ismervén, kigunyol és megsért, - ezt pedig el
408 26| ismerek: nagy haladási vágyat és makacs maradást. Most világosabban
409 26| mi a mérsékletben nemes és a hazára hasznos, csak annyit
410 26| s a mi a haladásból igaz és nemes, el kell fogadtatni.
411 26| gondolatokat megrostáltuk és meg is szitáltuk. Ha a szakácsném
412 26| káposztát, sót, borsot és paprikát külön és egyenkint
413 26| borsot és paprikát külön és egyenkint akarná velem megetetni:
414 26| baráti viszonynak kimélését és szembeszálltam veled is.
415 26| egyetértés.~A pártoknak ez valódi és nemes értelmük, - ez bizonyítja
416 26| te a multat jól ismered, és sok ujat tudsz, kérdem:
417 26| fiamnak inkább professzora és uralkodója, mint apja. Észrevettem,
418 27| garast vet a nagy tálba, és szorongva várja, hogy ambója
419 27| ruha kopott; mert a kefe és a sors egyesült erővel szedte
420 27| erővel szedte le róla a szőrt és a színt, s egy kis könnyelmüségért
421 27| mert lelke befelé néz, és elmélyedve gondolja, hogy
422 27| professornak mogorva képe és kiméletlen piszkolódása,
423 27| magyar elnevezésekben a Szabó és Kovács ijesztő mennyiségü,
424 27| előfordul a zavar, hogy a Szabók és Kovácsoknak még ösmertető
425 27| országnak fiatalsága, a Szabók és Kovácsok azonnal összezavarodnak.
426 27| vetélkedéssel, foly a költekezés, és a mohóbb nem vár sort, hanem
427 27| sőt fölkelt ülőhelyéből és odább ment.~Később más ült
428 27| melyre mindenkit ráhelyeztek, és sulyának mennyisége szerint
429 27| mennyisége szerint birálták meg, és számosan voltak, kik a Hollinger
430 28| mindenre kész; mert ugy indul és olyan mentséggel kedves
431 28| mi épen a tripartitumban és az 1790-iki törvényekben
432 28| volt, igy került ott fülbe és szájba; de a tudománynak
433 28| ijedtében erejét összeszedi, és nem lehetetlen, hogy átugorja
434 28| szót, a daczolni merőt, és évtizedig a hazafiság ezen
435 28| politikátlan, igaztalan és sértő, azt a jurátus nem
436 28| szónokok könnyen odavetett és rendszertelen szavai után.
437 28| bika már rohant felénk, és kényszeritett a széles ároknak
438 28| időnek különbségét az 1830-ik és 1866-ik év között találóbban:
439 28| s mivel csak dicsérhet és gyalázhat, e két szélsőségben
440 28| valamennyien azt mondjuk, - és legénykedve áll meg Kapus
441 28| kinek uralmát már megunta, és nagyon szeretett volna beleveszni, -
442 28| jurátus: az ingyen fizetéstől és hogy szamárnak mondják!~
443 29| osztályozásokra találunk, bátorság és tudás a nemzeti életnek
444 29| ha a tudás a megtartásnak és a benső fejlődésnek titkát
445 29| a jobbágynak sorsa kény- és kedvtől függött, de nem
446 29| általános szabadság jobb és kövérebb trágya a guanónál,
447 29| mely rangot, dicsőséget és érdemkeresztet bőven ad:
448 29| bilincseket, melyek törvényekben és szokásokban nehezültek a
449 29| a földre.~A kereskedelem és ipar milliókat igért s milliókat
450 29| nem nemes ügyvéd, mérnök és gazdatiszt is irtózott gyermekét
451 29| irtózott gyermekét a műhelyek és kereskedelmi polczok mellé
452 29| is elhiheti, hogy a lóra és lóhajtáshoz szokott, könyvgyülölő
453 29| ellentétül sokat költ. A műipar- és kereskedelem megalázó volt,
454 29| fejezeteit.~A Beleznayban és Komlóban a népénekeseket
455 29| természete, sajátsága, szokása és jelleme iránt, melynek számára
456 29| tisztességesen meghizik, és kutya baja sincs. Valamint
457 29| élénken megkülönböztet, és hamar megadja a jutalmat.~
458 29| érkezett a Hollingerbe Csillag és Kapus. A csoportosulásnak
459 29| kiokoskodja, hogy igazad volt, és akkor föltámaszt. Igazad
460 29| pótoljuk a szabad sajtót és a közvéleményt kétféle módon:
461 29| hatalom vagyunk jutalmazás és rémitésben. Ha mi kezünkbe
462 29| vesszük az okoskodás mérlegét, és ritkán éljenezünk, ritkán
463 29| vagy megrágja a hallottat, és a szerint itéljen, a mint
464 29| mint a majom a farkára, és szamárnak be nem állok.
465 29| tudatlanság épen ugy elárulja és elveszti a hazát, mint a
466 29| tisztelé meg pályatársát, és azt is ráadásul az asztalra
467 29| pajtásunk utolsó garasát, és innét ment el koplalni a
468 30| oduiból a csuszómászó férget és a szemtelen legyet is.~A
469 30| leginkább? a még meglevő nyers és vad czimborák! A tavaszi
470 30| föllobbanhatott az ellenmondás, és fejcsóválva gondolá, hogy
471 30| része volt az igen éljenző és igen pisszegő az országgyülésen,
472 30| pisszegő az országgyülésen, és a reform mellett küzdő szónokokat
473 30| szónok ajkán a bátorságot, és annak tapsolván, - bebizonyitani
474 30| csak nyugalmas figyelemnek és alapos tanulmányozásnak
475 30| valaha megelevenedett volna, és annyi öntudatra vergődik,
476 30| éljenzők értik a dolgot, és bőkezüségük fölér a spártaiak
477 30| nélkül nem mindig sikerül, és válhatik belőle ostobaság.
478 30| szoritotta, a régi tivornyát és minden vadságot elitélt.
479 30| czivilizácziónak emlegetése, és hogy mi nem illik a XlX-ik
480 30| akkor amannak békét hagynak, és emezt iszszák. A pozsonyiak
481 30| Montesquieure, Foxra, Pittre, és sok másra, s mi, kiket korunknál
482 30| Egymás kezét szorongatták, és azonnal megkezdék a visszahatást,
483 31| nekik, azonnal indulnak, és az "Au"-ban huszonnégy óra
484 31| stafétával" küldjön meghivást és sürgölést Székes-Fehérvárra.
485 31| illő kielégiteni. Gyanu és gyanusitás? Rettentő két
486 31| s e gondolatok ezerszer és megint ujra ismétlődtek
487 31| önképzésre. Érzi a nyomást, - és midőn az fáj, ime, megkérdi
488 31| mindennek van rendeltetése, és hogy csak az érdemli a megnyugvást,
489 31| nem ijed.~Hova alakult ő és néhány barátja a legközelebbi
490 31| szakmában minden előnyt és hátrányt szükséges ismerni,
491 31| akaratot: valóban haladni és nemzeti öntudatra emelkedni,
492 31| világosan látott jobbat és szebbet, - mi várhat ránk,
493 31| gondolkozik a magános utas, - és egymagát megkettőzteti:
494 31| egymagát megkettőzteti: kérdez és felel, ugy, mintha más kérdezné,
495 31| sem tudván, miért?~A szép és természeténél fogva élénk
496 31| becsületükre válik. Kapus és Imre a főmozgatók, és én
497 31| Kapus és Imre a főmozgatók, és én lelkemből örvendék e
498 31| perczben volt Faragóéknál és Imre számára levelet kapott
499 31| mulva már a póstakocsin ült, és szigoruan ügyelve minden
500 31| kifogott a gerjedelmen, és elhatározá, hogy a kifakadt
1-500 | 501-630 |